Észak-Magyarország, 1969. február (25. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-05 / 29. szám

'i ÁtfoJ. foMAMAOl AROító/iACi betett szabadság .Az 03 termelőszövetkezeti ™*vény kimondja, hogy az %an tsz-tagok részére, akik -Sész évben rendszeresen dol­goznak, tehát állandó foglal­kozásban vannak — például állattenyésztők, traktorosok, P-Pészek, adminisztrátorok th, — ha a dolgozók igénylik 7~’ köteles a termelőszövetke- ,'Ot vezetősége évi rendes fi­zetett szabadságot biztosítani. A bogácsi Üj Élet Termelő­szövetkezetben 1968-ban már .biztosították a fizetett sza­badságot az- arra illetékes 'SZ-tagoknak. A szabadság- apókra összesen 125 836 fo- : ot összeget fizettek ki. Ezen ülrnenöen tanulmányi kirán- ’ Ulásokat is szerveztek a Isz­tok részére. Bérelt autóbusz­on mentek el a tsz-tagok és .saládtagjaik a Dunántúlra, s őzben nemcsak pihentek és ' ^rakoztak, hanem gazdálko­dj tapasztalatokat is szerez­ek. A kirándulások után sok Oj-finő javaslatot nyújtottak e a vezetőséghez, amelyeknek '3y részét már meg is való- kották, másik részét ebben ** esztendőben valósítják heg. Ki a felelős ? MISKOLCON, a Szentpéteri- kapui új lakótelepen, a 60-as jelű épületben hat család — több mint húsz ember — pa­naszkodik, hogy fázik. Nincs fűtési, főzési, tisztálkodási le­hetőségük. További 12 család amiatt bosszankodik, hogy nem tud beköltözni, noha már egy-két hete boldog lakástu­lajdonosnak mondhatja magát. A panaszok és bosszúságok oka: az épületben még ma sincs gázszolgáltatás. Annak ellenére, hogy a műszaki át­adás már január 10-e körül megtörtént és kisebb műszaki hibáktól eltekintve — látszó­lag minden a legnagyobb rendben találtatott. Az épület üzemelésre kész — állapították meg az érdekeltek, a beruházó és a kivitelező vál­lalatok képviselői. Ezt követően a tanács, an­nak rendje-módja szerint, ki­adta a lakáskiutalókat, a lakók megkötötték szerződéseiket az illetékes házkezelőséggel, befi­zették a villany és a gáz be­kapcsolásához ‘"»’tkséges össze­geket, és elkezdődött a köl­tözködés. Elsőként a házfal­A huszadik év ®A SZIGORÚAN ragasz­tanánk a kronológiához, ak- ■ r nem is 19-19-ben kellene ;*deni a történetet, hanem né ban- Igaz> hogy akkor . g nem volt állami gazda- , csak egy összetákolt, töl­tött-toldozott mezőgazdasági j-Jhzeti vállalat — az akkori •oknek megfelelően —, iánv azo,1ban mégiscsak ál- 1 jj' tulajdont képezett, és ■<i tétlenül az állam haszná- , leemelt. A szervezetileg és --JJlmilag teljesen új állami .J 'haság 1949. augusztus 20-án meg Mezőnagymihá- j.0*'1 tehát a Magyar Népköz- tsaság alkotmányával egy ap°n született. megint nagy tervei vannak az igazgatónak. A gazdaság meg­alakulásának 20. évfordulójá­ra meghatódva és töprengve készül. Azt szeretné, ha na­gyon szép lenne az az ünnep­ség augusztus 20-án. Lesz miről beszélni. Első­sorban talán arról, hogy a Mczőnagymiliályi Állami Gaz­daság a 19. ével, 1968-at 96 millió forintos termeléssel zár­ta, és ebből 10 millió forint a tiszta nyereség. A tiszta nyereségből az idén 25 mun­kanap, tehát egy kerek hó­nap nyereségrészesedést fizet­nek ki minden dolgozónak. A GAZDASÁG jelenleg 4000 katasztrális holdon ter­mel búzát. 1967-ben 14,50 má­zsa volt a holdanként! átlag­termés, 1968-ban — az aszály ellenére — 18,30 mázsa. Át­lagosan 350 kiló vegyes mű­trágyát használtak fel holdan­ként, de a búzavetések az átlagosnál többet kaptak. 1969-ben 450 kiló a holdan­ként átlagos műtrágyaadag. És a cél? — Húsz mázsa búza hol­danként — mondta az igaz­gató. — Szeretnénk sen is stabilizálni mázsás holdanként! mést. A termelés egész szerkeze­tét éx’zékelteti a gazdaság dol­gozóinak létszáma és foglal­koztatottságuk megoszlása. Az állandó dolgozók száma 730 fő. Időszakosan alkalmaznak 250—300 emhr­véglege- a húsz­bú zater­szült. Bódi Sándor főkönyve­lő iparkodott, hiszen nagyon | kíváncsiak voltak az eredmé- j nyekre, az új gazdasági me- | chanizmus első évének gyü­mölcsére. Nyugodtak, mert minden jól sikerült, minden tervet túlteljesítettek, kivéve a hibridkukoricát, amelyet el­pusztított az aszály. A dol­gozók keresete is jól alakult. A növénytermesztésben átla­gosan 1700 forintot, az állat- tenyésztésben 2200 forintot, a gépészetben 2240 forintot ke­restek havonta az emberek. Ezenkívül kiosztottak 750 000 forint termelési prémiumot és 147 000 forint jutalmat, ötve- nen kapták meg az állami gazdaságok kiváló dolgozója és nyolcán a mezőgazdaság kiváló dolgozója kitüntetést. Ez is elismerés, egyszerre | anyagi és erkölcsi. A gazdaság 141 millió fo- 1 rint vagyonnal kezdte a 20. | évet. A munkát 17 egyetemi j Végzettségű, kilenc felsőfokú technikumi végzettségű és 17 középfokú technikumi végzett­ségű szakember irányítja. Köz­tük Gyürki Sándor főagronó- mus, Bartha György főállatte- nyésztő és Bódi Sándor fő­könyvelő. Ök is régi emberek a gazdaságban. Oroszlánrészük van minden eredményben ... Szentire! József tck. Elvégezték a szükséges vizsgálatokat és megállapítot­ták, hogy a berendezés egye­lőre biztonságosan nem iize- \ melt élhető, mert. az Üt- és | Vasútépítő Vállalat, illetőleg a | Borsod megyei Állami Építő- I ipari Vállalat emberei a le­ágazó gázvezetéket nem a mű- [ szaki előírásoknak megfelelően [ fektették le. Mindez a műszaki j átvétel után. az úgynevezett j gázelzáró „vízzsák” feltöltése j J után derült ki. A türelmetlen lakók sürgeté­sére tíz nappal ezelőtt elkez- j I dődött a mintegy két-két és fél : j méter mélyen elhelyezett mű- ■ szaki hibaforrás kibontása. Az j Üt- és Vasútépítő Vállalat há- ! rom embere napokon át csá- J kányolta-lapútolta a fagyott ; földet, a gázművek szakembe- j rei naponta helyszínelték és : várták a hibaforrás feltárását. Néhány nap múlva kiderült, j hogy nem ott van a hiba, ahol I először feltételezték. További ásás következett, ami még je- \ lenleg is tart, hacsak — mi- j I közben e sorok nyomdafesté- ! I két láttak —, nem sikerült a 1 I hiba forrására bukkanni és ol- I hárítani. AZ ÉRDEKELT CSALÁDOK I pedig változatlanul bosszan- I kodnak és — érthetően — I egyre türelmetlenebbül teszik J fel a kérdést: ki, vagy kik a í I felelősek azért, hogy az épü- ! let normális üzemeltethetősé­ge ennyire elhúzódik? A gázművek szerint az Üt­és Vasútépítő Vállalat, illető- j leg a Borsod megyei Állami ! Építőipari Vállalat emberei l végeztek hanyag munkát. Az i érdekelt lakók a gázmüveket j szidják. A műszaki problémákban laikus emberek magyarázatot várnak az érdekelt vállalatok­tól. És ami ennél is fontosabb: a műszaki hiba mielőbbi meg­szüntetését! Csépányi Lajos Bizon yítván vünk A kit valamennyire is érdekel az ország gazdasági fejlő­dése, a népgazdaság erejének, egyensúlyának alakulá­sa, minden évben megújuló izgalmakkal várja a Köz­ponti Statisztikai Hivatal jelentését. Nem kell hozzá különö­sebb közgazdasági képzettség, hogy a számokból bárki is meg­állapítsa a fejlődés mutatóit és levonja a következtetéseket. Az idén különösen fokozódott érdeklődésünk, hiszen olyan esztendőről vártunk jelentést, amely az új gazdasági mecha­nizmus premierje volt. Vasárnap óta az ország népének asztalán a „bizonyítvány”; mindannyiunk bizonyítványa arról, hogyan dolgoztunk, mennyire éltünk a lehetőségekkel, a megváltozott körülmé­nyekkel és feltételekkel. Nos, a reform első évének gazdasági fejlődése a legtöbb vonatkozásban jobban megfelel a terve­zettnek, mint azokban az években, amikor a vállalatok szá­mára kötelezően előírt mutatókkal akartuk biztosítani a terv­szerű fejlődést. Ez az általános következtetés az első olva­sásra levonható a jelentésből., De aki alaposabban Otánanéz a számoknak, aki el is gon­dolkodik az olvasottak felett és összehasonlításokat, tesz, min­den vonatkozásban azzal az örvendetes ténnyel találja magát szembe, hogy a fejlődés dinamikusabb, gyorsabb volt, s ez magával hozta az életszínvonal emelkedését, a nemzeti jö­vedelem növekedését. Erőfeszítéseink nyomán gyarapodtak erőforrásaink, sok újabb létesítménnyel gazdagodott az or­szág: emelkedett a lakosság fogyasztása, jobbak, kulturáltab­bak lettek életkörülményeink. Bizonyos tantárgyakból tehát — képletesen szólva — csilla­gos ötöst adhatunk magunknak. A kidolgozott módszerek he­lyesnek bizonyultak. Bebizonyosodott, hogy a reform a párt politikájának megfelelően még átmenetileg sem járt a dol­gozók helyzetének rosszabbodásával, ellenkezőleg: már az el­ső esztendőben is anyagi helyzetünk szilárdulását, a foglal­koztatottság növekedései, az egészségügyi és szociális ellá­tás javulását eredményezte. Mindehhez megyénk ipara, mező- gazdasága is számottevően hozzájárult. Vállalataink jobban figyelembe vették a hazai és a külföldi megrendelők igé­nyeit: szorosabb összhangra törekedtek a bel- és külkeres­kedelemmel. Sok szép példa van erre a Lenin Kohászati Mü­vekben. a Diósgyőri Gépgyárban, Özdon, Tiszaszederkény- ben és a December 4. Drótművekben. ígyénk továbbra is rendkívül nagy szerepet játszik a népgazdaság életében. Gyáraink, bányáink, mezőgazda­ságunk termelése döntően befolyásolhatja nemzeti jö­vedelmünk idei alakulását. Éppen ezért munkánkat, felada­tainkat továbbra sem függetleníthetjük az egész ország előtt álló teendőktől. Másképpen szólva továbbra is, még fokozot­tabban részt kell vállalnunk az országos célkitűzések meg­valósításából. Sokat kell tennünk, hogy a gazdálkodás egyes területein biztosítsuk az összhangot, az egyensúlyt; termé­keinket ráfordításban és minőségben közelebb kell hoznunk a világszínvonalhoz. Más szóval úgy kell dolgoznunk, hogy bi­zonyítványunk azon tárgyaiban, amelyekből 1968-ban gyen­gébb eredményeket értünk el — 1969-ben egy-két osztályzat­tal feljebb lépjünk. O. M. M lgy is lehet Karbantartók az eredményesebb munkáért Az elmúlt esztendők terme­lési adatai azt bizonyítják, hogy az újjáépített ózdi acél­mű születése óta állandóan fejlődik. Minden esztendőben több a termelt acél mennyisé­ge és minősége. 1968-ban már megközelítették a kilencszáz- ezer tonnát; azt a határt, amit még sohasem sikerült eddig Özdon elérni. Pető Imre elvtárssal, az Óz­di Kohászati Üzemek acélmű­vének kemenceépítési és -kar­bantartási vezetőjével beszél­gettem róla, hogy az ő mun­kájuk mennyiben járulhat hozzá a magasabb hozamú ter­melés megvalósításához, illet­ve arról, hogy tevékenységük milyen szerepet játszott az el­múlt esztendő eredményeiben. — Az elmúlt évben is — mint általában —a kemencék építése és karbantartása nagy jelentőségű volt az acélmű éle­tében. Évente közel 100 mil­lió forintot költünk a kemen­cék átépítésére és karbantar­tására. Ebből következik, Üj típusú palánta-„edző“ nevelőhöz ÄSP Hl yi&i ••««sí*. ........:.. * ' '* V* . **„, ^-SSS Az 5300 holdon gazdálkodó leg termálvíz adta természe- szentesi Felszabadulás Tsz-nel< ti adottságukat kihasználva a növénytermesztés és állat- elhatározták, hogy a hagyo­,__re. fnányos istállótrágyával fűtött t enyésztés mellett egyik fő hoUand ágyak mcll6 1200() termelési ága 260 holdon a négyzetméter alapterülelen új kertészet. A 98 C-fokos me- típusú palántanevelő házat építenek az országban elsőnek A most épülő univerzális pa lántanevelő házban két és fél millió edzett palántát nevel­nek majd a szabadföldi ker­tészetük részére. hogy nálunk — de nemzet­közi szinten is — a szakem­berek többségét foglalkoztatja a kemencék építésének és kar­bantartásának jobb megszer­vezése, illetve tartósságuk nö­velés^., A második világháború után mind a szocialista, mind a kapitalista országokban egy­re jobban előtérbe került a minőség javítása, a tartósságot növelő tényezők szaporítása. Előtérbe került az egyre job­ban Igénybe vett marlinkemen- cék részére készítendő, újabb követelményeket kielégítő tűz­álló anyagok előállítása. Az óz­diak a tiszavárkonyi kísérleti termelőberendezés üzembe he­lyezésétől remélik a tartósság további növelését. És bíznak benne, hogy a magyar szinte­tikus tégla hamarosan közis­mertté válik. Jobb téglával hosszabb ideig üzemeltethető a kemence, tehát több termelést tesz lehetővé. Kevesebbszer kell a kemencét átépíteni! Az különben köztudott, hogy egy bizonyos idő után a kemence falazata annyira romlik, hogy újjal keli kicserélni. Termé­szetesen, nemcsak a több ter­melés, hanem a gazdaságosság is jelentős tényező! Az elmúlt esztendő számos intézkedése országosan is kivá­ló eredmény eket hozott. A népgazdasági és vállalati érdek azt diktálja, hogy az acéltermelést tovább kell fo­kozni. A lehetőségeket mérle­gelve, 1969. évre a következő elképzeléseket szeretnék meg­valósítani az Ózdi Kohászati Üzemek acélművében: tovább akarják csökkenteni a Kemen­cék átépítési idejét. Számos intézkedést akarnak végrehaj­tani. melyek például a kemen­cék tartósságát a jelenlegi 410 adag/kampán.vról 460 adag1' I kampányra növelnék. Ez év­ben mintegy 600 üzemórái kí­vánnak megtakarítani, ami újabb 8 ezer tonna többletacél termelését teszi lehetővé. Horváth Kálmán i i MAI, közel 20 000 ka- híiZ. 'is holdas Mezőnagymi- ben állami Gazdaság 1959- és 1960-ban alakult ki. hiihá a vattai és a mezőnagy- cWa*yi> majd a megnöveke­dőm ^“nagymihályi és a blem^dos, ugyancsak nagy r-Jhentinai állami gazdaságok fűltek. Ekkor már dr. tg aai László volt az igazga­tóivá a Nógrúd megyei Pász- vei 1 került Borsodba 15 év- !se ®zelőtt. Főagronómusként tgiKate' de hamarosan rábíz­ik a gazdálkodás szervezését, _yitását és fejlesztését. t tw ^égen volt — mondta ritjit ogva. mert igazán nagy dag tra, értékes tettekre, gaz- W^eri tevékenységre te- 1vissza. — Akkor még /Zen fiatal voltam. dep*Z: egészen fiatal volt. egvif,1}y és népszerű, ezzel kojjg határozott és gondol­sz . e8.Véniség. Nem túlzás lcü’,.hogy nélküle aligha ala- I loE]( v°hia ki megyénk egyik kg hrszerűbb és területileg 0a-,j*£y°hb mezőgazdasági ig-SLuzeme. A fiatalság és az teHgalói beosztás nem szédí- ís. ,,, IV1GK. Tanult. Doktorált '•‘sinán műidig kutatta, meg l;0l‘ hj az újat. a jobbat, kisol-r- az alapvető változta­tott 1 sam- Öt-hat évve! cz- kori„ Például —. még a ku- hi?, .a.ternieszlés és a sertés- Hzérrr vo^* a gazdaság fő I M?,. aga‘ tő tevékenysége. ; ni;-,n a búzatermesztés, takar- és l<u|.ermt>sztés — pillangósok i hiai-i, ,nca — meg a szarvas- Réi-)S,a~ tenyésztés dominál. A bl zeru igazgatót a leanlób- yy,' ’alasztások alkalmával I ''éővi amber országgyűlési 1 Állj,, se őnek választotta meg. 1 hiutú, , 11 részletesebben be­1 a m n. • hiszen — elsősorban ! dirúp .vesdi Járásban — I az mindenki ismeri, még Seszen fiatalok is. I <3; 1 menyekben bőven gaz­í '-rir).?'múlt húsz esztendő. ja, , ' ,!|szló mégis azt tnond- í '8azi most. kezdődik az I érieirv,nagykoráság, s ezt úgy ; Öik ezi> hogy most kezdő- z igazi korszerűség. Mert i A TERMELÉS két fő terű- I letépek bevételi aránya is ér­dekes. Az összbevétel 60 szá­zalékát adja a növénytermesz­tés, 40 százalékát az állatte­nyésztés. Pedig a szarvas­marha-állomány közel 2000 darab, ebből 750 a tehén és 3324 liter volt az egy tehénre .jutó tejtermelés 1968-ban. Ez, az országosnál is. a megyeinél is sokkal jobb eredmény. Ser­tés jelenleg nincs. Nagy vi­szont a juhászat — az igazga­tó kedvenc állattenyésztési ágazata. Jelenleg 14 237 darab juha van a gazdaságnak, eb­ből 7800 anyajuh. Az ikerel- lés az idén 25 százalék körül alakul. 1968-ban 30 liter jöt­téjét adtak el anyánként és 5000 necsenvpháránvt értékesí­tettek — Most kevés az állat — mondotta az igazgató. — Ta­karmányból felesleget terme­lünk és ez nem jó. Meg kell etetni, fel kell használni a ta­karmányt helyben. Ha az idén még nem is, de jövőre feltét­len építünk cgv nagyméretű és korszerű sertéstenyésztő te­lepet, Az 1968. évi gazdálkodás mérlege nyersen már elké­I ügyelőék — 7 éves és 16 hó­napos gyermekükkel —, aztán további öt család is költözött remélve, hogy néhány napon belül lesz gáz- és vízszolgál­tatás. Különben is — az ed­digi gyakorlat szerint — a la­kók többségének be kell köl­töznie ahhoz, hogy egy új épü­letbe bekapcsolhassák a gáz- és vízszolgáltatást. Akadlak tehát, akik hogv úgy’mond „feláldozták” magukat a több­ség érdekében, azaz. vállalták a néhány napos fagyoskodást is, csakhogy minél előbb, tel­jes legyen a várva várt, évek óta álmodott összkomfort. A beköltözés előtt volt. aki érdeklődött is a gázműveknél: mikorra várható a gázszolgál­tatás? — Holnap délután be lehet kapcsolni a konvektorokat — mondotta a szolgáltatás veze­tője. A megnyugtató válasz után természetesen költöztek. És várták türelmesen a gáz­művek embereit, akik előzete­sen már minden lakásban fel­szerelték a gázmérő órákat. A GÁZMÜVEK emberei az ígért időpontban meg is jelen-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom