Észak-Magyarország, 1969. január (25. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-19 / 15. szám

Vasárnap, 1059. íarntár T9, ßSZ A KM AGYAKOR Í>Z AG 11 fiz IBUSZ legúíabb társasutazásai Egy nap Nagyváradon: Társasutazás Miskolcról, autóbusszal. Időpontja: 1909. február 34. Részvételi díj kb: 190 Ft 4 költőpénz Jelentkezési határidő: február 2. Egy nap Kassán: Társasutazás Miskolcról, autóbusszal, ebéddel. Időpontja: 1969. február 17. Részvételi díj kb.: 160 Ft + költőpénz. Jelentkezési határidő: február 2. Cseh—lengyel körutazás: 3 napos társasutazás Miskolcról autóbusszal, étkezéssel, és szállással. Időpontja: 1969. február 13—15. Részvételi díj kb.: 500 Ft 4- költőpénz. Jelentkezési határidő: január 29. Nagyvárad—Kolozsvár: 3 napos társasutazás Miskolcról autóbusszal, teljes ellátás­sal. Időpontja: 1969. február 26—28. Részvételi díj kb.: 620 Ft 4 költőpénz, Jelentkezési határidő: február 4. Lipcsei tavaszi vásár: 7 napos társasutazás külön vonattal. Időpontja: 1969. március 1—7. Részvételi díj kb.: 1340 Ft + költőpénz, teljes ellátással. Jelentkezési határidő: január 31. TJngvár—Munkács: 4 napos társasutazás Miskolcról, autóbusszal. Időpontja: február, március hónap, több alkalommal. Részvételi díj kb.: 930 Ft 4 költőpénz, teljes ellátással. Jelentkezési határidő: január 31. NYUGATI TARSASUTAZASI AJÁNLATUNK 1969. ÉVRE: Becsi társasutazás: 6 napos utazás Miskolcról, autóbusszal. Időpontja: június, július hónapban, több alkalommal. Részvételi díj kb.: 1800 Ft 4 költőpénz. Jelentkezési határidő: február 20. Jugoszláv—osztrák körút: 5 napos társasutazás autóbusszal. Időpontja: ánrilis, május hónapban, több alkalommá— Részvételi díj kb.: 2650 Ft 4 költőpénz, teljes ellátással. Jelentkezési határidő: január 31. Egy hét Párizsban: 8 napos társasutazás repülőgéppel. Időpontja: május—június hónapban. Részvételi díj kb.: 8100 Ft 4 költőpénz, teljes ellátással. Jelentkezési határidő: február 10. Svájci körút: ... í_. .... 5 napos társasutazás vonattal. Időpontja: május hónapban, két alkalommal. Részvételi díj kb.: 8490 Ft 4- költőpénz, teljes ellátással. Jelentkezési határidő: február 15. Szicíliai körút: ® napos társasutazás repülővel. Időpontja: július hónapban, két alkalommal. Részvételi díj kb.: 6900 Ft 4 költőpénz, teljes ellátással. Jelentkezési határidő: február 25. Osztrák körút: ® napos társasutazás autóbusszal. Időpontja: május és szeptember hónapokban, több alka­lommal.' Részvételi díj kb.: 4600 Ft 4 költőpénz, teljes ellátással. Jelentkezési határidő: május hónapra: február 10, szep­tember hónapra: június 1. Becs—Párizs: Jl napos társasutazás vonattal. Időpontja: május hónapban, több alkalommal. Részvételi díj kb.: 7850 Ft 4 költőpénz, fél penzióval. Jelentkezési határidő: február 15. Eey hét Egyiptomban: ® napos társasutazás repülőgéppel. Időpontja: április hónapban, több alkalommal. Részvételi díj kb.: 8470 Ft 4 költőpénz, teljes ellátással. Jelentkezési határidő: január 31. Grazi vásár: ............ J napos társasutazás Miskolcról, autóbusszal. Időpontja: április 30—május 2. Részvételi dij kb.: 750 Ft 4 költőpénz. Jelentkezési batáridő: január 31. 'BUSZ, Miskolc, Széchenyi u. 56. sz. Tel.: 35-150 és 16-440. RÖZULETEK, MAGÁNOSOK. FIGYELEM! I Az Állami Biztosító helyszíni kiárusítást tart R*69, JANIT Au 22-EN ÉS 23-AN s Kisfaludy u 62. sz. alatti raktárhelyiségben. Eladasra , kerülnek íróasztalok és kis méretű Iratszekrények. Ér­deklődés: 13-045 telefonon.1 Sportműsor Asztalitenisz. Megyei felnőtt férfi és női bajnokság, Mis­kolc, népkerti sportcsarnok, 9 óra. , Kézilabda. A Magyar Nép­köztársasági Kupa döntőjébe jutásért: BGSC—-Ózdi Kohász győztese—FTC, Játék csarnok, 17.45. Téli terembajnokság, Miskolc, Ságvári utcai Általá­nos Iskola tornaterme. 8.00: Sportiskola—100. sz. ITSK fér­fi ifi. 8.25: MÉMTE—Hejócsa- ba, férfi ifi. 8.50: Sportiskola I. —101. sz. ITSK női ifi. 9.15: Sportiskola II.—Ernőd női ifi. 9.40: Edelény—Vörös Meteor II. férfi II. o. 10.15: DVTK— Eger női I. o. 10.50: Edelényi Bányász—DIGÉP férfi II. o. 11.25: DVTK I.—Sportiskola II. női ifi. 11.50: 100. sz. ITSK— II. sz. Szakközépiskola férfi ifi. 12.15- 116. sz. ITSK—MÉMTE férfi ifi. 12.40: Hejőcsaba— Sportiskola férfi ifi. 13.30: LKM—Hejőcsaba férfi II. o. 14.05- MEAFC—Papp J. SE férfi I. o. 14.50: Heiőcsaba— Eger női I. o. 15.25: Kohóipari —1. s z. Szakközép férfi ifi. 15.50: Vörös Meteor—Felsőzsol- ca férfi I. o 16.35: MVSC— Alsózsolca férfi I. o. 17.20: MEAFC II.—Heiőcsaba férfi II. o. 17.55: DVTK—MÉMTE női I. o. Kosárlabda. A komplex­verseny kosárlabda négyes döntője a városi és a megyei I—II. helyezett csapatok rész­vételével, Kilián Gimnázium, 9 óra. ki- átiga7.ai ások híreit?o; Korábban a DVTK, MVSC, Kazincbarcikai Vegyész és a Papp J. SE labdarúgó-csapa­tainak végleges átigazolási névsorát közöltük, valamint hírt adtunk felkészülésükről. Ma a többi borsodi csapat házatáján pillantunk szét, mi is történt az elmúlt napokban az átigazolások és felkészülé­sek során. Özd: Az Ózdi Kohász január 6. óta 28-as kerettel, napi ed­zésekkel készül a bajnoki nyi­tányra. A nyolc újonnan iga­zolt játékos is részt vesz az edzéseken, s közöttük találjuk a Budapesti Honvéd volt já­tékosát. Szendreit is. Tehát az átigazoltak névsora: Szendrei (Honvéd), Sashegyi (Autóbusz), Egri (Trencsényi SK), Rási, Váradi (Putnoki B.), Tornyos (Borsodnádasd), Dienes, Án­gyai (Papp J. SE). Vilezsál Oszkár edző vezetésével egy 20 tagú keret 16-án Debrecenbe utazott és ott folytatja tovább a felkészülést. Az első kétka- pus edzésre is valószínűleg Debrecenben kerül sor, de az már biztos, hogy február 2-án Ózdon fogadják a Salgótarjáni Bányászt. Visszaérkeztek Sajószentpé- terre a Borsodi Bányász lab­darúgói. Egy hetet töltöttek Bükkszéken, Tiba Sándor ed­zó vezetésével. Csak öt új já­A kosárpalánk alatt „Madarat tolláról..tartja a közmondás, s ón a folytatást kissé egyéni módon úgy for­málom át, hogy „szövetséget elnökéről...” Mert a vezető egyénisége mindig visszatük­röződik a vezetettek munkájá­ban, s így van ez a Tallián Viktor által irányított megyei kosárlabda szövetségnél is. Csendben dolgoznak, problé­mákkal küzdenek, eredménye­ket érnek el, de szavukat rit­kán hallatják. — Valahogy úgy van — előz meg a beszélgetés indításában az elnök, mintha csak gondo­lataimra válaszolna —, hogy mi vagyunk a „szegény ro­kon’’. Nem tudjuk magunkat kellően adminisztrálni. Pedig a munkát, meg az eredménye­ket tekintve, úgy gondolom, nincs okunk szégyenkezésre. Csak hát... — a mi sport­águnk nem olyan népszerű, mint a labdarúgás, vagy a ké­zilabda. Kétségtelenül így van. Azért a továbbiakból mégiscsak az derül ki, hogy a kosárlabda sem egészen népszerűtlen sport! Bajnokságok futószalagon Igaz, hogy a megyében csu­pán 9 férfi és 6 női szakosztály működik az egyesületeknél, de az utánpótlás biztos alapokon áll, hiszen 17 középiskolában vannak fiú- és tízben leány- együttesek. Ez évben például 73 (!) csapattal rendezték meg a középfokú tanintézetek baj­nokságát. Természetesen, a fel­nőtteknél is több csapat van egy-egy szakosztályban, hi­szen a megyei bajnokságot 30, a városit pedig 70 együttes részvételével bonyolították le a különböző osztályokban. S a sok csapat rendszeres foglal­koztatása megkövetelte, hogy más rendezvényekre is sor ke­rüljön. A sikeren Téli-kupával indultak, majd az Avas-kupán keresztül az MNK selejtezői­vel és elődöntőivel folytatód­va, az NB II. osztályozóival fe­jeződtek be. A legifjabbak az úttörő-olimpia megyei küzdel­meiben, a középiskolások pe­dig az országos Ifjúsági-kupa selejtezőiben játszottak a szö­vetség rendezésében. Felsorolni is sok ez a ren­geteg rendezvény, de hát több mint 1600 igazolt kosárlabdázó van a megyében, akiket bi­zony foglalkoztam kell. Aktívák, aktívák... A számadatok elgondolkoz­tatnak. Ilyen sok találkozó le­tékasl igazoltak, de ezek igen jó erőt képviselnek: Swerla (DVTK), Osváth (BVSC), Czi- bere, Kállai (MVSC), Kupcsok (Bánszállás). Az első kétkapus edzést előreláthatólag február 16-án tartják, az ellenfél a ré­gi kipróbált edzőpartner, a Sa- jószentpéteri Üveggyár csapa­ta lesz. Ormosbánya: Bodola Gyula edző kétnaponként labdás ed­zésekkel készíti fel játékosait a közelgő nagy feladatokra, de ezenkívül egyénileg is sokat foglalkozik a fiúkkal. Az újon­nan igazolt játékosaik: Buk- szár, Matusz (Királd), Pető (Autóbusz), Gönczi (MÉMTE) és Zajczár (Tokaj). bonyolításához nagyon jól szervezett és nagy létszámú közösség szükséges. Közbe Is vetek egy gyors kérdést: — Nagy apparátussal dol­goztok? — Nem mondhatnám — mé­lyed jegyzeteibe az elnök —, de akik nálunk tevékenyked­nek, mind jó szakemberek. Rövid számolgatás után az adatok elég furcsa képet mu­tatnak. A szövetséget ugyan 7 tagú elnökség vezeti, de az ak­tívák száma igen kevés! Mind­össze 13 (!) játékvezetőjük van, s a szakosztályoknál is csak 17 (!) edző és 10 minősítés nélküli jelölt dolgozik. Pedig gyakran rendeznek játékvezetői és tár­sadalmi edzői tanfolyamokat, de a hallgatók közül csak ke­vesen kapcsolódnak be az ak­tív munkába, mert a részve­vők zömmel diákok, akik az iskola elvégzése után rendsze­rint máshová kerülnek. Ért­hetetlen viszont, hogy a játék­tól visszavonult, volt kosár­labdázók miért nem vesznek részt a szövetségi életben. Pe­dig nagy szükség lenne rájuk, hiszen csupán a játékvezetői és a fegyelmi bizottság műkö­dik, s a sportág továbbfejlesz­tése érdekében nem volna kö­zömbös a szaktudás átadása, az ifjúság nevelése. Fehér, fekete — Apropó: nevelés! — Hol található különösen jó nevelömunka? — Több helyen is. Az egye­sületeket tekintve, az MVSC- nél, a MEAFC-nál, a DVTK- nál és a TMTK-nál. Az iskolá­kat illetően pedig a Kilián, a Földes és a Szerencsi Gimná­ziumban, az 1. sz. Szakkö­zépiskolában, továbbá Kazinc­barcikán. Sajnos, több egye­sületnél. nem is annyira, a szakember, mint inkább az anyagiak hiánya gátolja a fej­lődést. így a. Szerencsi és a Sátoraljaújhelyi. Kinizsi, a Miskolci. Bányász, a Sárospa­taki. Tanítóképző kosarazói lé­nyegesen többre lennének ké­pesek, ha több támogatást kap­nának. Persze, teremproblé- mák és pályahiány is akadá­lyozza a rohamosabb fejlődést. De ma jd a sportcsarnok.. / Igen, akkor mindenesetre könnyebb lesz. Addig azonban még a szövetség is megtesz egyet s mást, hogy az előre­haladás útját további eredmé­nyek mérföldkövei jelezzék. Monostori Gyula Függöny avagy „merengések" az átigazolások után ecember és január első fele sajnálatos módon bekerült sportéletünk „nagy időszakai” közé. Sajnálatos, mert nem valamifajta rangos események, hazai és nemzetközi ver­senyek miatt van ez az időszak az érdeklődés fókuszában, hanem azért, mert ekkor van az egyik legnépszerűbb sport­ágban, a labdarúgásban az átigazolás, az erősítés, illetve a gyengítés ideje. És ezekhez a napokhoz fűződnek a leggátláslalanabb gyanú­sí tgatások, a fantasztikus találgatások, az ijesztő jólértesültsc- gek, sőt, néha a diadalittasságok éppúgy, mint az elkesere­dettségek. Ez az átigazolási láz néha olyan rágás hőfokra szökik, hogy a listák közlésekor, az új szerzemények ismeretében el­lentmondást nem tűrő vélemények hangzanak el a bajnok­ságot illetően. Vannak egyesületek, amelyek évről évre való­ságos presztízskérdést csinálnak az erősítésből. Félreértés ne essék, az erősítés igen tiszteletre méltó dolog, különösen, ha szinkronban van az egyesületek érdekével, a sporterkölcs írott és íratlan törvényeivel, az egyetemes sportfejlesztési elgondo­lásokkal, nem utolsósorban a magyar sport nemzetközi te­kintélyének, rangjának, megbecsülésének mindenképpen ne­mes elképzeléseivel. Ha azonban e tényezők valamelyikét önös érdekek, szűkös egyesületi nézőpontok, a klubsovinizmus káros jelenségei szorgalmazzák, többet ártanak, mint ameny- nyit használhatnak. Az ilyen erősítés voltaképpen gyengítés. Az anyagi előnyök vaskos erkölcsi, sőt, szakmai károkat okozhatnak. Az átigazolások körüli túlfűtöttség, a látványos erősítés gyakran demoralizálja a klubhoz hű „régieket", elkedvetle­níti azokat, akik az utánpótlás nevelésével foglalkoznak, le­töri a valós terveket dédelgető fiatal tehetségeket — és el­gondolkoztatja a szurkolókat is. Sokszor hallani: ha X egyesü­letnél csak fele energiát és pénzt fordítanák az utánpótlás nevelésére, mint az átigazolásokkal szerezhető erősítésre, nem küzdenének a kiesés ellen. Kényes dolog itt anyagiakat emlegetni, mert a pénz, szó szerinti vagy képletes átadása, illetve átvétele jogilag a leg­ritkábban bizonyítható. Az ilyen eset ellen felsőbb sportszer­veink is szigorúan fellépnének. De nehéz bizonyítani bármit is. Tagadja, aki adja és az is, aki kapja. De mindenki mondja! És az általános bizonytalanság következtében néha min­den alapot nélkülöző csillagászati összegek, márkás gépko­csik, jó fekvésű öröklakások, illuzórikus beosztások és fizeté­sek forognak közszájon. lí ersze előfordul, hogy a kulisszák mögött palában van­* nak anyagi természetű előnyök. Hiszen némely sporto­lónál az egyesület-változtatást követő napokban, lottó- és to­tónyeremények nélkül is több a pénz, w.int máskor. De az ilyen „feltételezés” mindaddig ,.alaptalan” gyariúsítgatás. amíg rajta nem csípnek valakit. Ügy szoktuk mondani: hiány­zik a bizonyíték. (Különösen, ha már el is költötték azt...) Őszintén szólva, el sem tudom képzelni: mindezt valaki, vagy valakik olyan naivan csinálnák, hogy törvény előtt fel­használható bizonyítékot adjanak ki maguk ellen. Egyszóval, az átigazolások egyik árnyoldala, de nem egye­düli, az anyagi előnyök féktelen hajhászása. És itt nemcsak az a játékos a hibás, aki kapja, hanem az a sportkör is, ame­lyik adja. Mindig mondjuk, mennyire nagy a bizonylati fe­gyelem, minden fillérrel el kell számolni, és mégis honnan, honnan nem, csak előkerül egy kis pénz. ha nagyon szük­ség van rá. Nehéz fegyelmet is tartani, mert. éppen Borsodban tapasz­talhattuk: egyik-másik játékossal sok baj volt, végül is egye­sülete oda jutott, hogy büntetésből nem tartott igényt sze­replésére. Nos, percek alatt jelentkeztek a „konkurrensek”, akik vállalták a nevelést. Érdemes volna az ilyen fegvelmi úton távozó játékos további pályafutását is figyelemmel kísérni. Egy másik kellemetlen jelensége ennek az időszaknak a sok találgatás. Emlékezzünk csak vissza, szinte évek óta, még el sem kezdődik az átigazolás, máris az a nagy téma, ki hová megy. Ebben persze nem egyértelműen a szurkoló a hibás. O legtöbbször hallja a bírt. (Vagy néha olvassa.) Viszont van­nak, akik terjesztik. Előfordul, hogy egy játékos minden év­ben készül valahová. Aztán a végén marad. De heteken át idegesítő szóbeszéd tárgya, hogy elmegy, vagy mégis vissza­marad. Nemrég egy szurkoló mondta nekem, hogy X játékos­sal bizalmasan beszélt, s közölte vele, semmiképpen sem ma­rad egyesületénél. Aztán úgy látszik meggondolta macát, mert mégis maradt. Nem szolgálja a csapaterősítéseket, az átigazolásokat az sem, hogy néhol valamifajta látványosságra törekedve, min­denkit összeszednek. Tizenöt-húsz játékost is igazolnak, utána kiderül, hogy eayharmadára sincs szükség. Egy év máivá ve­dig továbbadták őket. Ezzel elkezdődik egy ördögi körforgás. I amelyet nehéz megállítani. Végül is jószándékú sportolóból országjáró vándor lesz. jlf ondhatná valaki, hogy tulajdonképpen ennek az egész átigazolási rendszernek csak rossz oldalai vannak. Akadnak jók is; azonban e cikk témája elsősorban az volt, hogy a fogyatékosságairól, hiányosságairól beszéljünk. Tes­szük ezt azért is, mert éppen a napokban gördült le a füg­göny, végét jelezvén az idei átigazolásoknak. Lassan elülnek azok a hullámverések, melyeket ez okozott sportolók, sport­vezetők és szurkolók körében. S így, a függöny leeresztéseim- ha látunk is néhány keserű tapasztalatot, mégis bíznunk kell benne, hogy elóbb-utóbb csak elsorvadnak azok a vadhajtá­sok, melyek az átigazolások kapcsán sarjadtak. S végül is az egyesület-változtatás szinkronba kerül a játékosok, új és régi egyesületek helyesen értelmezett érdekeivel, szolgálván az egyetemes magyar sport fejlesztését, felemelkedését. Faulovits Ágoston

Next

/
Oldalképek
Tartalom