Észak-Magyarország, 1969. június (25. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-08 / 130. szám

Vasárnap, 1969. június 8.~ ÉSZAK-MAGYARORSZAG f> Fórum Ózáon A téma: A város jelene és jövője — Lcsz-c új vásár- csarnok Özdon? — A negyedik ötéves terv során, az új városnegyedben a Béke telepen tervezünk, ha nem is vásárcsarnokot, de a város képébe beillő piacteret építeni. Az alábbi kérdésre a ta­nácselnök-helyettes adott vá­laszt. . — lndoko!í-c a Liszt Sj Ferenc Művelődési Köz- *» pont bővítése a jelenlegi '■ látogatottság mellett? — A színházterem látoga­tottsága változó. Előfordul, bár ritkán, hogy zsúfolt, de legtöbbször szinte icong az ürességtől. A többi terem, klubok és a könyvtár pedig sok látogatót fogad. A cso­portok valósággal egymásnak adják a kilincset, tehát en­nek bővítése mindenképpen indokolt. A közeljövőben ke­rül átadásra a Béke telepi kultúrotthon 400 férőhelyes mozival és kis klubokkal. Az új létesítmény ellenére is szükségszerű a Liszt Ferenc Művelődési Központ«bővítése. A következő kérdés Józsa Károlynak, a 3. sz. AKÖ'. ózdi üzemegysége főmérnöké­nek szólt. % — Mikor lesz özdnak 5 városi rangjához méltó % autóbuszindító állomása? — Évek óta megállapított tény, hogy a jelenlegi indító állomás *— a régi piactéren — nem megfelelő, azonban mindeddig az építendő új ál­lomás helye sincs eldöntve. Ha az új indító állomás a város széléről a város köz­Mint arról tájékoztattuk la­punk olvasóit, pénteken, 6-án városi fórumot rendeztek Özdon. Az újszerű, s hasz­nos kezdeményezés során a város lakosai közel 50 kér­dést intéztek a válaszadásra legllletékesebbekhez, a város és az üzem vezetőihez. A te­levízió Fórum műsorához ha­sonlóan Ózd jelenével, s jö­vőjével kapcsolatos kérdések­re azonnal válaszoltak az il­letékesek. ígéretünkhöz híven néhány fontos kérdést és az ezekre adott válaszokat is­mertetjük. Az első kérdést Csépányi Sándornak, az Ózdi Kohászati Üzemek vezérigazgatójának címezték többen is. ,* — Hogyan látja, s ítc­•| 11 meg Csépányi elvtárs, mint országgyűlési kép- í viselő és mint az Ózdi J Kohászati Üzemelt vc- / zérigazgatója Ózd város V fejlesztésének és fejlo- ^ désénelc lehetőségét? •— Az elmúlt évtizedekben, vagy mondhatnánk évszáza­dokban az Ózdi Kohászati Üzemek léte és fejlődései ha­tározta meg a város fejlődé­sét s az elkövetkezendő évek­ben is ez lesz a meghatározó tényező. Mindenekelőtt tehát a kohászati üzem jövőjéről kell beszélni. Ismeretes, hogy az ÓKÜ-nek nagyarányú fej­lesztési, korszerűsítési és be­ruházási tervei vannak. Ezek között elsőként kell megem­líteni az acélműhöz kapcsoló­dó folyamatos öntés megvaló­sítását, majd a Center térsé­gében megépítendő új hen­gerművet. A közeli és a távoli tervekben elsősorban olyan üzemek létesítése szerepel, mely lehetővé teszi az acélok értéknövelését és a jelenlegi késztermék tovább feldolgo­zását. De a távlati tervek fi­gyelembe vételével sincs re­mény arra, hogy a kohászati üzem a jelenlegi tizenhárom és fél ezer embertől több dol­gozót tud foglalkoztatni. Ugyanis a technológiai fej­lesztés ezres nagyságrendben csökkenti 'a mai termelési fo­lyamatban meglevő létszám- igényt. Ezért az tízem a ké­sőbbiek során sem támaszt olyan igényt, hogy a termé­szetes szaporulattól eltekint­ve (mint korábban történt), növeljék a város lakosainak számát. így a város lakosságát az elkövetkezendő évtizedek­ben is a mai kontúrokban hét elképzelni. Beszámítva, hogy a város építőiparát a jövőben erősíteni kell, a szol­gáltatások területén pedig még sok száz embert kell al­kalmazni, mert a jelenlegi el­látottság még nem éri el azt a szintet, amit^Jiulturált élet- körülménynek lehet nevezni, sőt, figyelembe véve, hogy a fejlődés, a terjeszkedés kö­vetkeztében a környező közsé­gek is Ózdhoz kapcsolódnak, beláthaló időn belül Így sem lehet 60 ezer lélekszámot meghaladó várossal számolni. f — Elcgcndők-c azok 5 az anyagi eszközök a i‘ város fenntartásához és í a tervezett fejlesztéshez, J* melyekkel a várost ta- «! náes rendelkezik? — tette fel a kérdést az egyik érdeklődő. A kérdésre Jir- kovszki Imre, a városi tanács vb-elnöke válaszolt: — Az igények oldaláról nézve csak határozott nem­mel lehet válaszolni. De, ha a realitás, a népgazdaság te­herbíró képességét figyelembe véve vizsgáljuk, azt kell mondani, hogy elegendők a meglevő anyagi eszközök. ^ A tanácsok költségvetése, rnint ismeretes, saját bevételből és döntően állami dotációból származik. Tehát az anyagi ellátottság a nemzeti jövede­lem, az akkumuláció függvé­nye. Ha a dotáció nagyságá­nak alakulását vizsgáljuk, a második válasz helyessége igazolódik. Ózd város 1961-ben az intézmények működtetése­re 34 millió forint dotációt kapott. 1965-ben 52 milliót, s ez évben a dotáció mar 68 millió forint. Az eltelt nyolc év alatt az állami támogatás megduplázódott. Igaz, a város Egy levél 18 aláírással Panaszok egy húsbolt-rezetőre — Igen. — Az utóbbi hetekben a vál­lalatnál a mérésügyi hivatal egyik vezetője szakmai elő­adást tartott a boltvezetőknek, hogyan kell pontosan beállí­tani a mérleget. — Részt vettem rajta. És nem tudja megmondani, miért pergett róla hatástalanul minden figyelmeztetés, miért nqpj hozta rendbe a mérleget, amely egy dekát siet, s így minden vásárolt áruból egy- egy deka hiányzik. A NEB vizsgálati csoport ve­zetője, aki korábban maga is húsboít vezető volt, már az első pillanatban megállapítja: — A kolléga sose volt üzlet­ember. Valószínűleg egész éle­tét a vágóhídon töltötte. Igen, valóban onnan került a húsboltba. Lehet, érti a szak­máját. de a bolt képe, a bolt­vezető mozgása rögtön elárulja, nem ért az üzlethez. És nem tekinti a vevőt vevő­nek, nem tud bánni az embe­rekkel. Csorba Barnabás Az ózdi fórum részvevői. Mizcrák I. felv. A népi ellenőrök az első pil­lanatban némi csodálkozással néznek a boltvezetőre. A beje­lentés nyomán robosztus, mo­gorva külsejű, nagyhangú hen­tesre számítanak. Ám a pult túlsó oldalán középmagas, fá­radtnak látszó, hatodik X-et taposó ember ügyködik. Szavát is alig hallani. Elmondja, hogy sokáig betegeskedett és csak pár hete kezdett ismét a mun­kához. — Bejelentés érkezett a NEB-hez — kezdi némi sajnál­kozással a jövevények egyike. Olvasni kezdi: „...cl vállala­tunk telephelyével szemben, a Győri-kapuban van egy hús- bolt, a 466-os számú. Ebben a boltban mindent kap az ember, csak azt nem, amit kér. Szín- hús helyeit mócsingot, használ­hatatlan aprólékhúst és jogos reklamálásra szemtelen, tno- dortalan válaszokat, sőt javas­latokat az üzletből való „kita- karodásra"... Panaszunk nem egyedülálló, mert a környék minden lakója ezen a vélemé­nyen van, de ők legfeljebb ki­kerülik azzal, hogy más üzletbe mennek, ahol tapasztalatunk szerint a lehető legudvariasabb kiszolgálás van, de mi kényte­lenek vagyunk ide jönni, mert aki dolgozik, munka után nem igen tud máshová menni...” A boltvezető arca vörös lesz. Hangja elfulladt, rekedt. — Ebből kérem semmi nem igaz. — Egy szó sem? — Egy szó sem. Én becsüle­tesen dolgozom, mindenki meg van velem elégedve a környé­ken. Más van a dologban! En­gem helyettesítettek, s lehet, hogy így akarják őket vissza­hozni. Helyettem... Valóban, a levélben van olyan kitétel, miszerint az őt helyettesítőt kérik vissza. Ez arra int: vigyázzatok, hátha így akarnak lehetetlenné tenni egy nyugdíj felé közeledő em­bert. De... A miskolci Patyolat Vállalat igazgatója és főmérnöke nem tud a beadványról. Mindkettő, amikor elolvassa a szöveget, végignézi az aláírók neveit, ezt mondja: — Az aláírók komoly és fe­lelős funkcióban levő emberek. Én is hallottam ezekről a pana­szokról. A főmérnök elmond egy ese­tet, amikor a durva sértés miatt egy terhes asszonyka sír­va jött vissza az üzletből, s ki­jelentette, soha többé nem haj­landó oda betenni a lábát, A párttitkár: A nők sokai panaszkodnak az üzletre. Pisz­kos, elhanyagolt, rossz leve­gőjű. Az áru büdös és ehetet­len volt. Visszavitte, de a bolt­vezető ráförmedt: „Nem ve­szem vissza, hagyja el az üzle­tet, ne jöjjön ide többet, bol­dogítson mást”. Az szb elnöke: Combot akar vásárolni. A boltvezető nek azt mondta, nincs, de látta hogy másnak adott. Másko kapott combot, de jókora kör möt is hozzácsaptak. A KISZ-titkár: Amikor kér tem, hogy ne ezt, hanem amaz adja, rámmordult: „Jó, hog; nem maga jön ide még levágn is”. Sok asszonnyal dolgozom Panaszkodnak. A boltvezeti úgy beszél velük: „Ha nem tét szik, nem viszi el”. Cs. J.-né: Hús helyett csal véres húscafatokat kaptam. I boltvezető nyers ember. Ilye neket mond: „takarodjon ki, n jöjjön ide”. A fiatal lányok fél nek tőle, engem kérnek mc: vegyem meg, amire neki’ szükségük van. És még egy idézés a levél bői: ..A szemtelen és tnodorta lan kiszolgálás mellett színi állandó jellegű a szándéka többletár felszámolás. E gyi alkalommal is nyolc kiszolgál A „Gyermekek, akik vissza­ütnek” vitában a pszichológus is szót kér. Néhány tapaszta­latot és néhány gondolatot sze- ; retnék közölni. Talán egy mondattal a lé­nyeget: Senki sem bűnös! Sem az apa, sem a gyerekek, sem az anya, akire szintén rá akarja hárítani az egyik levélíró. Em­ber és ember közötti kapcsola­tok kérdéseit nem lehet etikai értékítélettel eldönteni. Ezek az emberek, akikről szó van, alap­jában véve szeretik egymást, még akkor is. ha a kislány az ellenkezőjét állítja. Akkor hol itt a hiba? Az ismertetett családban levő feszültségek nem egyedül­állóak. Az ilyen feszültségek létrejönnek a legjobb indulatú emberek között is. A kérdés túlságos leegyszerűsítése lenne azt hinni, hogy egy családon belül mindig, mindenben egyet kell érteni. Az elviselhetetlen­né fokozódó feszültségeknek sokszor éppen az a kiváltó oka, hogy túlzottan keressük az egységet a házastárssal, vagy megdöbbenünk, ha a gyerek más, mint mi. A házasságok válságának Időpontja — ha az első 5 évben nem történik baj — a 12—15. év. Nem véletlen, mert a gyerekek ekkor kezde­nek rendszerint kamaszodni, emberekké válni, akiknek sa­ját, egyre határozottabb egyé­niségük van. Persze, van a kérdésnek má­sik oldala is. Nem vesszük eléggé komolyan a házasságot, az egyének sem, de a társa­dalom sem. Két fiatal — szere­lemből, ma már rendszerint így van — összekerül és magukkal viszik a házasságba egész ad­digi önmagukat, nevelésüket (vagy neveletlenségüket) a csa­lád belső életéről szüleiktől örökölt „modelljeiket”. Ahhoz, hogy valaki „új em­berként” kezdje el a házassá­gát. sokat kell tanulnia abból a tanból, amelyet legtalálóbban talán „családi életre való fel­készítésnek” nevezhetünk. De hol tanítják ezt? Hova menjen az, aki tanulni akarja? Ha igazán harmonikus há­zasságba születik bele a gyer­mek, akkor már természetes folytatássá válik, lénye alig okoz konfliktusokat, ébredő embersége örömet szerez egy­formán mind a két házastárs­nak. Nem hárítják át egymásra a vele kapcsolatos kötelessége­ket. Az ilyen családban nincs ütés és visszaütés. Vagy ha volt, akár fizikailag, akár lel­kileg, akkor tudnak felejteni és újrakezdeni. De ehhez az kell, hogy a házastársak tudatában legyenek annak mindig, hogy — nem egyedül élnek. Ha nem ilyen a házasság, ha nindkét fél a saját egyéni élő­ét éli házasságában, akkor a kerekekkel kapcsolatban is nindegyik a saját életét fogja ceresni. Az anya játékszernek artja, vagy pótkielégülésnek a :érj hiányzó szeretetéért, túl­zottan magához köti és ezzel Infantilissá (érzelmileg éret­lenné) neveli. Az apa pedig vagy nem törődik velük, vagy pedig „Jó esetben” összes egyé­ni sikertelenségét azzal akarja kompenzálni, hogy erőszakkal, veréssel, a gyermek egyénisé- léhez mérten túlzott vagy nem helyes irányú követelmények­kel is, de olyan embert akar belőle faragni, akire úgy érzi, hogy „büszke lehet”. A gyerekek erre a túlzott megkötésre általában fellázad­nak. Érzelmi kötés ez és nem kényeztetés, ahogy többen ír­ják. A becéző szerctetrc min­den gyereknek szüksége van, sokkal inkább, mint ahogy inai társadalmi szokásaink azt meg­adják nekik. „Hol rontottam el?” Ennyi adat alapján, a személyek és relációk ismerete nélkül a pszi­chológus nem tudja megmon­dani. Tény azonban, hogy az emberi életen, így a nevelésen is mindig végighúzódik valami kettősség: nagyotnkarúsok és kudarcolt váltogatják egymást így fejlődik a társadalom, az egyéni kudarcokban és levere- tésekben is van valami termé­keny a következő időkre. A kérdéses család problémá­ja, a szülők és gyerekek maga­tartásáról szóló vita és az ide vonatkozó nagyszámú gyer­mekpszichológiai tapasztalat is egyre sürgetőbben veti fel tár­sadalmunk előtt, hogy beha­tóan kell foglalkoznunk az em­beri kapcsolatok tudományá­val, és máris a gyakorlatba, az I. általánosba és a következő osztályokba kell bevinni tuda­tosan azt a tanítást, amely az embert egyformán felkészíti a munkahelyi kollektívában való jó együttműködésre és a csa­ládi életre. „Hol rontottam el?” Ha a probléma még mindig megold­hatatlannak tűnik, ha még mindig feszít, azt üzenem az édesapának, a nagylánynak, a család többi tagjának és mind­azoknak a szülőknek, akik úgy érzik, hogy valahol a házasság­ban és családban baj vae. va­lahol elrontották; keressék fel tanácsadónkat hétfőn és csü­törtökön délelőtt a Csabai­kapui SZTK második emeletén. Dr. Kőrmendy Györgyi pszichológus intézményeinek száma is nö­vekedett, ., ., _ Milyen támogatást a dóit és ad az Ózdi Kn- ;• hászati Üzemek a vá­ll ros fejlesztéséhez? _ hangzott a következő kér­dés. A vállalat műszaki-fej­lesztési főmérnöke, dr. Be- nyó Tibor így válaszolt: ‘_ Korábban külön élt a g yár és külön a város. Nem volt szorosabb kapcsolat, de ez azóta megváltozott. Négy­ötéves múltja van már an­nak, hogy az 'Ózdi Kohászati Üzemek szervezetten és rang­jához méltóan segíti a várost. 1967-ben az üzem 16 millió forintot utalt át a város be­ruházási céljaira. Tavaly 18 millió forintot, s ez évben a tervezett összeg' 20 millió fo­rint. Ezen túlmenően mint­egy 8 millióra becsülhető évente a karbantartási és a fenntartási munkák értéke, sőt az utóbbi két évben már kommunális adlt is fizet a vállalat, mintegy 6—7 millió forint összegben. Az idén pél­dául az Ív úton toronyházat épít az ÓKÜ, a régi Bóna sarok helyén teret létesít, s tovább folytatja a stadion fejlesztését. / — Mivel inagyarázha­í tó, hogy a város közép* 5 iskoláiban folyó poli- í technikai képzés nem í áll összhangban a vá­lj ros szakmunkásigcnycl- í vei, illetve az cihclyez- ,< kedési lehetőségekkel? A kérdésre Szrogh Károly, a városi tanács vb-elnökhelyet- tese adta meg a választ. vevő közül ötnek többet szá­molt fel a kiszolgáló hentes”. Az üzlet valóban igen szegé­nyes, elhanyagolt. Alig van benne áru. A népi ellenőrök puszta kíváncsiságból több húsboltba benéznek, s min­denütt ötször, tízszer több áru van, összehasonlíthatatlanul jobb minőségben. Lehetséges, hogy ez nemcsak a húsbolt ve­zető hibája. De... A próbavásárláskor az egy és egynegyed kilóban kért hús csak 124 deka és ebben is két deka bőrke, amelyet színhús árban adott el. S több árunál hiányzik 1—1 deka. Megbízha­tatlan a számolás. Az egyik árunál 30 fillérrel, a másiknál 48 fillérrel számolt többet, s a következőnél 9 forint 56 fillér az eltérés. — Az igazgató szigorú ren­delkezést adott ki: a vezető naponta többször is köteles meggyőződni, pontos-e a mér­leg. Ha az rossz, hibás, ki sem nvHVintnn HTnH rnln? — A középiskolái'» két ka­tegóriába sorolhatók. A gim­náziumokban valóban csak politechnikai képzés van, a szakközépiskolákbem már ko­molyabb a szakmai előkészí­tés. A gimnáziumokban poli­technikai oktatás formájában szabás-varással, fémek kézi megmunkálásával, elektroni­kai és laborgyakorlattal és kertészettel ismerkednek a tanulók. Ennek a célja első­sorban a továbbtanulás során való hasznosítás és a fizikai munkával való ismerkedés. De ilyen szakképzettségű dol­gozókat a város és az üzem is igényel. Problémás lehet az ipari szakközépiskola jelenle­gi profilja, ahoil villanyszere­lő és szabályzástechnikai mű­szerész képzés történik. Ez még új típusú Iskola, mely a régi négy plusz, kettes okta­tási tonnát örökölte. A profil kialakítását azonban a Műve­lődésügyi Minisztérium a ne­hézipari tárcákkal egyeztette, nemcsak ózdi, Ihanem a me­gyei szempontokat is figye­lembe véve. A jövő feladata lesz ezt az oktatási formát jobban az igényekhez igazí­tani. Az alábbi kérdésre a ta­nácselnök válaszolt. S — A rrtúlt évben Öz- dón melegvíz-fúrási ki- % »érieteket végeztek. S Lesz-c meleg víz? — A fúrásokat 1200 méter mélységben sajnos abba kel­lett hagyni. A. szakemberek véleménye szerint nem volt értelme tovább folytatni. így egyelőre nincs remény, hogy a város meleg vízhez jusson. pontjába kerülne, sugár irá­nyú járatok indításával a já­ratok sűrítése is megoldódna. Az alábbi két kérdésre szin­tén a városi tanács vb-elnöke adott választ. ji — Régi vágyuk az óz- tj diáknak a strandfürdő, jí Milyen lehetőségei van- •j nak erre a városi ta- % nácsnak? — Több vízigényes objek­tum megépítését ■ irányoztuk elő. Megkezdődött a köztisz­tasági és a gyógyfürdő épí­tése, mely a városközpontban lesz. A beruházási értéke mintegy 24 millió forint. Ezt követi majd a következő terv­időszakban 35 milliós költ­séggel egy nemzetközileg is elfogadható, versenyekre hi­telesített uszoda építése. El­készült a kultúrpark szom­szédságában a strandfürdő terve is, mely időbeli sorrend­ben követi az első kettőt. A három objektum csaknem 100 millió forint költségráfordí­tást igényel. Z — Várható-e javulás ■ Ozdon a piaci áraknál? — A város területén a pia­ci ellátásban a legérdekeltebb a MÉK vállalat. Ezenkívül jelenleg mintegy tíz termelő­szövetkezet szállít az ózdi piacokra zöldség- és gyü­mölcsféleségeket és ezenkívül elég sok őstermelő foglalko­zik felhozatallal. Ez a közel­jövőben még várhatóan javul­ni fog, mert a tanács teljes mértékben „zöld lámpát” biz­tosított a felhozatalt illető­en. Előbb-utóbb ennek az ár­csökkenéshez kell vezetni.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom