Észak-Magyarország, 1969. január (25. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-31 / 25. szám

2 ßSZAKMAGYAROßSZAG Péntek, 1969. január 31. Pái*Í2K*l>!iin folytatják tt tárgyalásokat A francia fővárosban folytatódtak a Vietnammal kapcso­latos négyes tárgyalások. Képünkön: Nguyen Tbl Ulnh asszony és Tran ISuii Klem, a DNFF delegációjának veze­tője megérkezik a honicrencía szfnhelvére Csütörtökön megkezdődött Párizsban a négyes tárgyalá­sok második, küldöttségvezetői szintű teljes ülése. Először a saigoni rezsim képviseletében Lám nagykövet mondott terjedelmes beszédet, de ebben semmivel sem ment tűi az amerikaiak korábbi ál­láspontján. Ezután Cabot Lod­ge, az amerikai küldöttség ve­zetője emelkedett szólásra, megismételte követelését hogv azonnal kezdjék meg olyan katonai kérdések megvitatá­sát, mint a demilitarizált öve­zet visszaállítása és a ..köl­csönös csapatvisszavonás” Ez Cabot Lodge fogalmazásában a következőképpen hangzik: A vietnami probléma meg­oldásának kulcsa valamennyi külföldi erő kivonásának el­rendezése, ez pedig macában foglalja az észak-vietnami ka­tonai és felforgató erők vis­szavonásai r-szak-Vietnamba. Amint ez, megtörténik, meg fog kezdődni a szövetséges erők visszavonása. A „kölcsö­nös visszavonulás” tehát Ca­bot Lodge saját szavai szerint úgv fest. hog\ míg a másik fél visszavonul, addig az ame­rikai csapatok maradnak és csak annak befejeztével kez­dik el saját erőik visszavoná­sát — feltéve persze, hogy el­kezdik. Lodge sajnálkozását fejezte ki amiatt, hogy a „másik fél” szerinte nem tett konkrét ja­vaslatokat. A „másik fél” ki­fejezést az amerikaiak és a saigoni rezsim küldöttei a DNFF-re és a VDIC-ra alkal­mazzák annak a gyakorlatban már megbukott koncepciónak a jegyében, hogy Párizsban két fél. nem pedig négy egyen­jogú küldöttség között folynak a tárgyalások. í1 fa h h p k o k iß!frh (ff ff Az olusz utcái: es iskolait csütörtökön szinte elnéptele­nedtek, miután az ország nagy részében általános sztrájk'1* * kezdtek a tanítók, valamint benzinkutak kezelői. A sztrái kokkal kapcsolatban számos ülősztrájk, illetve felvonulás volt több olasz városban, így Milánóban. Torinóban, Bolog­nában. Triesztben. Velencében Firenzében A máskor oly za­jos Róma is szokatlanul esen­dő« volt csütörtökön. Az or­szág 40 000 benzinkútja közül mindössze néhánv száz tartott nyitva, hogy az orvosok gép­kocsijainak üzemanyag-szük­ségletét biztosítsa A csütörtöki sztrájkok na­gyobb rendbontás nélkül foly­tak le, csupán Nápolyban volt hevesebb összecsapás baloldali diákok és a rendőrség között, amikor több száz diák kísér­letei tett art a. hogy megtorlás­ként az újfasiszták által né­hány nappal ezelőtt a város egyeteme ellen végrehajtott tá­madásra, rríegostromolja az új­fasiszta párt nápolyi székha­zát. SAHiDATÓLi Rejtő-regény kezdtük meg Olvasóim, körében mindig sikere voll az izgalmas, ol­vasmányos regényeknek, soro­zatoknak A következő hetek­ben ezeknek az olvasóinknak akarunk kedveskedni P. Ho­ward (Rejtő .lenő) Brandlcy Tamás visszaüt című regényé­vel. Az izgalmas, fordulatos regény első része február 5-én, szerdán jelenik meg, és a foly­tatásos közlés mintegy másfél hónapig tart. Rejlőnek ebben, a talán ke­vésbé ismert regényében is helyet kaptak a légiósok, az egzotikus tájak, a dzsungel, és persze tanúi vagyunk: hogyan áll bosszút Brandlcy azokon, akik őt a légióba juttatták. Tehát még egyszer: az iz­Meghalt Allen W. Dalles Hetvenhat éves korában meghalt Allen W. Dulles, az amerikai kémhivatal, a CIA volt vezetője. Dulles — John Foster Dulles egykori külügy­miniszter testvére — az ame­rikai kémszolgálat egyik meg­teremtője volt és a CIA mun­kájában annak megalakulásá­tól kezdve vett részt. Kilenc éven át ő vezette a kémszer­vezetet, s a Kuba elleni in- váziós kísérlet kudarca miatt kényszerült távozásra, 1961- ben. Az egykori amerikai kém­főnök egyik utolsó közéleti te­vékenysége az volt, hogy John­son elnök megbízásából részt vett az úgynevezett Warren- bizottság munkájában, amely a Kennedy elnök elleni gyil­kos merénylet kivizsgálására jött létre. V. Sztyepanov: Ez történt Sztálingrádnál Egy katonai toímács visszaemlékezései ParSíimeníereli 1943 tanítana látszólag nem bővelkedett ese­ményekben. A doni frontsza­kasz csapatai Rokoszovszkij tábornok parancsnoksága alatt (a 6. német hadsereg teljes bekerítése után a hadművelet­ben részt vett egysegeket eg> frontba fogták össze) tovább harcoltak, hogy a bekerített hadseregcsoportot felmorzsol­ják. Az egyre gyengülő ellen­ség. minden vesztesége ellené­re, eszeveszetten ellenállt. Fegyverbe állították az utolsó tartalékokat — a harcképte­len katonákat, betegeket és sebesülteket is. Január 8-án a szovjet pa­rancsnokság parlamentereket küldött Paulus törzskarához. javasolva a bekerítetteknek; hogy adják meg magukat. A hitleristák azonban visszauta­sították az ultimátumot. Január 10-én csapataink pa­rancsot kaptak a bekerített hadseregcsoport likvidálására. Már január 25-én sikerült két részre, egy északi és déli rész­re osztani a „katlant”. Elérkezett január 31-e. A hadsereg törzskara a lövész­árkokból már régen átköltö­zött Sztálingrád egyik elővá­rosába, Beketovkába. Ekkor már szinte minden éjszaka al- hattunk. Ezen a napon is haj­nalban keltünk, mint rendsze­rint. A tisztek rendbe hozták magukat, én éppen borotvál­koztam. Egyszeriben feltárult az aj­tó és a hadsereg törzskarának főnöke, • Laszkin tábornok lé­pett be — Tolmács, hozzám! NAPI POSTÁNK BŐI «wbhh Az illetékesek 'elmébe! figy< as főútvonalon és a Széchenyi utcán nagyon hasznos lenne! Molnár Attila Miskolc Póta Pál rendőr százados, a Miskolci városi Rendőrkapi­tányság közlekedésrendészeti alosztályának vezetője a kö­vetkezőket válaszolja: „A jelzőtábla tartóoszlopá­nak eltávolítására felhívjuk a KPM Közúti Igazgatóság fi­gyelmét. Többször kértük már a fő közlekedési útvonalakra a fényvisszaverős közúti jelző­táblák felállítását. Ezúton is — most már a sajtó nyilvá­nosságát igénybe véve — is­mételten kérjük a KPM Köz­úti Igazgatóságát, intézkedjen, bogy a város fő közlekedési útvonalain — főleg a gyengén világított területeken —, fosz- foreszltáló jelzőtáblák kerül­jenek elhelyezésre. Ez baleset- megelőzés szempontjából dön­tő fontosságú lenne.” Két észrevételemet szeret­ném megírni, hátha felfigyel­nek rá az illetékesek és intéz­kednek. A Széchenyi utcán, az IBUSZ irodájával szemközti oldalon lassan fél éve áll ma­gányosan egy tartóoszlop. Va­lamikor KRESZ-táblát hordo­zott. Azt gondoltam, ha már nem kell az útbaigazító tábla, akkor az oszlopot is csak el­viszik. Sajnos nem, mert az oszlop — igaz szép csíkosra festve — még ma is „díszíti” a főutcát. A másik észrevételem, hogy nagyon hiányzik — különösen a gyengén világított főútvona­lakon — a foszforeszkáló, vagy kivilágított KRESZ-tábla. Kü­lönösen este, a tompított fény mellett bizony nagyon meg kell nézni azokat a tiltó táb­lákat, hogy látni lehessen. Es­ténként többször találkozom a Széchenyi utcán motorkerék­párosokkal — valószínűleg nem miskolciakkal —, akiknek figyelmét elkerüli, hogy ezen az útszakaszon tilos motorke­rékpárral közlekedni. Természetesen nem arra gondolok, hogy minden mel­lékutcában kivilágított jelző­éin legyen, de legalább a 3­tője szép sikerekről számolt be. Elmondotta többek között, hogy míg az elmúlt években átlagosan a száz töt sem érte el a véradók száma, most 388 jelentkező közül 348 személy­től vettek vért. Ez elsősorban a jó szervező munkának köszön­hető, amelynek során például kapcsolatot létesítettek az üze­mek, vállalatok szocialista bri­gádjaival is. így jelentkezett például a 3. sz. AKÖV Rákó­czi brigádjának minden tagja, vagy a földművesszövetkezet „Május 1” brigádja, s vala­mennyien adtak vért. Az ünnepség során elisme­résben részesítették Gazdag Istvánnét, a tokaji SZÖVOSZ- iskola dolgozóját, aki 1953 óta 63 liter vért adott. Káplár Lászlót, a kőbánya dolgozóját, hetvenszeres véradót, aki 28 liter vért adott eddig. A me­gyei Vöröskereszt kiváló vér­adó címmel tüntette ki Rez- dovics Karla szerencsi dolgo­zót. Oláh István Tokaj a véradóknak! A napokban értékelték a Tokajban szervezett véradó napok eredményeit. Dr. Ta­kács Jenő főorvos, a sátoral­jaújhelyi véradó állomás veze­Imi néni állt meg az auíóbüsz? IJ| folyóirat „Propagandista” címmel csü­törtökön megjelent a KISZ Központi Bizottsága új ideoló­giai, pedagógiai és módszerta­ni folyóiratának első száma. A folyóirat a jövőben havonta közlését lapunkban galmas regény kö/Jcsét szer­dán, február 5-én kezdjük meg. lát majd napvilágot és idő­szerű politikai cikkekkel, átfo­gó tanulmányokkal kívánja se­gíteni az elméleti, nevelési kérdésekkel foglalkozó szak­embereket, ifjúsági vezetőket. Az első számban „Emeljük a marxizmus—ieninizmus pro­pagandájának színvonalát” címmel közük Balló Istvánnak, az MSZMP Központi Bizott­sága osztályvezető-helyettesé­nek cikkét, amely az ideoló­giai munka fontosságával fog­lalkozik. Továbbá cikk jelent meg a szocialista demokráciá­ról, az eszmei nevelés néhány kérdéséről. Ugrásszerűéi emelkedő itnírsilei Változatos képet mulatón Európa időjárási térképe csü­törtökön. Északkeleten újabb lehűlés jelentkezett. A Fehér­tenger és, az Ural között sok helyütt újból mínusz 30, Finn­országban, valamint Svédor­szág és Norvégia északi részén pedig mínusz 20—24 fokra hűlt le reggel a levegő. A délnyu­gat felől érkező enyhe levegő viszont tovább áramlott, be szárazföldünkre. Egyik hullá­ma csütörtökön reggel Lenin- grád térségén haladt át. Len­gyelországban és Csehszlová­kiában már csak mínusz 2—6, hazánkban pedig plusz 1 és mínusz 5 fokig hűlt le a leve­gő, csupán az északkeleti or­szágrészeken fordultak elő mínusz 6—n fokos fagyok. A déli órákra ugrásszerűen emel­kedett a hőmérséklet hazánk nagy részén, főleg a Dunán­túlon. Kora délután Sopron­ban, Győrött, Zalaegerszegen, Keszthelyen és Nagykanizsán plusz 7 fokot mértek és Bu­dapesten is plusz 5 tok volt. A közeli napokban az eny­hülés előreláthatólag tovább folytatódik és átterjed az or­szág keleti felére is. Nagyon felháborító eset tör­tént velem, amit úgy érzem nem hagyhatok szó nélkül. Ja­nuár 22-én u Sátoraljaújhely­ből induló távolsági autóbusz- szal igyekeztem volna haza Bodroghalomból Nagyrozvágy- ba. Igyekeztem is ki a meg­állóhelyre, hogy le ne késsem, hiszen otthon öt gyermekem vart. Sajnos a lelkiismeretlen autóbusz-vezető nem állt meg, hiába integettem. Végül is csak úgy jutottam haza, hogy a Bodrogközi Állami Gazdaság vontatója felvett, összefagyva, elkeseredve érkeztem Nagy- rozvágyra. Azért is írom meg panaszo­mat, mert már nem ez az első eset, hogy a gépkocsivezető nem áll meg. Nyáron még csak hagyján, de télen, hi­degben lehagyni utast, lelkiis­mereti enség! Arra kérem a 3. sz. Autóközlekedési Vállala­tot, figyelmeztesse az autó­busz-vezetőket,, hogy a Zsaró is megállóhely' Szőke Hólánc Nagyrozvágy Sütő Gábor, a 3. sz. Autó­közlekedési Vállalat személy­forgalmi osztályának előadója válaszol a panaszra: „Ila a levélíró által megje­lölt helyen autóbuszmegálló van, úgy az autóbusz vezető­jének kötelessége megállni. Feltételes megállónál is meg kell állnia, lia ott utas vára­kozik. A bejelentést megvizs­gáljuk. s amennyiben mulasz­tás történt, a gépkocsivezetőt felelősségre vonjuk. Az ered­ményről mind a levélírót, mind a szerkesztőséget értesít­jük.” Azonnal jelentkeztem. — Egy pillanat alatt legyen kész, és indulunk — mondotta a tábornok és eltűnt. Gyorsan letöröltem még/bo­rostás arcomról a szappanha­bot és a tábornok után ira­modtam, menet közben gom- bolgatva bundámat. Laszkin tábornok házánál az utca szo­katlan képet mutatott: ott állt a hadsereg szinte egész személyautóparkja, hosszú sor­ban álltak a gépkocsik. Alig foglaltam helyet az egyik autóban, máris megindult 8 kocsisor. — Mi történt — kérdeztem Laszkin segédtisztjétől — aki a kocsiban maradt. — Sztálingrádba megyünk Paulusért. — És elmesélte 3 részleteket. Az elmúlt éjszaka a hadseregünkhöz tartozó ten' gerészgyalogos dandár katonái szorosan körülzárták a 6. had­sereg törzskarát. A németek arra kérték parancsnokságun­kat, küldje el képviselőit, hog)” tárgyaljanak a megadásról. Megadás ... Milyen zenéj® van ennek a szónak. Paul38 törzskara azonban azt a fel' tételt szabta, hogy a szovjet parlamenter rangban legaláh” tábornok legyen és feltét,len«* Rokoszovszkijt képviselje. * választás Laszkin tábornoki3 esett. Íme, itt állt előttünk Sztáliü' grád, a sokat szenvedett, hö» város. hgyszeriben kiderüli n a hogy nem is olyan könny feladat felkutatni az ostrom* lőtt ellenséges vezérkart. térképen ugyanis gondosai* fel volt tüntetve, de hogy3” lehetett volna megtalálni ez® a terepen, ahol a halál és pusztulás uralkodott! A 1®»„ pontosabb vezérkari térkép®" sem nyújthattak segítsége*] semmiféle támpont nem m3' radt. Köröskörül, amerre * szem ellát, mindenütt szétz3' zott kő, megsemmisített a®® hevert és a hó végérvény®* sen felismerhetetlenné tette ** utcák arculatát. s Sokáig keringtünk, egyr®j másra kérdezgetve a szerré1®] jövő katonákat. Olykor ném®] tekkel is találkoztunk, fegyv®" resek voltak, takarókba bugy®] Iáivá, otromba műanyag csi^ mákat viseltek. Rá se heder»" ve a szokatlan gépkocsikar3' vánra, mint a holdkórosoj” baktattak valahova. McgPr°" báliunk szóba elegyedni lük, de apatikus tekintető semmit sem árult el. A m®” hóban kitaposott keskeny vények hol szétfutottak, m/ ismét találkoztak: így volt ®* mindenütt. Szétrombolt, vafw teljesen ép tankok és ágy3, — egy csepp benzin, egy®' len töltény nélkül. Chl®®®, dönt íogkrémtubusok, élőm súlyú, egyáltalán nem 333 zó szappan darabkái. Pi?,.. tolyok, géppisztolyok, pusk® ' acélsisakok, távcsövek, kül®3 féle ruhadarabok. És még lami... Eleinte azt hittük róla, ho^ téglahalmaz. Amikor aztán Jr egyik megállónál kérdezőik dés közben kiszálltunk a k csiból, valaki csizmájával m®r rúgta a fagyos havat. Kidéi'3« hogy nem téglatörmelék alatta, hanem holttestek, j hitleristák rengeteg holtteS* hagytak maguk után. HoP'íi,, tek, holttestek mindenütt. ha a háború végéig egyen® egyszer sem láttam annyi te* met. ...Félkörben közöttük 45 milliméter®^ ágyúk. Az ágyúk csöve eg)'®' len pontra irányult — cgv k® talmas épülői romjaira Vaj® mikor ezt az épületet áruk»* nak nevezték. Az ágyúk ®s", vénél szintén félkörben rosan egymás mellett állf®„ kigombolt tölténytáskákkal j lövésre kész géppisztolyok« a hitleristák. Ez volt Pa*"1 törzskara. (Folytatása következik) \ ....

Next

/
Oldalképek
Tartalom