Észak-Magyarország, 1969. április (25. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-04 / 78. szám

38£2=r=

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG

A nép fia - a »ép nevében

................................

( ben. amikor Varga 'atalszolga járta itt

I Svugaloni, £££&£

, munkához elengedhetetlenül i szükséges kiegyensúlyozottság [ légköre uralkodik már több r mint tíz éve a megyei bíró- | súg hivatali szobáiban. i Miből árad ez a nyugalom?

1 Uralkodott itt már szeszélye- ! sebb, idegesebb légkör is. Például a harmincas években. amikor Varga János hivatalszolga járta itt az eme- ! leteket, s a méltóságos úrnak, a bíróság elnökének kéz- besitgette az aktákat.

Varga János bácsi már betol hitte a hetvennegyedik évét, de még ma is szinte hitetlenkedve csodálkozik rá a valóságra, hogy az ő fia dr. Varga János az egykori méltóságos úr helyére jutott, s most a megyei bíróság elnöke.

itv t* beszélgettünk

itSIVS/JM már ebben a

hivatali szobában az elnökkel emberekről, esetekről, a világ folyásáról. S most, amikor róla van szó, úgy látom, először valami enyhe zavart kell lektizdenie.

— Nagy csécsi napszámosok voltak a szüleim, majd 1929- ben beköltöztünk Miskolcra, s apám itt lett hivatalszolga.

— Egyetemi éveiről is szóljon — próbálok „besegíteni” az emlékezésbe,

— Azokról nem sok jót mondhatok — nevet dr. Varga János —, én amolyan mezei úton végeztem az egyetemet.

— Ezt hogy kell érteni?

— Most levelező tagozatnak nevezik. Persze, nem úgy volt, mint manapság, hogy tanulmányi szabadság, utazási kedvezmény, miegymás ... Leérettségiztem, s 18 éves koromban beálltam ide, dij- noknak. Voltam gépíró, irodista, sorba, minden, ahogy jött. míg 1949-ben bíró lettem.

Fő állomáshelyei Miskolc,

Putnok, majd 1954-ben került a megyei bíróságra, itt később elnökhelyettes lett, 1956-ban pedig a megyei bíróság elnöke.

Az elnök valami egészen sajátos légkört teremtett maga körül. A bizalom légkörét. Ajtaja mindenki előtt nyitva, s most talán közhelyszerűen hangzik, de így igaz, hogy ez a népből jött vezető egy pillanatra sem szakadt el övéitől. Tudatosan készült a bírói pályára, s az általa valamikor elképzelt bírói eszményképet sikerült is életre keltenie.

— Hogyan telt el ez a több mint tíz esztendő?

— Meglehetősen változatosan. Erről hadd mondjak csak annyit, hogy 1956 óta sokkal könnyebb az ítélethozatal, mint korábban. Nagyobb az önállóságunk, s biztos vagyok benne, hogy ítéleteink egyetértésre találnak a lakosság körében is. Volt néhány eset, amikor éreztük, hogy a közvélemény ellenkezett a mi meggyőződésünkkel, de később az idő minket, a mi helyes állásfoglalásunkat igazolta.

Milyen a bíróság kapcsolata a lakossággal?

Panasznapokon sorszámokat kell osztani, annyian keresik fel a bíróságot ügyes-bajos dolgaikkal. Ugyanakkor jó néhány köszönőlevél is sorakozik már az elnök íróasztalának fiókjában.

A jövőről szólva a legégetőbb, legidőszerűbb napi kérdések kerülnek elő. Feladatok, amelyek a közeljövőben megvalósításra, megoldásra várnak.

— Az új gazdaságirányítási rendszer a mi munkánkat is befolyásolja — mondja az elnök. — E rendszer megvalósulását bírói eszközökkel is támogatni akarjuk. Ehhez azonban az kell, hogy kialakítsuk bíráinkban a közgazdasági szemléletet. Ez nem

megy egyik napról a másikra. Néhány bírót pártiskolára küldtünk, ahol speciális tan- folyamot tartottak részükre.

Kitűnik, hogy a tanfolyam csak egyik oldala, része a jó felkészülésnek. Elmondotta dr. Varga János, hogy olyan megbeszéléseket szerveznek, ahová gazdasági szakembereket is meghívnak, s néhány közgazdasági kérdést így alaposabban is megvitatnak.

— Másik nagy feladatunk most a földtörvény végrehajtása. Nagyon sok a rendezetlen hagyaték, több ezer. Most minden erőt. erre a feladatra fordítunk, mert ez is nagyon fontos.

Amikor a jövőről, a feladatokról beszélünk, szó esik a bíróutánpótlásról is.

— Egy időben kevesen választották hivatásuknak ezt a pályát. Az elmúlt négy év alatt 18 fiatalt neveztek ki, s közülük 14 párttag.

Ezt az utóbbi megállapítást örömmel közli, hiszen 1946- tól maga is tagja a pártnak. S végezetül itt említjük meg azt is, hogy 1963 óta megyei tanácstag. Mint mondotta, ezt a társadalmi megbízatását azért szereti, mert a fogadóóra! találkozásokon nem ítélkezni, hanem segíteni kell.

Ezt a segítséget érezték az őt választó községek is. Vatta község Tanácsa például legutóbb jegyzőkönyvi kivonatot küldött, amelyben köszönetét mondtak tanácstagi működéséért.

*

Kic;iycn§ú!vozottság,

nyugalom uralja a megyei bíróság hivatalhelyiségeit. Nem az épület teremtette meg úgymond jellegéből adódóan, hanem azok. akik itt igaz törvényeink szellemében lelkiismeretesen, felelősséggel mun-’ kálkodnak.

Adamovics Ilona

‘Másfél millió virág

A. miskolci parkokban megkezdődtek a tavaszi munkák. A kertészeti vállalat dolgozói az általános takarítás és a gyepszőnyeg felújításán kívül arra törekednek, hogy az iparváros „zöldterületeit” tavasztól őszig valóságos „virágerdő” borítsa. Ennek megvalósítására „virágnaptárt” készítettek, amelyben hónapokra előre kijelölték, bogy a különböző terekre mennyi és milyen fajtájú növényt telepítenek. így például kora tavasszal mintegy 59, ezer sokszínű tulipán és 150 ezer árvácska bontja majd ki szirmait az Avas-tetőn, Tapolcán, Lillafüreden cs a város parkjaiban. Ezeket egynyári és évelő virágokkal, így — többek között — muskátlival, dáliával, nefelejccsel, petúniával, szalviával, verbénával váltják fel. amelyekből több mini egymilliót ültetnek el. Az idén az üj városrészekben — köztük a Szentpcleri-kapui lakótelepen — új parkokat is létesítenek, amelyeknek fásítását a téli hónapokban végezték el. A 15 éves fákat földlahdába csomagolt győ- kcrzeltcl szállították rendeltetési helyükre. így az idén a már lombot adó fákon és díszcserjéken kívül mintegy másfél millió különböző színű virág díszíti majd Miskolc útjait és parkjai!.

Ä poiondon

Lenkei Zoltán munkája

üpgg mpsa Bn m ggaw Hfpra igjp Kgi

Kikről lapiák nevüket a miskeici utcák?

Nyugalomkereső sétánkon, vagy valami ügyes-bajos dolog után járva, esetleg ismerőst, rokont keresve, máskor meg csak úgy egyszerűen szórakozásból, az uteanévtáblákat olvasgatva, hányszor és hányszor megállunk gondolkozva, vajon kiről kapta nevét?

— Hány utcája van Miskolc- nak? — kérdeztük Petényi Károlyt, a Hazafias Népfront városi bizottságának tagját, aki a bizottság megbízásából az utcanevek eredetét kutatja.

— Nyolcszáznegyvenegy. Ebből körülbelül már csak tizenhatnak ismeretlen a névadója.

Perényi bácsi előtt — mert igy szólítják őt ismerősei, barátai — a kis asztalkán kitárulnak a .titkokat” rejtő könyvek lapjai, dossziék, a sok-sok cédulával, melyeken nevek, s rövid életrajzok olvashatók.

— Amikor elhatároztuk, hogy kiderítjük, kiknek állítanak emléket az utca-névtábláink, mindenekelőtt egy utcajegyzékre volt szükségünk. Ezt a városi tanácstól kaptuk meg. Ezután kezdődött az igazi kutatás, a források vallatása, az új magyar lexikon, a megyei könyvtárban fellelhető összes régi lexikon, mint például a Palace, a Révai és a Pesti Hírlapé, majd a miskolci monográfiák, mint a Szend- rei Wagner László vagy a dr. Halmay Béla és Leszih Andor által kiadottak böngészése. Érthető, hogy ezek a felszabadulás előtt megjelent könyvek jó néhány névről hallgatnak. Főleg a Tanácsköztársaság és általában a munkásmozgalom mártírjairól. így maradt huszonhat név, melyek hajdani viselőiről a régi könyvek legfeljebb csak említést tettek.

— Ezután következett a kalandos felderítés?

— Igen sokszor valóban kalandos volt. Csak egy példát. — Időközben előkerülnek a nehéz esetek cédulái. — Pléh Sándorról semmi közelebbit nem tudtunk, csak a sírját találtam meg a Mindszenti temetőben. Gondoltam, a temetőőr nagy könyvéből majd fény derül legalább születésének és elhunyténak évszámaira. Sajnos, nem így történt. De az őr emlékezett arra. hogy a sírjához kijár egy idős néni. Ezen a nyomon indultam el. ígv találtam meg özvegyét, az Ady-hídi toronyházban, aki elmondta, hogy Pléh Sándor a magyar közlekedési dolgozók első szabad szervezetének első miskolci elnöke, később a vasgyári munkásdalárda karnagya lett, és a munkásmozgalomban egvütt tevékenykedett például Rónai Sándorral.

— Milyen meglepetések érték munka közben a kutatót?

— Megtudtam például — s kézbe veszi saját feljegyzéseivel, javításaival larkított utcajegyzékét, mely beszélgetés közben a kézikönyv, a min- denttudó, emlékeztető szerepét tölti be —, hogy Rácz György alapította az első kilátónkat, Karacs Teréz pedig az első miskolci leánynevelő intézet igazgatója, s a leúnynevelés úttörője volt. Váncza Mihály az első városunkban megtelepedett festőművész, a miskolci Zielinszky Szilárd pedig az első magvar műszaki doktor. A Kalló utcát pedig a XVIII. századi szűrcsaoó céh kalló- malmáról nevezték el.

— A régi utcanevek eredetét keresve, milyen gondolatokkal foglalkozott?

— Megfogant bennem például, hogy néhány utcanevet védetté kellene nyilvánítani. Ilyen a Vászonfehérítő, amely a XVii., XVIli. es X,X. század miskolci asszonyainak ősi, Szinva-parti mesterségét örökíti meg.

— Milyen sors vár az összegyűjtött, felkutatott anyagra?

— Rendezés után szeretnénk minden utcánkban egy emléktáblát elhelyezni, hogy megőrizzük a névadók emlékét az utókor számára, segítsük arjó értelemben vett lokálpatriotizmus kialakítását, illetve erősödését.

Bőűvai Péter

Vékony dongájú, talán 16—17 éves fiú feszíti karját, mellét a sóval megrakott, s amúgy is súlyos kézikocsi húzóvasának. Fakókék trikó lötyög a fiú vállán.

Az utca kopott macskakövein ineg-megrándul a kocsi, amint egyik kerék előrelendül, s lódítja-rántja a fiút. Néha vézna testének minden izmát meg kell feszítenie; hogy engedelmességre , kényszerítse a makacs kocsit. Az, mintha alattomosan ellenszegülne. De a fiú kínlódva, kócosán, izzadtan mindig felülkerekedik.

Egyenes út következik. A fiú füttyent,. kiegyenesíti a derekát, könnyedén fogja a vasat. A kocsi engedelmesen gurul.

*

Feri egy éve inaskodiK Bárczai úr fűszerboltjában. A szakmából még nem sokat tanult, mégsem múlt hiába az idő fölötte. Vigyázott a két kövér Bárczai-gyerekre, elsajátított valamit a gyermeknevelés nehéz tudományából.

A piacon cipelte Bárezainé után a hatalmas kosarakat,

megismerkedhetett az alkudozás fortélyaival... A főnök úr lakásán súrolt, takarított, disznókat etetett. Egyszer almát is csent a kertből, s ezért alaposan ellátta a baját Bárczai úr.

A gyerekekhez nem volt

még egy kicsit... A fáig felhúzom már...”

Elakad a lélegzete, remegnek a lábai. Nem bírja tovább.

Ismerősök is járnak. Némelyik sajnálkozva nézi a kínlódó gyereket. Senkinek sem

*ezA

Bozsik István tniiiikxj«

szabad hozzányúlnia. Azok belekapaszkodtak a hajába, tekergették a fülét, orrát. Amikor egyszer a kisebbik felmászott a hátára, és rugdalni kezdte az oldalát, mintha lovagolna, Feri ügyesen ledobta magáról, hogy véletlennek lassúk. Gyűlölte ezeket a gyerekeket, kényes nyafogá- sukat, árulkodásaikat.

Minden héten befogta magát a nehéz kézikocsiba, és ment a nagykereskedőhöz, hogy legyen áru a barnára festett, címkézett fiókokban, a raktár nagy ládáiban.

Emelkedik az út, egymás vállára kapaszkodnak a kövek.

A kocsi egyre nehezebb lesz, mintha minden lépés után tennének rá néhány kilót.

Karjai sajognak, derekát mélyen előrehujtja. Túljutott az első emelkedő felénél. Kicsit pihen. Nyitott szájjal szívja a levegőt.

Az utolsó métereken még meredekebbre csap az út, s utána enyhe lejtővel nyújtózik, mintha ő is pihenni akarna.

„Egyszuszra nem jutok fel” — a fiú minden erejével húzza, vonszolja a kocsit. — Annái a kőnél megállók... Na.

;jut eszébe, hogy mellé álljon, hogy megtolja a kocsi,t.

„Azért sem szólok, hogy segítsenek” — dacosan néz az emberekre. Torkát a sírás fojtogatja, s elkeseredett, tehetetlen dühében szeretne valami gorombaságot mondani nekik.

Erejéből már nem futja többre, csalt tartani próbálja még, nehogy visszaguruljon a kocsi... Nem igazságos bunyó ... ez a dög orvul támad ... A feltörő sírást belemarkolja a vusrúdba, de ott is kínozza, tüzes tűk szurkolják az ujjait.

Lassan visszafelé indulnak a kerekek.

— No, davaj! — Fiatál szovjet katona ugrik le a járdáról, s hamarosan maguk mögött hagyják az emelkedőt. Ott megropogtatja a fiú vállát, aztán mosolyogva indul tovább.

Feri torkában még gyöngyözik egy-egy sírás-buborék, de amikor felemeli a kezét, mosolyog. A katona már messze jár. Még egyszer megfordulj ő is integet.

rj:

1945 őszén történt. Régen hallottam, de annyira emlékemmé vált, mint annak, akivel megesett.

Virányi Pál