Észak-Magyarország, 1969. január (25. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-05 / 3. szám

Vasárnap, I960. január 5. Magana Néhány hónap elválbaGsr^ Bünket a szocialista brigádve­zetők III. országos kongresz- szusától, amelyen az egész mozgalom eredményeit és gondjait teszik mérlegre. Tíz nagyszerű esztendő munkáját kell értékelni. A szocialista brigádmozga­lom múltjának megítélése az egész országban egyértelmű­en pozitív. Tíz évvel ezelőtt, a VII. pártkongresszusra való .felkészülés idején nem felső utasításra, hanem szinte spon­tán, önkéntes kötelezettség­vállalásokkal indult és tere­bélyesedett ki a mozgalom. Ki­alakulásában és gyors elterje­désében a munkásosztály leg­jobbjainak erkölcsi, politikai állásfoglalása és , cselekvő ma­gatartása fejeződött ki pár­tunk politikája és a szocialis­ta építés iránt. A mozgalom célkitűzései kezdettől túlmu­tattak a termelési, gazdasági jellegű célokon, és áthatotta a szocialista emberré formálás igénye is. A szocialista brigád- mozgalom az elmúlt tíz eszten­dő alatt a népgazdaság vala­mennyi ágában meggyökerese­dett, segítette a mezőgazdaság szocialista átszervezését, a szocializmus alapjainak lera­kását. Kedvező hatással volt a dolgozók erkölcsi felfogására, onművelési igényeinek felkel­tésére. A szocialista brigádmozga­lom jelenének megítélésében már nem ilyen egyértelmű gondolatokkal találkozunk. Talán a megítélés sokféleségét érzékelteti az a sok gond és probléma, amellyel a gyakor­latban találkozunk, hiszen a nagyon szép eredményekkel együtt találunk a mozga' > - ban gyengeségeket és új haj­tásokat is. Ehhez társul még, hogy az eredmények, a hibák és az új hajtások nem min­denhol egyforma erővel je­lentkeznek, és gyakran elté­rően is ítélik meg őket. Mind­ezek ellenére az a tapaszta­lat, hogy a szocialista brigád- rnozgalombsn rejlő eredmé­nyeket, gondokat, problémá­kat és újabb lehetőségeket nem pesszimista alapról, ha­nem bizakodóan értékelik. í/>eei/n7 eSV Pillantást a t viauun szocialista bri­gádmozgalom jövőjére. A moz­galmat a meglevő gyengeségek, ellentmondások ellenére úgy ítéljük meg. mint a szocializ­mus teljes felépítésében rész­vevő hatalmas társadalmi, ßaz-; dasági tényezőt, olyan anyagi és politikai erőt, amelyét meg­felelő irányítással és segítés­sel jobban gyümölcsöztethe- tünk. Hatalmas erőt jelent ez a mozgalom megyénkben is, ahol mintegy tízezer szocialista brigád működik. A szocialista brigádmozga­lom jövője szempontjából már a korábbi évek is. de Különö­sen az 1908-as esztendő érlel­te a gondolat: hogyan le­hetne jobban felhasználni a szocialista brigádmozgalmat a politikai tömegmunka színvo­nalának emelésére és hatókö­rének bővítésére7 A gondolat reális szükségle­tet tükröz. A szocialista brl- gádmozgalomban ez a gondo­lat még csak egy születő új je­lenség csíráját; jelenti, de mór jelen van. A születő új kitelje­sedése újabb gondot és ennek természetesen megoldásút tűzi napirend re. Vajon miért kerül napirend­re u szocialista tfcdgádok fo­kozottabb bevonása a politi­kai tömegmunkába? Talán azért, mert elégedetlenek va­gyunk a politikai tömegmun- ka jelenlegi színvonalával? Az igazságos válasz, bármennyire is furcsán hangzik, tartalmaz­za az igent is, a nemet is. Annyira elégedettek vagyunk az elmúlt évek poltikai tömeg­munkájával, hogy eddigi ered­ményeinkben észrevegyük an­nak hatását,, de annyira nem. liogv eltakarja előlünk a fo­gyatékosságokat, s ne vegyük észre: az előttünk álló' fel­adatok megoldásához még élőbbé, elevenebbé, hatéko­nyabbá kell tenni a politikai tömegmunkát. Többek között ezért is keressük az új forrá­sokat és lehetőségeket a poli­tikai tömegmunka javítására. Hiért éupeu» "ggg: Ban. véljük felfedezni akt az új forrást — bár nem egyet^üli forrásnak tekintjük —, amely­nek kiaknázásával javíthatjuk a politikai tömegmunka szín­vonalát? A teljesség igénye nélkül é;; a sorrendiség bizo­nyos csokorba szedésével a kö­vetkezőket mondanánk: 1. A brigád népgazdaságunk minden ágéban olyan fontos munkaszervezet, amely ob­jektíve lehetővé teszi és kí­nálja, hogy a nevelő munka bázisa, legkisebb, de leghaté­konyabb egysége legyen. 2. A szocialista brigádok a munkásosztály derékhadát al­kotják. Munkában, magatar­tásban, gondolkodásban a munkásosztály legön tudato­sabb részei, amelyeknek rész­vétele a politikai tömegmun­kában még nincs megfelelően kiaknázva. Polémia tárgyát képezheti az is, hogy a szo­cialista brigádok elég érettek-e ennek a feladatnak sikeres megoldásához. Sokak vélemé­nye szerint érettek, alkalma­sak, bar a kérdésre az élet produkálja legjobban a felele­tet, amely szerint egyrészt nagyon sok szocialista brigád elég tájékozott, politikailag al­kalmas és már időközönként végez is politikai tömegmun­kát, másrészt rendszeres po­litikai nevelő munkával min­den szocialista brigádot alkal­massá lehet és kell tenni ilyen feladatok megoldására, hiszen maga a gondolat is a szocialis­ta brigádtagok legjobbjainak körében született. Ahhoz, hogy a szocialista brigádok a politi­kai tömegmunkában meg tud­ják oldani a rájuk bízott fel­adatokat, rendszeresen tájékoz­tatni és nevelni kell őket a helyi párt-, szakszervezeti, gazdasági vezetőknek. De ez a dolognak csak egyik oldala. A másik, talán a fontosabbik ol­dala, hogy a brigádok vezetői és tagjai egyénenként és kol­lektiven is, belülről ható am­bíció, önkéntes törekvés alap­ján igényeljék, kívánják ön­maguk politikai tájékoztatását, képzését, és belső meggyőző­désből vegyenek részt mások politikai nevelésében. Nagyon igazai: azok a sorok, amelye­ket egy levélben írt Káposzta Károly szocialista brigádve­zető a Diósgyőri Gépgyárból: „Ahhoz, hogy a szocialista brigádok jobban segítsék a pártot a politikai munkában, először is politikailag jobban kell fejleszteniük magukat a brigádvézetöknek és a tagok­nak egyaránt, mert csak politi­kailag képzett brigádok képe­sek pártunk politikáját/meg­érteni és odaadóan magyaraz­2. A brigádvezetői:, főleg a szocialista brigádvezetők sze­mélyében a helyi párt-, szak­szervezel i. gazdasági vezetés objektíve olyan agitáció* háló­zattal rendelkezik, amely al­kalmas lenne rá, hogy gyor­san és helyesen válaszoljon a problémákra, hiszen ők a munkásosztály legtekintélye­sebb, legelfogadottabb embe­rei közé tartoznak, tekintélyük, befolyásuk nagy. Vajon hatá­suknak, szerepüknek megfele­lően foglalkoznak-e velük az Illetékes szervek és vezetők? Nem. Éppen ezért az 1969-cs esztendő jó alkalmat kínál ar­ra is, hogy fezen a gyakorlaton változtassunk. 4. Szocialista építésünk je­lenlegi szakasza és az új gaz dasúgirányítúsl rendszer még inkább a gazdaság szférájá­ban igényli a politikai tömeg­munka mértékének és színvo­nalának fokozását. Ez a tény is amellett szól, hogy jobban kell építeni á szocialista brigádok­ra, hiszen ők a termelés fő frontján munkálkodnak. 5. A szakszervezetek a poli­tikai munka végzésében sokat fejlődtek, és alkalmassá vál­tak rá. hogy a politikai és ide­ológiai nevelő munkában is önálló arculatra, sajátos ka­rakterre törekedjenek. A szó-, cialista brigádokban rejlő le­hetőségek feltárása, rendsze­res bevonása a politikai tö- megmunkába jó lehetőséget kí- . nál a szakszervezetei: számá­ra. Bár a szakszervezetek po­litikai nevelő munkája mére­teiben és színvonalában is'je­lentősen megnőtt az utóbbi években, amely örvendetes do­log, mégis igaza van a SZOT elmúlt év szeptemberi plénu­mának: „az üzemekben a szo­cialista brigádok nem mindig bázisai a szakszervezetek tö­megmunkájának”, pedig a szakszervezeteknek. mint a munkásosztály legátfogóbb szervezetének történelmi kö­telessége és hivatása, hogy a munkásfinludat kialakításával és továbbfejlesztésével is se­gítse a szocializmus teljes fel­építését A pártszervezet ellenőrizze mind a szakszer­vezetekben dolgozó kommu­nisták, mind a gazdasági veze­tés ez irányú munkáját. Erősí­teni kellene a helyenként már meglevő gyakorlatot, hogy pártbizottsági, vezetőségi ülé­seken o időnként külön napi­rendként beszámoltatják mind a szakszervezeti, mind a gaz­dasági vezetést a szocialista brigádmozgalom helyzetéről, tartalmi fejlődéséről és gond­jairól. A szocialista brigádmozga­lom továbbfejlesztése, irányí­tása, segítése és ellenőrzése olyan feladat, amelyet az üze­mi szerveknek — tevékenysé­güket egymással összehangol­va — úgy kell végezniük, hogy a feladatok ésszerűen le­gyenek megosztva, és a fele­lősség külön-külön is érvé­nyesíthető legyen. Az üzemi szerveknek arra kell törekedniük, hogy a szo­cialista brigádok központi he­lyet foglaljanak el az üzemen belüli tömegpolitikai munká­ban. Jogosan felmerülhet az a kérdés, helyes-e éppen most fellépni ilyen igénnyel, amikor a számszerű felduzzadás miatt kétségtelenül tapasztalható bi­zonyos megtorpanás a szocia­lista brigádmozgalom belső tartalmának fejlődésében? Nem lenne-e jobb ezeket előbb felszámolni és csak azután előbbre lépni. Ügy gondoljuk, éppen azzal tudjuk leginkább segíteni a szocialista brigád­mozgalom továbbfejlődését, ha az elkövetkezendő években fo­kozottabb politikai követel­ményeket támasztunk különö­sen a fejlettebb szocialista brigádokkal szemben. Ehhez meg kell oldani a brigádveze­tők rendszeres tájékoztatását, amelyet az egyes üzemek sajá­tos feltételeinek ismeretében más és más módon kell meg­valósítani! Mindenhol célsze­rűnek látszik azonban, hogy ha bármilyen politikai, gazdasági, üzemi vagy országos jellegű kérdésről tájékoztatják a párt-, illetve' szakszervezeti aktivis­tákat, esetleg velük együtt, de mindenképpen velük egyidő- ben tájékoztassák a szocialis­ta brigád vezetőket is, Nagy érdeklődéssel tekintünk a szocialista brigád- vezetők közelgő TTI. országos tanácskozása elé. amely elindí­tója lehet a szocialista brigá­dok rendszeres politikai tö­megmunkájának. Majoros Bálázó A reform első két évéről Szabálytalan interjú az LKM-ben Interjút szeretnék készíteni. Am, a vezérigazgató — az ed­digi hagyományoktól eltérően — folyton halogatja. Végül is december 30-án üzenet érke­zett: mindent megkapok, ami érdekel. Az LKM nagyterme zsúfo­lásig telt gyáriakkal, a bedol­gozó vállalatok képviselőivel, s itt vannak a megye, a város vezetői is. Dr. Bodnár Ferenc, a megyei pártbizottság első titkára a sikerekhez, a pontos, a jó munkához gratulál. Mint­egy végszóra felpattan az ajtó, három hengerdei dolgozó lép be és közli: az egymilliomodik tonna öntecset hengerük ki. Elhangzik egy pohárköszön­tő, amely a hengerészeknek s mindazoknak szól, akiknek ré­szük van az egymillió tonná­ban. Birincsik Jánost, a. hen­germű pártszervezeteinek csúcstitkárát próbálom szóra bírni: mi ennek a rekordnak a magyarázata? Olyasmit mond, hogy a dolgozók és a vezetők „egy nyelven beszél­nek”. A munkások közül külön elismeréssel szól Lehr Zoltán. Kádas Imre s Novák István brigádjáról. — Az egymilliomodik ton­nában — jegyzi meg dr. Szik­lavári János — ötvözött acélt hengerlünk ki. Ezzel azt hang­súlyozzuk, hogy 1969-ben foko­zottabban foglalkozunk ötvö­zött acél gyártásával, ezt vált­juk aranypénzre az új elektro- acélműben és a majd épülő új finomsoron is. Bárkivel beszélek is, a mennyiség - így vagy úgy min­den mondatban benne van. így aztán egészen természetes, hogy az ünnepek után ezt kér­dezem Zambó Páltól, a gyár műszaki igazgatójától: — Milyen szemlélet, tenden­cia érvényesül a gyárban? A mennyiség, a minőség, vagy a gazdaságosság a fontos? — Külön kiemelve sem az egyik, sem a másik. Komple­xen, az igényektől függően je­lentkezik. Hadd mondjak el egy példát: 1968-ban a nagy­olvasztónak feszített feladata volt. Ismeretes, hogy az óriás­kohót átépítettük, s ennek termelése majdnem két hóna­pig „kiesett”. A másik két ko­hónak „feszítetten” • kellett dolgoznia. De ez csak az érem egyik oldala. A másik: a nagy 7 UBUSER D A MátravidékI Fémművek sírok! gyára készíti egyedül az országban az iparban, kereskedelemben használatos és a fogyasztók által is jól ismert alufólia tubusokat. Az üzem­szerű gyártás megkezdése óta eltelt nyolc év alatt a siro- kialt egymilüárd tubust készítettek. A képünkön látható tubuserdő csupán egy részlete annak az ötszáz féle ter­mékből álló kollekciónak, amely a gyár mai választékát reprezentálja. Készül a zárszámadás Még csak a leltár készült el és az értékesítés fejeződött be, végleges összesítés azonban nincs, de a zárszámadás már készül a novajidrányi Vörös Csillag Termelőszövetkezetben is. — Az 1968-as esztendő sok­kal gazdagabb volt, mint 1967 — mondotta -Szilágyi Ferenc, a tsz elnöke. Jobbak az eredmé­nyeink. több a jövedelmünk és természetesen nagyobb az örö­münk. Végleges adatok helyett még csak részleteket említett az el­nök. 1968-ban hozzákezdtek az állattenyésztés átszervezéséhez, spécin] tzúlásához. Ennek alapja és bázisa egy 300 férőhelyes te­henészeti telep felépítése, amelynek első egysége, egy száz férőhelyes istálló már kész. Távlati tervük, hogy le­geltetési és takarmány termesz­tési lehetőségeikkel összhang­ban, szarvasmarhatenyésztésre rendezkednek be. A baromfite­nyésztést már meg is szüntet­ték. Az 5000 férőhelyes tyúk­házat növendékistállónak ala­kították út. Szarvasmarha- állományuk jelenleg 360 da­rab. ebből 110 a tehén. 1968- ban sikerült megvalósítani a tbc-meniesítést is. Az állom 240 000 forintot adott a tbc- méntesítés megvalósításához. A szarvasmarha-tenyésztés érdekessége még, hogy a gon­dozók 80 százaléka nö. Aho­gyan az elnök mondotta: kivá­ló szorgalmú, jó hozzáértésű asszonyok és lányok. Többsé­beruházás miatt eleve veszte«! ségesre terveztük. A nagyol­vasztó azonban az önköltség csökkentésében Is olyan ered­ményesen tevékenykedett, hogy a veszteséget egész minimális­ra szorította le. — Ez a legjobban dolgozd gyáregység ? — Nem. A hengerüzerrv Mindenben túlteljesítette ter­vét. 60 000 tonnával adott töb­bet, mint tavaly. És ez a leg­nyereségesebb gyárrészleg is. Hogy nagy dolog-e az egymil­lió tonna? De még mennyire! A blokksor olyan munkát is magára vállalt, amely más gyárban még más, kisebb hen­gersort is igénybe vesz. — Hogyan alakult a selejt? — 1967-ben 1,30 százalékra sikerült leszorítanunk. Ez vi­lágviszonylatban is jelentős. Tavaly 1 százalékot tűztünk ki célul, az eredmény parányival rosszabb. 1,08 volt. A 68 mil­liós érték megtakarításának több mint a fele az acélműből származik. gük fiatal. Az állattenyésztés átszervezése, a specializálódás szükségessé teszi, hogy a jö­vőben még több szakmunkást képezzenek. Az új tenyésztő- telep, a korszerűség ezt meg­követeli. Ma még foglalkoznak sertés- tenyésztéssel is. Harminc anya­kocát tartanak, s ezek szapo­rulatát meghízta]ják. Az el­múlt évben is több mint 400 hízott sertést adtak el. A követ­kező két-három év során azon­ban a sertéstenyésztést is meg­szüntetik, és az ott felhasz­nált takarmányt a szarvasmar­ha-tenyésztésben hasznosítják. A termelőszövetkezet ered­ményei és a jó kereseti lehe­tőségek felkeltették az iparban dolgozók figyelmét is. Nemrég két vasutas, Király István és ifjú Kocsis András kérte fel­vételét a termelőszövetkezet­be. A szövetkezet tagsága örömmel teljesítette kérésüket. •— Más ipari munkások is érdeklődnek a szövetkezeti gazdálkodás iránt — mondotta az elnök. Az idei zárszámadás végeredménye után egészen bizonyos, hogy még nagyobb lesz az érdeklődés. — Mennyit fizetnek? Még nem mondhatok végleges számokat — hangzott a válasz—. csak annyit, hogy minden gazdálkodási ágazat túlteljesítette a tervét. Ennek arányában a kiosztásra .kerülő jövedelem is több lesz a ter­vezettnél. — A reform első éve — tá-! jékoztat Bozsik Pál, a gyár gazdasági igazgatója — ered­ményesen zárul. Minden eddi­ginél nagyobb, s a tervezetten felül 150 millió forintt több a nyereségünk. Miből .V ez? A kihozatal javításából, a >bb- lettermelésből, s igen sz- ). 60 millió forint értékű meg aka- rítást értünk el az energia, a koksz, az áram, a gáz csökken­téséből. A többtermeié;,t 75 százalékban a termelékenység növeléséből fedeztük, s csak­nem 400 újabb dolgozónak biz­tosítottunk munkát. A nyereségtömeg tehat nőtt. Ismeretes, hogy az új szabály­zók szerint sokkal nagyobb, talán többszörös nyereséget kell elérni, hogy a korábbi évekhez hasonló részesedést fizethessenek ki. Hogyan hat ez az LKM esetében? Keve­sebb lesz ugyan, mint tavaly, de azért eléri a két-három he­ti fizetésnek megfelelő össze­get. Hogyan köszöntött be az új év? A gyúr dolgozóinak nagy része már korábbi években, és különösen tavaly áttérhetett a csökkentett munkaidőre. Janu­ár elsejétől pedig mindenki csökkenteti munkaidőben dol­gozik. — És termelésben? — Az igény rohamosan nö­vekszik. Ennek alapján — köz­li Zambó elvtárs — nyersvas­ból legalább százezer, acélból 70 000 tonnával többet kell ter­melnünk. Erre azért is szüksé­günk van, hogy külföldről ke­vesebb öntecset kelljen besze­rezni. Importmegtakaritást je­lent. s ez kihat a nyereség ala­kulására is. Ez évben több nagy ese­mény lesz az LKM-ben. Ja­nuár első napjaiban megkezdi a melegpróbákat a BEM. A; új elektroacélmú az első hó­napokban, az új húzó-hőkezelő üzem a második negyedévben indul. Az ÖKÜ-vel együttmű­ködve már megkezdték a BEM második szakaszának építését, s a gyárban megkez­dik az új finomhengermü, á bugacsiszoló, az oxigéngyár építését. Az új lermelőberen- dezések üzembe állításával re­gen vajúdó szociális gondokat is megoldanak: két-háromezer ember számára épül fürdő, öl­töző. A megrendelésekre sem panaszkodhatnak. Az első ne­gyedévi kapacitást teljesen le­kötötték, néhánV üzemben, üzemrészben az egész évit Egy sor új termékkel állnak a mes- rendelők rendelkezésére. Es végül, ide kívánkozik a vezér- igazgató, dr. Énekes Sándor néhány mondata­— Az LKM a hagyományok­hoz híven, jó eredményekkel zárta 1968-at. Ez a gyár kol­lektíváiénak. a munkások és a műszakiak jó munkájának, működésének köszönhető. Büszke vagyok erre a közös­ségre és bízom benne, hoev si­kerrel valósíthatjuk meg az 1969. évben ránk váró felada­tokat is. Csorba Barn» \ « r s , - p- H ^ r í: r F, , H

Next

/
Oldalképek
Tartalom