Észak-Magyarország, 1969. április (25. évfolyam, 75-97. szám)
1969-04-27 / 95. szám
msiiíöp, T9m. 8prm 27. "SS f-SZM-MAGYÄROBSZÄG Forgalomkorlátozás májas 1mén Miskolcon Mint lapunkban már ismertettük, május 1. ünnepén mintegy 50—60 ezer miskolci dolgozó és iskolai tanuló felvonulására kerül sor. A felvonulás miatt módosítani kell a város délelőtti közlekedési rendjét. A városi rendőrkapitányság és a közlekedési vállalat illetékesei meghatározták a módosítást. torkoló utakról — a lezárás ideje alatt — a keresztirányú forgalom is szünetel, kivéve a Zöldfa és Papszer utca kereszteződését, továbbá a Lévay József utcai kereszteződést. Felhívják a gépjármű-tulajdonosok figyelmét, hogy a jelzett felvonulási útszakaszokon május 1-én reggel 6 órától ne parkoljanak gépjárműveikkel, Délelőtt 8 óra 45 perctől nem 1 ozlekedhetnek a járművek a : zemere utcán és a Felszabadítók útján (a Széchenyi utcától a Lévay József utcáig i i jedő szakasz), továbbá a Kazinczy utcán '• (a Széchenyi utcától a Petőfi térig terjedő útszakasz). 9 óra 15 perctől zárják el minden járműforgalom elől, teljes hosszúságában u Széchenyi, a Hunyadi, a Ti- zeshonvéd és a Bajcsy-Zsi- linszky utcát. Tíz órától a Csabai-kapuban (a Lévay József utcától a Kun Béla utcáig) szünetel a járműforgalom. A felsorolt utcákba bemert azokat a rendőrhatóság a tulajdonos költségére eltávolítja. A forgalomkorlátozás a villamosokra és autóbuszokra is kiterjed. VILLAMOSJÁRATOKNÁL: Május elsején délelőtt 9 óra 15 perctől körülbelül déli 12 óráig nem közlekednek a villamosok az Eszperantó tér és a Tiszai pályaudvar között. Az Eszperantó tér és Diósgyőr közötti villamosforgalom zavartalan lesz. AUTÓBUSZJÁRATOKNÁL: 1- es, 1/A-s járat útvonala 9 óra 15 perctől: Tiszai pályaudvar, Baross Gábor utca, József Attila utca, Zsolcai-kapu, Kun Béla utca, Vörösmarty utca, Zöldfa utca, MSZB tér, Papszer, Toronyalja. Bacsó Béla, Nagy- váthy utca, Eszperantó tér, Győri-kapu. Mindkét irányban' Megállóhelyek: Tiszai pu. után a Kun Béla utcai 4-es járat megállóhelye, Nagyváthy utcáig a 21-es járat megállóhelyei. Az Eszperantó tértől pedig az eredeti megállóhelyeken áll meg ez a járat. 2- es járat útvonala 8 óra 45 perctől: Béke tér, Zsolcai-kapu, Kun Béla utca, Vörös Hadsereg útján, mindkét irányban. Megállóhelyek: A Béke tér és a tapolcai útkereszteződésig a 4-es járat megállóhelyein. 3- as és 23-as járatok útvonala 9 óra 15 perctől: Béke tér, Zsolcai-kapu, József Attila utca, Baross Gábor utca, Tiszai pu. útvonalon mindkét irányban. Megállóhelyek: A Béke tér és Baross Gábor utca között a ?-es járat megállóhelyein. 12-es és 14-es járatok útvonala 8 óra 45 perctől: Huszlr utcáig változatlan. A továbbiakban: Huszár utca, Szeles utca, Hatvanötösök utca, Zsolcai-kapu, Kun Béla utca, Vörös Hadsereg útján át mindkét irányban. Megállóhelyek: A Béke téri megálló helyett a Huszár utca, Szeles utca kereszteződésénél, a továbbiakban a tapolcai útkereszteződésig a 4-es járat megállóhelyein állnak meg ezek a járatok is. 24-es járat útvonala 8 óra 45 perctől: I. kér. Tanács, Vörösmarty utca, Kun Béla utca, Vörös Hadsereg útja, Csabavezér útján át, mindkét irányban. Megállóhelyek: a Vörösmarty utcán a 21-es, míg a Kun Béla utcán a 4-es járat megállóhelyei. A 4-, 5-, 6-, 7-, 9-, 10-, 15-, 16-, 19-, és 29-es járatok változatlanul, eredeti útvonalukon közlekednek. Á legfeltűnőbb: tömpe, nejhez orra. Mintha két szeme is aaért került volna olyan közel egymáshoz, mert ez a súlyos, alaktalan orr összehúzta azokat. Egész-maga is kövérkés, széteső, lusta mozgású, inkább csak a fejét fordítja erre-arra. És beszél. Mindig beszél. Látszatra csak hallgatag, bólogató társához, de valójában mindenkinek szánja mondandóját, I? AJ áld a közelben tartózkodik. A közelben pedig elég sokan tar. tózkodnak, mint általában mindig valamely üzlet pultja előtt. — Na, mit szól? — fordítja fejét társa irányába — Látja? Azóta a vázát akarja megvenni, szerencsétlen! Azt a vázát ott, amit a kezében tart! Az asszonyka, aki a vázát kezében tartja, úgy tesz, mintha nem hallaná, de azért kicsit bizonytalanabbul forgatja, nézegeti: ugyan mi baja lehet? A kövérkés pedig folytatja, persze, csak a társához: — Látja? Társa bólint. — És tudja mi baja a vázának? — Hát... ahogy elnézem ... nem valami... A kérdezett erősen figyeli a vázát, az asszonyka is, a kövérkés fölényesen mosolyog, bólogat, majd újra szól: — Belemegy a svábbogár! — j Pillanatnyi szünetet tart, in- j kább csak a hatás kedvéért, majd tovább beszél. — A svábbogár ugyanis az ilyen vázákat szereti a leginkább. Persze, erre nem gondolnak gyártói, miért is gondolnának itt valamire? Miért pont erre gondolnának, amikor annyi minden másra sem gondolnak, pedig azok még nagyobb dolgok, mint e? a nyavalyás váza! — Blokkolja le, fizetek! — mondja ingerülten az asz- szonyka, és viszi a vázát. — Csak vigye! — mondja fölényesen mosolyogva, mint aki úgyis előre tudta mindezt a kövérkés — Látja, uram? Viszi! Hadd vigye! Majd meggyűlik a baja a svábbogarakkal, persze, azt nem tudja, hogy Matadort meg nem lehet kapni, amivel irthatná ezeket a dögöket! Mert nem lehet kapni, azt tudja, ugye? — Nem lehet? — Ááá! Hát miért lehelne pont azt kapni? Mennyi minden mást sem lehet! — De, mintha a szomszéd éppen tegnap hozott volna.. — Protekcióval. Protekcióval igen. Ügy minden van! Nézze csak, uram! Fogadjunk, hogy nem szólal meg az a rádió! Na, na __na megszól alt. Előfordul ez is. De hogyan? Milyen hangon? Inkább ne is szólalt volna meg, sokkal jobban jár az a szerencsétlen ember, aki most nyilván megveszi. Na, menjünk innen, eleget láttunk. Valahol majd leülünk, ha egyáltalán la lehet itt ülni valahová... Kilépnek az ajtón. Nagyobbrészt hallgatag társa megszólal: — Sosem lesz tavasz, sosem! Micsoda időjárás! — Itt, uram, tavasz? örülhetünk, hogy egyáltalán időjárás van! — legyint fölényesen a kövérkés. majd lustán, ráérősen elindulnak a kávéház felé. Priska Tibor Nehéz mutatvány. Krimis történet Idegnyugtatóként, egyik délután kölcsönvettem olvasni a fiam dugikönyvtárából a „Félszemü gyilkos” című hátborzongató történetet és éppen az első gyilkosságnál tartottam, mikor bejött a feleségem és letette mellém, a, levelet, amit a postás hozott. Fel se néztem a könyvből, nehogy kizökkenjek. Feleségem kitűnő emberismeretére vall, hogy szó nélkül távozott. A második hullát fogták ki a csatornából, amikor a fiam berontott. ■— Apu! Kellene nekem két forint füzetre. Fel se néztem a könyvből, zsebembe nyúltam, kitapogattam egy kétforintost és odaadtam a fiamnak, akinek kitűnő emberismeretére vall, hogy szó nélkül átvette a pénzt és lábujjhegyen kisurrant a szobából. Éjjel két óra körül, mikor a félszemű gyilkos a harmadik áldozatával is végzett, ón is végeztem a könyvvel. Megtudtam, hogy ki volt a „félszemű”, aki nem is volt félszemű, csak a félszemére fekete kötést rakott, mikor „munkában” volt és ezzel vezete félre a detektívet. Ezek után megnyugodva tértem nyugovóra, de előbb a könyvet visszatettem a dugí- helyre, aztán a biztonság kedvéért benéztem az ágy alá és a függöny mögé, nem rejtőzik-e ott valaki. Másnap nehezen ébredtem és a napom is keservesen telt el. Este a fiam elém állt és rámkacsintott. — Klassz krimi volt, ügyi? — Miről'beszélsz? — Hát a könyvről, amit kölcsönvettél tőlem. — Honnan tudod? — Láttam, mikor tegnap bejöttem pénzt kérni. Úgy bele voltál zuhanva, hogy kétforintos helyett ötforintost adtál. — Én pénzt adtam neked? — Még erre sem emlékszel? Nahát apu, rád ekkora hatással van a krími? — Arról beszélj, mi történt az ötforintossal? — Vettem rajta egy új krimit. De azt úgy eldugom, hogy sose fogod megtalálni. Nem neked való. Jegyzet I öbbleí’kiloméíer Nemrégiben megnyílt Tapolca felé az új út. Megindult rajta a forgalom. Ebből következik, hogy a 2-es autóbusz eltér eddigi vonalától, vagyis ezentúl nem érinti az egyetemet. Eddig a 2-es autóbusz ki- egésztíette a 12-es járatokat. Most a megállók messze kerültek. Kérték a dolgozók, hogy a csúcsforgalmi időben legalább kanyarodjon az egyetem felé. Nem, azt nem engedi a többlet-kilométer! Fontos személyiség a többlet-kilométer. Még fontosabb a közlekedési vállalat vas akarata. Mert ugye a 2-es bérlettel is el lehet a Béke térig jutni, a 12-es bérlettel is. De az nem ugyanaz! Nem ám, mert a 12-es bérlet a repülőtérig érvényes. És aki a Béke téren lakik? Utazzon az is a repülőtérig! Vagy fizessen az átszállásnál 2 forintot a 2 -es buszon! Hogy itt nincs többletkilométer? De van vaslogika! Következetes vaslogika. Csak legyen, aki megérti! Nem jó idő járt a tavaszi üdülőkre. Március végén, április első napjaiban nem volt ritka még a havaseső, vastag köd ült a hegyvidéki üdülő környékén, a rádió meteorológiai jelentései esőt, havat, további lehűlést ígértek. A társaság haragosan ült regge- lennkánt az üdülő társalgójában. Néha behallatszott a közeli kisvonat zörgése, olykor egy-egy mókus is feltűnt a környező fák ágain, de ez sokat nem javított a hangulaton. Ezeken az esőszagú reggeleken verődött össze egy kisebb társaság, hogy anekdotázással múlassa az időt, amit a szak- szervezet jóvoltából az egyébként kitűnő hegyvidéki üdülőhelyen tölthet. Valaki emlékeztetett a korábbi évek hasonló időszakainak időjárására, másvalaki azt emlegette, hogy egyszer kora tavasszal volt ebben az üdülőben valami fűzfapoéta, aki a cinkék, meg a gazt égető környékbeliek láttán, ihlettől megszállottan tollat ragadott, s megírta „halhatatlan” sorait: „Szólnak a cinkék, ég a gaz, / mindjárt itt lesz a tavaz”. Többen meg akarták verni, de ez a kínrím azóta szállóige lett az üdülőben. — Hallották-e miben hasonlít az üdüés az űrhajózáshoz? — kérdezte valaki. Értetlenül nézett rá a társaság. mire folytatta a kérdezős- ködést: — Nem tűnt fel még senkinek, hogy az üdülésnek nincs például kilencedik vagy tizedik napja? Hetedik még van. Esőszagú reggelek Mert úgy számoljuk: ez a harmadik nap, ez a negyedik, amit itt töltünk, esetleg a hetedik napig. De később már úgy mondjuk, már csak hat nap van hátra, már csak három napig leszünk itt, két nap múlva megyünk haza, s mire az egyhez érünk a visszaszá- molásban, úgy itthagyjuk az üdülőt, mint az űrhajó, amikor a visszafelé számolásnál a zéróhoz érnek. * A rádióban Verdi Rcquiemjének adása kezdődött. Egy férfi ki akarta kapcsolni a készüléket. A társaság kérdő tekintetére elmesélte: — Egy távoli, városba kerültem néhány évvel ezelőtt. A véletlen összevetett egy régi-régi hölgyis- merösömmcl, akihez nagyon régi barátság fűz, de már évek óta nem találkoztunk. Meghívott, látogassak el hozzájuk. Megállapodtunk egy időpontban, illetve én ajánlottam egy Időpontot, mire közölte, hogy bár a férje nem lesz otthon, szívesen Iát. Talán még jobb is így, gondoltam, s büszkén indultam a látogatásra. Nagy meglepetésemre a férj nyitott ajtót, aki sajnálkozva közölte, hogy feleségét behívták üzemi lé- gógyakorlatra, 6 pedig műszakot cserélt, hogy ne találjak zárt ajtókat. S hogy kellemesen teljen az idő, művészlemezekct pergetett. Elsőként Verdi Requicmjét. Mondjam tovább? * — Nincs nagy különbség az autó, meg az egyágyas üdülői szoba között — elmélkedett egyik üdülőtárs. — Nézzék meg azt az őszülő hajú férfiút. Pont úgy lóbálja kezében egyágyas szobájának kulcsát a társalgóban, az ebédlőben, mindenütt, mint az autótulajdonosok a sluszkulcsot. Van ebben valami hivalkodás. A differencia talán csak annyi, hogy mig a sluszkulcsról messziről nehéz megállapítani, milyen, illetve melyik autó tartozik hozzá, erről a kulcsról, a ráfüggesztett tenyérnyi számnál fogva, tizenöt méterről megállapítható, hogy gazdája melyik szobában tölti magányosan üdülő idejét. * — Maga miért jött ki olyan dühösen tegnap a tv-szobából, amikor Molnár Ferenc darabját, A testőrt sugározták? — kérdezik az egyik férfit. — Mert dühös voltam.. Hogy egy nő olyan szemérmetlenül hazudjon, mint ebben a darabban. Kihasználja annak a férfinak a butaságát, hiszékenységét, és még akkor is hazudjon, amikor már tudja, hogy rajtacsípték. Hát ezt én nem tudom elviselni. Olyan dühös lettem, hogy inkább kijöttem. Női hazugságot hallgassak, még üdülés közben is?!... * — Látták az erdő szélén a nagy festett táblát a bolond- gombákról? Emlékeznek, óriási nagy gombák, aláírva: „Ez a gyilkos galóca.” Aztán a bolondgombákon néhány felirat. Az egyik az ismert beat-zene- kart biztatja, a másik az egyik futballcsapatot, míg egy harmadikra, mintegy önvallomás- szérűén felírta .valaki, hogy szereti Magdit. Hát nem érdekes mindez bolondgombával társítva? — Úgy látszik, nincs határa a bolondériának —, mondta rosszallóan a társaság egyik tagja. — A minap a kisvona- ton szembeül velem egy lány, óriási nagy kézitáskával. A világos színű műbőr telistele volt firkálgatva ismert táncdaléne- kesek, meg zenekarok nevével. Golyóstollal, letör ölhetetlenül. Másnap meg láttam egy lányt, fehér, magasszárú műbőrcsizmában, mindkét csizmaszár fiúnevekkel és dátumokkal volt telefirkálva. Mint valami emlékkönyv. — Az semmi, — tromf olt rá egy újabb asztaltárs —, bementünk egyik éjszaka az egyik szórakozóhelyre. Egy idősebb, meg egy fiatalabb, külföldinek látszó férfi társaságában csinos fiatal lány ka- carászott. A hátán mélyen de- koltált ruha kivágása érdekes látványt nyújtott. Különösen, amikor minden további nélkül leborult az asztalra, a két férfi félrehúzta a ruha vállát és golyóstollal emléksorokat írt a csupasz hátára. Nem voltam rest, odakíváncsiskodtam. Telistele volt autogramokkal és dátumokkal ez a hát, és a feljegyzések nagy számúból arra következtethettem, hogy vagy igen nagy a hölgy forgalma, vagy nagyon régen mosta meg a hátát. * — Sok sző esett már itt beszélgetés közben a tánczcnészckről U, hadd mondjak cl én is egy történetet. Egyik-másik fővárosi tánczenekar önmaga nagyságától megrészegülten bizony lebecsüli » közönséget. Különösen vidéki vendégszerepléskor lehet ezt tapasztalni. A közelmúltban az egyik ilyen híres együttes Sz. városban lepett fel. Nagy sikerük volt, s a műsor végén, amikor a gitáros-énekes' nagyágyú visszavonult, elfelejtették a mikrofont kikapcsolni, s kihallatszott a nézőtérre: „Na, mit szóltok a sikerhez.. Bevesznek itt mindent- Bedobjunk még valamit ezeknek . . . ?” Bedobtak. A közönség meglehetősen fagyosan fogadta a ráadást, majd az ismétlés végén négy markos fiatalember megfogta a gitárost cs a zárt ablakon keresztül vágta ki az utcára. Ennek a váratlan ráadásnak és következményeinek aztán egy kék- feliér URH-kocsi megjelenése vetett véget. Nem voltam ott, lehet, hogy nem pontosan így volt, do megérdemelte. * Hamisítatlan budai úriember baktatott az üdülő előtt feleségével, vagy egyéb hozzátartozójával. Régi divaiú, úgynevezett Eden-kalap, ősz pakom- part, sétapálca. A pálcával az üdülő felé bökve magyarázta: — Látja, szívem, ez egy szakszervezeti üdülő. Ide hozzák a téesz-tagokat, ahelyett, hogy dolgoznának. Akárhogy is kerestük, még véletlenül sem volt egy sem velünk. De ezt nem mondtuk meg a budai úriembernek. * Amikor már visszafelé számoltuk a napokat, kisütött a nap. Odalettek az esőszagú reggelek, a délelőtti anekdotá- zó dumapartik. A társaság szétszéledt szerte a napfényes hegyvidéken. Mire visszatért a hűvösebb, esős idő, már egy újabb turnus, a beutaltak egy újabb csoportja töltötte meg a társalgót. Benedek Miklós
