Észak-Magyarország, 1968. december (24. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-04 / 284. szám
luüO. k.« vVyi. v.1 UO*j. -*kjk ft nmek mi a véleménye? 4 társadalmi munka értékeléséről, l Északin;iüvarors/áí* ovember 23-i számában megfent a Hogyan kell ma he- ’esen értékelni a társadalmi 'Unkát? című cikk. Mivel •Pf ront-tevékenységünkben a kosfejlesztés és a tőle elvá- szthatatlan társadalmi rnun- 1 a leggyakrabban előfordu- 1 téma, ezért a cikkíró által lvetett kérdésekhez ilyen empontból szeretnék hozzá- ;ólni. 1957-ben a társadalmi mun- 1 országos értéke 25 millió ""int volt, s ez az összeg '67-re 508 millióra cinéiként. Miskolc az ország na- Ióbb városai között az élen r. Csak az első kerületben ■boly a társadalmi munka léke meghaladta a kétmillió fintot. A társadalmi munka az lyagi előnyökön túl jó iskola a közéletre nevelésnek ■ Ma már az ipari üzemek vállalatok rendszeresen se- tik városfejlesztési terveink ugvalósítását. Így vált lehelé a vásártéri tereprendezés, Szondi telepi játszótér és az egek napközijének megépí- se. A társadalmi munkált büszkék ezekre. A kerüli tanácsoknál már készül az t>8. évi társadalmi munka úrlege. Rövidesen választ kaink rá: jól csináljuk-e azt, hit csinálunk? Nem vagyok egészen nyu- 'dt, mert igényesebbek is lelnénk. Például a kétsoros ;tonlap-járda nem illik a vázképbe. Előfordul az is, ;gy szegélykő beépítése nél- >1 rakják le a lapokat, s így járda nem időálló. Igónyte- áség tapasztalható a társa- ámi munkával készült viráKiíüntdcsck az LIíM-ben A kollektív szerződés a vállalati munka alaptörvénye. Az 1968-ra először megkötött kollektív szerződés — az eddigi tapasztalatok alapján — jelentős tényező a vállalatok életében, a gazdasági vezetés, a szakszervezeti szervek és a dolgozók kapcsolatában. Jól szolgálta és szolgálja a vállalatok termelési. ' gazdálkodási feladatainak végrehajtását, a munkások, az alkalmazottak érdekvédelmét. Erősödött a vállalatok és a szakszervezeti szervek kapcsolata, nőtt a szakszervezet tekintélye, érdekvédelmi szerepe. Ózdi helyzetkép A fenti általános elvek az Özdi Kohászati Üzemekre is elmondhatók. A Láng Gépgyárban elkészült a harmadik 100 megawattos I óriás turbina is. Avasi rapszódia (Emlékeim 1944-ből) 2. A MOKÁN-vesérkur Á fáit HllUüttált levelüket. Az Avas őszi inn ISU lalldA pompával emelkedett a város fölé. A Csengéi Gusztáv utcában SS-lobo- gót ciháit a szél. A Görgei utca 12. számú ház egyik lakásában magas rangú katonatisztek tanácskoztak. Az egyenruhákon nyilas karszalag virított. Civilek is voltak köztük. Ez volt a MÓKÁN főhadiszállása. Közvetlen a Gesfcapó-főnökség tőszomszédságában. Fodor százados, Szalay tüzér alezredes, dr. Petrássy orvos alezredes, Ginzeri ezredes, Szabó Lajos ... mind közismert személyiségek. Vártak valakire. Kilczer Béla főhadnagyra, a vezérkar küldöttére. A HM őt bízta meg a vasgyár felrobbantásával. A lakás csengője felberregett. A ház ura — Pödör tanár — kisietett. Vendégét beengedve egy pillantást vetett 'a szobában tartózkodó Tóth Bélára, aki nyomban kiment az előszobába. Bemutatkoztak. — Főhadnagy úr — kezdte Tóth. — ön a miskolci hazafiak parancsnokságára került. Itt mindannyian tudjuk, hogy a háborút Hitler már elvesztette. — De... — Még egy pillanat... Folytatom ... Mi meg akarjuk menteni városunkat a pusztulástól. Meg a gyárainkat, mindannyiunk kenyerét. A németek elmennek — mi maradunk, ön civilben épí- 'ész, akire a háború után nagy és nemes feladatok várnak. Mégis romokat akar gyártani? — Nekem parancsom van . . — Nekem meg utasításom, hogy megakadályozzam ezt az őrültséget. Nézze, itt az igazolványom. Orosz—magyar nyelvű. Láthatja, nincs kedvem tréfálni. Mivel ön látta igazolványomat ... élve csak egy esetben távozhat a helyi- séaből... A hőhadnagy gondolatai összeknszálódtak. Szeme előtt egybefolytak a MÓKÁN KOMITÉ vörösen izzó betűi. Igaz, Pesten is hallott róluk. Itolegzete meggyorsult. Nőm, „ezek’' nem viccelnek. — Mit kell lennem? — kérdezte. — Parancsoljon — intett a szoba felé Tóth Béla. — Bent megkap’-' az utasítást. A Cnlipfn.fáfp nyomda sivár képet muta- I CrClu IC C tott. A németek minden mozdítható tárgyat leszereltek, elvittek. Gyanúra tehát nincs ok. És mégis... Az egyik nyomdász ujjai fürgén mozognak Szinte táncolnak a belük. Friss festékszag árad a teremben. Készül a röpcsi kötegszámra. — Mókán urat keresem! — hallatszik kintről. Ez a jelszó. Beengedik. Egy röpcsikkel alaposan megtömött kenyérzsákot kap útravalóul. Irány a Mindszenti temető. „Feltámadunk” — olvasható a bejárat felett. Érdekes, a késő esti szürkületben mintha a sírok megelevenednének. Feltámadtak talán...? Mégsem. Megannyi ismerős arc. A röpcsik jó kezekbe kerülnek. TIegcelre a város ismét röplapokkal lesz Ideszórva. Az utcán plakátok: „1(1 OOP pengő a nyomravezetőnek!” * A7 neéí píailt Lassan köd lepte be a vá- Fat» u (Ilii, rost. Az utcák kihaltak. De ki is járna kint ilyenkor? Csak két tűzoltó egyenruhás, hordágyas járőrt lehet látni. Légcsők. Harmadik társuk a martintelepi vasúti híd alatt dolgozik. Vajon mi dolga- lehet ilyenkor a híd alatt? A híd robbanóanyagát szereli ki, s rakják közösen a hordágyra. Pokróccal letakarják, sisakból fejet formálnak még bakancsot is kerítettek valahonnét. — Vas ist das? — érdeklődik a német bizton sági őr. — Germán .soldat. Kaput. — Schnell geht! A Soltész Nagy Kálmán utcai hídnál nincs őrség. Vigyázva lekúszik a híd alá. Ujjaival fürgén tapogat. Megvan! A gyújtózsinórt elmetszi. Egy- egy darabot ki is vág belőle. Felsóhajt. Kész. Lassan kimászik. A közelben a vasúti híd pillérei rajzolódnak ki. Nincs megállás. Hajtja az elszántság. Méteres darabokat metsz ki itt is a zsinórból. Ez is kész. Sikerült. Letörli homlokáról az izzadságot- Már . a Zsolcai-kapu környékén jár. — Halt! Német tábori csendőrök. Szerencséjére magyar tolmács is van köztük. — Hadd mennyen a francba! Kölyök ez. Talán 15 éves sincs. — Marsch! Futásnak ered. Majd megáll. A sapka felcsúszik homlokán. Fütyülni kezd: „... én a téglagyárban lakom, téglapo-os.. a Hans Friessner vezérezredes helyzetjelentése: „1944. DECEMBER 1. A miskolci munkások fenyegető magatartást, tanúsítanak a katonasággal szemben. Éjjel német katonákra lövöldöznek. Több mint 20 ezer munkás kelt fel a Birodalom ellen. Az ágyú- gyárban is felkelés tört ki! A civil lakosság felfegyverzett hordái az ellenséget támogatják. A város és a környék kenyér- és élelmiszer-ellátása elégtelen. Ezrével jelennek meg a kommunista röplapok. A bizalmi jelentések szerint a gyárakat és ipari centrumokat sértetlenül akarják a szovjeteknek kiszolgálni! Szabotálják a termelést, a gyárak leszerelését, s .a város kiürítését!" A civil felfegyverzett „hordák” a város megmentéi lettek. Az új világ megteremtői. Sokan eltávoztak már sorainkból, régi barátok, fegyvertársak. A többiek? Köztünk élnek és dolgoznak. Most a felidézett emlékek hatása alatt tiszta lelki ismerettel vallom: nem voltunk hősök! Még- példaképeink sem voltak. Csupán szerettük ezt a várost. Szívünkhöz nőtt ezer apró kedves emlékével együtt. , MlQ-'fl'P nem bátor fiait! Antal Fern fű u> u renc, Afra Lajos, Barbai Ferenc, Bánhegyi Béla. Barla Anna. Báthory Pálné, Fekete Mihály, Ferenczy Géza, Fodor János. Fekete Pál, Ginzeri Sándor, Grósz Péter, dr. Gyarmati Mihály, Juhász Zoltán, Kilczer Béla, Koncz István, Kopácsi Sándor, Kovács Imre, Nemes Éva, Orosz Kálmán, dr. Petrássy Miklós, Pödör László, Rudnyánszky Pál, Simon Albert, ifj. Szaladnia Ferenc. Szabó Lajos, Szalay Tibor, Szabados Ilona. Szabados Gizella, Sztaskó János, Tóth Béla, Urbancsok Mihály, Vajda Gábor, Varró Lajos és Világ Miklós, ók azok, akik örökre beírták nevüket városunk történetébe. Katona Lóránt joskerteknél és utcaparkosításoknál. Igaz. hogy sok mindent :sinálunk, de sok esetben elnagyoltan. Hatékonyabb műszaki segítséget kellene adni a társadal- ni munkához. Azt nem tapasztaltam, hogy megsértődlek volna azért, mert felhívjuk ügyelmüket az esetleges szakszerűtlenségre. Sőt, ha megértik. hogy segítő szándékkal tzólunk, még hálásak is érte. Véleményem szerint, a munkások, parasztok és értelmiségiek érzékenysége, vagv ha így tetszik, hiúsága tt nincs fokozati különbség, o- ;osan igénylik azonban, liogy nunkájukat reálisan értékelvű társadalmi nunka év végi értékelésének eienlegi helyzetét, mert ki- :árólag csak a terület lakosságának lélekszámát veszi aland, Ez az osztószám. Ebből ' állapítják meg az egy főre :ső átlagot, és nem veszik fi- íyelembe a munkák számát, gy egyetlen nagyobb norma- izámmal elszámolt munka elég íz elsőséghez. Igazságosabb enne, ha a társadalmi munka órinlértékén kívül figyelembe vennék mennyiségét, minö- tégét, és a lakosság részvételi irányát is. Az első kerületi anács vb és a népfront együt- esen a közeljövőben szerzőlést köt a társadalmi munka »atronálását vállaló iizemek- ;el és vállalatokkal. Ez lehetőié teszi nagyobb normaszánokkal elszámolható társadal- ni munkák szervezését is, pél- lául: útépítés, csatornázás, átszótér-építés. Ebben az esetien a társadalmi munka állandó bázisai az üzemi szocialista bi igádok lesznek. Ma már nem kell külön meggyőzni az embereket arról, hogy a lakosság azokat a létesítményeket, amelyekben társadalmi munka is van, jobban becsüli és magáénak érzi. A társadalmi munkások viszont arra érzékenyek, hogy huligánok időnként tönkreteszik alkotásaikat. Itt az ideje, hogy hatékonyabb rendőri beavatkozással, adminisztratív eszközökkel fékezzük meg a közvagyon rongál ric. Az clmomiotíüliat egybevetve, csak ott és akkor kezdeményezzünk tt rsadalmi munkát, ahol annak megvan minden személyi, dologi és műszaki feltétele. Szőke Andor. a Hazafias Népfront I. kér. Bizottságának elnöke November 9-i számunkban c hírt adtunk róla, hogy a I Nagy Októberi Szocialista For- s adalom 51. évfordulója alkalmából az LKM több dolgozója ,w *jűpta meg a honvédelmi ér-.* átmérem kitüntetést. Most is-* vjút hasonló eseményről tudó-.* ^hatjuk olvasóinkat. * , A napokban, a Nagy Októ-.* Szocialista Forradalom 51.4c 5* a KMP megalakulásának* évfordulója alkalmából! fdmbó Pál helyettes vezér-£ Sazgató az igazgatói _ ta-I ^acs, valamint a párt- és _a* í^akszei-vezeti bizottság nevé-í ^n a szocialista hazáért ma-* ?as kitüntetést nyújtotta át* ™arczis István olvasztárnak..* ^ajas Gyula meósnak, Tóth4c Üéta acélműi olvasztárnak* lióra Gyula csoportvezetőnek !* Szűcs Lászlóné felvonókeze-* ’ének. * , A munkaérdemrend ezüstje ;°kozatával Nádasi Mihály* ^öntödei párttitkárt, a haza* “kínálatáért érdemrenddel Bő- J István előadót és Szalma* Atoán osztályvezetőt tüntették;* A honvédelmi érdemrend* miniszteri kitüntetést pedig;* r^nvölgyi Ferenc iparszerve-J *Ai főosztályvezető és Juhász* János termelési felügyelő ér-J . . -* ■----------------1—------------- -kK I i'ljcsíícílc $ év/ műtrágya * tervei a fílh i * , A Borsodi Vegyikonibim. + 'ülönböző típusú nitrogén-* Műtrágyából együttesen, no * ember 110-án teljesítette éve:;* ermclési előirányzatát. Ezzel J •ehetővé vált, hogy az év hál ■¥ tolóvá részében terven felülj Púntcgy 35—40 000 tonna 20,5* ^‘toVUos nitrogenműtrágyi * ’. ‘^termelésével járuljon hoz * a. a mezőgazdaság műtrágya* a .„életének kielégítéséhez.!* leí -** ú'i jobb termés félté-* •einek megteremtéséhez. "* demeltc ki. A kitüntetettek pénzt, illetve jutalomszabadságot is kaptak a vállalattól. G. J. k********************* A vállalat szakszervezeti bizottsága véleménykutatás alapján még ez év júliusában előzetes vizsgálatot tartott az üzemben. Ez a felmérés azért volt hasznos, mert megfelelő elemző tevékenységet biztosított az újabb felméréshez, a tapasztalatok összegyűjtéséhez az utolsó negyedévben. Már ekkor több olyan javaslat hangzott el, amely jó alap volt az újabbakhoz. Ugyanakkor 1011014» azt is. hogy a vállalat dolgozóinak egy része nem ismeri, nem érti eléggé a kollektív szerződés megkötésének jelentőségét, szerepét. A szakszervezeti bizottság tagjai elmondták azt az igényt, hogy egyes szabályokat világosabban, közérthetőbben kell megfogalmazni, célszerű tovább szélesíteni a törzsgárda megbecsülésére vonatkozó intézkedéseket. Uj irány elvek Ez évben a vállalatok két évre szóló kollektív szerződést kötnek, amit a munkaügyi miniszter 4/1988. (VIII. 15.) MiíM sz. rendelete szerint 1989. január 1-e és március 31-e között kell aláírni, kihirdetni. Érvényesíteni kell a munkaügyi miniszter és a SZOT elnöksége által kiadott irányelveket, ugyanakkor ki kell kérni a dolgozók véleményét is. A városi-üzemi párt-végrehajtóbizottság a közelmúltban tárgyalta meg a vállalat irányelveit. El kell érni — hangsúlyozta az előterjesztés —, hogy a jóváhagyásra váró szabályok a helyi lehetőségek és sajátosságok figyelembevétele alapján hatékonyabban ösztönözzenek a népgazdasági érdekekkel összehangolt vállalati feladatok megoldására, a vállalati nyereség növelésére, a példamutatóan dolgozók, a törzsgárdába tartozók fokozottabb megbecsülésére. A továbbiakban több konkrét pontban határozta meg azokat a feladatokat, amelyek a fenti célok megvalósítását szolgálják. Külön foglalkozik a párt- es a szakszervezetek feladataival, a KISZ-szervezetek fokozottabb kezdeményezésével a Ratal dolgozók érdekvédelmében. Jelentős politikai feladat A vitában felszólalók többsége elsősorban politikai szempontból vizsgálódva gazdagította újabb javaslatokkal ' az irányelveket. Rugalmasan, ösztönzően élni kell mindazzal a lehetőséggel, amellyel ez a nagyvállalat rendelkezik. Elsősorban a megoldásra érett, jogos és széles rétegeket érintő problémák megszüntetésére kell megkeresni a lehetőségeket. Reális és konkrét tényeket, adatokat kell megfogalmazni a vállalat dolgozóinak szociális, kulturális, élet- ét, munkakörülményeivel foglalkozó fejezetekben. A lehetőségeken belül célszerű ezek bővítése. Megfogalmazódott a vb-ülé- ' sen az is, hogy a vezetés már eddig is sokat dolgozott — és nem eredmény nélkül — az új kollektív szerződés előkészítésén, de ez még nem elég. A következő időszakban, egészen a szerződés megkötéséig vitassák meg, gyűjtsék ősszé és propagálják a dolgozók reális javaslatait, hasznos észrevételeit, amelyekkel segítik a kollektív szerződés végleges kialakítását.. Az Ózdi Kohászati Üzemek kollektívája nagy felelősséggel készül erre a fontos feladatra. Dobi Sándor fii áj kollektív szerződések kidolgozása előtt BE5SÜ5335
