Észak-Magyarország, 1969. március (25. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-02 / 51. szám

KZAK-MAGYARORSZÄG Utazás a va Évente 412 millió utast, 113 billió tonna árut szállít Ma­gyarországon a vasút. Problé­mái országosak, közérdekűek és közelről érintik azt a 412 millió jRast, akiknek biztonságáról, kulturált és kényelmes utaz­gatásáról gondoskodnia kell. Riportunk színhelye egy vi- kisváros. Tapasztalatainkat a tél végén ebben a városban gyűjtöttük, de a cikkünkben kibontakozó kép és az össze­függések általános érvényűek <Js jellemzők, még akkor is, ha kkadnak kivételek. állomásfőnök szabadna­r?- A helyettes ebédelni sza- haza. Leültetnek a szobá- j a- A mennyezeten átlátszik I Serenda, a lehullott vakolat. Ba régi mellett épül már az J ahomás. Szerelik a dominó- JHszerű forgalomirányító bé­rezést. fi kisváros állomásának 6 v Salmistája van. Most hár- betegek. Helyettesíteni Ugrott” az éjjel a helyettes jj^básfönök. Míg beszélge- Ä újabb utasítást, kap, ma is szolgálatban marad, jjhtiiegyünk a vágányokhoz. Időben mutatja a havas vál- Nincs aki tisztítsa. Az elmúlt héten vettünk 5j aét asszonyt. Egy-két na- dolgoztak. Azóta felénk se a hó meg esik, a váltó­ja .tisztítani kell! ij] arfia mellényes, magas fia- Jhber söpröget. il,. Kalauznak tanul. Szük- kWl most váltótisztításra ál- be. torsét a Magyar Vasutas cí- E . lapból, a MÁV tavalyi ^negét elemző cikkből: „Nem Lp.r°blémát okozott a végre- szolgálatnál ma már kró- fisá vált munkaerő-hiány". k kisváros állomásának hét J6n5ritónője van. Egyikük min­it^ biásnap a néhány kilómé­ig® levő község állomásán szolgálatot. ?^t a Központi Népi El- ij^Jzési Bizottságnak a vasúti .»szállítás helyzetével ^sfkoző 1968-as jelentéséből: be. állomások utasforgalmi IJij?Rezesei egyenlőtlenül fej- I)Az állomások többsége tJl» .*■ különösen a WC álla- tisztasága — még az új ligásokon is — kifogásolhat J&.4* amúgy is nagyon '^°e vett személykocsikat \ etleges módon, kis létszá- hfyj takarítószemélyzet kézi Ui, e‘ és rendszertelenül taka- 1 kocsik nagy része po- bÁ biszfcos, a takarítás csak fej0«®, nem ellenőrzött. Lét- \ £?°kkentéskor a takarító­nőik el.” V^ókszem, amikor külföld­Wf^tunk, az egész magyar Vrt-Í dijtirt az NDK-kocsik ^“Oiba. fi tervekben szerepel ”5^° személykocsi-mosógép *i(ivalreldse a Nyugati pálya­js vigasztalanul piszkos, “Púikban utaztam. Elő- 8t v®Sig próbáltam legalább f^ivényt. A kalauz azzal b'Ee] "ti utaztam volna csak íiH , — majd nem monda- most hideg van. [A yet a KNEB jelentéséből: ]%ilieJ'e}vónyek téli időben ülj Ehetetlen előfiítésére ifeNapesten rendelkeznek P késekkel". Vesztesre — biliárd Hk fejlesztésére, a pá­v soW °rszerűsítésére, új állo- ÁlliárfPílésére a MÁV évi 5 > isznsprint-ót fordít. Tavaly hitették a rákos—új- Sai’,a Nyíregyháza—Záhony rf'bást ’ ^zo'nok és Záhony át­fest’ villamosítottájv a Bu- H‘y.. Nyugati pályaudvar— lg6 közötti szakaszt. 1 fái '*3cn tovább folytatódik h^'^'éjszászi vonal kor- tíQtiió téS6’ 2al‘lony ds Szolnok n^őd°n^ tejlesztése, meg- ’'c Veszprém külső pá- bővítése. Villa- a Budapest Nyugati hai Var—Nyíregyh áza vo- ^g^fddtől Karcagig terjedő a Miskolc—Sajó- özötti vonalat. 24 villa- S^^-nyt. 25 Diesel -moz- k>t 2 könnyű motorvona- Ij^^ároinak. Üzembe he- 2fio négytengelyes sze­mélykocsit, és 2000 különböző típusú teherkocsit. Az utazás kulturáltsága ez­zel persze még nem oldódik meg. Különösen nem a csúcs­időkben, hétvégeken. Idézet Ordas Iván szocioló­giai riportjából: „Egy-egy hét­végi munkásvonaton megszo­kott, hogy félezer embernek nem jut hely és ilyenkor az ül- ve utazó szerencsések körül­ményeit sem lehet kulturált­nak nevezni. Vonatkönyvtár­ról, gyümölcsözően eltöltött utazási időről mindaddig csak jószándékú és szép cikkeket le­het írni, amig az utazás alap­vető tényezője, a férőhely te­rén nem történik változás. Az építőiparban dolgozók szabad szombatjakor a MÁV egyedül csak Budapesten 14 ezerrel több utast kap, országosan pe­dig körülbelül 70 ezret, annyit, mint egy magyar nagyváros egész lakossága... A hangos­kodó részegek és mámorosok olyan körülményeket teremte­nek, amelyek az egész utazás jellegét megszabják. Bö mű­ködési tere nyílik a zsebtolva­joknak, nem egyszer késelés is előfordul, az újságok pe­dig csak a közelmúltban adtak hírt arról, hogy két rendőrnek már a Nyugati pályaudvari in­dulásnál fegyverhasználatra kiterjedő harcot kellett vívnia egy fülkényi részeggel”. A KNEB jelentéséből: „Egyes vonatokon a rendelke­zésre álló .ülőhelyekre 180 szá­zalékos utasmennyiség jut.” Az utazóközönség egy része nem Viselkedik kulturáltan. Egyesek barbár módon haso­gatják az üléseket, szándé­kosan összepiszkolják a kupé­kat. Sokan, mintha minden gátlásukat elvesztenék, ha vo­natra ülnek. Milyen a biztonság? A kisváros helyettes állo- másfőnöke mutatja — az uta­sok majd félinéter magas peronról lépnek föl-le a vona­tokhoz. Ezen a peron teknő- szerü mélyítésével lehetne se­gíteni. De az utasok még az olyan nagy állomásokon is, mint pél­dául Debrecen, sokszor tolató vonatok közt járkálva, szalad­gálva, szerelvényeken átmász­va, rosszul kivilágított vágá­nyokon közlekednek. Alig né­hány állomáson épült aluljáró­val összekötött utasperon. Pedig a vasutas szakszerve­zet munkásvédelmi felügyelő­ségének jelentésében ez áll: „Tavaly 9 halálos, és 11 cson­kulásos üzemi baleset történt jármüvek tolatásánál.” A kisváros állomásán most még emberi erővel mozgatott berendezések irányítják a köz­lekedést. Automatikus vonal- és térközbiztosítás van ugyan, de például a bejárati jelzőket kézi* erővel állítják, és ezek el­lenőrzése is a váltókezelőkre bízott. Elmondják, náluk is előfordult már, hogy nem jó vágányra irányították a vona­tot — de még idejében észre­vették, korrigálták a tévedést. Elképed az ember, mennyi a „majdnem” a „ha”, a véletlen. Mennyire a forgalomirányítók, a forgalmi szolgálattevők gyors cselekvésére, éberségére, pon­tosságára, lelkiismeretességére vannak bízva emberéletek és milliók. Kik ezek az emberek? Hogy élnek, hogy dolgoznak? 12 órás szolgálat, után 24 óra szabad idő illeti meg őket. — Nem sok a 12 órás szol­gálat? A feszült figyelem, a sűrűn ismétlődő cselekvés0 — Nagyobb forgalmű állo­másokon, Miskolcon. Szolnokon 4 óránként váltják egymást a forgalmi szolgálattevők. Ná­lunk. a rendelkező szolgálatte­vőknél, a külső szolgálatte­vőknél és a vonatmenesztő külső felvigyázóknál most h sole beteg miatt nincs közben váltás. A vonatmenesztő térfelvl- gyázó „bakterházában” félper­cenként cseng a telefon. Utasí­tásokat, információkat kap. Váltóállásokat jelent, vonat ki­vagy beálláshoz ad engedélyt. — Mennyi a fizetése? — 1340 forint az alapbérem, és 540 forint a rendfokozati pénz. — Mióta van a vasútnál? — 1956 óta. — Iskolai végzettsége? — Érettségim nincs, de se­gédtiszti tanfolyamot végeztem és van 5 szakvizsgám. — Itt lakik? — Nem, néhány kilométerre, A. községben. — Otthon mit csinál? — Segítek a feleségemnek, aki a háziipari szövetkezetnek szőnyeget sző. Én is megtanul­tam. A vezetőváltóőr 1937 óta dol­gozik a MÁV-nál. — Mennyit keres? — 1860 forintot. — Sokat dolgozik? — A 12 órás szolgálat alatt 100-nál több vonat fut keresz­tül az állomáson. Ehhez jön­nek még a tolatások. Minden érkezés, áthaladás, valamilyen intézkedéssel jár. — Elfárad? — Kilenc óra van, mire ha­zaérek, bár a szolgálat csak délután hat óráig tart. Alig vá­rom, hogy beessek az ágyba. A váltóőr a vezetőváltóőrrel dolgozik. Az ő fizetése úgy 1600 —1700 forint körüli. Helyben lakik, szövetkezeti lakásban. Felesége az óraüzemben 1300 forintot keres. Két gyermekük van. Szabad idejében anyja szőlőjében segít. Véletlen balesetek? — Mit gondoltak, amikor a közelmúlt tragikus vasúti bal­eseteiről hallottak? — Hát, az ember sok min­denre gondol. Például arra, hogy milyen jó a vasúti forga­lomirányítás automatizálása. Arra, milyen jó, hogy már 80 állomáson szereltek fel domi­nó-rendszerű forgalomirányí­tó berendezést. S hogy például az idén csupán munkásvédelmi berendezésekre és szociális be­ruházásokra 65 millió forintot fordítanak. Aztán arra Is, hogy az embert, az emberi cselek­vést, a pontos, figyelmes mun­kát még a teljes automatizálás korában sem lehet teljesen kikapcsolni. (Az ellenőrzés, a korrigálás akkor is emberi fel­adat lesz.) Idézet a vasutas szakszerve­zet munkásvédelmi felügyelő­sége vezetőjének írásából: „A mind korszerűbb biztonság- technikai eszközök, berendezé­sek, jelzők mellett, még na­gyon sokáig a vasutas dolgozók akaratától függő cselekmények irányítják az üzem menetét. Helyzetfelismerésen alapuló in­tézkedés végrehajtására nap­jainkban még szinte kizárólag csak az ember képes. A jelző­berendezések által adott pa­rancs Nagytétény—Diósd ese­tében például sebességcsök- kentést kívánt volna... A jel­zőberendezésen, váltójclzőkön adott parancs Mendén Is embe­ri cselekvést követelt volna. De mivel r~ elmaradt, bekövet­kezett a tragédia." Erre is gondol az ember. Meg arra is, hogy például a kisvá­ros állomásának vezetői oko­san. körültekintően, már most, a forgalomirányító berendezés szerelése közbén kijelentik: — ragaszkodnak hozza, hogy a szerelők ne csak megtanítsák s az illetékesek levizsgáztassák a majdani kezelőszemélyzetet, Hanem addig gyakoroltassák, munkájuk közben figyeljék, ellenőrizzék a forgalomirányí­tókat. amíg teljes biztonsággal, felelősségtudattal kezelik az új berendezést. Kádár Márta Egyre lejjebb 1. Az exkluzív helyen. Vendég: Hát kérem, hozzon nekünk egy üveg francia ko­nyakot, Napóleont, ha lehet. A Courvoisier valahogy nem esetem. Utána természetesen pezsgőt. Persze, azt is fran­ciát! És kérem az étlapot, nagy gusztusom van valami rákféleségre. , vi.in ,2. Később, kevésbe exklu­zív helyen. . . . Vendég: Igen, igen, lehet egy kis jó olasz vörösből. Cilién ti, marsi gli! De a hét­puttonyos szamorodni talán még jobb lenne. Es esetleg whisky. De skót legyen, többit igyák meg az exporto­1 °3" Esetleg másnap, még ke­vésbé, de még mindig exklu­zív helyen. Vendég: Kezdjük talán gin­nel! S van valami jó bada­csonyi, somlói bőink? Szür­kebarát is jöhet! És kérném az étlapot,! Egy jó sertéssült aligha ártana. 4, Ismét csak később, nem exkluzív, de nem is rossz he­lyen. Vendég: Á — szóval kék­frankos van? De hiszen re­mek. Előtte azért innék egy kecskeméti cseresznyét. Utá­na meg elkelne egy kis porter sör. Ja, és egy pár virslit is szíveskedne... 5. És egyre később, ami nem jelenti azt, hogy nem reggel korán, egy elég jó he­lyen. Vendég: Khm, milyen pa­lackos boruk van? Értem, ba­dacsonyi! Azt: nem szeretem' Aha, és kékfrankos. Nem, azt sem nagyon..." Mi, pecsenye is van palackban? De hiszen ez remek! És hozhat egy dupla bablevest is. 6. Még az előbbinél is ké­sőbb, egy helyen, amit hiva­talosan étteremnek és ven­déglőnek neveznek. Vendég: Szóval ajánlja a folyóbort? Jól van, hozzon egy fröpcsöt! De nem, inkább egy korsó sört. És vagy két pogácsát. 7. És végül egy helyen, ahol — hát istenem — le lehet ül­ni. Vendég: Értem, volt két kisfröccs, három pohár sör es egy sóskifli — értem! De... khm... Izé... izé... főúr —• kis türelmet kérek, egy tele­fon az egész. Nehogy azt higy- gye, hogy csavargóval van dolga! Csak egy telefon, és, perceken belül kivált a fele­ségem ... \ Korona a teremtésen avagy egy elszalasztott óriásit! imi! A huszadik század krimit szerető, de nemegyszer gyász­huszár férfinépsége szereti ma­gáráért eni ezt az állítást: 6 a teremtés koronája. Holott ez egyedül Ádámot, a paradicso­mi embert illeti meg. Ö azon­ban nem szívesen használta ezt a megállapítást, egyrészt, mert nagyon tökéletlen, másrészt, mert még ennél is szerencsétle­nebb volt. Korlátoltságában képtelen volt megálmodni a lé­gi bombázásokat, csakúgy, mint az emberiség .más nagy csapá­sait. mini például a miniszok­nyát és beat-zenét, s hogy a legszerencsétlenebb férfi volt, ehhez nem fér kétség! Meg is akarta ölni magát! Joggal! Hi­szen csupán egyetlen nő volt a világon, akit ráadásul felesé­gül is kellett vennie, s ha öss- szeiieszett nejével, nem vi­gasztalódhatott a hatodik eme­leten Sutyerák ödönnévcl, de még csak a barlangfürdőben sem! Igaz ugyan, hogy anyósa nem volt, ám így attól is elesett, hogy valaki kimossa a zokniját és vigyázzon a gyerekekre! Mert lám, őt is rászedte a tiéni- ber! Amikor uguanis végezni akart magával, mikor már vég­kép elhatározta, hogy ugrik, s ezzel megakadályozza az em­beriség elszaporodásai, elébe állt neje és bejelentette, hogy anyának érzi magát. — Miért nem mész a bizott­ság elé...? — dördült rd Ádám. Éva azonban erről hallani sem akart! Kellett neki a ke­lengyeutalvány és a három ev gyér me k gond ozási szabadság. — Addig itthon akarsz ma­radni? — csodálkozott a sze­gény férj. — Hogyhogy csak addig? — méltatlankodott Éva. Mindad­dig, míg el nem szaporítom as emberiséget! Képzeld csak! Három év alatt akár két gyer­meket is szülhetek! — így hát hiába is ugranák — sóhajtott Adóm. — Te igen. de ha őt taszi'a- nád le a szíriről, te már akár örökké is megmaradhatnál! Nélküle elélhetnél az idők vég­telenjéig, méghozzá nyugod­tan. — sziszegte Lucifer, mint kígyó. — Nem lenne gyerek! — Nélküle el is élnék, —• mélázott Ádám, — hiszen ő <t nei. De hogyan élnék meg r-"s nő nélkül? Mert, hogy mást tegyek neked e nnrő’ '■•- zóny, nagyon unom már! Ä n azt mégsem szeretném elmu­lasztani, hogy egy másikat sze­rezek helyette, aki bizonya-a egészen más lesz. mint ö! Csak tudnám, hogyan? Azt hiszem, legjobb lesz. ha megvárom a huszadik századot! Borsodi Gyula O V Gyorsított ügyintézés Zavar - ok szőr egy móléit, középkorú ^ nő jön be ezzel: Sanyikám, ^ azt akarom... pardon, nem i; is vettem észre, hogy ügyfele ^ van, majd később ... Aztán ^ egy karcsú, szőke nő, végül ^ egy bánatos pillantású fér- § fiú... | Nem sikerül befejeznie. Az § ajtón már be is lép a molett ^ nő és minden úgy zajlik le, ^ ahogy a vállalati ember ne- § kém előre megjósolta, A napokban — az eset után ^ jó évvel — megint a válla- ^ latnál járok. S ismét a sze- ^ rény, nagytudású szakember- § rel merülünk számomra er- dekes eszmecserébe. A .végén ^ mosolyogva kérdezi: Mondja, nem veit észre va- ^ lami újat? § — Üjat. újat... i TÖPRENGÉSEMBEN a ta- \ valyról ismert, lezser mór- ^ gású férfiú belévte rezzent ki. ^ Nem rá. hanem beszélő part- ^ nerem egyre szélesedő, kaján- ^ fco dó mosolyára figyelek. — Nos? — csap rám a má- ^ sík távozása után. — Igen. Tavaly kilencen, most már csak hárman nyi- S tottak ránk. ^ — Tudja mit? Ha élünk. ^ jö 'lön el jövőre is. ^ Elmegyek. /v/.„sssrs/s/sssrsjssJsMsssssys/sssjssfsss/sssss/s/ss/ss/s*sfsss/ssfssfssss/s/sssyssfsss.'s/ssssjssssfs/ssts/r///SfS/sssssssssssrn. .4 TÉMA FELETTÉBB ér­dekel, de alig-alig sikerül ■valamit is feljegyeznem. A beszélgetés nagyjából igy zaj­lik le: — A vállalatnál... Az ajtó felpattan, s az idő­vel láthatóan versenyt futó, tekintélyes férfiú robban az irodába. Sok rubrikát, s iro­mányt húz elő, valamit kér­dez, magyaráz, vitázik a má­sikkal. Néhányszor rám vil­lan fürkésző pillantása, s már csattan is mögötte az aj­tó. Beszélgető partnerem is­mét felém fordul. — Ott tartottunk... Jó megjelenésű férfi nyit be. Lezseren besétál, néhány szellemesnek hitt megjegy­zést. tesz, általában úgy vi­selkedik, mint aki messze fö­lötte áll beszélaető partne­remnek. Néhány percnyi nagyvonalú halandzsa után kivonul. — Bocsánat. Nem óhajtom tovább igénybe venni az idő­töket, bizonyára fontos dolog­ról tárgyaltok. — Lesi a vá­laszt, majd elégedetten bó­lint, s elmegy. — Arról beszéltünk — pró­bálom erőszakolni a beszélge­tést. Eay zömök férfiéi szinte be­gurul. — Sanyikám (nevezzük így beszélő partneremet) hallot­tam egy jó viccet. Máskor talán szívesen meg­hallgatnám, de most zavar. Partnerem megérzi, mi ját­szódhat le bennem. — Ugye, magát is kezdi zavarni? __ 719 — Ez az örökös benyiloga- tás. —Biztosan véletlen. — Ugyan! A kívülálló aligha sejti, mire megy itt a játék. — Játék? — No, igen. Itt mindenki, mindenkiről tudni akar. Ki­hez ki jött, s miért? Ponto­san beütemezett időben be­jönnek, s a hallomások, a benyomások alapján össze­rakják, miről is beszélhetünk. — Szinte érthetetlen. — Valamikor nekem is ez volt. Hosszú ideig közvetle­nül a termelésben dolgoztam. Szerettem ott lenni. Most is visszavágyom. Igaz, a mun­kások nyersebbek, nyersek, de őszinték. Itt meg... az íróasztal... — Ne haragudjon, de ezt nem tudom elhinni. Elnézően mosolyog. — Figyelje csak meg, még hárman vannak hátra, Elő-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom