Észak-Magyarország, 1969. május (25. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-25 / 118. szám

ÉSZAK-MAGYAROR5ZAG 4 Vasámop, 1969. május 25. k házat \\iáé* elköszön Némethy Ferenc színmű­vészről és feleségéről, Vargha Irén színművésznőről az el­múlt években igen sokszor ír­tam már. írtam szerepeikről, kitüntetéseikről, sokféle okból és sokféle formában mutattam már be lapunk hasábjain ezt a népszerű és köztiszteletben álló házaspárt, a Miskolci Nemzeti Színház tagjait. Most mégis nehéz róluk írnom. Ne­héz a színházat szerető újság­írónak köztudottá tenni, hogy Némethy Ferenc és Vargha Irén a színházi évad végén el­köszön Miskolctól. Nem búcsú­zik — elköszön. Némethy Fe­renc a következő színházi év­man e képen fáradt öreg em­ber, aki kilátástalannak látja életét. Arcáról leolvasható a lelkileg megnyomorított kis­ember minden megalázottsá- ga, tragédiája. A csillár fé­nyében a derűs Némethy ül mellettem, s írünkével, hármas­ban beszélgetünk. A kávét már megittuk, megdicsértük Né­methy főztét. Mert ez mindig az ő reszortja. (Eszembe jut egy régi kis vígjáték, amiben mindketten játszottak. A címe Férjem, a háziasszony. Ez a darab egyébként lényegtelen epizódocska mindkettőjük mű­vészi pályáján. (A magasan fekvő lakásból látni szinte a Vargha Irén és Némethy Ferenc a miskolci utcán adtól a \budapesti Madách Színház színpadán fogja szol­gálni Tháliát, Vargha Irén pe­dig a Szegedi Nemzeti Színház tagja lesz. Némethy 18, Vargha Irén kereken 20 évet töltött a miskolci színpadon. Vargha Irénnek már nincs fellépése, Némethy Ferenc még a minap játszotta itthon és a debreceni fesztiválon az öreg falusi tanítót Darvas József drámájában, az elkövetkező napokban meg Willy Loman csodás drámáját éli végig még néhányszor a színpadon. A Trubadúr Luna grófjának éne­kes szerepétől Az ügynök ha­lála Willyjéig — 18 esztendő százon felüli szerepe, közel kétezer előadása. Körülbelül ennyiszer volt színpadon Vargha Irén is az államosított színház első Ifjú Gárda elő­adásának Ljubájától a Ber- narda Álba házáig. Csodálatos színházi élmény­nyel ajándékozott meg min­ket búcsúzóul Némethy Fe­renc. Az ügynök halálában nyújtott alakítása, Willy Lo- mannak, a szerző szerint pu- hány, rozmárszerű, kicsit ha­zudós, önáltató kisembernek, a tőkés világ könyörtelenségé­ben öngyilkosságba hajszolt ügynöknek újszerű, a magra' racionálisan intellektuális al­katához való átfogalmazása, s ebben az eddigitől eltérő meg­jelenítésben is mradéktalanul a. milleri tragédia nyújtása — sokáig emlékezetes művészi teljesítmény. © Barátságos kis otthonuk ab­lakából egy plakátfalat is lát­ni. Az ügynök halálának fél­tucatnyi plakátja sorakozik rajta. A miskolciak jól ismerik ezt a plakátot. Az összetört ügynök alakjában Némethy Ferenc ül a képen. Willy Lo­fél várost, a nyüzsgő embere­ket, akiknek hosszú évekig játszottak. Két évtized kisebb-nagyobb szerepeit, színházi eseményeit szemelgetjük. Lehet-e két ilyen gazdag művészi pályát egyetlen esti beszélgetésben áttekinteni? Aligha. Fel-fel- bukkan egy-egy emlékezetes szerep, egy-egy érdekes epizód. Kevésszer játszottak együtt egy darabban. Ritka jó alka­lom volt, amikor, mint például az emlékezetes Ilyen nagy sze­relemben mint a Taláros úr és Lida doktornő, vagy a Fi­zikusokban mint Moebius és az orvosnő együtt szerepelhet­tek. Lehetetlen volna felso­rolni szerepeiét, de szükség­telen is. Akik látták őket á színpadon, emlékeznek és na­gyon sokáig emlékezni fognak alakításaikra. ® A várossal, Miskolccal együtt nőttek fel — mondják mind­ketten. Mindkettőjük pályája itt kezdődött, itt nevelődtek színésszé, itt értek el színészi rangot, magas társadalmi meg­becsülést. Mindketten Jászai- díjasok, Némethy Ferenc el­nyerte a Magyar Népköztársa­ság érdemes művésze címet, s sok irányú társadalomnevelő tevékenységéért SZOT-díjban is részesült. Azt vallják, hogy amit ta­nultak és tudtak az emberről, azt nagyrészt Miskolcon tanul­ták, s amit megtanultak, azt itt akarták mináig visszaadni. © Éppen tíz évvel ezelőtt egy­szer írtam Vargha Irénről. Ak­kor még nem volt készen'az újjáépített színház, s a művész­nő legfőbb vágya volt a fel­épülő miskolci színházban mind több jó szerepet játszani, mind többet és szebbet nyúj­tani a miskolci közönségnek. Most, a második tíz esztendőre visszapillantva, örömmel re­gisztrálhatjuk, hogy Vargha Irén vágya teljesült. Kevés vi­déken működő színművésznek adatott meg, hogy húsz éven át töretlenül ívelő pályán halad­va egyazon város közönségé­nek mindig újat adhasson. Mindössze két évvel töltött kevesebb időt közöttünk Né­methy Ferenc. Neki is nagyon nehéz felidézni a sok-sok ra­gyogó alakítás közül a legked­vesebbeket. Inkább a sok jó barátot, a színésszé nevelő rendező-pedagógusokat vesz- szük sorba, akik mindkettő­jük tehetségét csiszolták, akik pályájukat gondos tanítómes­terekként irányították. Sok szeretettel gondolnak vissza Bozóky Istvánra, Kazimir Ká­rolyra, Horvai Istvánra, Orosz Györgyre, Nyilassy Juditra és másokra, meg az egyes rende­zőkhöz kapcsolódó szerepekre. A színházon kívül is sokszor találkoztunk velük. Irodalmi estek, felolvasó színpad, vas­gyári szocialista munkabrigád, társadalmi ünnepségek, műve­lődési otthonok pódiumai vol­tak fellépéseik helyei. Némethy hosszú ideig tanácsi szakrefe­rens, szakszervezeti vezető is volt. Több új magyar filmben is láttuk. — Tizennyolc éven keresztül éltem egy város közösségében — mondja Némethy Ferenc többek között. — Itt élhetnénk továbbra is, de a szakma pa­rancsa az elköszönés a hosszú éveken át magáénak valló vá­rostól. Nem az elbúcsúzás, az elköszönés. Ügy érezzük, ez nagy különbség. Azzal a hit­tel és reménnyel köszönünk el, hogy Miskolc közönsége to­vábbra is magáénak tart min­ket, mint ahogyan mi-js mis­kolci színészek maradunk örökre, még ha nem is a mis­kolci színpadon játszunk. Ne­héz elszakadni Miskolctól. Itt mindenki ismer minket, az ut­cán köszöntöttek, szóba ele­gyedtek velünk. Éreztük a vá­ros szeretetét, éreztem, hogy egy-egy filmszerepemnél ér­tem, „a mi fűinkért” szurkol­tak sokan, s örömmel köszön­töttek, ha a filmvásznon felfe­deztek. A város közönségének szeretetét, az irántunk érzett megbecsülést csak kis részben tudtuk viszonozni játékunkkal és közszerepléseinkkel. Hálá­sak vagyunk, és úgy érezzük, egy kicsit adósai is a városnak, amely színésszé edzett mind­kettőnket. Nézzük a villanyfényes vá­rost. Emberek sietnek haza, vagy éppen szórakozni. Van, aki a színlapot tanulmányoz­za. Talán éppen Az ügynök ha­lála előadásait keresi... Benedek Miklós Kunt Ernő tíz képe A MISKOLCI NEHÉZIPARI MŰSZAKI EGYETEM új épü­letének II. emeleti üvegterme szinte folyamatosan kínálja az utóbbi időben a képzőművé­szeti élményeket. Most Kunt Ernő Munkácsy-díjas festő- és grafikusművész grafikái vonz­zák a látogatókat. Tíz nagy méretű munkát lá­tunk a paravánokon. A legré­gibben 1962-es dátum olvas­ható, a legfrissebben 1969-es. A Vörös gesztenyefák című, 7 éves és a miskolci tárlatláto­gatók előtt jól ismert színes linómetszettől A mályinkai szekrény című, legfrissebb darabig nyomon követhető Kunt Ernő útja az aprólékos, sok-sok kis részletet is kidol­gozó, s szinte mozaikra emlé­keztető ábrázolásmódtól a ki­érlelt, lendületes, nagy íveket alkotó éles vonalakkal határolt színfoltokkal való érzékelte­tésig. Robosztus erő, roppant dinamizmus árad Kunt min­den grafikai munkájából. (Festményeiből is, de e ka­marakiállítás kapcsán csak grafikai tevékenységéről szól­hatunk. Roppant szűkszavúan fo­galmaz. A most látható képei közül ha leszámítjuk a már említett Vörös gesztenyefákat és a miskolci utcaképet ábrá­zoló metszetét, amelyek ap­róbb részletezettségükkel is feltűnnek és elkülönülnek a többitől, szembetűnik a szi­gorú lényegreU rés, mim'’ m fe­lesleges, elhagyható motívum Új művek a miskolci könyvesboltokban Az elmúlt hét könyvújdon­ságai közül elsősorban a'Nyu­gat alapítójának, Ady Endre harcostársának, a magyar publicisztika egyik legna- gyobbjának, Ignotusnak köte­tére hívnánk fel a figyelmet. A szerző Válogatott írásai cí­mű kötetét Komlós Aladár ál­lította össze, aki egyúttal mag­vas előszót is frt a könyvhöz. A másik említésre méltó szépirodalmi kötet Arthur Millernek, a világhírű és ná­lunk is népszerű amerikai drámaírónak színműveit tar-/ talmazza. Külön érdekességet? ad a könyvnek, hogy a szerző,? Az ügynök halála című darab-i ját éppen most mutatta be aí Miskolci Nemzeti Színház. A 5 harmadik „csemege” Vu? Cseng-En-nelc, a kínai klasz-j szikus regény nagy mesterének,? már számos országban sikerrel/ kiadott műve, a Nyugati uta-] zás vagy a Majomkirály íörté-j nete. ■ Hasznos elméleti mű J.J Wiatr lengyel szociológus' munkája, Az ideológia alko-i nya? című kötet, amely kellő-! en alátámasztott érvekkel cá-J folja meg azt a napjainkban| Nyugaton divatos antimarxis-i ta tételt, hogy korunkban már, nincs jelentősége az ideológiá-! nak a társadalomtudomány-! ban. Jó, praktikus könyv Bi-j hari Ferenc munkája, A ke-, reskedelmi vezető. Végül, örömmel üdvözölhetjük, hogyj hosszú szünet után, ismét' megjelent, Halász Előd lassan már „hiánycikknek” számító Német—magyar szótára. Akik németül is olvasnak, azoknak figyelmét felhívjuk Wahring egykötetes Deutsches Wörterbuch című,. a francia Larousse-hoz hasonló szótárra. A franciául olvasóknak Hector Malot könyvét a Sans famil- le-t ajánlhatjuk, az angolul tu­dókat pedig arról értesítjük, hogy A life devoted to science címmel Newton életéről és munkásságáról olvashatnak. a mondanivalóra koncentrálás. A két Bogár Im­re témájú képen a három sti­lizált emberalak és a ló rajza tökéletesen idézi a híres be­tyár megéneklését, illetve a másik grafikán megsiratását. Csakúgy, mint az Egy régi ci­gánytörténet című munka fek­vő emberalakot, madarakat és lovat idéző színfoltjai ér­zékletesen jelenítik meg a meseszerű történeti képet. Is­mertebb munkái közül itt lát­hatjuk az Emlékezés egy tu­lipáncsokorra, valamint a Notre-Damc-i árnyak című munkáit. Igen kifejező a Bá- wász, XVI. száz ’ című grafi­ka, s külön figyelmet érdemel a legújabb munka, A mályin­kai szekrény című, amelyen a stilizált férfialak és a népi díszítő motívumokkal ékes szekrény kompozíciója egy újabb kifejezési forma kísér­letét sejteti. Az eddig említett munkák mind színesek. jó színösszetételüknél, színhatá­suknál fogva is vonzók. A tár­lat egyetlen fekete-fehér da­rabja a Nő gyertyával című fametszet, amelynek — mint­egy1 a műhelymunka bemuta­tásaként — nyomódúcát is ki­állította a művész. KUNT ERNŐ NAGY MÉRE­TŰ MUNKÁI nagyobb rálá­tást is kívánnak. Érdemes jó néhány méter távolról újra, meg újra megnézni. Mindig újabb és újabb érdekességeket, szépségeket fedezhetünk fel rajtuk, örülünk, hogy láthat­tuk. Szívesen láttuk volna — e kamarakiállítás anyagában is — a legutóbbi filmfesztivál nagyszerű dekorációjának ter­vét. (benedek) íEgy tétel, egy seduxen... BORSODI GYULA Üűlv&zlel (a miskolci csata emlékére) Proletárok felkelt csapata jött a városokból a némaságba süppedt tanyákról egyenesedve. A sassá vedlett kétfejű sárkány megrázta testét és porba hullott. Űjongott a föld, földübörögtek a szolgaságba fojtott szivek, mert letépte láncát a kérges tenyér. Friss hajtást hozott a zöld reménység. A béke szelíd madara villant gyors suhanással át a mezőkön. Egy percre jött csak, mint a magasság ködében szálló üstökös tüze és szent sóvárgás, maradt nyomában, mert gonosz kezek kővel zavarták vissza a sötét homály ölére. Márványba vésett évszámot írok: Ezerkilcnc^úztizenkilencct. , Hetyke legények katonasorsát, Egy halk emléket szótlan apámnak. Gyújts szép világot tavaszi napfény, jeltelen síron friss füvet élessz és hozz virágot, hogy nemzedékünk a hős szülőknek szép koszorúkkal kifejezhesse hódolatát! A túlzott gyógyszerfo­gyasztás mindaddig, amíg karikatúratéma, nem ejti kétségbe az olvasót, legfeljebb elgondolkoztatja. De ha olyasmiket hall az em­ber, amiket most közzéte- szünk, szorongás keríti hatal­mába. Véget érvén középiskolá­inkban az írásbeli érettségi a fiatalok hozzákezdtek a szó­beli tételek kidolgozásához, megtanulásához. Mesélik, hogy legtöbbnek zsebében * vagy táskájában ott lapul a gyógyszeres doboz; nem rit­kán a legerősebb és az orvo­si ellenőrzésre igényt tartó patikaszer. Naponta többet is beszednek a fiatalok, bízva a szer idegcsillapító hatásában. Másnap kávéval „ellensúlyoz­zák” a gyógyszer okozta bó- dultságot, de kezdődik min­den élőiről. E sorok írója érettségi el­nöki minőségben többször ta­lálkozott már az átlagosnál sápadtabb lányokkal. Ugyanis az érettségi emberpróbáló időszakában főleg a lányok szedik nyakló nélkül a leg­különfélébb gyógyszereket. Az egyik miskolci középisko­lában a mentőket értesítet­ték, hogy jöjjenek segítségére az izgalomtól, de főleg a gyógyszerek hatásától elalélt kislánynak. A szóban forgó jelölt az erős gyógyszerezés következtében csak másnap folytathatta a szóbeli érettsé­git. Minden esztendőnek meg­van a maga szomorú históriá­ja és a „sláger gyógyszere”. Tavaly például andaxint és centendrint szedtek a fiatalok, az idén pedig seduxent. Köz­tudomású, ezt az erős gyógy­szert csak orvosi felírásra le­het kapni. Mégis hogyan jutnak hozzá a fiatalok? Feltételezhető, hogy az orvos még a legideg- gyengébb 18 esztendős fiatal­nak sem írja fel a seduxent. Az egyik ismerős szülő, lá­nya táskájában négy sedu­xen tablettát talált. Megkér- , dezte tőle: mire való a gyógyszer és honnan ered? A gyerek, majdnem hogy tréfál­kozva mondta: az osztály minden tagja ezen él. És hogy honnan ered ? Hát X. Y. osztálytársnőjük papája orvos és felírta. Vagyis az orvos­szülő gyermeke egyre-másra váltotta ki a seduxeneket és mint egykor a Vöröskereszt, szétosztogatta az erős és bi­zonyos esetekben ártalmas gyógyszert. Egy másik példa. A kislá­nya jó előmeneteléért, érett­ségi eredményéért aggódó édesanya, aki valóban rászol­gált a seduxen gyógyszerr . jóval többet íratott fel ma­gának a szükségesnél, r.**»' kislánya váltig' bizonyga hogy ez a gyógyszer segíti az érettségi buktatóin és t tői a gyógyszertől, úgymond teljesen megnyugszik.- Ezekben a ,napokban a szorgalmas és kevésbé szor­galmas jelöltek az érettségi gondolatával foglalkoznak. Vannak akik keményen gyúr­ják a tételeket és bizony <. kelleténél is többet tanulnak. Akadnak olyanok is, akik el kótyavetyélik az időt és av. érettségi vizsgák előtti na­pokban kapcsolnak rá. De ak­kor éjjel-nappal tanulnak. Isszák a feketekávét vödör szám és nyakalják a gyógy­szereket minden kontroll nél­kül. A szóbeli érettségit közép­iskoláinkban július 20-ig kell lebonyolitani. Különböző osz­tályok más és más időpont­ban érettségiznek. Talán még nem késő szólni arról egy­két szót, hogy elsősorban a szülők fokozott mértékben el­lenőrizzék gyermekeiket, s ne hagyják a legkülönfélébb gyógyszerek „illegális” be­szerzését. Az természetes do­log, hogy az idegérzékeny gyerek gyógyszerezi magát az erőpróba nehéz napjaiban. De ezt is csak szigorú orvosi el­lenőrzés szerint és orvosok által felírt vények alapján szabad. S reménykedhetünk abban is, hogy az orvosszülők, akik — lehetséges, hogy nem tud­ták milyen célra fordítják gyermekeik az erős gyógy­szert — figyelmesebbek lesz­nek, s akaratlanul nem járul­nak hozzá a „kollektív gyógyszerszállításhoz”. A mi pedig a nyugodt fel­készülést illeti: minden gyógyszernél hatáso­sabb a módszeres tanulás, az okos — sétákkal, pihenéssel és szórakozással vegyített — időbeosztás. Hisszük, hogy ennél jobb seduxent még nem találtak fel... Párkány László

Next

/
Oldalképek
Tartalom