Észak-Magyarország, 1969. január (25. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-05 / 3. szám

Vasárnap, 1969. január íj'. RSZAKMAGVARORSZAÖ Rs^aj««aauLt»Mi»i imnii —— 7 adomány — technika ülpr \<m- is síiviiépek nélkií! nós és szövés nélküli tex- ártás nagyüzemi bevezelé- új gyár tervezését kezel­nie« a Könnyűipari Terve- jltézetben. A biztató hazai letek alapján foglalkoz­Szilveszterkor történt J. Zolotarjov: Poniatlcm (delei Vova töprengett, erőltette a» agyát, végül kibökte: — A Fekete tengerbe. — Valóban a tengerbe folyik — ragyogott a tanárnő arca. — csak nem a Fékete, hanem a Kaspi-tengerbe. De ez már nem olyan lényeges ... Ötösre ér­tékelem a feleletedet, Vovács- ka. És légy szíves, add át majd szívélyes üdvözletem a papád­nak. Ugye, még mindig a kerü­leti tanfelügyelőségnél dolgo­zik? — Dolgozott! — mondta Vo­va. — De most már nem dolgo­zik, mert elbocsátották. — Hm ... Szóval így!... No, ülj le, Petreskov, mit állsz ott, mint szamár a hegyen — mond­ta a tanárnő, s átjavította a naplóban az ötöst — kettesre. Arról szegénynek sejtelme sem volt, hogy Vova ezúttal is pontatlanul válaszolt. A pap.i- ! ját ugyanis nem elbocsátottak, hanem áthelyezték. A kerület­től a központhoz. Osztályvezo- Jőnek. Krecsmáry László fordítása Jőu m 6 ros m i it ia fii re h Ez abrosz A nyáron Firenzében jár­tunk és kószálás közben meg­éheztünk. Délfelé járt az idő. ebédelni kellene. Az ismerősök Jó előre figyelmeztettek, hogy ne fehér abrosszal terített ven­déglőben étkezzünk, mert ott a t&riték árát is felszámítják. A feleségem, aki kardigán-valu­tában számolt, egyre biztatott, hogy menjünk be a mellékut­cákba, ott majd találunk lar- kaabroszos vendéglőt. Így is lett. Leültünk a zöld- kockás abroszt! asztalhoz, jött a pincér és mondtuk, hogy ebé­delni akarunk. Abban a pillanatban a pin­cér lekapta az asztalról a tar­ka abroszt és kicserélte fehér­re. Nevelés Erzsébet nőném büszke fia­talos külsejére és nagyon nem szereti, ha néninek szólítják. A napokban dolga volt egyik boltban, ahol egy bizonyos kar- társat keresett. Az üzletben egy fiatalember fogadta és megkérdezte: — Mit óhajt a néni? Több sem kellett Erzsébe­temnek. Jól megmosta a fiú fe­jét. Kikérte magának a néni- zést és szenvedélyes kiselőadás keretében magyarázta meg a fiatalembernek, milyen felhá­borító tapintatlanság minősít­hetetlen neveletlenség, megen­gedhetetlen bizalmaskodás egy vadidegen hölgyet, vevőt egy­szerűen néninek nevezni. Majd kifulladva, a méregtől pirosán közölte, hogy kit keres. A fiatalember a szózáportól megijedve, riadtan szólt oda nem messze álló kollégájának: — Téged keres a nő! Vadászidény t "»liiiiliiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiliiiliiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiimiiiiHiiiii draulikus izmok” a mezőgazdaságban t imiimiii Küld a feleségem... traktorhoz kapcsolható és azzal működtethetó hidraulikus segédberendezések egy- lijabb változatai jelennek meg a mezőgazdaságban. Az árokásó, talajegyengető ti- 'ok után most egy kis méretű szovjet rakodógépet üdvözölhetnek a szakemberek, kiarkolófej segítségével óránként ,10 tonna anyagot lehet megmozgatni. Amellett, ty ezzel a terményeit (cukorrépa, burgonya stb.) rakodásánál csaknem teljesen ki- zflbölhető az izomerő, az új berendezés az építkezéseknél földmunkáknál, cpító- ágmozgatásnál — is jó szolgálatot tehet. K üld a feleségem, men­jek ' a pincébe. Nem menek, nem menek, édes fiam, kincsem. Küld a feleségem, eriggy a pincébe. Nem ménéit, nem menek, édes fiam, kincsem. Küld a feleségem, mars le a pincé­be. Jól van no, jól van no, megyek a pincébe. Le is megyek nyomban, kezemben a balta. A sufni­ban körülnézek, meglátom a tüsköt. Szép nagy tuskó, le­het. vagy tíz kiló, ha nem több. Tavaly télen, amikor utoljára lenn jártam a pin­cében, még nem volt több öt-hat kilónál, azóta szedte magára a többit. Hogy mitől hízik egy tuskó, nem tudom. Meglököm a lábammal, meg se moccan. Barnás- feketén terpeszkedik a sufni közepén, és neadj isten, hogy arrébb menne. Belerúgok még egyszer. Nem mozdul, de mintha morogna valamit, hogy hagyjon engem békén, nagyságos úr. Ez. én vagyok. — Menj arrébb, mert széj­jel váglak! — mondom fenn­hangon, és felkapom a bal­tát. Nem megy arrébb. Meg­makacsolta magát. Elkap az indulat, és belevágom a bal­tat, Na, most megkaptad. Nem mozdul most sem. Ki­húzom a baltát a fából, azaz, hogy csak húznám, de nem jön. — Ereszted el, te! Nem ereszti. — Utoljára mondom, ereszd el! Nem ereszti. Erre ráugrom a bal tara és iszonyatos erővel tépem ki a fából. De hiába erőlkö­döm, hiába csikorgatom a fogamat. A tuskó nem rest, ő is rám ugrik, baltával a szájában. Az utolsó percben ugróm félre. Mindketten li­hegünk, és újabb fogásokon törjük a fejünket. Ekkor há­tulról próbálom megközelí­teni, és két kézzel húzom ki­felé a baltát. A tuskó húzza vissza. Ekkor magasba len­dítem, a lendítés túl jól si­került, a tuskó hossz.ú pilla­natokig ott libeg a fejem fö­lött, mint Damoklész tus- kója, és én nem tudom visz- sznrántani, mert az ellenfe­lem szabálytalanul ki akar­ja csavarni a karomat, és hátrafelé húzza a baltát. Most vagy teljesen kifordul a karom, vagy feladom ezt a menetet, és leejtem a föld­re. Az utóbbit teszem: a tuskó nagy robajjal leesik, és elgáncsol. — Ereszd el, ha mondom N em ereszti. Sőt, amikor megragadom a balta nyelét, felrepít a leve­gőbe és megforgat néhány­szor a feje körül. Aztán én következem: én is felrepí­tem a levegőbe a tuskót, és néhányszor megforgatom a fejem körül, majd odavá­gom a sarokba, hogy csak úgy nyekken. A balta azon­ban még mindig nála van. Nem adja. Na várj csak, fogsz te még sírni, ahol sen­ki se lát! Kis pihenő után a tuskó újra rám támad, és körbe-körbé kerget a sufni­ban, miközben kisebb-na- gyobb hasábfákat vagdos utánam. Egy ügyes mozdu­lattal elkapom a balta nye­lét, de az is lehet, hogy a balta nyele kapott él engem, mindegy, aztán teljes erő- bedóbással fel akarom tépni a tuskót a földről, uram se­gíts! A tuskó marad oda­lenn, én azonban felrepül­tem a magasba, és a baltá­ra támaszkodva úgy álltam ott a levegőben, mint egy gyertya, majd lezuhantam a szénporra. — Utoljára mondom, ereszd el! —üvöltőm. — Nem bán­talak! Veszek neked másik baltát. Szebbet ennél, csillo­góbbat. Veszek neked lomb­fűrészt, kisautót, villany- vasutat, törökmézet, lég­gömböt, csak ereszd el! Nem ereszti. Tuskót még így nem utáltam, mint, ezt. Megpróbálok a lelkére be­szélni, de hiába minden, mintha süket füleknek be­szélnék. — Tudod mii? Tartsd meg a baltát! Legközelebb dinamittal jövök! — mon­dom dühösen és kilépek a sufniból. A tuskó, mint egy vad madár, vijjogva repül utánam, a fejem irányában. Szerencsére, addigra már becsuktam a sufniajtót, an­nak vágódott neki, pincét rázó dördüléssel. t '"’" gy történt. Ez úton kér­dem az illetékesekéi- meddig tűrik még, hogy garázda tuskók sötét pincékben rátámadjanak védtelen honpolgárokra? M. Gy. — No, Vovácska, kedves — lapozgatta a tanárnő az osz­tálynaplót — most te fogsz fe­lelni. lágy szíves kijönni a táblához. Ügy... És most mondd meg nekem, mennyi 6x8? — Harmincnyolc! — vágta rá azonnal Vova. — Nagyszerű! Ügyes vagy! Csak tizet még elfelejtettél hozzáadni. De hát ilyesmi más­sal is előfordul, igaz, Vovács­ka? Csak semmi izgulás! Hát azt meg tudnád-e mondani, hogy hova folyik a Volga? nak az új, egyedülálló gyár lé­tesítésével, amely negyed annyi beruházási költséget igényel, mint egy fonó-, szövőgépek­kel felszerelt üzem. Az önálló gyár évente 3—1 millió méter ragasztott eljárással készülő textíliát bocsát a feldolgozóipar rendelkezésére. A Lőrinci Vattagyárban eredményesen működik egy kí­sérleti üzem, ahol 100 000 mé- , ier fonás és szövés nélküli tex­tiláru készül fehérnemű bélés céljára-. A magyar szakembe­rek találmánya új módszert je­lent az újfajta textília előállí­tásához. X Textilipari Kutató Intézetben és a Lőrinci Vatta- gyárban olyan gyártási tech­nológiát és gépsort kísérletez­tek ki, amelyekkel világszín­vonalat elérő ragasztott szöve­tet lehet gyártani. Az új eljá­rás előnye és,érdekessége, hogy ez a kelme fogásra sokkal job­ban hasonlít a fonott-, szövött textilféleségekhez, mint bár­milyen ragasztott anyag. Fel­dolgozása a konfekcióiparban sok előnnyel jár: könnyebben szabható, mérettartó, kevésbé munkaigényes, nem rojtosodlk, mint a hagyományos bélés­anyagok. A magyar találmány alapján készült szerkezettel — amelyek a klasszikus rendszerű textil­gépekhez kapcsolhatók — kül­földi gyanta felhasználásával az eddigi kísérletek során rövi- debb élettartamú használati Cikkeket állítottak elő és to­vább folytatják a kutatást al­kalmazási területének bővíté­sére. A textilipari : znkemberek el­járása világszerte újdonságnak tekinthető, nagy nemzetközi I érdeklődés nyilvánult meg ed­dig az eredményeik iránt. A baráti országokban a szovjet, lengyel, német textiliparban foglalkoznak a fonás, szövés nélküli textilféleségek előállí­tásával. csapadékról, a hőfokról, a pá­ratartalomról, a légnyomásról, a szélirányról, a felhőzetről és még sok más értékes észlelés­ről. Ezek alapján mintegy napi ötven távprognózist készít a meteorológiai központ, melye­ket a rádió különböző adásai­ban naponta 29 alkalommal sugároznak, a televízióban pe­dig négy-hat esetben közölnek. A különféle előrejelzések az el­következő órákra, napokra, sőt hónapokra vonatkoznak. A me­zőgazdaság, az ipar, a közleke­dés, de még a gyógyászat szem­pontjából is felbecsülhetetlen jelentőségük van e prognózi­soknak. A Szovjetunió több mint 22 millió négyzetkilométeres terü­lete a legkülönbözőbb klímájú vidékeket öleli fel. Elképzel­hető, milyen hatalmas feladat a meteorológiai előrejelzései!: megfelelő pontosságú elkészí­tése. Ezt a munkát könnyíti és gyorsítja meg a „M—20” típu­sú elektronikus számítógép a Szovjetunió meteorológiai köz­pontjában. Szünet nélkül ér­keznek az adatok a Föld leg­különbözőbb pontjairól és a hatalmas ország többezer idö- járásjelző állomásáról, vala­mint a Föld körül keringő szovjet meteorológiai szputnyl. kokról, hogy számot adjanak a Számítógepek a meteorológia szolgálatában érkeztek a geológusok, akik a közeljövőben kutatómunkát végeznek ott. i '<- ..................— i—■ | szokták mondani, hogy h»ny nem hever az or­igin. Am egy szovjet geo- ) kutatócsoport techniku- erről más a véleménye. 'int egy alkalommal az település felé Járt, a rit- “mosfém jól ismert rá­tára lett figyelmes, ben Kelima vidéke igen S- Az aranyrög egyene- T- út közepén hevert. A kis kíváncsiságát felkcl- hogyan kerülhetett az a forgalmas országút sre. Kiderült, hogy az lantartó munkások, akik JrtK domb tövéből hord­áidét az út alapozúsá- ^yllvún „beleváglak” egy frbe. r®t színhelyére mar meg­l'any az országúton l .... , l ..... . . . . . v. menti síkság. Duna—Tisza kö­zi hátság, Bácskai hátság, Me­zőföld, Dráva menti síkság fel­színének, éghajlatának, vizei­nek, természetes növény- és állatvilágának, valamint tala­jainak elemzését nyújtja. A mű tudományos és gya­korlati jelentőségei emeli az a tény, hogy ilyen mélységben elsőként tárja fel és értékeli társadalmunk természeti föld­rajzi környezetét. Hasznos ké­zikönyv is lesz a, földrajz- és társadalomtudományok műve­lőinek. tervezőknek, pedagó­gusoknak nélkülözhetetlen adattára és a földrajz iránt ér­deklődőknek gazdag ismeret- anyagot bemutató tárháza. redülálló, nagy tudomá- n lés társadalmi jelentősé- z p sorozatot indított el az z [émiai Kiadó. Hazánk tér- s: Btföldrajzi viszonyairól, a n jizdaság számára haszno- á ló adottságokról, a leg- j; > kutatások eredményeire pkodva nyújt alapvető . elést, korszerű tájföldraj- v I magyar geográfia és ro- ü Jdományai régi adósságát e Iztő sorozat. t; jzerzők az ország tájföld- r; ' j. nagy tájakra bontva tér- Zj ^földrajzi tájértékelést nek. „A dunai Alföld” l< j sorozatindító kötet az b i Alföld term-szeli, föld- g jellemzésével, a gazda- a ' Adottságok értékelését tar- ■ |zza. Az Alföld öt Duna d ki középtája a Duna a; L/á u k táj i öld rajza kötetben

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom