Észak-Magyarország, 1969. március (25. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-02 / 51. szám

2 lüTXHr iB~ rniT *■< -rri m ga ,n 11 ,ik Ii% ai, 0 OrAK-MAGYfitfOKSZAO Baráti találkozó Moszkvában A Szovjetunió Kommunista Partja Központi Bizottságának meghívására február 26-tól március 1-ig Moszkvában tar­tózkodott Nyers Rezső, az MSZMP PB tagja, a Központi Bizottság titkára, Apró Antal, az MSZMP KB PB tagja, a Minisztertanács elnökhelyette­se. Kíséretükben voltak Párái Imre, az MSZMP KB tagja, az Országos Tervhivatal elnöke. Vályi Péter pénzügyminiszter és Bálint József, az MSZMP KB gazdaságpolitikai osztályá­nak vezetője. A magyar küldöttség talál­kozott K. F. Katusevvel, az SZKP KB titkárával, M. A. Leszecskóval, az SZKP KB tagjával, a Minisztertanács el­nökhelyettesével, V. F. Garbu­zov pénzügyminiszterrel, M. 1. Misznyikkel, az Állami Terv­bizottság elnökhelyettesével, B. . 1. Gosztyevvel, valamint O. A. Csukanovval, az SZKP KB osztályvezető-helyetteseivel, V. Sz. Alhimov külkereskedelmi miniszterhelyettessel. A talál­kozók során baráti eszmecse­rére került sor a gazdasági együttműködés továbbfejlesz­tésének kérdéseiről. Február 2B-án A. P. Kirilen­ko, az SZKP PB tagja, a KB titkára találkozott Nyers Re­zsővel. Apró Antallal. A találkozó szívélyes, elv­társi légkörben zajlott le, A magyar delegáció március elsején hazautazott. A vnuko- vói repülőtéren a delegációt K. F. Katusev, M. A. Leszecsko, B /. Goszt yev, O. A. Csukanov búcsúztatta. A repülőtéri búcsúztatáson jelen volt Szipka József, a Ma­gyar Népköztársaság moszkvai nagykövete, valamint a Szov­jetunióban működő magyar szervezetek számos tagja. Nyers Rezső, a Központi Bi­zottság titkára és Apró Antal, a kormány elnökhelyettese, az MSZMP Politikai '• Bizottságá­nak tagjai, akik az SZKP Köz­ponti Bizottságának meghívá­sára látogatást tettek a Szov­jetunióban, szombaton haza- J érkeztek Moszkvából. Nyers Rezső az MTI mun­katársának adott nyilatkoza­tában elmondta: A szocialista gazdasági integráció elvi kér­déseiről tárgyaltak vezető szovjet személyiségekkel. Mi­vel az említett kérdések más szocialista országokat is érin­tenek, várható, hogy a megbe­szélések más országokkal is folytatódnak. A magyar— szovjet dialógus során a gaz­dasági együttműködés számos kérdésében kicserélték nézetei­ket. Az alapkérdésekben teljes nézetazonosság alakult ki, több módszerbeli kérdés azon­ban még tisztázásra vár. Mi­vel a megbeszélések eszmecse­re jellegűek voltak, okmányok aláírására nem került sor. Nixon-De Gaulle találkozó Az angol kormány megtagadta ning Star szerkesztője erélyes tiltakozást jelentett be a bel­ügyminiszternél. A szombati Morning Star vezércikkben teszi nevetséges­sé a miniszter fura logikáját: még az amerikai kormány is kénytelen volt beleegyezni ab­ba, hogy a párizsi tárgyaláso­kon elfogadja a DNFF képvi­selőinek jelenlétét. Callaghan azonban „nixonabb” akar len­ni Nixonnál. A Jugoszláv Kommunisták Szövetségének Központi Bi­zottsága szombaton kiáltványt lett közzé a JKSZ — illetve a Jugoszláv Kommunista Párt — megalakulásának 50. évfordu­lója alkalmából, amelyben fel­szólította Jugoszlávia népeit és a kommunistákat „erősítsék az ország népeinek és nemzeti­ségeinek egyenjogúságát, test­vériségét és egységét”. A „köz­vetlen szocialista demokráci­át” és „az önigazgatási rend­szert”. A kiáltvány a JKSZ nemzetközi feladataival kap­csolatban úgy fogalmaz, hogy „továbbra is állhatatosan és következetesen küzdj ünk min­den nép nemzeti szabadságáért és egyenjogúságáért, minden viszály békés rendezéséért és azért, hogy a haladó erők egyesüljenek a béke és a szo­cializmus győzelméért, vala­mint az imperializmus, a he­gemónia, az erőpolitika és a leigázás elleni harcban”. Sírban kivégzését kéri Egy hét múlva békekolcsön-sorsolás Az Országos Takarékpénztár ugyancsak délelőtt fél tíz óra- egy hét múlva, március 10-én kor az V. és a VI. Békeköl- rendezi meg az I., V. és VI. csőrit húzzák. Békekölcsön 1969. első félévi A két napon a három béke­sorsolását Budapesten, a Műn- kölcsönből összesen 1 068 750 nich Ferenc utcai kultúrterem- kötvényre 150 003 200 forintot be„n;. . ..... sorsolnak ki. A kötvények bc­Marcius 10-en, hétfőn del- .... , . előtt fél 10 órai kezdettel az valtasa március 17-én kezdo- I., március 11-én, kedden, dik. A Robert Kennedy meggyil­kolásával vádolt Sirhan B. Sirhan perében fordulat állt be: a teljesen összeroppant vádlott kijelentette, hogy bű­nös, és kivégzését kéri. „Kennedyt szándékosan, 20 éve táplált rosszindulattal, elő­re megfontolt módon öltem meg” — mondotta. Sirhan ki­jelentette, hogy a továbbiak­ban nem tart igényt a három­tagú védelem közreműködésé­re. Cooper, a védelem veze­tője elmondotta, „egyikünk sem óhajt olyan védencet kép­viselni, aki szolgálatainkra nem tart igényt”. Walker főbíró azonban meg­erősítette a védelem megbíza­tását, arra való hivatkozással, hogy Sirhan nem képes saját védelmének feladatait ellátni. Figyelmeztette Sirhant, hogy ha hasonló közbeszólásokkal zavarja a per menetét, széké­hez fogják kötözni és bekötik a száját. A továbbiakban a bíróság Sirhan 56 éves édesanyját idézte meg tanúként. Mrs. Sir­han azonban alig kezdte meg vallomását, amikor a védelem a tárgyalás hétfőre való elna­polását kérte. A bíróság helyt adott a kérésnek. $1 * ■Hl lé 1 1» A sokat emlegetett amerikai tempó ráillik Nixon utazásá­nak külső jegyeire. Brüsszel­ben tárgyalás a NATO-ról, Londonban az Angliával fenn­álló „különleges társasviszony” élesztgetése; Bonnban atomso- rompó-ügyek; Nyugat-Berlin- ben a kötelező demonstratív látogatás; Rómában az olasz— amerikai viszony mellett a kö­zel-keleti helyzet; Párizsban De Gaulle „kóstolgatásai’, majd befejezésül ismét Rómá­ban, a Vatikánban történő tisztelgés — mindez nyolc nap alatt. Természetesen a végle­ges mérleget korai lenne még megvonni, de ez a villámláto­gatás legfeljebb némileg eny­hítette, de nem oldotta meg a nyugati szövetség problé­máit. Az új amerikai elnök lélegzetvételnyi időt nyert, hogy megkezdhesse a többi probléma rendezését. A nyugati szövetség zilált sorainak rendezése ugyanis csak előjátéka a kelet—nyuga­ti tárgyalások megkezdésének. A jelek szerint Moszkvában nagy figyelemmel kísérik Ni­xon első intézkedését, igaz, egyelőre még kevés olyan tény áll a világ rendelkezésére, hogy az új elnök valóban mó­dosítani kíván a johnsoni vo­nalvezetésen. De éppen ezen a héten olyan hallatlan mérték­ben felgyorsultak az esemé­nyek, hogy a közeljövőben va­lószínűleg többet tudhatunk majd Nixon igazi szándékáról. Nixon Nyugat-Európába ma­gával vitte a „Fehér Házat”, (legfőbb tanácsadóit). S magá­val vitte az amerikai politika továbbra is első számú problé­máját: a vietnami kérdést. Már a repülőgépen u* azott, amikor megérkeztek az első táviratok Saigonból, a DNFF általános támadásáról. Ez az offenzíva bizonyos fokig más jellegű, mint a tavalyi hold-új­évi akció: nem annyira terü­letnyereségre és a nagyvárosok­ba való behatolási-a irányul, inkább az amerikai támasz­pontokra, hadianyagraktárak­ra, repülőterekre kívánnak csapást mérni a szabadsághar­cosok.! Hatékonyságukat mu­tatja, hogy egyszerre vettek rakétatűz alá ötven amerikai 'll] y 11 S S XXII. — Mit akarnak? — Majd mi kérdezünk, — mondta most egy magas hom- lokú, napbarnított, kis zömök ember, előrelépve az óriás mel­lett. — Kik vagytok és hová men­tek? — Filmesek vagyunk, a dzsungelben néhány felvételt készítettünk és Marokkó felé igyekezünk. — Hányán vannak a ponyva alatt? — Két öreg filmíró a csa­ládjával. — Hajtsd hátra a ponyvát! Ez nyomban megtörtént. A légionisták önkéntelenül hát­raléptek. Egy csomó puskacső meredt feléjük. Tudja isten honnan, a kormánynál ülő Stuck is fegyvert fogott rájuk, ök szabadon álltak és a kocsi­ban levők az autó oldalával fedezték magukat. Két sortűz és mielőtt felemelhetik fegyve­rüket. végezne!: velük. — Hármat számolok — mondta egy éles hang az autó­ból —, addig tegyétek le a puskáitokat, de nagyon óva­tosan, mert egy meggondolat­lan mozdulat és halomra lö­vünk mindnyájatokat. — Mindnyájatokat... mind­nyájatokat ... — mormolta egy kísérteties hang. A köpcös az óriásra nézett. Az meg a társaira. — Azt hiszem — szólt hal­kan a köpcös — öngyilkosság lenne a harc. — Mi lesz?! — ismételte tü­relmetlenül az iménti hang. — Lerakták a fegyvereiket. Fehér ruhás, kissé horgas orrú, magas ember szállt le az autóról és nyugodtan odament hozzájuk. — Ki a vezetőtök? — Én vagyok — mondta a köpcös. — A nevem dr. Mon­ton. Maga ki? — Bradley Tamás. Filmesek vagyunk és Marokkóba tar­tunk. Megbízhatnak bennünk, nem jelentjük fel magukat. Szóljanak, ha szükségük van valamire, kaphatnak konzer- vet, cigarettát és hűtött ivóvi­zet. Innen már könnyű út ve- :et Marokkóig. Dr. Morton nyugodtan nézte az előtte állót. Azután így szólt: Most az egyszer Bradley is meglepődött. — Mit mond? — Mióta szokták szökött lé­gionisták magázni egymást? Azt kérdezem, hogy honnan szöktetek meg és hol hagytá­tok a hullákat? Bradley összeráncolta a homlokát. — Honnan veszi ezeket? — Ne nevettesd ki magad! Nem tudod, boldog ember, hogy ez a fajtájú Lebel gyors­tüzelő, amit itt tartasz a kezed­ben. csakis a francia idegen­légió számára készül? Az pe­dig nem valószínű, hogy fil­mesek vegyék el légionáriustól a fegyvert. Sokkal valószí­nűbb, hogy a légionista lelövi a filmest és elveszi a civil ru háját. — Egészen rendes fickó — mondta Kjörgson a kocsiból. — Nekem például tetszik ez a kicsi. — Rendben van — mondta Bradley. — Jól következtettél! Knptok tehát konzervet, sőt polgári ruhát is, van itt elér.'. Ezt már nz előbb felajánlót tam. — Nem egészen igazságos a dolog, pajtás — felelte vidá­man dr. Morton. — Az autót !s meg kell osztani velünk. Fe­le-fele. — Hogy a fenébe ne! — kiál­totta Stuck. — Mi is alig fé­rünk el benne. — Hát majd kiszálltok. —Ügy éljek, maga nem nor­mális — szólt közbe idegesen Krakauer. — Ha maga rávesz to I b '*l! 'íh Ni A létesítményt és az előzetes ét* intézkedések ellenére átható) tak a dél-vietnami főváro védelmi gyűrűjén. Európa szívében is válsái bontakozott ki. Nyugat-Berlh körül. A Német Demokratiku Köztársaság a hét során pozi tív kezdeményezéseket tett 1 krízis megoldására. Walt«1 Ulbrlchtnak Willy Brandtho: intézett levele jelentős gesz tust helyezett kilátásba. Bér lin felajánlotta: ha az elnök" választást nem Nyugat-Berli*1' ben tartják meg, akkor a vá­ros polgárai már húsvétkoi látogatási engedélyeket kap" hatnak az NDK fővárosába Nyugatnémet körök formailag nem utasították el a tárgyalást de a régi recepthez híven, Ie‘ hetctlen követelésekkel léptek fel. A jelek szerint végül is Nyü* gat-Berlinben tartják az eb nökválasztást, jóllehet a frank* furti Paulkirchében is tettek technikai előkészületeket. Széf* dáig azonban még hátra vai* a jövő hét első fele, s az utolsó percben bekövetkezhető megle* petések továbbra sincsenek kizárva. A Közel-Keleten a legcrde* kesebb: a legfrissebb fejle* mény, szombat reggel szíri0* katonai puccsról terjedtek el hírek. A damaszkuszi jelenté' sek szerint Hafez Asszad t8' bornok, hadügyminiszter vette kezébe a tényleges hatalmat* és lehetetlenné tette a polgár* kormány munkáját. Az esc' mény túl újkeletű ahhoz, hog/ végleges ítéletet mondhassunk* de a jelek szerint nem poZit^ irányú változásról van szó. $ mivel Szíria az Izraellel kon* frontáló arub világ szerves r«' sze, egyelőre nyitva all a tu­lajdonképpeni kérdés: mikép' ?en hatnak ki' majd a szírit i’állozások az arab ország0*4 aelső frontjaira, a közcl-kel0* — Melyik helyőrségből szök­tek meg? engem arra, hogy én ebből az autóból kiszálljak, térdig eme­lem a kalapomat... Becsü­letszavamra, ilyet még nem hallottam!... A fele autót!... Majd felszeleteljük magának a kocsit! — Itt nincs vitának helye! — mondta Morton. — Szökött légionisták va­gyunk és megosztozunk minde­nen. Egy óráig mi ülünk a ko­csiban, egy óráig ti. Ez a he­lyes. — Azt hiszem, igaza van a köpcösnek — mondta bizony­talanul Jarosics. — Igen — bólintott Bradley. — Természetes, hogy együtt megyünk tovább. És miután ők gyalog jöttek, az első az övé­ké. Kiszállni, fiúk! — Nyert, mondta, siralmasan Krakauer, miközben felcihelő- dött —, szavamra, mióta be­álltam a légióba, mines egy nyugodt nercem .. Még ilyet nem is láttam. A húsz rongyos katona be­ült a ponyvák alá, az autó to­vábbment és a többiek kö­vették. Az első kútnál, mielőtt felcserélték a helyeket, a húsz szökevény megmosdott, rendbe hozta magát és civil ruhába öltözött. Ki egy munkásove- rállt, ki egy fehér szmokingot vett fel, ahogy jött. A Bili ne­vezetű légionista a legbővebb ruhából is bokában és csukló­ban húsz centiméternyiro ki­állt és félő volt, a kabát szét­reped a hátán. — Bilincstörő ez a barom — mondta Morton, — és ha nem tért volna át a bilincsről az emberi fejekre, akkor ma is világhírű artista lenne. Puszta ököllel szikladarabokat zúz porrá. — Te mi voltál civilben? — adta fel a légióban szokatlanul neveletlen kérdést Bradley. A köpcös nevetett. — Nem fogod elhinni. Misz- szionárius Angol-Guineában. Jó pap voltam. Az volt a baj, hogy nagyon is szerettem a benn­szülötteket. Egy kegyetlen, barom portugál kereskedő ré­szeg volt és agyonkorbácsolt valami jelentéktelen vétségér! egy négert. Mikor odaérkeztem, már haldokolt a szerencsétlen. Nagyon ráförmedtem a portu­gálra és ez a pimasz annyira be volt rúgva, hogy rám ütött a korbáccsal. Megfeledkeztem magamról és nekimentem. Po­koli verekedés lett és leütöt­tem. Valahogy rosszul esett a földre, bevágta egy kőbe a fe­jét és meghalt. — Gazember volt, de nem lett volna szabad ezt tennem... Ha jelentem a korbácsolást, szigorúan megbüntetik. így pe­dig nekem kellett menekül­nöm. Nagyon elcsigázottan ér­tem ide a franciákhoz, szó* gyelltem bevallani, hogy mis*' szionárius voltam, a tetted* után nem Is éreztem többé aj' kalmasnak magam erre a vatásra. Végül beálltam a 1c' gióba... Továbbmentek. Nemsoká!" feltűnt az első hegylánc. ^ sivatag elmaradt mögöttük. DC ez a terméketlen rész elh0'. gyatottabb volt a SznháráP" is. Jói ismerték a vidéket: ö0' rom nap járóföldre most nc^ érnek emberlakta helyre. Alkonyodott. , < Egyszer csak a bilincstől felkiáltott: — Ügy látszik, ott ég var­rni... . Távol. egy lágy voní»' domb mögül különös, ró! e , zöldes fény sugárzott élő. . } — Mi a csoda! — kiáltotta 0* í egyik —, nemrég jártam erI7 sok kilométernyire nincs , környéken sem erdő. sCrI’ ^ kunyhó. !, De a fény csak növelőé'*'t, ahogy közeledtek. Mint vali'P" különös sivatagi csoda. Tol®” 4 a nap kél fel ellenkező iraté' (| bői? Aggódó szorongással né*' ^ lók a rejtelmes, különösen 1®** (| és természetellenes sugárzási s Azután valami furcsa, zaknt°* ij hang is hallatszott. — Ne álljunk meg? — ke*' ^ dezte bátortalanul Stuck. N — Előre! Lesz, ami les/-1 [?] mondta Bradley. >,c — Zene... hebegte HaVf®' 4 nek és megmozdult a karja. J4 Ahogy közeledtek, egyszí^ 1^ csak kibukkant a domb mößt* a fényforrás. Hatalmas. «i|d ^ neonbetűk voltak, vörös keret' J. ben! (FolytatjukJ Dinh Ba Thi-t, a DNFF bu­dapesti állandó képviselőjét a Morning Star korábban meg­hívta Angliába, hogy beszédet mondjon a lap vasárnapra ki­tűzött ünnepségén, a Royal Festival Hallban, majd hétfőn Sheffieldben szólaljon fel egy gyűlésen. James Callaghan an­gol belügyminiszter azonban az utolsó pillanatban megta­gadta a vízumot a diplomatá­tól. George Matthews, a Mor­Az Elysée-palotában tartott díszvacsorán, ha lehet, még a repülőtéri üdvözlő beszédnél is melegebb volt a pohárköszön­tők hangja. Nixon hosszasan méltatta De Gaulle tábornok vezetői erényeit, bátorságát, bölcsességét és látókörét — hangsúlyozzák a szombat reg­geli francia lapok, A hivatalos megbeszéléseken azonban — mint írják — szükségszerűen előbukkantak a nézeteltérések is, amelyekre De Gaulle tá­bornok maga is utalt, amikor pohárköszöntőjében a tárgya­lások „őszinteségét” hangsú­lyozta. A polgári lapok egyön­tetűen üdvözlik a két elnök találkozójának első megnyilvá­nulásait, amelyből a két or­szág közeledésének, sőt kibé­külésének jeleit olvassák ki. (KIÜTŐ JEUŐ) ____________ --------------------­H eti külpolit ös&zelo&lalónk A JKSZ KB kiáltványa

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom