Észak-Magyarország, 1969. április (25. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-30 / 97. szám

ÉSZAK-MAGVARORSZÁG 4 Szerda, 1969. április 30. A Fehl vasó Színpad bemutatója Simone de Beauvoir vissza­emlékezéséből tudjuk, hogy Sartre világhírű nagy egyfel- vonásosának megszületésében milyen jelentős szerepet ját­szott a véletlen. A Zárt ajtók mögött című színmű a máso­dik világháború franciaorszá­gi végnapjaiban került a kö­zönség elé; a közvetlen előz­mények közé tartozik az a ba­ráti ajánlat, amelyet Sartre egyik közeli ismerőse tett: ké­szüljön egy olyan színpadi mű, amelyik kis létszámú, s köny- nyen lehet vele Franciaország­iján turnézni. Így született meg Sartre-ban az „összezártság” gondolata, s mivel a kiváló író öncélúan semmit sem cselek­szik, a dráma filozófiai gon­dolatrendszere a háború „tótá­gas” normáira épült, különös­képpen bizonyítván a lét és a semmi kapcsolatát, „a pokol bennünk van” című tételt. így a sehol sem létező „ho­telszobában” találkozó, három különböző jellemű ember a halál utáni pillanatokban lép konfliktusba egymással úgy, hogy az élők magatartásfor­máit, az élő világ gondjait is feltárják. Kilátástalanság, gyű­lölet, egymásnak feszülés, túl­szított nemi kapcsolatok — e fogalmakat hevíti színpadi él­ménnyé Sartre, s mint más je­lentős műveibeh, itt sem jelöl ki hősei számára egy biztos pontot, ahol megvethetnék lá­baikat. A felolvasás gyors ritmus- váltással igyekezett a szipor­kázó dialógusokat emberközel­be hozni. Ebben különösen Koós Olga jeleskedett, aki több hangszínárnyalatot produkált. Dobos Ildikó szintén szépen olvasott, Pákozdjj János fárad­ságérzetet keltett. sorban mutatott be a Felolva­só Színpad. A humorban, a pergő dialógusokban nem szű­kölködő darab a „minden em­ber a másik börtöne” gondo­lat kapcsán érintkezik Sartre- val és az abszúrd drámákkal. Varannay arról beszél, képte­lenek vagyunk leszámolni il­lúziónkkal, s állandóan önma­gunkat csaljuk meg mindenna­pi hazugságokkal. S néha még hajlandók vagyunk elhinni: oroszlánokká változtunk, el­pusztítottuk, szétromboltuk ha­mis képeinket. Tévedtünk: a kispolgári életvitel nem alkal­mas emberi kapcsolatok meg­változtatására. E darabot Csapó János, Koós Olga és Somló Ferenc olvasta fel. Mindhármuk érdeme a hu­morlehetőség felismerése, az oldott, már-már játékos olva­sás. Mindkét darabot Orosz György rendezte, tisztelettel te­kintve a művek gondolatisá­gára és tempóigényére. Az utóbbit nézve, a Sartre-darab még nagyobb villódzást igé­nyelt volna. Tudomásunk szerint a hétfői bemutató évadzáró volt. Illő, hogy néhány megfigyelésünket papírra vessük. Kívánatos len­ne a jövőben a műsorterven kívül megvalósítási tervet is készíteni. Az utóbbi magába foglalná a rendezők nevét, a propaganda milyenségét. Az idén például nem jelentek meg plakátok és ismertető füzetek. A régi partnerek és segítőtár­sak az idén kissé magára hagyták a művelődési közpon­tot. Ügy véljük, hogy a TIT- nek agilisabban kell tevékeny­kednie, s színházunknak job­ban kézbe kell tartania a mű­vészeti irányítást. Már korábban szóvá tettük: a Felolvasó Színpad jövőjét közös erővel kell biztosítanunk, de végre szeretnénk tudni a gazda címét is, mert eddigi bírálataink jószerével a „cím­zett ismeretlen” címkéjű leve­lek sorsára jutott. Párkány László A Művészei! sarSE vétségé a közelmúltban ele­mezte azt a SZOT-határozatot, amely az 1968 szeptemberi plénumon az agitációs, propa­ganda- . és kulturális nevelő munkában a szakszervezetekre váró időszerű feladatokat írta körül. A SZOT-állásfoglalás többek között elvárja a Mű­vészeti Szakszervezetek Szövet­ségétől. hogy fokozottabban kí­sérje figyelemmel a művészeti életet, vegyen részt annak fel­tárásában, elemzésében, a mű­vészeteknek a dolgozók közöt­ti propagandájában, a művé­szeti tömegmozgalom és a szakszervezeti művészeti intéz­mények fejlesztésében, a hiva­tásos művészek és amatőrök kapcsolatainak építésében. Lé­nyeges megállapítása a SZOT- plénum állásfoglalásának, hogy a kulturális nevelő munka, az általános művelődési színvonal emelése, ezen belül a művé­szeti nevelés — érdekvédelem. Ennek az állásfoglalásnak elvi alapja, hogy a művészetek nemcsak kultúránk arányos és elidegeníthetetlen részei, ha­nem a tudományhoz és techni­kához hasonlóan, az ember felszabadulásának, munkaereje és szelleme regenerálódásának is feltételei. A szakszervezeti mozgalom még az elnyomás legsúlyosabb Megjelent a Béke és Szocializmus áprilisi száma Furr a tea A ritka és a már-már el­apadó ismertetők operettesebb címmel hirdették Varannay Aurél egyfelvonásosát, amelyet u Zárt tárgyalással egy mű­A kommunista és munkás­pártok elméleti és tájékoztató folyóiratának idei 4. számában első helyen Raymond Guyot- nak, a Francia Kommunista Párt politikai bizottsági tagjá­nak „Haladó demokráciáért, szocialista Franciaországért” című cikke szerepel. A szerző írásában elemzi a Központi Bi­zottság 1968. december 5—6-i plénumán elfogadott kiált­ványt. Knud Jespersen, a Dán Kommunista Párt elnöke, párt­ja XXIII. kongresszusának eredményeit ismerteti, s hang­súlyozza a baloldali erők ösz- szefogásának jelentőségét. Lenin születésének 99. év­fordulójáról a folyóirat „Lenin napjainkban” címmel emléke­zik meg. A többi között ada- ‘ tokát közöl a különböző nyel­vű Lenin-kiadványok példány­számáról. „A szocialista építés elmé­lete és gyakorlata” rovatban a lengyel, a román, a szovjet és a csehszlovák tervgazdálkodá­si szervek vezetői nyilatkoznak hazájuk népgazdasága fejlődé­sének távlatairól. Ugyancsak ebben a rovatban közli a fo­lyóirat Borisz Velcsev: „A tár­sadalom irányítási rendszeré­nek fejlődése a szocialista Bul­gáriában” című cikkét. A „Kerekasztal”-rovatban „A szovjet munkásosztály mai helyzetéiről olvashatunk, a leningrádi munkásokkal foly­tatott interjú formájában. Felhívjuk a figyelmet még Victor Perlő amerikai közgaz­dásznak „A Nixon-kormány és a gazdasági élet problémái” cí­mű írására, valamint Fritjof Lager svéd újságírónak a svéd dolgozók életszínvonalát elem­ző cikkére. A gazdasági tár­gyú cikkek között különösen nagy érdeklődésre tarthat szá­mot Mark Mihajlov és Alek- szandr Motilev szovjet köz­gazdászok „Gazdasági viszo­nyok és érdekek a szocializ­musban” című írása, amelyben az új gazdaságirányítási re­form bevezetésével kapcsolat­ban felmerülő elméleti és gya­korlati kérdésekkel foglalkoz­nak. Teodosio Varela, a Ko­lumbiai Kommunista Párt köz­ponti bizottsági tagja „A latin­amerikai gazdasági integráció és Kolumbia problémái”-it taglalja. Érdekes tájékoztatásokat kö­zöl a folyóirat továbbiakban a kommunista és munkáspártok életéről, nemzetközi értekezle­tekről, új könyvekről. Vasgyűjtő tietek Április 21—június 10. 10 kg háztartási eredetű vas- vagy 1 kg alumíniumhulladékért az ellenértéken felül 1 jándéksorsjeQYCt is ad a MbH Érdemes körülnézni! Pest megyei iskolaigazgatók Borsodban körülményei között is felismer­te a kulturálódásban rejlő erőt, felismerte a művészeti nevelés érdekvédelmi jellegét. Nehéz tehát azt képzelni, hogy mai körülményeink között, amikor. 3 millió tagja van a magyar szakszervezeti mozgalomnak, az érdekvédelemnek ez a terü­lete vesztett volna jelentősé­géből. A művészeti szakszervezetek elnöksége úgy véli, s ezt a szakszervezeti mozgalomban működő művészeti dolgozóknak is tudniuk kell, hogy a közízlés és a művészeti közszemlélet beleszól a művészet fejlődésé­be is. A művészet csak igényes közönség segítségével válhat élő, korát kifejező művészetté, ez az igényesség azonban csak tartós kölcsönhatásban alakul­hat ki. A munkásosztály a dol­gozók legnagyobb tömegszer- vezete számára e kölcsönhatás mozgalmi szervezése és fej­lesztése a mozgalom által kép­viselt érdekek egyikének vé­delmét is jelenti. pvvpl ezel6tt már m " egy alkalom­rhal vizsgálta a MŰDOSZ el­nöksége a művészet és a kö­zönség kapcsolatának kérdését, most az új megvitatást rész­ben a SZOT már említett 1968 szeptemberi plénumának állás- foglalása, részben pedig a megváltozott körülmények tet­ték szükségessé. A megválto­zott körülmények között igen -döntő tényező egyrészt a gaz­daságirányítási rendszer re­formja és ennek folyománya­ként a kulturális nevelő mun­ka megnövekedett szerepe, másrészt a legújabb tömeg­kommunikációs eszköznek, a i televíziónak nagyarányú térhó­dítása. A feladatokat mindenekelőtt a művészek, a művészeti szak- szervezeti mozgalom oldaláról vizsgálták és határozták meg. Legelső feladatnak tartják a saját szakszervezeti, tagsággal való törődést a művészeti ne­velés tekintetében is, s nem­különben hasonlóan fontos fel­adat a különböző fenntartások feloldása. Ilyen fenntartások az alkotók részéről az ügyinté­zőkkel szemben megnyilatko­zó, vagy az ügyintézőknek az alkotóművészekkel szembeni ellenérzései. Az elmúlt idő­szakokban a nagyobb szabású akciók keretében figyelmet ér­demlő eredményeket érlek el a művészeti szakszervezetek. A filmszemlék és fesztiválok, a különböző színházi találko­zók, színházi napok, művészeti hetek, mind az eredményes munka útjelzői. Számos vidé­ki megyei és városi tanács őszinte és áldozatokban is ki­fejezésre jutó érdeklődést ta­núsít a színház, a zeneművé­szet, a képzőművészet, s nem utolsósorban a filmművészet iránt. A szakszervezeti moz­galomnak kezdeményező, segí­tő és támogató szerepe volt a vizuális kultúra, a képzőművé­szeti nevelés kérdéseinek több- rendbeli megvitatásában, a magyar táncművészet hetének megrendezésében, a debreceni szinkronszemle, vagy a szocia­lista. képzőművészek csoportjá­nak kiállítása megteremtésé­ben. Moeszun lehetne sorolni az lJ‘ ' eseményeket és eredményeket, a szakszervezeti szövetségnek azonban a jtrob- lémákat is fel kellett tárnia, amelyeket ezek az eredmények hordoznak. A nagyszabású ak­ciók sok művészt, kritikust, széles közönségrétegeket, moz­gatnak meg, felkeltik az ér­deklődést. nem egyszer tapasz­taljuk, hogy az alkotóművé­szek időt és fáradságot nem kímélve részt vesznek a szer­vező munkában. Sajnos, a gya­korlati életben olyasmi is elő­fordul, hogy egy-cgy város, vagy intézmény már csak azért is hozzáfog egy-egy ak­cióhoz, mert azt a másik is csinálja. Már-már az öncélú- sápig megy el az ilyen versen­gés. Bekövetkezik az erők szétforgácsolódása, túl sok a látványos esemény, és oly gyors egymásutánban követik egymást, hogy sokszor még a tanulságok levonására sincs idő. A közönség véleményének vizsgálatára még mindig kevés gondot fordítunk, pedig a már említett kölcsönhatás a véle­mények heves tüzében jön lét­re, főleg azokban a művészeti ágakban és műfajokban, ame­lyek a legszélesebb tömegek­hez jutnak el. A Művészeti Szakszervezetek Szövetségének állásfoglalása szükségesnek tartja a nagysza­bású rendezvények kapcsán azokat megszabadítani az itt- ott rájuk tapadó öncélúságtól, és véleménye szerint az „in­kább kevesebbet, de jobban, mélyebben elemzőbben” elvét és gyakorlatát kellene követ­ni. A televízióval, illetve a t&- megkommunikációs művészeti eszközökkel kapcsolatban le­szögezi az állásfoglalás, hogy az élő művészetekkel való ak­tív közönségkapcsolat nélkül lözhetetlen erő mindkét fél számára. Utal az állásfoglalás az iskolai művészeti jellegű nevelés szükségességére, ki­mondva, hogy a művészeti ne­velés kezdetét is az iskola je­lenti. Jó, hogy van fejlődés és nagy előrelépés e tekintetben is, azonban a tudományos és technikai világképhez viszo­nyítva a művészeti közszemlé­iét mégis jóval elmaradottabb Szól az állásfoglalás az amatőr műkedvelő művészeti mozga­lom felkarolásáról, a hivatásos művészeknek e téren jelentke­ző segítési feladatairól. A Művészeti vétségének Központi Vezetősé­ge kifejezi azt a meggyőződé­sét, hogy a dolgozó nép fel- emelkedése nem válhat teljes­sé anélkül, hogy az emberi szellemnek ama fontos terüle­tét, amit a művészetek világa jelent, meg ne hódítaná. Ezért tartja a művészet és a közön­ség kapcsolatát fontos érdek­védelmi feladatnak, munkája egyik alapjának, s ezért érzi benne a művészeti szakszerve­zeti mozgalom különös felelős­ségét. (hm) C émb Óba p $4*§$£?<&$]y Díjai nyeri az Izzó 4cél Április 25—27 között ren­dezte Salgótarjánban a KISZ KB és a Magyar Rádió a 4. Országos Amatőr Könnyűze­nei Fesztivált. Az erős. hatvan zenekart és huszonhat énekes szólistát felvonultató mezőny­ben az ózdi népművelési intéz­mények központjának Izzó Acél zenekara, a hagyomá­nyos tánczene kategóriában aranydiplomát szerzett. Az együttes két szólistája, a mis­kolci Bognár Ilona és az ózdi Makranczy Ági ezüst-, illetve, bronzdiplomát kapott Az Izzó$ Acélt Hacsaturján Gopak cí mű művének feldolgozásáért^ az MSZBT különdfiban része­sítette. s így az együttes — két versenyen kívüli koncert mellett — a fesztivál gálaest­jén is fellépett. Ezzel a címmel láthattunk zenés összeállítást a Miskolc városi Tanács és a Rónai Sándor megyei Művelődési Központ együttes rendezésé­ben, a Mini Színpad közre­működésével, április 26-án, Miskolcon. A műsort a köl­tészet napja tiszteletére ál­lítottak össze és mutatták be. Halász Katalin vezetésével, a Mini Színpad tagjai: Karosi Monika. Kodácsi János. Tóth Judit. Tőzsér Lajos és Ur­ban József. A Bartók Béla zenéjével összekötött versfü­zérek bemutatója előtt meg­jelentek a színpadon azok a fiatal költők, akiknek versei­vel lapunk és a Navjaink hasábiain egvaránt találkozik mégvánk és Miskolc közönsé­ge. Kabdebó Lóránt iroda­lomtörténész. mai magynr költészetünk széles oanorá- máiába áavnzva mutatta be az előadás eleién a zsúfolt nézőtér előtt rnegtelnnt, öt költőt: Ágh Istvánt, Bella Istvánt, Kalász Lászlót, liíU­kó Józsefet és Serfőző Si­mont. A bevezető után a költők maguk adtak elő mű­veikből és verseiket a közön­ség lelkes tapssal jutalmaz­ta. A műsor második része volt a tulajdonképpeni Gyé- mánttengely, vagyis a Mini Színpad zenés irodalmi mű­sora A szaval ók közül — akik valamennyien szép vers- mondásukért dicsérhetők — a legjobban talán Halász Katalin és Tőzsér Lajos sza­valatai tetszettek. Ez a véle­mény természetesen szubjek­tív. lehet, hogy a közönség­ből másnak más maradt meg jobban az emlékezetében. Tulajdonképpen csak finom eltérésekről van szó. mert az ■»Rész együttes dicséretet ér­demel munkáiéért. Művészi­en egészítették ki a költőket, akik előbb saját maguk mondták el verseiket majd hallhatták műveiket '°ikes csoport előadásába’­íinátc) iskolavezetés, tanítás és neve­lés terén a szerencsi, sátoral­jaújhelyi, kazincbarcikai és a sárospataki látogatásuk folya­mén is. Sárospatakon megte­kintették a kollégiumi nagy­könyvtár, az iskolatörténeti múzeum és a Rákóczi-vár ne­vezetességeit. Különösen nagy érdeklődéssel tanulmányozták Sárospatakon az iskolatörténe­ti múzeum tárgyi emlékeit és az országban egyedüli Come- nius-kiállftás anyagát. Látogatásuk negyedik nap­ján autóbuszkiránduláson vet­tek részt, s ennek során fel­keresték megyénk természeti szépségekben és történelmi em­lékekben gazdag tájait. A Fest megyei középiskolák igazgatói Meszlényi Miklós fő­előadó és Dizserí Sándor igaz­gató vezetésével négynapos oorsodi látogatáson vettek részt, hogy kicseréljék tapasz­talataikat a művelődésügyi osztály munkatársaival és az itteni iskolák igazgatóival, ne­velőivel. A Borsod megyei tanügy­igazgatás kérdéseiről, az is­kolák felszereléséről, nevelő­ellátottságáról, tanulmányi színvonaláról, a tagozatos osz­tályokban folyó tanítás ered­ményességéről Anger Árpád és Hegedűs Andor, a művelő­désügyi osztály tanulmányi felügyelői .tájékoztatták a ven­dégekéi. akii: értékes tapasz­talatokat szereztek a korszerű A művészeti nevelés - iriekvéielem

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom