Észak-Magyarország, 1969. január (25. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-07 / 4. szám

Kedd, január 7. CSZAKMAGYARORSZAG 3 Vázlatosan „A MEGYE ÚTHÁLÓZATÁ­NAK nagyrésze több évtized­del ezelőtt épült, az akkori kis sebességű és kis súlyú forgal­mi igényeknek megfelelően, vékony szerkezeti réteggel ps keskeny pályaszélességgel” — állapította meg a megyei Né­pi Ellenőrzési Bizottság leg­utóbbi vizsgálata. A bizottság átfogóan, sokoldalúan elemez­te megyénk útviszonyait, főleg pedig az útkarbantartás és az útőri szakaszok problémáit. Az adatokból kitűnik, hogy a KPM kezelésébe összesen 2497, míg a megyei tanács kezelésé­be 2656 kilométer hosszú út tartozik. Az állami úthálózat mintegy 46 százaléka nem éri el az 5 méteres szélességet. • Útjaink korszerűtlenségét bi­zonyítja az a tény is, hogy az állami kezelésűek mintegy 50 százalékánál a szerkezeti vas­tagság (alap nélkül) csak 10— 20 centiméternyi. Ez az adat akkor igazán megdöbbentő, ha figyelembe vesszük, hogy eze­ken az utakon 1067-ben körül­belül 60 000 gépjármű haladt végig, s összesen 10,5 millió tonna árut szállított. Csak vi­szonyításképpen említjük, hogy ugyanakkor az említett idő­szakban Hajdú-Bihar megye útjain 32 000 darab gépjármű közlekedett, s csak 3 millió tonna árut szállított, 1500 ki­lométeres úthálózaton. Ezek az adatok önmagukért beszélnek. Bizonyítják, hogy az évről évre növekvő forga­lomhoz útjaink nem eléggé korszerűek. Szerkezetüket te­kintve, ekkora terhelést nagy­fokú rongálódás nélkül nem bírhatnak el. Még kedvezőtle­nebb a kép, ha meggondoljuk, hogy a karbantartásra és kor­szerűsítésre a megyei tanács­nak 1966-ban például összesen csak 33 millió forintnyi hitel állt rendelkezésére. Ebből az összegből az előbbire csak 15,4 százalékot fordíthattak, mert 84,6 százalékot az utóbbi emésztett fel. E hitelösszeget figyelembe véve állapította meg a NEB, hogy bár a KPM Közúti Igazgatóság, s a tanács is segíteni kíván a jelenlegi ál­lapoton, de ehhez egyiküknek sincs elég ereje. Így mondható el — sajnos —, hogy egv-egy településen esős időben még a legszükségesebb szállítási igé­nyek (mentők, tűzoltók) sem elégíthetők ki. A VAllOS, AZAZ MISKOLC útviszonyait vizsgálva, a NEB megállapította, hogy a fenn­tartást igénylő bűrkolatfajták- nál ez nincs megoldva és a rendelkezésre bocsátott hitele­ket általában az útfelújítások­ra és korszerűsítésekre hasz­nálják fel. ftők — vezető beosztásban A Tiszai Vegyikombinát dol­gozóinak mintegy 25 százaléka nő. Szám szerint ez” 845 asz- szonyt. és lányt jelent. Ez jó­val nagyobb arány, mint ami általában az ország vegyipari üzemeiben van. A TVK-ban ugyanis nagy gondot fordíta­nak rá, hogy ahol csak lehet­séges, női munkaerőket alkal­mazzanak. Sőt itt azt sem pa­naszolhatják a lányok és asz- szonyok, hogy nem értékelik szakmai tudásukat, nem bíz­nak rájuk felelős posztokat. A vegyikombinátban . ugyanis harminc nő vezető beosztásban dolgozik. Számuk természete­sen tovább növelhető, ha ők is tovább törődnek szakkép­zettségük fokozásával, tudá­suk gyarapításával. Ebben az új gyárban ugyanis már nincs meg a régi előítélet a nők ké­pességeit, érvényesülési lehe­tőségeit illetően. Kis tsz a hegyek között Kedvezőtlen adottságok — Sikeres esztendő — Állattenyésztő bázis lehet A romantikus szépségű he­gyek sok örömet szereznek a kirándulóknak, deinem ked­vez az itteni táj és éghajlat a mezőgazdálkodásnak. Borsod- nádasd neve ismert határain­kon túl is, de nem a község kis termelőszövetkezete, hanem lemezgyára és nemrég felava­tott új üzeme tette ismertté. A termelőszövetkezet szerényen munkálkodik a milliós értéke­ket termelő gyár mellett; nin­csenek kimagasló termelési si­kerei, nem döntenek meg or­szágos rekordokat,' nem ver­senghetnek még a szomszédos községekkel sem. Am szerény munkálkodásuknak mégis van egy nagyon pozitív oldala. A kedvezőtlen adottságok ellené­re is sikeresen zárják az esz­tendőt. — Pedig a mi határunk olyan különleges — mondja Gyárfás János, a Szabadság Tsz elnöke —, hogy innen még a víz is elfolyik másfelé. Ha Pedig nagy esőzés van. több kárt okoz, mint amennyi hasz­not remélnek tőle. Az elmúlt évben is volt itt egy nagy fel­hőszakadás, s utána föld­jeinknek az a legjobb része, amelyet korábban megtrá­gyáztunk, feljavítottunk, mind lent volt a dombok alján, a faluban. A termőtalaj iszapja borította az utcákat, kerteket, értékes növényeink meg a semmit érő savanyú földben sínylődtek. Egy síkvidéki tsz-elnök, mondjuk a mezőkövesdi, vagy a mezőcsáti járásban el sem tudja képzelni, milyen problé­mát okoz itt például az épít­kezés. A megfelelő anyagi fe­dezet megteremtése, a terv el­készítése után még mindig hátra van a legnagyobb gond; hová építkezzenek? A mind­össze hatszáz termő holdon gazdálkodó Szabadság Tsz majorjai három különböző he­lyen állnak. Most például is­tállót építenének, de a kije­lölt helyre, mely a tsz-nek is alkalmas volna, .nem tehetik, mert a terület alatt bányamű­velés folyik. Szükségszerűség­ből esetleg negyedik majort is csinálni kell majd, ahová ter­mészetesen újabb munkaerő­ket. kell tenni, s mindez a ter­melési költségeket is növeli. Korunkban, amikor a megye más részein a legkisebb ter­melőszövetkezetben is gépesí­tették a legnehezebb mezei munkát, az aratást. Borsodná- dasdon még mindig kézzel aratnak! így lesz az idén is. A kombájn nem tudja járni a meredek dombokat, nem ugor­hatja át a szakadékokat, itt csak kézi kasza takaríthatja be a termést.' Mindezeket nem panaszként sorolta Gyárfás János: a tényeket említette meg annak illusztrálására, mi­lyen körülmények között dol­goznak a hegyvidéki tsz-ek. Ezek ellenére is — mint mondtuk — a kis termelőszö­vetkezet sikeres esztendőt zár. Tagjai elégedettek, s bizakod­va tekintenek a jövő elé. mely­nek tervei már érlelődnek. A domboldalakon nem kifizetődő a búzatermelés, lényegesen több hasznot hajt az állatte­nyésztés, elsősorban a juhtar- tás. Erre térnek át fokozot­tan, s ha ser kérjil esetleg egyesülésre, az új tsz igen erős állattenyésztő bázisává Válhatnak. (o. m.) Mind megyei, mind pedig városi viszonylatban újabb problémát okozott a megfele­lő karbantartás rendszeres el­végzésében, hogy 1967 végén központi rendelet alapján át­szervezték illetve megszüntet­ték az útőri rendszert. Ennek következménye, hogy az apró hibákat nem tudják időben ki­javítani, és így azok nagyobb romláshoz vezetnek, amelyek rend bt* hozása már jelentős anyagi áldozatot követel. A vizsgálat a fentieken túl kiterjedt az új utak építésé­re is. Megállapították, hogy nem megfelelő a kivitelezői munka ellenőrzése, melynek következménye, hogy igen sok esetben az útépítők nem tart­ják be a technológiai előírá­sokat. Az ellenőrzés hiányának oka, hogy a tanácsi szervek nem rendelkeztek kellő szak­emberekkel. A vizsgált tényekből kitűnt, hogy sok kárt okoznak az út- rongálók is. Néhány szerv, il­letve vállalat nem tartja be az előírásokat. így például az Északmagyarországi Vízügyi Igazgatóság lánctalpas jármű­ve Miskolcon, a József Attila utcán közlekedett, tehát veze­tője figyelmen kívül hagvta a | KRESZ 13. §-ának első 6 be­kezdésében foglaltakat. A ke­rületi tanács ezért meg is in­dította a szabálysértési eljá­rást. A TÉNYEK FELSOROLÁSA persze önmagában még nem ad választ arra a kérdésre, hogy valójában mit is lehetne tenni a gondok enyhítése érde­kében. A válaszadás természe­tesen korántsem könnyű, hi­szen — s ez mindenki előtt köztudott — az ország útháló­zatának a kor igényeit kielé­gítő kiépítése, illetve felújítá­sa olyan erőfeszítést jelentene a népgazdaságnak, olyan tete­mes részét tenné ki az állami költségvetésnek, melyet ma el­fogadni ésszerűtlen lenne. Napjainkban kevés az az ösz- szeg, melyet útépítésre (kar­bantartásra, felújítással együtt) fordíthatunk. De ez a tény sem magyarázza és indokolja a mai borsodi valóságot, azt a mondást, hogy „behunyt szem­mel is rögtön észrevesszük, mihelyt megyénk országútjai­ra lépünk”. Vagyis, a valósá­gos, elkeserítőcn rossz útvi­szonyokat még a szűk anyagi keretek sem fogadtathatják el. Azokkal a lehetőségekkel —. legyenek azok bármily korlá­tozottak —, melyek „kezünk­ben vannak”, a közérdek, a közügy megkívánta felelősség­gel kell bánni. Mindenekelőtt sokkal nagyobb go'nddal kell ügyelni az új utak építésénél a minőségre! Érdemes lenne mindennapos gyakorlattá ten­ni — miként a NEB is java­solta — a mintavételt, mely- lyel már az átvételkor ellen­őrizni lehetne a végzett mun­kát, s így a „bizonyítvány ki­állítását” nem kellene a for­galomra bízni. Mert életképe­sen, hosszú távra kell építeni. MINDEZEK MELLETT a már kész útjaink megóvásá­hoz a jelenlegi útjavító gép­park .[óbb, teljes kihasználásá­ra kell törekedni, s ezzel egv- időben annak bővítése is el- | engedhetétlenül szükséges. Itódvai Péter A mezőkövesdi járás érdekében (Tudósítónktól) A Mezőkövesdi járási Tanács nemrégiben hagyta jóvá a já­rási tanács, a végrehajtó bi­zottság, valamint az állandó bizottságok 1969. évi munka- programját. A program meghatározza: a testületi ülések napirendjei-el­sősorban a járás egészét érin­tő gazdasági, gazdaságpolitikai, községpolitikai feladatokkal kapcsolatos kérdésekkel foglal­kozzanak. A napirendi pontok között helyet kapnak az egyes szakágazatok helyzetét, a járás lakosságát leginkább érdeklő kérdéseket elemző jelentések, tájékoztatók. A járási tanács továbbra is fontos feladatnak tekinti az egészségüggyel, a szociális, kulturális, valamint a kommunális gondokkal, fel­adatokkal való foglalkozást. Makó József Mezőkövesd Narancsszüret Szegeden A szegedi egyetemi botani­kuskert legnagyobb narancs­fája fokozatosan érleli gyü­mölcsét, s már megkezdték a teljesen sárga termés szedé­sét. Az üvegház egyik sarkát betöltő narancsfa lombkoro­nája négy méter átmérőjű, s a kifejlődött gyümölcsök egyen­ként 20—25 deltásak. Készül a házgyári elem.., (Foto: Szabados) Szakmai továbbképzés asszonyoknak Gondos munkatervvel ké-1 szült fel a sátoraljaújhelyi já­rási nőtanács vezetősége arra, hogy a téli hónapokban meg­felelő programot tudjon biz­tosítani a bodrogközi, hegy- ] közi és hegyaljai lányoknak,1 asszonyoknak a szakmai és \ művelődési ismeretszer­zésre, továbbképzésre. Ke­lemen Istvánná, a járási nő­tanács titkára szívesen tájé­koztatott bennünket a külön­böző tanfolyamokról, tanulási lehetőségekről. A termelőszövetkezetekben dolgozó lányok és asszonyok részére a megyei tanács ké- kedi üdülőjében egyhetes szakmai továbbképző tanfo­lyamot rendeznek ezen a hé­ten, s ezen más borsodi járás­beliekkel együtt a sátoraljaúj­helyi járás területéről 18 szakmunkás lány és asszony vesz részt. Valamennyien a kertészetben, növény-, do­hánytermesztésben és az ál­lattenyésztésben dolgoznak mint szakmunkások vagy brigádvezetők. De a többi tsz-asszony szakmai ismereteinek gyara­pításáról is gondoskodik a tél folyamán a járási nőtanács és a mezőgazdasági osztály. Ezek számára a központi fek­vésű községekben, többek kö­zött Riesen. Zemplénagárdon. Kenézlőn, Pálházán a mező- gazdaság különböző ágait fel­ölelő kérdésekről előadásso­rozatot rendeznek. \ Kiváló el-I méleti és gyakorlati szakem- j berek a korszerű agronómia; legfontosabb tudnivalóival is­mertetik meg a tsz-lányokat és asszonyokat, Az előadások, tanfolyamok iránti érdeklődés igen örven­detes. s ez azzal is magya­rázható, hogy a járásban ed­dig működő és a tavasszal megalakuló újabb női brigá­dok az új esztendőben is ne­mes versenyre kelnek egy­mással a többtermelés, a még nagyobb egyéni és közös jövedelem érdekében. (h. j.) Tízezer hallgató A különböző témákból meg­szervezett és megtartott egész­ségügyi előadások nemcsak hasznosak, hanem igen nép­szerűek is. Az elmúlt négy esztendő alatt megtartott egészségügyi tanfolyamok elő­adásain csaknem tízezren vet­tek részt Miskolcon. Különö­sen az elsősegélynyújtó, a köz­egészségügyi és üzemegészség­ügyi előadások vonzották a hallgatóságot, de az anyák is­kolájának is szép számmal voltak hallgatói. A valóra váltás ideje Előrelátó tervezés A Kazincbarcikai Városgaz­dálkodási Vállalat minden te­kintetben a távlati feladatokat érintő terveket készítve dolgo­zik, hasznosítva a korábban szerzett tapasztalatokat. Az egyik legnagyobb volu­menű munka mindig a parkok építése, karbantartása, az erre fordítandó összeg és munka­erő helyes elosztása. A múlt év első kilenc liónaojában például több mint másfél mil­lió forintot fordítottak Ka­zincbarcikán parképítésre, amihez a megrendelést a vá­rosi tanácson kívül a külön­böző üzemek adták. Gond vi­szont még mindig a munka­erő. Ennek megoldására már korábban is történtek intézke­dések, a végleges megoldás vi­szont csak évek múltán vár­ható. A vállalat vezetői minde­nekelőtt a szakmunkás-után­pótlásban látják e probléma rendezését. Éppen ezért már 1966-ban megkezdték a kerté­szeti tanulóképzést; Az első tanfolyamra 14 fiatalt vettek fel, míg 1968-ban kilenc első­éves tanuló kezdte meg a mun­kát a dísznövénytermesztő és parképítő szakmában, Remél­hetőleg jó szakmunkásai, hű­séges dolgozói lesznek a vál­lalatnak, amely számít rájuk a mind nagyobb feladatok meg­oldásában. M egvalósításának második esztendejébe lépett az új gaz­dasági mechanizmus, s a neve mellett az „új” jelző már nem annyira szokatlan újdonságát, mint hosszabb idő­re szóló frisseségét hirdeti. Természetes tehát, hogy a párt- szervezeteknek a reformmal kapcsolatos feladatai sem pon­tosan olyanok, mint az előkészítés időszakában. Az előkészítés idején a fő feladat a reform megérttetése, széles körben való magyarázása volt. A megvalósítás első esztendejében a gyárak és üzemek kommunistái elsősorban saját munkastílusukat törekedtek az új körülményekhez iga­zítani. Tapasztalatokat gyűjtöttek. Ismereteik birtokában kü­lönféle határozatok egész sorát hozták. Vagyis, az elmélet és a gyakorlat összevetése útján kijelölték gazdasági-segítő és irányító tevékenységük alapvető módozatait. Természetesen a reform még elég „új”, s a továbbiakban is temérdek új tapasztalattal szolgál, új határozatokat, s a ré­giek finomítását teszi majd szükségessé. De a pártszerveze­tek gazdasági tevékenységében mostanában mind kevesebb az új határozat. Amint egyik nagyüzemünk pártbizottságá­nak titkára elmondotta, az új évben lehetőleg nem kíván­nak új határozatokat hozni. A meglévők szellemében akar­nak dolgozni, az 1967-ben és 1968-ban kidolgozott, és a gya­korlatban helyesnek bizonyult határozatokat akarják valóra váltani. Ez nyilvánvalóan így helyes, hiszen mind a reform, mind pedig a kommunistáknak a reformmal kapcsolatos feladatai egy-két esztendőnél jóval hosszabb időre szólnak. Olyan programot jelentenek, amelynek alapján az üzemek kommu­nistái képesek biztosítani a párt vezető szerepét gazdasági életünk minden területén. E programok a feladatok kijelölésekor messzemenően fi­gyelembe vették a vállalatok adottságait, rövidebb és hosz- szabb időre szóló fejlesztési elképzeléseit. Általában számol­tak a várható gondokkal, nehézségekkel is. Végrehajtásuk tehát egyben a vállalati célkitűzések valóra váltását jelenti. Amennyire helyes azonban, ha pártszervezeteink elsősor­ban a meglevő határozatok végrehajtására törekednek, s nem szaporítják szükségtelenül ezek számát, annyira veszélyes is lenne, ha nem vennék észre idejében, amikor egv-egy el­képzelésük valamilyen oknál fogva módosításra, kiigazításra szorul. A gazdasági reform, illetve hosszabb távú népgazdasági célkitűzéseink valóra váltásának időszakában tehát a kom­munistáknak a napi feladatokra, és a munka közben adódó tapasztalatokra egyaránt nagy gondot kell fordítaniuk. C sakis így, az élet változó követelményeihez^ való rugal­mas alkalmazkodással biztosíthatjuk, hogy gazdaság- irányításunk rendszere mindenkor friss maradjon, hogy a valóra váltás sokéves időszakában pártszervezeteink mind­végig irányítói, kezdeményezői legyenek az újnak. Flanck Tibor medvénk és városunk fiit V1SX© BB Ytl I i9é 1 a

Next

/
Oldalképek
Tartalom