Észak-Magyarország, 1969. március (25. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-29 / 73. szám

y- Kr ^ É SZAK-MAGYARORSZAG edelényi járásban A gyululatlun dcszkaajtón tenyérnyi nagy lakat. Karvas- tagságnyi résen hatol be a gyenge tavaszi napsugár. De nemcsak az életet jelentő fény, a hideg és a szél is utat talál ezen a nyíláson. A lakattal zárt ajtó mögött egy ötvenéves asszony „rabos­kodik” már két éve, vagy .ta­lán ennél is régebben. Csak annyi jut neki a világból, ami a szűk, kis hasadékon befér. Szenlsimon község, Kossuth U. 64. Az idegen jöttére kíván­csian nyílnak ki az ajtók, ab­lakok, de a kérdezösködésre gyorsan be is zárulnak. Az utolsó ajtón kopogtatok. Nagysokára alacsony, töpörö­dött öregasszony csoszog elő a sötét szobából, özvegy Varga Agostonné, a beteg 83 éves ápolója. Zavartan topog, majd hellyel kínál, s maga is leül a régi szennyesládára, közel a kihűlőben levő tűzhelyhez. — Édes lányom ő nekem, a saját'gyermekem — mondja, s ß hangja sírásba csuklik. — Segítsenek' Miért nem segí­tenek egy ilyen tehetetlen Öregasszonyon? — Mióta gondozza? — Már tíz éve is van an­nak, ha jól számolom. Nem könnyű már nekem számon- tartani az időt,.. Akkor vet­tem magamhoz, amikor beteg lett. Itt lakott velem sokáig, b szobában, de úgy két évvel ezelőtt be kellett zárni. Nem bírok másképp vele. Kifárad a sok beszédben, megpihen kicsit, aztán foly­tatja i — Tíz év alatt már sokszor v ittük kórházba Miskolcra is, Egerbe is. Mindenhonnan visz- szaküldték, nem tudtak rajta segíteni. Azt mondták, el kell Vinni intézetbe. Itt is voltak már számtalanszor megnézni. Mindenki azt mondta: nem maradhat Itt. Mégis itt ma­radt. Tíz év alatt nem tud­tak neki helyet találni. Addig vigyék már, az Isten áldja meg, amíg élek. Nem bírom már, meg ő sem élhet az ólba bezárva, mint az állatok... Mezítláb. egy szál hálóinqbcn — Nem mindig volt ám ilyen az én lányom. Gyönyö­rű, fekete hajú, fekete szemű teremtés volt fiatul korában. Olyan Istennek, s embernek is kellő teremtés ... özvegy Varga Ágostonná szavaiból lassan összeáll a tra­gédia. A lány egészen fiatalon, 17 éves korában ment férjhez Borsodszentgyörgyre, Kovács H. Vencelhez. Életvidám fiatal- asszony volt. Néhány év után azonban a férje inni kezdett. Amikor berúgott, megverte a feleségét, később a lakásból is kiüldöztc. Kis gyermekével éjszakáról éjszakéra az erdő­ben kellett bujdosnia, csak akkor térhetett haza, amikor a férje dolgozni ment. Dunnát, takarókat loplak ki a házból abba csavargóztak a gyerek­kel, tüzel raktak, s úgy mele­gedtek. Több hónapig, talán több évig Is így ment ez. A férje hol befogadta a házba, hol elzavarta. Egy Idő után azonban az asszony újra terhes lett. Nem tudta kihordani a gyereket, a férje megverte, s öt hónapra „szült”. Ikrei lettek volna Ennyi megpróbáltatást már nem bírt ki az asszony. — Akkor megzavarodott. A gyerek intézetbe került, őt én vettem magamhoz. Mezítláb, oev szál hálóingben jött visz* sza. Azóta én tartom, én gon­dozom . . — Mennyi a nyugdíja? — Négvszáz l'orinlot kapok, abból élünk mind u ketten. A lányomnak is szokott kül­deni a tanács egy kis pénzt Azt mondták, számoljak el vei' mire küllőm. Nem nvú- lo> " inkább hozzá se. Ne- húg '/( mondják, magamra küllőm Legutóbb egy egész negyedévre fizettek. Lehet vagy ezer forint, de még csak meg sem számoltam ... Takarítani kcoe már!... Lassan, nyikorogva tárul fel a kamraajtó. A kiáramló hi­deg, nyirkos levegő szinte mellbevágja az embert. A .nyi­tott ajtón beözönlő nappali vi­lágosság elvakítja az ágyban fekvő beteg asszonyt. Nagyka- bútban, durva takarókba bur­kolózva fekszik az ágyon. Az ajtónyílásra felemeli fejét. Fe­kete fejkendője alól homlokára omlik fésületlen ősz hajfürtje. Sokáig néz, tekintetén nem látszik, hogy elmebeteg. — Ki maga?! — kérdezi. — Nem fázik itt? — Nem ... A kis helyiségben egy ágy és egy asztal, A sarokban egy régimódi falusi kemence. De fűtetlen. Az asztalon egy da­rab kenyér, mellette hosszú konyhakés. A falon, a téglá- zott földön hidegen csillog a nedvesség. Az ágyban fekvő asszony figyelemmel kíséri te­kintetemet. st én utána menni, ha elindul Most, hogy már jobb idő va­ui enne mindig. Alig bírok ve:" Pedig már a faluból nem t~ Iá! haza... Addig vigyék ml. az intézetbe, amíg nyár nca lesz, mert akkor aztán nel­bírom itt tartani... ^ Az elmebeteg, de békés as£ szony akkor volt utoljára leve, gőn, napon, amikor megszel költ. Ha teheti, megy keres/ fiát, akivel évekkel ezelőv együtt bujkáltak az erdőbe/ Talán azt sem tudja, hogy ab ból a kisfiúból azóta meglet ember lett, ő pedig már nagy mama. Két kisgyereknek i nagymamája. A faluban sokat beszélne! Kovácsné esetéről. Pedig so­kan alig ismerik, hiszen min­dig be van zárva. Mindenki azt mondja: intézetbe kel] vinni... De mikor? Olyan 'kö­rülmények között él ez a be­teg asszony, hogy az egészsé­ges ember Is megbet’égedne... Az Ózdi járási Tanács egész, ségügyi osztályán érdeklőd' lem. Mint mondották, az in­tézetek telve, s nehéz helye találni, de most már hamaro' san sikerül. Nagyon reméljük. * Tóth István n nem megfelelőek, elképesztően rossz berendezéséről nem is szólva. A járási TS társadalmi összefogással próbált és pró­bál segíteni. Az elmúlt négy évben például 5 sportöltözöt építettek, 2 labdarúgópályát gyeptégláztak, X atlétikai pá­épített. Az elkövetkezendő két évben még 8 öltözőt, s Ede- lényben tornatermet szeretné­nek építeni. Nagyon sok akadályt gördít a sportmunka, elé a rossz köz­lekedés. Emiatt a társadalmi aktívák mozgatása télen szinte teljesen lehetetlen. Hátráltat­ja a munkát az is, hogy az ösz- szes irodai teendőkkel egyet­len bérelt helyiségbe szorul­tak, s ráadásul ebben a helyi­Min dig szombaton Április 13-án megkezdődnek ! a küzdelmek a városi röplabda- bajnokságban is. Az MTS me- | gyei és városi Tanácsának röp- ' labda szövetsége úgy döntött, hogy a városi mérkőzéseket minden esetben szombatra tű­zik ki, de a csapatok megegye- 1 zése alapján a találkozók e.ló- í rehozhatók. A bajnokságot kétfordulós | körmérkőzéses rendszerben bo- ! nyolítják le. Nevezési határidő: sak lyát felújítottal:, 8 labdarúgó- pályát kerítettek be. Ezenkí­vül épült két tekepálya, 2 ké­zilabdapálya, s befejeződött egy öltöző bővítése. Az Edelé­nyi Bányász SE turistaházal: . április 8. A sorsolást úgy ségben kénytelenek dolgozni a j április 8-án tartják meg. szakszövetségei: is. S __________________ B őven akad tehát gond az edelényi járásban. Mégsem esnek kétségbe. Abban, hogy a hátráltató körülmények el­lenére is jól dolgoznak, nagy szerepe van a járási párt- és KISZ-bizottsággal, valamint a járási MHSZ-szel kialakított eredrm :■“? kapcsolatnál:. Ny. I­A teke NB 1. állása; 1. Ózdi Kohász 3 16 2. F'^a FTO 3 3 ab í 1« 3. Egri ü^U'utus 3 788-' 13 4. Zuglói D. 3 77 • 13 !>. Pápai Vasas > 7903 .12 t;. BKV Előre 3 7771 12 7. MGJtI Vasas 3 78S3 U S. Szegedi Vasút 3 7 J. n 9. Pápai Textil 1» 77 b"' 16 10. Szomb. SE 3 7497 !> 11. Pécsi G. 2 5J 3 9 12. Csepel 5044 13. FTC 2 5?!H 5 Száz helyett — egy Az országút mellett hatalmas földhányás, s rengeteg vas­tag cső. Sajóecseg felől jön, s lekanyarodik az országút mentén Miskolc felé. Az árkot erőteljesen berregő kotrógép készíti, tisztes ka­nalai megállás nélkül harapdálják, s emelik a magasba a földet. A gépet jól megtermett, izmos ember, Kovács István ke­zeli, irányítja. Szívesen ad felvilágosítást: — Bódva községtől jövünk magyarázza. — Az egész munka Miskolc vízellátásával van kapcsolatban. Még a múlt évben elkezdtük, de télen a fagy miatt leálltunk. Es február 20-án kezdtük ismét az árokásást. Az árok 180 centiméter mélységű, 80 centiméter szé­les, amelybe 500-as csöveket hegesztenek össze, illetve eresz­tenek le. Es hogyan megy a munka? — Naponta 250—300 méter — mondja Kovács István. — Tegnap jobban ment, mert 320 métert csináltam. A Földgép Vállalat gépésze elmondta, hogy rossz talaj­ban ötven-hatvan ember, és jó talajban 80—100 ember mun­káját végzi cl a gép. S, ha már leszállt a vezetőülésből, meg is tekinti a masi­nát. Itt-ott igazít, javít valamit, aztán visszatelepszik meg­szokott ülésébe. A motor ismét erőteljesen felberreg, a ka­nalak harapdálni kezdik a földet, s az árok nyílegyenesen halad Miskolc irányába. 1 1 Csorba Kossuth Gimn. Űttörő leány, 300 m: 1. Kusznyák (Mikóhá- za), 2. Almágyi (Mlkóliáza), 3. Zeher (Füzérkomlós). Csapat­ban: 1. Mikóháza. Serdülő le­ány, I. kategória, 500 m: 1. Molnár (S. K. Gimn.), 2. Ma- tyasovszky, 3. Vass (mindkettő S. Közgazd. Szakközépisk.). Csapatban: 1. Sátoraljaújhelyi Közgazdasagi Szakközépiskola. Serdülő lány, II. kategória, 600 m: 1. Szerdi (S. K. Gimn.), 2. Kurtos (S. Közgazd. Szak­középisk.), 3. Hernádi Nálunk a csert és az akác­fát az erdők mostohagyerme­kének nevezik. Egy osztrák cég a Lignimpex útján most két­millió dollárt: fizetett ötezer ürméter akácfáért... Nyugati szomszédunknál tavaly óta folynak a kísérletek a cser és az akácfa ipari felhasználására: az anyagmozgatást megkönv- nyítő rakodólapokat készítenek belőle, míg nálunk a szabvány ehhez import fenyőt ír elő. Mi­A mama és a kamraajtó. Mizcrák I. felv. — Takarítani kellene már — mondja. — Maga, ugye, az­ért jött. Nagyon kellene már itt a takarítás ... — Három hete nem fűtünk itt — mondja az öregasszony. — A télen úgy is sokat eltü­zelt. Nincs már tüzelő... — Hogyan tisztálkodik? — Egy teknőbe szoktam vi­zet önteni. Ha akar fnosdik. ha nem, akkor nem. Nem bí­rok vele, elég nekem mosni rá, meg az ételt elkészíteni... Keresi a fiát Az elmebeteg Kovács H. Vencelné két éve él ebben a [ helyiségben, bezárva. — Nem közveszélyes ő, de nem engedhetem ki, mert el­csavarog — mondja az anyja. — Tavaly nyáron egyszer ki­szökött. A nagy hőségben fel­vette a nugvkubátjút, s el­tűnt az erdőben. Visszament Borsodszentgyörgyre. A család­ját, a gyerekeit kereste. Három hét múlva hozták vissza. Köz­ben csak azért nem halt éhen mert akik megismerték, adtak neki egy kis kenyeret Ezért kell lakat alatt: tartanom. Öreg vagyok, nem bírok már Új piactér Tlszasaederkény-új városban még nincs piactér. Vásárcsar­nok van ugyan, de a növekvő város piaci igényeit ez már nem elégíti ki. Ezért a városi tanács úgy határozott, hogy még az idén tágas, megfelelő piacteret alakít ki a Birkacsárda kör­nyékén. Ez a terület kapcsoló­dik a jelenlegi vásárcsarnok­hoz, amelyet azohban csal: ideiglenesnek tartanak és he­lyette a jövőben új, a követel­ményeknek megfelelőbb csar­nok építését tervezik. Az új vásárcsarnok építéséig pedig korszerű elárusító pavilonokat létesítenek az új piactéren, amelynek ez évi építési költ­sége a számítások szerint egy­millió háromszázezer forint. Színházi romantika 1969 Munkában az árokásó gép Foto: Sz. Gy, Eddig Thalia papja voltam. Most szerkesztő-segéd leszek, isten veled regényes élet! Ka­landok, isten veletek — búcsú­zott 1844-ben Petőfi a színészi pályától. Vajon ilyen roman­tikus-e ma is ez a pálya, mint amilyennek Petőfi aposztro­fálta'? Hát, ahogy vesszük. A Miskolci Nemzeti Színház egyik legutóbbi értesítőjéből például kétségtelenül kalandos útról kaphatunk tudósítást, de ez a regényesség nagyon is modern. Amolyan XX. századbeli. Hogy miért, azt döntsék el az olvasók. Ügy alakult ugyanis nemré­giben. hogy Miskolcon egy nap kétszer játszották a Rigó Jan­csit. a társszlnházban. Egerben pedig főpróbát tartottak a Nagy Romulus-ból, amely csak idén került át a hevesi fővá­rosba. A főpróba mellett azon­ban Játszotta a társulat, az eger—miskolci közös társulat A lőcsei fehér asszonyt is Eger­ben. Na már most, akik a Romu­lus-ban próbáltak, átmentei: Egerbe autóbusszal. Hegedűs László is átment Egerbe, mint­hogy azonban délután Miskol­con játszott u Rigó Jancsiban, a próba után autón sietett visz- sza. Mégpedig ötven perc alatt! Az autó azonnal fordult és átvitte Egerbe A lőcsei fehér asszony szereplői közül azokat, akik nem mentek át valamiért délelőtt az autóbusszal Romu- lus-t próbálni. Azután Ismét fordult az autó és hozta Eger­ből Csiszér Andrást, bőgj’ Mis­kolcon váltsa a Rigó Jancsiban Pákozdy Jánost, aki viszont este Egerben lépett fel A lő­csei fehér asszonyban. Miután kevés volt az ideje. Miskolcon amúgy maszkosun ült kocsiba és amíg Egerbe ért, az autóba i öltözött át, mert amikor 55 perc múlva megérkezett, már hívta is az ügyelő a szín­padra. Romantika? — Regényes őlel? — Kalandok” Hát így test ez napjainkban — 125 óvve! azután, hogy Pe­tőfi megírta. (mátc) vei erdeinkben, de különösen síkvidéki, alföldi falvainkban tömegesen fordul elő az akác­fa, s ezt zömében csak tűzi­fának, kisebb mértékben mező- gazdasági szerárunak használ­juk fel, érdemes volna a hazai szabványelőírásokat felülvizs­gálni. A tapasztalatok azt mu­tatják, hogy a mostoha akácfát hasznosabb célra is fel lehetne használni. m: 1. Vajkó László (Sárospa­taki Esze Tamás Ált. Isk.), 2. Lacskó (Mikóházi Ált. Isi:.), 3. Mikus (Mikóházi Ált. Isk.). Csapatban: X. Sárospatak. Ser­dülő fiúk, I. kategória, 800 m: 1. Sprenc (S.-újhelyi K.. Gimn.), 2. Kiss (Sárospataki iparitan. isk.), 3. Horváth (S.- újhelvi K. Gimn.). Serdülő fi­úk, II. kategória, 1000 ni: 1. Toronyi (S. K. Gimn.), 2. Za­gyi (Sárospataki 119. sz. Ip.- tan. Isk.), 3. Alencsil: (S. K. Gimn.). Ifjúsági fiú, 1200 m: *1 T»„1Ä—s " " • ' Rendkívül rossz talajú tere­pen, március 27-én rendezték meg Sátoraljaújhelyen a járási mezei futóbajnokságot A ver­senyen a kellemetlen idő el­lenére 9 közép- és általános iskola tanulói indultak. A küzdelmek előtt Szilva Gyula, a járási KISZ-bizottság mun­katársa köszöntötte a részve­vőket majd megemlékezett a Tanácsköztársaság megalakulá­sának 50. évfordulójáróL Űttörő fiú. 500 Járási mezei futóverseny ÍJjhelyen Mennyit ér az akácfa? A kamráié zárt asszony

Next

/
Oldalképek
Tartalom