Észak-Magyarország, 1969. július (25. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-24 / 169. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 Csütörtök, 1969. július 24. 1 Tanácsköztársaság .. : Még a léi líeáüta előtt... azt elemzi részletesen, milyen lesz a könyvkiadás a jövőben. Kiemeli, hogy a szellemi termékek megjelenésének elbírálását kizáróan annak kultúr- értéke fogja meghatározni, ügyel rá, hogy a reakció szolgálatában álló iratok napvilágot ne lássanak. A terjesztéssel kapcsolatban ismerteti az úgynevezett liszthivataíi akciót, amelynek lényege, hogy a liszthivatal bevonásával a házfelügyelők útján az egész főváros lakosságát ei tudják könyvekkel és egyéb sajtótermékekkel látni. Vidéken központi elosztó szervekre hárul ez a feladat. Szól ez a cikk a könyv áráról is, amelyet úgy kell megállapítani, hogy mindenki könnyen hozzáférhessen. A Vörös Üjság további számaiban a propaganda új irányairól olvashatunk, a július 2-i szám pedig arról ír, mik a legsürgősebb fordítói feladatok, hogy a világ irodalmának gyöngyszemeit közelebb hozhassák a magyar dolgozókhoz. Végezetül a Népszavából találunk egy cikket. Július 3-án az ifjúságnak nyújtandó irodalomról ír a lap. Kiemeli, hogy rá kell nevelni az ifjúságot a könyv szeretetére, hogy majd felnőtt korban is szívesen olvasson, és ifjúsági könyvkiadásunkat úgy kell irányítani, hogy csak abszoliít irodalmi értékű munka kerüljön a gyermekek kezébe. A NAGYON VÁZLATOS cikkgyűjtemény is azt dokumentálja,' hogy a Tanácsköztársaság művelődési életének irányítói milyen nagyszerű munkát végeztek, és akkori elképzeléseik, kisebb-nagyobb mértékben megvalósult terveik az egész népre kiható művelődéspolitikájuk legfőbb irányelvei mennyire útmutatásul és mily sok tanulsággal szolgálnak napjaink munkájához is. (bcnedck) Festés,' tatarozás A nyári szünidőben megyénkben összesen 440 általános és 20 középiskolai tantermet festenek újra. Ezenkívül az oktatási intézmények tatarozására és korszerűsítésére 28 millió forintot költenek. Jó néhány iskolát szinte újraépítenek. A tornanádaskai- gyógypedagógiai intézetben korszerűsítik a konyhát és az ebédlőt, a megyaszói nevelő» I otthonban kicserélik a fűtőbe- I rendezést és a vízvezetékeket. Vadászati viSágkiáiSüás 1971-ben 1971. augusztus 27-től szeptember 30-ig Magyarországon rendezik meg az első vadászati világkiállítást. Nemzetközi kiállítást, trófeabemutatókat ugyan eddig is rendeztek már különböző külföldi nagyvárosokban, de a magyarországi lesz az első világkiállítás. Az 55 ezer négyzetméternyi kiállításon a mezőgazdasági vásár területén trófeabemutatót, természetfilm-fesztivált, lovas- és vadászkutya-versenyt, sporthorgászati bemutatót rendeznek. Érdekes lesz a vadászati eszközök fejlődését illusztráló kiállítás a kőbaltától a parity- tyán, a dárdán át, a lőfegyverek megjelenéséig és napjaink vadászfegyveréig. Kiállítanak a vadászattal, a vadgazdálkodással, a horgászattal kapcsolatos cikkekejt gyártó és forgalmazó, cégek. Láthatunk majd vadhúsból, halból, kagylóból, csigából, rákból és békából készült, tartósított termékeket, szőrmét és bőrárut, ruhaneműt, bizsut, ékszert, csontfaragványokat. Figyelemre méltók a kiállítás idejére tervezett rendezvények: a vadászati tudományos kutatók nemzetközi kongresszusa, a természetvédelmi, valamint a halászati tudományos szimpozion. A Műcsarnok 12 termében vadászati és halászati témájú, mai és mú- zeális képzőművészeti tárgyakból nyílik kiállítás. Több kutyakiállítás és verseny is lesz: például nemzetközi agárverseny, vizsla-, nyomozó- és szolgálati kutyaverseny. Nemzetközi fogatverseny és népi lovasjáték-bemu- tató, 5 napos lovastúra, őszi vadászbarangolás szerepel még a programban. Me&hívódömping és uborkasxeson Meghívódömping volna? Ha csak a színes kartonlapok halmát nézzük, erre is gondolhatunk. Ezek a meghívók azonban — így együtt — nyaraink új jellegzetességeire is figyelmeztetnek. Mi minden volt és lesz ezek szerint 1969 nyarán a magyar vidéken? Képzőművészeti körök, várfesztivál, honismereti napok, eszperantó nyári egyetem, szocialista brigádok műszaki vetélkedője stb. Véget ért volna népművelésünknek az a fejlődési szakasza, amelyben kényszerű uborkaszezon volt a nyár? Csakugyan szaporodnak az okos és hasznos nyári népművelési események. De az is igaz: onnan, ahol semmi sem történik a nyáron, nem küldenek ezt bejelentő nyomtatványt. És óhatatlanul arra gondol az ember, vajon mi lesz a forró mezei munkák hónapjaiban az apró falvakban,’ahol nincs olyan helyiség se, ahol akár egy haknibrigád föllépjen; mi történik ott, ahol még nincs alkalmas ember arra, hogy megszervezzen bármit, ami a népművelési tevékenység folyamatosságát biztosítaná a nyári hónapokban is. Bár napjainkban — szerencsére — túl vafeyunk azon az állapoton, amelyben csak az és csak úgy úgy történik a falu kulturális életében, amit valamiféle nagy tervbe fölvettek, engedélyeztek, istápol- tak. Hogy mást ne említsünk, az országban levő 2000 ifjúsági klub, melyeknek háromnegyedét a községek ' fiataljai szervezték, bizonyosan szervez tagjainak nyári elfoglaltságot. Mind gyakrabban hallunk, a tsz-ek nagy nyári kirándulásairól _ is. Ezek már a falusi munkamegosztás egy magasabb szintjét jelzik;. Arra utalnak, hogy az aratás, cséplés nem szögezi a gabonaföldekhez az egész falut, mint nemrég. Még nyáridőben is kínálkozik idő és mód arra, hogy a tsz-ek tagságának egy része szétnézzen az országban, hiszen hazánk ezekben a hónapokban a legszebb. Nyilvánvaló, hogy a nagy fizikai erőpróbát jelentő nyár nem kedvez a művelődés intenzívebb módjainak. Bizonyos, hogy a könyvtárak forgalma kisebb lesz augusztusban, mint amilyen tavaly októberben vagy decemberben volt. Ez, ha nem is örvendetes, de érthető. Mint ahogy a nyári életmóddal kapcsolatos okai vannak bizonyos szakköri munkák átmeneti pangásának is.. A kényszerű korlátozottság ellenére azt kell mondanunk, a nyár nemcsak a földeken — fákon érlel gyümölcsöt. A sokasodó fesztiválok, találkozók, seregszemlék a folyamatossá váló népművelési tevékenység megnyilvánulásai. Mint ahogy részben ezt szolgálják a nyári népművelési továbbképző tanfolyamok is. Ezeken mind gyakrabban kerül . sor módszertani újításokra. Például arra, hogy a hagyományos előadások helyett beszélgetéseket szervezzenek,' s azok során a falusi munka részesei megosztják társaikkal tapasztalataikat, számot adnak kudarcaikról, csakúgy, mint a munka javítását szolgáló elképzeléseikről. S kelemért J emptM-mMzeumbeiM Egyre „automatizálódó” korunkban — hasonlóan a városok szennyezett levegőjéhez az erdei illatozón — rabul ejt egy-egy csöndes falusi múzeum meghittsége. Nem túlzás: a humanista művelődés, jó értelemben vett hagyományőrzés fellegvára a legparányibb is. S milyen jó leckeismétlés a jelen munkálása közben a múlt felelevenítése. Azaz: gyönge lábon áll az a ház, amelynek nincs fundamentuma, csak a felszínre épült. Ilyen gondolatok motoszkálnak a fejemben, míg a Tompa Mihályról elnevezett emlékmúzeum padozata reccsen talpam alatt, emléktárgyait szemlélge- tem, s nagy igyekvéssel, kíváncsisággal az érdeklődők számát kérdezgetem. Mióta a helyi kivánalom, É. Kovács László személyében — valóban lehetetlent nem ismerve Imegteremtette ezt a kis intézményt itt, az Aggtelek felé vezető út mentén, évenként átlag másfél ezer ember időzik Kazincbarcika ■ — Dimitrovqrád örvendetesen bővülnek Kazincbarcika testvérvárosi kapcsolatai a bulgáriai Dimitrov- gráddal, amely szintén három kis község szomszédságában épült — mint Kazincbarcika, s jórészt ugyanígy a vegyipar szolgált fejlődésének' alapjául. Jelenleg több mint ötvenezer . lakosa van. tehát csaknem kétszer akkora, mint megyénk első szocialista városa. Tíz napot töltött Kazincbarcika vendégeként, s rhá utazik el hazánkból az a 23 fős di- mitrovgródi küldöttség, amelyben párt- és állami vezetők, valamint a város labdarúgó- csapatának tagjai ismerkedtek testvérvárosukkal és a környék nevezetességeivel. A futballisták — mint hírül adtuk — több mérkőzést játszottak az itt-tar- tózkodás alatt, amelynek viszonzásaként a KVSE labdarúgói szintén most utaznak el Dimitrovgrádba. Az új, 450 ágyas kazincbarcikai kórház augusztus 19-én tartandó ünnepélyes felavatására négytagú orvosdelegáció érkezik a bolgár testvérvárosból; szeptember elején pedig Dimitrovgrádba indul Kazincbarcikáról az a városi küldöttség, amely részt vesz majd Bulgária felszabadulásának 25. évfordulója alkalmából tartandó ünnepségeken. Ma már a kölcsönös gyermeküdültetésre is kiterjednek a két város örvendetesen fejlődő kapcsolatai. A BVK szakemberei pedig több ízben nyújtottak, segítséget bolgár vegyiüzemeknek egy-egy . szakmai probléma megoldásához. Mától vetítik A halál 50 órája A háborús filmek korát éljük. Az elmúlt héten az amerikai A Crossbow-akció idézte a második világháborút, e héten a Ken Anriakin rendezte A halál 50 órája című, ugyancsak amerikai film. Vele párhuzamosan mutatják be a román—nyugatnémet koprodukcióban készült Traianus oszlopa című kétrészes filmet, amely kétezer . évvel korábbról meríti témáját. Az alábbiakban A halál 50 órájáról jegyzünk fel néhány gondolatot. Színes, szélesvásznú, kétrészes, három órányi izgalmat ígérő filmalkotás. Az elsősorban látványosságával és utolsó harmadának izgalmasságá- val emlékezetessé vájó mű témája az 1044 decemberében lejátszódott nagyszabású ar- dennesi csata, ahol az amerikai tankos alakulatok rendkívül nehéz küzdelem, és igen sok áldozat árán győzedelmeskedtek a németek tankjai felett, amelyek kétségbeesetten próbálták az amerikai üzemanyagtelepet bevenni, hogy benzint biztosíthassanak maguknak. Ebben az óriási tankcsatában a szövetségesek részéről több mint egymillió ember vett részt, és a második világháború nyugati frontjának legkiemelkedőbb ütközetei közé számít. A film izgalmasan idézi ezt a csatát, rendkívül nagy tömegeket mozgat, kápráztató csatajeleneteket látunk a vásznon, s a film jellegénél fogva a pirotechnikus szinte társ- alkotóvá válik, hisz annyi a robbanás, annyi az égés, a fergeteges tűzijáték, amelynek előterében hőseink megütköznek. A szemben álló felek tulajdonképpen sohasem találkoznak ebben a filmben. Kiley ezredes, az amerikaiak elhárító tisztje, aki felderítő, páncélos és gyalogos katona egyszemélyben és Henry Fonda nagyon emberi ■ alakításában kel életre előttünk, forgatókönyvi figurájában idézi kicsit a szuperhősöket, mert az egész amerikai vezérkarban ő az egyetlen, aki jól ítélte meg a helyzetet. A másik oldalon egy bizonyos Hessler ezredes, akit Robert Shaw alakított, testesíti meg a hideg, számító,, de ízig-vérig a háborúnak egész életére elkötelezett német katonát. Ez a Hessler ezredes kegyetlen, vérengző, de katona. Ahogyan ebben a filmben előttünk áll, bizony kicsit hőssé, valamiféle mintakatonává válik. Nem tetszett a Konrád nevű tisztiszolga alakja, mesterkéltnek éreztük a szerepeltetését, figurájának egyetlen indoka, hogy ellenpontozza Hessler ezredes kegyetlen német alakjál. A film, mint a bevezetőben említettük, izgalmas órákat ad, s talán még kánikulai időben is érdemes beülnie a moziba annak, aki az ilyen fajta műveket szereti. (hm) el e falak között; volt úgy — 1967-ben — 22001 Nem lehet meghatottság nélkül olvasni az emlékkönyvi bejegyzéseket. Legjobban a „pesti motorosok” sorai lepnek meg. Mint kiderül, kerékpárjuk épp a faluban romlott el, s akkor tudták meg, „milyen híres helyen járnak". A nagykőrösiek azért emlékeznek megkülönböztetett szeretettel Tompára, mert a „nagykőrösi" Arany Jánossal levelezett... Arrébb valaki azt. ajánlja a külföldre „törekvő” magyar ifjúságnak, hogy ismerné meg inkább, s jobban Tompát. Aztán — mintegy ennek szerves folytatásaként — a gyakran citált idézet: „Szívet cseréljen az. aki hazát cserél”. A kecskemétiekét nyomban a drezdai látogatók bejegyzése követi. A sümegi kegyeletlero- vók jól megférnek a testes könyvben a franciaországi Re- mcs-ből idetévedt utassal, s egy diákcsoport valamelyik tagjának becsöppentett hatalmas tintapacnija miatt nem kell aggódnia, hogy az írásbeli dolgozat külalaki kalkulusát lerontotta ... Tompa szelleme védi. * Másfél évtizedig még a tankönyvekből is a rossz, érdemtelen költők sarkába kiállított Tompa Mihály elégedett lehet végre; nem nagy helyet, de az őt mindenképp megilletőt elfoglalta a hazában is, s e házban is. Ügy, mint pontosan 120 évvel ezelőtt, amikor Bejéről, még pontosabban a schwechati ütközetből a keleméri parókiára költözött, s reggelenként a hűvös szobából kilépett a tornácra, s rossz, gyulladásgyötörte szemével belepillantott a zu- hogó nyári napfénybe ... ■ Kiss Gyula szül, a TMK-műhely Sajó- szentpéterről átköltözik ide, amit azt jelenti, hogy az eddigieknél sokkal gyorsabban és koncentráltabban tudnak segíteni egy-egy üzemzavar, vagy ' bármilyen probléma megoldásánál. A Borsodi Szénbányákhoz tartozó üzemekben, bármerre is jár a látogató, nagyfokú változásoknál! lehet tanúja. Mindenütt korszerű gépek és berendezések segítik a munkát, kedvezőbb feltételeket teremtve a műveléshez. Természetesen e „segítőtársak” gondozásra is szorulnak, ami a- karbantartók feladata. A karbantartók jutnak most új otthonhoz a Bükkaljai Bányaüzemhez tartozó berentei aknán. Nagy értékű felújítás kezdődött itt. A régi TMK-mű- 'helyt kibővítik, amire 500 ezer forintot fordítanak. Ha elké500 ezer forint’ sorsa ban és fürdőjében. Azaz a könyvet a lehető legközelebb viszik az emberekhez. A Fáklya című lap április 27-én igen részletesen beszámol a szellemi termelés központosítására létrehívott új szervekről, majd ugyanez a lap, két nappal később, április 29-én, igen figyelemre méltó anyagot közöl Az állam, mint kéziratvásárló címmel. Ez a cikk azt ismerteti, hogy miként változik meg a szerzői tiszteletdíjak kifizetése a Tanácsköztársaság alatt, miként vet véget a tanácskormány az írók kiadóvállalatok által történő ki- uzsorázásának, és az ebből ft lyó sok szellemi érték elpo- csékolódásának. A VÖRÖS ÜJSÁG május 7-én a könyvellátás fokozását sürgeti, kiemeli, hogy sürgősen le kell fordítani a nehezen hozzáférhető, nagyon fontos könyveket, azokat nagy példányszámban kell a tanulni vágyók rendelkezésére bocsátani. Ez a cikk megállapítja, hogy a Tanácsköztársaság az ország lakosságának könyvvel való ellátását állami feladatnak tekinti. Ennek az állami feladatnak; a teljesítése végett történt a könyvtárak köztulajdonba vétele. Ugyanez a cikk javaslatot tesz Marx Tőkéje Rudas László fordította kéziratának sajtó alá rendezésére, Engels 'Anti Düh- rir.g-jének és Szabó Ervin Marx—Engels gyűjteményének kiadására, illetve újrakiadására, „A tanulnivágyó proletariátus jogos igényeit ni ég a legpapírinségesebb világban is ki kell elégíteni, ha másképp nem megy, a divatos ponyvaregények rovására. Kultúrmunkát végzünk, mikor jő könyveket kiadunk, s kultúrmunkát végzünk, mikor hitvány könyvek megjelenését lehetetlenné tesszük” — zárja le gondolatmenetét A könyv a dolgozó népéi című cikk. A május 16-i Vörös Üjság szakaszon is ki akarják asm legalább a kábelek helyét, ami csupán azon múlik, mikor érkezik meg az árokásó gép. Remélhetőleg hamarosan. , Jelentős munkálatokhoz kezdtek a Berentei Központi Szénosztályozón, ahol nagy ütemben halad — az automatizálási program keretében — az Edelényi Bányaüzemhez vezető kötélpálya erőátviteli és jelzőrendszerének a rekonstrukciója. Edelényben a gépház szerelése már javában folyik. Ezzel párhuzamosan a villany- szerelők az egész vonalon hozzáláttak a technológiai feladatoknak megfelelően a munkához. Számítások szerint az átalakítás októberben fejeződik be, ha minden tekintetben biztosítottak a feltételek. Már megtörténtek az előkészületek ahhoz is, hogy a szénosztályozó . és Lyukóbánya között megkezdődjék az úgynevezett információs rendszer kiépítése. Az első — mintegy 14 kilométeres szakasszal — még ebben az évben szeretnének elkészülni, ami Kondóig érne. De a tél .beállta előtt a további :i A KÖNYV című dokumen- h iciós szemle, a Magyar iönyvkiadók és Könyvter■ isztok Egyesülésének kiadvá- 11 ya egyik legutóbbi számá- i an Farkas László, az egyesü- ,1 is osztályvezetője összeúllí- i1 isában érdekes gyűjtemény lvasható a Magyar Tanács- ’ öztársaság könyvkiadós-poli■ kájárói. A Magyar Tanács- ' öztársaság 133 napja alatt — len nehéz politikai, gazdasá- i és katonai helyzetben — a lűvelődés terén kiemelkedő redményeket ért el, s a köz- ktatástigyi népbiztosság minien intézkedésének az volt a élja, hogy a műveltség köz- •inccsé válhasson. A tanács- .ormány gondoskodni kívánt óla, hogy az írók művészetük- iöz képest tehetségüknek meg- elelően helyezkedhessenek el íz új társadalmi rendben. A iroletárállam a könyvet olyan zellemi szükségletnek tekin- ette, amelynek nagy a szerété a szocialista társadalom ki- dakításában. Ennek megfele- ően születtek a különböző in- ézkedések, mint arról a Farms László gyűjtötte sajtósze- •nelvény válogatás is tanúsít. Például a Pesti Napló 1919. március 25-i száma, tehát cégy nappal a Tanácsköztársaság kikiáltása után arról ad tiírt. hogy Osvát Ernő elnöklete alatt az írói társadalom megalakította a maga írói tanácsát, amelynek feladata a Tanácsköztársaság illetékes vezetőivel kapcsolatot tartani, könyvkiadási és terjesztési ügyekben. Az írók örömmel vették tudomásul, hogy a kommunista állam a műveltséget közügynek tekinti, és vége a haszonra, a közönség megrontására és félrevezetésére épített ravasz kiadáspolitikának. A Vörös Újság áprir lis 9-én már arról számol be, hogy könyvkereskedést és újságárusító boltot állítanak fel a főváros valamennyi lisztbi- zottsógi hivatalában, kórháza-
