Észak-Magyarország, 1968. november (24. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-07 / 262. szám

4 ESZA K MA G V ARORS2Ä G Csütörtök, 1968. november 7. Á felelősség és lelkiismeret filmje Julij liajzman Kortársaink eíniíí alkotásának ünnepi bemutatása A Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulóján mu­tatják be a magyar mozik Ju­li} Raj; mannák, az idősebb szovjet filmrendező generáció kiemelkedő tagjának új film­jét, a Kortársainkat. Julij Rajzman alkotóművészete — különösen az utóbbi másfél év­tizedben — egyesíti a benső­séges emberábrázolást, a ter­mészetes pátoszt és a közérde­kű problémák bátor felvetését, azok művészi megfogalmazá­sát. Űj alkotására is ezek a vonások jellemzőek. Vetítése után lehetetlenség nem gondolni a magyar film* művészet nagyszerű alkotásá­ra, a Falakra. Mint a Falak­ban Kovács András — többek között — a felelősségvállalás és a merevség helyett bizonyos ésszerű kompromisszumok kérdését fejtegeti, úgy a Kor­társainkban Julij Rajzman a kommunizmust építő ember fe­lelősségét és lelkiismereti konfliktusait vizsgálja abban a sokszoros összetettségű lég­körben, amely szinte napról napra próbára teszi az ember jellemét, magatartását, s ami­kor kommunista meggyőződé­sét követve a teremtő ember­nek vállalnia kell a számára személyileg esetleg kedvezőt­len kihatású vitát is. Ilyen vitát vállal Gubanov főmérnök, a messzi Berjozov- kán folyó gigászi építkezés ve­zetője. A film csaknem mind­végig egyetlen nagy vita, amely mindig magasabb és magasabb fokozaton hullám­zik, míg legvégül miniszteri tanácskozáson csúcsosodik ki. Érdekes, hogy a filmeken álta­lában kevésbé vonzó, műszaki -jellegűnek tűnő, szenvedélyes eszmecserék mennyire ma­gukkal tudják ragadni a né­zőt. Berjozovkán hatalmas ve­gyiüzem épül, amely a nép­gazdaság további fejlesztésé­hez szükséges caetgnt állítja majd elő a környéken gazda­gon fellelhető szénkészletből. Már megkezdődött az építke­zés, amikor kitűnik, hogy a szénből nyert caetan nem elég korszerű, főleg nem lehet majd korszerű a későbbi években, s ha a Szovjetunió e fontos ipari nyersanyagot a jövőben im­port kizárásával akarja bizto­sítani, úgy haladottabb tech­nológiát kell alkalmazni. Át kell térnie arra, hogy a caetant nyersolajból nyerjék. Ehhez természetesen új, más jellegű üzem építése, ezzel együtt a már sok-sok millió rubelt fel­emésztett berjozovkai építke­zés leállítása szükséges. Guba­nov korábbi önmagát, a ber­jozovkai építkezés szorgalma­zóját győzi le hosszas lelkitusa, sok-sok számítgatás után„ mert ' úgy érzi* félre kell tenni ko­rábbi, de már elavult jegyeket is tartalmazó elképzeléseket a haladottabbért, a jobbért ak- 1 kor is, ha ez áldozatot kíván. 1 Akár személyi hiúság legyen 1 az áldozat, akár a népgazda- 1 Ságnak olyan kára, amely ele- 1 nyészö ahhoz képest, ha a kor- . szerűtlen technológiára tovább Is milliókat költünk. Gubanov ezért támogatja az 1 idős Nyitocskin mérnök elkép- * zeléseit. Ugyanis Nyitocskin 1 dolgozta ki a caetan olajból ‘ nyerésének technológiáját. ,L Együtt harcolják meg a nem 1 könnyű utat. S mivel az alsóbb 5 szinteken sehol sem találnak 1 megértésre, igaznak hitt elkép- * zelésükkel a Minisztertanácsig 1 mennek. Olaj-alapú caetan í gyártás jó oldalait egyik vita- 2 partnerük sem tagadja, a ja- j vaslat ellenzése minden szin- 1 „Doktorrá fogadom..." Megemlékezés a műszaki egyetemen Ünnepség a Vll-es előadóban — Műszaki doktorok a gobelin előtt A Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem nyilvános egyetemi tanácsülése A miskolci Nehézipari Mű­szaki Egyetem VII-es számú előadója, a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 51. évfor­dulója tiszteletére megemléke­ző ünnepség színhelye volt. A katedra máskor oly komor tábláján szertesugárzó és „iramló” vörös drapéria tette színessé, mozgalmassá és han­gulatilag is kellemessé az ün­nepség első perceit. Dr. Zambó János Kossuth- és Állami-díjas rektor tisztelettel köszöntötte az egyetem oktatóit, hallgatóit A könyvet „tizenhárom éver felülieknek” ajánlja a kiadó S valóban, az olvasó kicsii ámuldozó kisdiáknak érzi ma­gát, nosztalgiát érez. Mert van-t annál szebb élmény, mint ami­kor az ember még friss, min­den érdekesre, szépre szomjas elmével könyvet olvas meleg szobában vagy egy hűs, árnyé­kot adó fa alatt? Nem véletle­nül idézzük ezt a képet. Sza- latnai az irodalom szépségével, az olvasás jó ízeivel ajándé­kozza meg az olvasót. Azt ad­ja, amit ígér. Irodalmunk nagyjainak a nyomát kutatja, azonban nem elégszik meg csupán a földrajzi, topográfiai helymegjelöléssel. A maga vá­lasztotta kereteken belül — né­hány oldalon — kijelöli válasz­tott írója irodalomtörténeti helyét is. Az olvasó csak ámnl (és irigykedik is kicsit), hogy ve­zetője (a könyv szerzője) meny­nyi helyen is járt, hány nagy embert ismert, milyen sok ér­dekes és szép élményt raktá­rozott el magában. Történetei olykor meghatóak, megkapóak. A vitkóci ház, ahol Reviczky Gyula született, a kis szlovák cselédlány (a költő édesanyja) alakja, a spielbergi vár dohos, föld alatti cellája, ahol Ka­zinczy raboskodott, a jeltelen sír, amit Radnótival ásattak Fotókiállítás nyílt iimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii a DIGÉP-ben IIIUIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII Az MSZBT megyei elnök­sége a Szovjetunió életéből rendezett fotókiállítást a Di­ósgyőri Gépgyárban. E kiál­lítás megnyitása (tegnap, no­vember 6-án, délelőtt 11 óra­kor) jelentette kezdetét an­nak az ünnepségsorozatnak, amellyel a gépgyári dolgo­zóik köszöntik a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom 51. évfordulóját. Az ünnepségen megjelen­tek az egyik szovjet alakulat képviselői Viktor Nadolszkij, Mihail Jakovenko és Vitalij Kraszilnih, továbbá Gácsi Miklós, a gyár vezérigazga­GEORGIJ DZSAGAROV: Q/huup. Október, bearanyoztad az erdőt, ezüsttel fedted a folyót, füstbe takartad az eget, legelőre hajtottad a nyájat, szeleidnek ezer útja támad. Lchántottad a börtönök tetőit, mezítláb futottál a palotákba, s egy nap a legelőn, egy nap a jég ezüstjén, füsttel a váltadon, Bulgáriába értél egy napon. Élvonalbeli bolgár költő, 1925-ben született. CARLOS AUGUSTO LEON: A*z etn&cb Ország, amelyhez nincs hasonló, Ország, amelynek ikerpárja van: Boldogság a neve. Soknyelvű ország, ember-anyanyelvű. Te tanítottál meg a föld nevére. Veled szomszédosak a föld égtájai. Partjaid ember-óceánok. Erőműveidben Lenin szava zúg Mi lenne a világgal nélküled? Hazátlan lenne a költő nélküled. A Béke-világ tanács aranyérmével kitüntetett, ismert venezuelai költő, 1914-ben született. tója, Mónus Antal, a nagy­üzemi pártbizottság első tit­kára, Begyik János, a KISZ nagyüzemi bizottságának tit­kára és Varga Barna, a szak- szervezeti bizottság titkára, valamint a gyáregységek és üzemek dolgozód. Az ünnepséget az MSZBT gépgyári szervezete nevében Nemes Éva nyitotta meg, maid a vasgyári általános iskola úttörő leányénekkara mozgal­mi dalokat énekelt. A kiállí­tás megnyitása alkalmából iinnpei beszédet mondott Bí­ró Péter, a Borsod megyei Lapkiadó Vállalat igazgatója* az MSZBT megyei elnökségé­nek tagja. Megemlékezett a forradalom harcairól, a Szov­jetunió félévszázados történe­téről, arról a fejlődésről* amelyet a Szovjetunió nap­jainkig elért. Az ünnepség az Intemacio- nálé hangjaival zárult, majó az étterem előcsarnokát zsú­folásig megtöltő üzemi dol­gozók megtekintették a kiál­lítást. Az első tablón a képeit előtt ezt olvashattuk: „1917: november 7-én új korszak kezdődött az emberiség tör­ténetében. A Téli Palota meg- rohamozóinak fiai ma már a világűrt ostromolják,” a len azonos talajból táplálko * zik: ki vállalja a felelőssége1 ki mondja meg az emberek j nek, az építkezésre odaköltö zött dolgozóknak, a szovjet né\ érdeklődő tömegeinek, hog'i korábban tévedtek, illetve a. akkor helyesnek vélt út mi már nem annyira egyértel műén helyes. IHDHHOP 1 Szenvedélyes, végsőkig ki­élezett viták peregnek előt­tünk, s a viták során, meg az­zal párhuzamosan Gubanov magánéletébe is bepillantva feltárul a néző előtt napjain] szovjet életének összetettsége, a sok milliárdos beruházások­ban döntő Minisztertanács gondjaitól a munkásszálláson élő leányanya problémájáig sok minden. Igen, kortársaink és gondjaik sorakoznak előt­tünk a gyorsan pergő kocká­kon. Nyitocskin mérnök — bár indulatos — alapjában ki­egyensúlyozott ember, aki csak szakmai kérdéseknél jön tűzbe. Neki talán egyetlen gondja, hogy jónak vélt szakmai el­képzeléseiért küzdjön. Guba­nov azonban nemcsak mérnök, hanem kommunista is, aki a szakmai felelősségen kívül érzi és viseli azt a felelősséget is, amellyel pártjának és egész népének tartozik. És amikor feletteseivel vitázva kell meg­védenie igazát, s kockáztatni jövő egzisztenciáját, szembe kell néznie magánéletének gondjaival, az ő elképzeléseitől eltérő életutat választó fiának, s elvált feleségének dolgaival is. Gubanov sziklaszilárd em­ber. Nem tudjuk meg a film végén sem, megnyerte-e csatá­ját, hiszen akkor búcsúzunk tőle, amikor a Minisztertanács­hoz hívatják a döntés közlése végett, de biztosak lehetünk: bármi legyen egyéni sorsa, ez az ember továbbra is har­cos, hű katonája marad a kom­munizmus építésének. Nyugati újságírók faggatják, s nekik is elmondja, hogy az embernek mindent vállalnia kell; a ko­rábbi hibákat, téves elképzelé­seket is, s mikor provokatív kérdéseket tesznek fel neki a személyi kultusz korszakáról, kifejti nézetét, amely szerint eljön az idő, amikor a szemé­lyi kultusz korát indulatok nélkül teszik majd mérlegre és bírálják. Hosszan sorolhatnánk Gu- banovon és Nyitocskinon kívül, 1 i filmben megismert szovjet 1 ;mbereket, típusokat, sorolhat- ' iánk a mai szovjet élet jelen- legeit* a nagyarányú beruhá- : :ással kapcsolatos felelős dön- ! éstöl a pletykaéhes szállodai S izobaasszonyig, vagy a társra S rá gyó munkáslányig. Az ossz- > tép valóban kortársainkat raj- < ■ólja fel, akik különböző mó- \ Ion élnek és vesznek részt egy ] lágyon bonyolult társadalom- ? ipítési folyamatban, s egészé- < >en, érdekes megvilágítású, \ nűvészi átfogalmazását kap- $ uk a mai szovjet életnek. ( A rendező a film második \ elében diktálja a sűrítettebb i empót, de a film egésze fe- > zültséggel teli. Alakjai hiteles, < gaz, élő emberek, talán csak \ gy-két kisebb epizódban ki-} ért valami kis sematikus jel- * emrajz, s itt-ott bukkan fel a < zereplők játékában korszerűt- \ sn teátralitás. Bár nagyrészt j árt térben játszódik a film, í éhány szép moszkvai képet j %y is kapunk. A szereplők kö- ( ül elsősorban a Gubanovot / átsző Igor Vlagyimirovot, aj [yitocskint formáló Nyikolaj ­Emberség és irodalomszcrcfct Szalatnai Rezső: Magyar írók nyomában Móra Könyvkiadó Plotnyikovot, valamint az el­vált feleséget megjelenítő Mak- szimovát kell kiemelnünk. A Falakra utaltunk a beveze­tőben. Igen, a Kortársaink is a mai élet támasztotta kérdé­seket fogalmazza meg bátran, közéleti felelősséggel, magas művészi szinten, s ha véglege­sen és egyértelműen nem is zárja le hősének sorsát, a né­zőt arra készteti, hogy a mozi­ból távozva tovább meditáljon, fontolgassa Gubanov és Nyi­tocskin útját, mint tette azt a Falaknál Ambrus és Benkő esetében. Benedek Miklós i hóhérai, Kosztolányi házának . helye, az esztergomi panoráma Babits kertjéből letekintve, az utcák, kávéházak, ahol József Attilával vitatkoztak, verseket olvastak — és még folytathat­nánk a sort, hiszen Szalatnai a magyar irodalom csaknem minden alakjáról tud és mond valami érdekeset, jellemzőt, öszetéveszthetetlenül egyénit. Ezt a könyvet minden 13 vagy annál több évesnek olvasnia kell, kitűnő segédkönyv peda­gógusoknak is, élvezetes olvas­mány minden irodalomszerető­nek. Horpácsi Sándor és vendégeit, név szerint is üd­vözölte Deine Lászlót, az MSZMP megyei bizottságának titkárát, Moldován Gyulát, a városi pártbizottság titkárát, Varga Gábornét, a megyei ta­nács vb-elnökhelyettesét és Tok Miklóst, a városi tanács vb-elnökhelyettesét. Ezt köve­tően dr. Kozák Imre rektor- helyettes tartott jól felépített, célratörő és érzelmeket is meg­fogó ünnepi beszédet. A hagyományokhoz híven, november 7. előnapján osztot- ■ták ki a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen a megér­demelt jutalmakat is; az idén 205 oktató és 473 egyetemi dol­gozó részesült jutalomban. Az oktatói karból 39-en részesül­tek előléptetésben. Csaknem 50-en kaptak 10 éves munkáért szolgálati érmet. Az ünnepi megemlékezés után a rektor és a dékánok tiszlségjelvényekkel az egyete­mi tanácsterembe vonultak. Itt várakoztak a műszaki doktor- jelöltek és hozzátartozóik. A nyilvános egyetemi tanácsülést, amelynek egyetlen napirendi pontja a műszaki doktoravatás volt, dr. Zambó János rektor nyitotta meg, felkérve a jelöl­teket, terjesszék doktorrá ava­tás iránti kérésüket az egyete­mi tanácsülés elé. A leendő műszaki doktorok ígyik képviselője a következő szavak kíséretében állt az jgyetemi tanács elé: „Abban a meggyőződésben, hogy eleget )ettünk azoknak a feltételek- <iek, amelyekhez a Nehézipari , Műszaki Egyetem doktori sza­bályzata a műszaki doktori cím i elnyeréséi köti, tisztelettel kér- < iüfc az egyetem tanácsát, avas- ion bennünket műszaki dok- orrá.” j Ezt követően dr. Richter i Xichárd, a bányamérnöki kar i lékánja bejelentette, hogy hét okleveles bányamérnök tett eleget azoknak a feltételeknek, amelyekhez a Nehézipari Mű­szaki Egyetem szabályzata a műszaki doktori cím elnyerését köti. A dékán javasolta, hogy az egyetem tanácsa avassa doktorrá a hét okleveles bá­nyamérnököt. Dr. Kiss Ervin, a kohómérnöki kar dékánja szintén hót okleveles mérnök sikeres műszaki disszertációjá­ról számolt be, javasolván őket a műszaki doktori cím elnye­résére. Dr. Romvári Pál, a gé­pészmérnöki kar dékánhelyet­tese hat okleveles gépészmér­nök műszaki dolctori címre ér­demes nevét terjesztette az egyetemi tanács elé. Az egyetem rektora az eskü letétele után a „műszaki dok­torrá fogadom’’ hagyományos mondattal, kézszoritással meg­pecsételve nyújtotta át a mű­szaki doktori címet tanúsító okleveleket. Hazánk új műsza­ki doktorai kézszorításra járul­tak a rektorhoz és a dékánok­hoz. A most elkészült, megka- póan impozáns Dornanovszky- gobelin megkapó miliőt bizto­sított a szertartáshoz az egye­temi tanács tagjainak hátteré­ben. A három évig készülő, Disputa című gobelin-költe­mény húsz tehetséges, nagy­szorgalmú műszaki doktor ava­tóünnepségén szolgált feleme- lően szép művészi keretül. A felavatott doktorok nevé­ben dr. Czekkel János mondott íöszönetet, hangsúlyozván, bogy hazánk új műszaki dok­torai hűek lesznek e teremben elhangzott esküjükhöz és tel­jes tudásukkal szolgálják nő- lünket, hazánk műszaki fel- ímelkedését. A szép ünnepség után a meg­jelent vendégek, a párt- és ál­ami vezetők, rokonok és is- nerősök gratuláltak a frissen ivatott műszaki doktoroknak. (P—1) ___________________

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom