Észak-Magyarország, 1968. december (24. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-31 / 306. szám
5a«M, 1968. december 31. eSZAKftlAGYARORSZAGl ^«nHiiiiiiitniiiiHmiimiiiiiiiimmiiiHiimiiiimiiiiniimimmiiiir ■v-. zz | Aktuális analógia E Igen sokan kérdezték, hogy a Slágerkupa című ver- 2 E sengés zsűrijének tagjai — a tengernyi szidalmon, név- = 5 télén vádaskodáson, személyeskedő és már-már a bűn- 2 E tető törvényekbe ütköző inzultációkon, durva sértege- E 2 téseken és gyanúsítgatásokon felül — mit kapnak tévé- E 2 kenységük ellenszolgáltatásaként, mivel, fizetik meg E S négy vasárnapjuk, két karácsbnyí estjük és Szilvesz- ~ S terük egy részének feláldozását. E S Nos, a zsűri tagjai minden térítés, ellenszolgáltatás E S nélkül, önként vállalt társadalmi feladatként látják el 2 E megbízatásukat. Egy régi történet jut erről eszünkbe. 2 = Hajdan, vagy harminc esztendővel ezelőtt egyik vi- E 2 délei városkában történt. Idegen érkezett a városkába, E 2 és az egyházközségi elnököt kereste. Megszólította az E S első helybelit, igazítsa útba az elnökhöz. E E — Hagyjon engem békén az elnökkel — hangzott az E E ingerült válasz. — A nevét sem szeretem hallani annak 2 E a csirkefogónak, annak a gazembernek, annak a... 2 E Menjen, érdeklődjön három sarokkal odább. E ~ — Mit?! Azt a hóhérsegédet keresi?! Azt a degenerált E E hülyét?! Azt a liliomtiprót?! E E Űjabb érdeklődésre újabb válasz: E E — Beleborzongok, ha a nevét hallom annak a svihák- E E nak, aki elsikkasztja áz árvák pénzét, akinek régen az 2 E akasztófán kellene lógnia, aljas gazember, buta tökfilkó. 2 2 A következő sarkon érdeklődjön, nekem már ez is sok E 2 volt belőle. E 2 Emberünk még féltucat helybelitől kapott, hasonló E S választ, amíg nagy keservesen eljutott az elnök lakása- E E hoz. Vegyes érzelmekkel nyitott be hozzá. Az elnök jó E E benyomást keltett, nehéz lett volna felfedezni rajta E E mindazt, amit útközben hallott róla.. Miután elintézte E 2 dolgát, búcsúzáskor megkérdezte: “ E — Mondja, elnök úr, mit kap maga ennek a tisztség- 2 S nek az ellátásáért? E E — Én. uram, semmit. Ezen a világon semmit — tárta E II szét kezét a kérdezett. — Azaz valamit, ami mindennél E S többet ér: a köztiszteletet, a város lakóinak meg- E S becsülését. <bm) E ‘.imiimimiuinmmimmmiiimiiiimimimimiimiimiiiiiimmE I Vacogó variációk nulla fok alatt A hőmérő higanyszála megmakacsolta magát a napokban. Nem törekszik leijeié. Az utca képe is más, mint korábban. Nézelődöm az ablaknál és töprengek. Érdekes! Hányszor akartam nyáron leülni a Szabadság tér kényelmes padjaira, vagy más parkok árnyasabb ülőhelyeire. Sohasem találtam üres padot. Most arra jártam. Dél volt, amikor más alkalommal tetőzik a. zsúfoltság. Most minden pad üres volt. Vajon hová lettek a ráérő üldögélők? Délután van. Máskor a házbeli, meg szomszédos házbeli gyerekek csatazaja veri fel az udvart. Mert az ö kis futballmérkőzésükhöz is éppen olyan. ordítozás, hangzavar járul, mint az igazihoz. Most nem rúgják a labdát. Betegek ezek a gyerekek? Tapolcára akartam kimenni. Nehezen szántam rá magam, mert emlékeztem, hogy nem is olyan régen még micsoda sorok álltak a buszmegállónál, milyen tülekedés volt, s milyen zsúfoltság a kocsiban. Három busz is elment az orrom előtt, míg a negyedikre feljutottam. Akkor is csak állóhely jutott. Most én lettem volna a Béke téri végállomásnál az egyetlen utas. Ügy látszik, nem érdemes kimenni. Nem is mentem. Ugyan miért nem jöttek mások is? Az ismert főutcái cuckrászda ^.aaalLéír Reprcz euíác ió — módra rat, s az Osztályban odaadja jó szülőjének. De mondtam, hogy ez hülyeség, úgyis észreveszik otthon, s akkor már nem érdekes. Az én ötletem volt, hogy megfőzzük ugyan otthon a kávét, s szépen meg is itatjuk vele anyukát. Ez a reprezentáció — diák módra... Látod, én külön szeretetem jeléül még egy pohár likőrt is akartam mellékelni. Láttam, hogy van még az őszibarackos üveg alján... Persze ha nem akarod ... A. I. Botrány az étkoesmázdában Krimi 11 részben Mottó: A krimi napjaink mannája. állt, Subernyák pedig pillanatok alatt eltűnt a bokrok mögött. Váratlanul ellenőrzést kapott „A lónak négy lába van, mégis megbotlik” elnevezésű vendéglátóipari létesítmény. Kaja Kajatán ellenőr megkapta a három egységből összevont étkocsmáz- da ételspecialitását, a semed- lit najérunggal, megkóstolta, ízlelgette: benne van-e minden.( aminek benne kell lennie. Egyszerre gyomrához kapott és szó nélkül lefordult a székről. előtt nemrég még hosszú sorok kígyóztak fagylaltra várva, illetve fagylaltért. Nem szeretek sorakozni, meg is fogadtam, csak akkor megyek, ha nem kell álldogálni. Most mentem el. Ismét hosszú sor állt. De most nem fagylaltért — gesztenyepüréért. A sorban állás — úgy látszik — független a naptári időtől, meg a hőmérséklettől. Van egy ismeretlen ismerősöm. Ismeretlen, mert nem tudom, kicsoda, s ismerős, mert naponta látom, hogy a késő esti órákban lehozza kiskutyáját az utcára sétáltatni. A napközben bérházi lakásba zárt kutyus boldogan szokott han- cúrozni a gyepen, szaladgál kicsit, meglátogatja a fákat, élvezi a szabadságot. Gazdája közben elszív egy-két cigarettát, nyugodtan sétálgat, az arra járók meg-megállnak néhány szóra, milyen idős a kutya, mit szokott enni, meg mit szól a Zalatnay új számához és így tovább. Közben eltelik egy rövid órácska. Most meg nézem, csak éppen leszalad a kutyával, a szerencsétlen jószágnak alig van ideje tiszteletét tenni az ismerős fácskáknál, a mogorva, felhajtott gallérú gazdi már rángatja is vissza a házba. Hát nem kutyavilág? Aggódom is egy fiatal párért. Egyik közeli ablakban máskor órákig könyököl egy teenager korú leányzó, egy hasonló korú fiatal férfiú meg egyik lábáról a másikra áll az ablak alatt, s olyan sok a mondanivalójuk, hogy nem bírnak elszakadni egymástól. Néha még késő este, a kapuban is olyan sokáig búcsúznak, hogy még értekezletnek is sok volna. Most meg az ablak sohasem nyílik ki, a fiú nem álldogál a járdán, s a kapuban sincs hosz- szas búcsúzkodás. Csak nem vesztek össze valami csacsisá- gon? Hűvös van. Mintha a Széchenyi utcai könyvesbolt előtt az alkonyati órákban megszokott, idétlenkedö huligán-jelöltekből is kevesebb lenne. Ez a színfolt egyébként nem hiányzik az utcaképből... (benedek) Szilveszteri klinika PIROSPOZSGÁS,, tagbaszakadt férfiú nyit be a körzeti SZTK-rendelőbe. — Pacuha vagyok — mutatkozik be. — Mi a panasza? — kérdi az orvos. — Doktor úr, segítsen rajtam, meghálálom — suttogja rekedtesen, szorongva a páciens. — Én előre félek a Szilvesztertől. — És mi fáj olyankor? — vonja összébb szemöldökét a doktor. — Minden erőm elhágy. Üjévkor, úgy déltájban képtelen vagyok feltápászkodni az ágyból. Zúg a fejem, kidülled a szemem, lila . karikák táncolnak előttem. Olyan a gyomrom. mintha parazsat .gyömöszöltek volna belé. Ordítani tudnék a szenvedéstől, de egy hang sem jön ki a torGyilkossági kísérlet, vagy bűnös mulasztás? A vizsgálattal Vizsla Vendel vállalati mindenest bízták meg. Vizsla fáradságot, éjszakát, nappalt nem sajnálva vizsgált, rótta az utcákat, kérdezett, írt, következtetett, osztott, szorzott. Végül világosan, elejétől végéig papírra került az ügy. Íme: s Kódor Tódor okleveles csavargó és hatóságilag nyilvántartott börtöntöltelék ez alkalommal is vándorbotot vett kezébe, miután 3 napig dolgozott egyfolytában. A pénznek ugyan már rég a fenekére vert, ■ de biztos, ami biztos. Továbbállt, nehogy a gyercktarlásért valahogy a nyomára bukkanhassanak. Egy erdöcskén haladt éppen keresztül, amikor teherautó húzott cl mellette, s néhány méterrel odébb megállt. Kóbor látta, hogy a kocsikísérő a bokrok mögé rohant, a sofőr meg a volánra dölvq elszundikált. A félig nyitott ajtónál termett, és elemeit egy 10 literes korsót. Képzeletében már előre ízlelgette a bort. Titokban arra gondolt, hogy a jóisten ez egyszer talán megsegítette, s nem is bor. hanem rum van a korsóban. — Van ott egy másik 10 literes korsó... — De f estékes az oldala .. . Biztos valami festékoldat van benne. — Hát akkor adj nekik, amit akarsz — s a sofőr gázt adott. lelkiismeret azonban nem hagy nyugodni... En voltam az első ... Elcsentem az elkészült semedliböl. Jó bőven najérunggal... Elnézést, de olyan éhes voltam ... Vizslában egy világ és egy túlvilág omlott össze ... 3| Az áruclosztás megtörtént. „A lónak négy lába ttan, mégis megbotlik” a festékcs oldalú korsót kapta. Az ételkóstoló nem ízlelte meg aznap az ebédet, mondván, hogy már ebédelt odahaza disznótoros menüt da- gadóval és töltött káposztával, a főszakács pedig úgy nyilatkozott, hogy az ö se- medlijük najérunggal mindig kiváló, arra fejét és kéttalá- latos lottószelvényét teszi, ö sem kóstolta meg. Mariska néni, a takarítónő robogott be a szobába a fes- tékes korsóval. — Ezt a 10 liter ecetet a rajta levő cédula szerint a „Több nap. mint kolbász" étterembe küldték, és véletlenül ide hozták. Micsoda hanyagság! — Tekintete' hirtelen a plafonra tapadt. — Hát ez meg mi? Megint muri volt az emeleten?! Jókora darab fal leszakadt! Mindenki odanézett. A mennyezeten 1 tenyérnyi folt éktelenkedett. És alatta... igen ... ott ült asztalhoz Kaja ellenőr... Úristen ... Amíg kint járt kezet mosni, tányérjába esett egy faldarab, és eltűnt a jó sűrű semedli- ben... 10 Subernyák Benő, az Élelmiszert, Vegyi- és Háztartási Árukat, valamint Hiánycikkeket Kiszerelő és Beszerelő, El- és Odafuvarozó Vállalat kocsikísérőjének erős hascsi- karása volt azon a napon, amely a 4 liter savanyú bor elfogyasztása után következett. A vállalati kocsi is erősen rázta a Indahegyek tetején. Erezte, hogy perceken belül le kell szállnia. Növendékerdőn haladtak éppen keresztül. Zörgetett a xiezctö- fülke tetején. A kocsi megA teherautó már a város felé közeledett, amikor Su- bernyák ismét dörömbölni kezdett. Morgó bosszúsan állt meg az út szélén. — Mi van? — kiabált hátra. — Megint fclredolgod- ra kell menned? — Ej... dehogy... eltűnt egy korsó > ecet. — Eltűnt? Hogyhogy? — Eltűnt... Most mit adjak „A lónak négy lába van, mégis megbotlik” vendéglőnek? A vizsgálat során Vizsla 02 és fél embert hallgatott meg, közülük négyet (a kocsivezetőt, a kocsikísérőt, az étel- kóstolót, a főszakácsot) bűnösnek talált, és kisebb-na- gyobb büntetésre javasolt. Mulasztásuk mérgezett ételt juttatott az ellenőr tányérjára. Vizsla büntetéstervezetében a józan mértéktartás, a bölcs nagyvonalúság és a szeretetten szigor dominált... Részlet az orvosi jelentésből: „Kaja Kajatán idült gyomorfekélye véletlenül éppen akkor perforált. A gyomorba semmiféle idegen anyag nem került. A beteg túl van az operáción, remekül érzi magát, Semedlit kíván naié- runggal.” 11 8 Dagi Döme főpincér restelkedve. kezét tördelve állt Vizsla elé. — Ne haragudjon... ez az átkozott torkosságom.a Vizsla bánatosan felsóhaj- tott: Ezek szerint a tányér mellé esett az az átkozott faldarab. E percben laput hoztak Vizsla részére. Útilaput. Bcczc Károly komon, mert teljesen berekedek. Még annak sem tudnék örülni, ha a haragosomat akasztanák. — No és maga szerint mi okozza ezt a szilveszteri kórságot? — El sem tudom képzelni) doktor úr. Pedig én mindenre képes volnék, csak hogy elkerüljem. Azért jöttem, hogy előzzük meg a bajt. — Lássuk csak. Mondja el nekem, hogyan telik el magánál egy ilyen Szilveszter éjszaka. — Hát délben, amikor haza-* megyek, eszegetek egy kicsik! Inkább csak csipegetek, ami» találok. — És mit szokott ilyenkor csipegetni ? — Egy kis tejfölös székelykáposztát, egy kis füstölt csülköt, egy kis kocsonyát) egy falatnyi libamájat, aztán megkóstolom a húrkát-kolbászt, mert ilyenkor vágjál« le a hízót az anvósomék. — És a... csipegetés után nem érzi, mintha el csap (a volna a hasát? — Dehogyis, doktor úr* megiszom közben egy-két liter savanykás rizlinget, az lefogja azt a pár falat ételt. Mikor úgy hét órára megjönnek a rokonok és a cimborák) már igen éhes vagyok. Nem mondom, nálunk istenes a szilveszteri vacsora. Először orjalevest hoz az asszony, a főtt húst tejfölös tormával eszegetjük meg. Akkor jön az a bitang jó székelykáposzta) negyedszer melegítve. De abból csak két-három tányérral szoktam fogyasztani, mert kell a hely a disznótorosnak. — De ezzel aztán vége? _ — Hogy volna vége, doktor úr? Ezután jön a java! Szilveszterkor hadd vigadjon'az a jó magyar gyomor. Jaj, kifut a nyálam, ahogy beszélek róla: az a jó pirosra sült liba) külön a mája, aztán az a finom töltött csirke, miegymás.» De egyáltalán nem hinném) doktor úr, hogy ez a kis étel megártana, hiszen az ember közben megiszik öt-hat liter jó rizlinget, hajnalban még néhány tányér korhelykáposz- tát is rápakol, hogy a mérgét elvegye, meg aztán az a fel liternyi kisüsti is csak köny- nyít az emberen a reggeli áldomásnál. — Nézze, Pacuha, az idén elkerülheti a nyavalyatörést. Szilveszterkor ne egyék egyebet, mint egy kis sült szárnyast. és ne igyék többet egv liter bornál. Meglátja, semmi baja sem lesz utána. — Szép kis szilveszteri klinika volna ez — hördült fel Pacuha. — A doktor úr tán lencsefőzeléket eszik Szilveszterkor és Salvus vizet iszik rá? — kérdezte epésen. — NEM ÉN, PACUHA! Én igen rendesen csipegetek Szilveszterkor. De a teremtésit a fejinek, én még sohase szaladtam magához, hogy félek a nyavalyatöréstől! H. J. / kávé történetét. Arról beszéltünk az osztályban, hogy a szülőket valahogy megvendégeljük. Először úgy gondoltuk, hogy veszünk egy-egy üveg Jaffát. De most télen hideg van, az nem jó. Kávéra gondoltunk. De hány főzőt kell bevinnünk ahhoz, hogy harminc duplát készítsünk? Meg aztán milyen lesz az? Akkor csészét, vagy poharat is kell vinni. Volt: olyan javaslat, hogy minden gyerek otthon elkészíti a kávét, termoszba teszi, hoz egy poha— ANYA, főzzek egy kávét? Az asszony megdöbbenve nézett kamasz fiára. Ezzel mi történt? Máskor úgy kell ri- mánkodni, hogy méltóztasson darálni, s miközben szenvedő arccal tekeri a darálót, szidja a család zilált gazdasági helyzetét, amely még mindig nem tette lehetővé, hogy villany kávéőrlőt vegyenek. — Azt hiszem már késő Van ... — Ugyan, hiszen még harisnya sincs rajtad... a szád sincs kifestve. Míg elkészülsz, a kávé is elkészül. Igazán nagyon szívesen ... Az asszony abbahagyta a készülődést, s mindenre számító nyugalommal leereszkedett a legközelebbi székre. — No, gyere ide, — sóhajtott. — gyere ide és mondj el mindent. Jobb, ha tőled tudom meg kétes értékű viselt dolgaidat, mintha az osztályfőnöktől hallom először. — Mondom, hogy nem lesz semmi zűr a szülői értekezleten! Nem azért. — Ez az látod, nem azért! Tehát azt szeretném hallani, hogy miért? Miért akarsz te nekem magadtól kávét főzni? Meg egyáltalán, miért ez a finom udvariasság? — Nézd anya. Hidd el nincs semmi baj. Mielőtt elmégy a szülői értekezletre, megiszol egy kávét, s mellé egy pohár likőrt., Percek alatt megcsinálom, ne töltsd az időt lelkizéssel akkor is, amikor nincs rá okod. Szépen tálcán megkapsz mindent... Az asszony egyre idegesebb lett. Méghogy likőr! S mindezt tálcán hozza ez az emberke! Ez ha legkevesebbet, bukást jelent. De miből is? ... Matematikából... sőt, te jó ég! Oroszból is... egészen biztos oroszból is, mert a matematikáért elég lenne a kávé. De likőr is ... méghozzá tálcán, s mindezt kérés nélkül ... az is lehet hogy háromból fog bukni, s osztályt kell majd ismételni... — Ha nem mondod meg az igazat, nem megyek el a szülői értekezletre ... Nem égetem le magam ott a tömeg előtt.... Majd holnap bemegyek az iskolába, s megtudok mindent, hogy... — Reménytelenek vagytok ti felnőttek. Veletek semmit sem lehet... — Dehogy nem, csak átdobni nem lehet — hogy kedvenc szavaiddal éljek, édes fiam — csak áldobni nem lehet egy kávéval. — NO, RENDBEN VAN, — adta meg magát a fiú. — Rendben van, elmesélem a
