Észak-Magyarország, 1969. május (25. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-29 / 121. szám
ESZAK-MAGYARORSZAG 4 Csütörtök, 1969. május 29. A diákok négy napja Sárospatakon . demesebbeket, altkor máris tettenérhető az a minőség amiről az imént szót ejtettünk Középiskolás £££ feszülő energia tág teret kap most a versenyszínhelyek dobogóin. Hatvankilenc vers- és prózamondó, tizenhat diákszínpad, ötvennyolc szólóénekes és hangszeres szólista, tizenkilenc énekkar, két zenekar, 14 tánczeneitar, 15 tánc- dalénekes, 20 néptánccsoport és 16 párból álló társas tánc- együttes lép ma pástra, hogy négy napon át közel száz szép küzdelmes órán keresztül bizonyítsa a mi ifjúságunk elhivatottságát, a művészetekben a politikában, a társas együttélésben, és az emberi normál* tiszteletben tartásában való jártasságát, széles körű ismeret- anyagát. Középiskolásaink mellett ott küzdenek szakmunkásképző intézeteink is, melyeknek tanulói közül sokan már emelt szintű képzésben részesülnek, s ez is biztosítéka annak, hogy kemény és méltó versenytársakként küzdenek a hagyományos és új keletű középiskolák diákjaival. Sárospatakon fosban, ahol már Comenius idejében pompás verseny-színjátékokat mutattak be a pataki diákok, most két és félezer fiatal birtokolja az utcákat, tereket, kollégiumokat, színpadokat és pódiumokat. A város falai között négy napon át az ifjúság ereje tombol, amelyet jól elgondolt, kitűnően megkonstruált, okos csatornákon átvezetve változtatnak értelmes erővé, gondolattá, emberséggé. Párkány László Vasárnap délelőtt „új bemutatót” láthattunk és hallhattunk az aggteleki barlang hangversenytermében. Offenbach világhírű operettjét: Orpheus az alvilágban. A cím sokakat megtéveszthetett, hiszen az elmúlt évadban már egy Orpheus előadásra került. Ámde akkor a nagy német mesternek, Glucknak, az opera reformátorának Orpheus és Euridike című kórusos nagyoperájának előadása hagyott bennünlc emléket. Ezúttal látványos, könnyű operettzenét, gunyoros hangú társadalmi szatírát láthattunk, amely — ha egy témájánál, hangvételénél fogva csípősségével olykor meg is döbbentett — alapjában véve egy kicsit mindig az érzelmesség határán járt. Orpheus és Euridike magasztos és tiszta szerelmét Offenbach saját korába helyezi és a maga józan és átszellemülten zseniális módján hol költőként, hol üzletemberként ciKell-e húzni a léleManpt ? is, igazán sajnálatos, hogy nincs kivel hozzákezdeni ehhez a munkához. • Lehet, hogy a fenti keserű vallomás nem általánosítható, de bizonyos, hogy igen sok régi műkedvelő véleményét summázza. Egyben azt is mutatja, hogy nagyon sok községben nem elsődlegesen anyagi gátja van az öntevékeny művészeti munkának, hanem egyszerűen elszoktak tőle, lebecsülik, s a korábbi műkedvelő gárda kiöregedésével lassan eltűnik sok-sok község életéből az önművelésnek ez a nagyszerű lehetősége. Lehetséges, hogy említett beszélgető partnerem valamit túloz, és a hajdani darabválasztásuic nem volt éppen jó, és az engedélyező szervek azért nem tartották kívánatosnak a bemutatást, mert o kiválasztott darab nem állt arányban a csoport erejével és lehetőségeivel, tény azonban, hogy az elkedvetlene- dés sokfelé tapasztalható, s napjainkban, amikor valóban egyesíteni lehetne egy-egy község műkedvelőinek erejét, már nincsenek meg a műkedvelők, nincs igény a műkedvelő színjátszásai szemben. e Sokan ellenvetik, hogy a tömegkommunikációs kultúra megjelenésével meghúzták a lélekharangot az öntevékeny színjátszás fölött, hiszen a televízió meg a rádió elviszi a színházat a legtávolabbi faluba is, hosszabb-rövidebb időszakokban jelen van minden településen a mozi is, mi keresnivalója lehet hát a műkedvelő színjátszó csoportnak. Az említett tömegkommunikációs eszközök valóban a művelődés és szórakozás eddig ismeretlen méretű lehetőségeit viszik e! minden faluba, de nem jelenthetnek konkurrenciát a helyi öntevékeny csoportoknak. Nem pótolhatják a közvetlen, személyes élmény varázsát, nem pótolhatják a felkészülés izgalmait, és az aközben adódó önművelést. Természeefl-fazai ■ al lyilnnagybirtokok bevetését műn- merő hiányában nem lehetett :1 végezni akkor, amikor paraszti tömegek munka és kt- tyér .nélkül vártál hclv/etüu endezését. Ezt a helyzetet elhasználta a nagybirtokos eakció. A Vörös Haine1, áp- ilis 24-én arról írt, hogy „a iukott urak úgy akai iák /isz- zaszerezni ezer holdjaikat és billióikat, hogy a kisgazdákat oki uszítják a földre Ikül. k- ek”. A megyei direktórium a roblémát szervezéssel kívánta legoldanl. Megszervezi k '•rési birtokrendező és terme ?st biztosító bizottságokat, de zzel már jelentős változást i -m lehetett elérni. Május 1-én és 2-án Zemplén t denütt csoportot létrehozni csak azért, hogy legyen. Nem kell erőt meghaladó feladatokra vállalkozni, önkritika nélkül színpadra állítani, nem műkedvelőknek való produkciókat. Nem kell színházasdit játszani, ahol erre nincs lehetőség. De nem szabad lemondani az öntevékeny színjátszásban rejlő tömegnevelő erőről, ahol van lehetőség jó csoport teremtésére, a csoport erejének megfelelő darabok bemutatására. A televízió térhódítása idején sem mondhatunk még le a jó öntevékeny színjátszó csoportok munkájáról. Sok még az olyan község, ahová az élő színház sohasem jut el. Nemrégiben egy Hejő menti kis faluban voltam egy miskolci színjátszó csoport előadásán. Ebben a kis faluban hosszú esztendők óta ez volt az első színpadi látvány, élmény. Leírhatatlan lelkesedéssel és tetszéssel fogadták az előadást, pedig a televízióval mindennap, illetve hetenként hatszor, a mozival hetenként kétszer találkozhatnak. Az élő színpad varázsa mégis újat jelent, és bizonyára újat jelent, örömet hoz, igen sok más községben is. © Sok jó példa van Borsod megyében is a színjátszó csoportok hasznos működésére. (Van persze sok rossz példa is.) Nem jó, ha egy nagyobb községben másfél évtized előtti vélt, vagy jogos sérelmek miatt végleg eltemetődik a műkedvelő mozgalom. Ahol van fiatalság, és ahol van a műkedvelésnek hagyománya, ott átmenetinek kell tekinteni a műkedvelő mozgalom teljes pangását. Lehet, hogy az időközben felnövekedett fiataloknak már nem hiányzik, hiszen nem is ismerték meg annak jó ízeit. Lehet, hogy nagyon nehéz és hosszú munka szükséges az érdemi és értékes műkedvelő színjátszás újrateremtéséhez, de feltétlenül megéri. Benedek. Miklós ájrí május 30-án indult meg s véget vetett az egy hónapig ártó fizikai és szellemi terror- iák Zemplén megyében A fe- lérterror kettős hatást váltót? i a paraszti tömegekből: <«■ ntudatosabbak a proletárba üom mellé álltak, más résük passzivitásba vonult. A Vörös Hadsereg előny- miása közben, június 8-án és -én játszódott le Nagymihály örnyékén az a cselekmény, melyről a Vörös Hajnal jú- .l ius 14-i száma így tájékoz- i il: „A csehek újra próbál- i ózlak. Mint felderítőink úi~ ) in kiderült, a cseh csapat 1 m volt egyéb, mint a vissza- i ormié főcsapat egyik elsza- adt osztaga. Szinna és Izbu- r'a parasztlegényeiből 80-at 1 lőréitek fel a Szemere fivéA Miskolci Vegyesipari Vállalat értesíti kedves megrendelőit, hogy címfestő üzeme Miskolc, Baross Gábor u. 13—15. sz. alá (RÖVIKŰT telephelyére) költözött Kérjük rendeléseikkel részlegünket az új telephelyen szíveskedjenek felkeresni. Ideiglenes telefonszámunk: 14-060, 14-061, 22-es mellék nikusan és szellemesen felvonultatja kora társadalmát. A mitológiai téma csak háttér és a zenekarban felhangzó kánkán mutatja az élő Párizst. A sziporkázó operett átdolgozása a barlangi adottságokhoz és körülményekhez szellemes, ügyes és gazdaságos időbeosztással számolt a különleges színpad és a varázsos szépségű hely igényeivel. Me- li.sztó kosztümös narrátor szerepében Tallós Endre segített a cselekmény követésében, tán egy milcrofon, sokat emelt Egy kis technikai segítés, nevolna a közérthetőségen és a csípős szöveg élvezésében. Ámbár a biztosabb szövegtudás és deklamálóbb előadás sem lebecsülhető lehetőség. A Budapesti MÁV Szimfóni- kus Zenekar Breitner Tamás vezényletével élvezettel, szépen muzsikált, olykor hangerőben kissé veszélyeztetve a szólistákat, akik operaházunk jelesei voltak. Lehoczky Éva, Barlay Zsuzsa, Bartha Alfonz, Falócz László, Kishegyi Árpád. Ezúttal táncokat is láttunk a nem nagyméretű színpadon. A világítás meseszerű szépsége és a táncok (amelyek hihetően a következő előadásra még ösz- szeszokottabbá csiszolódnak) nagy tetszést váltottak ki. Kiaknázatlan propagandalehetőségeket vélünk még és a megoldásokat várjuk. Collatiam Musicum — A vasi hunt> verseny Az első nyári hangverseny ismét összehozta a város zeneszerető közönségét. Gergely Ferenc orgonaestjét hallottuk, az Egressy Béni Zeneiskola Gyermekkarát, dr. Farbaky Gézáné karigazgató vezetésével, a Miskolci Kamarazenekart Mura Péter Liszt-díjas vezényletével. Műsoron Bach, Händl, Purcell és Monteverdi művek hangzottak el. Elsőként hadd szóljunk arról a szép törekvésről és értékes nevelő munkáról, amelyet az. Egressy Béni Zeneiskola folytat és amelynek eredményét ezúttal is örömmel hallhattuk. Az igényes műsorból kiemeljük Monteverdi: Scherzó Musicále darabjait és Purcell: Artur Király részleteit. Talán egy kicsit kevesebb megillető- döttséggel és nagyobb íelsza- badultsággal az így is szép produkció még inkább az lett volna. Figyelemre méltóan szépnek találjuk a kórus hangképzését és egész munkáját. Gergely Ferencet a neves orgonaművészek között tartjuk számon. Különösen ismert ragyogó improvizáló készsége és képessége. Ennek bizonyságát láttuk az utolsó számként elhangzó gregorián corálisra alkotott nagyszabásúvá nőtt rögtönzésben. Felszabadult hangzása és színessége az est egyik nagy élménye volt. A szép számú Bach-mű előadásában is sok részlet-szépséget hallottunk, de sok pontatlan ritmust, indokolatlan tempó változást és homályosabb megoldásokat, amelyekben sajnos a hangszer „üzem- képessége”' is kedvezőtlenül befolyásoló tényező. Nehezen választható el ilyen körülmények között, mi az, ami a hangszert terheli, és mi esik a művészre. Még három orgonahangverseny gondjai várnak segítésre. Tájékozódásunk szerint szép tervek, sok ió szándék, anyagi áldozat és sok előkészítő munka történt eddig is, amelyek után változásokat remélhetünk. V. Zalán Irén Egy iskiia sárét! munkája Az 58 éves Sátoraljaújhelyi Közgazdasági Szakközépiskola tanárai és diákjai ebben a tanévben is kitűnő eredményeket értek el. A tanulók közgazdasági munkaközössége az országos közgazdasági pályázaton mintegy 80 pályázó közül az 5. helyen végzett. A sárospataki diáknapokra kiírt és elkészített pályázatok is kiválóan sikerültek, mert a történelmi témájú pályázatok közül két arany és egy bronz érmet kaptak a szorgalmas tanulók. A nevelők és diákok új oktatási és közlési módszerekkel kísérleteznek. Minden hétfőn, szerdán és pénteken megszólal a nagyszünetben az iskola hangos híradója, és a szaktanárok segítségével összeállított irodalmi és közgazdasági híreket ismertetik a tanulókkal. Az újra, a tökéletesebbre való törekvés jellemzi nemcsak a tanórai munkát, hanem az egyéb nevelői tevékenységet is. A tantestület és a diákok fontos feladatuknak tekintik a szocialista ha- zafiságra és proletár-internacionalizmusra való nevelést is. Ezért törekednek a honvédelmi ismeretek jó elsajátítására. Ennek keretében a közelmúltban honvédelmi napokat tartottak, ahol a harcászati tevékenység alapelemeivel ismerkedtek a tanulók. Ezt követően rajversenyen összemérték tudásukat és jól meeválaszoltak a kérdésekre. Szabó Eleknek, az iskola igazgatójának értékelő szavai után átadták az okleveleket és díjakat. Az első helyen az X. a, a II. helyen az I. b osztály tanulói végeztek. Takács Imre OkSevélszerzési lehetősé» A Művelődésügyi MinisztériI um lehetőséget biztosít a képesítéssel még nem rendelkeI •<">. de a gyakorlatban már be- ) ált általános iskolai pedagógusoknak az oklevélszerző ívábbtanulásra. Az erre vo- ’'atkozó ttmdelkezés érteimért jelentkezni kizárólag az ■■ kalmazó szerv (Iskola, ta- '' ács) javaslatával lehet. A je- 51 étkezéseket a megyék összegük és szeptember 1-ig megII ’ildik a minisztériumnak. II ‘ mi a felterjesztett kérelmeket levizsgálják, a továbbtanulásra elfogadottak névsorát — felvételi vizsga helyének egjelölésével — eljuttatják a 'nácsok művelődésügyi osztá- '. aiboz. Az érdekeltek jelentke- ', si lapját ecv Idejű log megküldi a továbbtanulásra kijelölt nitóképző' Intézet, illetőleg n árképző főiskola igazgatódnak. 1 ká sz* Bartók-est Miskolcon A Filharmónia miskolci tavaszi bérleti hangversenysorozatának soronkövetkező. egyben utolsó koncertje június 2-án, hétfőn este lesz a Miskolci Nemzeti Színházban. A Miskolci Szimfónikus Zenekar szólaltatja meg Bartók Béla két remekművét, a Concertot I As A kékszakállú herceg várát \ hangversenyt Lukács Ervin vezér,vli. közreműködnek Kovács Eszter és Ütő Endre ének» művészek. Egy régi műkedvelővel beszélgettem a közelmúlt napokban arról, miért nincs a községében semmiféle öntevékeny művészeti munka, miért nem érdeklődnek az emberek a művelődés, önművelés és szórakozás helyi lehetőségei iránt. A községben működik egy jó : hírű énekkar és semmi több. Korábban pezsgő élet volt. — A régi műkedvelő gárda az ötvenes években szétesett — mondja beszélgető partnerem. — Annak idején az ötvenes években szerepeltem utoljára magam is műkedvelő színpadon, Gárdonyi Géza A bor című darabjában. Már akkor sem voltam éppen fiatal ember. Jól benne voltunk már az időben csaknem valameny- nyien. Ellcedvetlenedés jelentkezett a csoportban. Sokan ká- maradoztak, utánpótlás meg nem volt. A fiatalok nem érdeklődtek. Az elkedvetlenedés egyik oka az volt, hogy azokat a darabokat, amiket mi szerettünk volna bemutatni, általában nem engedélyezték. Nem voltak azok ellenséges darabok, nem voltak fasiszta szerzők művei, de nem járultak hozzá illetékes szervek, hogy bemutassuk. Szépen megindokolták, hogy miért nem alkalmas nekünk, aztán később hallhattuk ugyanazokat a darabokat a rádióban, hivatásos színházi együttesek bemutatásában. Hát ez régen volt, több mint másfél évtizede. Most meg már, amikor egy-egy felkészült műkedvelő színjátszó csoport jó ízléssel, viszonylag kötetlenül alakíthatja ki a maga műsorpolitikáját, már nincs meg a csoport, nincs aki játsz- szon. A korábbi időszak erősen irányított műsorpolitikája és a darabválasztás befolyásolása verte szét a csoportunkat. Ebben a községben hajdan többféle együttesben, szétapró- zottan, de igen nagy szorgalommal dolgoztak a műkedvelés barátai. Most, amikor már nem választja szét a község társadalmát seinmí, amikor nincs külön a református olvasókör, a katolikus legényegylet, meg egyéb, és egyesíts ni lehetne a műkedvelő erőke önmagában jfa md!ákok százai, ezrei gyülekeznek valahol. Pompát, erőt, hangulatot sugároz, ha sportünnepség- xe sereglenek, jókedvet, vidám majálist, ha zászlót lobogtatva, együtemre lépve felvonulnak. Ha önnön kénességeik feltárása, megmutatása a cél, akkor már a természet adottságán túl a figyelem másnak is hódol. A képességnek, a tehetségnek, és a céltudatosságnak. Napjaink szociológusai — főleg azok, akik az ifjúság helyét, szerepét és jövőjét kutatják a társadalmi mozgásban — sokféleképpen értékelik és minősítik az ifjúságot. Egyes nyugati minősítések az önmegmutatás, a lázadás mindenfajta jelét, formáját és eredményét nagyra értékelik. Még akkor is, ha az ifjúság — bizonyos esetekben — a haladás ellen áll sorompóba. A mi rendünkben más megítélés alá esik az ifjúság tevékenysége, türelmetlensége, ten- niakarása. A társadalmi és egyéni érdek nem könnyű egybehangolásával születik meg az a tevékenység-modell, amelyet ifjúságunk elé állítunk követendő példaként, önteltség lenne azt állítani, hogy ifjúságunk minden tagja felismerte ezt a modellt, s ennek megvalósításán fáradozik. Nekünk is akadnak gondjaink jócskán; nem találtuk meg még az ifjúság lendületének, energiájának leginkább megfelelő tevékenységi formát. Ifjúsági szervezeteink részben adósak még a célok okos megismertetésével. A gondok mellett mégis inkább arról szólhatunk örömmel és nem kis büszkeséggel, hogy a mi társadalmunk fiataljai többségükben értik és átélik azokat a változásokat, amelyek a haladás irányába lendítenek bennünket. Vonatkozik ez a világnézetre, az ideológiára, a munkára, általában az erkölcsi, a politikai magatartásra és életfelfogásra. Hazánkban “„«2 biztosításán kívül ifjúságunk több alkalommal és számos fórumon bizonyíthatja képességét, pplitikai érettségét, tehetségét. Az elmúlt időszak nem szűkölködött közös, demonstratív megmozdulásokban; a tavaszi forradalmi évfordulók, a Tanácsköztársaság kerek évfordulója, seregszemlék, fogadalomtételek, színpompás felvonulások, mind-mind egy-egy állomásai voltak a szocialista szellemben nevelkedő ifjúság életének. A diáknapok — amelyek évszázados hagyományokra tekinthetnek vissza — az elmúlt évtized leforgása alatt szembetűnő változáson estek át; tartalmilag mélyültek, politikailag tisztultak és szakmailag is gazdagabbak lettek. Elmaradtak a sallapgok, az ifjúság nemes törekvéseitől távoleső formai megnyilvánulások. Ügyszakkor színesebbek, gazdagabbak lettek a versenyek és az ifjúság különböző rendeltetésű találkozásai. Ha figyelembe vesszük azt, hogy a Sárospatakon megjelenő három megye, közel két és félezer tanulója több tízezer diákot képvisel, s azt, hogy e hatalmas diáktömegből válogatták ki a legjobbakat, a legérZENEI KRÓNIKA Operett az aggteleki barlangban
