Észak-Magyarország, 1969. augusztus (25. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-14 / 187. szám

r=*r* E SZAK-MAG VARORSZAG 4 Csütörtök, 1969. aug. 14. Mától vetítik Korszerű tartalom _ tudományos tervezés A szocialista társada­lom épí- íee mindenkor megköveteli jövőt fürkésző, az alkotó i kritikus gondolkodást, a otturális élet tervezésében ? irányításában. Ez nagy ivetelményeket támaszt a azetói és tervezői kollektí- ákkal, a kultúra területén tunkálkodó állami, párt- és itsadalmi szervekkel szem­en. Most folyik az őszi "szagos népművelési konfe- íncia előkészítése. Sok szó ák mind a tartalomról, űnd a szervezeti formákról, azok korszerűsítéséről. A orszerűsítésre való törekvés onyolult, sokoldalú feladu- « közül kiemelhető a tár­adalom művelődésének tu- ományos megtervezése és a legvalósulás tudományos rányítása. A napirenden levő alap- ető célkitűzés, a korszerű- ítés megvalósítása megköve- eü a mindennapi munka tu- | iományos megalapozását, és s tudományos távlati terve- ést is. A műszaki-tudományos Í 'orradalom, általában a tu- lományos gondolkodás nö- /ekvő igényének időszaká­ban, amikor a tudomány ■ermelőerővé válása lehető­ség és szükséglet is, nagy je- entőségre tesz szert a tudo- ■nány eredményeit mind ha­tékonyabban alkalmazni tu­dó dolgozók nevelése, képzé­se és továbbképzése. Az is­kolákban szerzett alapisme­retek egyre rövidebb ideig elégségesek a termelő-, vagy társadalmi élet bármely te­rületén. A feladatok megol­dásához állandóvá és terv­szerűvé kell tenni a tovább­képzést a dolgozók vala­mennyi' rétegébeVi, mér­nököknél és közgazdászoknál csakúgy, mint a munkások­nál, parasztoknál, orvosok­nál és pedagógusoknál. A nagyobb tudás nem egysze­rűen csak a vezetőkkel szem­beni követelmény, hanem általános, minden dolgozóra vonatkozó igény. Olyan korban élünk, ami­kor a képzés nem fejeződik be az iskolapad elhagyásá­val, hanem továbbfolytató­dik, megszakítás nélkül. Ezért korunkban a tovább­képzés minden formája a nappali iskolai tanulással egyenrangúvá válik. Megter­vezése legalább olyan köve­telmények elé állítja a szak­embereket, mint az iskolai oktatás tartalmi és didakti­kai feladatainak megoldása. Az ismeretterjesztés, könyvtár, televízió, rádió, művelődési ház stb. munká­ja összehangoltan kell, hogy jelentkezzék ebben a folya­matban, amelyben kifejezés­re jut az önművelés, műve­lés és nevelés is. • Éppen ezért a művelődés megter­vezésénél figyelembe kell venni az összes többi társa­dalmi folyamatokat. Tartal­mát, céljait, a fejlődés üte­mét és a felhasználásra ke­rülő eszközöket alapvetően az adott hely gazdálkodása, termelési struktúrája, társa­dalompolitikai helyzete, a la­kosság adott műveltségi szintje határozza meg. A mű­velődés tudományos tervezé­se tehát kiterjed olyan je­lenségek alapos vizsgálatára is, mint a lakosság anyagi helyzetének javulása és sza­bad idejének növekedése. A művelődés tUd<n£os tervezése a tartalmi célkitű­zéseken túl figyelembe veszi a megvalósítás eszközeit, azok működtetési elveit, a feladatrészek sorrendiségét. De a tudományos tervezés •szükséges az intézmények létrehozásánál, esetleges át­alakításánál is. A célszerű­séget, a művelődés valóságos helyi igényeit tartsuk szem előtt egy-egy új intézmény létrehozásánál. Például klu­bot csak ott hozzunk létre, ahol igény van rá, és nem ott, ahol még nincs. Tudományos tervszerűség­re kell törekednünk a ren­delkezésre álló káderek él­helyezésében és foglalkozta­tásában is. Ma a művelődés területén több tízezer főállá­sú és tiszteletdíjas dolgozik. Foglalkoztatásúk sajnos nem minden esetben célszerű. Például a művelődés orszá­gos, megyei és városi igaz­gatási és intézményi appará­tusában dolgozik, a jól kép­zett személyi erő jelentős há­nyada, és ahol a tulajdon­képpeni gyakorlati tevékeny­ség folyik, kevés a megfele­lő munkaerő. A tudományos tervezés és a tervek meg­valósítása szükségessé tenné az arányok megváltoztatá­sát. A tartalmi követelmények előtérbe kerülése módosítást sürget a munka eredményé­nek számonkérésében. Ma még gyakran fellelhető a kó­ros „statisztikai szemlélet”. Az egyes intézmények és szervek munkáját elsősorban úgy értékelik, hogy például mennyi könyvet olvastak az emberek, mennyien vettek részt ismeretterjesztő elő­adásokon, mennyi a tagja az öntevékeny művészeti cso­portoknak, vagy szakkörök­nek. A népművelési munka eredményeinek ilyen egyol­dalú számonkérése csak ar­ra ad választ, hogy milyen a számszerű fejlődés üteme és végeredményben olyan szem­léletre szoktat, amely sze­rint csak a részvevők száma fontos. Szakítanunk kell az eddigi mennyiségi szemlé­lettel és az új követelmé­nyeknek megfelelő tartalmi célkitűzések megvalósítását kell megkövetelni. És itt nagyobb türelemre, bizalom­ra van szükség, mint ameny- nyit eddig ezen a területen tapasztaltunk. A tervezés tudományos A tervezes alapokra helyezése megköveteli, hogy a kultúrára és a tömegek művelésére szánt anyagi ja­vak elosztásában is levonjuk a szükséges konzekvenciá­kat. A kulturális értékrend- szer piramisának a csúcsára a tudomány került, és a tu­dományos világlátás kialakí­tása egyre sürgetőbb —, mindebből következik, hogy az anyagi ráfordításoknál is érvényesítsük ezt a követel­ményt. Ennek végső követ­kezménye kell, hogy jelent­kezzék például a kultúrhá- zak szakköri tevékenységé­ben, az ismeretterjesztésben és az egyes művelődési in­tézmények költségvetésében. Vonsik Gyula Gazdaságpolitikai könyvek Előtérben a gazdaságpoliti­kai témák — ez jellemzi a Kossuth Könyvkiadó legfri- sebb és a közeljövőben vár­ható termését. Külkereske­delmünk reformgazdálkodá­sának elmúlt évi tapasztala­tairól ad részletes elemzést Czeitler Sándor könyve. A vándorkereskedelemtől a marketingig címmel jelent meg dr. Forgács Tibor mun­kája a fogyasztók és a ke­reskedelem kapcsolatáról. Az 1969-es hitelpolitikai válto­zásokat is bemutatja A hitel gyakorlati szerepe a gazda­sági reform első évében cí­mű tanulmányában dr. Tal- lós György. Hamarosan meg­jelenteti a kiadó azt az in­terjúkötetet, amelyben 25 időszerű gazdaságpolitikai kérdésre válaszolt Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja Garam Józsefnek, a Figyelő főszer­kesztőjének. Ugyancsak nyomdában van az a tanul­mány, amelyet a távlati ter­vezésről készített dr. Beck Béla. Gazdasági vetületben is feltárul a tanácsok munkája dr. Lakos Sándor könyvé­ben, amely áttekintést nyújt a tanácsok szerepéről a szo­cialista építés jelenlegi sza­kaszában. A munkásnok élet- és munkakörülményei­ről írt könyvet Turgonyai Júlia és Ferge Sándorné, az MSZMP Központi Bizottsá­ga Társadalomtudományi In­tézetének megbízásából. Megyei helytörténeti vándorgyűlés Mezőkövesden A Hazafias Népfront Bor­sod megyei Bizottsága a Helytörténeti Társadalmi Bi­zottság soron következő gyű­lését Mezőkövesdre hívta össze, a Kis Jankó Bori szo­boravatás, az országos nép- művészeti kiállítás megnyi­tása, a járási társadalmi bi­zottság megalakulása és a megyei népművelési szakkö­rök vezetőinek gyűlése ün­nepségsorozat keretében. VÁLLALATOK! Állami gazdasagok: TERMELŐSZÖVETKEZETEK! NAGYKER. VÁLLALATOK! Kiváló minőségű pvc-vcl bevont drótfonatot 1,50 m, 1,25 m, 1 m magasságban, zöld, piros, sárga színben, rövid határidőn beiül szállítunk: „BUDAPEST” Mííanyagfeldolgozó Ktsz, Budapest, XI., Bartók Béla út 18. Telefon: 466-012, 259-290. Dr. Bodgál Ferenc muzeo­lógusnak, a bizottság elnöké­nek megnyitója után dr. Sárközi Zoltán budapesti egyetemi tanár tartott érté­kes előadást Mezőkövesd tör­ténetéről. benne a „matyó” elnevezésről, s a „matyóföld- ről”, majd Hegyi Imre, a HNF megyei titkára ismer- I tette előadásában a népfront feladatait, célkitűzéseit a helytörténeti munka, a köz­ségi krónikaírás területén, különös tekintettel a felsza­badulás közelgő 25. évfordu­lójára. Molnár József, a já­rási bizottság feladatairól szólott. Az előadásokat élénk vita, és beható megbeszélés követte. A pontos rendezés Juhász József titkár mupkáját di­cséri. A bizottság tagjai a művelődési ház, a járási és a községi tanács szívesen'látott vendégei voltak, s részt vet­tek az ünnepségsorozat többi rendezvényein is. (sz. i.) 451 fok Fahrenheit Szilárdan hisszük, hogy so­hasem jön el az a világ, amellyel a Ray Bradbury- regényből készült, Francois Truffaut rendezte színes an­gol film, a 451 fok Fahren­heit végé'n találkozunk. Hisszük, hogy a könyv, a be­tű tisztelőinek sohasem kell majd a kegyetlen és a köny­vet, a betűt üldöző társada­lom törvényei elől az erdő­be menekülnie, s az iroda­lom és történelem értékeit megőrzendő, könyveket szó­ról szóra betanulni, s úgy átadni az utódoknak, mert ami a fejükben, az eszükben van, azt semmiféle hatalom el nem veheti. Mégis valami rettenetárnyalat vegyül a fil­met érdeklődő tisztelettel fi­gyelő szemlélődésünkbe, mert amit a film alkotói utópisz­tikus módon, egy majdani, minden hagyományt, minden korábbi emléket elpusztító, az emlékezést, a gondolko­dást és a tudást törvényesen tiltó és drákói módon üldöző társadalomról elmondanak, részleteikben ismerősöknek tűnnek már a mai felnőtt­nek, könnyen lehet az egyes mozzanatokat rettenetes em­lékeinkkel azonosítani. Ez lenne hót a jövőnk? Nem, de Truffaut figyelmeztet: azzá, ilyenné lehet, ha a filmben felmutatott és már külön- külön ismert mozzanatok is­métlődhetnek, ha a könyv- máglyák megszállottjai ha­talomhoz jutnak. A filmforgalmazási reklám tudományos-fantásztikus filmként hirdeti a 451 fok Fahrenheitet. Több ez a film, mint amit sci-fi néven is­merhettünk. Az a képzelet­beli ország, ahol a legfőbb állami tevékenység az el­dugott könyvek és általában a könyv utáni vadászat és a hatósági könyvégetés (innen a film címe is), s ahol a leg­főbb társadalmi tevékeny­ség egymás névtelen felje­lentése és elhurcoltatása, nem egyszerűen fantaszti­kum. A tömegek mesterséges elzárása a tudástól, a hír® szolgálat, a szórakoztatás, az ismeretközlés kizárólagos gé­pi, televíziós útja, s a tele­vízió tudatbeszűkítő minde- nekfölöttisége fenyegető je­lenségek, s a tűzoltó öltö­zetbe bújtatott állami rend- fenntartók is sokkal inkább idézik a, már sajnálatos és rettenetes eredményekkel terroralakulatokat, mintsem egyszerűen utópiának, fan­tasztikumnak foghatnánk fel. Nagyszerű filmalkotás ez, amely az utópisztikus esz­közökkel, a fantasztikum fel- használásával int a reális veszélyekre. Remek színészi játék, a színdramaturgia jó felhasz­nálósa, az utópiának fenye­gető életközeibe hozatala az alapvető mondanivalón kívül a film fő. erényei. Nyugta­lanul hagyjuk el a mozit. De ez a nyugtalanítás csak a film értékét emeli. (hm) fljtai Milliós a tudománypolitikáról Dr. Ajtai Miklós, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának póttagja, a Miniszter- tanács elnökhelyettese szer­dán a gólyavárban, az Eöt­vös Löránd Tudományegye­tem természettudományi ka­rának Ságvári termében elő­adást tartott a magyar tu­dománypolitika időszerű kér­déseiről. Az előadáson a MÉLYÉPTERV és az UVA- TERV aktivistái, továbbá a Budapest V. kerületi tudo­mányos és kulturális intéz­mények párttitkárai vették részt. Nemes lelki haramia A haramia, aki foglalkozá­sát meghazudtolva nemes lelkű, nem más mint Rinal- do Rinaldini, akit most a te­levízió folytatásos ponyva­adása jóvoltából a fél ország megismerhetett, a akiről bő­vebb adatokat szerezhet az az érdeklődő fiatal, aki meg­veszi a Móra Könyvkiadó, tehát az ifjúság részére léte­sült kiadóvállalat Delfin könyvek sorozatában megje­lent, Haramiák kapitánya cí­mű ponyvaregényt, Christian Vulpius írását, amely a ne­vezett haramiáról szól, s akit a ponyvaregényből a külföl­dön élő Békefi István plán­tált át nyugatnémet ponyva- filmbe — többek között — a magyar tv-nézők épülésére. Nos. ha a magyar ifjúsági kiadó már ponyvaregények kiadásával is foglalkozik, meg is indokolja tettét a kö­tet borítólapján, amikor megírja, hogy a szerző 1797- ben teremtette meg Rinaldo Rinaldini alakját híres, nagy­szabású rablóregényében. Azt is elmondja róla, hogy Goethe sógora volt. Nem Ri­naldo Rinaldini, hanem a szerző. Mintha ettől értéke­sebb lenne az írása. Megtud­juk továbbá: „úgy emlege­tik, mint a ponyvák ősét. Pe­dig hát nem több, nem is ke­vesebb, mint egy jóízű, for­dulatos-izgalmas kalandre­gény, amelynek hőse Rinal­do Rinaldini, a gazdagok ré­me, szépasszonyok kedvence, bajtársainak vezére. Nemes lelkű haramia, aki legvadabb kalandja közben is arra áhí­tozik, bárcsak jó és igaz ügy érdekében áldozhatná életéi és vérét.” Szegényke!.., Ez az igaz ügy napjainkban a ma­gyar ponyvaigény kielégítése lenne? (b) Hol vagy, Borsod? A Herman Ottó Múzeum minap megjelent VIII. évkönyvében igen ér­dekes tanulmány olvasható. Szerzője Módy György, s ta- tanulmányában a Sajó—Bód- vaköz települését és birtok­lástörténeti képét vázolja fel a török hódoltság koráig. A tanulmány időrendileg három •időszakra osztja a földrajzi terület betelepülését. Az első területben szerepel a Sajó völgye Gömörben Pelsőcig, és a Bódva völgye Edelényig, illetve valami kevéssel észak­ra még Edelénytől, Ezt a terü­letet a magyarság nem sokkal a honfoglalás után már meg­szállta — írja a tanulmány —, és ezen a területen a ma­gyar helynevek nagy több­ségben vannak, mivel jelen­tős szláv lakosságot itt nem találtak, s a magyarság e ré­szeket a X. század derekától a XI. század végéig be is né­pesítette. Részletesén elemzi a Sajó- völgy gömöri szakaszának betelepülését, sorra végig a Sajó menti területek volt, vagy még nyomaiban ma is meglévő településeinek ke­letkezését. Többek' között azt olvashatjuk, hogy e legko­rábban megszállt részek két jelentős települése Putnok és Edelény volt. „A mai Ede- lény helyén tulajdonképpen két helység volt: Borsod és Edelény. Mindkettő lakott hely már a XI. század máso­dik felében, sőt Borsod ahol feltevések szerint a hon­foglalók kisebb szláv földvá­rat találtak — esetleg Géza. de inkább I. István korában már vármegyeszékhely. Az hogy a megye központjául nem az ősnemzetség, az ör- sur-nem várát jelölték ki. hanem az országból kivezető főút melletti Borsod várát, azt bizonyítja, hogy Borsod megye határvármegyé (mar­chia) volt, s a megye erede­tileg északon az országhatá­rig terjedhetett. Edelény ál­landó névvel jelzett telepü­léssé válása a XII. századra tehető” — olvashatjuk. A tanulmányban említett Borsod még néhány évvel ez­előtt is önálló község volt. Edelény szomszédságában, s csak a tanácsok összevonása során vált Edelény egyik ke­rületévé, és teljesen össze­épült ezzel a községgel. Akik gépkocsival mennek Aggtelekre, vagy az edelényi járás északi részébe, észre sem veszik, hogy 'az egykori Borsod községen mennek ke­resztül. s legfeljebb futó pil­lantást vetnek a községen túl. északra az országút és a Bódva között található föld- magaslatokra, a tanulmány­ban is említett egykori szláv földvár maradványaira. Bor­sod — mint olvastuk a ta­nulmányban —, Géza fejede­lem, vagy inkább I. István korában már vármegye-szék­hely volt. Tehát a XI. szá­zad elején már ezen a néven ismert település és megye- székhely, míg Edelény csak a XII. században lett állandó névvel jelzett település. |»/| egyénket Borsod inegye- -VI ként emlegetik, még ha a hivatalos neve Borsod-Abaúj-Zemplén me­gye is. Az 1950-es területi rendezésig önálló Borsod, mint legnagyobb területű és lélekszámú, a három fúzlo- náló ^ megye közül, nevét fenntartotta, és nagyon rit­kán találkozunk a hármas megyenév megjelöléssel. Bor­sod megye vagyunk hát. A megyének nevet adó község, a több mint 900 évvel ez­előtt már vármegye-székhely Borsodnak azonban már csak levéltári nyomait találjuk, il­letve Edelényben járva eset­leg elmondhatjuk: ez a rész volt valaha Borsod. Tudjuk, hogy a községek összevonását szükségessé tet­te a fejlődés, és a hajdani megyeszékhely az összevonás előtt szinte jelentéktelen kis falucskának tűnt az időköz­ben iparánál fogva megiz­mosodott Edelény mellett, mégis sajnáljuk Borsod nevé­nek eltűntét a községnév­tárból. Amennyiben a szük­ség azt parancsolta, hogy a kis fajú csatlakozzék a szom­szédos nagyközséghez, mert ez a borsodiaknak is előnyö­sebb, úgy ezt semmiképpen sem szabad lett volna meg­akadályozni. De a megye névadójának nevét meg kel­lett volna őrizni. Nem Ede- lényt olvasztani Borsodba, hanem a két község fúziója folytán, a történelmi nevet viselő községre való tekintet­tel, esetleg kettős helységnév is kialakulhatott volna. Volt már ilyesmire péjda az or­szágban, Borsod megyében is. Például Kazincbarcika, ahol két, különösebb múlttal nem dicsekvő falucska adta egy ,űj város magvát, meg­őrizve mindkét eredeti tele­pülés nevét. Mennyivel in­dokoltabb lett volna ezt Bor­sod esetében, amikör Ede- lénnyel összevonták/ N apjainkban ismét több községet vonnak össze tanácsigazgatás szem­pontjából. A szomszédos köz­ségek lassan összeépülnek, igen soknak a neve esetleg az utókorban feledésbe megy. Jó lenne az összevonásoknál figyelemmel lenni a törté­nelmi emlékű községnevekre, hogy majdan a későbbi ge­nerációk, ha találkoznak tör­ténelmünk lapjain egyes helységnevekkel, képesek le­gyenek — különösebb törté­net-földrajzi felkészültség nélkül — a valóságban is megtalálni azokat. Benedek Miklós

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom