Észak-Magyarország, 1969. május (25. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-25 / 118. szám
Vasárnap, 1969. májas 25. ÉSZAK-MAGYARORSZAG 9 I adomány — technika iiKitiiimiuiiiiiiiüHiamimiuiiitiitiiiiuiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiHümntiiiimiiiimiiiiiiiiiii Repülőjegyeket árusító Sasirén ... Jegyet kérsz a repülőtéren a pénztárosnőtől,' s az lenyomja az elektronikus berendezés irányítópultjának billentyűit. A „Szirén” számítógép teljesíti a kérést, s egy megvilágosodó képernyő is lehetővé teszi az eredmény ellenőrzését. A képernyő kialszik, de pillanatok múlva ismét kigyullad, közli a járatszámot, az ülőhely számát, az átszállási helyeket és a jegy árát. És ha mindez megfelel az utasnak, a pénztárosnő Ismét megnyom egy billentyűt, és a gép kiadja a írissen nyomott menetjegyet. Ellenkező esetben több utazási variációt közöl a legközelebbi járatokra. Így működik majd a közeljövőben a központi moszkvai légikikötő valamennyi pénztára. A számítóberendezést Sze- verodonyeck ukrán városban’ szerelik, a vezérlő számítóberendezések tudományos kutató- intézetében. A hamarosan elkészülő Szirén-rendszer három műszer- egységből áll. Az egyik az úgynevezett perifériás berendezés, amelyet az Aeroflot ügynökségeiben, pénztáraiban helyeznek el, és a jegyszolgáltatást látják el. A másik egység bármelyik csatornáján szolgáltatható információ, akár1 telefonon, akár táviratilag. Az információs számítóközpontot a központi városi légikikötőben helyezik el, ezt tárolja és dolgozza fel a légi közlekedési vonalakra vonatkozó valamennyi információt. Ez a bonyolult, de pontosan működő berendezés 12—15 perc alatt kiadja az utasnak a menetjegyet, növeli a légiforgalom kereskedelmi megterhelését, és évente egymillió rabért takarít meg. A Szirén a repülőjegyek kiadásán kívül összegyűjti a forgalom statisztikai adatait is, megnövelhető a Szirén „memóriája”, ugyanakkor az információk feldolgozásának sebessége nem csökken. Ez az operatív és sokoldalú rendszer széleskörűen felhasználható az ipari vállalatoknál, a kereskedelemben, a közszolgáltatásban, egyszóval mindenütt, ahol pontos számításokra és gyors információszerzésre van szükség. M. Caervin»*hij Búcsú a pályaudvaron Az irányitő pult bemérése, »mellyel majd a pénztáros dolgozik. bemérése, amellyel majd a pénztáros dolHatalmas értékek menthetők meg a tűz pusztításától a Siemens cég által kidolgozott és forgalomba hozott, úgynevezett ionizációs tűzjelző seKísérletek hallhatatlan hangokkal Az ultrahangok segítségével végzett kutatások világszerte az érdeklődés középpontjában állnak. A fizikai és kémiai reakciók az ultrahangtérben a szokástól eltérően zajlanak le, a szilárd testek érdekes változásokat szenvednek, a hal- mazállapotváltozások meglepő eltéréseket mutatnak. E kísérletekhez az uUrahangcncrgia nagyfokú összpontosításara, koncentrálására van szükség. Szovjet tudósok fejlesztettek ki a képen látható kisméretű ultrahang-koncentrátort, melynek fókuszában negyzet- ccntiméterenként 20—80 kilowattos teljesítményt lehet létrehozni. A kutatások tapasztalatai gyorsan közkinccsé válnak, részben ennek köszönhető, hogy pl. a távközlés, a finommechanika, a metallurgia, a vegyipar területén egyre újabb technológiai tökéletesítéseket hajtanak végre a szakemberek az ultrahangok alkalmazásával. gitségevel. A készülék működése azon a megfigyelésen alapszik, hogy az izzó, parázsló, füstölgő tűzfészek környezetében jelentősen megnő a levegő iontartalma. A megfelelően kialakított érzékelő elektródák ezt azonnal észlelik, és relészerkezet segítségével bekapcsolják a tűzriasztó rendszert, vagy működésbe hozzák a helyiségben felszerelt, úgynevezett záporberendezést. A tervezők arra is gondoltak, hogy áramkimaradás, vagy zárlat esetén se mondjon csődöt a tűzjelző. Ha ugyanis nem kap áramot a készülék, a riasztórendszer ak-, kor is azonnal működésbe lép. Az ipari üzemekben, ahol napirenden vannak a tűzesetek, a felbecsülhetetlen értékeket őrző múzeumokban, a több ezer személyt befogadó előadótermekben, stúdiókban és filmgyárakban, valamint a mindennapi élet sok más területén máris sikerrel alkalmazzák ezt az egyszerű működésű és viszonylag olcsó készüléket. — Itt az ötös kocsi. Látja, Másenyka, épp a legjobbkor érkeztünk. — Hány perc van még az indulásig, Szerjózsa? — Kettő. — Jaj, hát akkor már be is szállók. Viszontlátásra! — Nyugalom, Másenyka! Még temérdek időnk van. Hadd nézzek még egyszer a szemébe. — Tehát ír majd nekem? — Naponta. Naponta kétszer! Es maga ír? — Hogyne írnék! Mennyi az idő? — Még van egy teljes percünk. — Egy perc!... Ö... hát a viszontlátásra, Szerjózsa. — Drága ... drágám... Gondol majd rám? — Indulaááás! — Most már igazán beszállok. Pedig annyi mindent szerettem voVia még mondani! — Én is. — De nagyon hosszú levelet írjon ám, Szerjózsa! — Maga ne felejtsen el táviratozni, ha megérkezik. — Persze, hogy távirato- zok ... Milyen jó, hogy most késik a vonat. Tovább áll, hogy mi néhány percig még együtt lehessünk. — Mit is akartam, mondani... Megvan a jegye, Másenyka? — Itt van a retikülömben... Idő?... — öt perc múlhatott el a menetrend szerinti indítás óta. — Adja át majd mindenkinek az üdvözletemet: Óljának, Vászjának, Zinának, meg a többieknek. De el ne felejtse! — Hát már hogy felejteném el... — Valamit még meg akartam kérdezni... De mit?... Ja, igen! Mennyi az idő? — Tíz perccel múlt hét, s már régen el kellett volna indulnia a vonatnak. — Hűvös van itt, Szerjózsa. — Be akar szállni? — Dehogy akarok... — No, fütyül már a mozdony ... Pedig de sok mindent szerettem volna még mondani!... Érdekes, Másenyka, még mindig tilost jelez a sze- mafór. — Hallatlan!... Pedig menynyire siettem!... Alig volt időm csomagolni. — Szép kis közlekedés, nem mondom!... — Ha dolga van, akkor csak menjen, Szerjózsa. — Ugyan ... Persze külföldön a vasút kártérítést fizet az utasoknak, ha csupán egy percet is késik a vonat. — Csak nem azt akarja maga is, hogy megtérítsék a kárát? — Ez nem volt szép magától, Másenyka. — Akkor mondjon maga valami szebbet. — Ahhoz jó hangulat kellene. — Tehát elrontottam a hangulatát? — Másenyka, hiszen én nem magáról beszélek, hanem a közlekedésről! — No, igen, de tudom én jól, mire érti. — Nem ért maga semmit! — Ezzel azt akarta tudtomra adni, hogy butd vagyok? — Mondtam én ilyesmit? — Nem mondta, az igaz, de gondolta! — Nem is tudtam, hogy ért a gondolatolvasáshoz is? — Szemtelen! — Én vagyok szemtelen?’ Az egész napot elvesztegettem maga miatt. Végighurcoltam a városon az átkozottul nehéz bőröndjeit, és még én vagyok szemtelen 1 — Igenis, hogy szemtelen! Jaj, végre csakhogy indulunk! Hallani se akarok többé magáról !... Fordította: Krecsmáry László — Már hosszú Ideje pczichláter? — Több érzéssel Fritz, ez Mozart! Balzsam a sumiiennckcli számára A gumiból készült alkatrészele általában rövid életűek. A légköri viszonyok és a fény hatására gyorsan „öregszenek” és használhatatlanná válnak. A j gumiárak tartósságát biztosító eddigi szerek kissé meghosz- szabbítják élettartamukat. Nemrég a Szovjetunió Gumiipari Tudományos Kutató- Intézetében új tartósító szert fedeztek fel, amely növeli a gumiáruk élettartamát. Ez — a külsőre jelentéktelennek látszó szürkészöld por, melyet egyik alkotórésze után Kobaltnak neveznek. 30-szorosára fokoz- < za a gumi tartósságát. J A szovjet Kobalt túlszárnyalj minden eddig ismert tartósító * szert. « Furcsa betegség ezeknek az adatoknak alapján állítják össze a legmegfelelőbb .menetrendet, valamint az üzemanyag-fogyasztás betervezését. A Szírén az Aeroflot könyvelési feladatait is képes ellátni. A berendezés cserebiztos modulegységekből épül fel, ezért kapacitása növelhető, vagy csökkenthető. így például tar- talékegységeket lehet hozzákapcsolni, ezzel jelentősen Vígyázal! Tűzveszély! ezt annak tulajdonítottam, hogy sok a problémád. Rendbe kellene hoznod az idegeidet, öregem ... — mondta keserűen és otthagyott. Furcsa betegségem híre hamar elterjedt a hivatalban, így történt, hogy többen elszaladtak előlem. Kivéve Zoltánt. — Ide figyelj — lépett hozzám —, látom, le akarsz számolni az ellenségeiddel. Helyeslem. Ez a férfias megoldás. Ezért figyelmeztetlek, hogy ne hagyd ki Havast. Azt terjeszti rólad, hogy lopod a vállalat benzinjegyeit! Képen töröltem, mert a betegség nem válogat. Ellenállhatatlan kényszer vitt a pofozkodásra. — Nézd, én csak azért mondtam, hogy elhiszem, mert ki akartam ugratni a nyulat a bokorból — méltatlankodott Zoltán. — De ezután én is biztos vagyok benne, hogy Havasnak igaza van. Ekkor egy hatalmas pasas toppant elém, és szó nélkül úgy vágott szájon, hogy három fogamtól búcsúztam el köszönés nélkül. És ebben a pillanatban rejtélyes betegségem is elmúlt. Megtöröltem a számat, és mielőtt a másodikat üthette volna, így szóltam a bősz idegenhez: — Ön nyilván a Micike férje. Nézze uram, beszéljük meg a dolgot. Az egész tip.» csak a portás és néhány intrikus aljas pletykája... ősz Ferenc van. Rongy ember vagyok, de mentségemre szolgáljon, hogy nem én kezdtem! Juli- ka sosem volt hűséges senkihez. Engem is megcsalt azóta... Mint a tébolyult rohantam végig a folyosón. És ekkor feltűnt Bényel. A kór már teljesen elhatalmasodott rajtam. Szájon vágtam szegény Bényei Jancsit is, pedig a legjobb barátom. Szemrehányóan, fájdalmas tekintettel nézett rám: — Hót ennyit ér a mi barátságunk? Te felülsz minden szóbeszédnek! Vedd. tudomásul, én nem mondtam, hogy teljesen alkalmatlan vagy a beosztásodra. Valami olyasmit említettem egyszer, hogy mintha mostanában egy kicsit hanyagabb lennél, de menyasszonyomra, azt a bizonyos jelzőt tréfából tette, és szent meggyőződése, hogy Julíka a világ legtisztességesebb leánya, aki őszintén szeret engem. Csak az irigyeim terjesztik, hogy viszonya van Kcmenesscl. Kemenes éppen kapóra jött. Ütöttem. — Nézd, kérlek — mondta — tulajdonképpen igazad A betegségnek, mely tegnap kitört rajtam, még a leg- tudósabb orvosok sem ismerik a nevét. Csupán a tünetek ismerősek, ezek is csak az én kórlapomból. Tegnap végigpofoztam a hivatalt. Reggel fejfájósan ébredtem, azt hiszem a napfoltok is fokozottan tevékenykedtek, cipőfűzőm is elszakadt, és busz sem jött. így késve érkeztem a hivatalba. A portás gúnyosan vigyorgott a kapuban. És ekkor tört ki rajtam a betegség. Ellenállhatatlan kényszert éreztem, hogy képen töröljem a portást. A csattanásiól egy pillanat alatt kijózanodtam, már éppen bocsánatot akartam kérni. amikor a portás megszólalt: — Nem kell ebből ilyen nagy ügyet csinálni. Én csak azt mondtam, hogy minden este együtt mennek el Micikével ... Kettesével ugráltam fel a lépcsőkön. Az első emeleten találkoztam Babanyeccel. Újra rámjött. Ütöttem! Babanyec: — Igazságtalan vagy, öregem. Az én szavazatom úgysem változtatta volna meg a döntést: nem te kapod a vidéki kirendeltséget! Én csak ízért szavaztam ellened, mert ■gyedül maradiam volna ... A következő pofont Vőfélyeinek adtam; azonnal bocsánatot kért, és becsületszavára kijelentette, hogy a
