Észak-Magyarország, 1969. június (25. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-18 / 138. szám
Szerda, 1969. június 18. ESZAK-MAGYARORSZAG 9 Nyereg nélkül. •’ Mízerák István felvétele Cseiud-óhujtús A közelmúlt napok egyikének reggelén levelet találtam előszobámban. Az ismeretlen levélíró arra kért, legyek segítségére, hogy valamivel zajmentesebb legyen lakásának környéke, s — mert váltott műszakban dolgozik —, napközben is tudjon egy keveset pihenni. Napjainkban ugyanis erre kevés lehetősége van, mért, mint írja, a lakásuk szomszédságában működik egy motorjavitó műhely, és a hangos motorokat egész nap ber- regtetik az udvaron, lehetetlenné téve ezzel a pihenést. Megírta — ha nem is egészen pontosan —, hol lakik, a nevét azonban elhallgatta. A levelet először újságírói személyem iránti bizalomnak lógtam fel, gondolván: íme, itt van egy olvasó, aki azon a vidéken vlakik, ahol én, bizonyára ismer is, s úgy érzi, én tudok segíteni gondján. Aztán ugyanezzel a kézírással írt levéllel és ugyanezzel a panasszal találkoztam lapunk levelezési rovatánál a panaszos levelek között. Ügy látszik, mégsem bízott annyira bennem az olvasó, mert panaszát bebiztosította egy hivatalosan küldött levéllel is. Aláírás, illetve névjelzés ezen a levélen sem volt. Nem tudni, mi készteti levélírónkat a névtelenségre, hiszen azt elpanaszolni, hogy lakásának környezete zajos, nem kell különösebb személyi bátorság, s aligha kell a környezet haragjától is tartania, hiszen nem vádol és nem bánt levelében senkit. A motorjavító műhely bizonyára hatósági engedéllyel működik, s nem is kívánja ily módon senki annak a megszüntetését, az viszont valóban elgondolkoztató, vajon szükséges-e a város belterületén, ahol a nagyon is zsúfolt bérházaknak valószínűtlenül kicsiny udvaruk van, vagy semmilyen udvaruk sincs, zajos ipari műhelyeket létesíteni, holott a környék eléggé lármás anélkül is. A panasz szerint a miskolci Bajcsy-Zsi- linszky utca és Katalin utca sarkán levő bér- ház-csoportban lakik valahol a panaszos. Egyik szobája a főútvonalra tekint, a másik az udvarra, ahol viszont a műhely zaja kel versenyre a Bajcsy-Zsilinszky utca már-már elviselhetetlen lármájával. Az utca lármájának megszüntetésében kevés segítséget tudunk adni. A motorjavító kisiparost is csak kérni tudjuk munkája zajának a lehetőség szerinti csökkentésére, és figyelmébe ajánlhatjuk a hatóságoknak, hogy lehetőleg a minimálisra csökkentsék a bérházak között a zajos üzemek engedélyezését. A névtelen panasz azonban ezen túlmenően felhívja a figyelmet a lakosság csend-óhajtására. S erről érdemes egy kicsit elgondolkozni. lom és az építőanyag-szállítás, akkor meg is hatványozódik, a dömperek, olykor traktorok nem okoznak csökkentett zajt ebben az időszakban sem, Tudjuk jól, vannak olyan zajforrások, amelyeket napjainkban még nem lehet kikapcsolni. Sajnálatos módon bele kel! törődnünk a korszerűtlen villamoskocsi-park szerelvényeinek szinte szüntelen fülhasogató zakatolásába, de már vitatható, hogy a dömperek és traktorok íalremegtető dübörgése nélkülözhetetlen-e a város belterületén, és sok egyéb zaj- lor rás nem csölckenthető-e valamilyen mértékben? És ha valakinek egész nap rongálják idegeit az utcazajok, ha valaki nem tudja kipihenni magát, természetesen élénkebben reagál egy-egy újabb zajártalomra. S ajnos, van nagyon sok zajforrás, ami az embereknek egymás iránti közönyéből, mások egészségének, idegrendszerének semmibevevéséből fakadóan terheli újabb és újabb ionokkal a város zajszintjét, tépázza az emberek idegeit. Gondoljunk csak az okkal, ok nélkül mindenütt bömbölő hordozható rádiókra, amelyeknél — tisztelet a nagyon kevés kivételnek — nem az adás élvezete, hanem a zajkeltés az elsődleges cél. Gondoljunk az olyan zajokozó tevékenységekre, amelyek embertársaink nyugalmát zavarják, mint a szabálysértő módon végzett alkonyati szőnyegporolás, tűzifa hasogatása a visszhangos betonvázas épületek lakásaiban, a bérházak közötti „gitárkoncertek” és hasonlók. Nem az elkényelmesedett városi polgár finnyáskodása, ha valaki csendet óhajt. Nap- ' jaink élete gyors ritmusú, s ezzel velejárnak a technika sokszor zajjal működő eszközei is. Akárcsak egy eszpresszóbeli örökösen búgó kávédarálóra, vagy nagyméretű lapátos ventillátorra gondoljunk. Jócskán akad technikai eszköz, ami az emberek idegzetét a munkáján kívül is rongálja. Mégis kellene lenni valamilyen megoldásnak. És kellene lenni egy kis emberi belátásnak. Tisztelnünk kellene cévin ás pihenését. Valahogy kevésbé harsány körülmények között kellene élnünk. Hiszen a fáradt embernek egy autó ajtajának becsapása is ágyúlövés erejével hat idegsejtjeire, a motorkerékpár puffogását pedig már nincs is mihez hasonlítani. A Bajcsy-Zsilinszky utcát, ahol a panaszos is lakik, könnyű jól ismernünk, hiszen szerkesztőségünk is ott van. Csörömpölő villamosok, dübörgő traktorok és dömperek, dobhártyát repesztően pöfögő autóbuszok és teherautók, éles fékcsikorgások olvadnak össze ezen az utcán valami szörnyű kakofóniába. Nem tudjuk, mérték-e valaha ennek az útszakasznak a zaját, de bizonyára messze meghaladja fon-értékekben nemcsak a más városok átlagát, de Miskolc nagyon sok forgalmi csomópontjáét is. Ha hozzávesszük, hogy ezen az utcán éjszaka is nagy a forgaE mberi érzés, egymás iránti megbecsülés, egymás iránti kímélet kell hát. Emberi érzésből fakadóan kell — ahol lehet — csökkenteni a zajokat, kerülni a felesleges zajokozást. És ahol a lehetőség határain belül ez hiányzik, ahol saját jószántából nem hajlandó valaki elállni az oktalan zajkeltéstől, úgy jöjjön a hatósági közbelépés. Mert adott esetekben arra is van lehetőség. Csak élni kellene vele. Lehet, hogy névtelen panaszosunk lakásának környékén a fenti néhány sortól nem csökken majd az idegtépő lárma. De nem ő az egyetlen, aki csendre vágyik, aki pihenni szeretne és aligha tévedünk, ha azt állítjuk, hogy nyugalmat óhajtó emberek tízezreinek nevében kérhetjük az ártó zajok csökkentésére a megértőbb emberi magatartást, s ha szükséges, a hatóság segítségét. Benedek Miklós Az abaújdevecseri kiállítás díjnyertes gazdaságai Beszámoltunk róla, milyen nagy sikert aratott az encsi járás idei állattenyésztési kiáilíNapi öt tonna mosószer A szolnoki Tiszamenti Vegyiművek mosószer üzeme próbaüzemei. -A BNV-n bemutatott, „Tomi” néven forgalomba került új mosószerből a próbaüzemelés alatt napi öt tonna készül. , Olasz automata töltő, csomagoló és dobozoló gépsoron kelül a dobozokba az új mosószer. túsa. Néhány gazdaság különösen jól vizsgázott ezen a jelentős bemutatón. A felsővadászi II. Rákóczi Ferenc Tsz például hármat vitt el a 15 nagydíjból és kiérdemelte a területi szövetség egyik külön- diját is. Nagydíjat kapott a felsővadásziak vemhes üszője, kosállománya és lipicai csikói. Az aszalói Szabadság Tsz itatásos borjúneveléséért és a tíz malacával bemutatott gyönyörű anyakocájáért érdemelt nagydíjat. A halmaji Aranykalász Tsz G—65-ös tyúkjai lettek nagydíjasok. A deteki Vörös Nyíl Tsz anyajuhai, a szikszói Béke Tsz hibró csibéi, a boldogköváraljal Hunyadi Tsz egy laktációban 4335 liter 4,16%-os zsírtartalmú tejet adó Piros tehene, a gönci Kossuth Tsz hízómarhái, a felsődobszai Béke Tsz pecsenyebárányai, a vizsolyi Rákóczi Tsz debreceni fehér kacsái, az Abaújszántói Állami Gazdaság tehenei, a Gagyvendégi Állami Gazdaság juhai és a Léhi Állami Gazdaság itatásos borjúnevelése kapott még nagydíjat. Az első díjat nyert jószágok között volt a halmaji Aranykalász Tsz egy év alatt 4499 liter tejet adó Cili tehene, az encsi Zója Tsz egyik tehene, amelynek több leszármazottját is bemutatták. Ezzel a „családdal” az encsi tsz a területi szövetség különdíját is kiérdemelte. Anyajuhokkal a felsődobszai Béke Tsz és a telkibányai Béke Tsz, pecsenyebáránnyal a hernádvécsei Búzakalász Tsz, hízómarhával a mérai Üj Élet és az abaűjvári Aranykalász Tsz érdemelt első díjat. Ugyancsak első díjat kapott vemhes üszőiért a hernádvécsei Búzakalász, itatásos borjúneveléséért a fancsali Egyetértés, anyakocáiért a fel- sövadászi Rákóczi és a vizsolyi Rákóczi Termelőszövetkezet. A forrói Üj Világ Tsz tyúktörzséért és külön hízó csibéiért, az abaűjvári Aranykalász Tsz pedig csikókkal érdemelt első díjat. Első dijat kapott Boni Gyula., a forrói kisállattenyésztő társulás tagja is. aki nut- riát, nyulakat, tengerimalacot és galambokat állított ki. A második díjak közül kettőt-kettőt kapott a csobádi Zöld Mező és a vizsolyi Rákóczi Tsz, egyet-egyet pedig az aszalói Szabadság, a novajid- rányi Vörös Csillag, a hernádvécsei Búzakalász, a szikszói Béke, az abaújvári Aranykalász és a boldogkővóraljai Hunyadi Termelőszövetkezet. ... .Rózsa Sándor unokái“ Századunkban, a rakétakor- üzakban a lótolvajlás mór nem divatos, s nehéz lenne megmondani, mikor fordult elő hasonló eset megyénkben. Mit akarhattak ezek a fiatalemberek a lovakkal? A kérdésre már megbilincselt kézzel válaszolnak. — Betyárkodni akartunk — mondja szégyenkezés nélkül Bari Győző, az ügy értelmi szerzője. — A Mátrába igyekeztünk volna... — Minek? i — Ott akartunk tanyát verni, s lóval jártunk volna fosztogatni a közeli községekbe. Fegyverrel... — A puskát honnan szerezték volna? — Erre is volt már tervünk, Az erdőbe magányos vadászok járnak. Tőlük szereztünk volna. .. < Az ember akaratlanul is arra gondol, hogy akinek a fejében manapság ilyen gondolat születik, az nem lehet normális. A három fiatalemberrel azonbar nincs ilyen probléma. Csak ennyire elvetemültek ... — Ügy akartunk élni, mini Rózsa Sándor... — mondták De azt már nem tudták megmondani, ki is volt az a Rózsi Sándor! A sikeres, gyors nyomozó: eredményeként a három ka land vágyó fiatalember mos előzetes letartóztatásban várjí az igazságszolgáltatást... Tóth István és még két falubeli emberrel kerékpárra ült, hogy mielőbb * a távoli hegy mögé kerüljenek. | Gyors elhatározás Reggelre elfáradtak a lovak, £ s lovasok egyaránt. Talán húsz s kilométernél is többet tettek meg az éjszaka, nehéz terepen, hegyeken, erdőkön keresztül. Világosban tovább nem is me- részkedhettek, mert a ritkuló erdőben megláthatták volna r őket. A Szentdomonkos fölé i magasló, észrevétlenül alig s megközelíthető dombtető jó * pihenőhelynek ígérkezett. Vá- radi Ferenc 23 éves, arlói la- r kos és Csipkés Miklós 20 éves t arlói lakos leheveredtek az 1 egyik fa árnyékába. A 21 éves Bari Győző vállalkozott az őr- 1 ködösre. El is foglalta őrhelyét, tőlük nem messzire, egy tisztás j közepén. ] A két pihenő fiú talán arról is megfeledkezett, hogy üldöz- ( hetik őket. Tegnap estétől nem i ettek semmit, s amíg világos 1 van, nem is merészkedhetnek ' a falu közelébe, ezt mindkét- , ten tudták. A jól sikerült „akció” után azonban éhesen is < jólesett a pihenés. Előző délután találkoztak a büntetett előéletű Bari Győző- í vei. Az ő ötlete volt. — Szerezzünk lovakat. — Honnan? — A tsz-istállóból... A betöréses lopás miatt már elítélt Váradi és barátja —> Csipkés — gyorsan ráállt a do- ■ logra. A lopás végrehajtásának tervét már együttes erővel agyalták ki, s még aznap este meg is valósították tervüket. — Igaza volt Barinak. Köny- nyen ment minden ... Katlan a bilincs Az őrtálló Bari Győző vette észre a dombtetőn felbukkanó négy embert, köztük a rendőrt. Füttyjelet adott, s futott társai felé, akik a jelre felugráltak. Az üldözők félkört alakítva futottak feléjük. A csendben messzire hallatszott a rendőr felszólító kiáltása. Bari Győző már a ló hátára lendült, amikor a figyelmeztető pisztolylövés eldör- rent. Másik két társának még csak félig sikerült a ló hátára felkapaszkodni. Bari már az erdő feló ugratta lovát, ahol a fák között eltűnhettek volna az üldözők szeme elől. A vadász puskájának csöve a fejük fölötti fa koronájára irányult, amikor 'meghúzta a ravaszt. Az újabb dörrenésre megtorpantak a lótolvajok. Délelőtt tíz órakor, alig tizenegy órával a lopás után kat- • tant a bilincs a három fiatál- , ember csuklóján. Néhány perccel később a helyszínre érkez- ‘ tek azok a nyomozók is, akik a nyomokat követték az erdő- l ben. Lassan ereszkedik az alkony. Borsodnádasd határában, ^ a szűk völgyben épült tsz-lóis- tálló sötétségbe burkolódzik. A völgy végén, a békésnek látszó bokrost is betakarja a sötétség. Az alacsony fák, bokrok között három fiatalember leskelődik. Türelmetlenül várják az idő múlását. Az „akcióhoz” szükséges vastag botokat még a világoson kivágták bicskájukkal, s most készenlétben lábuknál fekszenek, hogy alkalmas pillanatban kézbe kaphassák. Tíz óra elmúlt. Csend veszi körül az istállót. Gyárfás Béla, 66 éves tsz-tag, az istálló őre, a gyér világításban a lovakat tisztítgatja, amikor a botokkal felfegyverzett emberek betoppannak. — Mit akarnak?! — Lovakat... Az idős ember megragadja a keze ügyében levő vasvillát. Kiütik a kezéből. Az első ütést a fejére kapja, a második a vállát éri. Szaporodnak az ütések. — Jaj... Agyon ne üssenek kiált kétségbeesetten, de a néptelen környéken senki sem hallhatja szavát. Miután az istálló őrét ártalmatlanná tették, a lótolva;iok a lovakat kezdték mustrálhatni. Három fiatal lovat elkötöttek, felszerszámozták, s nem Hagy sietséggel ellovagoltak. Az öregnek, aki nem szenvedett súlyos sérüléseket, annyi ereje maradt, hogy az első házig elvánszorogjon. A nyomok a Biikkhe vezetnek Még az éjjel motoros rendőr sietett a helyszínre. Reggel pedig az Ózdi Rendőrkapitányság nagy apparátussal kezdett a nyomozáshoz. Az egyik csoport, kutyával — az egyébként is jól látható — nyomokat követte. A lovasok a Bükk belseje felé haladtak. Hol úttalan utakon, meredek domboldalakon, hol a búzatáblákon. A megtévesztésről sem feledkez- • tek meg. A vetésben nagy vargabetűt csináltak, s ugyanott jöttek ki. ahol bementek. A nyomozókat azonban nem tudták megtéveszteni. Biztosan követték a nyomokat. A szokatlan, s fura lótolvajlás hírét a reggel hazatérő munkások vitték a környező falvakba. Volt miről beszélni az embereknek. Minden, a faluban elhaladó lovat gyanúsan vlzs'gálgattak. Két ember Szentdomonkos község határában kapálgatott Legelésző lovakat vettek ész* re a falutól mintegy két kilométerre levő, Szélespallag nevv erdős, bokros dombtetőn. Azonnal értesítették a szabadnapol levő S. B. rendőr őrmestert, a; ózdi rendőrőrs közbiztonság járőrét, aki a falu vadászává „Lókotfik“ a Blikkben
