Észak-Magyarország, 1969. április (25. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-23 / 91. szám

1969. április 23. szerda ÉSZAK-MAGYAROR57ÁG 3 társadalmi kérdések a megyei pártbizottság ülésén in. i AZ IPAKI / es u ‘«t'zogazda­I ___________I sági kérdésekén t úl a kibővített megyei párt­bizottsági ülés részletesen fog­lalkozott társadalmi kérdések­kel is. A jelentés, s dr. Bod­nár Ferenc elvtársnak, a Köz­ponti Bizottság tagjának, a megyei pártbizottság első tit­kárának szóbeli kiegészítése megyénkben és Miskolcon az egyik legjelentősebb társadal­mi kérdésnek a lakásproblé­mát ítélte meg. A .15 éves lakásfejlesztési terv Borsod megyében 75 ezer lakás felépítését irányozta elő, mely az országosan tervezett I millió lakásnak 7,5 százalé­ka. A tervidőszak eddig eltelt 8 éve alatt közel 38 ezer lakás, a 15 évi előirányzatnak mint­egy 50 százaléka épült meg. Az állománynövekedés a vá­rosokban 28, a községekben II százalékos. Az építőipari vállalatok és szövetkezetek 1968 folyamán 1980 lakást ad­tak át, 93 darabbal többet, mint az előző évben. A lakás­építés ütemének növelésében, tárgyi feltételeinek biztosításá­ban sokat segít a Borsodi Házépítő Kombinát üzembe lépése — állapította meg a pártbizottsági ülés. A laksáépítés eddigi ered­ményei ellenére a száz la­kásra juió lakók száma tekin­tetében Borsod országosan az utolsó helyen áll a megyék rangsorában. Miskolc varos területén a lemaradás felszá­molása érdekében legalább 300—400 millió forint többlet­költség biztosítására lenne szükség az 1970-es évektől kezdődően. A másik igen lényeges kér­dés — állapította meg a párt­bizottsági ülés —■ a közleke­dési és hírközlési hálózat fej­lesztése. Az elmúlt két év alatt biztosított közel 1 milli­árd forint felhasználásával alapjaiban megfelelő volt az ütem, de közel sem lehetünk elégedettek. Elkészültek olyan létesítmények, mint például a vasúti fővonal villamosítása, a miskolci autóbuszpályaudvar a kazincbarcikai AKÖV for­galmi telep, a hejőcsabai aluljáró, a Sajó-híd. és folya­matban van a 3. sz. főközleke­dési út korszerűsítése is. Be­fejezés előtt áll a Miskolc— Hidasnémeti vasútvonal átépí­tése. a MÁV Miskolci Jár­műjavító Üzem rekonstrukció­ja, a miskolci telefon-főköz­pont és hálózat bővítése, va­lamint a 16. sz. Autójavító Vállalat új szerviztelepének építése. Probléma, hogy me­gyénkben az utak rossz álla­potának felszámolásában csak igen lassú előrelépés tapasz- talható. I \ Mir.VFl kiskereskedelmi I A forgalmáról, a szolgáltatásokról pedig a kö­vetkezőket hangsúlyozták a pár tbizotlsági jelentés készí­tői. A megye kiskereskedelmi forgalma 196S-ban 5,8 száza­lékkal haladta meg az előző évit. amely alatta maradt az országos átlagnak. A keres­kedelem árualapjának össze­tétele a múlt évihez képest ja­vult, amihez hozzájárult a fo­gyasztási cikkek importjának, az országok közötti valaszték- cserének jelentős növelése, valamint a többcsdtórnás áru- beszerzés lehetősége is. A kis­kereskedelem a termelői be­szerzéseit ruházati cikkekből és bútorból az előző évinek több mint kétszeresére. _ mű­szaki cikkekből pedig három­szorosára emelte. Ezekkel együtt sem sikerült azonban megszüntetni a hiánycikkeket és felszámolni a választékhi­ányt. Az alapvető élelmiszer­cikkekből az ellátás fokozato­san javult. A korábbi idő­szakhoz viszonyítva a megye vórosaiba'n ma már közel meg­oldottnak tekinthetjük a hús­ellátást. A tarlós fogyasztási cikkek vásárlására az 1967. évinél ?3 százalékkal többet fordított a lakosság. Havasi Béla elvtárs, a vá­rosi pártbizottság első titkára utalt rá hozzászólásában, hogy városunk párttagsága és la­kossága jogosan követelte és követeli a várospolitikában, a városfejlesztésben a határo- zoltab és gyorsabb előrelépést. Következetesség, a megfontolt tervezés, a távlatokban való gondolkodás most kezd beér­ni. most kezdi éreztetni ked­vező hatását — hangsúlyozta. A. lakásépítés üteme — ha az igényt még nem is elégíti ki — gyorsuló tendenciát mutat. Az. ütemet jelentősen elősegíti az elkészült házgyár. De annak ellenére, hogy az épülő laká­sok száma igen jelentős, Mis­kolc lakásgondjait még hí­vóiról sem tudja megoldani. A város legsúlyosabb gondja továbbra is a lakáskérdés. A jelenlegi gyorsabb ütem mel­lett sem csökkennek megfele­lően a gondok. Jelenleg is kö­rülbelül 10—12 ezer a lakás- igénylő. A konkrét helyzet megítélése alapján úgy Iái juk — mondotta a városi pártbizottság első titkára —, 1 hogy saját erőforrásaink nem teszik lehetővé az égető prob­lémák gyors megoldását. E te­kintetben nagyobb állami tá­mogatásra lenne szükség, mert az úgynevezett avult la­kótelepeket, kolóniákat, a má­sodik világháborúból itt ma­radt barakkokat csak így tud­juk felszámolni. Igen komoly problémák a közlekedési utak állapota. Annak ellenére, hogy a tanácsi úthálózat fej­lesztésére jelentős erőfeszíté­seket tettünk, mégis a város összes úthálózatának 34 szá­zaléka kiépítetlen. Biztató, hogy az útépítési, közművesí- tési, felújítási és karbantartási lehetőségeink évről évre nö­vekszenek. Amíg például 1966-ban e célra csak 21 mil­lió forint állt rendelkezésünk­re, addig 1970-re ez az összeg már 47 millió forint lesz. Jó lenne, ha ezzel párhuzamosan a városon áthaladó KPM-utak korszerűsítésére is gyorsabb In­tézkedések történnének. Jelen­tős feladatunk Miskolc város vízellátása, elsősorban az ivó­vízellátás megoldása. A víz- terhelési kapacitás bővítése érdekében számos intézkedés történt. Sajnos azt kell mon­danom, hogy ezek az intézke­dések csak enyhítették, de nem oldották meg a város vízproblémáját — mondotta Havasi elvtárs Í A/ óvni | Kohászati üze- I AZ ozm I mek vezérigazga­tója, Csépányi Sándor _ elvtárs, hozzászólásában szintén fog­lalkozott a lakáskérdéssel. Hangsúlyozta, hogy az Ózdi Kohászati Üzemek az egye­düli az országban, amely nagy gyár létére nem a fővárosban, nem megyeszékhelyen, hanem vidéki városban van. A gyár nagyüzemi szervezettséggel rendelkezik és ugyanakkor a város szociális, kulturális ellá­tottsága elmarad a követelmé­nyektől. Ózd évszázados le­maradással kínlódva el, dol­gozik, fejlődik. Segítséget kér­nek ahhoz, hogy a negyedik ötéves terv végére jussanak el addig, ne kelljen azon vitat­kozni: Űzd város-e, vagy sem Bartók Andrásáé elvtársnő, a megyei nőtanács titkárhe- iyettese felszólalásában töb­bek között érintette a megye kiskereskedelmi forgalmát Igen kedvező jelenség, hogy a csaladok életviszonyainak ked­vező változásaival a háztartá­si munka gépesítettségének fo­ka ugrásszerűen fejlődik A városi és a falusi családok 88 százaléka rendelkezik mosó­géppel. 53 százaléka porszívó­val, 30 százaléka centrifugá­val, 22 százaléka olajkályhá­val. ifi százaléka hűtőszek­rénnyel. A falusi családok 11 százaléka rendelkezik villamos és gáztűzhellyel, A szolgálta­tás és a fogyasztási igények, a korszerű energia, a háztartá­si gépek, félkész ételek és töl­telékáruk irányában fejlőd­nek. A következő években tö­megesen szervezik a háztartá­si gépek vásárlását. A falvak lakossága sürgeti a boltháló­zat fejlesztését, az áruválasz­ték bővítését, s a feldolgozott hústermékekből a jobb .ellá­tást, amit azonban a hűtőtér hiánya sok helyen akadályoz. A kisgyermekes anyák általá­nos kívánalma a gyermekru­házati cikkek árainak mérsék­lése, választékának bővítése. | A SZERENCSI | ső titkára, Imri Gyula elvtárs, hozzászólásának egy részében kapcsolódott a pártbizottság előtt szereplő jelentés azon ré­széhez, amely az úthálózat korszerűtlenségét bírálja. Alá­húzta, hogy valóban igen rossz a helyzet e téren. Meg­jegyezte, hogy a megye útvi­szonyai összefüggésben van­nak Borsod egyéb más elma­radottságával. amit szintén he­lyes lesz orvosolni. Fodor László (Folytatjuk) — Lőrincz Miklós vagyok. Igen, részt vettem a szocialis­ta brigádvezetők III. országos tanácskozásán. Kilencen vol­tunk az LKM-ből, kilencen képviseltük a diósgyőri kohá­szokat. Mondjak valamit ma­gamról, a brigádról? Szabolcsi vagyok. Tanulónak jöttem. Az első napokban nem nagyon tetszett, hiszen addig gyárat sem láttam. Most már nem bírnék az acélmű nélkül élni. Itt akarok kitartani. A brigád­ról annyit: 1962-ben határoz­tuk el, hogy a hármas jelszó szerint akarunk élni. Fel is vettük a Fazola Henrik nevet. Ezzel akartuk kifejezni, hogy nemcsak az újat támogatjuk, hanem hűek vagyunk a hala­dó hagyományokhoz is. Eddig nyolcszor érdemeltük ki a cí­met. Azóta Lupkovi.es Barna és ICanyuk András elvégezte a VIII. általánost, s én a kohó­ipari technikumot. A Il-es ke­mencénél dolgozunk. A bri­gád hattagú. Idetartozik még a régiek közül Kőszegi Lász­ló, s egy új. Hajnal János, aki egy másik brigádból jött ide. Íratlan szabály — Nem baj, ha én a ma­gunk életét egy kicsit kapcso­Tranzisztoros hangos telefon tmmmmmmmmmmmmmrnm A székesfehérvári üzemben sorozatban gyártják a hét- tranzisztoros, hangfrekvenciás erősítőt és hangszórókat. A berendezés hangos összeköttetést biztosít két egymástól távol eső helyiség között. A hangszóró szükség esetén mikrofonként is működik. latba hozom az országos ta­nácskozással? Volt. aki olt be­szélt róla, hogy nem kapnak elég segítséget a műszaki ve­zetéstől. Nálunk a vezetők már régen felismerték, hogy e mozgalom milyen nagy segít­séget ad. mennyire megkönv- nyíti a vezetés helyzetét. Kez­dem azzal, hogy brigádunk egyik tagja, Hegvmegi Kiss György — mérnök. Ö a pat- ronálónk. És ezt mondhatom a műszakos üzemvezetőről. Tóth Gyuláról is. Szívesen segít, s ha gondok vannak, igénybe­veszi a segítségünket. És erre gyakran van szükség. A ke­mencesori dolgozók és vezetők tisztában vannak azzal, hogy itt egy ember elvesz, egy em­ber nem tud csinálni semmit, itt csak az összefogás, több ember akarata hoz eredményt. Jő három éve íratlan szabály, hogy a brigádok összejárnak — segíteni. Szó és kérés nél­kül. Nincs húzódozás, hogy „nem az én kemencém”. Csa­polás után mindig kell javí­tani a kemencét. Ha segítek, a másiktól is segítenek. Gyor­sabban kezdhetjük a követke­ző adag készítését, s a másik kemence kollektívája is gyor­sabban tudja ezt elvégezni, ha mi segítünk. És ez van a bri­gádon belül is. Nem mindegy, hogy a csapolónyílást tíz, vagy húsz perc alatt hozzuk-e rend­be, egy ember kínlódik, vagy a többi is segít neki. És arra is büszke vagyok, hogy nor­mális üzemmenet mellett bár­melyik brigádtag az én mun­kámat is el tudja végezni, tud helyettesíteni. Brígádszerződcs — No, persze vannak ne­künk írott szabályaink is. Gon­dolok itt a szocialista brigád­szerződésre. Ezt az üzem cél­jainak megfelelően dolgoztuk ki. Az acélmű fokozni akarja a termelését. Közölték ve­lünk, hogy mennyi acélra van szükség, s mit várnak tőlünk. Tavaly óránként 9.6 tonna acélt készítettünk. Most azt kérték: legyen 10 és fél. Mi 10,6 tonnát vállaltunk. És tud­ja mi az eredmény? Az órán­kénti II tonnán felül vagyunk! Átlagban. Mármint január 1- től napjainkig. —- A tanácskozáson sok kér­désre kaptunk választ. Arra például, hogy szűkitsük-e, vagy szélesítsük-e a mozgalmat.1 Na­gyon helyesen foglaltak állást abban, hogy ez már tömeg- mozgalommá vált, s a szűkí­tés visszalépést jelentene. Ez erős mozgalom nálunk az üzemben, a gyárban is, hiszen régen „kilépett” a brigádból. Arra gondolok, hogy nálunk az LKM-ben a szocialista mű­hely, egység címért is versen­günk. — És mi az újszerű? El­hangzottak szavak a „hogyan tovább”-ról. Nálunk is vannak brigádok, amelyek már meg­kapták az aranyplakettet is. És most mi legyen? Azt javasol­ták, hogy a tízszeres, illetve ennél többszöri szocialista brigádot tüntessék ki kiváló címmel, s ennek megfelelő anyagi juttatással. Érdemes így dolgozni — És ott hallottam egy ér­dekes dolgot. Azt, hogy az LKM autóbuszt vásárol a szo­cialista brigádok számára, a szocialista brigádok jutalom­ként ezzel járják be az orszá­got. a haza szép vidékeit. Ez a figyelmesség jólesett, s élni is akarunk ezzel a lehetőséggel. — Bennem nagyon jó ér­zéseket keltett a budapesti ta­nácskozás. És nemcsak azért, mert ott lehettem, nemcsak azért, mert sok hasznos dol­got hallottam, amelyet fel­használok majd a munkám­ban. Én másra gondolok. Ar­ra, hogy már cgymillióan va­gyunk a mozgalomban, arra. hogy a mozgalomra irányult most az egész ország figyel­me. És ez igen nagy erkölcsi elismerés. Most már harmad­szor kapott nyilvánosságot, el­ismerést a bennünket hajtó gondolat, eszme, elhatározás, tett. Az. hogy érdemes szocia­lista módon dolgozni, élni, ta­nulni, cselekedni. Az ember­nek ez „zöld utat” ad önma­ga, mások, a társadalom át­formálásához. Az ember tehet és tesz is valamit a társada­lomért. Érzh érezheti, hogy fontos az, amit tesz. És ez ad értelmet az egész emberi élet­nek. Feljegyezte: Csorba Barnabás 300 mezőkeresztes! úttörő példamutatása •• Jóváhagyták az OKU 10 millió forintos bérfejlesztési tervét A minap, egy kissé boron- gós áprilisi reggelen Mezőke­resztesen jártunk. Már búcsúz­ni készültünk Prágav István­tól, a tanács vb-elnökétől, ami­kor megkért, hogy várjunk néhány percet, mert érdekes, kedves látványban lesz ré­szünk. Valóban így történt. Néhány perc múlva ásóval, ka­pával. gereblyével „felfegyver­kezett” vidám gyermeksereg özönlött a község széles főút­vonalára. , Rövid eligazítás után tanáraik és a községi kertészet szakmunkásainak irányításával nekiláttak az át­menti parkrészek felásásához, rendezéséhez. Háromszáz vi­dám, kis úttörő dolgozott szor­galmasan, hogy virágoskertté varázsoljon 18 ezer négyzet- méternyi területet. Hamarosan cseperegni kezdett az áprilisi eső, de a munkát akkor sem hagyták abba. Elsősorban az ő érdemük, hogy kevés község büszkélkedhet olyan sok, szé­pen parkosított területtel, mint Mezőkeresztes. A parkokhoz szükséges sok ezer virágpalántát az ügyesen vezetett községi kertészet ne­velte. A ián ács az idén már ingyen jut ezekhez a palán­tákhoz. mert árúkat a kerté­szet „kigazdálkodja”. Az ár­vácskák, a violák és a szegfűk mellett ugyanis néhány zöld­ségfélét is termesztenek a kis kertészetben. Az idén például már sok fejes salátát értékesí- j tettek a helyi piacon. Gyü­mölcsfáik terméséből is bőven i jut eladásra. Vágott virággal is ez a kertészet látja el a la­kosságot. si lehetőséget. Az új gazdaság- irányítás azonban egy sor át­szervezést, bővítést igényelt. Az új követelményeknek, gaz­daságos termelésnek az ÓKÜ is csak úgy tehet eleget, ha önálló, megerősített közgazda- sági osztállyal rendelkezik, ha minél nagyobb súlyt helyez a piackutatásra, az export-ter­mékek értékesítésére. Ugyan­akkor a minőségellenőrzést is mindinkább gépesítik, amely nagyobb felkészültségű dolgo­zókat igényel, s amely dolgo­zók bérezése nem áll arány­ban végzett munkájukkal. Az szb tagjai egyöntetűen foglaltak állast abban is, hogy a bérfejlesztésből egyen­lő arányban részesedjenek a női munkaerők és a jói dol­gozó fiatalok is. Legyen ez a fejlesztés differenciált, a gaz­dasági vezetők bátran nyúlja­nak az egyenlősdi maradékta­lan megszüntetéséhez. Azok részesüljenek a bérfejlesztés­ből, akik többet tesznek a népgazdaság asztalára. Az előterjesztett elosztási javaslatot az szb elfogadta az­zal, hogy már május elsejével kezdjék is el a gyárrészlegek a személyekre szóló elosztás végrehajtását. Vinczc Zoltán rek, 40 százalékát pedig a mozgóbérek fejlesztésére kí­vánják fordítani. Érdekes és éles vitát váltott ki az elosz­tási javaslatnak az a pontja, miszerint az éves bérfelhasz­nálás alapján jóváhagyott 3,1 százalékos bélfejlesztésből 0,28 százalékot vállalati szintű bér­ügyi intézkedésekre fordíta­nak. Ezekkel a vállalati szin­tű bérügyi intézkedésekkel ép­pen a kiszolgáló üzemek jut­nak előnyösebb helyzetbe. Magasabb százalékban része­sülnek a bérfejlesztés összegé­ből, mint a négy termelő gyárrészleg. A vita során azon­ban bebizonyosodott, hogy például a közlekedési üzemek bérszintje túlzottan alacsony, s ennek eredményeképpen a gyárrészlegen belül évek óta nagy a munkaerő-fluktuáció. Az ÓKÜ közlekedésénél pél­dául tavaly 123 új dolgozót vettek fel. s közülük rövidebb- hosszabb idő után 102-en tá­voztak is. Jelenleg is nagy a munkaerő-hiány itt és prob­lémát okoz a csökkentett mun­kaidőben való üzemelés. Ugyancsak vitára adott al­kalmat a javaslatnak az a része is, amely az alkalma­zotti állománycsoport részére biztosít nagyobb bérfejleszté­Az Ózdi Kohászati Üzemek szakszervezeti bizottsága a napokban igen fontos kérdés­ben döntött. Korábban már hírt adtunk arról, hogy az ÓKÜ 1969-ben több mint 10 millió forintot használ fel a munkások és alkalmazottak bérfejlesztésére. A vállalat bér- és munkaügyi főosztálya ez alkalommal terjesztette az szb elé azt a javaslatot, amely a bérfejlesztésre szánt összeg elosztását tartalmazza. Üjszerű a javaslatnak az a pontja, miszerint a gyárrész­legek. önálló gazdasági egy­ségek, főosztályok a bérfej­lesztéssel egész évben folya­matosan kell, hogy éljenek. A nagyobb ösztönzési lehetőség érdekében kimondja a terve­zet, hogy a bérfejlesztésre szánt összeg 0,8 százalékával az üzemi gazdasági vezetők csak az utolsó negyedévben élhetnek. Ugyanis, ha a gyár­részlegek az év elején teljes mértékben felhasználják a rá­juk eső éves bérfejlesztés le­hetőségét, az év utolsó hó­napjaiban már nem áll mód­jukban ilyen formában jutal­mazni a jó gazdasági, termelő- munkát végző dolgozókat. A bérfejlesztésre szánt ösz- szeg 60 százalékát az alapbé­Mh&y amtlhohol Megvalósítjuk a fi pártkongresszus határozatait

Next

/
Oldalképek
Tartalom