Észak-Magyarország, 1968. december (24. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-31 / 306. szám

/ ESZAKMAGYARORSZÄG Kedd, 1988. december 3t« A Miskolci Galéria kétéves. Jóllehet,'az első kiállítást csak 1967. január 8-án nyitották benne, ma két éve már készen állt, már rendezték az első nagyobb szabású tárlatot. Első alkalommal a IX. miskolci or­szágos képzőművészeti kiállí­tásnak nyújtott otthont a Ga­léria, az eddigi utolsó kiállítás pedig, amelyet most kezdtek szétbontani, a tizedik volt az országos tárlatok sorában. A két országos képzőművészeti kiállítás között éppen két esz­tendő telt el, és ez 24 tárlatot jelentett a Galéria termeiben. Durva számítás szerint is ha­vonta egyet. A két év már módot nyújt egy kis visszapillantásra, mér­legelésre. Mit jelent a Galéria Miskolc kulturális életében, mennyire sikerült közelebb hoznia egymáshoz a művésze­tet és a közönséget, tömeg­igényt elégít-e ki, szellemi felüdülést nyújt-e az érdek­lődőknek, formálja-e a kép­zőművészetet még idegenül fo­gadók ízlését? A puszta látogatottsági sta­tisztikai számok nem sokat mondanak. A látogatottság egyébként sem túlzottan ma­gas. 1967. januárjában a IX. miskolci országos képzőművé­szeti kiállítás négyhetes nyit­va tartása alatt 10 500 látogató kereste fel a Galéria termeit A tizedik kiállításra ez a szám furcsán alakult: mintegy fele az előző kiállításénak. Még ha figyelembe is vesszük, hogy 1967. elején nemcsak a kiál­lított művek, hanem az új Ga­léria megszületésének puszta ténye is vonzotta a látogató­kat, akkor sem lehetünk elé­gedettek a látogatottság alaku­lásával. 1967-ben 10 kiállítá­son 30 500 látogató fordult meg, 1968-ban 14 tárlat 35 500 látogatót vonzott __ l an keretet is biztosit ilyen jellegű alkalmaknak. Mindez néhány gondolat, amelyekkel tovább lehetne színesíteni, emelni a Galéria eddigi jó munkáját, hogy feladatának mind jobban megfeleljen. így lest az első két esztendő mér­lege, és most néhány szót ar­ról, mi várható 1069-ben'! Elsőként a francia grafikai kiá'lítást láthatják az érdeklő­dők, majd a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményéből a ma­gyar festészet néhány értékes darabja kerül közönség elé. Vendégül látja a Galéria Uitz Bélát, illetve műveit. Bor­sos Miklóst, Kokas Ignácot, Hatvani Perlusz Gyula alkotá­sait, Gádor István kerámikus művészt, lesz ipari formater­vezési kiállítás, jelentkeznek miskolci művészek, tervezik ismételten építőművészeti ki­állítás rendezését, eljönnek a Pécs környékiek, katowicei lengyel művészek, lesz fotóki­állítás magyar műemlékekről, és az V miskolci országos gra­fikai biennálé zárja majd a sort. A program gazdagnak ígér­kezik, bár igen kevés a helyi művészeknek szánt kiállítási lehetőség. Hogy ennek rrii az oka, nem tudjuk pontosan, de a Galéria feladatai közé tar­tozik a nagyvilágra történő ablaknyitáson kívül a helyi al­kotóknak fórum biztosítása is. Későbbi tervezésnél esetleg er­re is gondolni kell. A mai nappal lezárult két esztendő. Gazdag programmal kezdődik a harmadik a Mis­kolci Galériában. Benedek Miklós Konzuliáció művclődcspolilikánkról Pártmunkásaink a kultúra áramkörében M odern korunkban az ér­deklődés sokoldalúsága hétköznapi követelmény. A felvérteződés különösen je­lentős igény pártmunkásaink­nál, társadalmi vezetőinknél, A világ dolgaiban, s szűkebb ha­zánk mindennapos ügyeiben való jártasság megkönnyíti előrehaladásunkat összefoglalóképpen ez a né­hány mondat maradt meg bennem, amidőn az ünnepek előtt a pártiskolán eszmecse­rét folytattunk alapszervi párt­titkárokkal, vezetőségi tagok­kal, községi és üzemi szak- szervezeti vezetőkkel. Kultúr­politikánk mai gondjairól, idő­szerű kérdéseiről esett szó. A pártiskolások által összeállított kérdések olyan változatosak, színesek és gazdagok voltak, hogy érdemes belőlük néhány jelen' összefüggést feltárni. Mindenekelőtt: nem általá­nosítható és nem fogadható el az a gyakori megállapítás, mi­szerint pártmunkásaink nem hajlandók foglalkozni a kultu­rális élet művészetpolitikai kérdéseivel. A pártiskolai hall­gatók kérdései ugyanis olyan alaposak voltak, hogy azokból kultúrpolitikánk jelenlegi gondjait, izgalmas kérdéseit lehetett megfogalmazni, Több kérdés hangzott el a mai irodalom jelenlegi „státu­szát”, problémakörét, ábrázo­lási mélységét illetően. Ezek sorában igen jelentős volt az a Érdemes visszapillantani az egyes tárlatokra. Az országos kiállítás után 1967. márciusá­ban Barcsay Jenő volt az első vendége a Galériának, majd Koffán Károly fotoi következ­tek, ezt egy modem iparmű­vészeti kiállítás követte. Nagy sikerű volt az építészeti ka­marakiállítás, aminek viszony­lag magas látogatottsága a vá­rosfejlesztés és urbanisztika iránti megnövekedett érdek­lődéssel magyarázható. Sajná­latosan alacsony volt viszont 1967. nyarán a területi képző­művészeti kiállítás látogatott­sága, s ez tanulságul is szol­gált, hogy a legerősebb káni­kula napjai nem kedveznek a képzőművészeti tárlatoknak. Vendégül látta 67-ben a Galé­ria a kelet-szlovákiai képző­művé ~*eket. Kass János grafi­kusművészt, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. év­fordulójára rendezett doku- mentumkiáVitásnak adott he­lyet, végül az év lezárásaként itt. rendezték meg a IV. mis­kolci országos grafikai bienná- lét A 68-as esztendő — a láto­gatottságot figyelembe véve — legnaoyobb sikerének a ma­gyar karikatúrakiállítást kell tekinteni, amelyet hétezernél több néző keresett fel, tehát az évi összes látogatónak egy­ötöde. A X. országos képző- művészeti kiállítás, valamint az öt viláarész fotóművészeié című tárlat vonzott még na­gyobb érdeklődést. 5000 láto­gatót. A többi kiállítást mél­tatlanul alacsony érdeklődés kísérte. Pedig értékes dolgo­kat állítottak ki. Ficzere Lász­ló emlékkiállítása, Laborcz Ferenc szobrai, Szandní Sán­dor ánöletnlaszt’kai munkái, Bella Demeter fotoi, H^űó László festményei, Dezső Jó­zsef munkái, az- újabb építé­szeti , kamarakiállítás, nem utolsósorban a Lévay József Tudományos Könyvtár anyaga mindenképpen nagyobb érdek­lődést válthatott volna ki. Hozzátartozik ehhez a megál­lapításhoz a már említett-ta­nulság, hogy a nyári hónapok kedvezőtlenek, és még Bállá Demeter Miskolcot bemutató remek fotoi is alig váltottak ki érdeklődést, 1500-nál több ember nem jött el megnézni ölet. A tokaji művésztelep ki­állítását sajnálatosan még any- nyian sem nézték meg. A látogatottsági mérleg nem kedvező. Jóllehet, a Galéria még igen fiatal múltra tekint vissza, és talán türelmetlen­ségnek tűnik a látogatottság keveslése, azonban e türelmet­lenség inkább egészséges jel, mintsem kötekedés. Két esz­tendő alatt a Galéria már be­bizonyította, hogy képes szel­lemi felüdülést n-"'"''ani az ér­deklődőknek, hiszen nagyon sok értékes élménnyel távoz­hattak már innen a látogatók. Néhány jól sikerült tárlatlátoga- tással helyenként sikerült kö­zelebb hoznia egymáshoz a művészetet és a közönséget, és napjainkban a Galéria már Miskolc kulturális életének számottevő tényezője. Hogy formálja-e, illetve megfelelően formálja-e a képzőművészetet még idegenül fogadók ízlését, arra nehéz lenne napjainkban megnyugtató választ adni, bár az a tény, hogy jó néhány, a művészethez különösebben közel nem álló érdeklődő rend­szeresen eljön minden tárlatra, és véleményt is formál a lá­tottakról, a Galéria ízlésför- máló szerepének jelenlétéről tanúskodik. Mit lehetne tenni, hogy ja­vuljon a Galéria munkája, az eddigi színvonal emelkedjék, nagyobb legyen a vonzereje? Talán javítani kellene propa­gandáján, mert az bizony, ki­csit szegényes. Jóllehet, Mis­kolcon más kulturális intéz­mények propagandája is fej­lesztendő még, de ennek az új intézménynek feltétlenül több — jól értelmezett — reklámra van szüksége. Kívánatosnak mutatkozik a tárlatvezetések gyakoribbá tétele, esetleg min­den ünnepnapon, ha lehet, ösz- s •’ekapcsolva kis kamarakon­certtel, ha nem, anélkü’ Nagy probléma, ki vezesse a tárlat­látogatást. A helyi művészek köréből nem akad rá vállalko­zó, legalábbis nem rendszere­sen, s az adott esetek többsé­gében ez meg is magyarázha­tó. Egyéni kiállításon esetleg a bemutatkozó művész tarthat tárlatvezetési, egyébként mű­vészettörténészre, egyéb hoz­záértő emberre várna ez a fel­adat, mindez azonban személyi okokon múlik. Régi problé­mája Miskolcnak, hogy a vá­rosban nincs művészettörté­nész, aki többek között ezt a feladatot is elláthatná. Ennek ellenére jó lenne szaporítani a tárlatvezetéseket, adott eset­ben talán még a mhgnetofon-: hang is segítene a közönség és- a kiállított művek jobb kap : csolatának megteremtésében j De lehetne esetleg művész és közönség találkozókat szeri vezni, művészeti előadásokat,', diavetítéseket tartani. Bizo-i nyos, hogy az alkotó művész j széf való személyes találkozás : nak nagy a varázsa, segít aj művek könnyebb megértésé i ben, és a látogatók ízléséne' j formálásában. 1969-ben meg j születik a Galéria helyiségei : ben egy új művészklub, ez ta-j kájával kapcsolatban egészsé­ges, koncepciózus véleményük van. A kérdések többsége a krimi-dömpingre, a gitárkon­certek uralkodóvá válására, a jó és rossz vetélkedők közötti különbség megtételére vonat­kozott. Alapszervi párttitká­raink többsége nagyon is he­lyesen látja a televízió műsor­politikájának fogyatékosságait, ugyanakkor tisztában van az­zal is, hogy a különböző jelle­gű, hasznos vetélkedők, isme­retterjesztő előadások, izgal­mas riportműsorok és gazdag tv-játékok milyen lendítöleg. frissítöleg hathatnak a köz­életre, a politikai gondolkodás­mód megújítására. Jelentős kérdéscsoportnak tekintettük a képzőművészet mai helyzetére vonatkozó tu­dakozódásokat is. A kérdezők többsége az absztrakció el­uralkodásával kapcsolatos ag­gályokat fogalmazta meg-, megjelölve azt az igényt, hogy a falun, az üzemekben élő, a képzőművészeti kultúrát most ízlelgető munkás és paraszt rétegek csak a fokozatosság ré­vén juthatnak el az absztrahá- lás esetleges értékeléséig. Ve sajnos, ebben mutatkozik nép­művelésünkben a legnagyobb hiányosság; a képzőművészeti kultúra legfeljebb „önmagá­tól” terjed. A színházi kultúra fejlődé­sének egyik legnagyobb gond­ja, hogy a rádió, a televízió által „elvesztett” tömegeket milyen műsorpolitikával hív­ják vissza a zsöllyékbe. Ezért is fogalmazódott meg a párt­iskolán az a kérdés, milyen játékrendet kell kialakítania a közszinháznak, egyáltalában hogyan kell megteremteni a világon oly sokat emlegetett „népszínház” elfogadható mo­delljét. A kérdezők itt tulaj­donképpen arra gondoltak, hogy a nagy tömegeknek ját­szó színházaknak olyan mű­sorpolitikát kell kialakítaniuk, amelyek nem tesznek enged­ményeket a művészi ízlés ro­vására, ugyanakkor nem sza­kadnak el a nagy tömegek je­lenlegi érdeklődési körétől. Ä felsorolt gondolatkörök arra utalnak, hogy párt­munkásaink többsége igen élénk figyelmet tanúsít a párt művelődéspolitikája iránt, „naprakészen” figyeli kultúr­politikánk ható és ellenható té­nyezőit, s véleményt alakít ki a jelenségekről. Most már a2 lenne kívánatos, hogy a véle- ménva'akílá.son kívül ki-ki n maga posztján haló tényezővé válna. Nem fogadható el az az elv. miszerint a népművelés kizárólag a hivatott n»rnnűve- lökre, a művészet aondiai ne- dig a hivatott művészekre vo­natkozik. Ha ez így lenne, ta­gadnánk nártunknak a kultú­ra. a művészetben betöltött irányító szerepét. Természete­sen a jövőben arra lesz szük­ség. hogy az irányítás, a su- ga'mazás minden szinten meg­történlek. ígv a nártalanszer- vezetékben is Rízhshmk ben­ne. hogv a pártiskolán elhang­zott kérdések szellemében te- vékenvkedő alapszervi párt- titkárok. szakszervezeti veze­tők. oártplnpszervezeti vezető­ségi tagok képesek lesznek al­kotó módon belesz.ólni a szo­cialista kultúra ügyeibe. Párkány László KÓNYA LAJOS: Szil vesztei Feloldódik Szilveszter éjjel milliónyi magány rikoltva, bánatait a szélbe szórja bcrckcdt papirkürt-zenével. Kikényszerffeft gondtalanság konfétti-hava hull fejünkre, szén könnyelműség hajigálja cikázó szerpentin-szalagját. Zúg milliónyi cmber-arccal a Nagykörűt, áradt folyókent, s fclhörböü a szakadó fényt, amit már záporoz a hajnal. Papirsapkák úsznak az utcán, papírtrombiták kakaskodnak — tüntet a gyors esztendők ellen a meghosszabbított gyerekkor. Vessem le én is a komolyság szűk köntösét, búk iám az árba! Holnap űgvis kérdőre vonnak zord biráim, köznapi gondok. A Galéria két éve, BmmmammaeaBmmmBammmaammammmamBaaaiaBmummmammmmm meg a harmadik *£5»fi?BaB!BnKBBISÍJIt»Haai»K!3KiaBHIB!B.a«araRWBI*0*HBfflr tudakozódás, hogy a nem rea­lista irányzatok mennyiben se­gítik az emberi lélek nemese- dését, megújulását, felemelke­dését. E kérdéshez tartozik az is, hogy a modernizmus mily mértékben segítheti a szocia­lista realizmust, s hogyan té­rítheti el a valóságlátástól az olvasót. A hallgatók élénken érdeklődtek az iránt, vajon mi az oka az elmúlt néhány esz­tendő „sajátos” munkásábrázo­lásának; minek köszönhető, hogy irodalmi műveink egy részében a magyar munkás műveletlen, durva, káromkodó, részeges. A kérdések arzenál­jában igen érdekesnek bizo­nyult egy másik „pólusú” iro­dalmi törekvés bírálata; minek tulajdonítható, hogy a mai té­májú filmek főhősei zömmel az értelmiségi réteg képviselői, tudósok, orvosok, írók, mérnö­kök stb. A fenti kérdéseket párt­munkások fogalmazták meg, s egyszeri olvasásra is feltűnik, hogy tulajdonkép­pen irodalm ink lényegét érin­tik. Ebből az is kitűnik, hogy falusi, üzemi párttitkáraink, pártalapszervezeti vezetőségi tagjaink gyakran és rendsze­resen forgatják a mai magyar irodalom legfrissebb alkotásait, mert különben e „típusjelensé­geket” aligha tudták volna szóvá tenni, Hasonlóan örvendetes az is, hogy a televízió műsorpoliti­számlára, az óvoda építéséhez. Fuvaroznak, faanyagot bizto­sítanak — önköltségi áron. A szerződést Román Ferenc, a hegyközség elnöke írta alá. Szóban már megállapodtunk a tarcali kőbánya igazgatójával is, kőanyagot kapunk tőlük. Nagyon sok társadalmi munka­felajánlás is beérkezett. Az is­kolások, az óvodai szülői munkaközösség, az erdőbényei kovaföldbánya, a fogyasztási és értékesítési szövetkezet, az er­dőbényei kőbánya, a Tarcali Állami Gazdaság helyi részle­gének dolgozói mind-mind részt kérnek a munkából. A régi óvodát már bontják is, társadalmi munkával. Óva­tosan, hogy az esetleges ép téglákat, faanyagot még hasz­nosítani tudják. De társadalmi munkában ássák majd ki az új épület alapját, s általában minden földmunkát így olda­nak meg. — Egy biztos — mondja Ba­lázs Ferenc —, az ígérttek nem maradnak pusztán ígéretek Eddig minden megvalósult a gyakorlatban. S már nagyon szeretnénk az új óvodában látni gyerekeinket. Reméljük, meglesz a jövő esztendő vé­gére. Csutorás Annamária dát. Olyant, amely korszerű, szép, tágas. A töprengés eredménnyel járt — hiszen tavasszal meg­kezdődik az építkezés. A járási tanács által eredeti­leg felújításra szánt három- százezer forintot most beruhá­zásra is fordíthatják. Hatszáz­ezer forint bankhitelt kérnek a községfejlesztési alap terhé­re. Az eddigi takarékoskodás eredményeként pedig már be­szereztek 70 ezer darab téglát, faanyagot és parkettát. Elké­szíttették a tervet, megvették a telket. A már kifizetett ősz- szeg: kétszázezer forint. De még mindig kell pénz terep- rendezésre, kerítésre. Minden költséget beszámítva csaknem 1 millió háromszáz- ezer forintba kerül az új óvoda és hozzá az óvónői lakás. Mindenki (esz valamit Balázs Ferenc vastag dosz- sziét vesz elő. Ebben tartja a társadalmi hozzájárulásról szó­ló papírokat. — Együttműködési és köl­csönös támogatási szerződést kötöttünk a Kossuth hegyköz­séggel. Nyereségük 15 százalé­kát három éven keresztül át­utalják a községfejlesztésí iimiiiitmiiiilimmii iiiiiuiiiiiiiifii A hegyek közé zárt község­ben készül valami: a jövő esz­tendőben építeni kezdik az új óvodát. Mondhatnánk persze: mi van ebben érdekes, másutt is költöznek új otthonba a gyerekek. Az erdöbényeiek óvodája mégsem lesz minden­napi. Amin ö*szc")ü!l a pénz Senki előtt sem volt kétsé­ges, hogy a régi, több mint százéves épületben nem ma­radhatnak a kicsik. Vizes, ned­ves, egészségtelen és szűk is volt a több mint száz gyerek­nek. A két évvel ezelőtt fel­újításra kapott összeget pedig nem tudták hasznosítani: a fel­újítás terveinek elkészítésével megbízott tervező véleménye szerint kidobott pénz lett vol­na a ráfordítás. A gyerekeket így egyelőre — mivel a régi óvodaépületben nem marad­hattak — iskolai tantermekben helyezték el. S már ez is nagy előrelépésnek számított. — Mi pedig számolgattunk, gondolkodtunk — kezdi Balázs Ferenc, az Erdőbénye községi Tanács vb-elnöke —, hogyan is tudnánk felépíteni egy óvo­As erdőbényei eh óvodája

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom