Észak-Magyarország, 1969. június (25. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-19 / 139. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 Csütörtök, 1969. június 19, Kalmár Katalin jelmez- és díszlettervező a Miskolci Nemzeti Színház harmadik emeleti alkotóműhelyében dolgozik nap mint nap. A színházi évad utolsó darabja is műsoron van már, tehát nyugodtan, gondtalanul készülhet a fiatal művészek biennáltíjára. Párizsban, a világ fővárosában kétévenként rendezik meg a fiatal művészek seregszemléjét. Értékes, és kevésbé színvonalas alkotások kerülnek ekkor megméretésre a legkülönbözőbb műfajokban. A bienná- lénak van egy szcenikai tagozata is, amely jelmez- és díszlettervek versenyeztetésével foglalkozik. A biennálén hazánkat nem minden művészeti ágban képviselik; díszlet- és jelmeztervezők pedig csak ritkán vesznek bátorságot a benevezésre. Kalmár Katalin már két esztendővel ezelőtt is indult, akkor a Magyar Elektra díszlet- és jelmezterveit küldte el Párizsba. Most Shakespeare Ahogy tetszik című vígjátékának jelmezeit és díszletmakettjét utaztatja a versenyre. A makett ott látható a dolgozószobában, G0x90-es méretben. A színpadnyílás előtt miniatűr Orchester, mögötte pedig a lejtős színpad, amelyre kétszeres körhorizont kerül majd. Kalmár Katalint arra kérem, hogv avasson be a mini színpad alakulásának menetébe. — A makett teljes egészében igyekszik visszaadni azt a színpadi hangulatot, amelyet a néző az előadás során tapasztalt. A kétszeres körhorizont plexiiből készül, amely előtt különböző raszterű hálót helyezek el. A néző bizonyára emlékszik még rá: az Ahogy tetszik díszletének az volt az egyik leleménye, hogy elölről viiágítottan komor kőrengeteget „adott ki”, hátulról jövő fénnyel pedig azt az „álomerdőt”, amelyben a fiatalok, a szerelmesek vidám óráikat élték. Az „álomerdő” különböző fényeffektusokkal átalakul; alkalmassá válik az idő- és hangulatváltozás bemutatására. — Miért az Ahogy tetszik- díszlet és jelmezeire esett a választás ? — Talán a modernsége miatt. Annak idején tudósításainkban és kritikánkban szóltunk erről a korszerűségről. Most, hogy Kalmár Katalin Párizsba szándékozik küldeni az Ahogy tetszik jelmezterveit és díszletmakettjét, érdemes szó- bahozni a magyar díszlet- és jelmeztervezés erényeit és gondjait. Külföldi színházi szakemberek is akképpen vélekednek, hogy a díszlettervezők színpadszerűség, játszhatóság és rendezhetőség szempontjából igen gazdagok, fantáziaerősek. A kivitelezés, illetve már maga az anyag megtervezése is meglehetősen hagyományos. Technikai szemSzövetkezeti könyvterjesztők ültetése Az idei könyvhét alkalmából a művelődésügyi miniszter és a SZÖVOSZ több szövetkezeti könyvterjesztőt kitüntetésben és miniszteri dicséretben részesített, illetve elismerő oklevéllel jutalmazott. A falusi könyvterjesztés, a könyvpropaganda terén végzett több éves eredményes munkájáért a Művelődésügyi Minisztérium Kiadói Főigazgatósága és a SZÖVOSZ Kereskedelmi Főosztálya a Borsod megyei szövetkezeti könyv- terjesztők, illetve könyvbizományosok közül oklevéllel jutalmazta Horkai Aranka tokaji, Stefan Mihály sajókazai, Jakó István miskole-licjőcsa- bai és Tóth Bertalan emődi terjesztőket. Lenint. Akkor született meg benne egy hatalmas Lenin- emlékmű gondolata. Úgy döntöttek, hogy az emlékművet az akkor épülő Zemo- Avcsalszki vízi erőműnél állítják fel. A villamosítási terv, a GOELRO egyik alkotása az Aragvi és a Kúra folyó találkozásánál, a hajdani grúz főváros, Mcheta közelében épült. A két folyó öleli közre a kiválasztott helyet. Lenin alakja mögött a Kazbek hóborította csúcsa emelkedik. A hatalmas, 25 méteres alkotás szinte uralja a völgyzáró gátat és a környékét. A szobrász később is sokat dolgozott Lenin alakjának művészi megformálásán. Kitűnő mellszobrokat készített még Marxról, Liebknechtről, Ord- zsonikidzéről és elkészült Gorkij, Puskin és Cskalov emlékműve is. Iván Scsadr munkássága előmozdította a szovjet szobrászat fejlődését. A harmincas években Scsadr rendkívül sokrétű alkotói és társadalmi munkásságot folytatott. A Moszkvai Képzőművész Szövetség egyik vezetője, a „Tvorcsesztvo” című folyóirat szerkesztő bizottságának tagja, a Moszkvai városi Tanács tagja. Részt vett az Állami Tretyakov Képtár tudományos tanácsának tevébér, bizonyos Jonas Rebenda sorsában. Ez a fiatalember, ha a filmtörténetnek hinni lehet, a telet mindig a világtól el- vonultan, egy hóborította kis fakunyhóban tölti kedvesénél, Kalimagdoránál. S érdekesség, hogy alvással tölti. Tavasszal bátortalan, szinte múr-már infantilis, enyhén kleptomániás, nyáron mintha magához térne, s amikor az ősz elhozza a lombhullást, erőt vesz rajta a fáradékonyság, el kell menekülnie a jólétből — amely eléggé indokolatlanul veszi körül —, a már említett magányba, téli álomra. Csupa rejtély ez a film, mert nemcsak filozófiáját nehéz követni, amelyből esetleg az tűnik ki, hiába a jólét az év nagy részében, az élet úgyis tétlen téli álomba, vagyis a nihilbe hull, vagy megfordítva a tételt, csak a világtól való a Itsarnoian _ A mai csehszlovák képzőművészeti kiállítás megnyitó- ünnepségén Demeter Sándor, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének alclnökc és .Tan Rabas. a Csehszlovák Szocialista Köztársaság Kulturális és Tájékoztatási Minisztériumának főigazgatója mondott beszédet. Amerigo Tot, a világhírű olasz szobrászművész a kiállításon, Jiri Marek „Civilizáció” című szobránál. Rendkívül zavaros filozófiát hirdet a Leopold Lahola írta és rendezte űj csehszlováknyugatnémet színes film. Nagyon nehéz kibogozni, vajon mit akar felmutatni a film alkotója egy idegbeteg fiatalemBerlinből jelentkezem A nemrégiben vetített Pajzs és kard című szovjet kémtörténet első és második része után a harmadik és negyedik rész most új címmel jelentkezik. A Berlinből jelentkezem hasonlóan izgalmas, fordulatos, bár kissé elnyújtott, és talán a két részt egy filmbe is össze lehetett volna sűríteni. Mint az első részben, most is kicsit túl könnyen megy minden a központi hős hírszerzőnek. Extázis 7-től 10-hy Kovács András filmjét néhány héttel ezelőtt sugározta a televízió. Annak idején adtunk róla értékelést, s akik a ívben elmulasztották, most Miskolcon. a DVTK-stadion mozijában. a tapolcai, valamint a Kossuth mozi délelőtti előadásain követhetik nyomon Kovács András oknyomozó riportját, amelyben választ keres rá, miért vonz óriási tömegeket a beat-zene, mi okozza az extázist. A riportfilm természetesen nem szegény jó zeneszámokban sem. * A kacsa fél nyolckor csenget című NSZK/—olasz filmről pénteki számunkban számolunk be. Azonnali ' . f belépéssel alkalmasunk felső- és középfokú szakon végzett épületgépész-technikusokat. Bérezés megegyezés szerint. Jelentkezés levélben, vagy személyesen a vállalat személyzeti osztályán. 26. sz. Állami Építőipari Váll. Dunaújváros, Béke tér 3. — Azt hiszem igen, bár úgy hallottam, hogy tavalyelőtt elküldték a versenyre illatot, fényt, hangot és mozgást produkáló maketteket is. Arról nincs tudomásom, hogy a bíráló bizottság a „mindentudó” maketteket miként értékelte. — Mit vár a saját jelmezeitől és makettjétől? — Erre nem tudok válaszolni. De az bizonyos, örömmel és ambícióval készítem ezt a makettet is, mert nálam is érvényes Coubertin mondása: Nem a győzelem, hanem a részvétel a fontos. A fiatal művészek biennálé- ja szeptember 15-én kezdődik. Természetesen szorítunk Kalmár Katinak, hiszen nekünk, a mi színházunknak is örömet szerezne, ha munkáját észre- vennék e nagy világversenyen. Párkány László pontból sem fürgék a magyar díszletek. Nálunk mindent fából és fával oldanak meg. A műanyag világában szinte érthetetlen ez a hagyományszerűség. Mi a véleménye erről Kalmár Katalinnak? — A „fával, enyvvel” díszletkoncepció valóban gyökeret eresztett nálunk.' Persze a konvenciókból való kitörést merev tűzrendészeti szempontok is akadályozzák. Nálunk még impregnált műanyagelemeket sem lehet használni, mert a tűzrendészeti szabályok tiltják. Pedig a fa is van annyira gyúlékony, mint egynémely, kimondottan nehezen gyulladó, különleges vegyi összetételű műanyag. — Bizonyára Párizsban nagyra értékelik majd a beérkezett pályázatok között a korszerűségre való törekvést. Sván a forradalom művésze kenységében, képzőművészeti tanácsok és bíráló bizottságok munkájában. Scsadr 1941. április 3-án hunyt el. Nevét azonban őrzi a nép emlékezete és alkotásai. Nyikoláj Ilorkov (APN) A DCl-uráli Könyvkiadó most jelentette meg Alekszandr Dud- ko monográfiáját Scsadr-ról, a nagy szobrászművészről. Iván Scsadr — Iván Dmitri- jevics Ivanov művészneve — életére és életművére nagy hatással volt személyes ismeretsége és kapcsolata Makszim Gorkijjal. Gorkij bejárta Oroszországot, hogy jobban megismerje az ország és a nép életét. Csaknem ugyanilyen úton járt Scsadr is. Alkotói törekvésük is egyfelé mutat, hogy megörökítsék a küzdő egyszerű embert. Gorkij megírta Az anyát, és Scsadr az 1905-ös viharos esztendő hatására elkészítette „A kockakő a proletariátus fegyvere” című monumentális szobrát. A 20-as években megbízásból megalkotja a „Magvető”-t. Pénzeken jelent meg Scsadr több domborműve, így a Munkás, a Vörösgárdista, amelyeket a művész az Uraiban készített. Később, 1925-ben felajánlotta, hogy az 1922-ben készült „Anya” portréját is felhasználhatják. Ez az alkotás került az első szovjet bélyegre. Scsadr alkotásai, amelyeket az Állami Pénzverdének készített, a szovjet művészet értékes alkotásai. 1924-ben a szovjet kormány megbízásából megörökítette túráit játékukban nyoma, sincs a hatásvadászatnak, az agresszív, mindenek fölé emelkedni akarásnak, a közönséget sokkolás szándékának. Magas művészi hozzá- 1 értéssel, a közönség és a muzsika iránt egyaránt megnyilvánuló tisztelettel, szépen, mértéktartással szólaltatják meg a harsányabb számokat is. Időnként egy énekesnő lép a mikrofonhoz. Aztán később ismét visszatérnek a szalonmuzsikához. És sohasem tévesztik össze a kerthelyiség pódiumát a — nem ritkán tömeghisztéria forrását jelentő — könnyűzenei koncerldobogóval. Másfél hónapja muzsikál a kertben a nagyszerű együttes. Vezetője Váradi András, aki hegedűn, illetve tánczenénél szakszofonon játszik. Régi ismerősünk. Évekkel korábban is játszott már az itteni zenekarban, de közben világot járt, sokat tapasztalt, tanult, fejlődött. f967-ben például egy fél esztendeig muzsikált saját zenekarával Bagdadban, utána Budapesten az Astoriában, majd a Baross kávéhó,zban. Ezt követően Hollandiában vendégszerepeit, s most újra itthon van, Miskolcon. Zenkarának tagjai is mind igen jól képzett muzsikusok. (Felkészültségükre jellemző, hogy a Miskolci Szimfonikus Zenekar rendszeresen igénybe veszi kisegítőként a zenekar tagjait.) Az együttesből még hiányzik egy mélyhúros hangszer: bőgő, vagy basszus-gitár. Váradi András most ezzel szerelné együttesét bővíteni. Kellemes, szép muzsika szól a kertben. S ha majd az időjárás zordra fordul, Váradi Andrással és együttesével bizonyára találkozunk azokon a zárt szórakozóhelyeken, ahol a kulturált zeneszolgáltatást igényli a közönség. (benedek) Nyári délutánokon, meg estéken kellemes levegőjű, külső zajoktól nem háborgatott kertben üldögélni, beszélgetni, hideg sört, hűsítő fröccsöt, üdítő italt kortyolgatva, vagy fagylaltot nyalo'- gatva tölteni az időt, esetleg így vacsorázni, — kellemes időtöltés. S ha ehhez még szép, hangulatos muzsika is járul, olyan, amely mellett csendesen beszélgetni lehet, amely sokkoló ritmusaival nem kavar fel, hanem kizárólagos főszereplő helyett segítője, kiegészítője a kellemes kikapcsolódásnak, pihenésnek —, úgy szórakozásunk, időtöltésünk valóban kellemes és frissítő. Mindezen a minap meditáltam, amikor Miskolc patinás vendéglátó létesítményének, az Avas-szállónak kert- helyiségében üldögéltem.. A kerthelyiség tényleg ideális, s a legkellemesebb meglepetés a hangulatos, szép muzsika. A kis létszámú zenekar részben szalonzenét, részben tánczenét játszik délután öt órától. A szalonmuzsikát napjainkban sokan hajlamosak lebecsülni. Kár pedig lassan teljesen törölni szórakozóhelyeink műsoráról, mert igen nagy számban járnak vendéglőkbe, kerthelyiségekbe, akik szívesen hallgatják a baráti beszélgetésüket csendesen csobogó patakként kísérő muzsikát, amelyben sokféle zenemű kap helyet. Fel- felhallatszik egy-egy régi, már-már feledésbe ment dal, vagy operettmelódia, közte néhány egyéni virtuózteljesítményre is módot adó kompozíció, s a zene szétfolyik a kert minden zugába, jó közérzetet, derűs hangulatot ad. Aztán egy idő múltán a zenekarvezető leteszi a hegedűt. Szakszofonra cseréli fel. Tánczenét játszanak. Zongorista, dobos, trombitás kíséri a vezetőt. Szépen, kiegyensúlyozottan muzsikálnak. KulSzép muzsika a kertben Mától vetítik Kalimagdora kedvese elmenekülés, a magány lehet jó az emberiségnek, a néző részére feladványként jelentkezik még a látott sorsfordulatok logikájának követése. Töprenghet, vajon mit jelképe? a mindenkor megjelenő, mindent eltipró barbár figura. S nem utolsósorban elgondolkozhat azon, vajon hol, mikor, milyen társadalomban játszódik ez a történet, és ugyan miért éppen Budapest legszebb részletei szolgálnak földrajzi hátterül a kusza cselekményhez. A film erős együttgondolkodást kíván, nagy figyelmet, még így is nehéz a rendező szándékára következtetni. Csak 18 éven felülieknek ajánlott a történet. A korhatári korlátozás nagyon indokolt. (bm) Az „álomerdő66 Párizsba utazik Fiatal művészek biennaiéja A jelmez- és díszlettervező készülődése
