Észak-Magyarország, 1969. március (25. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-08 / 56. szám

6SZAK-MAGYARORSZÄ© finnek mi a véleménye? s» Sagykismárczi tala tóunkásőr, az ÖKÜ védőétel­üzemének vezetője: •— Húsz évvel ezelőtt gya­log jártam dolgozni. Most is ügy járok. Nem mintha jól­esne minden reggel 3 kilo­métert gyalogolni, de még mindig nincs közvetlen busz­járat a Rudas utcától a gyár­hoz. Pedig már a vidékieket ’s a gyár kapujáig szállítják. Hogy város-e Özd? Akkor lenne az, ha Itt is mindent ügy lehetne kapni, mint más vórosban. Az alapvető élel­miszercikkekkel nincs baj, Üe sokszor nincs az üzletek­ben szalonna, húsból nincs Választék, s máshol már meg- c8ömörlenek a primőr áruk­tól, mire mi megláthatjuk. Húsfeldolgozó üzemünk is Jan. De a sertés ide már belsőségek nélkül érkezik, ^rról nem beszélve, hogy az ország legdrágább piaca Óz- üon van. Még az egri kolák- nak is megéri ide utazni. A Járos gazdáinak már rég konkurrenciáról kellett volna gondoskodniuk. Többet kel- ]®ne egy ilyen ipari várossal tórődni... Nyáron vendégeim jöttek. Először jártak. Ozdon. Nem Ehettem el őket megnézni városunkat. Mit is néztek Jolna? A gyáron kívül ml látnivaló van itt idegenek fámára? Még azt is szé- Ijelltem mondani, hogy Özd Borsod megye második vá­mosa. Megkérdezhették volna: tóilyen lehet a többi? Pedig keretem ezt a várost. Itt Rulettem, itt nevelkedtem. El se tudnának már engem tónen zavarni. Amikor a tóunkásőrség megalakult, je- tóntkeztem. Nagymama va­gyok már, és még most is tóunkásőr. Van azért itt mit '’éden:! Rller Ital, ^tódálkodási Vállalat igaz­gatója: — Nem lehet egyértelműen Viaszolni a kérdésre. Özd tóár sok szempontból túlnőt- a községek jellemzőit, ózonban még több vonatko­zásban nem éri el a városi rangot. Köztisztaság szem- bpntjából is több mint köz- Se2, de még korántsem vá- tós. Béke-telepünk például tóéltán nevezhető annak, Ugyanakkor Ózd utcáinak csaknem felénél nincs meg­ölelő csapadék-elvezető öndszer, hiányosak a járdák, útburkolat nem megfele- ’?■ Tavasszal, ősszel bokáig füppedünk az iszapba, a sár- pyáron ugyanúgy süppe­dünk, csak éppen a porba, pácán úgy is nevezik: Ózd, a P°f városa. És ez így igaz. yü’Pontu több tonna vörös Por hujj i városunkra, be- *®Pl a házakat, az utcákat, a ’ovényzetet. Sok helyen még Jphát sem lehet miatta kite- eRetnl száradni, já lehulló több tonna por yüatt özd speciális helyet tóslal el a városok között. A ’sztaságot is csak speciális ®Zközökkel lehetne öiztosí- Ez egyben azt is je­lenti, hogyha más városban 100 köztisztasági alkalmazott szükséges, akkor itt legalább a háromszorosára lenne szükség. Sajnos, erről csak feltételes módban beszélhe­tünk. Ugyanis senki sem ve­szi figyelembe városunk speciális helyzetét. A város­nak mindössze egyetlen sep­rőgépe van, az sem önfelsze- dős, nem olyan, ami ezt a szörnyű port felszívná. A meglevőt sem mindig hasz­nálhatjuk, csak ha permete­zésre is van lehetőség. Gya­korlatilag Ózdon még min­dig a hagyományos módon takarítunk, vesszőseprővel. Ez ugyan a papírt és a szeme­tet felszedi, de a port nem, csak felveri! Még a háztar­tásban használt cirokseprő is nagy fejlődésnek számítana nálunk, de erre nincs lehető­ség, mert akkor négyszer annyi munkaerőre lenne szükség. Hóeltakarításra is csak 70 ezer forintot kap­tunk egy évre. Már elfogyott. Ha újabb havazás jönne, nem tudnánk eltakarítani. A tisztaságról a Városgaz­dálkodási Vállalatnak kell gondoskodnia. De még saját tisztaságunkat sem tudjuk biztosítani. Nincs telephe­lyünk, öltözőnk, fürdőnk. Köztisztasági alkalmazot­taink munka után piszkosan, hanoKsam mennek hn-r- Tete­jében r*ég optlmfstAtc nem le­hetünk K k/Wti**t,'náv«' fnc- dítliatá fcsszea évről é>«-e Közős érdekeltséggel a fogyasztókért A UlISií é@ a fersiseiök kapcsolatáról Bestéig»étén Tóth József igfusgatóval A Művelődésügyi Miniszté­rium kétnapos szakmai tanács­kozásra hívta össze a megyéié és megyei jogú városok bioló­gus szakfelügyelőit Sárospa­takra. Az értekezleten részt vett a minisztérium képvise­letében dr. Éhik Györgyné fő­előadó, Borsod megye művelő­désügyi osztályát pedig Hege­dűs Andor tanulmányi fel­ügyelő, Boros Barna és Por­koláb Albert megyei szakfel­ügyelő képviselte. Kedves ven­dége volt továbbá az értekez­letnek Hermann Siegfried egyetemi tanár Haliéból. Az értekezleten a biológia oktatásának időszerű tantervi és módszertani kérdéseit vi­tatták meg, s közben a Rákó­czi Gimnáziumban Hajdú And­rás tanár által tartott bemu­tató tanításon is részt vettek a szakfelügyelők, akiknek a tisz­teletére Sárospatak városi Ta­nácsa fogadást adott. Az ország különböző részei­ből megjelent vendégek meg­tekintették a Rákóczi-vár és az ősi kollégium nevezetességeit, többek között az iskolatörtc- neti múzeumot és az állandó Comenius-kiállitást is. vagy gyümölcs, rendszerint a boltot marasztalják el és nem a termelőüzemet. Azt viszont mindenki tudja, hogy nincs az a kitűnő kereskedelmi te­vékenység — bár hellyel-köz- zel ezzel is baj van —, amely a rossz áruból jó árut tudna csinálni. Az osztályozással, a csomagolási technikával lehel ugyan bizonyos szépítést vé­gezni, de ez nem jelent egyel a minőség javításával. A kér­désre tehát azt felelhetem: a minőség javítása nem a m: boltjainkban, hanem elsősor­ban a termőföldeken dől el — Milyen a vevőkkel vah kapcsolaUik? — Úgyszólván valamenny nagyobb vevőnket sikerül megtartanunk, annak ellenére hogy az értékesítő csatornái kínálata növekedett. A forgal mi célkitűzéseknél más me gyék példája nyomán mos mi is figyelembe vettük a kü lönböző fejlesztési lehetősége két. Forgalmunk nemcsak : zöldség-gyümölcs árukból nö vélhető, Ezek mellett igén; mutatkozik arra is, hogy egye boltjainkban foglalkozzunk a egyéb mezőgazdasági cikkel — termény, füstölt áru, cső magolt fűszerek, élelmiszerei: italáruk — értékesítésével is A legfőbb cél azonban - mondotta beszélgetésünk vé gén Tóth József — a közös ér dekeltség megteremtésével kö zelftcni a termelői, kereslte delmi és fogyasztói érdekek hez és helyre állítani a bizal mat az egymásra utalt szer vezetek között­Onodvári Miklós Elismerés a Blh-nak A Borsodi Vcgyikombimii kar­bantartási főosztálya a/, elmúlt esztendőkben olyan üzemfenntar­tási ügyviteli rendszert dolgozott ki, amely rövid idő alatt országos hírre tett szert. Ezt tartják a ha­zai vegyiparban a legjobban mű­ködő, ilyen irányú szervezetnek, legutóbb a Magyar Vegyipari Egyesülés mérnöki irodájának egyik munkacsoportja kétszer is tanulmányozta a BVK karbantar­tási ügyvitelét, hogy a Dunai Kő­olajipari Vállalatnál is hasonló módon szervezhessék meg. Az ér­tékes tapasztalatokért a Magyar Vegyipari Egyesülés levélben is kifejezte köszönetét a BVK-nak. csökken, pedig Ózd új terü­letekkel bővül. De a szeme­tet, a hamut egyelőre még lovas kocsival hordjuk. Ho­gyan érezhetnénk hát vá­rosnak Özdot?... Miért nem szembiztosak a női harisnyák? Miskolc és Tapolca között a rég! út már nem bírta a meg­növekedett forgalmat, több helyen kátyúk, hepehupák tar­kították. Már épöt az új. amely az egyetem előtti kanyart levágva, megrövidíti és meggyorsítja a közkedvelt fürdő­hely megközelítését. Sz. Gy. % ma faióbabák bölcsőiénél tét. A fiatalabbak talán már el sem tudják képzelni, mi­lyen szép is volt vasárnapon­ként az utcán sétáló fiatalok sokasága. Mint a virágos tar­ka rét... Kovács Jánosnc korán öz­vegy maradt, két gyerekéi is elvesztette. Most már csak a munkájának él, erre fordítja szinte minden erejét. Szíve­sen. büszkeséggel sorakoztat­ja az asztalon a babákat. ..akik" tüdőszín delhiből, fe­hér purgamenből, tibaszin anyagból és még ki tudja hányféle más anyagból készí­tett ruhákban pompáznak. Foncsik hajú lányok, fejdísz- szel ékesített menyasszonyok, sátorral, azaz rojtos leendő­vel díszített menyecskék. An ­nak idején otthonra kiskéhdö kellett, de volt esavaritós kendő is. ..Szürke" vasárnap­ra is más viselet kellett u templomba, vagy az utcai „karoláshoz", és nagy ünne­pekre is más. A taráinknak, a szentistvániaknak ugyan­csak más. — Mint a virágos tarka rét, olyanok voltunk... A mostani divat? A mini? A fiatalok dolga, ők már az újat szeretik, ez természetes. De mi, ill a részlegben szeret­nénk megmutatni mindenki­nek, milyen szép is volt a tégi viselet. Legalább a ba­bákon lássák. Én magam is szeretném leldolgozni ponto­san az egészet, őrizzük meg a babákon... A babákon, amelyekből Kovácsáé lakásán is sok lát­ható. Nagy gonddal, szeretet- lel, hozzáértéssel elkészített munkák, pályázatokra szán­tak, pályadíjat nyertek. Min­den évben van pályázat, min­den évben elkészül néhány különösen szép, értékes ba­ba. — NAGYON SZERETEM a munkámat, és az itt dolgo­zók valamennyien nagyon szerelik, szépen dolgoznak. Ha nem szeretnék, nem is tudnának szépen dolgozni. Talán senki nem haragszik meg, ha azt mondom, hogy a mi népviseletünket tartom a legszebbnek az országban. A babákon is látszik. Csak néz­zék meg. Hát nem gyönyö­rűek? <pi) VARRÓGÉPEK ZAJÁTÓL hangos az a helyiség, ahol a matyó babák születnek. Gé­pek zajától és hatvan asszony szorgoskodásától, beszédétől, mert hatvan asszony „bábás­kodik” a messze földön hí­res matyó babák „születésé­nél”. Évente mintegy 50 ezer darab baba készül itt, a me­zőkövesdi Matyó Háziipari Szövetkezet műhelyében, de talán még több is elkelne. Mert népszerűek, kapósak n színes népviseletbe öltözte­tett babák, főleg külföldön. Itt dolgozik a részleg irá­nyítójaként, szocialista bri­gádvezetőként egy idősebb asszony, Kovács Józsefné, a szövetkezet egyik alapitó tagja. Kövesdi asszony, aki — mint annyian itt a környé­ken — szinte beleszületett a színes népviselet, a matyó népművészet szereidébe, melynek később sok tudatos foglalkozás után értőjévé, mesterévé is váll. Sok köze van a babák szépségéhez, népszerűségéhez. — Édesanyám nagyon szé­pen hímzett, és mi gyerekek is korán megtanultuk. Na­gyon szerettük a népvísele­A tíz évvel ezelőtt alakult megyei szövetkezeti értékesí­tő központok (M£K-ek) alap­szabály szerinti feladata a tagszövetkezetek irányítása, el­lenőrzése és érdekképvisele­tük ellátása volt. Az idő azon­ban, mint sok mást, ezt is megváltoztatta: ma már szin­te kizárólagosan forgalmazó, feldolgozó szerepet töltenek be és a tagszövetkezetek ér­dekképviseletét az azóta meg­alakult területi tsz szövetsé­gek látják el. Ugyanakkor a MÉK-ck tevékenységében, kü­lönösen az új gazdasági me­chanizmus bevezetése óta fo­kozatosan előtérbe került a közgazdasági módszerekkel történő szabályozás és a leg­fontosabb vállalati érdekelt­ség, a nyereség tömegének növelése. A mi MEK-központunk jól dolgozott 1968-ban és nem ki­sebb célokat tűzött maga elé 1969-re, mint: az ipari terüle­tek lakosságának friss zöld­séggel, gyümölccsel való jobb ellátását, a minőség állandó javítását, a termelők és a fo­gyasztók jobb összhangjának megteremtését. Lényegében ez az 1969 évi terv alapja. Tóth József igazgatóval a végrehaj­tásról, a tett, vagy a folyamat­ban levő intézkedésekről be­szélgettünk. — Van-e szó korszerűsítés­ről? — Igen. Minden tekintetben erről kell beszélnünk, bár ez még nem jelenthet és nem is jelent átszervezést. A fő fel­adat most az 1969-es év ter­melésének és forgalmazásának jó megoldása. Nem engedhet­jük meg magunknak, hogy bármiféle átszervezéssel bi­zonytalanná tegyük ennek si­kerét. Ám a jelenlegi MÉK- eket mindenképpen korszerű­síteni kell, hogy jobban meg­feleljenek az új gazdaságirá­nyítási rendszer követelmé­nyeinek. Az újjáalakított szer­vezetben a termelői érdekeket jobban kifejezésre kell juttat­ni. — S a fogyasztók érdeke? — Szintén nem hanyagolha­tó el. De ez bizonyos tekintet­ben egybeesik a termelői ér­dekekkel is Hiszen csak az a kereskedelmi szerv prosperál­hat tartósan jól, amely a fo­gyasztót. a lehető legjobban kiszolgálja. Az elv, hogy egyet­len szervezet se kerüljön mo­nopolhelyzetbe és a közöttünk levő verseny a fogyasztók megnyeréséért folyjon. Hiszen: a fogyasztó is azt a szerve­zetet ismeri el, amely neki a legelőnyösebb, legudvariasabb ajánlatot teszi választékban, minőségben és árban egy­aránt. A magunk részéről ké­szek vagyunk az ennek meg­felelő szervezeti megújhodás­ra, a korszerűsítésre. De az látszana célszerűnek, ha a MÉK-ek a benne részt venni akaró tsz-ek és fogyasztási szövetkezetek közös vállalata­ként működnének tovább, amelyhez az állami gazdasá­gok is csatlakozhatnának, és így a MÉK a részvevő partne­rek egyenrangú érdekeltségét, vertikális kooperációját való­sítaná meg. — Milyen példával tudná ezt közelebbről is megmagya­rázni? — Közismert, hogy mi nem­csak a megye termelési hely­zetét, hanem az országos áru­kínálatot is jobban ismerjük, mint egy-egy szövetkezet. Ép­pen ezért esetenként gazda­ságtalannak tűnik, hogy egyes szövetkezetek külön-külön vé­geznek országjárást egy-egy cikk beszerzése, vagy értékesí­tése ügyében. Mindezt mi — szolid közvetítő jutalékért — a fel országgal naponta érint­kező diszpozíciós tevékenysé­günk útján felkutatjuk, vagy értékesítjük, esetleg a szállí­tást is megszervezzük. — Szó esett a minőségről. Mit ígér a MÉK? — A helyzet az, hogy a ve­vő részéről a minőség kérdése mindig a kereskedelemmel szemben vetődik fel. Ha rossz a boltban árusított zöldség, készségesen tájékoztat a gyár gondjairól, terveiről, az elő­forduló hibák okairól. — Gépeink többségén még a régi típusú kötőtűk „horgol­ják” a harisnyákat. Amint többszöri alapos vizsgálataink kiderítették, ezek a tűk nem alkalmasak százszázalékosan hibamentes gyártásra. Oldalaik idővel kikopnak, borotvaéles- ségűvé válnak. Így gyakran megsértik az elemi szálakat. — Mit tud tenni a gyár a hibák kijavításáért? — Megkezdtük e tűk foko­zatos lecserélését. Néhány hó­nappal ezelőtt sikerült új tí­pusú, nyugatnémet tűket be­szereznünk. Ezek más rend- ^szerben működnek, így a már 5 említett kiéleződés nem for- 5 dúlhat elő. Harisnyáink ter­5 mészetesen később sem lehet­nek százszázalékosan szem- biztosak. hiszen például a vé­kony szálú harisnya elérni sza Iái 5 századmilliméter átmé­rőjűéit és a legjobb technoló­giával sem lehet olyan erős fo­nalat gyártani, amely a külön­féle erős igénybevételeknek ellenáll. A fogyasztók meg­nyugtatására azonban elmond­hatom. hogy a jövőben igyek­szünk a harisnyák kezelésével, tárolásával, illetve használatá­val kapcsolatos tudnivalókról megfelelő tájékoztatást adni. Ezenkívül új gépek, új tech­nológiák bevezetésével állan­dóan csökkentjük a harisnyái: előállítási, gyártási költségeit, is, ami a fogyasztói árak fo­lyamatos csökkenésében mu­tatkozik majd meg. Sok a panasz a harisnyák­ra. Egyes kereskedelmi szak­emberek szerint a harisnyák — elsősorban a vékony szó­lóak — nagy része aíért vá­lik idő előtt használhatatlan­ná, mert a nők többsége hét­köznapra. munkában is viselt a nem erre a célra készült vé­kony szálú harisnyákat is. Ter­mészetesen előfordulnak való­di minőségi hibák is. A már említett vékony szá­lú női harisnyák a Budapesti Harisnyagyár pesterzsébeti üzemében készülnek. A csak­nem négyezer dolgozót foglal­koztató gyár főtechnológusa ÚTÉPÍTŐK Biológnsok értekezlete Sárospatakén

Next

/
Oldalképek
Tartalom