Észak-Magyarország, 1969. április (25. évfolyam, 75-97. szám)
1969-04-26 / 94. szám
Szombat, 1969. április 26. ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Őrjárat a vásárlók védelmében ii. Jó cs rossz lóg kör A vásárcsarnokkal szemben levő nagy húsboltból elégedetten távozunk. A csemegeosztályon a mérleg pontos, nincs baj a mérésekkel. Próbavásárláskor mint vevőt nem csaptak be és nem károsítottak meg. A boltvezető, Rikvalszky László, figyelemmel kísérte, hogyan fogadják, hogyan szolgálják ki a vevőket. És nyilvánvaló, hogy a bolt vezetőjének magatartása, viselkedése jó hatással van a bolt szellemére. Korántsem mondhatjuk ezt a Petneházy úti bérházaknál levő 428-as számú húsboltról. Tavaly a rendet és a tisztaságot illetően sok volt a kívánnivaló. A boltvezető, Kocz- ka József távol van. Az, őt helyettesítő segéd, valamint a tanuló dicséretre méltó rendet csinált, minden árut ellátott árjelzővel. A kiszolgálással sem volt baj, csak a számolással. Itt a „tévedés” 2 forint 84 fillér. A tévedő védelmében el kell mondanunk, hogy alig 8 hónapja van a szakmában, udvarias, szakmailag kezdi érteni a mesterségét, bár ez nem mentség, hiszen a vásárlók mégiscsak többet fizettek. Itt egy kellemetlen, s kissé visszataszító jelenet következett. A boltvezető felesége, Koczka Józsefné — aki valami véletlen folytán itt volt —, a hajdani mesternék emberi önérzetet sértő stílusával esett neki a tanulónak. Ilyeneket hangoztatva: — Már többször megmondtam az uramnak, hogy sohase lesz belőle semmi. Hm. Valóban csak a tanulóban lenne itt a hiba? fíomloíí áruk és mócsing Tavaly erről az üzletről többek között a következőket írtuk: „...a próbavásárláskor kapott 1 kilp. leveshús — romlott (!) volt- Több yásdrlö eli mondotta, hogy a színhúshóz odacsapják a mócsingot is. — Ezt is el kell adni!” Van-e változás ? — Az asszony gyakran ezzel fogad. Nézd csak, már megint becsaptak. Mócsingot csaptak a húshoz — panaszolta az egyik lakó. Elmondotta, találkozott egy többgyermekes családanyával, aki emiatt sírva ment haza. Beszéltünk egy kereskedelmi kollektívával, kijelentették: a rossz kiszolgálás miatt másutt vásárolnak. Nos, mellesleg a „hagyományhoz” híven, a rántani való sertéskarajhoz mi is kaptunk néhány deka mócsingot — színhús árban. És találtunk romlott árut is. A tőkehússal együtt 15 ki- ló pontyot tároltak. A bolt- vezetőt helyettesítő dolgozó (akiről a vásárlók igen jó véleménnyel vannak) elmondotta, hogy a romlott árut április 10-én leltár szerint Koczka Józseftől vette át. Az áru, amelyet április 17-én találtunk meg, emberi fogyasztásra veszélyes. Szakvélemény: „a romlott halat kereskedelmi forgalomból kivonni!” Érdemes megemlíteni, hogy a vállalat már aznap intézkedett is. A múlt év augusztusában romlott árut találtunk a Gőzön Lajos úti húsboltban. A boltvezető Horváth Károly — szabálytalanul — saját maga gyártott az üzletben többek között sajtot. Ebből közel tíz- kilónyit kellett kivonni a forgalomból. Vajon leszűrték-e a tanulságot? Nos, beszéljenek a bizonyítékok. Nyolc disznóláb közül négy gyanús, illetve egy minden kétséget kizárólag romlott volt. Ezt elismerték a vállalat központjában is. Mi nem keressük, honnan került ide annyi sertésláb, amennyit a többi vizsgált boltban összesen sem találtunk. Azon sem lepődtünk meg, hogy próbavásárláskor azt mondták, nincs íőzőkol- bász, de négy kilót találtunk a „pult alatt”, pontosabban a hűtőben. Jó a belső ellenőrzés — Hat éve dolgozunk együtt. Tizenheten, tizenhét nő. És öt éve dolgozunk szocialista brigádként — mondja Janik Zoltánná, a miskolci Művész bisztró vezetője. Mi ugyan nem láttunk itt különösebb kifogásolnivalót, de a boltvezető elmondta, hogy azért akadnak itt is apróbb hibák. — Havonta egyszer éjszaka nagytakarítást rendezünk. Ilyenkor vagyunk csak magunkban. És ez a közös munka mindig felér egy jó brigádértekezlettel. Megbeszéljük, mi a jó, és hol a hiba. Egyébként a brigádban minden feladatnak . van felelőse és ennek mindenki igyekszik eleget tenni. A brigád fegyelmez is. Ha észrevesszük, hogy valaki hibát követ el, házi írásbeli fegyelmit adunk. Hiányzó konyak Az idő már a késő éjszakába hajlik, amikor belépünk a tapolcai Kisvadász kapuján. A helyiségekben jó hangulat, kulturált környezet fogad. Sok a külföldi vendég. A kohászok lengyelekkel, a drótgyáriak németekkel vannak itt. — Kérem, van még szabad hely? — Ö, hogyne — mondja készségesen a pincér és az asztalhoz kalauzol. Egy fél konyakot és egy fél barackot, aztán még két fél konyakot kérünk. A pincér gyorsan, szinte nesztelenül hozza. Ez rendben is lenne, de... Az italokat feltűnés nélkül visszavitetjük, s megkezdődik a mérés, a fokolás. Az egyik konyakkal kis baj van. A Cabinet brandyból 7 milliliter hiányzik. A kávéfőzőnő arra hivatkozik, hogy sok a vendég, a pincérek sürgetik, és ... jó, jó, de egyetlen féldecinél 1 forint 73 fillérrel csaptak be. A szerencsi 77-es számú kisvendéglőbe már ismerősként megyünk be. Tavaly itt is becsaptak, kevesebbet mértek, többet számoltak. „Sorsunkat” most sem kerüljük el. A két fél kisüstiből 6 milliliter és az ugyanannyinak kért konyakból 9 milliliter hiányzik. 2 forint 5 fillérrel csaptak be. Pedig a felszolgáló és a csapos más. A vezető ugyanaz. Ügy látszik, a szellem is. Csorba Barnabás (Folytatjuk) Kétarcú emberek IdŐS bácsi ^ hozzánk 1UWS UdtSl panaszával. Nehéz volt az ügy, szerteágazó az elintézési mód, de a kérés teljesen jogos, indokolt volt Telefon X.-nek, telefon Y.-nal. Egyik nap megbeszélés Z.-nél, ahová feltétlen el kellett hívni V.-t is. Valakinek határozottan meg kellett mondani, hogyha továbbra is akadályozza a jogos igény megvalósíthatóságát akkor az ügyből cikk lesz. Ez hatott, t minden megoldódott. A bácsi nagyon boldogan ismét és utoljára eljött, s köszönte a szerkesztőség segítségét. Ügy mellékesen, ezt is mondta: — Semmi reményünk nem volt Az ügyintéző hivatalnok már fogadni sem akart, s amikor önök beavatkoztak, az a kartárs is olyan kedves lett. Barátságos, igazán annyi jóindulattal viseltetett irántunk, hogy nagyon-nagyon megszerettem ... Nem ábrándítottam ki a bácsit, pedig azt szerettem volna mondani: — Csak soha setessék megszeretni azt a kétarcú, rideg bürokratát. Azt, aki mindezt fele idő alatt elintézhette volna, ha emberségesen, lelkiismeretesen dolgozik. A napokban magam jártam az egyik kerületi tanácsnál. Beléptem az irodába, s hirtelen megdermedt a levegő. Az előbbi beszéd elhalt. A három nő íróasztala fölé görnyedt. Tüntetőén nem vettek rólam tudomást. Ugyanis nem volt éppen ügyfélfogadás. A hozzám legközelebbi íróasztalnál ülő fiatal barna asszony szigorú, elutasító arckifejezést öltött. Küldött lesz Eszter Alighanem a legfiatalabb vöröskeresztes titkár Borsodban Grynaeus Eszter. Életkora irigylésre méltó: mindössze tizenhét éves. Hogyan került ily’ fiatalon a mozgalomba? Megyénk több iskolájában működik csoportja a mozgalomnak. Sajátos célokat igyekeznek megvalósítani a fiatal aktívák az ifjúsághoz legközelebb álló. legszimpatikusabb eszközökkel. A sárospataki gimnáziumban már több éves hagyományai vannak a vöröskeresztes munkának. Ott működik az egyik legjobb csoport, melynek titkára a harmadikos Eszter. Véget ért a szalenkanász A tavasz eleji tojásrakás előtt idén a szalonkahúzás is. A zempléni erdőkben csak mc«t, április második felében ért véget. Ez a kedves költöző madár a telet melegebb tájakon, főképp a Földközi-tenger vidékén tölti, s visszafelé jövet, tavasszal átvonul hazánkon is, hogy aztán tőlünk északabbra vándoroljon „nyaralni”. Am, mert a Bükk és a Zempléni hegység nyáron is hűvös, így egy részük tojásrakás és költés idejére is nálunk marad. A tavasz eleji tojásrakás előtt két-három hétig tart a szalonkahúzás, ami különös élmény a vadászoknak, nem utolsósorban azért, mert csak Az első kiváló vasgyujiő eredmények Megyénkben több iskola máris kiváló eredményeket ért el a napokban megkezdődött, s június 10-ig tartó vas- és alumíniumgyűjtő kampányban. Különösen a mezőkövesdi járás úttörői gyűjtöttek sok vashulladékot. A szentistváni iskola tanulói például 117, a szoniolyai úttörők 101, a bogácsiak pedig több, mint 74 mázsa vashulladékot adtak át a MÉH-nek. Csupán ennél a három iskolánál, már most. 2935 MÉH nyereménysorsjegynek akadt gazdája. <*) ekkor lehet puskavégre kapni őket. Nappal elbújnak a fény elől az avarban, a bokrok alján, de a nász idején estefelé szinte mindennap percnyi pontossággal ugyanabban az órában felröppennek a magasba. Előbb a hímek, melyek jellegzetes korrogással hívogatják párjaikat, amire azok halk pisszegő hangon válaszolnak. A nászrepülés, vagy másképpen a húzás mindössze 15 —20 percig tart a levegőben, s ez a vadászok pillanata. De ilyenkor sem könnyű célba- venni őket, mert nem egyenesen, hanem imbolyogva repülnek. S ha szél fúj, hirtelen levágódnak a földre. Közeledik a tavasz vége, s a zempléni hegyekben is véget ért a szalonkahúzás. Amint mondják, jól sikerült. A vadászok elégedettek az eredménnyel. Ugyanezt már nem mondhatják el bükki társaik. Hiszen itt sokkal szeszélyesebb, hidegebb volt az időjárás, s a szalonkák későn és ritkán mertek mutatkozni, így aztán csak néhány vadásznak volt szerencséje.'Az idei rekordot Juris József, a Keletbükki Állami Erdőgazdaság főkönyvelője érte el, aki hét szalonkát ejtett. Az erdészek megfigyelése szerint, most a korábbi éveknél több szalonka telepedett meg a Bükk erdeiben. Beszélt tevékenységükről, megmutatta az érdeklődőknek munkatervüket is. Osztályonként két felelős tagja van a csoportnak, 62-en igyekszenek egyre több hívet találni a mozgalomnak. Jó eredmények születtek a tisztasági mozgalomban, havonta értékelik. Egészségügyi felvilágosító előadásokat szerveznek, mentőállomást létesítettek az iskolában, hogy esetenként gyors elsősegélyt tudjanak nyújtani. Szakköröket is alakítottak, s legnagyobb sikere a Nagylányok iskolájának lett — sok hasznos ismeretet, tudnivalót sajátíthatnak el ezeken a foglalkozásokon a lányok. Az ifjú vőröskercsztes titkárt egyébként nagy megtiszteltetés érte: megyénk egyik küldötte lesz a mozgalom májusi kongresszusán, Gy. K. Még egyszer köszöntem. Nem fogadták. Helyette a morcos barna rekedt hangon megkérdezte, kit keresek. Mondom, hogy kit. — Milyen ügyben? — szegezi nekem vészjóslóan a kérdést Bemutatkoztam, s közöltem volna, hogy... de erre nem volt időm. A hölgy homlokáról kisimult a ránc, s negédes mosoly folyt szét az arcán. Már tárta is az ajtót, s közben csivitelt, egy nem tudom eddig hol rejtegetett csengő hangocskán. Oh, szegény ügyfelckt Vao példám kívülről is. A véletlen úgy hozta, hogy az egyik kis faluban érte el a kanyaró ötéves kislányomat. Szomszédházban volt a körzeti orvos, akit nem ismertem előzőleg. Érte küldtem. Visszaüzent, hogy mivel szomszédok vagyunk, nekem is annyiból áll átmenni. A lázas, síró gyereket átcipeltem. Közben az adatok felvételére is sor került. A férfi, a hivatalnoknőhöz hasonlóan „magához tért”. Ezt a kifejezést kell használnom, mert nem akarom, nem merem elhinni, hogy ezeknek a kétarcú embereknek az a rideg, száraz, hivatalos hang lenne a természetes emberi hangja. Amikor azt láttam, hogy nagy igyekezetében üvöltő lányom fenekére fagyasztót fecskendez, mielőtt az injekciós tűt beleszórná, már szinte nevethetnékem támadt. Pedig ez, sajnos, nem tréfa. Az utóbbi időben ijesztő módon terjed a hivataloktól kezdve a kereskedelmen át az egészségügyig, ott különösen a rendelőintézeti középkáderek körében valamiféle „kincstári” stílus. Mindenki úr akar lenni a maga munkaterületén azok felett az emberek felett, akiknek bármilyen ügyben segítségükre, szolgálatukra kellene állniuk. Hiszen ezért kapják a fizetést, ha most eltekintünk attól, hogy hivatástudatból választották foglalkozásukat. Nem egyszer tapasztalhatjuk, hogy néhány kereskedelmi dolgozó immel-ámmal érdeklődi meg a betévedt vevőtől, hogy mit óhajt. De van példa arra is, hogy hárman-négyen ólálkodnak a pult mögött, egymásra várva, míg a vevő valamilyen határozott formában fel nem hívja magára a figyelmet. , Néha még láthatunk a Ludas Matyiban olyan rajzot, amelyen egv vevő körül rengeteg cipősdoboz hever, s a kiszolgáló már teljesen belefáradt a vevő szeszélyeibe. Ilyenkor szeretném megkérdezni a humoristát: kérem, hol él maga? Hol lát, vagy tapasztal ilyesmit? A mi cipőboltjainkban — legalább tizenöt éve — tülekedni kell az elárusítók kegyeiért, s ha két cipő nem felel meg. inkább másik boltban folytatja a vevő a keresést, minthogy kitegye magát az eladó szemrehányó türelmetlenségének. De jöjjön csak egy kedves ismerős! Mindjárt előkerül a türelem, s a közvetlen, barátságos, emberi hang. Ha valaki figyelemmel akarja kísérni a kétarcú emberek arc- és hangváltozását, üljön be egy zsúfolt fodrász-, vagy borbélyüzletbe. Ott hallgassa meg a munkába vett fejek felett folyó egymásközti csevegést, majd a vendégnek odavetett kurta szavakat — főként, ha az illető csak véletlenül betévedt, s nem „törz»- vendég". Honnan, miből ered ez a ridegség? Miből táplálkozik ez az újfajta arisztokratizmus? A kisemberek fontoskodó gőgje mire épül? pp(l;0 mindenki vágyik rá. l cu»_ s megkívánná, hogy emberi hangon, türelemmel foglalkozzanak vele. Az adóügyi előadó, vagy a titkárnő, az íróasztala mögé bástyázó- dott hivatalnok vérig sértődik, ha az orvosi rendelőben erélyesebben szólnak rá. Ugyanakkor, ha egy ápolónő hivatalában keresi fel, megvárakoztatja, akár ok nélkül is, vagy morózusan tekint rá — mert itt ő az úr. Az elárusítónő is azt szeretné, ha a fodrásznál széles mosollyal tolnák alá a széket, s nem úgy kérdeznék meg, milyen frizurát akar, mint ahogyan esetenként ő veti oda foghegyről a vevőnek — mit tetszik? Fárasztóbb barátságosnak lenni, mint dühös arckifejezéssel dolgozni? Azt hiszem, az utóbbi fárasztja inkább az embereket. Hányszor tapasztaljuk, hogy egyik-másik oroszlán hírében álló, sőt kifejezetten goromba ember teljesen átalakul, amikor egy fokkal magasabb beosztású, vagy éppen vele egyenrangú toppan szobájába. Az oroszlán ilyenkor leveti bőrét, fáradtan elnyúlik a foteljában, vagy éppen felegyenesedik kopott íróasztala mögül, s előveszi a veleszületett hétköznapi hangját. Sokszor még panaszkodni sem átall: hogy ez rettenetes, mindig ez a hajsza, s csupán néhány pillanata van rá, hogy magánemberként szóljon, viselkedjen. ismerősöm, úgynevezett magas vezető beosztásútól kezdve körzeti orvosom, fiatal és idősebb hivatalnokon át az elárusítóig, akiknek évtizedek óta csak egyetlen arcát, hangját ismeri környezete, s mindenki, aki csak kapcsolatba kerül vele. a természetes. póztalan emberi arcát. Jó néhány — de viszonylag mégis nagyon kevés. S számuk az utóbbi években közel sem nó olyan mértékben, mint a kétarcúak tábora. Adamovics Hona Van jó néhány •• __ Ültetik a paradicsom-palántákat A Felszabadulás Tsz-ben 22 000 négyzetméter üvegborítású hajtató- és palánta nevelő- házat létesítenek az idén. Ezenkívül fóliasátrakban is nevelnek primőröket. Jelenleg parattlcsompalántákat ültetnek.
