Észak-Magyarország, 1969. április (25. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-26 / 94. szám

Szombat, 1969. április 26. ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Őrjárat a vásárlók védelmében ii. Jó cs rossz lóg kör A vásárcsarnokkal szemben levő nagy húsboltból elégedet­ten távozunk. A csemegeosz­tályon a mérleg pontos, nincs baj a mérésekkel. Próbavásár­láskor mint vevőt nem csap­tak be és nem károsítottak meg. A boltvezető, Rikvalszky László, figyelemmel kísérte, hogyan fogadják, hogyan szol­gálják ki a vevőket. És nyil­vánvaló, hogy a bolt vezetőjé­nek magatartása, viselkedése jó hatással van a bolt szelle­mére. Korántsem mondhatjuk ezt a Petneházy úti bérházaknál levő 428-as számú húsboltról. Tavaly a rendet és a tiszta­ságot illetően sok volt a kí­vánnivaló. A boltvezető, Kocz- ka József távol van. Az, őt he­lyettesítő segéd, valamint a tanuló dicséretre méltó rendet csinált, minden árut ellátott árjelzővel. A kiszolgálással sem volt baj, csak a számo­lással. Itt a „tévedés” 2 forint 84 fillér. A tévedő védelmé­ben el kell mondanunk, hogy alig 8 hónapja van a szakmá­ban, udvarias, szakmailag kez­di érteni a mesterségét, bár ez nem mentség, hiszen a vásárlók mégiscsak többet fizettek. Itt egy kellemetlen, s kissé visszataszító jelenet követke­zett. A boltvezető felesége, Koczka Józsefné — aki vala­mi véletlen folytán itt volt —, a hajdani mesternék emberi önérzetet sértő stílusával esett neki a tanulónak. Ilyeneket hangoztatva: — Már többször megmond­tam az uramnak, hogy sohase lesz belőle semmi. Hm. Valóban csak a tanuló­ban lenne itt a hiba? fíomloíí áruk és mócsing Tavaly erről az üzletről töb­bek között a következőket ír­tuk: „...a próbavásárláskor kapott 1 kilp. leveshús — rom­lott (!) volt- Több yásdrlö eli mondotta, hogy a színhúshóz odacsapják a mócsingot is. — Ezt is el kell adni!” Van-e változás ? — Az asszony gyakran ez­zel fogad. Nézd csak, már megint becsaptak. Mócsingot csaptak a húshoz — panaszol­ta az egyik lakó. Elmondotta, találkozott egy többgyermekes családanyával, aki emiatt sír­va ment haza. Beszéltünk egy kereskedelmi kollektívával, ki­jelentették: a rossz kiszolgálás miatt másutt vásárolnak. Nos, mellesleg a „hagyo­mányhoz” híven, a rántani va­ló sertéskarajhoz mi is kap­tunk néhány deka mócsingot — színhús árban. És találtunk romlott árut is. A tőkehússal együtt 15 ki- ló pontyot tároltak. A bolt- vezetőt helyettesítő dolgozó (akiről a vásárlók igen jó vé­leménnyel vannak) elmondot­ta, hogy a romlott árut ápri­lis 10-én leltár szerint Koczka Józseftől vette át. Az áru, ame­lyet április 17-én találtunk meg, emberi fogyasztásra ve­szélyes. Szakvélemény: „a rom­lott halat kereskedelmi for­galomból kivonni!” Érdemes megemlíteni, hogy a vállalat már aznap intézkedett is. A múlt év augusztusában romlott árut találtunk a Gő­zön Lajos úti húsboltban. A boltvezető Horváth Károly — szabálytalanul — saját maga gyártott az üzletben többek között sajtot. Ebből közel tíz- kilónyit kellett kivonni a for­galomból. Vajon leszűrték-e a tanulságot? Nos, beszéljenek a bizonyí­tékok. Nyolc disznóláb közül négy gyanús, illetve egy minden kétséget kizárólag romlott volt. Ezt elismerték a vállalat köz­pontjában is. Mi nem keres­sük, honnan került ide annyi sertésláb, amennyit a többi vizsgált boltban összesen sem találtunk. Azon sem lepődtünk meg, hogy próbavásárláskor azt mondták, nincs íőzőkol- bász, de négy kilót találtunk a „pult alatt”, pontosabban a hűtőben. Jó a belső ellenőrzés — Hat éve dolgozunk együtt. Tizenheten, tizenhét nő. És öt éve dolgozunk szocialista bri­gádként — mondja Janik Zol­tánná, a miskolci Művész biszt­ró vezetője. Mi ugyan nem láttunk itt különösebb kifogá­solnivalót, de a boltvezető el­mondta, hogy azért akadnak itt is apróbb hibák. — Havonta egyszer éjszaka nagytakarítást rendezünk. Ilyenkor vagyunk csak ma­gunkban. És ez a közös mun­ka mindig felér egy jó bri­gádértekezlettel. Megbeszéljük, mi a jó, és hol a hiba. Egyéb­ként a brigádban minden fel­adatnak . van felelőse és en­nek mindenki igyekszik eleget tenni. A brigád fegyelmez is. Ha észrevesszük, hogy valaki hibát követ el, házi írásbeli fe­gyelmit adunk. Hiányzó konyak Az idő már a késő éjszaká­ba hajlik, amikor belépünk a tapolcai Kisvadász kapuján. A helyiségekben jó hangulat, kul­turált környezet fogad. Sok a külföldi vendég. A kohászok lengyelekkel, a drótgyáriak né­metekkel vannak itt. — Kérem, van még szabad hely? — Ö, hogyne — mondja készségesen a pincér és az asztalhoz kalauzol. Egy fél konyakot és egy fél barackot, aztán még két fél konyakot kérünk. A pincér gyorsan, szinte nesztelenül hozza. Ez rendben is lenne, de... Az italokat feltűnés nélkül visszavitetjük, s megkezdődik a mérés, a fokolás. Az egyik konyakkal kis baj van. A Ca­binet brandyból 7 milliliter hiányzik. A kávéfőzőnő arra hivatko­zik, hogy sok a vendég, a pin­cérek sürgetik, és ... jó, jó, de egyetlen féldecinél 1 forint 73 fillérrel csaptak be. A szerencsi 77-es számú kis­vendéglőbe már ismerősként megyünk be. Tavaly itt is be­csaptak, kevesebbet mértek, többet számoltak. „Sorsunkat” most sem kerüljük el. A két fél kisüstiből 6 milliliter és az ugyanannyinak kért konyakból 9 milliliter hiányzik. 2 forint 5 fillérrel csaptak be. Pedig a felszolgáló és a csa­pos más. A vezető ugyanaz. Ügy látszik, a szellem is. Csorba Barnabás (Folytatjuk) Kétarcú emberek IdŐS bácsi ^ hozzánk 1UWS UdtSl panaszával. Nehéz volt az ügy, szerteága­zó az elintézési mód, de a ké­rés teljesen jogos, indokolt volt Telefon X.-nek, telefon Y.-nal. Egyik nap megbeszé­lés Z.-nél, ahová feltétlen el kellett hívni V.-t is. Valaki­nek határozottan meg kellett mondani, hogyha továbbra is akadályozza a jogos igény megvalósíthatóságát akkor az ügyből cikk lesz. Ez hatott, t minden megoldódott. A bácsi nagyon boldogan is­mét és utoljára eljött, s kö­szönte a szerkesztőség segítsé­gét. Ügy mellékesen, ezt is mondta: — Semmi reményünk nem volt Az ügyintéző hivatalnok már fogadni sem akart, s ami­kor önök beavatkoztak, az a kartárs is olyan kedves lett. Barátságos, igazán annyi jóin­dulattal viseltetett irántunk, hogy nagyon-nagyon megsze­rettem ... Nem ábrándítottam ki a bá­csit, pedig azt szerettem volna mondani: — Csak soha setes­sék megszeretni azt a kétarcú, rideg bürokratát. Azt, aki mindezt fele idő alatt elintéz­hette volna, ha emberségesen, lelkiismeretesen dolgozik. A napokban magam jártam az egyik kerületi tanácsnál. Beléptem az irodába, s hirte­len megdermedt a levegő. Az előbbi beszéd elhalt. A há­rom nő íróasztala fölé gör­nyedt. Tüntetőén nem vettek rólam tudomást. Ugyanis nem volt éppen ügyfélfogadás. A hozzám legközelebbi íróasztal­nál ülő fiatal barna asszony szigorú, elutasító arckifejezést öltött. Küldött lesz Eszter Alighanem a legfiatalabb vöröskeresztes titkár Borsod­ban Grynaeus Eszter. Életkora irigylésre méltó: mindössze ti­zenhét éves. Hogyan került ily’ fiatalon a mozgalomba? Megyénk több iskolájában működik csoportja a mozga­lomnak. Sajátos célokat igye­keznek megvalósítani a fiatal aktívák az ifjúsághoz legköze­lebb álló. legszimpatikusabb eszközökkel. A sárospataki gimnáziumban már több éves hagyományai vannak a vörös­keresztes munkának. Ott mű­ködik az egyik legjobb cso­port, melynek titkára a har­madikos Eszter. Véget ért a szalenkanász A tavasz eleji tojásrakás előtt idén a szalonkahúzás is. A zempléni erdőkben csak mc«t, április második felében ért véget. Ez a kedves költöző madár a telet melegebb tájakon, fő­képp a Földközi-tenger vidé­kén tölti, s visszafelé jövet, tavasszal átvonul hazánkon is, hogy aztán tőlünk észa­kabbra vándoroljon „nyaral­ni”. Am, mert a Bükk és a Zempléni hegység nyáron is hűvös, így egy részük tojás­rakás és költés idejére is ná­lunk marad. A tavasz eleji tojásrakás előtt két-három hétig tart a sza­lonkahúzás, ami különös él­mény a vadászoknak, nem utolsósorban azért, mert csak Az első kiváló vasgyujiő eredmények Megyénkben több iskola már­is kiváló eredményeket ért el a napokban megkezdődött, s június 10-ig tartó vas- és alu­míniumgyűjtő kampányban. Különösen a mezőkövesdi já­rás úttörői gyűjtöttek sok vas­hulladékot. A szentistváni is­kola tanulói például 117, a szo­niolyai úttörők 101, a bogácsi­ak pedig több, mint 74 mázsa vashulladékot adtak át a MÉH-nek. Csupán ennél a három iskolánál, már most. 2935 MÉH nyereménysorsjegy­nek akadt gazdája. <*) ekkor lehet puskavégre kapni őket. Nappal elbújnak a fény elől az avarban, a bokrok al­ján, de a nász idején estefelé szinte mindennap percnyi pontossággal ugyanabban az órában felröppennek a ma­gasba. Előbb a hímek, melyek jellegzetes korrogással hívo­gatják párjaikat, amire azok halk pisszegő hangon vála­szolnak. A nászrepülés, vagy más­képpen a húzás mindössze 15 —20 percig tart a levegőben, s ez a vadászok pillanata. De ilyenkor sem könnyű célba- venni őket, mert nem egyene­sen, hanem imbolyogva repül­nek. S ha szél fúj, hirtelen levágódnak a földre. Közeledik a tavasz vége, s a zempléni hegyekben is vé­get ért a szalonkahúzás. Amint mondják, jól sikerült. A va­dászok elégedettek az ered­ménnyel. Ugyanezt már nem mondhatják el bükki társaik. Hiszen itt sokkal szeszélye­sebb, hidegebb volt az idő­járás, s a szalonkák későn és ritkán mertek mutatkozni, így aztán csak néhány va­dásznak volt szerencséje.'Az idei rekordot Juris József, a Keletbükki Állami Erdőgazda­ság főkönyvelője érte el, aki hét szalonkát ejtett. Az erdészek megfigyelése szerint, most a korábbi évek­nél több szalonka telepedett meg a Bükk erdeiben. Beszélt tevékenységükről, megmutatta az érdeklődőknek munkatervüket is. Osztályon­ként két felelős tagja van a csoportnak, 62-en igyekszenek egyre több hívet találni a moz­galomnak. Jó eredmények szü­lettek a tisztasági mozgalom­ban, havonta értékelik. Egész­ségügyi felvilágosító előadáso­kat szerveznek, mentőállomást létesítettek az iskolában, hogy esetenként gyors elsősegélyt tudjanak nyújtani. Szakkörö­ket is alakítottak, s legnagyobb sikere a Nagylányok iskolájá­nak lett — sok hasznos isme­retet, tudnivalót sajátíthatnak el ezeken a foglalkozásokon a lányok. Az ifjú vőröskercsztes tit­kárt egyébként nagy megtisz­teltetés érte: megyénk egyik küldötte lesz a mozgalom má­jusi kongresszusán, Gy. K. Még egyszer köszöntem. Nem fogadták. Helyette a mor­cos barna rekedt hangon meg­kérdezte, kit keresek. Mondom, hogy kit. — Milyen ügyben? — sze­gezi nekem vészjóslóan a kér­dést Bemutatkoztam, s közöltem volna, hogy... de erre nem volt időm. A hölgy homloká­ról kisimult a ránc, s negédes mosoly folyt szét az arcán. Már tárta is az ajtót, s köz­ben csivitelt, egy nem tudom eddig hol rejtegetett csengő hangocskán. Oh, szegény ügyfelckt Vao példám kívülről is. A véletlen úgy hoz­ta, hogy az egyik kis faluban érte el a kanyaró ötéves kis­lányomat. Szomszédházban volt a körzeti orvos, akit nem ismertem előzőleg. Érte küld­tem. Visszaüzent, hogy mivel szomszédok vagyunk, nekem is annyiból áll átmenni. A lá­zas, síró gyereket átcipeltem. Közben az adatok felvételére is sor került. A férfi, a hiva­talnoknőhöz hasonlóan „magá­hoz tért”. Ezt a kifejezést kell használnom, mert nem aka­rom, nem merem elhinni, hogy ezeknek a kétarcú emberek­nek az a rideg, száraz, hiva­talos hang lenne a természe­tes emberi hangja. Amikor azt láttam, hogy nagy igyekezeté­ben üvöltő lányom fenekére fagyasztót fecskendez, mielőtt az injekciós tűt beleszórná, már szinte nevethetnékem tá­madt. Pedig ez, sajnos, nem tréfa. Az utóbbi időben ijesztő mó­don terjed a hivataloktól kezd­ve a kereskedelmen át az egészségügyig, ott különösen a rendelőintézeti középkáderek körében valamiféle „kincstári” stílus. Mindenki úr akar lenni a maga munkaterületén azok fe­lett az emberek felett, akik­nek bármilyen ügyben segít­ségükre, szolgálatukra kellene állniuk. Hiszen ezért kapják a fizetést, ha most eltekintünk attól, hogy hivatástudatból vá­lasztották foglalkozásukat. Nem egyszer tapasztalhatjuk, hogy néhány kereskedelmi dol­gozó immel-ámmal érdeklődi meg a betévedt vevőtől, hogy mit óhajt. De van példa arra is, hogy hárman-négyen ólál­kodnak a pult mögött, egymás­ra várva, míg a vevő valami­lyen határozott formában fel nem hívja magára a figyel­met. , Néha még láthatunk a Lu­das Matyiban olyan rajzot, amelyen egv vevő körül ren­geteg cipősdoboz hever, s a kiszolgáló már teljesen bele­fáradt a vevő szeszélyeibe. Ilyenkor szeretném megkér­dezni a humoristát: kérem, hol él maga? Hol lát, vagy tapasz­tal ilyesmit? A mi cipőbolt­jainkban — legalább tizenöt éve — tülekedni kell az eláru­sítók kegyeiért, s ha két cipő nem felel meg. inkább másik boltban folytatja a vevő a ke­resést, minthogy kitegye ma­gát az eladó szemrehányó tü­relmetlenségének. De jöjjön csak egy kedves ismerős! Mindjárt előkerül a türelem, s a közvetlen, barát­ságos, emberi hang. Ha valaki figyelemmel akar­ja kísérni a kétarcú emberek arc- és hangváltozását, üljön be egy zsúfolt fodrász-, vagy borbélyüzletbe. Ott hallgassa meg a munkába vett fejek fe­lett folyó egymásközti cseve­gést, majd a vendégnek oda­vetett kurta szavakat — fő­ként, ha az illető csak vélet­lenül betévedt, s nem „törz»- vendég". Honnan, miből ered ez a ri­degség? Miből táplálkozik ez az újfajta arisztokratizmus? A kisemberek fontoskodó gőgje mire épül? pp(l;0 mindenki vágyik rá. l cu»_ s megkívánná, hogy emberi hangon, türelemmel foglalkozzanak vele. Az adó­ügyi előadó, vagy a titkárnő, az íróasztala mögé bástyázó- dott hivatalnok vérig sértődik, ha az orvosi rendelőben eré­lyesebben szólnak rá. Ugyan­akkor, ha egy ápolónő hivata­lában keresi fel, megvárakoz­tatja, akár ok nélkül is, vagy morózusan tekint rá — mert itt ő az úr. Az elárusítónő is azt szeretné, ha a fodrásznál széles mosollyal tolnák alá a széket, s nem úgy kérdeznék meg, milyen frizurát akar, mint ahogyan esetenként ő ve­ti oda foghegyről a vevőnek — mit tetszik? Fárasztóbb barátságosnak lenni, mint dühös arckifejezés­sel dolgozni? Azt hiszem, az utóbbi fárasztja inkább az em­bereket. Hányszor tapasztaljuk, hogy egyik-másik oroszlán hí­rében álló, sőt kifejezetten go­romba ember teljesen átala­kul, amikor egy fokkal maga­sabb beosztású, vagy éppen vele egyenrangú toppan szo­bájába. Az oroszlán ilyenkor leveti bőrét, fáradtan elnyúlik a foteljában, vagy éppen fel­egyenesedik kopott íróasztala mögül, s előveszi a veleszüle­tett hétköznapi hangját. Sok­szor még panaszkodni sem átall: hogy ez rettenetes, min­dig ez a hajsza, s csupán né­hány pillanata van rá, hogy magánemberként szóljon, vi­selkedjen. ismerő­söm, úgy­nevezett magas vezető beosz­tásútól kezdve körzeti orvosom, fiatal és idősebb hivatalnokon át az elárusítóig, akiknek év­tizedek óta csak egyetlen ar­cát, hangját ismeri környeze­te, s mindenki, aki csak kap­csolatba kerül vele. a termé­szetes. póztalan emberi arcát. Jó néhány — de viszonylag mégis nagyon kevés. S számuk az utóbbi években közel sem nó olyan mértékben, mint a kétarcúak tábora. Adamovics Hona Van jó néhány •• __ Ültetik a paradicsom-palántákat A Felszabadulás Tsz-ben 22 000 négyzetméter üvegborítású hajtató- és palánta nevelő- házat létesítenek az idén. Ezenkívül fóliasátrakban is nevelnek primőröket. Jelenleg parattlcsompalántákat ültetnek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom