Észak-Magyarország, 1969. május (25. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-01 / 98. szám
Csütörtök, 1969. május 1. ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Régi május elsejék Borsodban 1919, az első szabad május 1 Május 1. a munkások tudatában mindig elválaszthatatlan volt a tavasszal, a megújulással és a szabadsággal. Bármilyen keservesre is fordult sorsuk, ez a nap új reménységet öntött beléjük. Borsod megye mindig is az ország munkásmozgalmi fellegvárai közé tartozott. Ezt jól tükrözték az itteni májusi ünnepségek is. Elevenítsük fel az 1919- ei megelőző hat esztendő május elsejei megmozdulásait Borsodban és Zemplénben. 1Q19 Háborús feszültség 1/lü. légkörében került sör a nagy nap megünneplésére ebben az évben. A monarchia kormánya hadüzenettel fenyegette a- balkáni államokat. Hazánk munkásosztálya a május 1-i ünnepségeken tiltakozott a háborús veszély ellen. Aznap délelőtt kétezerötszáz munkás járta be Miskolc utcáit, háborúellenes jelszavakat harsogva. Délután a tömeg egyesült a Diósgyőrből érkező felvonulókkal. Az ünneplő dolgozók áradata az Avasra ment feL Innen, a hegyről szálltak messzire a békét és világszabadságot éltető felkiáltásaik, s a Marseillaise éneke beharsogta az egész környéket. Sátoraljaújhelyen pedig ezren vonultak fel aznap. Vidám lóit a hangulatuk, hiszen az előző napon a munkásbiztosító pénztári választásokon a szocialisták fölényes győzelmet arattak. E helyi siker tudata' azonban nem feledtette velük a háborús veszély tényét, ezért ünnepségükön is elsősorban ezzel foglalkoztak. 101J. Az előző évi há1 * * borús feszültség elmúlt. Ekkor pillanatnyilag csendes és nyugodt volt látszólag a nemzetközi helyzet Ezért ebben az évben a május elsejei ünnepségeken elsősorban a választójog ügyével és más belpolitikai kérdésekkel foglalkoztak. Miskolcon aznap délután 2-kor gyülekeztek a munkások a Luther téren. Nemsokára elindult kétezres tömegük zárt sorokban. Mozgalmi dalokat énekelve járták be a város utcáit. A népkertben tartották az ünnepséget. Silberstein Dezső beszédében a belpolitikai helyzettel, a reakciós kormányzatnak a munkásság elleni „irtó hadjáratával” foglalkozott. Hasonló jellegű volt a májusi ünnepség Sátoraljaújhelyen és Öz- don. 101? Az előző övi békés I/1J. május 1. után néhány hónappal szörnyű katasztrófa zúdult az emberiségre. A világháború a magyar munkásmozgalomban átmeneti visszaesést idézett elő. A szervezeteket megtizedelték a behívások, s a gyűléseket és tüntetésellet a hatóság betiltotta. Május elsejét ebben az évben csak zárt körben tudtak megünnepelni Miskolc. Diósgyőr, Űzd és Sátoraljaújhely munkásai. 1Q1£ A helyzet az előző 1JIU, évihez volt hasonló. A hatóságok ebben az évben is csak zártkörű május elsejei ünnepségeket engedélyeztek. Miskolc és más itteni ipari központok munkásai ismét csak négy fal között emlékezhettek meg a munkás nemzetköziség nagy napjáról. Az öntudatos munkások azonban még ilyen keserves körülmények között is kitartottak a mozgalom vörös zászlaja mellett. 1017 A cárizmust megly14. döntő orosz forradalom komoly fordulatot hozott. A magyar munkásmozgalom aktivitása is megélénkült. A megerősödött proletár- sággal szemben a hatóságok kénytelenek voltak enyhíteni az elnyomást. Ebben az évben már nyilvánosan meg lehetett ünnepelni május elsejét a miskolci szociáldemok- ratr oártszervezet előző napon elhívást adott ki, melyben megállapította: „Ha valaha volt jelentősége annak, hogy ezt a napot megünnepeljük, úgy most, amikor az egész világ a háború szörnyűségeit megunta és békére vágyik — kétszeresen fontos, hogy mi is kifejezést adjunk ebbeli vágyakozásunknak.. Miskolc és Diósgyőr munkásai május 1-én ki is fejezték békevágyukat. Délelőtt szakmánként tartottak megemlékezéseket, délután pedig több ezres tömeg vonult a Korona-szálló elé. Kondor Bernát fővárosi kiküldött a békét és a demokratikus átalakulást sürgette. A sokaság soraiból gyakran törtek ki háborúellenes felkiáltások. Sátoraljaújhelyen aznap hatalmas tömeg vonult a Torzsásra. Garai Ál-min fővárosi és Fenyő Mór helyi szónok egyaránt a békevágynak adtak kifejezést, a jelenlevők lelkes helyeslése mellett Öz- don a hatóság megtiltotta a nyilvános gyűlést. Ezért az ózdi vasasok és a környéki bányászok a közeli Karú bányatelepen tartottak összejövetelt. (Erre kettes-hármas csoportokban mentek. Ha többen vonultak volna egyszerre, ez feltűnt volna az ott cirkáló csendőrjárőröknek.) Vörös zászlók alatt ünnepeltek a bányatelep melleti erdőben. (Közben figyelők vigyáztak, nehogy a hatóság rajtuk üssön.) A szónokok kárhoztatták a háborút, „melyben az egész ország leszegényedik”. lQlft Az előző év végén J '* diadalmaskodó Nagy Októberi Szocialista Forradalom reális kivezető utat mutatott az Imperialista háborúból. A magyar munkásmozgalom háborúellenes harca minden eddiginél hatalmasabb méreteket öltött. Ezt jól tükrözték a május 1-i ünnepek is ebben az évben. Borsodban a legnagyobb szabású megmozdulásra Miskolcon került sor. Együtt ünnepelt a város munkássága a diósgyőriekkel és a perecesiekkel. Délután kettőkor négy helyen gyülekeztek a dolgozók. A miskolci gyári munkások a Katalin utcai munkásotthon elől, a vasutasok a Margit utcáról, a diósgyőri vasgyáriak a Vörös templom elől, a perecesiek pedig a Wutkovátz-féle vendéglőtől indultak el. Délután háromkor a négy menet a For- góhídnál egyesült. 15—20 ezer főnyi tömeg (minden eddiginél hatalmasabb sokaság!) vonult végig a városon forradalmi munkásdalokat énekelve, „Éljen a világbéke!” és hasonló jelszavakkal. A proletárok kilométer hosszú menete a Vörös Rókához címzett mulató felé kanyargott. Itt tartották az ünnepséget. Grossmann Zsigmond beszédében a békét és a demokratikus átalakulást követelte, a jelenlevők lelkesedése közepette. Vanczák budapesti kiküldött hasonló szellemű felszólalása után vidám mulatság kezdődött. (Sajnos, ebben a perecesiek nem tudtak részt venni. A bánya igazgatóság ugyanis megtagadta tőlük a bányavasűt használatát, ezért oda-vissza négy órát kellett gyalogolniuk...) „Május elsejét megünnepelték fényes keretek között városunk szervezett munkásai” — a sátoraljaújhelyi Felsőmagyarországi Hírlap e megállapítása jól rögzíti a tényeket. Mintegy 7—8000 ember vonult példás rendben a Torzsásra. Baron Ferenc fővárosi kiküldött izzó, lelkes hangon beszélt a béke kivívásának szükségességéről, élesen támadva a reakció kormányát. Betteheim Ernő, a helyi szocialisták vezetője pedig találó hasonlatokkal vázolta a munkásság erejét. Ózdon aznap a háború óta először ünS epei hettek nyilvánosan. Bár- os Ferenc budapesti és Misztrik István helyi szónok egyaránt a békét és a demokráciát követelte. Borsodnádas- don is négy év óta most ünnepelhették először nyíltan a május 1-ét Az itteni gyűlésre a környékről: Bekőcze, Balaton és Nádasd községekből is sokan eljöttek. A kétezer főnyi tömeg menetét fehér ruhás, vörös szalagos lányok nyitották meg. A nagy iroda előtti főtérre vonultak, hangosan szidalmazva a kormányt és a háborút. Büchler József fővárosi küldött ismertette a gyűlésen az időszerű politikai kérdéseket. Sa- jószentpéteren viszont a hatóság még most sem engedélyezte az utcai tüntetést. Ezért az ünneplő tömeg — vörös zászlókkal és zenekarral az élén — a közeli erdőbe vonult. Miközben Király Albert kiküldött beszélt, a több mint ezer munkás „Vesszen a háború!” kiáltásai szálltak a fák között... ... 1919-ben már másfajta május elsejét ünnepelhetett az ország munkássága. Egy év alatt nagy változások következtek be. ősszel véget vetettek a háborúnak. Tavasszal pedig hazánk dolgozó népe szocialista forradalmi átalakulást hajtott végre. Ha a megszállt Miskolcon nem is, hazánk más részeiben viszont szabad május 1-jét ünnepelhetett a munkásosztály. Dr. Merényi László, a történettudományok kandidátusa ünneplő tömeg Budapesten, az Erzscbct-hídnál ELÖSZÜK a 3, sz. AKÖV ünnepségén figyelek fel rá. Már vége a hivatalos résznek, a kiváló kitüntetésért szóló köszöntéseknek. Valakit szólítanak. Mozgalmi, vagy gazdasági vezetőt? Most már nem tudom. Egy ember kilép a széksorok közül, s elindul az elnöki asztal felé. A kitüntetésért, a jutalomért. És ekkor. Először két tenyér bizonytalanul összecsapódik. Aztán mellettem oldalt, előttem csattan, csattog a taps. Üj és új név hangzik el. Az egyik szerelő, a másik műszaki, a harmadik több évtizede becsületesen dolgozó „pilóta”. Aztán brigádvezetők jönnek, kis kollektívák nevében vesznek át kitüntetést — és tapsot. Taps ... taps ... taps ... Kinek szól ez? Talán „sztároknak”, „primadonnáknak”? Ha egy-egy helyen csak egy martinász, hengerész, esztergályos, egyetlen pilóta kapna kitüntetést, el is kellene ítélni. Egyetlen ember talán csinálhat egyetlen nagy tettet. De nagy gyárak, üzemek, vállalatok, szövetkezetek eredménye, a lassan pergő szürke hétköznapokon, sok-sok „névtelen” és ismert nevű emberek apró tetteiből, mo- zaikszerűen képződik. És sokszor minden perc új feladatot ró, s figyelmet kíván. Türelmetlenség Miért n az, hogy az ember minél töb- »tlll j,et icap; annál többet akar? Mondhatnánk, hogy ez általános emberi tulajdonság. Még ősi szólásunk is van rá, hogy: A kisujját mutatja, s az egész karja kellene. Napjaink türelmetlensége azonban mégsem csak ilyen közhelyekből táplálkozó telhetetlen- ség. Társadalmunkban végbemenő gyökeres fordulat szülte újfajta, az átlagosnál lényegesen erősebb türelmetlenség munkálkodik az utóbbi két évtizedben. Ez a fejlődésünket a jelenleginél jobban sürgető hang érdekes módon szinte egyenlő intenzitással árad az ifjúságból és a legidősebb korosztályból. Miből táplálkozik az ifjúság fejlődésünket hajszolni akarása, a jelenlegi körülményekkel való türelmetlensége? Egyszerű a felelet: — az élettapasztalat hiányából. Mert gondoljuk csak meg, milyen történelmi korokat élt meg a ma negyven év körüli embere? Gyermekkora a békeévekre esett, s legtöbbjének — ahogy ötéves kislányom a minap nagy részvéttel' megfogalmazta —, fából volt a fürdőkádja. Majd a háborús évek nehézségeire emlékezhet, az ország pusztulására, az újjáépítés időszakának országos méretű takarékosságára, a kötelező szerénység korára. Mindehhez képest az az anyagi szint, ami eddig saját egyéni életében, városa, faluja fejlődésében végbement, megnyugtatja, örül neki, értékelni tudja. Van objektív és szubjektív viszonyítási alapja, örül egy új útnak, örül egy szeme láttára felépült lakótelepnek, amelynek helyén esetleg gyermekkorában pipacsokat szedett. örül a falun a tsz-gazdálkodásnak, az évről évre növekvő terméseredményeknek, a modern mezőgazdasági gépeknek, hiszen ő maga még apjának segített fogni az ökör szarvát. Örül a közlekedés fejlődésének, hiszen egykor gyalogosan mérte a kilométereket. S mindezeknek továbbfejlesztését erőnkhöz mérien szorgalmazza. Ez, a munkáskorú réteg alkotó, egészséges, előbbre vivő türelmetlensége, amely elsősorban a fejlődés helyenként még gátló akadályok elhárítását sürgeti. A követelések megalapozottak, olyanok, amelyek valóra váltásához érzik Izmaikban az erőt, agyukban a friss alkotó gondolatot. Sürgetnek, s ebben a sürgetésben benne rejlik önmaguk serkentése is. ífiiicín türelmetlensége sokkal erő- ii) usaw teljesebb, gyakran követelőzőbb, ami természetszerűleg adódik korukból. Gyakran állnak elő jóindulatú, de túlzott kívánalmakkal, s ilyenkor nem árt néhány szóval előttük is felvázolni az eddig megtett útunkat. P.ersze nem mindegy, hogyan. A fiatalok türelmetlenségét nem tudjuk megfékezni azzal, ha glóriát vonunk szegény, Az régi magunk feje fölé. A mi életünk olyan volt, az ő életük, szerencsére, már ilyen. Beleszülettek egy bizonyos életszínvonalba. Törekvéseiket tehát nem a mi — általuk át nem élt — nívónkhoz fogják mérni. Az persze más kérdés, hogy pillanatnyilag képesek vagyunk- e többre. Mire futja az anyagiakból, erőnkből? Egy összejövetelen fiatal értelmiségi mondotta el, milyen szemléltető-oktató palotát látott Párizsban. Szerinte olyan kellene Miskolcon is. Vannak ennél szélsőségesebb igények is, de ezek a kívánságok mégse okozzanak bosszúságot. A fiatalok türelmetlenségét jó érzékkel helyes irányba kell terelnünk. Ezen töprengve számos módon kamatozhatna egészséges tettvágyuk, de csak egy példát említsünk; évek óta elégedetlenkednek Miskolc szabadba vágyó fiataljai a város szélén levő Csorba-telepi tó elhanyagoltsága, kihasználatlansága miatt. Jogosan türelmetlenek. A szép, de távoli tervek nem lelkesítik őket. Miért ne lehetne egy-egy ilyen feladatot a fiatalok tettrekészségének kihasználásával megoldani? Milyen szívesen dolgoznának még társadalmi munkában is a maguk hőn óhajtott víziparadicsomáért! Szólni kell még az idősebb korosztály türelmetlenségéről. Ez egészen más, talán mindennél agresszívabb, indulatosabb érzéssé, magatartássá alakul olykor. Ez a „még megérjem”-féle sürgetés. Idős tanácstagoknál, nyugdíjas társadalmi aktíváknál tapasztalhatjuk, milyen hallatlan energiával sürgetik egyik-másik városrendezési tervrészlet, vagy akár csak utcaparkosítási ügy megvalósítását. Mert még látni szeretnék. Amikor már minden nap ajándék, még az is ingerli őket, hogy a Szentpéteri-kapui lakótelep útja nincs kész. Kaptunk is ilyen levelet. Pedig az építkezés gyorsan halad! A város története szempontjából szinte egy pillanat alatt épül be az Akasztó-domb szép teraszos rendszerű lakónegyeddel. Gyors munka, szép munka, de aki ajándékba kapja a napokat, az fél, hogy az egészben talán már nem fog tudni gyönyörködni. S így vannak a mi kedves, sok rosszat megért öregjeink mindennel. Zsémbes sürgetésükből ki kel! ereznünk a jó szándékot is. Hiszen egész életükből olyan kevés az utóbbi húsz év, olyan kevés ez a rövid szépség, amelyik minden percben szertefoszolhat. Ismerik terveinket, elképzeléseinket, de azt szeretnék, ha gyorsan, mielőbb megvalósulna minden. Tnrpfommof kel1 lennünk ehhez a tül ui t K Iliim,■ ,-eimetienséghez, mint ahogyan türelemre kell bírni lobogó ifjainkat is, liiszen csak nem valósíthatunk meg mindent! Akkor az elkövetkező ötven év alatt ők mit fognak csinálni ? Adamovics Ilona NÉZD MEG az arcokat Lehet, kívülről nem árul el semmit a sok-sok töprengésből, az olykori szellemi erőfeszítésből, a felelősségérzetből és nemcsak a saját munkáért, hanem a kollektíváért való aggódásból. Az arc talán nem árul el sokat a szakmaszeretetből, az élethivatásból» az emberek tetteinek „titkos’1, lelki rugóiból. „Minden ember szeretne valami nagyot, szépet tenni, — mondta az egyik nagy gyár vezetője. — Bennem is ez van. Ebben látom az élet értelmét.” Ez jó kiindulási pont. Azt mutatja, hogy a vezető értékeli mások munkáját, tenni- vágyását. „Szocialista brigád nélkül már nem tudnám elképzelni az életemet — .vallott' egy brigádvezetö. — Jó érezni, tudni, hogy a társadalomnak szüksége van a kis kollektívára, rám is. Ez ad értelmet az életemnek.” Tapsolnak. Kinek szól ez? Neked, neki, nektek, nekik. Személy szerint talán nem ismerjük őket. Nem tudom ki, mit tett, mit tesz, de tudom, mit tesz az — Ember. Ember! Az embert a munka emelte fel, fejlesztette gondolkodó, öntevékeny élőlénnyé. A munka emeli fel tovább az emberré formálódás egyelőre beláthatatlan útján. De maradjunk a mában, maradjunk az ünnepségeknél. A tapsnál. A taps a dolgozó, sikert ért embernek, a szép eredményeket elért kis és nagy kollektíváknak szól. Azoknak, akik tavaly a gazdasági reform első évében sok és jó acélt gyártottak, formáltak gépekké, szenet termeltek, hogy legyen meleg, s fény az otthonokban, azoknak, akik elszállítják a termékeket, az emberek százezreit, szállítják céljukhoz, akik javítanak, különféle szolgálatokat, szolgáltatásokat végeznek. Tulajdonképpen sorra meg kellene nevezni legalább a nagy közösségeket, amelyek ezekben a napokban kitüntetéseket vesznek, vetlek át. De talán picit igazságtalanok lennénk azokkal szemben, akik — bár remekül dolgoztak —, mégsem kaphatnak vállalati, személyi kitüntetést. Elég egy péida: a MÁV miskolci Igazgatóság 160 főnöksége. állomása közül 54 dolgozott élüzem szint feletti eredménnyel. A megyében sok ezer ember kapott ’ most egyéni kitüntetést. De lehet, sőt, biztos, hogy vannak még legalább annyian, akik megérdemelnék. A TAPSSAL, ahogy tapasztaltam, nem fukarkodtak. Emberek, kis és nagy kollektívák köszöntötték vele azokat, akik kitüntetést kaptak, s azokat is, akik szintén megérdemlik az elismerést. Csorba Barnabás Taps és siker
