Észak-Magyarország, 1969. június (25. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-29 / 148. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 Vasárnap, 1969. június 29. Társadalmi és nem közoktatási gon Néhány gondolni nz iskolareform borsodi megvalósulásáról A Magyar Szocialista Mun­káspárt Borsod megyei Bizott­ságának Végrehajtó Bizottsá­ga a közelmúltban megvizs­gálta, hol tart az iskolareform megvalósítása megyénkben, mik a soron kövtekező felada­tok. A megyei párt-végrehajtó­bizottság határozata megálla­pítja többek között, hogy az utóbbi három évben jelentős előrelépés történt mind szer­vezeti vonatkozásban, mind pedig a tartalmi munka vonat­kozásában. Ez az előrelépés azonban nagyon differenciál­tan jelentkezik. A jelentősebb előrehaladás a városokban és a nagyobb településeken tapasz­talható, de egyes kisebb tele­püléseken még sok a lemara­dás. Az 1968. november 1-i határozat óta szervezettebbé vált a fiziluii dolgozók tehet­séges gyermekeivel való fog­lalkozás. A megyei párt-végre­hajtóbizottság úgy látja, hogy a munka további javítása ér­dekében elsődleges feladat az objektív feltételek további ja­vításán belül a körzeti iskolák erősítése, és ennek érdekében minden rendelkezésre álló anyagi erőforrás, beleértve a társadalmi erőforrásokat is, fo­kozottabb szolgálatba állítása. Megállapította a határozat azt is, hogy az iskolareform végre­hajtásával kapcsolatos szer­vezési feladatok többsége már megoldódott, s így a tartalmi munka kell, hogy előtérbe ke­rüljön. Azon belül is figyel­met érdemel az egyes iskolák­ban mutatkozó magas bukási átlag, és kiemelkedő helyet foglal el a tartalmi feladatok között a fizikai dolgozók tehet­séges gyermekeinek további segítése. Szükséges erre külö­nös figyelemmel lenni, mert eddigi munkánk nem hasz­nálta ki eléggé a lehetőségeket. Borsodban például mindössze 50 gyermek részére biztosítot­tak eddig ilyen formában ösz­töndíjat. Feltétlenül szükséges a további ösztöndíjak alapítása és juttatása, és annak tudato­sítása, hogy az iskolareform további megvalósulása, s azon belül a fizikai dolgozók gyer­mekeinek segítése, elsősorban társadalmi és nem kizárólago­san közoktatási probléma, s ezért minden társadalmi és tö­megszervezetet 'is sorompóba kell állítani a reform céljai­nak mind sikeresebb megvaló­sításáért.. A VIII. és a IX. pártkong­resszus határozatait követően a különböző társadalmi szervek már sokat tettek a fizikai dol­gozók gyermekeiért, de még nagy a lemaradás a diákszo­ciális intézményeknél az álta­lános és középiskolákban, és Borsodban például a napközi otthonos ellátás százalékarány­ban alig haladja meg az or­szágos átlag felét. Találkozunk már középiskolai ösztöndíj nyújtására történő kezdemé­nyezésekkel, azonban mindez még valóban csak a kezdetek­nek tekinthető. A felsőoktatási intézmények­ben a diákszociális juttatások jól fejlődtek, és Borsod megyé­ben napjainkban a felsőokta­tási intézmények kollégiumi és egyéb szociális ellátása kielé­gítőnek mondható, ezért min­den erővel az általános és kö­zépiskolák felé kell fordulni. Megállapítható, hogy a szár­mazási kategóriák alkalmazá­sának megszüntetése a felvéte­leknél helyes volt. Az utóbbi 4—5 évben azonban nem sike­rült a munkás-paraszt fiatalok támogatását politikai, anyagi, szoaiális és nevelési eszközök­kel megoldani, lemorzsolódás mutatkozik náluk és tanulmá­nyi eredményeikben is csök­kenést észlelhetünk. Közreját­szik ebben sok falusi kisiskola viszonylagosan alacsony szín­vonala, a szaktanári ellátás alacsony aránya, amely egybe­vetve a fővárost, Miskolcot és hozzáhasonlítva a vidéket, szinte már-már társadalmi igazságtalanságot jelent. Ma­gas a fizikai dolgozók gyer­mekeinek bukási átlaga is, és nem kielégítő a középiskolák­ban elfoglalt arányuk sem. Csökken az első osztályokban a fizikai dolgozók gyermekei­nek száma, mindössze 49,4 szá­zalékos az országos átlag. Ezen belül a mezőgazdasági dolgo- zák gyermekeinek aránya egé­szen alacsony, az országos 12,8 százalékkal szemben Borsod­ban csak 10,8 százalék. A ma­gasabb szintű tagozatos osztá­lyokban pedig egészen elenyé­sző a fizikai dolgozók gyerme­keinek számaránya. Viszony­lag kevesen jutnak el közülük is az érettségiig, és csak négy év távlatából mérve is, a fel­sőoktatási intézményekben 5— 6 százalékos a fizikai dolgo­zók gyermekei számarányának csökkenése. Egyes karokon és szakokon belül egészen meg­döbbentő számadatokat ka­punk. Például Budapesten épí­tészmérnöki karon 16 százalé­kos, fogorvosi karon 12,2 szá­zalékos mindössze. Különösen nyugtalanító a mezőgazdasági fizikai dolgozók gyermekeinek aránya, amely országosan 10,3 százalékos (ebben Borsod ki­emelkedik, mert 23 százalékot mutathat fel), de megdöbben­tő, hogy például Budapesten, az Eötvös Lóránd Tudomány- egyetemen mindössze 3 száza­lék a paraszttanulók számará­nya napjainkban. Elgondol­koztató adat az is, hogy még a mezőgazdasági felsőoktatási intézményekben is csak 21.1 százalék a mezőgazdasági fog­lalkozású fizikai dolgozó szü­lök gyermekeinek számaránya. Ezek a számadatok nemcsak pedagógiai, oktatáspolitikai fogyatákosságokat mutatnak fel, noha ez is jelentős ösz- szetevő bennük. Az okokat át­fogóbban kell vizsgálni, egy­aránt elemezni az állami és társadalmi intézmények mun­kájában rejlő hiányosságokat és az ideológiai okokat is. A vizsgálódásnál nem lehet fi­gyelmen kívül hagyni a társa­dalmunk struktúrájában bekö­vetkezett változásokat, példá­ul az alkalmazotti és értelmi­ségi rétegek súlyának növeke­dését sem. De nem hagyhatjuk figyelmen kívül az anyagi té­nyezőket, a szülőknek ezzel összefüggő szemléletét. Az általános és középiskolák tartalmi munkájának, az okta­tás feltételeinek javítása, a munkáskerületek és falvak is­kolái színvonalának emelése, és szociális ellátásának javítá­sa a következő évek legfőbb oktatásügyi feladata. Ehhez természetesen hozzá kell ten­ni a pedagógiai munka fejlesz­tésének szükségességét is. Ez nem egyik napról a másikra megoldható feladat. Nem kam­pányszerűen, hanem sziszte­matikus munkával oldható meg Összefügg a fokozottabb szo­ciális segítéssel, a szemléleti változással, a gyorsabb szerve­zeti és pedagógiai segítéssel. A Párt álláspontja, hogy nem • érhetünk vissza adminisztra­tív, korlátozó módszerekhez. Differenciált eszközökkel kel! a segítést megoldani. Nálunk minden fiatalnak egyenlő joga van a-tanuláshoz, de ehhez az egyenlő joghoz az egyenlő fel­tételeket is biztosítanunk kell a hátrányosabb helyzetben levő fizikai dolgozók tehetséges gyermekei számára. Legsürgetőbb feladatok közé tartozik tovább javítani a szociális feltételeket a fizikai dolgozók gyermekei számára behozni lemaradásukat, mert enelkul nehéz komoly ered- elérni. igen sürgető feladat a körzeti iskolák, a napközi otthonok, általános is- kcúai diákotthonok gondjának megoldása, az étkeztetés fej­lesztése Ugyancsak az első feladatok közé tartozik a szakrendszerű oktatás to­vábbfejlesztése. A borsodi ál­talános iskolákban például az elmúlt tanévben 4449 tanuló nem részesült szakrendszerű oktatásban. 5704 az általános iskolai bejáró tanulók száma megyénkben. A negyedik öt­éves tervünkben fő feladatot foglal el az általános iskolai diákotthonok fejlesztése álla­mi és társadalmi eszközökkel, és ugyancsak megoldásra váró gond a bejáró diákok társa­dalmi erőforrásból történő utaztatása. A középiskolai diákotthonok száma, illetve férőhelye napjainkban keve­sebb, mint 16 évvel ezelőtt volt. Miskolcon és Borsodban 867 középiskolás lakik exter- nátusban és albérletben, és a diákoknak 27,9 százaléka, mintegy 5000 fiatal naponta jár be az iskolába vidéki la­kóhelyéről. Ezeknek nagy többsége is fizikai dolgozók gyermeke. A több szinten és többfelé tartott tanácskozások igen sok példával illusztrálják ezeket a megállapításokat. Az egyik já­rási székhely általános iskolá­jában például 24 bukott diák közül mind fizikai dolgozó gyermeke volt. Példát hoztak fel a bejárók tanulmányi ered­ményeinek lemaradására és ki­tűnt, hogy ahol diákotthont sikerült létrehozni általános iskolásoknak, szembetűnően emelkedett a tanulmányi át­lag. A szülői szemlélettel kap­csolatban igen sok észrevétel hangzott el, különösen a me­zőgazdasági dolgozó szülők­nél tapasztalható a nemtörő­dés, és sajnálatosan nagy kö­zömbösség mutatkozik külön­féle társadalmi és gazdasági szervek részéről, amikor tar­tózkodnak ösztöndíjak létesíté­sétől, illetve adományozásá­tól — azzal a megokolással, hogy az adott tanuló, illetve annak választott, pályája nincs közvetlen kapcsolatban az adományozásra felkért üzem termelési érdekeivel. Jó pél­dák is adódtak természetesen, bizonyítva, hogv ahol a tárgyi és személyi feltételek biztosí­tottak, ott könnyebb a jobb eredmények elérése. Vagy pél­dául Taktabájon. ahol 25-en végezték az általános iskolát ebben az éviben, közülük 24 je­lentkezett valamilyen tovább­tanulásra, valamennyi felvé­telt is nyert. Ez a falusi kisis­kola jő előkészítő munkáját, osztályozásának reális voltát bizonyítja, de azt is, hogy a tsz segítő támogatása, ösztön­díja nem eredménytelen. A helyzet felmérése alap­ján a megyei pártbizottság végrehajtó bizottsága igen fon­tos feladatnak tartja, hogy na­pirendre kerüljön a középisko­lai kollégiumi hálózat fejlesz­tése, amelyben természetesen előnyben kell részesíteni a fi­zikai dolgozók tehetséges gyer­mekeit. Ezzel szervesen össze­függ a tanulószobai ellátás és diákétkeztetés további fejlesz­tése és a még csak kezdeti csí­rákban fellelhető középiskolai ösztöndíj-rendszer meghonosí­tása és bővítése. A fizikai dol­gozók gyermekeinek pedagó­giai és mozgalmi megsegítését is fokozni szükséges. A pályaválasztás segítése, a szülők meggyőzése különös gondot jelentő feladat. A fel­sőbb tagozatos általános iskolai osztályokban a pedagógusok fokozottabban foglalkozzanak ezzel a munkával, a középisko­lákba újonnan felvett fizikai dolgozók gyermekeinek pedig a nyári szünetben szervezzenek előkészítő tanfolyamokat, tá­borozásokat, főleg magyar és orosz nyelvből és matematiká­ból. Ennek anyagi alapjait is biztosítani szükséges. Jobban kell élni a diákotthonok és szakkörök lehetőségeivel. A diákotthoni nevelők szakos összetételére is több gond for­dítandó. Tovább kell fejleszte­ni a középiskolákban felsőok­tatásra előkészítő tanfolya­mok eddigi jó kezdeményezé­sét, a felsőoktatási intézmé­nyek pedig a középfokú intéz­ményekben keressék és nevel­jék a maguk utánpótlását. A középfokú tanulásnál előtérbe kell helyezni a gimnáziumot, azon belül is a szakosított osz­tályokat. A fizikai dolgozók gyerme­keinek segítésével kapcsola­tos helyes szemlélet kialakítá­sa a munkahely és a társadal­mi környezet támogatása nél­kül nem megy. Minden állami és társadalmi szervezetre igen jelentős feladat vár. És jelen­tős feladatot jelent annak tu­datosítása; hogy napjainkban magánügynek tekinthetőé a fi­zikát dolgozók személete, ha tehetséges gyermekük tovább­tanulását valamilyen formában gátolják. De erre majd egy másik cikkben kerressük a vá­laszt. Benedek Miklós Júliusban kerül a közönség elé a legújabb magyar film, Mikszáth Kálmán kisregényé­nek, a Beszélő köntösnek adap­tációja. Mikszáth-hoz nyúlni hálás feladat, ez bebizonyoso­dott a magyar filmgyártás tör­ténelmének során. Már. a fel- szabadulás előtt is készültek Mikszáth-filmek — például a Noszty fiú esete Tóth Marival, vagy éppen a Beszélő köntös — a felszabadulást követően pe­dig egész sor sikeres Mikszáth adaptációval találkozunk mozi­jaink vásznán. Az 1948-ban bemutatott Beszterce ostromát — a MO- KÉP nyilvántartása szerint — 1969. március 31-ig több mint másfél millióan látták. Az 1951-ben készült Különös há­zasságnak négy milliónál több, az 1958-ban csehszlovák—ma­gyar koprodukcióban készült Szent Péter esernyőjének pedig több mint három és félmillió nézője volt. A Noszty fiú esete Tóth Marival című Mikszáth- regény legújabb filmváltozatát 1960-ban mutatták be, azóta három és félmillió nézője volt. Ugyancsak Mikszáth volt a forrása a Mit csinált felséged 3—5-yg? című, 1964-ben bemu­tatott-'filmnek, amelynek for­gatókönyve a Szelistyei asszo­nyok nyomán készült, amelyet másfélmillióan láttak eddig. A Beszélő köntösből most Fejér Tamás írt forgatókönyvet és rendezett filmet. A derűs, kalandos történet színes filmen elevenedik meg. A bugaci pusz­ta homokja, az újra felépített „régi-Kecskemét”, a török Bu­davár, a csodálatos köntös, Czinna, a gyönyörű cigánylány, a furfangos Lestyák Miska újra életre kelt Herczenik Mik­lós kamerája előtt. Ránlcy György szerzett zenét a film­hez, a főbb szerepekben pedig a magyar filmszínész gárda színe-java látható. Ma este a televízióban: Világirodalmi magazin Csákányi László és Sinkő László a ma esti világirodalmi összeállítás egyik jelenetében. i si,.«* Mihály: „ , ' ÍÉZlSipMMíffiSSSiJtei»* - 9 • Részlet a szerző Móricz Zsígmond útja a forradal­makig című kötetéből. Az írást nagy írónk születésé­nek í>0. évfordulója alkal­mából közöljük. A Tanácsköztársaság kezde­tén, ha lehet, még sokrétűbb a munkássága. Adyt nemrég bú­csúztatta, . édesapját március elején temette; azt is megért­hetnénk, ha a veszteségek egy időre magányba falaznák. A forradalom lüktetése azonban személyes bánatát is elviselhe­tőbbé teszi. A nagy érzés, hogy most a magyarság valósággal „népmeséi dolog véghezvitelé­hez” kezdett — felemeli, meg­sokszorozza erejét és életked­vét. Szinte úgy érzi, hogy a Tündérkert-álmával magára maradva, a mesterüket vesztett tanítványok pünkösdi nyelvén kell szólania. Tovább szerkeszti a Néplapot, főmunkatársa lesz a Világszabadságnak; ír a Pesti Futárba, az Emberbe, a Vörös Lobogóba, a Somogyi Vörös Újságba, az Érdekes Újságba és az Ifjú Proletárba. Tagja lesz az írói Direktóriumnak és az írók Szakszervezete Végre­hajtó Bizottságának. És megint járja az országot. Most a Du­nántúlt, Hamburger Jenő nép­biztos társaságában. Míg vál­lalni tudja az eseményeket, a fő sodorban halad; a proletár­forradalom legszebb hadijelen­téseit ő írja. Ahogy mondta so­mogyi riportjairól; himnuszokat a magyar nép erejéről. Fáklya volt, élén ragyogott az embe­reknek. Élén ragyogtam az embereknek és minden szabad volt nekem. Fáklya volt kezemben és mindenki látni akart annak a fényénél s toltak, toltak előre és előre és én magasra tartottam elől a sorban, hogy világoljak nekik ... — emlékszik vissza erre az időre (Misanthrop). A Tanácsköztársaság idején a kultúra és a parasztság sorsa foglalkoztatta legtöbbet. A kul­túráé amelyen keresztül — így tudta — az ember belső értékei kivirágozhatnak, s a paraszt­ság, amelynek képviseletére el­sősorban vállalkozott. Négy nappal a Tanácsköztár­saság kikiáltása után a Nem­zeti Színházban új közönséggel találkozik. A gróf Széchenyiek páholyából fejkendős nénik és dohánygyári' lányok nézték Herman Heyermans Reményét. A nyílt éa tiszta tekintetekben a szívet és értelmet látta fény­leni: „Ez igen: közönség. Ennek nem játék a színpad, sem az élet. Ez szívbe veszi az igazsá­gét, s nem engedi kiütni on­nan. Ezt áhítattal lehet megkö­zelíteni, ennek lehet értelmes szót mondani: ez menedéke a művészet igazságának. Ez nem a kultúrába belecsömörlött ha- bitüé, ennek nem kell rosz- szagú iparművészet: ez ember, ez él, ez igazságítélő lélek. Egé­szen megujhodtam ezen az es­tén. S valami magas és tiszta érzések keltek föl bennem a művészet feladatáról.” Ez az élmény nemcsak Mó­ricz Zsigmondé 1919-ben. A magyar polgári művészek leg­többjénél most oldódott fel a művészet és a szocializmus heinei dilemmája, legalábbis időlegesen. Korábban talán csak Ady emelkedett felül e hamis alternatíván, felismerve a forradalmi munkásságban a „kultúra igézett népét” is. A Tanácsköztársaság kultúrpoliti­káját, művészetpártolását látva, szinte mindenki a szocializ­mustól kezdte várni a művé­szetek s a tudományok felvi­rágzását. Még Babits is, mikor meghajtotta a „a tudomány ko­moly lobogóját a forradalom vörös zászlója” előtt. A kulturális felemelkedés le­hetőségét meglátta Móricz Zsig- mond a parasztságnál is. A Ta­nácsköztársaság közoktatásától egyik legkínzóbb problémájá­nak megoldását várta, az elsik­kadó népi tehetségek, a Rojtos Bandik, a gyermek Túri Danik szabad kibontakozását. A meg- űjhodó művészetektől és tudo­mánytól p^dig az emberi gon­dolkodás ts érzés felszabadítá­sát, közreműködését a „világ­szabadság új boldogságának” a felépítésében. Ezért ír oly lel­kesülten a szentjakabi kopott iskoláról. SERFŐZÖ SIMON VERSEI TAVASZ Vízzel telt gödröt lök fel a szél, az udvaron csak kárt csinálhat. A bokor megbokrosodik. Most nem tud parancsolni magának. Mintha tüzet tettek volna alája, gyökerére parazsat. — Hé, emberek, fogjátok meg: a szárnya elviszi a madarat. HA MÉGIS Értek minden szerszám nyelven. Kemény, egyenes beszed! A kalapácsét messziről meghallom, a fejszének már a sulianásából tudom miről van sző: fát vágjon, cölöpöt verjen. A dolgokról szóljon ha mégis megtévedne az ember. MOLDVAY GYŐZŐ: TALÁLKOZÁSOK A kelő nap benned ágaskodik, benned nyitja fel fátyolos szemet, ablakok mind benned fényesülnek, s tollászkodnak a szolid jegenyék! Benned indul a harmatos ösvény, az első cinkepár, ha dalba kap, le vagy kisborjak álmos remegése, s a csorranó. friss tejszínen a hab. Benned nyílnak a hajnali rózsák, a kiskapuk is benned csengenek, benned szól az első istenbozoit, s az elbocsátó, bús isten veled! Újabb Mikszáth film Júliusban mutatják be a Beszélő köntöst

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom