Észak-Magyarország, 1969. március (25. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-08 / 56. szám

2 ÉSZAK-MAGYARORSZAG =gc Közlemény (Folytatás az 1. oldalról) Hessen a KGST-vel, vagy be­kapcsolódhassanak munkájába. III. A Központi Bizottság és a Minisztertanács államéletünk, a szocialista demokrácia to­vábbfejlesztésével kapcsolat­ban hangsúlyozza: A szocializmus építésének soron levő feladatai az állam­élet, a szocialista demokrácia továbbfejlesztését igénylik an­nak érdekében, hogy állam- rendszerünk szolgálja még ha­tékonyabban a szocialista tár­sadalmat, a munkásosztály tör­ténelmi céljait. Ezért szükséges társadalmunk és államszerve­zetünk néhány alkotmányos kérdésének elemzése, a jog­rend és a törvényesség továb­bi erősítése, választási rend­szerünk fejlesztése. Növelni kell a tanácsok társadalmi, politikai szerepét, önkormány­zati jellegét, hatáskörét és felelősséget a helyi feladatok megoldásában. A szocialista építés jelen szakaszában szükséges a párt eszmei-politikai vezető szere­pének f-'j’c'rtlse. a tömegszer­vezetek és a Hazafias Nép­front közreműködésének foko­zása társadalmi életünkben oly módon, hogy egyidejűleg az állami szervek önálló ha­tásköre és felelőssége is növe­kedjék. A Központi Bizottság és a Minisztertanács úgy véli, hogy az államélet, a szocialista de­mokrácia fejlesztése során fi­gyelembe kell venni a tapasz­talatokat, az eredményeket és fogyatékosságokat, fel kell használni a tudományos ku­tatás következtetéseit és a nemzetközi tapasztalatokat IY. A Központi Bizottság dönté­seket hozott személyi kérdé­sekben: Szirmai István elvtársat, a Politikai Bizottság tagját sa­ját kérésére, tekintettel egész­ségi állapotára, felmentette az agitációs és propaganda bizott­sági tagsága és elnöki tisztsége alól. Aczél György elvtársat, a Központi Bizottság titkárát megválasztotta az agitációs és propaganda bizottság elnöké­nek. Ajtai Miklós elvtársat, a Po­litikai Bizottság póttagját meg­választotta az agitációs és pro­paganda bizottság tagjává. PrébaátoR a páncélvonat Pénteken reggel 9 óra tíz perckor a miskolci Tiszai pár lyaudvarról kigördült első út­jára az 1'Mii-es észasi hadjá­rat páncélvonatának hű má­sa. A hírei 12-es számú pán- célszcrelvcnyt a Honvédelmi, a Közlekedés- és Postaügyi Mi­nisztérium. valamint a Had­történeti Múzeum segítségével — a KISZ Központi Bizottsá­gának kezdeményezésére — a Borsod megyei üzemek dolgo­zói társadalmi összefogással készítették el. A nem minden­napi munkát több mint húsz gyár és vállalat — így a MÁV Járműjavító, a Diósgyőri Gép- ? vár, a Lenin Kohászati Mű­vek. a Tiszai Vegyikombinát, a Keletbükki Állami Erdő­gazdaság, az Ózdi Kohászati Üzemek és a Borsodnádasdi Lemezgyár fiatal és idősebb dolgozói 161 nap alatt vé­gezték el. Az ágyúkocsiból, a 376-os számú mozdonyból és öt páncélozott vagonból álló szerelvény géppuskaállásait, lőszer- és gránáttartóit a mis­kolci 3-as számú AKÖV, vala­mint a mezőkövesdi cs a szend- rői gépjavító állomások dolgo­zói szerelték. A vörösre festett páncélvo­nat Kővári János őrnagy pa­rancsnoksága alatt — mint mozgó tanácsköztársasági és haditechnikai kiállítás két évig járja az ország városait és fal- vait — majd Borsodba vissza­térve, mint vonatmúzeum mű­•A ködik tovább. A páncélvonat­nak első próbaútján, Miskolc és Szerencs között, igen sok né­zője volt. Kipróbálták a Hold-kompot Pénteken, magyar idő sze­rint 13 óra 39 perckor megkez­dődött az Apollo—9 feladatá­nak legveszélyesebb szakasza: ekkor David Scott ezredes, aki egyedül maradt a parancsnoki kabinban, bekapcsolta azt a berendezést, amelynek segítsé­gével szétválasztották a tulaj­donképpeni űrhajót az úgyne­vezett Hold-komptól (Lunar Module), amelyben két űrha­jós egy későbbi Apollo-uta- zás során leszáll a Holdra. Az Apollo—9 irányító raké­tái segítségével 14.05 órakor távolodni kezdett a Hold­komptól. A Lunar Module fe­délzetén tartózkodik McDivitt, valamint Schweickart. A Hold­komp randevút hajt végre egy képzeletbeli űrhajóval, vagyis eljátssza azt a szakaszt, amely kulcsfontosságú lesz a Holdra- szállás után: a visszatérést a Hold körül „parkolópályán” keringő űrhajóhoz. A szétválasztásra az Egye­sült Államok területe felett került sor. Scott a > sikeres manőver után átszólt önálló útra indult társaihoz: „Csinos kinézésű masinátok van”. Schweickart udvariasan vála­szolt: „A tied is gyönyörű”. Scott fényképeket készített a tőle néhány méterre haladó Hold-kompról. A Houstonból érkező jelen­tések szerint sikerrel folyt le az Apollo—9 küldetésének leg­nehezebb feladata, a Hold­komp kipróbálása. A Lunar Module először a Holdra-szálláshoz szükséges segédrakétákat üzemeltette 28 másodpercig, nem sokkal az elválás után, majd magyar idő szerint 16 óra 40 perckor má­sodszor is bekapcsolták 25 másodpercre ezeket a hajtó­műveket. A Hold-komp és az űrhajó összesen 179 kilométe­res távolságra távolodott el egymástól. Ez a művelet a ra­kétahajtóművek üzemeltetése tekintetében megfelel a Hold- ra-szállás manővereinek. Ma­gyar idő szerint 17 óra 22 pprr'^oi» ‘A ^/Sr-Y. rakétát. Ez egyben szimulálá­sa a Holdról a parkoló űrha­jóhoz való visszatérésnek. Ez­zel egyidőben, mivel a kifeje­zetten a Iloldra-szállást szolgá­ló berendezések feleslegessé váltak, ezeket leválasztották a Hold-kompról. A UPI 19.35 órakor jelentet­te, hogy az Apollo—9 űrhajó és a Hold-komp összekapcso­lása megtörtént. A hírt néhány az App is Russel Schweickart, az Apollo—9 űrhajósa csütörtök este 45 perces „űrsétát” tartott. Ez alkalommal próbálták ki a 36 kilós űröltözéket, amelyet úgy szerkesztettek meg, hogy a Hold felszínére lépő embert megóvja mind a sugárzás­tól, mind a kisebb mcteoritoktől. A rajz Schweickart űrsétáját ábrázolja. A kínai provokációról A kínai provokáció előre megfontolt és kitervelt akció volt. A szovjet területen a. harc helyszínén végzett szemle során lövedék és gránátszilán­kokat, aknavető alkatrészeket, továbbá a kínaiak által mene­külés közben eldobott lőfegy­vereket találtak. A provokáció során a kínai katonák rendkí­vüli kegyetlenségre és vadúl- latiasságra ragadtatták magu­kat a sebesült szovjet határ­őrökkel szemben. Az orvosi bizottság szemle alapján ké­szült jegyzőkönyve megállapít­ja, a megölt szovjet határőrök holttestei arról tanúskodnak, hogy a kínaiak sebesültekre lőttek, szuronnyal döfték le ókét. Egyes megöli szovjet ha­tárőrök arcát a felismerhetet- lénségig összeszabdalták. A kí­naiak cselekedeteit (a szovjet határőrökkel szemben) csupán a kínai militaristák és csang- kajsekisták legkegyetlenebb rémtetteihez lehet hasonlítani, amelyeket a húszas, harmin­cas évek fegyveres összetűzé­seinek idején követtek el. A kínai hatóságok által szerve­zett banditatámadásban 31 szovjet határőr halt meg, 14- en pedig megsebesültek. Pén­teken temették el a határ­provokáció áldozatait. Pénteken, a kora délutáni órákban több mint 50 000 moszkvai dolgozó tüntetett a Kínai Népköztársaság nagykö­vetségének épülete előtt. A végeláthatatlan sorokban áradó tömeg öklét rázva, üte­mesen kiáltotta: „Gyalázat a Mao Ce-tung-klikk politiká­jára! Vesszenek a pekingi provokátorok!” Transzparen­sek hirdették, hogy a Mao- klikk politikája az imperia­lizmust szolgálja. Számos fel­irat hangsúlyozta, hogy a szovjet határok szentek cs sérthetetlenek. ßmms&sp. f T? P / 7VJ /c n/n ) um imm XXVII. — Köszönöm ... különben meg fogom beszélni barátaim­mal. illetve a műszakiakkal... jó lenne, ha ezt az írás izét... ezt kölcsönadná, hogy megmu­tassam. — Parancsoljon. Lent az ét­teremben várom a válaszukat. Ott nyugodtan beszélgethetünk, de ha lehet, ma már ne verjék meg többször az igazgatót. — Nehéz ilyesmiről leszok­ni..., Mikor Mr. Leonidas elment és magukra maradtak, némán összenéztek egy pillanatig: — Te érted? — kérdezte Higgins. — Érted... Nem mindegy? Itt ugyanis csak Bradley tudja, mit kell tenni. Bradley csendesen végighall­gatta Higgins előadását. Meg­nézi- tz igazoló írást. És ott volt • dlette a ,,kaland” uta­sainak listája is. Döbbenten olvasta a neveket: Cunning­ham ... Clayton ... Burton ... Gordon .,. Thomas ... Nagy, forró keserűség szállt fel a szívéből a torkáig. Egész földönfutó élete, szenvedései, ismét elvonultak előtte, a ta­núk, ahogy hidegen, fölényesen álltak a bírói emelvény előtt és... hazudtak! — Azt hiszem — mondta a kispap —, ha igaz. amit ez az idegenvezető mesélt, nagyszerű alkalmunk lesz eljutni a ten­gerpartra és az általuk bérelt hajón elvitorlázni Afrikából. — Szerintem — szólalt meg Bradley — ezen a kalandon minden kockázat nélkül öt­venezer fontot lehet keresni, amellett luxusgőzösön mehe­tünk Európába. — Hogy érted ezt? — Hallgassatok ide ... És beszélt. A többiek csen­desen figyelték minden szavát. Végül vállukpa vették Brad- leyt és körülhordozták a szo­bában. A két „filmes” rövidesen megjelent az étteremben. — Nos0 — kérdezte Mr. Leo­nidas ... — Minden rendben, uram! Az ön emberei vagyunk — felelte Higgins. — Nagyon helyes. Hányán vannak? — A műszakiakkal együtt huszonheten. — Ma délután elintézünk és megbeszélünk itt mindent. Én majd kioktatom az oázis sze­mélyzetét, hogy a támadás alatt hogyan viselkedjék. Ma­ga holnap felkeres engem Ma­rokkóban öt emberrel és előre­mennek egy bérelt szigetre, hogy rendbehozzák kissé. Ter­mészetesen én vagyok a légió­ból elszökött őrmester, a rab­lók elnöke! — Ez természetes. — Most legyen szíves, hívja le a barátait, ott van egy el­hagyott tisztás, szeretném lát­ni, hogy megfelelnek-e. A tisztáson Mr. Leonidas férfias léptekkel járt fel és alá a szerényen álldogáló csoport előtt: — Hát azt meg kell mon­danom, hogy nem éppen szö­kött légionistáknak néznek ki. A magamfajta éles szemű em­ber nyomban látja, hogy el pu­fiul t. gyenge polgárokkal áll szemben. Szerencsére azok, akikkel dolgunk lesz, nem va­lami kitűnő emberismerők. Majd én megtanítom magukat rá. hogyan kell viselkednie az igazi légionistáknak. — Erre épp kérni akartuk —. jegyezte meg Havranek. — Most nincs idő rá. Leg­közelebb. — Öntelt mosol Ival intett búcsút nekik: — Vi­szontlátásra, uraim ... Csak strammul, ez a fő. Holnap Mr. Higcinsszel mindent megbe­szélek. És oeckesen távozott.. — Hogy fog ez csodálkozni, ha pofonvágom — mondta Haagen és a kellemes elkép­zeléstől megnyalta szája szélét, mintha kedvenc ételére gon­dolna. — Négy ember holnap ve­lem jön, és megfelelő szigetet keresünk. Mert természetesen nem oda visszük a foglyokat, ahova ez a pojáca gondolja. — Vigyél magaddal engem is — mondta a kispap. — Mo- gadortól délre van egy telje­sen lakatlan, elhagyatott, vul­kanikus sziget, a Meridian. Ezt jól ismerem. Egyszer kén után kutatott egy társaság a szige­ten és időnként ellátogattam oda a bennszülött munkások­hoz, mint hittérítő. Valami házfélét is építettek. Miután a kutatók elmentek, ismét la-, katlan lett a Meridián. — Annál jobb — mondta Bradley. — De mit csinálunk majd ezzel a hülyével? — kérdezte Kjörgson. — Öt is elfogjuk és elkülö­nítjük a foglyoktól. Figyelmez­tetlek benneteket, hogy ha nem engedelmeskedtek nekem min­denben, valamennyien akasztó­fára jutunk. Ha engedelmes­kedtek, ötvenezer fontot ke­reshettek kockázat nélkül. Vá­laszthattok az akasztófa és az ötvenezer font között. Igen rövid megfontolás után az ötvenezer font mellett dön­töttek. — És te? Te mennyit veszel le magadnak a zsákmányból — kérdezte Stuck, mert ezt már most tisztázni akarta. — Nekem egy fillér sem kell a pénzükből! Én , visszaütök, hogy megemlegessék, amíg él­nek! Hetedik fejezet Mr. Leouidas az ügyvezető igazgatótól katonás tisztelettel vált el, azonban tejbe ütik. Az őlethűség meglepően töké­letes, mindenkit megkötöznek. A mosogatólány megjelenik a csendőrségen, de állandóan ki­dobják. A h-moll szimfónia szerzője puskatussal dirigál Megérkeznek a kikötőbe. 1 Mr. Leonidas elmagyarázta az oázis személyzetének, mi fog történni másnap és kiok­tatta őket tennivalóikra. Az első zajra rohanjanak el és csak akkor térjenek vissza, mi­kor az „áldozatokat” már el hurcolták a „rablók”. Miután ezt elintézte, visszatért Ma­Eseményekről RÖVIDEN IIHIimilHtHHmHHHHWIHHWMjj OK NÉLSXt# 0 Clay Shaw csütörtökön pe** indított Jim Garrison Ne^ Orleans-i ügyész ellen azon 8 címen, hogy az ok nélkül zak- látást követett el ellene, and;1 kor azt akarta bizonyítana hogy összeesküvésben vet* részt John Kennedy elnök meggyilkolására. A bíróság 3 Garrison elleni feljelentés ak­táit elküldte a washingtoni igazságügy -mi n i sztori um n a!:. 70 ÉVEN 0 Az Izraeli Munkáspárt KÖZ' ponti Bizottsága pénteken 28? szavazattal, ellenszavazat nél­kül. 75 tartózkodás mellett úgy döntött, hogy a 70 éves Goid3 Meir asszony miniszterelnöki kinevezését javasolja. FELDARABOLTA 0 Az Egyesült Államok Ma5' sachusetts államának Trur° nevű kisvárosa közelében 8 helyi rendőrség '"'égy, bruta' lisan meggyilkolt és feldara' bolt női holttestre bukkant. A tettest — a 24 éves, műnk»' nélküli Antone Costát — tartóztatták, és jelenleg elm5' állapotát vizsgálják. NEM EMLÉKSZIK 0 Róbert Kennedy szenótof gyilkosa, a 24 éves Sirhan Sirhan, akit csütörtökön Ism®: tanúként hallgattak ki saj8' perében, elmondotta, hogy " gyilkosság előtt... „lelki okok' búi” annyi alkoholt fogyasd' tott, hogy nem emlékezik arra* hogyan lőtt Kennedyre. ZSAKMAN* 0 Az IT Tempo című róm8j lap pénteki száma beszám0* arról, hogy a jugoszláv rend' őrség a bolgár—jugoszláv D*1' tár közelében levő dimitro'' grádi pályaudvarán egy vasó1 kocsiban 18 kilónyi morfium8 foglalt le. Ezt követően a tr>' eszti vámellenőrzésnél autóban elrejtve 36 kiló m°1-’ fiúmra bukkantak a juS0^ szláv szervek. „Zsákmányuk ily módon rövid idő leforgd5* alatt 54 kilóra nőtt. «S: It fi Ni 1»' I rokkóba, ahol egy kis hajó5 társaságot keresett fel és vit®1^ láshajót bérelt. Intézkedett te,, lefonon, hogy a „Mariam^ nevű hajóba rakjanak be mm denféle holmit, éllemiszert egyebeket, ami a szigeten k®‘ A Marianne Mogadorban v8‘ jón további utasítást. Inn(’,f hazament a szállóba. Most m8j csak az volt hátra, hogy É' , of Cunningham másnap vegye a társaságot egy kim1 dulásra az oázisba. Ezt A den nehézség nélkül sikerű keresztülvinni. i És este Mr. Leonidas. m>r aki jól végezte dolgát, lefeküdj hogy kipihenje egy szorgaim! rablóvezér fáradalmait. Másnap délelőtt már m8| , san állt a nap, amikor megr®1! tolta a zsinórt, hogy balda<m nos ágyának függönye nyíljon. Éppen reggelizni k szült, mikor belépett a boy: — Ez az úr azt állítja, Mr. Leonidas várja őt. — } lentette és átnyújtott egy n® jegyet, amelypn ez állt: Jack Higgins ügyvezető-igazgató — Kéretem az igazgató '""a ■ Higgins ebből az alkalom bél fehér trópusi ruháját vet fel, ehhez képest meglep zöld nyakkendőt viselt és szén simára kente ősz hal* valami szokatlanul büdös z5*. radékkal. Látszott rajta, hoc tisztában van egy ügyveze' ^ igazgató külső megjelenésén*^ fontosságával. Személyén®^ ünnepi hatását leginkább m®e is az a szembeötlő változ« fokozta, hogy időközben m®» mosakodott — Jó reggelt, elnök úr. (Folytatjukf k t>i

Next

/
Oldalképek
Tartalom