Észak-Magyarország, 1968. december (24. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-01 / 282. szám
4 BOH ÉSZAKIM AG VARORSZAG Vasárnap, ID68. december t. 551 „Mindnyájunknak atyánknál a.,“ Ady Endre ébresztése — elszalasztott alkalmak alkalmából jArnold Zweig és Upton Sinclair halálára . LlJ Ady utóélete nem egyenletesen alakult, kezdettől fogva mindmáig sem olyképpen, hogy ez az utóélet összhangban lett volna életműve kivételes arányaival és jelentőségével. Első ,.ébresztője” az igazán mértékadók közül talán József Attila volt, —- legigazibb, mert rajta túlhaladó folytatója, „megtagadva” megőrzője, ki egyébként közismert versét, az Ady emlékezeté-t, alig tíz évvel Ady halála után, így kezdte: Meghalt? Hát akkor mért ölik naponta szóval, tettel és hallgatással is. Miért békítik a simák alattomba lány-duzzogássá haragvásaii? S azt is megírta Adyról e versében József Attila, hogy: teste a földé, földművesé a lelke ... Vagyis: életműve a magyar szegénység érdekeiért kialt; legkedvesebb osztályával: a parasztsággal összeforrva lett Ady az egész magyar dolgozó népé; így ismerte fel az életében érlelődő-elmaradó forradalom egyetlen lehetséges vezetőerejének: a munkásosztálynak történelmi küldetését, — nagy költőink közül legelsőként . .2 A felszabadulás utáni években, amidőn a magyar demokrácia, majd a néphatalom, a szocializmus kereste őseit, úgy tűnt: Ady életművének értéke, helyes magyarázata végre bevonult a köztudatba. Ám mintha e győzelem túlságosan is könnyed és problémában lett volna. Mintha kellő élményi erők kísérete és zúgása nélkül vált volna a nemrégiben még tiltott, félelmes, „magyartalan”, „erkölcstelen” és „érthetetlen” Ady beporosodott, hűvös klasszikussá, — nem megrendítő olvasmánnyá, csupán „kötelező” tananyaggá... S a legutóbbi években is mintha kevesen olvasnák, ritkán emlegetnék, versmondó estek, irodalmi színpadok műsorára is alig-alig kerülne... Igaz; felnőtté érett már több olyan nemzedék, melynek ifjúsága, sőt: gyermekkora sem kapcsolódott a „régi” Magyar- országhoz, a „magyar Pcjkol- hoz”, „Hunnia úri trágyadomb- jahoz”, melynek emlékezete bennünk, idősebbekben ma is égetően eleven, s melynek képét, ezt a fiatalabbak számára szinte megfoghatatlan lápvilágot, a nagy művészet erejével és izzásával rögzítette Ady. Hiábavalóan helytelen lenne ezektől a nemzedékektől számon kérni a mi egykori, megrendítő és felszabadító Ady- e lményünket... Ök beleszülettek abba a szabadságba, melyet mi sóvárogva ás küzdve kivártunk és kivívtunk; számukra magától értődőén „természetes” a szocialista demokratizmusnak az a mindinkább tisztuló, mélyülő és szélesedő légköre, mely viszont a mi szemünkben: napról napra megújuló, csodálatos élmény... Es mégis: lehetetlen megnyugodnunk a történelmi tudatnak abban a szűkösségében, az egészséges — a haladó és forradalmi — hagyományokhoz való viszonynak abban a felületességében, melyet az Ady körüli, a példája, költészete, egész életműve körüli mai nagy csend jelez!... Ma hallgatással „ölik naponta”, és „békítik duzzogássá” á mai „simák” nagy „haragvásait” annak a költőnek, „kinél nagyobb poétát magyar anya még nem szült”!. • • Ady ma sem „korszerűtlen”, tsak: ébreszteni kell, — mint ahogy 5 ébresztette Dózsa Györgyöt és Esze Tamást, Táncsics Mihályt és a nem-alkuvó Petőfit, „Csokonai, híres Vitéz Mihályt, mindnyájunknak atyánknál atyábbját”, vagy Vajda Jánost, a „Mont Blanc- ember”-t, „szent elődjét”, „nagy rokonát”, de még a névtelen kuruc költőket, vagy akár a „vitéz kis urat”, „har-- cos Gyulai Páll” is!... Nem „korszerűtlen” Ady Endre, csak: mi váltunk (tisztelet a kivételeknek!) gyökér-: telenné, amidőn a fejlődésből csak az újat-kezdés mozzanatát látjuk, s nem egyszersmind a folyamatosságét is!... Nem „korszerűtlen” Ady Endre, csupán: mi nem akarjuk tudomásul venni, hogy az a pátosz, mellyel ő hirdette és várta a szabadító forradalmat, az a pátosz szárnyat-adó „kísérőzenéje” lehet (és legyen is!) annak a „szürke”, „hétköznapi”, „prózai” építőmunkának is, mely a forradalom győzelme után következik, az új rend teljes valóra váltásának szakaszában! ' Annyira nem „korszerűtlen”, hogy egy olyan jellegzetesen mai, szinte már a jövőt jelentő művészetű költő, mint Juhász Ferenc, egyebek között így vall róla az Üj Írás ez évi szeptemberi számában közölt Vázlat a Mindenségről (Ady Endre) című írásában: „... „..nem élhetünk kisebb akarattal, mint az övé volt............ „És tündöklik és ragyog és fénylik és lángol mindörökké”; „És ki adott nagyobb és tisztább biztatást nekünk, maiaknak, akik a huszadik század közepe óta énekelünk a csillagok között,............ki adott nagyobb és teljesebb biztatást és keményebb hitet nekem, mint a csoda-szavú, halzsam-énekű Ady Endre? Mert Ady Endre a legnagyobb biztató és figyelmeztető ...........a félelem-nélkül iségre biztat, a mindent-végig- gondolásra biztat Ady Endre. ..............népünk, történelmünk, v ak vétkeink és keserű bűneink fölismerés-kötelességére és kimondás-kötelességére biztat és figyelmeztet Ady Endre, az ítélet jogára és az ítélet erejére biztat, az ítélkezés kötelességére biztat...........” T ehát: mint Ady írta egykor a Vitéz Mihály ébresztése című versében, mi ma róla mondhatjuk: O volt honjában legbujdosóbb magyar, De fény- küllözött fél magyar eget... Ébresztésünk ne fájjon neked .............. Mindnyájunknak a tyánknál atyábbja.............Ó, é bredj, valahányszor ébresztünk! . — ... Azt mondhatná az olvasó: túlzók, oktalanul verem félre az „ébi-esztő” harangszót, hiszen mai költő két hónappal ezelőtti s éppen nem engem igazoló vallomásából idézhettem a fentebbi sorokban ... Igen... — De: keltett-e figyelmet, visszhangot ez a vallomás?! Keltenek-e méltó figyelmet és megfelelő visszhangot a teljes, a prózát is magában foglaló Ady-életmü kritikai kiadásának sorra-rendre megjelenő kötetei?! Része- sült-e kellő kritikai méltatásban Vai-ga Józsefnek még 1966 elején megjelent, teljes marxista „kismonográfiát” nyújtó „pályakép-vázlata”?! (Magam is. csak „tervezgettem”, hogy „írok majd róla”!...) Vagy fog-e kellő érdeklődésre találni a nagyszerű képes olcsó sorozat, az „Arcok és vallomások” legújabb darabja, Vezér Erzsébetnek Adyról szóló munkája?! ... Legfőképpen pedig: nem elszalasztottunk-e olyan nagy alkalmakat, mint a múlt esztendő november 2‘2-ét, Ady születésének 90-ik évfordulóját, mely továbbvihette volna a Nagy Október félévszázados ünnepének gondolatát?!... (Néhány színvonalas cikk ugyan, megjelent, de általában csak a „vak megszokás”, a „süket Hivatal” hozta — s még az is csali elvétve hozta — koszorúit! ...) Vagy az idei esztendő nagy történelmi évfordulóit, a magyar őszirózsás forradalom s a pártmegalakulás 50 éves jubileumát nem hathatta volna-e át jobban Ady előkészítő, kort-idéző költészete és publicisztikája?! ... 4 Nem, nem lehet kiejtenünk kezünkből azt a történelmi erőforrást, melyet Ady ma is eleven és hatékony életműve, főleg pedig költészete jelent! Vigyázzunk, őrzök, a strázsán! Minden alkalmat még nem szalasztottunk el, hogy ébresz- szük Ady Endrét, „mindnyájunknak atyánknál atyábbját”! Azt az Ady Endrét, ki ránk, az utókorra, a maiakra, ezzel a határtalan reménykedéssel és szilárd hittel nézett: Ob, fiatalság, büszke mellek, Be szeretettel ünnepellek, Lelkem kevélyl, jó utódok, Kik már tudjátok jól a módot. Hogy Becs ellen és Műiden ellen E kis ország még remekeljen... — A Történelem talán úgy ítél: „remekeltünk”!... De ebben a „remeklésben” része van a halhatatlan halottnak, a most 91 éves Ady Endrének is, akinek életműve, költészete a magyar forradalmárok, a magyar kommunisták több nemzedékét nevelte közéleti helytállásra, igaz hazafiságra és nemzetköziségre ... Nemsokára, a jövő év január 27-én lesz halálának ötvenedik, tehát: kerek számú évfordulója. Összekötő kapocs lehet nagy történelmi ünnepeink sorában. Vigyázzunk, ne váljék ez is az elszalasztott alkalmak egyikévé! ........... G yárfás Imre A NAPOKBAN az amóti népház avatásával, illetve a KMP megalakulásának 50. évfordulóján rendezett emlékünnepséggel befejeződött a miskolci járási művelődési hét rendezvénysorozata. Kilenc nap alatt nyolc községben és Miskolcon 14 különböző jellegű rendezvényt tartottak. Az arnóti ünnepségen Juhász Sándor, a járási tanács vb-elnöke tekintett vissza a rendezvényekre. A művelődési hét az 50 évvel ezelőtt lejátszódott nagy történelmi események, a polgári demokratikus forradalom, a KMP megalakulásának 50. évfordulója jegyében zajlott le. A népművelési és társadalmi erők ösz- szefogásával törekedtek a járás forradalmi emlékeinek felkutatására, hagyományainak kialakítására és ápolására, a járás lakói szocialista tudatának elmélyítésére, a nemzeti egység erősítésére. — A művelődési hét rendezvénysorozatának végére érve, jól eső érzéssel állapíthatjuk meg — mondotta többek között Juhász Sándor vb-elnök —, hogy elértük célunkat. A rendezvényeken a mezőgazdasági, az egészségügyi, a pedagógiai, az irodalmi, a művészeti jelleMajdnem egyszerre halt meg leét öreg író. Fénykorukban sokad nagy, néha igen nagy íróknak tartották őket, mai értékelésünk szerényebb helyet juttat nekik a világirodalomban. Tiszteletünk és szeretetünk azonban töretlen. S ez művük emberi méltóságának, személyük bátor humanizmusának jár. Ebben hasonlóak egymáshoz, s hogy most egyszerre emlékezünk rájuk, az csak a halál véletlenjéből ered. Számomra Arnold Zweig mindhalálig a Grisa örm-’‘»v írója marad. A békeévek gyanútlan diákjaként vettem . . ször kezembe, s nem szigorú szerkesztése, aprólékos, mégis gazdaságos, célratörő környezetrajzai, lélektanának finomsága, mindemellett a meseszövés feszített izgalmassága ragadott meg elsősorban, hanem a Háború, így, nagybetűvel. A háború, amelyben visz- szájára fordulnak az emberi erények, a háború, amely kézből cáfolja az iskolában tanult vallásos és polgári erkölcsöt, amelyben erény a gyilkosság, a nagy célok érdekében véghez vitt kegyetlenség, bűn a jóság, a részvét, de még az elnézés is. A háborúból és a német militarizmusból most utólag könnyűszerrel kirajzolható a fasizmus könyörtelen, hóhérpedantériája. Zweig regénye volt az első írás, amely élményemmé tette a „német mizériát”, ezt a fertőző betegséget, mely a Nagy Ember, a felsőbbrendű nép mítoszát, s az ezzel járó szervilizmust, szadizmust zúdította a világra. Arnold Zweig ragyogó analíziséből kezdtem érteni, hogy a Rend önmagában nem eszményíthető, hogy emberség nélkül nincsen erkölcs, hogy a dolgok mégsem úgy vannak, ahogyan az az iskolakönyvekben, a kátékban és az ünnepi beszédekben található. Azt hiszem, Zweig nemzedékeket döbbentett meg Grisa őrmesterével, habár az általa rajzolt, megszenvedtetett kisember csak valamilyen halk lírával, szelíd „üzenettel” (Szerb Antal kifejezése) szállt szembe a németesen felnagyított Gonosszal. Zweignél ma már többet tugű előadásokon és kiállításokon járásunk dolgozóinak nagy tömegei részt vettek. A sokrétű program alkalmas volt a legszélesebb tömegek megmozgatására, érdeklődésük felkeltésére. Maradéktalanul megvalósult Dr. Biró György vb-elnök- helyettessel pillantunk vissza a művelődési hét eseményeire, az egyes rendezvényekre. — A teljes programot sikerült maradéktalanul megvalósítani, és csak egyet tudok érteni Juhász Sándor elvtárs megállapításaival, amikor úgy összegezte eredményeinket, hogy a sokrétű program alkalmas volt a legszélesebb tömegek megmozgatására, érdeklődésük felkeltésére Kiemelkedő példa erre a nyitóünnenségen elhangzott előadás, amelyet Varga Gáborné, a megyei tanács vb-elnökhelyettese tartott a falusi értelmiség szerepéről a népművelésben, különös tekintettel a fiatal szakemberekre. A nagy érdeklődéssel fogadott előadás a nem művelődési területen dolgozó értelmiségiek érdeklődését is a művedunk, későbbi műveiben már ő is többet tudott, s mikor öregségében a Német Demokratikus Köztársaságot választotta hazájául, hitet is tett e többlettudása mellett. Upton Sinclairt más Iából faragták. Ismét egy könyv van előttem, a Chicago. Ismét egy diákköri élmény. Zavaróbb, ielkorbácsolóbb, de mulandóbb is. íme, egy új Zola, egy amerikai kommunista, aki a húsgyárak elembertelenedett világában hatalmas pátosszal zengi, átkozza a világ vezető kapitalista társadalmának öntörvényéből fakadó kegyetlenségét, gigászi lútságáí. Ma már túlzottnak, romantikusnak és valahogyan „ál”-nak tűnik ez a látomás. Sinclair is abbahagyta a tények vádirataiból összeszőtt dokumentumainak szerzését és prófétaiforradalmi lendülete alól kifogyván, az igazán megalapozott eszmeiség, a szelidebb liberalizmus általánosságai felé hajózott. Ami elszántságából emberség maradt, azt a fasizmus gyűlöletére hangolta, és Lanny Budd-jében, Hitler ellen fordulva, igaz íróként segítette a jó ügyet. Bizony, könnyű ma és innen el- és megítélni, néha még meg is mosolyogni az öreg harcost, aki forradalmárnak indult, és lám, csak sikeres író lett. Az amerikai polgári kritika pál- fordulásról beszél. Sinclair színeváltozását könyvei példánylődésügy felé fordította. Hasonlóan kiemelkedő sikerű volt a Bükkszentkereszten megrendezett nemzetiségi nap is, amely jó képet adott a három nemzetiségi község helyzetéről, a részükre nyújtott támogatásról, és nagyon markáns vonásokkal villantotta fel a közeljövő képét is, amelybe például egy nagyon régi probléma, Bükkszentkereszt vízellátásának megoldása is beletartozik. — Igen sokféle rendezvényt tartottak egy hét alatt. Gondolom, nem könnyű a különböző jellegű ünnepi alkalmak közül kiemelni a már említetteken kívül a legsikeresebbnek tartottakat. Próbáljuk meg mégis. Készülődés 1970-rc — Valóban, nagyon nehéz feladat, mert az összehasonlítási alap is hiányzik. Hiszen a különféle pedagógiai rendezvények, politikai ünnepségek vagy szakmai előadások, esetleg képzőművészeti kiállítások, amelyek a maguk nemében mind-mind igen jól sikerültek, eredményesek voltak, nehezen vethetők össze. Ha már fontos kiemelnünk, úgy feltétlenül említést érdemel a járási taszámánalt, bankbetétje egyenlegének növekedésével veti össze. Megítélésem szerint Sinclair nem lett hűtlen saját zászlajához. Mindössze arról van szó, hogy sohasem volt kommunista, csak lázadó, sohasem volt zseni, csak doku- mentarista — de mindkettőt becsülettel csinálta élete végéig: hitt a nagy szabadságeszményekben, talán egy oktávval magasabban, mint a társadalmi mozgások ismerői, de kitartott mellettük. S ez nagy szó abban a mérhetetlenül nagy, szinte átrághatatlan kásahegyben, amit amerikai kispolgárságnak nevezünk. A maga korlátozott módján mégiscsak a szemek nyitogatója volt, rokonszenvezett a Szovjetunióval, szerette az embert, s mindvégig la szegények, elnyomottak szószólója és az erőszak, a kegyetlenség, a fasizmus elkeseredett ellensége maradt. Távozásuk napjaiban tisztelettel emlékezünk az irodalmi életben már rég halott két öreg íróra, akik a manipulált nyugati társadalmakban nem hagyták manipulálni magukat, hosszú életükön keresztül a jelen rettenetéivel szemben — melyet sohasem féltek nevén nevezni — a jövőt szolgálták. A mi jövőnket, a szocialista nács dolgozóinak vetélkedője, amelyen az 1918-as eseményekkel kapcsolatos ismereteikről adtak számot. Ezen a vetélkedőn a járási tanács dolgozóinak egyharmada részt vett, és igen sok ember figyelt fel olyan történelmi eseményekre, amelyre a versengés nélkül bizonyára nem fordított volna különösebb gondot. E vetélkedő sikere alapján már készülünk a felszabadulás 25.. és a tanácsok megalakulásának 20. évfordulója témaköréből 1970- ben rendezendő vetélkedésre. Ebbe a községi tanácsok vezetőit is bevonjuk. Meg kell említenem még a Bőcsött megrendezett irodalmi rendezvényt, amelyen nemcsak író—olvasó találkozó volt, hanem az alacs- kai és bocsi asszonyok klubjainak sikeres tapasztalat- és műsorcseréje is. Végül megemlítem még Seres János miskolci festőművésznek Sajóbábon.v- ban megrendezett kiállítását, amely a képzőművészeti ízlés- formáláson túlmenően, az üzemi és járási kapcsolatok erősítését is jól szolgálta. — Sikeres volt hát az 190(1 as miskolci járási művelődési hét. Mik a tervek jövőre? 1909-BEN TERMfiS/ETESEN ismét megrendezzük. Sok arcú járás lévén, ebben az évben a mezőgazdasági termelésre és a mezőgazdasági termelési propagandára helyezzük a fő súlyt, ennek megfelelően n betakarítást követően augu-ztus- ban lesz a művelődési hét járásunkban. (benedek) emberiség jövőjét is! Sz. Kováts Lajos KISS TIBOR Eső A mennybolt markába gyűrt felhők összenyomódnak pillanat múlva égi inkvizítor: a könyörtelen szél csillag-keresztre feszíti ki őket. Kínlódnak: fémes esőcseppet véreznek; 1 remegőn csillogó ékszert láthatatlan tövis-koronánkra. A. művelődési hét elérte célját Visszapillantás a miskolci járásban s
