Észak-Magyarország, 1969. július (25. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-06 / 154. szám
Vasárnap, 1969. július 6. ÉSZAK-MAGYARORSZAG 9 Családi-MÖE u»iii!iiiniiii„, ..........iiitiiiiiimiiiiimmiimiimiinmiii „ Miért-korszakek“ a ivereieknél első „miért-korszak”, amely a kicsi 3—4 éves koráin jelentkezik, a gyermek ívjlodéséiiek közismert életszakasza. A gyermekre nap "'■nt nap új benyomások tö- V'fge zúdul. A világ új és új jelenségeivel találkozik otthonában, utcai sétáin, az óvodában és a mesékben is. Meg , ar.ia érteni ezeket a jelen- segeket, melyek bámulattal töltik el és amelyeknek sok- ®^pr még a nevét sem tudja. Töpreng és problémáival ahhoz fordul, aki legközelebb áll hozzá. »»Anyu, miért kék az ég?” «A maci él?” „Miért nem él?” Es így tovább. A miértek sots szinte végtelen. A sok miértben a gyermek érzelemvilága is megnyilatkozik, szoros kötődése a felnőttekhez, aki erős, okos és jó, aki a biztonságot és a szeretetet adja neki. Néiküie elveszettnek érzi masát a kis emberpalánta. Ki tnástól is lehetne megkérdezni ezt a rengeteg tudnivalót, mint tőle? Ha a felnőtt a miértekre türelmetlenül, idegesen, ledorongolóan válaszol, ez az első lépés a szülőtől való elidegenedés útján. A „miért-korszakban” — az elsőben éppúgy, mint »a későbbiekben — a kicsi értelmi szintjéhez, fogalomköréhez szabott komoly válaszadás éppúgy kötelező, mint ahogy vitathatatlan szülői kötelesség testi ellátottságáról, ételéről, fürdőjéről gondoskodni. Gyereket becsapni, nem venni komolyan — bűn, mégha nem is szerepel a törvénytárban. Bármilyen badarságnak tetszik is felnőtt fülünknek a sok miért, a válaszadást nem szabad elutasítani még türelmesen sem. Az is letöri a kicsi amúgy is gyenge lábon álló önbizalmát, ha kérdésére ilyen választ kap: „Te még ezt nem érted!” Ügy kell válaszolnunk, hogy a gyermek megértse. A válaszadással szókincse, fogalomköre is bővül. „Miért süt a nap?” ■— tudakolja a három-négyéves kislány, vagy kisfiú. „Hogy jó meleg legyen, attól kinyílnak a virágok, megérik a sok finom gyümölcs.” „Miért?” — kérdezősködik tovább, mert esetleg nem érti, mit jelent, hogy „megérik”. Meg kell magyaráznunk: „Azért, mert meleg napsugár kell hozzá, hogy a virágok, a gyümölcsök nőni tudjanak”. És így tovább. A gyermeki szexualitás, a nemi ösztön kezdetleges formája korán kialakul, a gyermek önfeledten játszik, ismerkedik saját testével. Ezt megtiltani, ezért megdorgálni, bűntudatot plántálni el benne a legnagyobb felelőtlenség, lelkiismeretlenség. Olyan súlyos vétség, amely egész életére kiható gátlások forrása lehet. Ha kérdez — és előbb-utóbb óhatatlanul kérdez —, nyugodtan, komolyan és a lehetőség szerint őszintén válaszoljunk: „Hogy születik a kisbaba?” Ez a kérdés a felnőttek szemében riasztóbb, kényesebb, mint a gyermekében, akinek tudatában még összemosódik a mese és valóság, és egyáltalán nem fogadja megütközéssel az élet természetes jelenségeit. Hol volt ő, a kicsi, mielőtt a világra jött? A helyes válasz: édesanya a testében hordta, a szíve alatt. S hogy került oda? Falusi gyermekeknél még könnyebb a válaszadás olyan példákkal, ami az egész természetben történik. Miért nem felel meg a gólyamese? — kérdezhetné a felnőtt. Azért, mert nem bírja el a későbbi szembesítést a valósággal. Ha a gyermek érettebb korában rájön, hogy szülei becsapták, nem hisz neki többé — mert eljátszották, és sokan végleg eljátszották bizalmát. A gyermeket vegyük komolyan, kezeljük kiskorától egyenrangú félként. Bors Sári Nyaraláshoz Rajzunkon egy praktikus összeállítást mutatunk be: frotírból készült mini-ruha, mely a fürdőruha felett sokkal esz- tétikusabb, mintha sortban megyünk étkezni. Az elől szoknyás fürdőruha ugyancsak frottír anyagból készül, műanyagkarika díszítéssel. Gyárfás Katalin Az egész ruhatár nem szükséges! — Ez legyen a jelszavunk, amikor felkészülünk a csomagoláshoz. Célszerű olyan ruhákat vinni, amelyek nem gyúródnék, s több alkalomra felhasználhatjuk. marad ssép as edény Az alábbi tanácsok alkalmazásával konyhaedényünk évek múltán is szép és gondozott maradhat. Az alumínium edény igen tetszetős és praktikus, gyorsan megfő benne az étel. Ha nem vigyázunk rá, könnyen megfeketedhet. Elkerülhetjük ezt, ha a használat előtt, vadonatúj korában forrásban levő vízbe mártjuk. Ha már fekete, almahéjat főzzünk benne, ettől ismét fehér lesz a belseje. A zománcedénynél arra vigyázzunk, nehogy elejtsük. Ilyenkor azonnal mossuk meg, mert bajt okozhat az ételbe kerülő zománcszilánk. Ha a zománcedény megbámul, főzzünk benne burgonyát, egy éjjelre hagyjuk benne állni, majd másnap ismét forraljuk fel. Porcelán edényt súrolni nem szabad, csak finom mosogató porokkal tisztítani. Mégis, ha porréteg rakódna rá, azt nedves sóval lehet eltávolítani. Szalvéta-szokások A kulturált teríték nélkülözhetetlen tartozéka a szalvéta. Nem úgy, mint a középkorban, amikor mellőzött „cifraság” volt az asztalkendő, s az emberek ruhaujjukba, jobbik esetben a térítőbe törölték kezüket, szájukat. Pedig már a régi rómaiak is használtak szalvétát, igaz, hogy csak nagyobb lakomákon. Mindig kettő volt odakészítve a teríték mellé: egyikkel szájukat és homlokukat törölték meg a 20—30 fogásból álló étkezés közben, a másikba pedig becsomagolták és hazavitték a maradékot. Ha a középkor jó időre száműzte is, a reneszánsz visszahozta, sőt, egyes esetekben túlzásba is vitte a szalvéta használatát. Nem volt ritkaság például, hogy minden egyes fogáshoz külön szalvétát adtak. Napjainkban nagy illetlenségnek számít nyakba kötni. gallérba gyűrni a szalvétát. Terítésnél összehajtogatva, a tányér bal oldalán, vagy ügyesen megformálva a tányérban helyezzük el az asztalkendőt. Az asztal melleit helyet foglaló személy félig kibontva helyezze ölébe a szalvétát. A papírszalvétával való terítés nem a szegénység jele, igaz, hogy azt nem helyezhetjük ölünkbe, de szájtörlésre kiválóan megfelel (mindig helyezzünk el néhány tartalék szalvétát is az asztalon). Sajnos, nálunk még nem kaphatók azok a nagy alakú, vastag, puha anyagból készített papírszalvéták, amelyek minden tekintetben pótolják a damaszlot. Nyári vacsora Zöldpaprikás rizs Tizenkét deka rizst kevés zsíron megpirítunk, párolt rizst készítünk. Közben 8 deka füstölt szalonnát kis kockára vágunk, és félig megpirítunk. Beleteszünk 3 deka finomra vágott hagymát, majd 40 deka, kisebb cik keltre vágott zöldpaprikát. Megsózzuk, gyengén megborsozzuk, megszórhatjuk egy csipetnyi piros paprikával, és mérsékelt tűzön, fedő alatt 7—8 percig pároljuk. Ekkor egy evőkanál vitapikot keverünk el benne — paradicsompürét is használhatunk helyette —, végül összekeverjük a párolt rizzsel. Tálalás előtt 4—5 percre sütőbe tesszük, hogy az ízek jól átjárják a rizst. Forrón tálaljuk, fejes-, vagy paradicsomsalátával. Nyáron kitűnő önálló vacsora, de natúr sertésbordához, debrecenihez, virslihez is tálalhatjuk köretként Vidám napló Tilos a kritika Régi ismerősömmel, egy ge- bines italbolt vezetőjével kerültem össze a villamoson. — Képzelje, leváltottak — panaszkodott —. és még eljárás is indult ellenem. — Igazán? És hogyan áll a becses bűnügye? — érdeklődtem gyengéden. — Figyelmeztetem, kedves uram, hogy a bírói ítéletet nem lehet bírálni. Tudja ezt? — Hogyne tudnám! — Akkor megmondhatom: felmentettek. Haraqudott-c az asszony? Nem vagyok mulatós ember, de azért néha megtörténik, hogy kimaradok. A múltkoriban egy értekezlet után együtt mentem el kollégákkal — a főnököm is köztük volt —, s hiába tiltakoztam, hogy így-úgy, nem szoktam kimaradni, a feleségem vár és nagyon szigorúan veszi az efféle botlásokat. Bizony éjjel 1 óra volt. amikor hazavergődtem. Egyszer a feleségemmel együtt sétáltunk az utcán, s összefutottunk a főnökömmel. — No, ugye nem szólt a múltkor a feleséged, amiért olyan későn engedtünk haza. — Öh nem, nem szóltam — szerénykedett a feleségem. Én azonban csendben megjegyeztem: — Nem szólt. Egy álló hétig egy szót se szólt. Biztos jel — Hogy vagy, kedves barátom? — kérdeztem volt osztálytársamat. — Öregszem. — Hát ezt miből gondolod? — Eddig minden nő azt kérdezte tőlem: miért nem nősülök; az utóbbi időben már azt kérdezik: miért nem nősültem meg eddig. T^izlke A megszólításokkal gyakran van problémája mindenkinek, így nekem is. Gyakori eset, amikor az ember nem talál rá a megfelelőre, vagy csak olyan kényszermegoldás-félét választ. Sokszor és sokfelé sodornak dolgaim, így gyakran kerülök eszpresszóba, ahol mint köztudomású, általában jóval több Kezdő a szakmában — Nevetséges! A főnök azt mondta, hogy szalagra diktált és én egy betűt sem Iátok rajta! Az óvatos férj — Mit csinálsz, édes fiam? — kérdi a hazatérő feleség a kertben dolgozó férjétől. — Nem látod, szivecském? A kertkaput csinálom szélesebbre. Gondolom nem árt, mivel autót tanulsz vezetni. Anvai bánat Két asszony beszélget a piacon. Búcsúzáskor még megkérdi az egyik: — Igaz. hogy a lányodnak egy fiatal orvos udvarol? — Időnként igaz! — Hogyhogy? — Ha a lányom a házasságról kezd beszélni, akkor nem udvarol. E. R. a vendég, mint a felszolgáló, ennek következtében, mikor az embernek már fogytán az ideje és a türelme, megreszkírozza. hogy a közelben elsuhanó íelszolgálónő figyelmét felhívja magára. És itt a kérdés: de hogyan? Kartársnő? Elvtársnő? Kisasszony? Halló, kérem? Tündérbogárka? Nos, ezt a gordiuszi csomót évek óta úgy oldom meg, hogy bármilyen korú felszolgálónőnek hangosan odaszólok: — Giziké! És lett légyen bármi is a neve a megszólítottnak, még eddig mindig odafordult hozzám, majd barátságos mosollyal kísért intésemre oda is jött, és kivétel nélkül ezzel kezdte mindegyik: — Nem Giziké vagyok, hanem... — és megmondta a nevét. Beutalót kaptam a siófoki bányászüdülőbe. Csodálatos hely, minden van ott. még házi presszó is. Első este vacsora után odaballagtam a presszópulthoz, és az éppen kávét főző csinos asszonykának bevált módszeremmel így szóltam: — Giziké, kérek egy jó duplát. Ekkor a csinos asszonyka mosolyogva felém fordult, és kedvesen megkérdezte: — Honnan tetszik tudni a nevemet? Gyorsan leküzdöttem meglepetésemet, és merően a szemébe nézve válaszoltam: — Megkérdeztem. Mire ő ugyancsak merően rámnézett és csak ennyit szólt: — Jó szöveg. És olyan erős kávét főzött, hogy csak hajnal felé tudtam elaludni. (V. i.) — Szeretlek! — súgtam sejtelmesen a fülébe. — Ezt már hallottam! — vont vállat ajkbiggyesztve. — Mondhatnád már valahogy másképp is!... — Másképp?! Ugyan melyik szó mondana ennél többet? Ebben minden benne van... — Pipogya vagy! Aki nagyon szerelmes, aki igazán szeret, az tudja, hogyan kell kifejezni az érzelmeit. Szépen, választékosán, újszerűén ... Ügy, ahogyan senki más nem mondta még előtte. A szerelem új szavakat ad az ember szájába. — De hát. mit tegyek, ha az én számba nem ad? ... — Ez azt jelenti, hogy nem szeretsz igazán. Csak olyan lagymatagon. Elcsépelt, ócska szavakat suttogsz a fülembe, mintha egy százéves lexikonból kotorásztad volna elő őket... Egy fél perc alatt el lehet sorolni az egész kollekciót: „Drágám”, „Egyetlenem”, „Szerelmem", „Mindenem”, „Szeretlek”, „Megőrülök érted", „Nekem csak te kellesz és senki más a világon", „Te vagy a földön a Vlagyimir Poliakov: SZAVAK legszebb”, „Nem tudok nélküled élni”, „Állandóan csak rád gondolok, te édes, te tündér, te..." Es kész. Millió- szőr hangoztatott ósdi szavak. Illene már ezeknél újabbakat kitalálnod. — Én nem tudok. Azt mondom, amit érzek és amit gondolok. Más kifejezést nem ismerek. Ennek ellenére imádlak, szeretlek, s végtelenül ragaszkodom hozzád! — Én meg nem ragaszkodom tehozzád. Sőt!... Jobb is lesz, ha elmégy! Elmentem. Hát mit tehettem volna mást, amikor nem tudtam és nem is akartam újabb szerelmes szavakat kitalálni ...? Nekem nagyszerűen megfelelnek a hagyományos szavak is. Így hát szakítottunk és nem találkozhatunk egy hónapig. Egy hónap múlva levelet kaptam tőle. Ezeket irta: „Drágám! Egyetlenem! Szerelmem! Hová tűntél? Megőrülök érted. Nekem csak te kellesz és senki más nem kell rajtad kíxrül. Nem tudok nélküled élni, nem tudok lélegezni. Te vagy a földön a legszebb, a legjobb. Állandóan csak rád gondolok, te édes. te tündér, te mindenkinél okosabb. Csókollak, ölellek, szeretlek, és csak a tied, csak a tied vagyok: Tánya." Persze, hogy visszatértem hozzá... Krecsmáry László fordítása
