Észak-Magyarország, 1969. augusztus (25. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-20 / 192. szám

Szerda, 1969. augusztus 20. ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 9 É® TiszMás a Parlament elit MA DÉLELŐTT, pontosan tíz órakor kürtök hursannak, dobok peregnek Budapesten, a Kossuth téren, országunk háza, a Magyar Népköztársa­ság Parlamentje előtt. El­hangzik a vezényszó: „Dísz­zászlóalj, vigyázz! Fogadás jobbról, tisztelegj! És jobbról, a Magyar Nép- köztársaság állami zászlaja irányából érkezik Czinege hajós vezérezredes, honvé­delmi miniszter. A díszzászló­alj tagjai, akik fogadják, tisz­tek, a magyar fegyveres erők legfiatalabb, legfrissebb tiszt­jei. . Alkotmányunk törvénybe iktatásának 20. évfordulóján, az idén először kerül sor a nyilvános tisztavatásra, a Parlament és az állami zászló előtt. A televízió egyenes adásban közvetíti az ese­ményt. A miniszternek jelen­tést tesz a parancsnok: — Vezérezredes elvtárs, Kazai Barna ezredes jelen­tem: a Kossuth Lajos Kato­nai Főiskola, a Zalka Máté Katonai Főiskola, a Kilián György Repülő Műszaki Fő­iskola és a Karikás Frigyes Katcna Kollégium hallgatói tisztté avatásukra felsorakoz­tak... A feszes, igazán katonás alakzatokban felsorakozó új tisztek közt vannak karhatal- misták, határőrök, pilóták, mérnökjelöltek és leendő ka- lonaorvosok. Köztük tízen olyanok, akik kitűnő ered­ménnyel végezték el tanul­mányaikat és ennek elisme­réseként főhadnagyi rendfo­kozatot kaptak. A felsora­kozó, avatásukra váró tisztek közt vannak borsodiak is. Köztük Lapos Béla hadnagy, aki Miskolcon, a bányaipari technikumban végezte kö­zépiskolai tanulmányait, 4-es- nél jobb eredménnyel vizsgá­zott és műszaki tiszt lett. Édesapja és édesanyja Sátor­aljaújhelyen lakik, de ők is ott lesznek az ünnepségen. Az új tisztek nyilvános, ün­nepélyes fogadalma így .hang­zik. „Én, Lapos Béla had­nagy, ebben az ünnepélyes órában jogadom, hogy szocia­lista hazámat a fegyveres erők tisztjéhez méltóan, es- kümhöz híven szolgálom.” A fogadalmat — a televízió köz­reműködésével — az egész or­szág nyilvánossága előtt mondják el. Derekukat arany színű díszöv öleli. Vállukon már ott ragyog az arany csil­lag. És tisztelegnek az állami zászlónak, tisztelegnek az elöljáróknak, tisztelegnek az egész magyar népnek. Nehéz munka után jutottak el a felemelő pillanatokhoz. Fgy mai katonatiszt előbb öt­ezer órán át hallgat előadá­sokat, rengeteg kiképzési gyakorlati feladatot végez el, esőben, sárban, hőségben, fagyban, bármilyen időben — míg eljut az avatás percei­hez. Ez sokkal több, mint más főiskolák tanulmányi ideje, óraszáma. És az átlagos tanulmányi eredményük is magasabb, mint az egyete­meké, főiskoláké. Ma katona­tisztnek lenni azt is jelenti, hogy a tiszt sokaldalúan kép­zett, művelt, edzett és fegyel­mezett ember. ÉRDEMES emlékezni is. A Magyar Néphadsereg első tisztjeit 22 évvel ezelőtt avat­ták, akkor csak egyéves ta­nulás után. Ma a tanulmányi idő négy év és a tiszt két ok­levelet kap: egy katonatisztit és egy polgári képesítésit — technikusit, közgazdászig ta­nárit, a szakképesítésének megfelelően. Büszkék lehetünk új tiszt­jeinkre, akiit avatásuk után alegységparancsnokok lesznek és fiainkat, a leendő magyar katonákat nevelik fegyelem­re, hűségre, bátorságra, haza­szeretetre. (sz. j.) Űj arcok a miskolci színpadon A Miskolci Nemzeti Szín­házban, mint már jelentet­tük, megkezdődött az 1969 —70-es színházi évad mun­kája. Egyszerre négy darab próbáit kezdték meg a tár­sulat tagjai, s nemsokára már közönség elé is kerül két produkció: szeptember 13-án Mezőkövesden mu­tatják be Az állam én va­gyok című musicalt, míg Miskolcon szeptember 19-én lesz az évadnyitás Stendhal nagy hírű regényének, a Vörös és feketének szín­padi változatával. Egy hét­tel később, szeptember 26 án újra premier lesz Mis­kolcon : Kacsóli Pongrá« örökbecsű daljátéka, a Já nos vitéz kerül a közönség elé. A miskolci nyitó darab­ban igen sok új arcot lát­hat majd a közönség a színpadon. Felső képünk is ennek az előadásnak elő­készületeivel kapcsolatos: a jelmezterveket tanulmá­nyozza néhány szereplő és a rendező. Képünk bal szé­lén Iláy Andrea, a színház új segédrendező-dramaturg­ja, aki az Irodalmi Szín­padtól jött és a Vörös és fekete körüli bábáskodás­sal kezdi meg miskolci te­vékenységét. Mellette Ba­logh Zsuzsa, aki a buda­pesti Nemzeti Színházat cserélte fel a miskolcival ? egyik főszereplője lesz a darabnak. Középen Jurka í ászló, az előadás rende­zője, mellette Gyöngyössy Katalin, aki Szolnokról iött de filmről is jó is­merősünk, s ugyancsak a Vörös és fekete egyik fő­szerepében mutatkozik be, végül Hruby Mária zárja a sort, aki a Magyar Televí­ziótól jött Miskolcra jel­meztervezőnek. Az ő terveit nézegetik művésztársai. Alsó képünkön a színház^ , * négy új féríi színészét mu­tatja be Arday Aladár, a színház személyzeti veze­tője. (Képünkön középen áll, s a fényképész ked­véért szedte ilyen szép sor­ba az új tagokat.) A képen balról jobbra: Juhász Ti­bort látjuk elsőnek. ö Kecskemétről jött hozzánk. Mellette Győrvárl János, akit aligha kell bemutat­nunk, hiszen korábban hosszú évekig társulatunk tagja volt. Arday tói jobbra Upor Péter Jászai-díjas, aki Szolnokról jött és Harká­nyi János Debrecenből. Valami nem egyezik. A Békéscsabáról érkezett Kar­dos Gábor hiányzik a ké­pekről. Fényképezéskor va­lahová eltűnt. Módot talá­lunk majd rá, hogy őt is bemutassuk. (bm) (Fotó: Laczó J.) Bemutat juh Népköztársaságunk intézményeit Az országgyűlési képviselő A SZOCIALISTA ország- gyűlés tagjai a nép képvise­lői, a választók küldöttei, akik működésükért, magatar­tásukért elősorban választó­iknak tartoznak felelősséggel. A néptől kapott felhatalma­zás alapján választóik nevé­ben vesznek részt az ország- gyűlés munkájában. Ezt csak akkor végezhetik el eredmé­nyesen, ha állandó élő kap­csolatban állnak az őket meg­választó állampolgárokkal. A képviselői megbízás a válasz­tás törvényes lefolytatásának eredményeként, jön létre és azzal válik teljessé, hogy az arra illetékes választási szerv a megválasztott képviselőnek a megbízó levelet kiadja. A képviselőt megillető jo­gok közül a legfontosabbak azok, amelyek a testületi te­vékenységben való teljes jogú részvételüket biztosítják. En­nek megfelelően a képviselők részt vehetnek az országgyű­lés egész munkájában, az üléseken javaslatokat ter­jeszthetnek elő, felszólalhat­nak, törvényeket kezdemé­nyezhetnek és szavazataik alapján születnek meg az or­szággyűlés határozatai, tör­vényei. Külön meg kell említenünk a képviselő interpellációs jo­gát. Az alkotmány kimondja: „Az országgyűlés tagjai a Minisztertanácshoz, annak el­nökéhez, vagy bármely tagjá­hoz feladatkörükbe tartozó minden ügyben kérdéseket intézhetnek, amelyekre azok az országgyűlésen kötelesek felvilágosítást adni”. Ez a kérdés az interpelláció. A meginterpellált miniszter vagy más vezető a kérdésre az országgyűlés plénumán vá­laszol; ezután a kérdést fel­tevő képviselőnek viszontvá­laszra van joga. Az ország- gyűlés ezt követően dönt, hogy a választ tudomásul veszi-e, vagy pedig az ügyet részletesebb tárgyalás céljá­ból napirendre tűzi. A kérde­zettnek csak indokolt esetben — kivételesen — van joga ahhoz, hogy ne szóban, ha­nem írásban válaszoljon; az írásbeli választ harminc na­pon belül közölni kell az in­terpelláló képviselővel és az országgyűlés elnökével. (A képviselő erre a válaszra is nyilatkozhat, viszontválaszt adhat, az országgyűlés követ­kező ülésén.) ALKOTMÁNYOS előírás, hogy a megválasztott képvi­selő köteles választóinak mű­ködéséről beszámolni. A kép­viselők kötelessége választó­ikkal állandó kapcsolatot tar­tani, jogos panaszaik ügyében eljárni, szószólójuk lenni az országgyűlésen és azon kívül. A választók közérdekű meg­bízásait a képviselőknek tel­jesíteniük kell. Mindennek természetesen fontos előfel­tétele, hogy alaposan ismer­jék választó kerületük hely­zetét, az ott élők problémáit. E tájékozottság fontos felté­tele, hogy folyamatosan kap­csolatban legyenek a taná­csokkal, az államhatalom he­lyi szerveivel. Az ésszerű munkamegosztást, a képvise­lői munka továbbfejlesztését szolgálja az is, hogy minden megyében (és természetesen Budapesten is) képviselői cso­portba tömörülnek az ország- gyűlési képviselők, s rendsze­res összejöveteleken vitatják meg a feladatokat. Az országgyűlési képviselőt mentelmi jog illeti meg. En­nek az a hivatása, hogy biz­tosítsa a képviselői tevékeny­ség zavartalanságát, felelős­ségteljes megbízatásuknak megfelelően megvédje őket minden zaklatástól. Alkotmá­nyunk fogalmazása szerint „az országgyűlési képviselőt az országgyűlés hozzájárulása nélkül letartóztatni, vagy el­lene bűnvádi eljárást indítani — tettenérés esetét kivéve — nem lehet”. A KÉPVISELŐ megbízása egyébként a következő ese­tekben szűnhet meg: az or­szággyűlés mandátumának le­jártával, visszahívás alapján, összeférhetetlenség kimondá­sával, a választójog elveszté­sével, a képviselő lemondása folytán, illetve haláléval. Újlaki László dr. Hatéves az a vasi kilátó Messziről látva egy vékony tű, ahogy beleszúr a párás horizontba ... Alatta állva beton- és acélkolosszus. Róla Tokaj kúphegyét, a Magas- Tatra csipkézett vonalát látni, amikor tiszta a látóhatár. Át­tört, széles lépcsőin feljutva, előttünk egy város. Alattunk a mozdulatlannak tetsző, tűz­pirosban megvillanó kohó- és gyáróriás, a gőzpárák fehéres fátyoléban. Közte felcsillan a négytornyú diósgyőri vár, a papírgyár és a Bükk zöldes rengetege. A hosszú város másik végén a magas házak, a fonoda, a „Mirelité” és a cementgyár képei. Naponta, nyaranta ezrek nézik. Turis­ták és városbeliek. A legelső ember húszezer éve látta... Amikor kova­bányája gödréből végignézett a zöldellő, vészekkel teli völgyben. Kétezer éve pedig az első teleplakó a kelták tör­zséből, aki kiválasztotta ezt a völgyet kunyhóinak. Azóta népesedett a Szinva-völgy, hogy az utóbbi huszonöt esz­tendő egyre jobban végigrakja gyáraival, magas lakóházai­val. És ne álljon meg még ma sem. Az Avas csúcsa ez, 234 mé­ter magasan. Rajta a 72 mé­teres torony. Megtervezője Hofer Miklós, statikusa Vörös György. Két ember, aki el­gondolta ezt az egyedülálló építészeti bravúrt. Építője Miskolc népe, acélba-cement- be öntője a BÁÉV. Építők, hegesztők, televíziósok, posta­műszerészek, technikusok húszhónapos munkája, ezer köbméter kavics, ezer mázsa betonacél, összesen 12 000 tonna súly! Amikor a tornyot ünnepé­lyesen megnyitották. 1963. augusztus 20-án. áradássze- ríien elöntötte az ünneplő miskolciak tömege. Akkor ál­lotta ki igazán a statikai pró­bát a földszint vasbeton alap- ' fala, a gondosan osztályozott \ szemszerkezetű és bazaltzúza­■ lékkai erősített betonanyag, a ! tíz méter magasan terülő te­■ rasz és a 15 méter magasan ; álló presszóhelyiség. A presz­szót pedig nem is a padozata tartja, hanem a mennyezet, ez a köracéllal erősített, rej­tett bordák között elhelye­zett, két irányban teherbíró vasbetonlemez sor. A betontü ötven méterétől merev vázú idomacél, majd acélcső fut felfelé, 62 méter felett pedig a tízméteres acélszerke­zetű antenna. A konstrukció erős szél esetén 45 centimé­tert leng. Ha egyik oldalát erősen éri a nap, 10—15 cen­timétert mozdul ki a torony. Ezt a presszóban ülők nem veszik észre. A lépcsők végén acélgörgők teszik rugalmassá a vasbetonszorkezet játékát. Egy szakember mondta: A to­rony monumentális és valami kellemes nyugtalanságot kelt. A kifejezés találó és Igaz. nyitották meg, ebben már el­fért hatvan néző. Az ugyan­csak négyszögletes fatorony­ban már beton-csigalépcső vezetetj fel a 12 méter maga­san álló ablakos kilátóhelyi­ségbe, s ezt nyitott folyosó vette körül. A tornyot kes­keny, négyszögletes sisak fed­te. Tervezője Szeghalmi Bá­lint, egykorú nyilatkozata szerint mintául az akkor még meglevő hejőcsábai, bükkara­nyos!, edelényi, szalonna.5, szilvásvárad! és radostyáni Kilátó az Avason. Szívügye volt ez a miskolciaknak. Ki­látónknak kél elődje volt. rá­juk mar alig emlékezünk. Az elsőt 1906-ban régi mis­kolci ácsmester rótta össze négy legénnyel. Rákóczi to­ronynak hívták. Négyszeg­letű. bástya utánzatéi faal­kotmány volt. 12 méter ma­gas. tetején lőrésszerű kikép­zéssel" Belsejébe és tetejére csak húsz embert engedtek fel egyszerre. Ez az alkotmány 1025-re életveszélyes, rozoga lett. A második .kilátót — erre még sokan emlékeznek — 1934 nyarán, a miskolci héten haranglábakat vette. Ez a má­sodik torony egy eldobott Ci­garettától 1943-ban kigyul­ladt. de megmentették Az ellenforradalomnak esett ál­dozatul 1956-ban A mostani kilátónk sor­rendjében tehát a harmadik. De két elődjével össze sem hasonlítható. Technikai bra­vúrjával. méreteivel és nagy­ságával éppen annyival kü­lönbözik elődieitől. mint ma­ga a város a. húszas-harmin­cas évek Miskoleától. Szim­bólum és valóság. Teltvágy és akarás. Merészség és erő. Miskolc szimbóluma. Koma rom y .lózsci

Next

/
Oldalképek
Tartalom