Észak-Magyarország, 1969. január (25. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-26 / 21. szám

tsz A K M A GY A RORS7, A G Vasárnap, If)fin. január 26. Az ifjúiAdy Halála 50. évfordulóján ötven éve, hogy 1919. janu­ár 27-én kilenc óra előtt pár perccel a Budapesti Park-sza­natóriumban meghalt Ady Endre. Ady Endréről sokat ír­tak, vitatkoztak. Most, halálá­nak ötvenedik évfordulóján is sokat írnak, s hallhatjuk hal­hatatlan verseit, és emlékezni fogunk rá. Emlékezésünkben mi szágüldjunk végig röpke pillantással azon a tájon, ahon­nan költőnk. elindult, élt, oda, ahol gyermekszeme a mindent meglátó és megismerni akaró kíváncsiságával szemlélte a kö­rülötte zajló életet, embereket, oda, ahol felhalmozódott benne az alakoknak és történeteknek, gondolatoknak, eszméknek az a kincsestára, amely lehetővé tette, hogy mindig az életet ír­hassa. ErmirtdszcMi Kicsi falu volt Ermindszent Erdély és az Alföld érintkezé­sénél a hajdani Partiumban. «Ház 147. Lakós 789 magyar és oláh” — tudja róla a régi magyar helységnévtár. feEz itt falu, az On falum, Innen jöttem 6s lric térek. Mlndszenlnek hívják hasztalan, Mert minden gnnosz rajta van. S itt, jaj, átkos, folytó az élet” Ez a fojtó élet volt élmény- forrása, mert faluja lakosságá­nak életében sűrűsödtek össze az összes korabeli sorsproblé­mák. Ezzel magyarázható, hogy a falu, a táj nem természeti szépségekként maradt meg henne, hanem mint átélt lelki élmény, és ez így jelentkezik költészetében is. írásainak té­máiban mindenütt megfordul, ahol járt, de leginkább szülő­földjén a Szilágyságban. Amit a népből magával hozott, azt ° Szilágyság és az érmcllék sajátos összetételű földje, a Partium, oltotta beléje. Mit ho- zott magával? Mit oltott, belé faluja és a Partium földje? — Magával hozta a mélységes ro- kanszenvet és emberi együttér­zést., a végtelen szeretetet az ^nyomott, kiszolgáltatott, meg- **ugdalt és kisemmizett embc- ''ek iránt. Szeretete tette ma­sa» hőfokon izzóvá gyűlöletét, foc’ynek láváját az elnyomás |-’s kizsákmányolás megszemé­lyesítőire zúdítja. Már Szülő­falujában látja meg faluja két­nyelvű lakosságának teljes tors- és nyomorközösségét. Ha­sairól hozott tudatában van az egymás mellett, élő nép elnyo­mott dolgozóinak közös fájdal­makkal és szomorúságokkal, közös álmokkal, és vágyakkal e§ybekovácsolódott élete. Papp Aurél román festőmű­vész — a két Ady fiú pajtása a közvetlen élmény erejé- Vel világítja meg a partiumi kdkiiletet, a testvériségnek és közös munkának ezt a törté­nelmileg kialakult évszázados hagyományát, amelybe Ady is beleszületett, s amely csiradús m'aja volt mély demokratiz­musának: .......az én megyém­b ől Kölcsey is és Kazinczy is ,,cszélte a románt, hát miért ne beszélték volna, amikor Wesse- íenyi is beszélte. Beszéltük p0ymás nyelvét, mert megbe­csültük egymást, s talán ez le­hetne inkább a ma égető kér- j fsa. hogy ezt a mentalitást brdessed. ezt a példát, ami ki­vételesen csak ott, a Szilágy­ságban volt mag! .. ezért és °z~el magyarázható meg a Köl­csey és a Wesselényi különle­gesnek, és az ő idejükben tesztének megítélt gondolko- "as.a’ hogy ők voltak a pozso- országgyűlésen az egyedü- tek. akik az együttélő népek egyenlő jogaiért szónokoltak! 9a~- megadták az árát: az egyik lesodródott Pozsonyból j.3T.a\ s a másik pedig megva- elment a börtönbe .. r* Ugyancsak szülőfalujából fmzta magával Ady a társada­lomból kirekesztett, meggvalá- szegény zsidók sorsának mberségért kiáltó szomorú Omflma *ránti rokonszenvét. '.itthon ismerte meg a rongy- szedésből tengődő (A szultán gala) és a tojásoszsidó (A >ctsos Riza) megvetést és ^unvt néma megadással tűrő löt Állásfoglalása a lég­ibb emberi szolidaritást hir­dető verssé kristályosodik: A bélyeges sereg-ben. Ermind­szent örökkévalóvá vált, mert ma már Adyfalvának nevezik. Wagifkárohf Gyula kollégiumi igazgató lap­jában, a Szilágy-ban jelennek meg. „Te bérmáltál meg. kis vidéki lapod, Hogy poéta lettem.” Itt adta fel az apai szolga- bírói álmokat és elhatározza, hogy író. költő lesz. Mi, kései zilahi diákok és Itt volt kisdiák 1888—1892 kö- tanárok mindig büszkék vol- zött a piaristáknál. Itt kisdia- tunk miatta is iskolánkra, koskod tam én is. Akkor egy tanáromtól sem hallottam Ady Endréről. Ma márványtábla **'**?>“* hirdeti emlékét az épület fal- Kbben a városban bárhova lan. Szerette-e ezt az iskolát? léptem, Ady emlékéi idézte Egyik novellájában (Szép pa- minden: a poros hársfasor, a punk története) ezt olvasom: Körös-part. ahova hajdani szűk „... Valami nagy szánalommal szobájának ablakai néztek, a nézett reánk mikor örvendez- színház hátsó bejáratával ve búcsúztunk a feszületcs, do- szemközti épület, ahol Pollák hős termektől, a kegyetlen is- mama bodegája volt, az árká- kolától, az összeszorított kopo- dós Kanonok-sor, a Fekete nyájú papoktól”. Mit adott a Sas palota, a városháza és a város Adynak? A város maga Léda-ház. történelem. Ady látta azt a örök büszkesége marad Vá- kerthelyiséget, amely előtt a radnak, hogy Ady — Bölöni ház falán levő márványtáblán szavaival — itt érezte meg a olvasható: világegyetembe való tartozá­„m láttam először sót, itt fedezte fel a világ moz­kedves galambomat- gató erőit, a kapitalizmus ha­Er‘ ÄkdSr...” ?taát- y?r<* %rlftc. lázadóvá es zsenivé. Itt fedezi fel, hogy Eszébe jutott Petőfi másik Magyarország „az Egyháznak. írása is: „még itt tavaly a ne- a Tőkének, a Militarizmusnak meskeblű conservativpárti kor- és a Feudalizmusnak a háló­lesek által agyon is akart ve- szobája.” retni s mindezek dacára gyö- Szenvedélytől izzó, vakmerő Afaqij A nagyváradi Ady-múzeum. (Nagy Béla rajza) Megszépítő emlékezés és valóságkeresés A távolság sokszor megszépíti- az em­lékeket. Az időbeli távol­ság nemcsak konzerváló erővel hat, hanem ahogy távolodunk egy-egy szép élménytől, úgy rakódnak rá újabb és újabb emlékrétegek min­dig fényesebbé, kedvesebbé, értékesebbé téve c mind messzebb tűnő hajdani valóságot. Rit­ka az az ember, aki ne csupa szép emlékeket őrizne az ifjúkori első szerelemről, holott, vol­tak annak árnyoldalai, tüskéi is jócskán, és csupa szép emlékekkel gondol vissza a diák­korra az egykori rossz tanuló, az iskolából mindenáron szabadulni vágyó, a tanulást ké­nyelmetlen nyűgnek, terhes kötelességnek érző hajdani diák is. Mégis, érettségi találkozó­kon csupa szép emlék elevenedik meg az együt' töltött évekből, s még azok is. akik esetleg a gimnázium hajdani nyolc esztendeje alatt tíz, mondatot sem váltottak egymással, most úgy emlékeznek az együtt töltött évekre, mint nyolc esztendei barátságra. Megszépíti az idő a kevésbé szép emlékeket is. Mennyire áll hát ez a megszépítés az olyan emlékekre, amelyek valóban felemelek, szé­pek voltak, azokra az élményekre, arrjelyek egész életünkre döntő hatással voltak, és ame­lyekbe teljes szívvel és ifjúi hevülettel, igaz hittel vetettük magunkat. Mindenki, akinek a felszabadulás tényleg felszabadulást jelentett, aki a magyar népre köszöntött új korszakban valóban újjászüle­tett, és új életet kezdhetett — s ezekből áll a magyar nép többsége! — felemelő emléke­ket kapott 1945-től és az azt követő eszten­dőktől. A mai negyven és ötven év közöttiek, akik a felszabadulás idején a felnőttek fiatal korosztályaihoz tartoztak, és az ifjúkorból a felnőttek közé lépve nemcsak a nagykorúsá­got. hanem egy újfajta élet lehetőségét is kap­ták. teljes szívvel álltak az új mellé. Minden erejükkel és legigazabb hitükkel, de sokszor jogos türelmetlenséggel is munkálták a jövőt, sürgették a fordulatokat, egyengették az új társadalomhoz vezető utat.. Ki kevesebbet, ki többet, de igaz hittel tettek valamennyien va­lamit egy rend maradványainak elsöpréséért és egy új rend teremtéséért. Ehhez kapcsolód­tak a fiatalabbak, akik még gyermek, vagy kamasz fővel élték át a felszabadulást, akik­nek talán kevesebb volt az élményük a múlt­ról. de lelkesedésük, tettvágyuk, aktivitásuk semmivel sem volt kisebb. akkor minket körülvett, emlékezetünket a szép élmények népesítik be. S ez természetes is. Pedig, ha nem pusztán csak emlékezünk, hanem elemezzük is akkori tetteinket, és kü­lönösképpen, ha mai történelemszemléletünk szemüvegén keresztül vizsgáljuk kisebb-na- gyobb cselekedeteinket, rá kell jönnünk: sok mindent nem úgy tennénk ma, mint akkor tettük, sok mindent elvétettünk, sok minden­ben hibáztunk. A cél szentesíti az eszközt szemléletet alkalmaztuk, és sok-sok jótettünk­höz és végső céljában és eredményében hasz­nos cselekedetünkhöz sok haszontalan, helyte­len, felesleges dolog is kapcsolódik. Tiszta szív­vel tettük, s ezt nem győzzük elégszer hang­súlyozni. S vállaljuk egészében, amit tettünk. De ma már látnunk kell az ifjonti hévvel, sokszor nagyon kevés átgondoltsággal véghez­vitt tettek helytelen epizódjait is. Nem a .könnyű ma már utólag okosnak lenni” féle okoskodás ez, hanem a teljes valóság megis­meréséhez vezető szükségszerűség. magasztosult, emlékezés, a korábbi szép élmények Az eszmén ti vé korábbi, nem egyszer romantikus ízekkel is felruházott ismeretek, a távolságtól is meg­szépített élmények (helyenként már-már miti­kus fénnyel körülvett élmények) és a történel­mi valóság szembesítése nem könnyű, emberi érzelmeket érintő és helyenként sebeket is ejtő cselekedet. Ezért fogadja idegenkedés nem egyszer azokat a művészi produktumokat, amelyek egy-egy cselekményről, korszakról, eseményről, vagy éppen eszményképpé maga­sodott alakról a valóságot kereső művész se­bészkésével próbálják lehántani a korábbi tör­ténelemszemleletből fakadóan rájuk rakódott, eszményítő fényeket. Nem. az eszmények cltip- rása, nem a szobordöntés ezeknek a művek­nek a célja, hanem a valóság feltárása ha kell, múló fájdalmat okozó sebészi beavatko­zás útján is. Igen sok értékes művészeti alko­tás, szobor, festmény, regény, film. színmű ke­rült így jószándéka ellenére is szembe azzal a közönségréteggel, azzal a nem lebecsülendő nagyságú közönségréteggel, amely az alkotás­tól az ö korábbi eszményeinek megjelenítéséi várta. A ni éji szépítő K«v éleire nyörrel vagyok benne, mert itt szavakkal itt támadja meg az ismertem meg Juliskámat.” egyházi reakciót, s magát Nagykároly akarta agyon- Schlauch Lőrinc bíboros-piis- verni Petőfit? Nem! A város pököt; itt emeli fel szavát a szívében pöffeszkedik a Káro- pusztuló, kallódó székelység- lyi-kastély, innen volt a ne- ért; itt leplezi le a népámító meskeblű conservativok heve. nacionalizmust és a mérgező Ady szivében gőggé, s fórra- antiszemitizmust; itt írja meg dalommá váll a kastély-iát- az István király országát Itt vány, melyet szűk, levegőtlen született meg a Holnap eszmé- hónapos szobájából kilépve je és neve annak áz új irodal- akarva-nemakarva látnia kel- mi társaságnak, amelynek mó­léit. A kastély-látvány képét dern forradalmi akarása a őrzik a grófi szérűre rácsapó. jövendő, a holnap felé irá- az égig morduló lángok. A nyúlt. Itt fogant meg az a gimnázium szomszédságában szerelem, amely a Léda-ver- látta Ady a hatalmas várme- seket ihlette. Innen ment Pá- gyeházát. Ez izgalmat keltett rizsba. a kisdiák szivében, mert tud- Várad szerette, becsülte. Vá- ta, hogy ennek a háznak egyik radon, a Vér és Arany városá- termében mondták el első be- ban kapta a költő az első em- szédeiket a jobbágyfelszabadí- lékmúzeumot, melynek alapját tás érdekében Kölcsey Ferenc az a gyűjtemény alkotja, ame- és Wesselényi Miklós Talán lyet 1942-ben Tabéry Géza e gyermekkori élmények hatá- nagyváradi író közheniárásá- sára született meg a költőben ra vásárolt meg Nagyvárad a forradalmat áhító s hirdető város tanácsa. Akkor a múze- vers: „Fölszállott, a páva a um nem nyílhatott meg. vármegyeházára”, , Ugyanazok álltak útra csata­sorba Ady emléke ellen, akik- ZUob re az élő Ady annyiszor le­sújtott. A mai csak töredéke a ' A Meszes-katlanban, szelíd Négrádverőcéről Nagyváradra dombokra épülő, derűt árasz- szállított mintegy 50 Ady-kő- tó városka Zilah. Ady óta fő- tét, 409 kötetnyi Ady-iroda- terén felállították a jobbágy- lom. számos fénykép, rajz, felszabadító Wesselénvinek metszet, emléktárgy gazdag Fadrusz János alkotta szob- gvűjteményének. pedig ide ke- rát. Az ősi skola utca felőli rült az „idős” által a zilahi épületének helyére pedig kollégiumnak ^ ajándékozott Lechner Ödön tervezte mai gyűjtemény is. A muzeum épület került 1955 novemberében nyílt meg Mit jelentett Adynak Zilah? A megnyitáson részt vett Eu- Aki vagyok, az négy zi- ^ Jcbeleanu állami díjas tahi esztendő által vagyok. Es költő, Ady verseinek román más nem lehetek. E négy esz- fordHóia. aki ezeket mondta: tendőnek minden perce de- „Ady Endre magyar volt. de termináló perc volt. Minden úgy volt magyar, hogy egy- percc végzetesen szabogatta szerre érezte, iáitn minden el- ki utamat.” nyomott ember fájdalmát, vá­Itt. az ősi skola önképzőkö- fivát. így lett ő az egész hala- rében csiszolódik irodalmi íz- dó világ költője. Es e város, lése, Hf kezdi el próbacsatá- amely oly sokszor volt tanúja rozásait. Itt lesz ellenzéki, szélsőséges soviniszta orovo- mégpedig osztály alapon, mi- kációknak, ä ahol Ady oly él­kor önlcápzőköri elnöknek So- szántán harcolt a sntétséa. a mogvi Kálmán nevű dzsentri- butaság és a rágalmak ellen. fiút váinsztiák meg „Demnk- most múzeumot emel naav kSl- rata” pártot szervezett ellene, tőjének. Múzeumot, amely egy- Az ellenzék; diákból lett a for- formán drága a román cs a radnlnm költője. magyar népnek.” Első próbálkozásai Kincs Unt István felejthetetlen, gyönyörű em­lékekkel teli esztendőket él­tünk át Ki ne emlékeznék boldog örömmel vissza a falujárásokra, amikor először vittük a városi dolgozók segítségét a falu népéhez. Ki'ne emlékeznék vissza a koalíciós idők küz­delmeire. sokszor a szó legszorosabb értelmé­ben vívott harcaira? A koalíciós idők válasz­tási küzdelmeire, és mindazokra a tettekre, amelyeknek kisebb-nasyobb mértékben aktív részesei voltunk valamennyien e korszak fia­taljai és felnőttiéi. Ki ne tette volna annak ideién lenőszintébben, legigazabb hitével mind­azt. amit tett? S ha napjainkban, több mini két évtjzed távlatából visszaérniékezünk húsz- htiszonkót-huszonhárom év előtti önmagunk­ra, környezetünkre, tetteinkre, mindarra, ami emlékezést és a valóság­ra törekvő művészi áb­rázolást szembeállító művész szándéka általá­ban tiszta, becsületes. És ha azokat a műve­ket, amelyek ezt az előbbiekben vázolt átme­neti érzolembántást kiváltó „eszmény-megnyir­bálást” tükrözik, később lehiggadtan is meg­nézzük. átgondoljuk, rá kell jönnünk, hogy a bennünk élő szép emlékek nem kisebbednek, emlékezéseinkben sok minden szépnek marad­hat akkor is. ha művészi segítséggel hozzá­jutottunk egy adott cselekedet vagy korszak jobb megismeréséhez, egy újabb művészi tör­ténelemszemlélet reflektorfénvében történő fel­mutatásához. Természetesen ennek ellenére abban az esetben maradnak csak szépek em­lékeink. ha azok nemes tettekhez, igaz. őszinte cselekedetekhez kapcsolódnak. A már születé­se pillanatában is értéktelen élmény sorsa pe­dig bátran lehet a feledés. Benedek Miklós ZELEI MAGDA: Alivám és én Ncha szeretem magamat; mert Anyámé egy-egy mozdulat, ahogy a dolgokat kézen fogom... és mellemben őrzöm a tőle öröklött szívbajom. i •• ; Ötezer forintra emelték » ' : a Kis Jankó Bori díjat J Mezőkövesden az idén ren- rűen kivarrt térítők, párnnhu- i dezik meg hetedszer a hires zatok, falifutók, valamint ét- i matyó népművész, Kis Jankó kezesi garnitúrák elnyerték a [ Bori emlékére kiirt országos külföldi vásárlók elismerését | hímzőpályázatot és kiállítást is. Az idei kiállítás érdekessége | A népművészeti és díszítőmű- lesz, hogy arra a pályázók első i vészeti szakköri tagok az ed- ízben készítenek a tájegységek ■ digi pályázatokon igen színes hagyományainak felhasználá- I és gazdag anyaggal jelentkez- sával, népi hímzéssel díszített [ tek, s a régi mintákkal újsze- modern ruhákat. blúzokat, _______________ szoknyákat és kötényeket.. A n épművészek és díszítőművé­NYIKES IMRE: Szerelmi ének Mint ős-művész keze a kormos sziklafalra a vad bölény kecses vonalú rajzajt, úgy vésed te belém mosolyod, nevetésed, csókod a Tér s Idő fala közé taszít. S mint asztronautát szédít a végtelenség; öröktől fogva vagy! — sikoltozom a Föld s szikrázó csillagok között kezeddel játszva, világod mágneses erőtere elönt. Utolsó útja lesz talán, vagy földet ér és megpihen új Nap-szép világodon, ahonnan nem lesz szabadulás és nem lesz visszatérés. a bátor űrhajós, kit körbezárt a kín? S bolygóddá elszegődve, őrök élő-halottan ktsér a Mlndenség megszabott útjain? szeti szakkörök serkentésére, valamint a művészeti színvonal növelésére ebben az évben már felemelt díjazásban része­sülnek a legjobb alkotók. Az első három pályamunkát ■iis Jankó Bori emlékéremmel és az eddigi 3 ezer forint he­lyett 5 ezei forinttal díjazzák. A különböző kategóriák helye­zettjei között pedig az elmúlt évieknek a dupláját, több mint 40 ezer forintot osztanak ki. A pályázatra az ország különböző népművészeti tájairól — töb­bek között a Sárközből. Kalo­csáról, Hódmezővásárhelyről, Buzsákról Szentistvánból és a palócvidékekről — mintegy 500 pályamunkát várnak. A hímzé­sek zsűrizése után a díiakat augusztus Ifi-án a mezőkövesdi művelődési házban ünnepélve- sen adják át, majd a legszebb alkotásokat, kiállításon mutat­ják be.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom