Észak-Magyarország, 1968. december (24. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-10 / 289. szám

) fis? ' KMAOY * RORSÍAÁO Kedd, 1968. december 19. ■ wwwmwwaiiwivmnin»wi . iiiigm>iinanr »mwii m-'m Az SZKP Központi Bizott­sága 1968. december 9-én ülést tartott. A plénumon a követ­kező kérdéseket vitatták meg: .A Szovjetunió népgazdasá­gi». ik fejlesztésére vonatkozó " 059. évi állami terv terveze­te." Előadó: Nyjkolaj Baj ba­kó v, a Minisztertanács elnök- helyettese, a. szovjet állami tervbizottság elnöke. .A Szovjetunió 1969. évi ál­lami költségvetésének terve-. Zeter’ Előadó: Vaszilij Garbu­zov pénzügyminiszter. *• A fenti kérdésekre vonat­kozólag a plenum megfelelő határozatot hozott.. . A plénumon beszédet mon­dott L^oqyid Biezsnyev, az S/5KP központi. Bizottságának főtitkára. . Ezzel az . SZKP Központi Bizottságának plénuma befe­jezte munkáját. Amerikai fiottatüntetés Az Egyesült Államok nyil­vánvaló floUatüntetésnek Szán­ja a rakétafegyverekkel fel­szerelt két amerikai torpedó- romboló fekete-tengeri útját. Hivatalos körökben azt han­goztatják, hogy rutin hadgya­korlatról van szó, a sajtó azon­ban nyíltan összefüggésbe hoz­za az utat a Szovjetunió flot­tájának földközi-tengeri je­lenlétével és a lapok többsé­ge azt írja, hogy Washington ezen a módon kívánja de­monstrálni, hogy „nem adja fel pozícióit” a térségben. Olvasópróba I iarali ..liiH" színészeivel Bizottsági ülések a Parlamentben Az országgyűlés külügyi bi­zottsága héttőn — Komócsin 'Zoltán elnöklésével — ülést tartott a Parlament gobelin- termében. Napirendjén szere­peit a Külügyminisztérium 1 ‘}(i9. évi költségvetés terveze­tének tárgyalása. Az ülésen Kállai Gyula, az országgyűlés elnöke és Péter: János külügy­miniszter is : részt vett. A tárca jövő évi költségve­tésének tervezett előirányza­tairól Böjti János külügymi­niszter-helyettes tájékoztatta a képviselőket, majd a bizottság megvitatta az előterjesztett költségvetési javaslatot. Jahiíeumi hangversen y ■ Hétfőn a Parlamentben dr. Varga Jenő elnökletével ülést tartott az országgyűlés keres­kedelmi bizottsága. A napi­renden két téma szerepelt: a képviselők Sebes Sándor, a belkereskedelmi miniszter el­ső helyettese és Tordai Jenő, külkereskedelmi miniszterhe- t lyettes előterjesztése alapján í megtárgyalták a két minlszté- | rium .jövő évi költségvetését, í s megvitatták az új gazdasági ; mechanizmus külkereskedelmi tapasztalatait. Városunk politikai és kultu­rális életében az elmúlt hetek­ben egymást követték a kü­lönböző jellegű ünnepi meg­emlékezések a polgári demok­ratikus forradalom és a Kom­munisták Magyarországi Párt­ja megalakulásának 50. évfor­dulója tiszteletére. Ennek az ünnepi eseménysorozatnak hosszan kicsengő akkordja lett az a jubileumi hangverseny, melyet az Egressy Béni, az Erkel Ferenc Zeneiskola és a 6. ss. Általános Iskola ének- zenetagozáta közösen rendezett a Bártók-teremben. ’ i'- ‘ Miskolc zenei éleidnek kit- li'mleges éseméríye Tett ‘ez á koncert, Íriszen három intézet tanárainak közös összefogása nem mindennapi hangversenyt produkált. A magyar és szov­jet zeneszerzők, alkotásaiból összeállított műsor elsősorban változatosságával nyerte cl a közönség tetszését. A szóló-, számokon kívül (Farkas: Régi magyar táncok c. művét Szi- lassy Istvánná szólaltatta meg zongorán, ezután Bartók: Es­te a székelyeknél és Glier: Ro­máncát hegedűn Bajor László adta elő. Bartók: Három Csík megyei népdalát Dénes Ist­ván tolmácsolta klarinéton líánki Gy.: Arisztofánesz szvit­jének virtuóz előadója Nagy Ferenc volt. Ezután Prokot- jev: Rómeó és Júlia c. ba­lettjéből hallhattunk öt rész­letet fuvolán, Hegedűs Gyula előadásában. Végül Ajvazjan: Grúz táncát Kovács Magda szólaltatta meg) kis együtte sek is helyet kaptak a színes műsorban. Közülük elsőként Csajkovszkij: Chanson triste c. müvét hallhattuk, ötcsellós átiratban (előadták: Neveli Jó­zsef, Gajdos Edit, N. Weither Ilona, B. Ember Hajnalka. Kovács Magda), majd Weiner: I. Divert!mentőjét Bajor Lász­ló, Kerényl Gábor, Nagy Lász­ló, Héveli József és Páfrány Ferenc tolmácsolták. . Végül Schubert: Esz-dúr zongorás triójának igényes szólamait Misuta Júlia, Kovács Magda és Balogh János szólaltatták meg. A biztos zongorakíséreteket Erdélyi Lászlópé, Reményi Já- nosné és N. Weither Ilona játszották. Az impozáns hangverseny' keretét a központi úttürőkórus és a három intézet, tanáraiból alakult vonós, ^u^^ze^ekoi'. szolgáltatta?' A* gjyej^ekkar dr? Farbaky:' GéSSánét * *'?É3íéiíy‘let.fí- vel Balázs-, Kodály- ,és Mura- gyelli-kórusműveket adott elő, befejezésként pedig Rakov ér­dekes hangvételű, Szimfóriiet- tájának tapsolhatott a nagy­számú, lelkes hallgatóság. .. Ilarta Péter Az ér végi bérffoí lésekről Tekintettel a karácsonyi és újévi ünnepekre, a Magyar Nemzeti Bank a SZOT-tal egyetértésben szabályozta a decemberi és januári bérfize­tési napokat. A december 21-én, 22-én és 23-án esedékes béreket decem­ber 20-án, a 24-i és 25-i bére­ket 21,-én, a 26-i és 27-i bére- ‘keji 22-ép, á 29-én járó bére-' .két., pedig ..28-án kell kifizetni. A december 30-án, 31.-én és január 1-én esedékes béreltet december 29-én fizetik. A rendelkezés nem érinti az állami és szövetkezeti építő­ipar részfizetési napját, amely változatlanul december 22-e. Ez a találkozás mindig vá­rakozással teli. Mondhatnánk úgy is: kimondottan izgal­mas. Ha kortárs szerzőről van szó, aki megteheti, hogy eljöj­jön az olvasópróbára, a légkör még feszültebbé válik. A szí­nész önnön kiteljesedését, a soha nem volt, de a most el­következő, nagy lehetőséget várja az új magyar drámá­tól, az író pedig az első „élő” hatást. Bizony nagy űr a hatás. Egy- egy olvasópróba hangulata; de | az egész darab sorsa függ tő- | le. í Ezt érezte — Nyilassy Judit ; rendező is. aki a szerző, Dar- ! vas József jelenlétében hozzá- I kezdett A térképen nem talál­ható című riportdráma felol­vasásához. Közismert dolog: Nyilassy felolvasásai, izgalma­sak, érdekesek, ö az a rende­ző, aki nagyszerűen „eladja” a gondjaira bízott drámát még az olvasópróbán. De most ő is szemmelláthatóan lámpalázas volt. Vagy két tucat színész ült. vele szemben; mindegyik a maga szerepszigetét leste-vár- ta. Az első „ülő” poén után fo­kozatosan egy családdá ková- csolódott az együttes, s Darvas József is egy felszabadult só­hajjal mozdult és nyújtózko­dott székén. A dráma születése 1 Aligha gondolta volna bárki is, hogy a Valóság 1968. áp­rilisi számában megjelenő Végh Aníal-riport hatására va­laha dráma készül a patinás Miskolci Nemzeti Színház szín­padára. Mi volt tehát az előzmény? Végh Antal, mint tehetséges fiatal író vállalkozott rá, hogy az Írószövetség újszerű, „fel­térképező” sorozatában (falu- .kutatás új,- megváltozott kö­rülmények között, más ered­ményjelzéssel) szülőmegyéjé­nek egyik bántóan elmaradott falujáról ír, A 2500 lelkes köz­ség neve: Penészlek. Nomen est omen!... a községnév úgy látszik magában hordozza az írói kihívást. Persze Penészle­ken nemcsak a községnév hangulattan; a közállapot is. A kihívás tulajdonképpen erről az oldalról „érkezett”. A fiatal író napokig tartóz­kodott a faluban, sok ember­rel beszélgetett, míg szociogra­fikus riportjának anyaga ösz- szeállt. Az eredmény? Babona, tetű, művel ellenség, analfabétizmus, denaturált szeszbe „fojtott bűn” — hihe­tetlen elmaradottság. A riport megjelenése után nem kis botrány zajlott le Végh Antal körül. Darvas Jó­zsef az írószövetség képvisele­tében felkereste a megye ve­zető emberét, hogy érvekkel, okos vitában küzdjön meg a fiatal író igazáért. A megye vezelői túlzónak, igaztalannak bélyegezték az írást, s a me­gyei lapban „ellenriportot” írattak, amelyik rózsaszín köd­be vonta a Végh Antal által némileg valóban eltúlzott, vagy inkább pontatlanul megfogal­mazott igazságot. Az érdekelt; felek ismét „kiszálltak” Pe­nészlekre, bogy a két ripor­tot „egyeztessék”, illetve szem­besítsék a valósággal. E szem­besítés mozzanatait és ered­ményeit írta meg Darvas Jó­zsef egy nagyon izgalmas ri­portban, amelyik a Kortárs szeptemberi számában látott napvilágot. Színpadért kiált... / Végül is hogyan alakult át a penészleki „harmadik” ri­port drámává? A kérdésre maga a szerző adta meg a vá­laszt. — A penészleld „szembesí­tés” után, amikor hozzákezd- tem a „Magyarország felfede­zése” című riport megírásá­hoz. már ott bujkált bennem a szándék: ebből a nagyon iz­galmas anyagból drámát kell írni. Sietve elkészítettem egy vázlatot, s benyújtottam az egyik pesti színházhoz. Nem kaptak rá a témára. A Mis­kolci Nemzeti Színház viszont érdekesnek találta a szinop­szist, s így megírtam a .riport-» drámát. —• A penészleki riportkörút- nak volt még egy mozzanata. Darvas József Kortárs-béü ri­portjára a debreceni lap rea­gált. Emlékszünk rá, ezt azt írást megglosszázta a Népsza­badság. Hol tart most a pe­nészleki vita? — Néhány napon belül egy kerekasztai-konfereneiát tarta­nak az érdekelték a Népsza­badság szerkesztőségében. Ez alkalommal sikerül ha ián nyugvópontra jutni. — A vitába „beleszólhat" a miskolci színházi bemutató,is? — Hiszem, hogy igen, de szélesebb sodrással és nagyobb- hatóerővel, mint a konkrét ri­port. Ugyanis a dráma általá­nosabb érvényű igazságokat fogalmaz meg. mint a konkrét: riport. így tehát nem Penész­lekről van már szó a drámá­ban (ezért is alakult mostani jelentése szerint , a cím), ha­nem jóval többről: két látás­mód, kétfajta „igazság” ütkö­zik meg egymással „társadal­mi méretekben”. A hatás és a színészek Végezetül eláruljuk, miről szó) a dráma. Darvas József a szembesítés, a falujárás nehéz pillanatait foglalta végül is drámai keretbe, megtartva a riport oknyomozó logikai rend­jét. Felkerekedik egy folyóirat, lapszerkesztő-helyettes, az öreg író és a fiatal író, a megye vezetője és a megyei lap új ­ságírója, s e „külföldiek” mind találkoznak a íelbolydult, meg- íélemült és megszégyenült fa­lu népével. Mást mondanak most a fiatal író korábbi in­formátorai ; megkezdődik te­hát a szívós (vagy tétovázó) küzdelem az igazság kideríté­séért, a falu elmaradottságai hátterének felderítéséért. kNyiTá&sy Judit hatásosan ol­vasta fel a,, riport-drámát, a színészek élénkséggél, nagy ér­deklődéssel és gyakran fel­hangzó nevetéssel fogadták s, művet. Izgatottan várjuk a színpadi megvalósítást Párkány László Soós Zoltán Diósgyőrben A Bartók Béla Művelődési Ház vasgyári klubjának ren­dezésében, tegnap, december 9-én, hétfőn este költőestet te rótt Soós Zoltán. \ Bartók Béla'' Művelődési K áz ismeretterjesztési előadó­ja Solymosi János megnyitója után Gonda György, a Miskol­ci Nemzeti Színház művésze adott elő a költő verseiből. Ezt követően Soós Zoltán költő beszélt, emlékezett diós­győri, Borsod megyei élmé­nyeiről, amelyek az ő fiatalsá­gával kapcsolatosak. \ mintegy félszáz hallgató­nk.,. nagy sikerrel adta elő a költő azokat a verseit, ame­lyek legújabb élményeit, olasz- országi utazásait, közéletünk legfontosabb problémáit" tük­rözik. »4 szerepe 0 Tánéesk&ztéremégbukáséban „Magyarország' példája döntő lesz a proletártö­megek szántára•,; .* (Lenin) A MAGYAR TANÁCSKÖZ­TÁRSASÁG kikiáltásának kö­zelgő, 50 éves évfordulója al­kalmával becsületbeli köteles-' -sédünknek érezzük, hogy- rá­mutassunk olyan momentu­mokra, amelyeket eddig le-, véltári iratok őriztek meg, en­nélfogva — legalábbis egy ré­szük — ismeretién volt a ma­gyar közvélemény előtt. Nem utolsósorban kötelez bennünket azok hősi emléke is, akik fegy­verrel védték a munkás-pá- raszt hatalmat az idegén, a Ta­nácsköztársaság ellen, támadó intervenciós seregekkel szem­ben. Hazánk újabb . történetében kevés olyan pozitív esemény volt. mint az I9l9-.es Tanács- köztársaság. A népek életében nincs fontosabb pillanat azok­nál, amidőn közös akarattól, érzelemtől áthatva a tett, a forradalom öntudatára emel­kednek. A Magyár Tanácsköz­társaság kikiáltása, - léte, küz­delme, harca nemcsak hazai szempontból volt történel­münket átalakító tényező, ha­nem a magyar proletariátus, a magyar nép 1319-es felemelke­dése, példája, tette a világ pro­letariátusát is lelkesítette. Le­nin így vélekedett érről a nagy'jelentőségű eseményről: mAz emberek' tapasztalat út­ján tanulnák. A Szovjethata­lom igazát szavakkal bebizo­nyítani nem lehet. Egyedül Oroszország példája nem volt érthető a.z egész világ mun­kásságának ... Magyarország példája döntő lesz a proletár- tömegek számára, mert azt bi­zonyítja, hogy nehéz pillana­tokban a Szovjethatahnon kí­vül senki, más nem tudja kor­mányozni az országot.” A magyar uralkodó osztá­lyok halálos ellenségei voltak minden jelentősebb gazdasági, politikai, társadalmi átalaku­lásnak. Nem akarták semmi olyat, ami esetleges erőszakos átalakításra emlékeztethet; nem kívántak olyan fegyveres erőt sem, amely a forradalom sajátos hatalmának lett volna bázisa. De éppoly kevéssé kí­vánták a tulajdonviszonyok megváltoztatását — azaz az osztályok valóságos rendjének megfelelő politikai és gazda­sági rendet. A lenini meglá­tás, értékelés precízen illett az első világháború utáni ma­gyarországi helyzetre, polgári és szocialista átalakulásra. Va­lójában. A Károlyi-féle polgá­ri demokrácia nem tudta az előtte álló történelmi felada­tokat megoldani, megvalósíta­ni. Éppen ezért gróf Károlyi Mihály önként, maga mondott le és ismerte be, hogy nincs más megoldás: ói kell adni a hatalmat a dolgozó osztályok­nak! Olyan momentumokra kívá­nunk rámutatni, olyan ténye­zőkre hívjuk fel a figyelmet, amelyek az első magyar pro­letárdiktatúra ellen léptek fel. Ha volt Magyarországon haza­árulás, akkor 1919-ben, a Ta­nácsköztársaság fennállása ide­jén az úgynevezett történelmi osztályok a legmagasabb szint­re emelték a hazaárulást, s a legnagyobb körültekintéssel hajtották végre. A magyar történelem tele van tragikus stációkkal, töré­sekkel: 1514, 1526, 1848, 1918, 1919, 1956. E bukások ókaihoz elmaradó at atlanul hozzá j ár ült a külső és a belső ellenség túl­ereje, nem utolsósorban a ha­zaárulás megbocsáthatatlan, szégyenletes ténye. Ez történt 1919-ben is. AZ ELSŐ MAGYAR prole­tárdiktatúra bukásának okaira nem elég csak egyszer rámu­tatni. Ismételten közelről kell ráirányítani a figyelmet azok­ra az erőkre, amelyek elsősor­ban felelősek azért, hogy a Magyar Tanácsköztársaság megbukott. Á veszteség, amelyet a Ta­nácsköztársaság elszenvedett, az árulás, a csapás váratlan­sága; a mód, ahogyan történt, egyenlő fájdalommal töltötte cl a magyar forradalmárokat. De országunk határán túl is minden becsületes -munkás, forradalmár részt vett gondo­latban e közérzületben, elis­mervén azt a heroikus küzdel­met, annak nemzetközi jelen­tőségét, amelyet létével a Ma­gyar Tanácsköztársaság doku­mentált. Egy vezető szovjet politikus a bukás után így summázta a Tanácsköztársaság jelentősé­gét: „A magyar forradalom sok­ban hozzájárult a munkások forradalmasításához más or­szágokban, és azáltal, hogy hó­napokon át akadályokat gördí­tett a világellenforradatom elé, kedvezőbbé tette az ellenállás feltételeit a világ forradalom el­ső fellegvárában, az Orosz Szovjet Köztársaságban, és megkönnyítette annak győzel­mét Kolcsak felett. Aki a vi­lágforradalmat, mint egységes egészet, mint fejlődést nézi, az nem úgy fogja a magyar for­radalmat tekinteni, mint a rossz forradalmi politika egy példáját, hanem úgy, mint az áldozatos harc példáját, egy forradalmi előőrs előretolt ál­lását." így volt. A dicső történelmi tett olyan forradalom, amely egy magas célért, az elnyomott emberért vívja meg a maga osztályhar­cát, osztályháborúját, öntuda­tunk emelkedik az 1919-es vö­rösök, bátrak emlékénél, kik szét bírták zúzni azokat az osz­tályláncokat, amelyekkel az uralkodó osztály évszázadokon keresztül rabigába zárta a ha­za nagy többségét. Az 1919-es osztályháború a túlerővel, a sorozatos árulással, a halállal szállt szembe, és így példájá­ból a zsarnok, az elnyomott egyaránt megtanulhatja: ann van e világon, leláncolni, el­nyomni csak ideig-őráig leheti A dolgozó osztályoknak nem­csak nagy tettekre, hanem nagyszerű példákra is szüksé­ge van, hogy az új generáció, az új nemzedék maga előtt lássa azt a hősi küzdelmet, amely felé érdemes és szük­séges tekinteni, abból erőt, bi­zalmat kölcsönözni. A Magyar Tanácsköztársaság nagyon rö­vid élete, fennállása — ame­lyet döntően csak a külső túl­erő és az árulás szakított fél­be, de amelynek jelentőségét semmiféle intrika, rágalom nem homályosíthatott el — példája, hogy nincs nehézség, melyet tudatos, erős akarat ne volna képes legyőzni; példája mindenekelőtt azon hazaszere­tetnek, amely minden, valóbán nagy és humanista tettnek leg­tisztább forrása. A FELKUTATOTT NÉ­HÁNY irattári oklevél fénye­sen iguzolja, hogy a Tanács- köztá rsasúg megdöntésében döntő szerepet vitt a magyar feudális arisztokrácia, amely a proletárhatalom megteremtése után történelmi múltjához hí­ven, idegen imperialista álla­mok zsoldjába szegődve fel­ajánlkozott azoknak a nemzet­közi erőknek, amelyek végső fokon fegyveres intervenció­jukkal döntötték meg a ma­gyarországi mu nkás-parászt hatalmat. Nemzetközi össze­köttetéseiket felhasználva a magyar mágnások mindén eszközzel azon fáradoztak, hogy ha kell, külföldi fegyve­res segítséggel is. de meggá­tolják azt a demokratikus fej­lődést, amely az osztrák—ma­gyar hadsereg összeomlása után Magyarországon is ki­bontakozóban vnlf Nándori Fái lFolytatjuk) At. SZKP KB piéüiaitusa ; '

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom