Észak-Magyarország, 1969. március (25. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-01 / 50. szám

2 eSZAK-MAGYARORSZÄG Esem ényekről RÖVIDEN IIIIIIMMIIimilllHIMMIilllllllMIfl!' ÖLT A HÓEMBER 0 A jugoszláviai Kotorban egy hatalmas hóembert építet­tek az iskolások; a hóember összeomlott, egy hétéves fiút maga alá temetett és megölt. HÓFÜVAS 0 Az évszázad tele tombol Eszakkelet-Lengyelországban. A bialystoki vajdaságban a 6 —-8, helyenként pedig tíz-ti­zenegy méteres hófúvások szinte megbénították az éle­tet. A vajdaság útjainak nagy része járhatatlan. Több falut a hó teljesen elzárt a külvi­lágtól. EMELKEDTEK 0 Franciaországban január­ban 1.4 százalékkal emelked­tek a kiskereskedelmi árak. Tavaly decemberben csupán 0,2 százalékos áremelkedésre került sor, REKORD 0 A nyugat-németországi Wuppertalban két fiatal fod­rász csaknem két napig dol­gozott egyhuzamban, s meg­döntötte a nonstop hajvágás eddigi világrekordját: 380 fér- fivendéget nyírtak meg. SZAKÁLLASOK 0 Varsóban megrendezték a I lengyel főváros szakállas fér- j fiainak első találkozóját. Ez- j úttal került sor a többi között j a varsói „Mr. Szakáll” megvá­lasztására. A kitüntető címet j Tornász Brzezinski, a Lengyel j Tudományos Akadémia fiatal i kutatója nyerte el. AGYONLŐTTÉK 0 Nem keresett „cikk” az oroszlán Magyarországon — állapították meg csalódottan a mecseki állatkert vezetői, akik hónapokon át próbáltak elad­ni egy „létszámfeletti” orosz­lánt. Mindössze háromezer fo­rintot kértek érte. Drága mu­latság az oroszlán, táplálása — naponta hét kilogramm húst fogyaszt el. így nem volt más választás és agyonlőtték. Az Elnöki Tanács ülése A Népköztársaság Elnöki Tanácsa pénteken ülést tartott. Megerősítette a Magyar Nép- köztársaság és a Szovjet Szoci­alista Köztársaságok Szövetsé­ge között kötött kulturális és tudományos együttműködési egyezményt. Törvényerejű rendeletével a felsőfokú híradás és műszer­ipari technikum, valamint a felsőfokú villamosgépipari technikum egyesítésével létre­hozta a művelődésügyi mi­niszter felügyelete alatt álló Kandó Kálmán Villamosipari Műszak] Főiskolát. Elhatározta megyei (főváro­si) bírósági és járásbírósági (városi, városi kerületi bíró­sági) népi ülnökök 196!). má­jus 16. és június 30. közötti választását. Megtárgyalta és elfogadta az igazságügy-miniszter jelentését a kegyelmi ügyek intézésének 1968. évi tapasztalatairól. Végül a szarvasi járáshoz tartozó örménykút község te­rületén Kardos néven űj köz­ség szervezését határozta el. Szovjet jegyzék az HDK-Eiez Tegnap a szovjet kormány jegyzéket adott át az NDK kormányának, amelyben a többi között számos bizonyíté­kot tár fel, hogy az NDK— Nyugat-Berlin közötti közle­kedési útvonalain az NSZK Kiesinger nyilatkozata Kieslnger nyugatnémet kan­cellár, aki csütörtökön Nixon kíséretében rövid látogatást tett Nyugat-Berlinben, visz- szatérése után televíziós nyi­latkozatban beszélt az elnök- választás Nyugat-Berlinből való esetleges áthelyezéséről. Kiesinger Carapkinnal foly­tatott megbeszéléseire utalva elismerte, hogy a Szovjetunió őszintén óhajtja a válság ren­dezését. Mindazonáltal, bár rendkívül óvatos formában, de tudtul adta: nem tartja va­lószínűnek, hogy a hátralevő rövid idő alatt megállapodás születhessen ebben a kérdés­ben. „Ügy mondanám, az a be­nyomás alakult ki bennünk, hogy a szövetségi gyűlés március 5-én Berlinben ke­rül megtartásra” — mondotta. katonai céljait szolgáló anya­gokat szállítanak Nyugat-Né- metországba. Az NDK terüle­tén át titokban juttatják el az NSZK-ban a nyugat-berlini vállalatnál megrendelt hadi­eszközöket. A szovjet kormány arra kéri az NDK kormányát, hogy az NDK és a Nyugat- Berlin közötti útvonalak fölött szigorítsa meg az ellenőrzést, és hiúsítsa meg az NSZK és Nyugat-Berlin hatóságainak és polgárainak a szocialista álla­mok biztonságát és az európai béke érdekeit sértő törvényte­len militarista tevékenységét. Az NDK miniszterelnökségi sajtóosztálya közli, hogy az NDK illetékes állami szervei megtették a szükséges intézke­déseket. Húszéves az OTP — Kereken 20 esztendős, 1949. március 1-én alakult az Országos Takarékpénztár, amely nem mindennapos eredménnyel ünnepelheti szü­letésnapját; & lakosság betét­Fökirengés Lisszabonban Pénteken hajnalban, ma­gyar idő szerint háromnegyed négy tájban heves földlökése­ket éreztek Lisszabonban és Portugália több városában, mindenekelőtt Coimbrában, amely a fővárostól kétszáz kilométerre északra fekszik. Ugyanebben az időben, ugyancsak erős földrengést észleltek Madridban, Afrika északi részén, főleg Rabat környékén. Lisszabonban kéményeket sodort le a körülbelül fél percig tartó földrengés és megrongált* * villanyvezeté­keket, de emberéletben nem okozott kárt. A világítást ké­sőbb rendbe hozták, de a há­zakból kimenekült emberek nem akartak visszatérni laká­saikba. Nagy pánikot keltett a földrengés Rabatbán, ahol több épület megrongálódott és néhányan meg fa« sebesültek, de nagyobb károkról nem ér­keztek jelentések. A földren­gés központja az Azori- szigetek táján volt, a Richter- skála szerint 8 fokos. ál.’ mánya a kezdeti 270 mil­lióval szemben a napokban elérte a 31 milliárd forintot — jelentette be pénteki sajtó- tájékoztatóján a Magyar Saj­tó Házában Szirmai Jenő, az OTP vezérigazgatója. Az általános betétnöveke­désen belül kedvezően alakul­tak a parasztság megtakarítá­sai. Tavaly 4,3 milliárd fo­rinttal nőtt a lakosságnak az OTP-ben megtakarított pén­ze, s az idén is hasonló növe­kedés várható. A betétállomány növekedé­se az alapja a finanszírozás­nak, nagyobb arányú hitel nyújtással. A múlt évben a takarékpénztár segítségével összesen több mint 38 000 la­kás épült. Rövid és kö­zéplejáratú hitelekre — áru­vásárlásokra, valamint sze­mélyi és mezőgazdasági köl­csönre — 3,5 milliárd forintot adtak 990 000 igénylőnek. EÉtinfl MmSÍZ3 A magyar forradalmi műn- Hivatalának vezetője febrtrfj kás-paraszt kormány, a Mi- 28-án. élete 53. évében boss*» nisztertanáes Tájékoztatási Hi- szenvedés után elhunyt. Tf vatala, a kormány titkársága, metése március 4-én, kedden- az MSZMP országházi Bízott- 13 órakor lesz a Farkasréti sága és a Magyar Újságírók metőben, a Fővárosi Tané** Országos Szövetsége mély által adományozott díszsírig megrendüléssel közli, hogy iyen. Naményl Géza elvtársi* Naményi Géza elvíárs, a Mi- a Minisztertanács saját b*" nisztertanáes Tájékoztatási lóit,fának’ tekinti. * Naményl Géza, 1916. szep­tember 5-én született Miskol­con. A gimnáziumi érettségi letétele után a Felső Ma­gyarországi Reggeli Hírlap szerkesztőségében dolgozott, mint gyakornok. 1938-ban ki­tanulta a villanyszerelő szak­mát, majd a felsza­badulás után mun­kája mel­leit sikere­sen elvé­gezte a Bu­dapesti Mű­szaki Egye­temet, ahol elektro- mérnöki diplomát szerzett. 1915 óta volt tagja a pártnak. A felsza­badulás után először a Felvidéki Nép­szavánál, majd Miskolcon az Eszalc-Magyarország szerkesz­tőségében dolgozott különbö­ző vezető beosztásokban. 1955 elejétől az Esti Budapest ro­vatvezetője, majd a szerkesz­tő bizottság tagja. Az ellenfor­radalom után részt vett a kormány Tájékoztatási Hiva­talának megszervezésében, rö­vid ideig az Esti Hírlap széf kesztőbizottsági tagja, ezuta* a Tájékoztatási Hivatal őst' tályvezetője, majd elnökig' lycttese, 1959-től vezetője von■ Kiemelkedő munkásságáért * Népköztársaság Elnöki Tana" csa a Magyar Szabadság El' demrend ezüst fokozatával a munkaér demrend arany 1°' kozatával tüntette ki. Mi, az Eszak-Magyarorszfá szerkesztőségének, a Bors°® megyei Lapkiadó Vállalatra1' dolgozói mély fájdalom gyászoljuk Naményi Géza élik társunkat, lapunk egykori /ff szerkesztőjét, városunk szülék tét, jó barátunkat, a nagy t,f' dású embert, a borsodi új*™' írók példaképét, a mindig !íC' gítőkész vezetőt. Emlékét sf» vünkben megőrizzük. Magas beosztásában is tálának ajtaja mindig állt a hozzá fordulók elöl' Sokan ismerték és szerettew becsülték és tisztelték őt gyén!eben. Az olvasók tízezt*• emlékeznek rí és vesznek W csút a vonzó emberi tulajdonj Ságokkal rendelkező elvtáfS tói. Naményi Géza elvtárs eV,' vozott tőlünk, de mindig lesz köztünk, mert szeretettek jes egyéniségét nem lehet el' feledni. Jakuhovszlrij és Szem jón ov Berlinben Ivan Jakubovszkij marsall, a Varsói Szerződés egyesült fegyveres erőinek főparancs­noka és Vlagyimir Szemjonov szovjet külügyminiszter-he­lyettes pénteken Berlinbe ér­kezett. Fogadta őket Walter Ulbricht, az NDK Államtaná­csának elnöke. A megbeszélé­sen részt vett még Willi Stoph miniszterelnök, Erich Hone­cker, az NSZEP Politikai Bi­zottságának tagja, Központi Bizottságának titkára, Otto Winzer külügyminiszter, Heinz Kellessler vezérezredes tietO' zetvédelmi minisztert] elvett^ vezérkari főnök; szovjet res ről pedig P. A. Abraszimov, Szovjetunió berlini nagykő'’6' te, P. K. Kosevoj marsall, NDK-ban tartózkodó szoVJ hadseregcsoport főparancsh ka, P. A. Kurocskin hadsere® tábornok és J. J. Malcev v zérezredes. A baráti és szívélyes légk® ben lefolyt megbeszélésen f®^ jes egyetértésben tárgyak’ meg fontos, közös érdekű ke déseket. xxi: — Micsoda marhaságokat mondasz?! — dühösködött a torreádor. — Hiszen minden oázisnál helyőrségbe ütközünk és akárhol lecsaphat ránk a sivatagban egy század szpáhi. — No és? Itt a gyarmatügyi minisztérium és a kormány­zóság engedélye. Civil ruhánk van. és mindenki magához vesz egy személyazonossági írást. Én vagyok dr. Meister, a rendező, Higgins az ügyve­zető igazgató... Tfz perc múlva derékig meztelenül, olajoskannákkal szorgoskodtak a kocsik körül. Egykettőre kitisztogatták a port. Már az első kísérletre ki­fogástalanul dolgoztak a mo­torok — Szegény Graham! —- mondta Jarosics. — Csak egy kissé bírta volna még. Milyen kár... Valamennyien megsza­badultunk innen és ő meghalt. — Igv jár az, aki agyon­lövi magát — dörmögte le­szűrve a tanulságot Krakauer. Félelmetes harsogással verte fel az őserdő csendjét a két ormótlan tank. Az áttételek, mint szárazon küszködő kro­kodilok siklottak előre, maguk alá gyűrve az útjukba akadó gyökereket, dudvát, és a haj­nal első sugarai éppen szét­terültek a sivatag felett, ami­kor az őserdő utolsó dombján meredt ég felé a tipróláncos kocsi két elálló talpa, hogy át­lendülve a lejtőn előreborul­jon az emelkedés oldalán. Azután megnyílt előttük a Szahara és csörömpölve, zaka­tolva vágtak neki a homok- dünáknak... 8 Vidáman ment minden. Ma­gukhoz vették az iratokat, ki­ki egy megfelelőt választva. Higgins az ügyvezető-igazgató útlevelét tette zsebre, Kra­kauer a titkárét és a többiek valamilyen műszaki, segédren­dezői, vagy operatőri okmányt vettek magukhoz. Gyöngyéíet volt: autón utazni a Szaharában. Ilyet lé­gionista ritkán élvez. Az egyik kocsit Bradley vezette, a má­sikat Stuck. A többiek whis­kyt ittak, énekeltek és a ponyva árnyékában paradicso­mi életet éltek. Mindez csak addig tartott, amíg az örökké, anyagias Stuck nem szólt hátra a volán mellől: — Azt hiszem, baj lesz. Itt mindent találhatunk, csak készpénzt nem. Benzint rabol­ni pedig nem tudunk az oázi­sokban. — Az áldóját! — kiáltott Jarosics. — Ez végzetes le­het. — Tudtam! Tudtam! — si­ránkozott Krakauer. — Mióta beálltam a légió­ba, egyik kellemetlenség a másik után ... A legközelebbi oázisnál a Rét hatalmas autóban már alig lötyögött valami a száz. liter benzinből. Igen sok arab sereglett az autók köré. Brad­ley megpróbált csereüzletet kötni, de nem volt mivel. A whiskyt megitták ezek a gaz­emberek, mást meg nem foga­dott el csereárunak a benzin­kút arab kezelője. Alkonyodott. A gyors lehű­lés föídszagú párákat sodort feléjük a messze elmaradt ős­erdőből. Dideregve ültek a ponyva alatt, rosszkedvűen és tépelődve. Közben az oázis csendőrjárőrének vezetője el­kérte írásaikat. Minden sze­mélytől külön-külön. Azután a minisztérium és a kormányzó­ság engedélyeit. Rendben ta­lálta a dolgot. Azon nem cso­dálkozott, hogy igen soványak. Mind így jön vissza onnan A csendőr nem tudott tanácsot adni arra nézve, mi módon te­hetnének szert benzinre. — De hát csak nem marad­hatunk itt örökké? — Miért? Egészen barátsá­gos hely — mondta a csend­őr. Elhatározták, hogy az éj­szakát mindenesetre itt töltik. Reggelre volt benzin. A kút arab tulajdonosa nem kért tőlük egy fillért sem, csak sür­gette őket, hogy menjenek to­vább, mennél hamarabb. 9 Az eset előzményei az éjféli órákba nyúlnak vissza. A ben­zinkút arab tulajdonosa do­hányozva ült törvényes tulaj­dona mellett, nehogy az ide­geneknek eszükbe jusson jog­talan módon megfosztani őt árujától. Szép, teliholdas éjszaka volt. Dermedt fény feküdt a moz­dulatlan dombhullámokon. Ra- hib ben Ualed, a tulajdonos az élet hiábavaló dolgain tű­nődött, amelyek között a leg­hiábavalóbb szerinte az. volt, ha valaki pénz nélkül akar tankolni egy oázisban. A moz­dulatlan, sötét pálmákról gyer­mekkori mesék jutottak eszébe a Szahara szellemeiről. Valahol egy teve bőgött, és tompa puffanással érett kókuszdió pottyant le a magasból. Az­után megint igencsak csend lett. Ekkor lépett ki a bokrok közül Szép Heléna! Apró arany korona volt a feje tetején, és sleppes selyem- uszályszerű női peplum, ami­hez nem valami stílszerűen illeszkedtek a jókora kitiport bakancsok Szép Heléna vörös volt, rövid hajú, kissé ferde orrú, de mindenképpen szo­katlan és ijesztő jelenség egy szaharai oázisban. Rahid ben Ualed szájából kihullott a cigaretta, és zsib­badtan meredt a kísérteties, királynői jelenségre. Tisztában volt vele, hogy a gonosz Ghut, a sivatagban süvöltő harmat­tan szelleme kísérti, és neki most meg kell halnia. De nem egészen így történt. — Ember! — szólalt meg a királynő síri hangon —, én vagyok a halál angyala ... Be­csületszavamra. Á két autó utasai átkot és pusztulást hoz­nak rád. Ha a hajnal első vi­lágosságánál még itt vannak az oázisban, mindannyian meg fogtok halni. Ezért a túl­világ nevében mondom: ne piszkoskodj, öreg uzsorás, és intézkedj, hogy benzint kapja­nak az idegenek. Mert ha nem, akkor holnap délelőtt tíz és tizenegy között a Számum betemet minden élőlényt, aki itt jelen van ... Jó éjszakát és légy átkozott! Ezzel a kísértet ismét távo­zott a sűrűbe, és egy tompa puffanással eltűnt. Szerencsére az arab nem látta, hogy a puffanást mi idézte elő. Kra­kauer megbotlott a sleppben, és teljes hosszában végigesett. Lehet, hogy az arab gyanút fogott volna, ha a katonák szerencséjére nem söpör végig egy váratlan passzát szélro­ham a homokdombok között, hatalmas portölcsért zúdítva az oázisra. Ez ugyan sokszor elő­fordult már, de most nyilván­valóan a gonosz szellem idéz­te fel figyelmeztetésül. — Uraim! Uraim! — ébreszt- gette a filmeseket az arab. — Kaptok benzint! De csak, ha nyomban mentek ... ...Fél óra múlva zörögve csúszott a két tipróláncos ^ esi észak felé. — Ezt jól megúsztuk! lelkesedett Stuck. , — Megúsztuk ... meguS . tűk ... Most már primádon lettem ... Finom foglalkozó5?' Ügy éljek... Legközél®13 majd táncolni is kell... se it Simán jutottak most m előre. A legközelebbi oázis ‘ . nyögésén modernebb volt j előzőnél. Itt már konzerv®,, kaptak benzint, sőt, cigar®’!“ is, és mindössze néhány ki’ méter választotta el őket Atlasz folytatásaképpen e’*„, gösödött szikes tereptől, an?fi{ű már a Szahara vége, Marok1^ kezdete és nagyvárosok kö2 Bradley Marokkóban a L gánál akart elrejtőzni. A bi is tervezgetett, valameI,í nyien reméltek most már. ^ Délben az egyik autó tiPL lánca leesett. Ügy hevert a porban, mint valami őz011 víz előtti sárkányszerű ős® mai bicikli-áttételnek. Eh'1 a szereléshez már egyikük se értett. Nem tehettek mást, autót a felesleges holmik1'' együtt hátrahagyták, és v0, mennyien a másikra ültek ^ Del fele néhány hatalo1 homokpadot kerültek meg- R egyik emelkedés mögül vár® lanul vagy húsz kísérteties® rongyos, szürke portól lePe fegyveres ember bukkant ff, — Állj! — kiáltotta eg.v ke méteres, szokatlanul sz®‘fc, vállú óriás, aki úgy látszik- ' vezetőjük volt. Stuck fékeze’ de tovább járatta a motort (FolytatjukJ

Next

/
Oldalképek
Tartalom