Észak-Magyarország, 1969. május (25. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-03 / 99. szám

dzomuul, l*u9. május 3. iróZ-MK-MAOKAKOfO^AG 95 Készül“ a kecsege 3SJWT­I *VÍl»“ '-’v §1 lÉfci i |1|| M iÄiÄ«i|| • • > % ; • H ^ ' . *■•" ' \ ’­I : * #»i ué %k n é . . $*3?i •■ «:% " , \r- Sfcgí , . ^:/X . ■ ^ ; '.*: A Hollóházi Porcelángyárban ügyes kezű szakemberek formázzák a szebbnél szebb kerámiákat. Ilyen többek között a páros kecsege is. Készítésének egyik mozzanatát örökítettük meg. Foto: Sz. Gy. Értékes tervek Borsod megyében a városok és községek fejlesztésének meggyorsítására rendezési ter­veket készítenek. Ezekben meghatározzák, hogy a tele­pülések központjait, lakó- és ipartelepeit hol alakítsák ki, kijelölik a közlekedési utakat, a szociális és kulturális léte­sítmények helyeit. Az elmúlt tíz esztendőben 45 település — köztük Sátoraljaújhely, Sáros­patak, Mezőkövesd, Szerencs, Edelény és Tiszaszederkény — általános, illetve részletes ren­dezési tervét adták át a helyi tanácsoknak. így például a 40 ezer lakosra tervezett Tisza­szederkény város központjá­ban egy mesterséges tavat épí­tenek és a tó környékén he­lyezik el a párt- és tanácshá­zat, a központi áruházat, a filmszínházat, az éttermet, az ifjúsági házat és más központi létesítményeket. Az új város- központ előközművesítését az idén kezdték meg. A napokban került sor Ózd város általános rendezési terv­programjának megvitatására. A több kötetet kitevő javas­latot a Miskolci Tervező Válla­lat kollektívája készítette el. Életmentésért kapott ki­tüntetést egy vUlanymoz- dony-vezető. Lapunkban beszámoltunk róla. Né- báuy nap múlva elkesere­dett levelet kaptunk a megmentett leány édesany­jától. Azt kérdezte, miért nem néztük meg azt is, mi késztette az öngyilkos- jelöltet rá, hogy életét el­dobja? Hat. éve költözött ebbe az alföldi faluba egy ötgyerme­kes vasutas család. A faluban nagy hírű, jól menő termelő- szövetkezet van, de még egyé­ni gazda is akad. Valamikor a nagygazdák közé számított az a házaspár is, akinek egy- szem fia szemet vetett a vasutasok Marikájára. Föld­jük a vasúti őrház mellett terül el, s itt dolgozgatott a fiú, itt ismerkedett össze az akkor tizenöt éves Marikával. Annak már két éve, s a tisz­ta, nagy szerelem még ma is tart. Persze, közben sok minden történt. Ki tudná felsorolni a két családban lezajlott vitá­kat, veszekedéseket, sőt, vere­kedéseket. A volt nagygazdá- ék elleneik a szegény lányt. A fiatalók azonban kitartot­tak ... ameddig bírtak. De aztán?... Marika többször öngyilkos­ságot kísérelt meg. Szülei igyekeztek kiverni belőle ezt az ostoba, reménytelen szerei­met. Legutóbb, amikor a ma­gasfeszültség oszlopáról le­szedték, miután szerencsére a mozdonyvezető idejében áram- talanftotta a vezetéket, össze­kötözték, s úgy tartották, amíg lecsillapodik. Aztán a két fiatal alihoz a módszerhez fo­lyamodott. amellyel kényszer- helyzet elé állítva a szülőket, már oly sokan oldottak meg ilyen problémát. Marikának néhány nap múlva megszületik a kicsije. Józsival pedig már hetek óta nem beszél. Úgy viselkednek, mintha ellenségek lennének. A haras A fiú már a termelőszö­vetkezetben dolgozik. Apja továbbra is egyéni gazda ma­radt. Az elnök átengedett egy irodahelyiséget, hogy a két fiatallal beszélhessek. A lány foltos arcában reménykedve repes a tekintet hol a tőlünk messze húzódó fiúra, hol rám. Vagdossák egymáshoz a sza­vakat. — Mi jogon tegezted le az apámat? — Mi jogon piszkol engem a kocsmában? — Tán dicsérjen... hogy ezt tetted velem ... —■ Ha én tettem! A lány sírva fakad. Duzzadt ajkai görcsösen rángatóznak. — -Ke tessék hinni... így határoztunk, mi akartuk... hogy akkor majd engednek a szüléink ... A fiú összeráncolja hom­lokát. Nem szól, nem tiltako­zik. — De amikor dolgoztam nekik, akkor jó voltam! — Mit dolgozott? — Ügy volt, hogy meges­küszünk. Az egyik szobát ideadták. Ajtót vágtunk rá. Feltapasztottam a földet is..., Bútort vettek a szüleim ... az­tán elzavartak. A fiútól kérdem, hogyan volt ez? — Amikor apám beleegye­zett a házasságba, anyám ösz- szepakolt és elment a háztól. Azt gondoltuk az öreggel, majd visszajön. De nem jött. Négy nap múlva apám érte ment, s azt mondta neki édesanyám, csak akkor jön haza, ha Marit nem viszem a házba. Apám anyámat vá­lasztotta. Érthető. — És maga? — Nem fogok megnősülni. — A gyerekkel mi lesz? — Majd a bíróság eldönti, hogy az enyóm-e? — Képes a szerelmét bíró­ságra adni? Keményen összevágja ajkát, majd kinyögi: — Muszáj. Döntsék el ott Ha az enyém, fizetek. Érezni, hogy ezek szülei hatalmi szavai. Ha törvény ítél, úgy legyen, de maguktól semmit sem vállalnak. A jó­módúak nem vállalják a sze­1969 gény lány szégyenét. Csak ha rájuk bizonyítják. A falu „segít A fiatalokban hol oldódik, hol ismét megkeményszik a gyűlölet, amely alatt fullado­zik a szerelem. — Hogy merül fel benned a gondolata is annak, hogy én mással... — Láttak. — Ki? Hol? Legalább mondd! — A presszó előtt ki tracs- csolt K. Ferivel? Megmond­ták, ne félj... meg amikor Juliséknál aludtál. Anyád meg rajtam keresett. — Juliséknak tv-jük van. Te is tudod. Későig néztük és már nem mertem hazamenni éjszaka az őrházba. Nem el­mondtam neked? — De én miért higgyem? Ha más sem hiszi. — Ki nem hiszi? — A fél falu! Marika megint sír. Az álla­potával is jár, hogy rögtön pityereg és elfúlnak a véde­kezés szavai. — Tudja, mennyit árt a gyereknek, ha így gyötri ezt a lányt? — kérdem. — Miért teszi? Miért kínozzák egy­mást? A fiú lehajtja fejét, s úgy dünnyögi: — Majd elmegyek a falu­ból ... hogy senkinek se le­gyen baja... hiszen már én sem bírom. Éjszakákat nem alszom, csak gondolkodom és nem találok megoldást... mégis a szüleim... de most már én is apa leszek... nem tudom, nem tudom... A bekül és Ürügyet találok, hogy ma­gukra hagyjam őket. Kint a lány anyja topog, tsz-asz- szonytársai közt. Hírre vár­nak. De mi hírt hozhatok on­nan, ahol sok-sok ember munkálkodott már azon, hogy meggyilkoljanak egy tiszta szerelmet? Suba a subához, guba a gubához — mondta a régi köz­mondás. Ki hitte volna, hogy még mindig kísért e gögöSí mondás szelleme? Mikor visszatértem, fénye® sugarak táncoltak a poros íróasztalon. Már lefelé haj­lott a nap. A két fiatal arcá­ról leolvadtak a kemény voná­sok, s a két szék egészen közel volt egymáshoz. — Mikorra várja a babát? — Az orvos 3—4 nap múl­va mondja. — Mi lenne, ha addig ös!>- szeesküdnének ? Egyszerre kapják fel a fe­jüket. A lány kérőn néz a fiúra. — Hogyan? — Bejönnek Miskolcra és megesküsznek. Nem kell szól­ni senkinek. Majd elintézzük. Hiszen úgy tudom, már min­den iratuk megvan. Hazajön­nek, s hallgatnak. Aztán elég, ha akkor derül ki a dolog, amikor anyakönyvezni kell a kicsi nevét. Felélénkülnek. A lány azt sorolja, hogy amikor leg­utóbb kórházban volt, meny­nyi mindent vitt neki a fiú, s azt biztosan az anyja cso­magolta. Jóska nem is tagadja. Édes­anyja elejtett megjegyzéseit keresgeti. Értelmüket bogoz­za, ilyeneket: — nem adok pénzt, ne pocsékolj, hiszen nemsoká úgy is kell a család- alapításhoz. Meg hogy: — nem eszed meg? Majd nem válogatsz, nem soká a magad szegénységében!... Ezek ta­lán azt jelentik, hogy mégis, hátha engedne ... — Mit határoznak? — Majd holnap jelentke­zünk — mondja’ kitérően a fiú. — Meg kell gondolni. — De ne soká, Jóska —- könyörög a lány —, tudod, négy napot mondott a dok­tor. A fiú jókedvűen felugrik, ott a szemem előtt megöleli, megcsókolja Marikáját. Aztán kifelé sietve visszaszól: — Jelentkezünk! És kö­szönjük a segítséget! * Azóta napok teltek el. Nem jelentkeztek. Talán már a ki­csi is meglett.. Nem mertek eljönni, mert úgy látszik, a suba még mindig roppant erős. Erősebb, mint a szerelem 1969-ben. Adamovics Ilona 14 hősök nyomában A borsodnádasdi pánik Öz- dig űzte az ellenséget. Néhány órai pihenő után a század is indult. Az Ózd előtt levő ma­gaslatokon foglaltak Ideiglenes tüzelőállást. Ide érkezett visz- sza az előzőleg kiküldött harci járőrből két ember. Jelentet­ték, hogy az ellenség védelem­re rendezkedett be a várostól északi és keleti irányban hú­zódó dombokon. Fel akarják venni a harcot, de visszavonu­lásra is számítanak, mert a városban levő élelmiszer- és lőszerkészletük tekintélyes ré­szét teherautókra rakták és el­szállították. Ellenben a vasút­állomáson két vagon lőszer és élelmiszer vesztegel az ózdi vasutasok jóvoltából, akik használhatatlanná tették a mozdonyokat. — Megszerezni a vagonokat — adta ki a parancsot Leide Richard. És ebben a percben is. mint számtalanszor a hadjárat fo­lyamán, Grégász János pa­rancsnoksága alatt indult a mintegy húszfőnyi rohamesa- pat. Már az állomás közelébe férkőztek, amikor a csehek fel­fedezték őket. A következő pillanatokban pedig megszó­laltak a dombok peremén le­vő ellenséges géppuskák. A so­rozatok szinte barázdákat szántottak a meglapuló vörös­katonák körül. Itt kapott fej­lövést Kormos István. Braeh- man József oedig a combján sérült meg Elvonszolta magat a század elsősegélynyújtó he­lyéig. ahol Zsoldos György szanitéc bekötözte. A különít­mény többi tagja, az állomás mellett tornyosuló salakdomb oin-i-íhoz húzódva fedezte ma­gé* golyózápor elől. ' dlenség géppuskatüze- nek ''lensúlyozására megszó­laltak a 3. század géppuskái. amelyeknek fedezete alatt egy­más után indultak rohamra a szakaszok. Ez elvonta a cse­hek figyelmét és a géppuskák tüzét az állomást támadó kü­lönítményről. Grégász János, kihasználva az így adódott lé­legzetvételnyi időt, rohamot vezényelt. Az ellenség azonban nem várta be az előretörő vö- röskatonákat. Megtanulták már tisztelni az éles szuronyo­kat ... Így nemcsak az állomáson veszteglő vagonok kerültek ha­dizsákmányként a támadók birtokába, hanem az élelmi­szerrel és lőszerrel megrakott teherautók is. A bátor ózdi fia­talok valóságos hőstettet haj­tottak itt végre. Mert amíg a gépkocsikaravánt kísérő őrség az állomást támadó osztaggal harcolt, ők ktlyukasztgatták a gépkocsik kerekeit. Hogy kik voltak név szerint, azt már lehetetlen kideríteni az évti­zedek távlatából. Névtelen hő­sök voltak, munkásfiatalok, akik u lehetőség adta eszkö­zökkel harcoltak a betolakodók ellen. Amikor pedig a szaka­szok támadásra indultak, vá­ratlanul közbeszólt a Center­nél állomásozó vöröstüzérség is. A jól irányzott gránátok egymás után tépték szét az el­lenséges géppuskafészkeket. Ez meglepte, egyben lelkesítette a századot, mert eddig úgv gon­dolták. hogy a dandártól el­szakadva. öntevékenyen mű­ködnek Elhallgattak végre a cseh géppuskák. Ahol alig egy fertályórával előbb még a légionáriusok tollas kalapjai mozoglak a dombok tetején, már a vöröskatonák gyűjtö­gették a sietség miatt hátraha­gyott jó minőségű külföldi fegyvereket. Az ellenség feladta Özdot és Kiskapud irányába vonult vissza, mivel a dandár más egységei elvágták a rövidebb visszavonulási útvonalat. Az Ózd birtokáért folyó harcban az egri Kormos István és még egy vöröskatona, az ostorosi Mészáros Nándor is életét vesztette. A két hősi halotton kívül még 3 súlyos és 7 köny- nyebb sebesültet vesztett a század. Harci sikerekben gaz­dag nap volt ez, mert alig egy 24 óra alatt Borsodnádasdtól Ózdig körülbelül 30 kilomé­tert futott az ellenség. Pedig csupán 123 vöröskatona üldö­zött egy zászlóaljnyi interven­ciós erőt. De még egy fontos kérdés várt tisztázásra. Mi legyen a nagy mennyiségű zsákmányolt élelmiszer sorsa? Hadizsák­mányról lévén szó, a hadse­regé volt a birtoklás joga. Igen ám, de a lakosság is segí­tett! Meg a munkások küldöt­teinek jelentése alapján nagy. hiányban szenvedett a mun­kásság is. Főleg a gyermeke­ket érintette a szűkölködés. A század kommunistái, minden harcos véleményével egyetér­tésben döntöttek: a zsákmá­nyolt élelmiszer fele a lakos­ságot illeti meg. Az öreg veteránok szeme még ma is legényesen villan, amikor visszaemlékeznek arra a vidám mulatságra, amely akkor a győzelem utáni estén volt Özdon. A gyári fúvósze­nekar szolgáltatta a talpalá- valót. Ügy táncoltak a vörös­katonák. mintha a két ütkö­zet és az erőltetett menetelés csupán ártatlan kirándulás lett volna. Egynapi pihenőt kapott a század. Tisztálkodtak, rendbe hozták a felszerelést. Azután újabb parancs érkezett a dan­dártól: Irány Sa jónémeti! Tü- zelőóllást foglalni a községtől jobbra terpeszkedő hegyen arccal Putnok irányába! Saiónémeti környékén csend honolt. Az ellenség sem moz­golódott, hiszen őket Is kifá­rasztotta a több napos futás. Változatosságot csak a késő délután megjelenő ellenséges repülőgép hozott. Néhány kört írt le a század és a szomszéd alakulatok állásai fölött, majd hangos berregéssel északi irányba távozott. Később — valószínűleg a repülőgép fel­derítése alapján — működni kezdett az ellenséges tüzérség. De a gránátok távol szaggat­ták a puha földet. —, s az ije­delmen kívül más bajt nem okoztak. Mire pedig idejük lett volna belőni a magaslatot, a század elhagyta az állásait és tudomást a jelenlétükről. A század másik három szakasza pedig még ezen az éjszakán Hangonyon át a Haronac köz­ség feletti erdőbe vonult, ahol kézben tartott fegyverrel, raj- vonalbaffejlődve várták a haj­nalt. A parancsnokok kidolgozták a támadási tervet. Egy gép­puska tüzelőállásban maradt a hegytetőn. Feladata: fedezni a század előretörését. De csak akkor tüzelhet, ha az ellenség már felfedezte a támadó sza­kaszokat. Hajnalban vezény­szó hangzott, és három sza­kasz elszánt vöröskatona in­bevonult a völgyben meghúzó­dó Sajónémetibe. A szélső há­zak kertjei jól álcázott tüzelő- állásokat biztosítottak. Késő este új harci feladatot kapott a század: az első sza­kasz egy géppuskával megerő­sítve. óvatosan közelebb húzó­dik a Sajó-hídhoz, de úgy, hogy az ellenség ne szerezzen dúlt támadásra a folyón túl tartózkodó ellenség állásai el­len. A partot kísérő, vizenyős réten keresztül észrevétlenül érték el a hideg vizű folyót, de a katonák megállás nélkül gázoltak a rohanó hullámok­ban. A szakaszok felé már hídfőt alkotva húzta meg ma­gát a túlparli mélyedésekben. amikor megszólaltak az ellen­séges géppuskák. Gyilkos tü­zek pásztázták végig a partot, a folyó környékét. A becsa­pódások súlya alatt sustorgott a víz, hulltak a fák ágai. A parthoz lapulva találtak biztos menedéket a halált hozó lö­vedékek elől. A hegyen visz- szahagyott géppuska legénysé­ge ekkor parancsot kapott a tüzelésre. A csehek tűzerejét azonban ellensúlyozni nem tudta, sőt, később el is hall­gatott, mert az ellenséges tü­zérség belőtte, és' teljes meg­semmisítéssel fenyegette. Itt halt hősi halált Vig Bertalan egri vöröskatona, a dormándi Nagy Vilmos pedig megsebe­sült. A nap egyre magasabbra kúszott az égen. Sugarai tűz- ként perzselték a vízben álló katonák felsőtestét. A gyorsan rohanó, hideg hullámok pedig jégcsapként dermesztettek a mozdulatlanságra ítélt lába­kat. Az órák pergésével a hadi helyzet még kilátástalanabb lett. A délelőtt folyamán any- nyi géppuskát vont össze az ellenség ezen a ponton, hogy tüzükkel azokat az egységeket is visszakényszerítették a vé­delmet nyújtó folyó medrébe, akiknek a reggeli támadás idején sikerült partra jutniuk. A katonák zúgolódtak, türel­metlenkedtek. A visszavonu­lásra senki sem gondolt, a szuronyrohamot sürgették. Ám Leide Richárd. ez a józan fe­jű, a munkáshatalomhoz hú tiszt, nyugalomra intette a for­róvérű fiúkat. Kezével a folyó­menti fákra, bokrokra muta­tott. amelyeket csupaszra ta­roltak a géppuskasorozatok: — A védelmet nyújtó folyó­meder elhagyása biztos pusz­tulást hoz, míg az itt-iartózko- dás esetleg náthát jelent. Az esti sötétség majd meghozza a fordulatot — mondotta. És a vöröskatonák, bízva parancsnokukban, egész nap. derékig a vízben állva várták az estét. Laezik János (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom