Észak-Magyarország, 1969. február (25. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-12 / 35. szám

4 ÉSZAfC-MAGYARORSZAG Szerda, 1969. február W, Közös fenntartás — arányosabb költségviselés ló munka, amelyet a szerve­zett dolgozók egész országot behálózó tömegszervezete nem mellőzhet sohasem, s mert a kulturális munka közben fel­keresett területek lakóiból to~ borzódik nagyrészt az érde­kelt üzem, munkás, adminiszt- ' ratív, műszaki, csaknem teljes ■munkaerő-utánpótlása is. Ezt végzi hát a szakszervezet. És mit csinál a tanácsi partner? A tanácsi szervek lehetősé­gei általában szűkösebbek. A költségvetések rendszerint igen kis összegeket mutatnak fel, s azokat is száz és ezer felé kel­lene szétosztani. Még ma is igen sok a kulturális területen fellelhető, a felszabadulás előt­ti múltból ránk maradt káros örökség. Sok még az alkalmat­lan iskolaépület, a korszerűt­len klubkönyvtár, nincs böl­csőde, óvoda, és egyéb. Sok tu­catnyi, nagy költségkihatású gond vár a tanácsi partnerre is, mégis azt kell mondanunk, hogy a közművelődés gondjai­nak megoldásában és költsé­geinek előteremtésében igeit nagy elvárás mutatkozik az üzemi, a szakszervezeti part­nerrel szemben. Mint valami­féle modern „dollárpapát úgy tekintik sok helyen a szak- szervezeti segítést, és helyen­ként talán ez az elvárás. már valami rossz elkényelmesedést is tükröz. Természetesnek tartják, hogy például az üzem karbantartási munkákat végez, átvállal nem várt kötelezett­ségeket, beruház, újat teremi a község minden lakójának, vagy a város minden polgárá­nak, ugyanakkor a másik oV dalról viszonylag kevés törek­vés tapasztalható a közös fenn­tartásból folyó költséghozzájá- rulás kereteinek emelésére. I smételjük: elismerjük a tanácsi szervek, elsősor­ban a falusi tanácsok gondjait, anyagi nehézségeit A közös fenntartás azonban mégis több hozzájárulásra kö­telezne, esetleg olyanra is, am» nemcsak a közvetlen költsé­gek előteremtésében, hanem közvetett segítésben — társa­dalmi munkák szervezésében, a művelődési dolgozók részére lakás biztosításában stb. — mutatkozik meg. Továbbra i? szükséges a szakszervezeti szervek fokozott hozzájárulása egy adott közösség művelődé­si élete anyagi alapjainak biz­tosításához, azonban a lehető­ségeken belül fokozni kell a partnerek — tanácsok, tsz-ek — aktív részvételét és a gon­dokban való osztozását is. Benedek Miklós szerveknek együttesen kell vi­selniük. A gyakorlatban azon­ban ez a közös teherviselés helyenként igen meghökkentő képet mutat, Lassan négy esztendeje, hogy jogszabály biztosítja a különböző művelődési in­tézmények közös fenntartásá­nak nemcsak lehetőségét, ha­nem egyenesen elő is írja an­nak megteremtését. Azokon a helyeken, ahol az eddig külön irányítás alatt működő szak- szervezeti. és tanácsi művelő­dési intézményeket, könyvtá­rakat egy irányítás alá von­ták, általában fellendült a munka, és magasabb beruhá­zási összegek felhasználása, ré­vén megjavultak a művelődési munka tárgyi feltételei is. Kor­szerűsített épületek, jobb be­rendezések, tartalmasabb szó­rakozást biztosító klubélet, jobban válogatott és gyakrab­ban felújított könyvtári anyag stb. jelzik a javuló munkakö­rülményeket. A többségben azonban ezeknek a beruházá­soknak, felújításoknak költsé­geit a társulásban részt vett szakszervezeti szervek viselik, és igen ritka kivétel, ahol a tanácsi partner, vagy a ter­melőszövetkezet nyújtja a költ­ség nagyobbik részét. Találko­zunk már sok jó példával, amelyek a tsz-ek támogató kedvét jelzik, de sajnos, még nem ez a jellemző. Sokkal jel­lemzőbb a felfokozott elvárás az üzemi, szakszervezeti szer­vekkel szemben. B z üzemi szakszervezeti bizottságok, különösen a nagyüzemek szakszerve­zeti szervei általában olyan kulturális programmal dolgoz­nak, amely messze túlterjed nemcsak az üzem kerítésén, hanem az üzem székhelyváro­sán, vagy községén is. A leg­különbözőbb jellegű művelő­dési lehetőségekkel felkeresik a dolgozóik által lakott közsé­geket, településeket, általában igyekeznek üzemi segítséggel, a szakszervezetek messzemenő támogatásával mind szélesebb tömegeket bevonni a kulturá- lódás körébe, függetlenül at­tól, hogy a bevont dolgozók közül hányán nem tartoznak a szakszervezethez és hányuk- nak nincs semmi érdemi kap­csolata az üzemmel, vagy szakszervezettel. Szívesen és jó szándékkal végzik ezt a munkát, mert a művelődés le­hetőségének megteremtése, a kultúra kincseinek terjesztése, a tudás széthintése és a ne­mes szórakoztál ás olyan tár­sadalmat alakító, tudatforma­Séta a zene viláaában szeres előadásban. Bachtól 3 ma igazi muzsikájáig irodalmi szemelvényekkel színesített ki­tűnő műsort adtak az iskola tanulói A gyerekeknek hasz­nos kiegészítés volt ének-zenei tanulmányaikhoz, zenei mű­veltségük fejlesztéséhez ;í szülők pedig kétszeresen örül­tek. egyrészt szereplő gyere­keiknek. másrészt a sikeres műsornak • Telt ház előtt tartották elő­adásukat a miskolci 35 sz. Ál­talános Iskola tanulói, febru­ár 5-én a Szikra filmszínház­ban Séta a zeneköltészet vi­lágában címmel. A közönség szépen megrendezett, jól per­gő műsort hallhatott. Életraj­zi ismertetések hangzottak el a zeneművészet nagyiairól, majd egy-egy művet szólaltat­tak meg énekes, vagy hang­Meg jeleni \a Nemzetközi Szemle februári száma területi integritása elleni pro­vokációkkal, a Thaiföldül! fo­lyó nemzeti felszabadító moz­galom el’eni harccal összefüß' gésben tárgyalja. Egyéb cikkek. G. Szmirnovj A szocialista humanizmus (Pravda). Bácskai Tamás: A valutaválság és az NSZK. Jack Woddis: Katonai1 puccsok AÍ' rikában (Marxism Today), Y' Repnvickij: A haditechnika1 integráció az „atlanti eszme szolgálatában (Mezsdunaroö- naja Zsizny), Kiürítjük Oki na- vátV (U. S. News és Work1 Reportí. Közli egyebek közt a Novoje V rém ja szovjet külpolitikai he­tilapból D. Volszkij Peking és Washington című írását. A kínai külügyminisztérium saj­tóosztálya referensének no- , /ember 26-i nyilatkozatát , .-ommontálja. Milyen okok ját- 1 .zottak közre a dokumentum ■ dudásában, s milyen a hatása i a nemzetközi események ala­kulásában Wolfgang Kubiczek cikke az Egyesült Államok laoszi „kü­lönleges háborújáról” szól. A különleges háborút a vietnami nép elleni amerikai agresszió­val, a kambodzsai királyság tékelte. Egry József, Nagy Ba­logh János, Uitz Í3éla, Poor Bertalan, Berény Róbert pla­kátjai és képzőművészeti alko­tásai méltóan és reprezenta­tív módon képviselik azt a művészi hitelű és ihletettségű anyagot, ami ma itt kiállítás­ra kerül. De szorosan felzár­kóznak e szándékhoz Kondor György, Sugár Andor, s fő­ként Derkovits Gyula és Dési- Huber István képei. Dr. Solymár István, a Ma­gyar Nemzeti Galéria főigaz­gató-helyettese magas színvo­nalú elemző ismertetést adott a kiállítás anyagáról, s szólott az igazi művészet örök törek­véséről, mellyel az emberi ha­ladás ügyének szolgálatát min­den időkben vállalta és a jö­vőben is vállalni fogja. Ennek igazolásául egyebek között arra hivatkozott, hogy a Ta­nácsköztársaság plakáttermése magyar és külföldi vonatko­zásban egyaránt éppen e rob­banó erejű közlési formával hódította meg magának a „művészet” kitüntető címét. Ünnepélyes külsőségek kö­zött nyitották meg a mezőkö­vesdi járási művelődési házban a Tanácsköztársaság öröksége a képzőművészetben című ki­állítást. Dr. Bucskó Mihály, a járá­si tanács vb-elnüke köszöntöt­te a megjelenteket, majd Var­ga Gáborné, a megyei tanács vb-elnökhelyettese méltatta megnyitójában a kiállítás je­lentőségét. — Borsod megye virágzó képzőművészeti életéből szin­te természetesen fakad e nagy­szabású kiállítás megrendezé­sének igénye — mondotta töb­bek között Varga Gáborné. — És az sem véletlen, hogy ép­pen Mezőkövesd ad otthont neki. E vidék, melynek népe a felszabadulás előtt mindig a lassú éhenbalás szörnyű mezs­gyéjén járt, különösen fogé­kony a szép iránt. Ezért tud­ta embersorvasztó nyomorúsá­ga közt is színekbe és csodá­latos virágokba álmondni éhét a szép iránt. — Ezután Varga Gáborné a kiállítás anyagát ér­Kiállítás Mezőkövesden A művelődés ügye általá­ban nem ismer gyárke­rítéseket, üzemi és ta­nácsi igazgatás alatt álló te­rülethatárokat, és nem választ­ja külön a tsz dolgozóit a falu dolgozóitól. Nem is lehetséges, hiszen a község, vagy a város lakosságát nagyrészt azok al­kotják, akik a leözség tsz-eiben, vagy a város üzemeiben dol­goznak, és a helyileg nyújtott művelődési lehetőség, szórako­zási alkalom nem korlátozód­hat egyik, vagy másik társa­dalmi rétegre, nem lehet ka­tegorikusan csak az üzem dol­gozói számára megnyitni egy művelődési ház kapuját, és nem lehet kizárni a szakszer­vezeti moziból a város más te­rületén dolgozó lakóját. A mű­velődésügy egy adott területen belül egységes és oszthatatlan kell hogy legyen, és a ráfor­dítandó költségeket is általá­ban az üzemi, szakszervezeti, termelőszövetkezeti és tanácsi Éjféli randevú Revüoperett a Miskolci Nemzeti Színházban Olgyay Mugda, Horváth Géza és Imre Gabriella jutott még kisebb feladatokhoz a revü- operettben. A zenekart Behár György, a szerző vezényelte, gondosan ügyelve a különböző korokat és stílusokat idéző zenei anyag árnyalására: a boleró vissza­fogott megszólaltatására, a rocki és a shake rézfúvósok- kal történő „megtámogatásá- ra”. Az Éiféli randevú — amely mostani fogantatásé zenés játékaink sorában fi­gyelemre méltó — bizonyára Miskolcon is meghódítja majd a könnyűzene, a látványos színházi világ, a revüoperett barátait. Párkány László Bodrogi Zoltán tudásuk javát nyújtották; hiányérzetünk leg­feljebb amiatt lehet, amiért nem minden táncos mozgott revüszínvonalon. A revüoperett j ^cü­tetlen kelléke a hangulatos, íz­léses, jó háttér-közérzetet biz­tosító díszlet és a változatos jelmeztár. Wegenast Róbert könnyen mozgatható idom- díszletelemekkel látta el az Éjféli randevút. Még a bár- jelenetek szobaszerűségét is ötletes, formás „kivágásokkal” oldotta. Figyelmet, érdemel a teret nagyobbító, hatást emelő építészeti munka: a lépcső- és emelvényrendszer, amely nél­külözhetetlen rekvizituma a jó revüoperettnek. A kétszázat is meghaladó, vadonatúj jelmez, a sok flit­ter a zenés játék csillogását biztosította. Kalmár Katalin hatásos kosztümjei most is célba jutottak a ragyogást kedvelő nézők táborában. Kü-. Ionosén szépnek mondhatjuk a balettkar szemkápráztató, tüllökkel sejtelmesített ruháit. Előkelőek a revüprimadonna estélyi öltözékei, csinosak és színesek az énekkar tagjai. Orosz György mestere a nagy tömegekre épülő zenés játékok látványos rendezésé­nek. Minden várható hatást kitapint, minden jó poént megragad. A több művészeti ágazatot összetartó keze alatt nem él külön életet sem a muzsika, sem a tánc, még ke­vésbé a próza. Talán a fény­játékokról lemondhatott volna, mert a látványt, a csillogást csak egy bizonyos pontig ér­demes hangsúlyozni, azon túl már felesleges, tehát fárasztó. Az énekesek valamivel ki­sebb feladatot kaptak Behár revüoperettjében, mint a ha­gyományos operettekben. Ter­mészetesen így is jut a fül és az emlékezet számára néhány szép dal. Várhegyi Márta éne­kes teljesítményével elégedet­tek lehetünk, ám mozgása és színészi munkálkodása még nem az igazi. Színészmester- >ég dolgában határozottabb fej­lődést várunk az egyébként népszerű énekestől. Rózsa Ti­bor mind hangban, mind já­tékban azt nyújtotta, amit megszoktunk és vártunk tőle Dobos Ildikó új arcát mutatta fel fénylőn és hatásosan: most táncolt, énekelt, komé- diózotl. Színészi egyéniségét sern tagadta meg, mert ahol a szöveg erre lehetőséget nyúj­tott, az átélés, az azonosulás parancsairól sem feledkezett meg. Varga Gyula nem tudta humorát és tánctudását kellő­en csillogtatni, mert a zenére hangolt mű nem biztosított számára kibontakozási lehető­séget. Örömmel láttuk, hogy Fehér Tibor figurájának jel­lemző tulajdonságait hangsú­lyozta, vagyis megmaradt Mol­to Rossi revügyáros lélekhaj­szoló bőrében, noha tájolódha- tott volna az olcsó nevetteté: irányába is. Füzessy OtU megkopott elown-ja hitele/ alakítás; a kezeire bízott, kis sé érzelmes dal a hatásos tol­mácsolást tekintve szinvonn las. Gyakran váltott ki kaca­gást Molto Rossi két testőré­nek megtestesítője: Bánó Pó és Fekete Alajos. Énekszámá­val és táncával Virágh Ilont a párizsi képet tette hangula tosabbá. Kautzky Ervin min4 szállodaigazgató jeleskedett Harmaczy József pedig egy rövid jelenetben bizonyította művészi rátermettségét, s igen dekoratív benyomást keltett. Behár G/örgy j reyüope­___________________| rettje or­szágjáró körút után érkezett Miskolcra. Ahol csak színpad­a került az Éjféli randevy, mindenütt dicsérő szót váltott ki a muzsika és elmarasztalás áldozata lett a librettó. Ezzel •íz ítélkezéssel az operett-mér- íegelés régi betegsége támadt fel, mely szerint a zenés já­tékok muzsikájával általában nincs különösebb baj, de hat azok a fránya 'Szövegkönyvek, azok a bárgyú történetek min­dig lerontják a hatást. Mondom: az Éjféli randevú zenei anyagát (megszolgáltan) mindenütt lelkesedéssel fogad­ták, de hogy ne legyen teljes az öröm, Szedő Lajos verseit és operettcselekményét lesúj- tónak nyilvánították. Kétség­telen: az Éjféli randevú me­séje nem túlságosan lebilin­cselő, de hirtelen egy operett- címei sem tudnék meggyőző módon Szedő fölé citálni. Azt viszont elmondhatjuk e librettó védelmében is, hogy fikción, hamis felfogáson ala­pul minden olyan kívánság, amelyik ettől és általában mindenféle szövegkönyvtől va­lamifajta „szocreál” cselek­ményt kér számon. Szedő La­jos legalább megpróbált olyan xevüoperett-sztorit írni, ame­lyikben hatásosan összponto­sul és jelen van minden is­mert oporettfordulat. A kitű­nő zene feltétlen érdeme, hogy kölcsönhatásban van ezzel az „operett-történeti” szándékkal, idézzük csak magunk elé a 11 képből álló revüoperett zenei anyagát: a hagyományos ope­rettdaloktól a jazz-elemeket tartalmazó számokon át a shakeig, igen széles a skála. Az első pillanatra a nézőnek talán fel sem tűnik: itt számos operettiskola, zenei stílus és i rányzat egybefogásáról, ötvözé­séről van szó. hogy a néző va­lóban egy „operett-tárlatot” kapjon. Mindez stílusegyenet­lenség? Az is, de vállalt, cél­tudatos stílusbarangolás ez az operett tárházában. S a „kö­telezően” romanti küs mese- szövés ehhez a zenéhez igazo­dik, s mert e célnak tökéle­tesen megfelel, a dramaturgia jogán kel! védelmeznünk a Pataion elhunyt színész-lib- retíista alapjában véve kon­cepciózus meséjét. Az megint más elbírálás alá tartozik, hogy az Éjféli randevú törté­nete sem szűkölködik érzelgős jelenetekben, s ebben a sztori­ban sincs jelen vérbő humor. S van még egy érv, amire hivatkoznunk kell: ez a mű­faj. Akik hallottak már a Broadway revüoperettjeinek librettóiról, azok nagyon jól iudiák, milyen vékonypénzű, vékonyszálú, néha az össze­kötő szöveg funkciójára emlé­keztető cselekménj’űek ezek a zenés játékok. Xga’z, a „gép­puskalábú” revübalerinák — héha negyvenen —- szükségte­lenné teszik a nagyon - körvo­nalazott történetet. • Színházunk I ? balettkart _______________i tette meg a 12 0 perc muzsikából álló re­vüoperett főszereplőjévé. Egy ló fantáziájú vendégkoreográ- tus, Barkóczy Sándor, az Ope­raház művésze vette kézbe a zenei anyagot és a felduzzasz­tott létszámú tánckart. Bar- kóczy a táncok megalkotásá­ban igazodott a Gershwin, Ra­vel zenei világát is idéző .„sokszólamú” muzsikához. A már említett „operett-tárlat” Barkóczvt is megihlette, s szinte tánctörténeti sorrendet állított fel a színpadon. A ha­gyományos operettkettősök­től a bolerón át, a charleston- íg, majd pedig a rocki-ig szí­nes, forgatagos látványt nyúj­tottak a táncok. A tánckar és a szólótáncosok: Poroszlay Éva, Füsti Molnár Ágota és T t L

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom