Észak-Magyarország, 1969. július (25. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-19 / 165. szám

ESZAK-MAGYARORSZÁG 2 Szombat, 1969. július 19. Gromiko ki Andrej Gromiko szovjet kül­ügyminisztert, hatvanadik szü­letésnapja alkalmából a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa el­nöksége a Szocialista Munka Hőse címmel tüntette ki, a Le- nin-rend. valamint a Sarló és Kalapács arany érdemérem e^' idejű átadásával, A Legfelsőbb Tanács elnök­ségének erről szóló rendelete megállapítja, hogy a külügy­minisztert „a kommunista párt és a szovjet állam előtt szer­zett nagy érdemeiért, sokéves külpolitikai tevékenységéért” tüntették ki. Gromiko diplomáciai pálya- f itása egyébként 1939-ben kez­dődött, Először a külügymi­nisztériumban dolgozott, majd az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában nagykövet volt. később az ENSZ Bizton­sági Tanácsában képviselte ha­záját. Ezufé külügvminiszter- l'->lyettes. végül 1957-ben a S-nv jetunió külügyminisztere lett. Gromiko egy belorusz falu szülötte, először földműves munkát végzett, majd faúszta­tó volt. Később főiskolai vég­zettséget szerzett és egy ideig tudományos munkatársként dolgozott a Szovjet Tudomá­nyos Akadémia Közgazdasági Intézetében. 1931-ben belépett az SZKP-ba. Jelentékeny tudományos munkát üs végez. A közgazda- sági tudományok doktora, egész sor könyv és tanulmány szerzője. Szerkesztésében je­lennek meg olyan nagyszabá­sú tudományos munkák, mint „A Szovjetunió külpolitikájá­nak története”, „A diplomácia története”, a „Diplomácia szó­tára”. §:sce moszkvai tárplásairél Amerikai hírügynökségi je­lentések szerint, az Egyesült Államok újabb javaslatokat juttatott el a Szovjetunióhoz, a közelkeleti rendezéssel kap­csolatban. Ezeket a javaslato­kat Joseph Sisco, amerikai külügyi államtitkár adta át hétfőn Moszkvában Gromiko szovjet külügyminiszternek. Az amerikai „ellenjavaslatok” A Dc'BiioliraliSíes Sfjtissags'S uy i fiat kossal» A Demokratikus Ifjúsági Világszövetség Irodája nyilat­kozatot tett közzé a genfi egyezmény aláírásának 15. évfordulója alkalmából. A deklaráció hangsúlyozza: 15 évvel ezelőtt, 1954. július 21- én a genfi egyezmény aláírá­sa megteremtette a vietnami probléma békés megoldásának elvi alapjait. Ennek ellenére az amerikai imperializmus saigoni csatlósaival szövetkez­ve, rendre megsérti ezt az egyezményt. Bűnös agressziót 1 öveinek el a vietnami nép el- ieh. Politikájuk eleve kudarc­ra volt ítélve: az egész viet­nami nép felkelt szabadsága védelmére, s harcukat az egész világ haladó közvéleménye tá­mogatja. A nyilatkozat felszólítja a vi­lág ifjúságát, hogy egyesítse erőit az ifjúsági és diáktalál­kozó sikere érdekében, ame­lyet Helsinkiben tartanak au­gusztus 23—27-ig. Jusson el e találkozó visszhangja a Fehér Házig. Hangoztassa a fiatalok és diákok millióinak követelé­seit: vonják vissza minden fel­tétel nélkül Dél-Vietnamból az amerikai és a csatlós csa­patokat, biztosítsák a dél­vietnami nép jogait, a DNFF tízpontos programja, és az ideiglenes forradalmi kor­mány programja alapján. választ jelentenek a Szovjet­unió 17-i újabb béketervére. Sisco több ízben is tárgyalt a szovjet külügyminisztérium magas rangú beosztottjaival a közelkeleti helyzetről és — mint ismeretes — most a svéd fővárosban tartózkodik; hogy Gunnar Jarring közelkeleti ENSZ-rnegbízottal tárgyaljon.- Az amerikai külügyminisz­tériumban rámutatnak, hogy , a hét folyamán tartott ameri­kai—szovjet megbeszélések csökkentették a’ véleménykü­lönbségeket a két nagyhata­lom között, de lényeges kér­désekben még nem született megegyezés. Úgy tudják, hogy Sisco Washingtonban Dobri- r.yin szovjet nagykövettel folytatja majd a tárgyalásokat. Amerikai részről megálla­pítják, hogy a Szovjetunió változatlanul ragaszkodik az izraeli csapatok kivonásához a megszállt arab területekről, és ez a legfontosabb kérdés, amelyben nincs megegyezés az amerikai tárgyaló partnerrel. Lényeges véleménykülönbsé­gek vannak a határok esetle­ges módosítása, a menekültek és a tervezett biztonsági in­tézkedések tekintetében is. A UPI úgy tudja, hogy ugyan­akkor közeledtek a feleli egy­máshoz Izrael arab részről va­ló elismerése, á határok de- militarizálása, és a Tiran- szoroson keresztül biztosítan­dó szabad hajózás kérdései­ben. A próbaüzemelés második hónapjában (Tudósítónktól.) \ A Tiszai Vegyikombinát po­lietiléngyárában gondosan ki­dolgozott program szerint foly­tatják a pirolízis részleges pró­baüzemelését. A gyár műszaki dolgozói és a kezelőszemélyzet — a helyszínen tartózkodó szovjet' szakértőkkel szorosan együttműködve — szinte em­berfeletti munkát végeznek, hiszen a többi üzemben még a kivitelezők szorgoskodnak. Eredményes munkájukat^ bi­zonyítja, hogy az I. számú kemencével és a hozzá tartozó berendezésekkel már mintegy 400, órán keresztül folytattak üzemszerű próbákat „éles kö­zeggel”. A közelmúltban — azt kö­vetően, hogy az I-es rendszer- Yel egy időre leálltak — a li­es számú kemencét is üzem­be helyezték. Ez utóbbinál kü­lönböző terhelési próbákat tar­tanak abból a célból, hogy meggyőződjenek a berendezés teljesítőképességéről. Ugyan­akkor felkészültek az L sz. ke­mencénél egy másik, igen fon­tos műveletre, az üzemszerű koksz kiégetésre is. A benzin- pirolízis közben valamennyi, jelenleg ismert eljárásnál nagy mennyiségű koksz is kép­ződik a pirolízis-kemencékben. Ez lerakódik a csőfalra, aka­dályozza a benzin gyors fel­hevítését, ezáltal — az etilén rovására — egyéb gázalkotók is képződnek. Ezért a kokszot időnként ki kell égetni a cső belső oldaláról. Erre az igen kényes, rend­kívüli körültekintést igénylő Befejeződtek az előkészüle­tek a Vaskapunál közös jugo­szláv—román beruházásként épülő aldunai vízi erőmű mun­kálatai legnehezebb és leg­kockázatosabb szakaszának megkezdésére, a Duna elre- kesztésére. Az utóbbi napok­ban elvégezték az összes pró­bákat. és az első hatalmas kő­tömböket a tervek szerint jú­műveletre a napokban került sor.' Pillanatnyilag a külön-külön is kipróbált két pirolízis- kemence egyidejű javítására készülnek a gyárban. Ennek azért van nagy jelentősége, mert a két rendszer az ed­digiektől eltérő módon veszi majd igénybe a fúrógépeket, a mosó- és kátrányülepítő beren­dezéseket. (lovas) lius 22—24. között eresztik be­le a folyóba. Az akciót a jugoszláv épí­tészet eddigi legmerészebb vállalkozásának minősítik. A szakemberek elsősorban attól tartanak, hogy esetleg jövőre kell halasztani az elrekesztést, mert a munkálatokat csak ak­kor lehet elkezdeni, ha a Duna medrében 7000 köbméternél kevesebb víz folyik másodper­cenként. Ha az elrekesztés a tervezett időpontban megkezdődik, szeptember 10-ig be lehet fe­jezni a munkának ezt a ré­szét. A legkérdésesebb időszak­nak az augusztus 20-tól szep­tember 10-ig tartó húsz napot tekintik, mert ekkor kell el- rekeszteni az utolsó 15 mé­tert. Emelődaruk segítségével húszezer darab, 25 tonnás, kü-, lön erre a célra készült beton­tömböt eresztenek ekkor a Dunába. A jugoszláv oldalon levő hajózsilip, amelynek majd a legnagyobb mennyiségű vizet keli befogadnia az elrekesz- (endő Dunából, eredményesen kiállta a szárazpróbát. Az elrekesztés ideje alatt a hajózás előbb a jugoszláv, majd a román hajózsilipen keresztül fog lebonyolódni. Érettségivel rendelkező fiúkat nyomdász­tanulónak még felvesz úgy a miskolci, mint ózdi telepére a Borsod megyei Nyomdaipari Vállalat, Miskolc, Bajcsy-Zsilinszky u. 15., I. emelet. (Ózdiak az ózdi telepen jelentkezzenek. Vörös Hadsereg u. 8.) Elrekesstik a Dunát a Vaskapunál Súlyos harcok Murasban Honduras! csapatok előrenyomulnak, miután kiűztek a guatemalai határ közelében terü­letükre benyomult sglvadori egységeket. Galo Plaza, az Amerikai Ál­lamok Szervezetének főtitkára, magyar idő szerint péntek haj­nalban közölte, hogy a had­ban álló két közép-amerikai köztársaság: Honduras és Sal­vador képviselői „a jelekből ítélve”, máris megállapodtak az ellenségeskedések megszün­tetésében. Korábban Hondu- rasban is elmondották, hogy a A tűzszünet esélyeit tovább­ra is bonyolítja, hogy Salva­dor követeli a Hondurasban élő 300 ezer állampolgárának vé­delmét, mielőtt csapatait ki­vonná, viszont Honduras a Sal­vador! csapatok feltétel nélküli kivonásához ragaszkodik. Ezt akarja áthidalni az Amerikai Államok Szervezetének békél­tető bizottsága. Az Ápolta—11 a Hold körül kéri na tűzszünetet „már majdnem aláírták”. Mind a tűzszünet kilátásai, mind a hadi helyzet teljesen bizonytalanok,' miután Hondu- rasból és Salvadorból egymás­nak ellentmondó hírek érkez­tek csütörtökön késő estig. Sal­vador részéről közölték, hogy a szomszédos Honduras terü­leten csapataik három fronton nyomultak előre. Súlyos har­cok folytak, és 600 sálvadori katonával szemben legalább 1500 hondurasi katona esett el. A hondurasi főparancsnokság viszont arról tájékoztatott, hogy az AÁSZ által javasolt ideig­lenes tűzszünet eredményekép­pen minden fronton viszony­lagos nyugalom uralkodott. (Folytatás az 1. oldalról) távolította el az űrkabint és a holdkompot összekötő alagút ajtaját, majd az alagúton át­mászva ellenőrizte a holdkomp belsejét. A Holdra szálló egy­séggel még az út első napján kapcsolták össze az űrkabint, de azóta még nem ellenőriz­ték. A bizakodó hangulattal pár­huzamosan jelentkezik az ag­godalom is: az Apollo—11 vál­lalkozásának kockázatai is vannak. Egy szakértő a kockázatokat latolgató kér­désekre válaszolva közölte, hogy noha erre az eshetőségre -gondolni sem szeret, termé­szetesen bekövetkezhetnek nem várt fordulatok is. Amennyi­ben Armstrong és Aldrin a Holdon eltöltött 21 óra és 36 perc után valamilyen okból nem tudna visszatérni a hold­komppal, utána még 13—15 óráig lenne részükre oxigén és áramforrás. Ha a rendelke­zésre álló idő alatt a hibát nem sikerülne felderíteni és esetleg kijavítani, az áram­források kimerülnek és az űr­hajósok a Földtől elszakadva pusztulnak cl a Holdon. Az űrhajóval keringő Collinsnak mindaddig a közelben kellene maradnia, amíg a legcseké­lyebb remény van társai csat­lakozására. Az említett idő lejárta után azonban egyedül kellene visszatérnie a Földre. A Föld az adott idő alatt semmiféle segítséget nyújtani nem tud. Lerakodási díjat fizet a gabonafelvásárló vállalat A VITA A TSZ-EK ÉS A GABONAFELVASARLÖ vál­lalat közt már régebben kez­dődött. A tsz-ek azt kérték, hogy a vállalat fizessen a ga- bopa lerakásáért, valamint a gabonát szállító járművekkel együtt utazó rakodómunkások kocsikísérési idejéért is. A vi­ta végre lezárul. Az Árhiva­tal és a MÉM kiadta 3/1969. számú együttes utasítását, mely szerint 1969. július 1-től a ga­bonafelvásárló vállalat köteles a termelő gazdaság telephelyén átvenni a gabonát. A gyakorlatban azonban ez nem egészen így történik. A termelő gazdaság továbbra is a gabonafelvásárló vállalat át­vevőhelyére szállítja a gabonát, ott történik a mázsálás és az átvétel. A tsz — termelő gaz­daság — köteles a gabonát a szállító járműre felrakni. Nem köteles azonban a járművet a rakodómunkásokkal kísértet­ni és az átvevőhelyen a ga­bonát lerakni, a mázsától to- vábbszállftani, esetleg emeletre, vagy magasabb tárolótérre vin­ni — illetve nem köteles eze­ket a munkákat ingyen elvé­gezni. * A kocsikísérési idődfj a szál­lító járművek típusai és te­herbíró nagyságrendjei szerint, a hivatalos tarifa szerint vál­tozik, figyelembe véve a szál­lítás távolságát, a megtett ki­lométereket. Egy négy tonna terményt szállító Zetor kíséré­si díja például 1—3 kilométer távolságon belül 6 fillér, de 39 kilométeren túl már 156 fil­lér mázsánként. Nyolc tonna szállítása esetén a kísérési díj az előzőnek csak fele. Viszont két és fél tonnás teherautó­val a kísérési díj 1—3 kilomé­teren belül 6 fillér mázsán­ként, de 39 kilométeren túl már 166 fillér. A lerakodási és az átvételi helyen történő szállítási költ­ségek is változóak. Ha a tsz rögzített platós kocsival öm­lesztve szállítja a gabonát, és az átvevőhelyen garatba, ha­lomba, vagy szállítószalagra rakja, a lerakodási költség 20 fillér mázsánként. Ha rögzí­tett platós járművön, zsákban szállítják a terményt, a lera­kodási díj csak 15 fillér má­zsánként. Ha azonban a zsá­kos terményt a járműtől 20 méteren belül odább kell vál­lazni, a lerakodási díj 29 fil­lér mázsánként. Húsz méteren túl minden további megkez­dett 10 méter távolság utón 6 fillér vállazási díj jár ,a tsz- nek. HA A ZSÁKOS TERMÉNYT VALLON KELL a járműről ráhordani a mérlegre — 20 méteren belül —. majd a mér­legről 20 méteren belül to­vább kell vinni, 52 fillér lera­kodási díj illeti meg a tsz-t minden mázsa termény után. Húsz méteren túl. maximáli­san egy méter emelkedéssel, vagy öt lépcsőn fel, minden to­vábbi megkezdett 10 méter után hat fillér rakodási díjat fizet a vállalat a termelő gaz­daságnak. Emeletre történő szállítás — vállazás — esetén az első öt lépcsőfokon túl minden megkezdett öt lépcső­fok-emelkedés után további 10 fillér rakodási díj jár mázsán­ként. Mind a rakodási, mind a kocsikísérési díjakhoz hozzá­számítják közteher címén az együttes összeg 25 százalékát. A gabonaátadás eddig ki­alakult gyakorlata tehát for­mailag megmarad. Ebben a vállalat és a területi tsz-szö- vetségek vezetői is megálla­podtak. A változás — és ez a lényeg — az, hogy a tsz-ek 1969. július 1-ével kezdődően megkapják az általuk régeb­ben is óhajtott lerakodási és kocsikísérési díjakat. A BORSOD MEGYEI GA- BONAEELVAsARLÓ és Ga­bonafeldolgozó Vállalat igazga­tója már ki is adta a körle­velet, amelyben utasítja a ga­bonaátvevő helyek vezetőit, hogy a tsz-ek lerakodási tevé­kenységéről naponta készítse­nek pontos igazolást, teljesít- ménykimutatást. és jelentsék a szállító járművek típusait, te­herbíró nagyságrendjét, vala­mint a megtett út hosszát. A vállalat ennek alapján fizet. Az elszámolás és kifizetés kéthe­tenként történik, különszám- lán, tsz-enként. tehát nem az átadott, megvásárolt gabona árával együtt. /\

Next

/
Oldalképek
Tartalom