Észak-Magyarország, 1969. május (25. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-22 / 115. szám
CsOiőríSk, 1969. május 22, ÉSZAK-MAGYARORSZAG g Ka ram it bízták meg Libanonban a kői minyalakííássai. Mint mondotta, olyan kabinetet akar, amelyben valamcny- nyi politikai párt képviselve lesz, ca amely élvezi a nép biA marokkói Rakatban meg- rer zett szépségkirálynő válás ison a jugoszláv Sasás Zaj, lyertc cl a „Miss Európa 196& címet. (Folytatás az 1. oldalról) nyos munkatársa tartott érdekes, sok tekintetben eddig ismeretlen adatokkal és tényekkel illusztrált korreferátumot A Magyar Tanácsköztársaság légiereje címmel. Bevezetőben vázlatos áttekintést adott a magyar légierő fejlődéséről, a monarchia, majd a polgári demokratikus köztársaság keretei között és ismertette, hogy a Tanácsköztársaság győzelme után tulajdonképpen milyen légierővel rendelkezett a fiatal magyar Vörös Hadsereg, s miként használták fel azt a Vörös Hadsereg harcainak, győzelmeinek elősegítése érdekében. Beszámolt a légierő sokoldalú felhasználásáról — egyebek közt a Magyar Tanácsköztársaság és a Szovjet- Oroszország között lebonyolított futárszolgálat stb. céljaira is. Ismertette a légierő harci cselekményeit — többek között —, a Miskolc térségében lezajlott légi harc történetét, amely 1919. június 12-én délelőtt zajlott le Ezt követően Balázs József alezredes, a Hadtörténelmi Múzeum tudományos munkatársa tartott korreferátumot A Vörös Hadsereg tüzérsége címmel. Az előadó az előző kor- referátumhoz hasonlóan ismertette a tüzérség helyzetét és felhasználásának módjait a Tanácsköztársaság Vörös Hadseregének harcaiban, , egyebek közt az emlékezetes tiszai átkelésnél, Miskolc visszafoglalásánál és a dicsőséges északi hadiárat során. Különösen a gyalogsággal való együttműködés jelentőségét hangsúlyozta. * A tudományos emlékülés utolsó korreferátumát Pataki István alezredes, a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia tanára tartotta A Tanácsköztársaság harca a fegyveres ellen- forradalom ellen címmel. A tények sokaságával bizonyította, hogy a Tanácsköztársaság megdöntéséért folyó küzdelemben az intervenció volt a meghatározó, a belső ellenforradalmi lázadások, árulások szerepe szinte eltörpült az intervenció katonai túlereje mellett. Mindez azonban nem Az emlékülésen elhangzott referátumok és korreferátumok gazdag történelmi tényanyaggal, sokszínűén mutattak rá a forradalmi proletariátus által vezetett magyar nép hazaszeretetének sok-sok megnyilvánulására. — mondotta a magyar néphadsereg politikai főcsoportfőnöke, majd több vonatkozásban is értékelte a kétnapos tudományos emlékülés sikeres munkáját. — Mi, a magyar néphadsereg tagjai az 19Í9-es hősi harcokat legnagyszerűbb forradalmi hagyományunknak tekintjük, a dicső Vörös Hadsereget pedig néphadseregünk elődjének, példaképének tartjuk. A magyar vöröskatonák 1919-ben vívott küzdelmei, harcuk tanulságai a szocialista hazánk védelmével kapcsolatos feladataink jobb ellátására ösztönöznek, lelkesítenek bennünket. Ügy gondolom, hogy e tudományos ülésszak eredményei is segítséget nyújtanak számunkra abban, hogy még jobban megismerjük, néphadseregünk és ifjúságunk honvédelmi, szocialista nevelésében az eddigieknél is tudatosabban használjuk fel az első magyar proletárdiktatúra és a Vörös Hadsereg nagyszerű hagyományait — mondotta befejezésül, megköszönve a tanácskozás előkészítőinek és részvevőinek munkáját, fáradozásait. Csópányi Lajos Foto: Szabados György Komcsi!! Zoli és Honos Bezsa Moszkvába» A kommunista és munkáspártok nemzetközi tanácskozását előkészítő bizottság május 23-án kezdődő ülésére szerdán Moszkvába érkezett Komócsin Zoltán, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára és Hemes Dezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja. Az MSZMP küldöttségét a szovjet főváros seremetyevói repülőterén A. P. Kirilenko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára fogadta. Jelen volt a repülőtéri fogadtatáson Szipka József, a Magyar Nép- köztársaság moszkvai nagykövete. 5 1 i Rejt jeles távirat 1 Miskolc lakossága a Vöröi ^Hadsereg zömében május 21 ||én reggel bevonuló egységei ^lelkesen köszöntötte, szeretető j'nck számtalan tanú jelét adta É: Meg is érdemelték a lelkes fo égadta tás t, az örömujjongást |Bőhm hadseregparancsnok < 'Budapesti Központi Munkás- lés Katonatanács elnökségéhe: íjintézett táviratában tesz emlí- |tést a harcban kitűnt egyse Rgekről: | „A Landler-hadtest nagysze |rű katonái a csehek kétségbe- Sesett védekezése ellenére mc ^hajnalban elfoglalták Miskol- Scot. A miskolci támadásnál aí «északi főműhelyiek, MÁV-gép ftgyáriak, István-telkiek, Ganz- gyáriak, vasmunkások, pos- I tások, festőmunkások, c |méMOSZ gárdája, a diósgyö |riek ... nagyszerű vöröskatoná |ej7ymássaZ vetélkedve csodálatos bátorsággal, harckészségge |és a mindnyájunk büszkeségé íj képező proletáröntudattal harcoltak Tanácsköztársaságunkéért.” | Miskolc elfoglalóira újabt |feladat várt: a város megvédése, megtartása. Landler fegyverbe szólította az iparváros ^munkásságát. Nem kellett sóikat agitálnia, hiszen már s |cseh megszállás elől és alatt j május elejétől sok ezren menetek át a Bükkön keresztül Kis- ijgyőr, Bükkaranyos erdei útijain Ernődre, az ottani főhadi- j szállásra. Olyan nagy számban í jelentkeztek, hogy a parancsai n°kság felszerelés hiányában | kénytelen volt Budapestre irá- |nyítani az egységeket. Ezek sí a diósgyőri munkások alkották Hosszú ideig tartó vissz. egy hangjegyet sem fog énekelni a filmben. vnnultság után az "linóit cyti- május elejétől sok ezren men- z.cdek legnagyobb szoprán- . tek át a Bükkön keresztül Kis- énekesnője, Maria Callas is- 5 gyűr, Bükkaranyos erdei ütmét a közönség elé lép. Ezút- |jain Ernődre, az ottani főhadi- tal — íilmfőszercpet vállalt, s'szállásra. Olyan nagy számban A Medea modern változatának jelentkeztek, hogy a parancs- eimszerepét játssza. Picr Pao-i’nokság felszerelés hiányában lo Pasolini rendezésében és — | kénytelen volt Budapestre iránmi Itonn-Íanvné com fftrr nrritomi o -r «Mirrórtoleflt T-Jol/ a budapesti tengerész dandár I„ II. századát. A perecesi és a vasgyári dolgozók állandó összeköttetést tartottak fenn az emődi hadseregparancsnoksággal és Bova Ernő vasgyári munkás vezetésével nagyobb mennyiségű fegyvert szállítottak a rejtett hegyi ösvényeken.Landler hívó szavára fegyvert fogtak a vasgyár munkásai, Pereces bányász lakossága, a miskolci vasutasok. A sorozást a Rudolf-laktanyában tartották, ahová több egységet, köztük a postás zászlóalj 3. századát szállásolták. Szabó Györgynek, a zászlóalj politikai megbízottjának visz- szaemlékezései szerint: sokan voltak a jelentkezők között olyanok, akiknek sohasem volt fegyver a kezükben. Lőszert a zsebükben, kenyeres tarisznyában, táskában hordták magukkal és indultak a város- végi frontra... Szükség is volt a sietségre, hiszen várható volt a csehek és románok közös visszavágása. Erre utalt a hadseregparancsnokság" által felfogott és megfejtett cseh' rejtjeles távirat, amelyből arra lehetett következtetni, hogy a cseh— román intervenciósok május 23-án Miskolc ellen közös akciót indítanak. Az ongai események Ongáról, a kis borsodi faluról azelőtt a budapesti postások talán nem is tudtak. Ötven évvel ezelőtt és az utána következő időben mégis sokan, nagyon sokan emlegették, anyák, özvegyek, gyermekek. elfedett. Az udvaron futó lépések zaját hallottam, majd azt, hogy a gazdát faggatják. A lépések a pincéhez közelednek. Csak nem árult el a gazda — gondoltam —, közben idegesen remegtem. Kivágódik a pinceajtó. Lépések közelednek. Valaki bejön a pincébe. Tapogatódzás, majd egy lövés. Nagyot kong egy üres hordó, káromkodás és távozó lépések. Megkönnyebbülök. Újra Jorkó hangját hallom: meneküljön, mert megint jönnek, átfésülik a falut. Gyorsan ki a pincéből, neki a kertnek, Felsözsolca irányába. Átgázolok a Bársonyoson, szerencsésen kijutok a faluból. Jó messze járok már, amikor hátra merek nézni. Megdöbbenek, amit látok. Idegen — román katonák — csatárláncban közelednek az út két oldalán. Újra futásnak eredek. Érzem, a távolság nő, de az erőm fogy. Hol vannak még a mieink? Géppuska kelepet, golyó süvít a fejem magasságában. Gyorsan levágódom. Még néhány száz métert futok, kúszom. Érzem, hogy fogy az erőm. A lövések ritkulnak. Már látom a mieink védelmi vonalát. Csak odáig érjek. Hirtelen nyilallást érzek a jobb lábamban, a combom tájékán. Furcsa érzés, fájdalom, melegség önt. el. Megtapogatom magam. A kezem véres. Megsebesültem, cikázik át rajtam a gondolat. Megpróbálom a futást, megy, de hasító fájdalmat érzek minden lépésnél. Így, kínlódva érem cl a mieink vonalát. Valaki a domb mögül kúszik értem és beránt. Meglőttek — mondtam. Többre már nem futotta erőm. A miskolci Erzsébet-kórházban térek magamhoz." Dr. Kamódy Miklós (Folytatjuk) A község neve, az itteni események összefonódtak sok postás család sorsával. Itt vérzett el csaknem teljesen a postások 2. százada, parancs- nokostól. De kövessük az eseményeket. Május 22-én Bernovics Károly századparancsnok visszaemlékezése szerint a zászlóalj parancsot kapott, hogy Felsözsolca, Onga, Gesztely irányába vonuljon előre. Molnár zászlóaljparancsnok a zászlóaljat biztosított menetben elindította Felsőzsolcára. Ügy rendelkezett, hogy a parancsnokság az elhagyott kastélyban telepszik meg. Az 1. század tartaléknak marad, de biztosítja a Szikszó—Onga felőli utat. A 2. század előre ment Ongára. A 3. század maradt azzal a feladattal, hogy a vasútállomás és a zászlóalj parancsnokság részére őrséget ad, és frontot képez Felsözsolca keleti részén, a vasútállomástól az ongai útig. „A 2. század Onga közepén, a templomnál táborozott le — emlékszik Vissza a tragikus napra Simon Boldizsár, a század egyik veteránja. — A fegyvereket gúlába raktuk. Pihenőt kaptunk. Sűrű cseppekben esett az eső, meleg, páradús este volt. Petrovics Ferenc századparancsnok és Boros Gyula szakaszparancsnok a közeli postahivatalba mentek. Kis idő múlva a pihenő katonákhoz egy tisztforma egyén jött és név szerint Petrovicsot kereste. A postára irányítottuk, ahol meg is találta Petrovicsot. Ügy 20 óra tájban Petrovics visszajött és parancshirdetésre sorakoztatott. Tájékoztatott bennünket, hogy olyan információt kapott, miszerint támadástól nem kell tartani, a. csehek Szikszón túlra vonultak vissza. Parancsba adta, hogy a községben házakban fogxtnk elszállásolni. Szigorúan figyelmeztetett bennünket, hogy szeszes italt elfogadni, fogyasztani nem szabad ... Lefeküdni csak ruhástól lehet. A fegyvert a karra fűzve kell pihenni, aludni.. Egy katona menekül... Simon, Kárász Gábor és Szalai nevű bajtársával együtt, a községházával szembeni második házsorban, a mai Gyöngyvirág utca egyik házában, Jorkóéknál szállt meg. Jorkóék szívesen fogadták őket. Kárászt és Szálait később a szomszédba is áthívták egy kis beszélgetésre. Simon hamar elaludt, és azt se vette észre, amikor Kárószék hazajöttek. És most adjuk át a szót ismét Simonnak: „Hajnal felé arra ébredtem, hogy a házigazdám erélyesen rángatja a vállamat: gyorsan meneküljek. A csehek betörtek a faluba, gyilkolják a vörösöket. Az utca végén nagy harc van. Rohantam a kapu felé, de a gazda utánam kiáltott: ne oda, onnan jönnek, húzódjak be a pincébe. Szót fogadtam. Közben a fegyverzajt, a magyar, a román, a cseh nyelvű kiabálásokat mind közelebbről hallottam. Féltem. A pince eleje elég világos volt. Beljebb húzódtam. Egy sűrűn fonott hatalmas fűzfakosarat pillantottam meg. Azt gyorsan magamra rántottam. Szerencse kis termetemnek, teljesen Befejeződött a jubileumi emlékülés menti az árulókat, és nem csökkenti a belső ellenforradalmárok lázadásának és akcióinak a Tanácsköztársaság megdöntésére irányuló aknamunkáját. A Tanácsköztársaság egyidőben harcolt a nemzetközi és a belső ellenforradalom ellen. Az első magyar proletárdiktatúra dicső tetteihez tartozik, hogy a nyíltan támadó belső osztályellenség lázadásait sorra leverték. A vöröskatonák, a belügyi népbiztosság alakulatai és nyomozói. Szamuely osztagai, a „Le- nin-fiúk” a lakosság támogatásával sikerrel védelmezték a Tanácsköztársaságot — hangsúlyozta egyebek között az előadó. * A két napig tartó tudományos emlékülés Kovács Pál vezérőrnagynak, a magyar néphadsereg főcsoportfőnökének zárszavával ért véget. — Ügy vélem, teljes joggal állapíthatjuk meg, hogy kétnapos tanácskozásunk eredményes munkát végzett. Az elhangzott — tudományosan is sok újat adó — előadások és korreferátumok nyomán az eddigieknél teljesebb, gazdagabb kép bontakozik ki előttünk nemzeti történelmünk, hadtörténetünk nagyszerű forradalmi korszakáról és dicső elődünkről, a magyar Vörös Hadseregről. A tudományos emlékülés is sokoldalúan bizonyította, hogy azok a harcok, amelyeket népünk a Magyar Tanácsköztársaság forradalmi, szocialista vívmányainak, új típusú államának védelméért vívott, folytatása és addigi legkiemelkedőbb állomása volt sok évszázados függetlenségi küzdelmeinknek. A magyar dolgozó nép fiai 1919-ben a leghaladóbb, a legforradalmibb ügy érdekében ragadtak fegyvert. Olyan hazát védelmeztek, amely már nem csupán egy szűk kizsákmányoló kisebbség számára nyújtott szabadságot és jólétet, hanem a kizsákmányolás láncait lerázott és a hatalom birtokába jutott dolgozók milliói előtt nyitotta meg a politikai, gazdasági, kulturális és szociális felemelkedés útját Mint már közöltük, egy genfi villában James Roose- veltet, az egykori USA-clnök fiát (61 éves), hátba szúrták. Családi pcrpal , ar előzte meg a merényletet. Képünkön felesége látható. A rendőrség nem adott ki közleményt, de a feleség képét közölték a lapok. Valami összefüggés van a merénylet és az asszony között. Otta István vezérőrnagy és Bogár Károly tanszékvezető megkoszorúzták a Tanácsköztársaság miskolci hőseinek emlékművét Közlemény l 1969. május 20-án és 21-én Berlinben, a Német Demokratikus Köztársaság fővárosában rendezték meg a Varsói Szerződés tagállamai külügyminiszter-helyetteseinek találkozóját. A megbeszélésen Oskar Fischer, az NDK külügyminiszter-helyettese elnökölt. A találkozón részt vettek: Ivan Popov, a Bolgár Népköztársaság külügyminiszter-helyettese; Erdélyi Károly, a Magyar Népköztársaság külügyminiszter-helyettese; Oskar Fischer és Ernst Scholz, a Német Demokratikus Köztársaság külügyminiszter-helyettesei; Zygryd Wolniak, a Lengyel Népköztársaság külügyminiszter-helyettese; Vasile Sandru, a Román Szocialista Köztársaság külügyminiszterhelyettese; Leonyid Iljicsov, a Szovjetunió külügyminiszterhelyettese és Milan Klusak, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság külügyminiszter-helyettese. A baráti légkörben és a teljes egyetértés szellemében megtartott találkozó részvevői a Varsói Szerződés tagállamainak valamennyi európai országhoz intézett budapesti felhívásával kapcsolatos kérdésekről tájékoztatták egymást.
