Észak-Magyarország, 1968. november (24. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-03 / 259. szám

TasÄrnap. löfiR. november ?. ßSZAKMAGYAKORSZÄG > Borsod megye az őszirózsás forradalomban Fél évszázaddal el^‘ 1918. október végén mér zú­gott, kavargóit és morajlott a magyar politikai élet. A ha­laimon levők zsákutcába ju­tották, melyből kijutni már nem tudtak. A néptömegek harckészsége viszont minden eddiginél elszántabbá vált. „Rohanunk a forradalomba” — ez az Ady-idézet soha nem volt még olyan időszerű, mint ezekben a napokban. Az ese­mények logikusan vezettek a polgári demokratikus forrada­lomhoz. Ennek előkészítésében . és győzelemre juttatásában becsülettel részt vett Borsod- Abaúj-Zemplén megye dolgozó népe is. Október 24-én megalakult a fővárosban a Magyar Nemzeti Tanács, Károlyi Mihály elnök­letével. A szociáldemokraták, a függetlenségiek és a radi­kálisok vettek benne részt. Tizenkét pontos programja az azonnali békét, a független Magyarországot és a demok­ratikus átalakulást követelte. A haladó erők egységes köz­ponti szerve lett ez. Ezekben az október végi napokban, amikor a kormány összetéte­le napról napra változott (jól mutatva a hatalmon levők te­hetetlenségét és zavarát), csak a Nemzeti Tanácsnak volt te­kintélye az országban. Meg­indultak a hozzá való csat­lakozások Borsodban is. A közvélemény már nagyon érezte itt is, hogy komoly vál­tozás közeledik. Jól mutatja ezt az itteni sajtó hangja. „Azonnali békét kívánunk!” „A nép uralma következik”, „Új idők hajnalán vagyunk” — ilyen és ehhez hasonló jel­legű cikkek nap mint nap lát­tak napvilágot a borsodi és zempléni lapokban. „Az igazi demokrácia, a népjogok elis­merésének szellemében kell megindulnia az új korszak­nak” — írta október 24-én a Mlskolczi Napló. Ugyanez a lap október 27-én közölte G-rossmonn Zsigmondnak, a helyi szocialisták egyik veze­tőjének cikkét, melynek alap­vető gondolata volt: Magyar- országot ebbe a háborúba nem az önvédelem szüksége, ha­nem a kényszer hajtotta. «Október 27-én Miskolcon gyűlést tartott a haladó pol­gári radikális párt. Az össze­jövetel szervezésében és álta­lában a háború elleni agitá- eióban komoly szerepet ját­szott dr. Venetianer Jakab. A gyűlést a Koronában rendez­ek meg, Nagy Ferenc tanár elnökletével. Frank Adolf is­mertette a Nemzeti Tanács Programját, melyhez a részt­vevők lelkesedéssel csatlakoz­tak. Határozatot hoztak (a szociáldemokrata párt indít­ványára), hogy a következő napok folyamán Miskolc vá­ros polgársága a munkásság­gal együtt fog megmozdulni a békéért és a demokráciáért^ A miskolci szociáldemokra­ta párt és a helyi radikális Párt az említett közös gyűlést október 29-re hívták össze. E megmozdulásra falragaszokon hívták fel a lakosságot. „Mis­kolc város népe! Minden be­csületes embernek meg kell nyilatkoznia és támogatnia kell a Nemzeti Tanácsot!” — hirdette plakátjuk. Október 29 -én este Miskolc minden ré­széből sereglettck a munkások és haladó polgárok a város­háza elé. „ÉÍjen a Nemzeti Tanács!” „Éljen Károlyi Mi­hály!” „Éljen a világbéke!” ••Éljen a világot megváltó for­radalmi szociáldemokrácia!” —• ezek a kiáltások töltötték he az utcákat. A kellemetlen, rossz idő ellenére háromezres tömeg gyűlt össze a városháza előtt. Reisinger Ferenc, a szociál­demokraták egyik helyi veze­tője beszédében elítélte a bu­dapesti tüntetők ellen a Lánc- hídnál alkalmazott terrort. Javaslatára a népgyűlés rész­vétét fejezte ki az október 27-i események fővárosi áldozatai* hak. Grossmann Zsigmond be­szélt ezután. „Már nem lehel­nek kormányon azok, akik a háborút megindították, sem **olc, akije a aiépet anijyiszor becsapták. Olyan kormány kell, amely bírja Magyaror­szág népének bizalmát” — ál­lapította meg, lelkes helyeslés közepette. Dr. Barta Jenő, a radikálisok szónoka a szociál­demokrata lárt törekvései iránt rokonszenvét fejezte ki. Az elnöklő Dr. Namr Ferenc pedig zárszavában a közeli győzelem hirdetésével buzdí­totta a jelenlevőket. A tömeg utána impozáns felvonulást rendezett. „Forradalmi dalok lelkes ritmusai hömpölyögnek végig a Széchenyi utcán” — írta a Miskolczi Napló erről szóló riportjában. A forradalmat el5ké_ szítő szívós munka vetése október 31-én érett meg. Ezen a napon a budapesti munkások és ka­tonák megdöntötték a régi rendet. A hatalom a Nemzeti Tanács kezébe került. A pol­gári demokratikus forrada­lom győzelmének híre még aznap elterjedt az egész or­szágban. Október 31-én vala­mint a következő két nap fo­lyamán Borsod és Zemplén területén is diadalmaskodott a nagy átalakulás. „Történelmi idők vihara harsog felettünk” — írta a Miskolczi Napló október 31—i vezércikke. Ez a szám a reg­geli órákban jelent meg. Dél­ben érkezett meg a győztes pesti forradalom híre. A délu­táni órákban spontán tünteté­sekre került sor. A felvonuló munkások, diákok, katonák és értelmiségek éltették a győz­tes forradalmat, a békét, a függetlenséget és Károlyi Mi­hályt. Nemzetiszínű és vörös zászlók lobogtak városszéllé. A Miskolcon állomásozó 10-es gyalogezred is csatlakozott dé­lután a forradalomhoz. (A hazafias érzésű tisztek és hon­védek még ekkor létre is hoz­ták a katonatanácsot.) Lelkes hangulat uralkodott város­szerte a nép akaratának senki se mert útjába állni. „Miskolc népe ma nagy volt, komoly és méltó önmagához” — írta másnap joggal a Miskolczi Napló. Még október SÍ-én este a három helyi demokratikus párt megbízottai összeültek a helyi Nemzeti Tanács megala­kítása érdekében. Elnöke Dr. Szentpáli István polgármester, alelnöke Reisinger, titkárai Grossmann és dr. Barta lettek. A végrehajtó bizottságban is a helyi haladó közélet sok személyisége foglalt helyet: Schwarz Árpád, dr. Venetia­ner Jakab, dr. Nagy Ferenc, Boros Jenő, Skultéti Imre, dr. Szentmihályi Gyula, Csacsov- szky József és mások. A mis­kolci Nemzeti Tanács másnap csatlakozásra hívta fel a lakosságot „A magyar nép forradalma, útjában minden akadályt legázolva győzedel­mesen halad kitűzött célja fe­lé. A hatalom birtokában megteremti a szabad és füg­getlen Magyarországot, hogy megteremtse az ország sokat szenvedett népének a rég áhí­tott békét” — állapította meg a felhívás. November bén éf ^ gyŐr népe hatalmás megmoz­dulásban tett hitet a forrada­lom iránti hűségéről. Már a reggeli órákban megindultak a menetek a két város külön­böző pontjairól. A vasgyár dolgozói, a vasutasok, a diák­ság alkotta a legnagyobb tö­megeket. Ezek a felvonuló csoportok a főutcákon egye­sültek. Hozzájuk csatlakozott sok katona és polgári személy is. Mintegy huszonötezer em­ber vonult a Városház térre. Miskolc még soha nem látott ekkora tömeget! A Himnusz és a Marseillaise elhangzása után Reisinger mondott lelkes beszédet. Ismertette a győz­tes forradalom céljait és mél­tatta a Károlyi vezette nép­kormány megalakulását. Ha­sonló szellemben beszélt Grossmann és Chavrák László alezredes. Az ifjúság nevében Gotthilf László gimnazista szólalt fel. A 25 ezres tömeg lelkesen fogadta a határozatot, mely a népkormány és a for­radalomhoz való csatlakozást tartalmazta. „Percek, melyek máskor nyomtalanul vesztek el az idő tengerében, ma olyan esemé­nyeket nemzenek, amelyek életrekeltéséhez máskor esz­tendők hosszú százada kellett” — állapította meg a forrada­lom másnapján a Sátoraljaúj­helyen megjelenő Felsőma­gyarországi Hírlap, Ennek a városnak is nagy napja volt október 31-én. Délután sokez­res tüntető tömeg vonult végig az utcákon. Ugyanekkor a vá­rosházán a három demokra­tikus párt vezetői közös érte­kezletet tartottak. Doniján Elek függetlenségi és Fenyő Mór szociáldemokrata megbí­zott javaslatára határozatot fogadtak el, melyben lelkesen csatlakoztak a forradalomhoz. Egyúttal megalakították a helyi nemzeti tanácsot is. En­nek elnöke Dómján, alelnöke a szocialista Csuta Károly, titkára pedig Búza Béla (Bú­za Barna Károlyi-párti kép­viselő testvére) lett. Tagjaivá Fenyő Mórt, dr. Székely Al­bertet, Kertész Ödönt, dr. Fü- zesséryt, Lányi Imrét, Dome- nyik Mihályt és másokat vá­lasztották meg. November- -2*árt--.Sátoralja­újhely népe gyűlésen csatla­kozott a diadalmas forrada­lomhoz. ..Qzdon november 1-én ke­rült sör nagy megmozdulásra. Mintegy tízezer munkás vo­nult végig az utcákon, lelke­sen éltetve a forradalmat. A helyi reakció meg próbálta akadályozni az átalakulást. Az ózdi kaszinóban a tisztek tar­tottak összejövetelt, melyén a forradalommal szemben ellen­séges álláspontot foglaltak el. Gyűlésük éppen javában tar­tott, mikor a tízezres munkás­tömeg megérkezett a kaszinó elé. Természetesen ez lehetet­lenné tette az összejövetel folytatását; a régi rend hívei örülhettek, hogy épségben menekülhettek el innen. Ez­után a tömeg népgyűlést ren­dezett^ melyen a forradalom­hoz és a népkormányhoz való csatlakozást jelentették be. Or fiitaz egész mefo,e> az egész ország az őszirózsás forradalom győzel­mének. Október 31 valóban nagy változást hozott Véget vetett a háborúnak, megszün­tette a négyszázéves Habsburg- elnyomást és elindította ha­zánkat a demokratikus fejlő­dés útján. Az embereket ezek­ben a napokban szinte határ­talan bizakodás szállta meg. Ezt fejezte ki az a dal, melyet a forradalom idején szélté- ben-hosszában énekeltek: „Szabad lesz a jövő!” Dr. Merényi László a történettudományok kandidátusa Nem egy érdekes adatot tartalmaz az a jelentés, amely összefoglalja a Miskolcon dol­gozó munkásfiatalok között végzett vizsgálat eredményeit. Egyik ilyen: a miskolci üze­mekben dolgozó munkásfiata­lok í!7 százaléka még egyszer sem vett részi; szakszervezeti üdültetésben. Vitathatatlanul sok összete­vője lehet, hogy ilyen kedve­zőtlen a kép. Egyrészt az, hogy inkább már a több éve dol­gozókat részesítik kedvezmé­nyes üdülésben, s ok lehet az is, hogy a fiatalok egy része idegenkedik az egy helyhez kötött pihenéstől. De azért a mérleg nyelvét bizonyára nem ez a csoport billenti lei esny- nyire. Inkább az elosztás egye­netlensége. Pedig hát a fiatalok között is nagyon szép számmal van­nak olyanok, akik megérdem­lik a kedvezményt. Ráadásul éppen az alig néhány éve dol­gozók keresete is jóval alacso­nyabb, mint az átlagé. Költsé­gesebb pihenésre legtöbbjük­nek aligha van módjuk. Ugyanakkor pedig ők is igény­lik a pihenést, a kikapcsoló­dást K ISZ-alapszervezeteinknek — a helyi szakszervezeti bi­zottságokkal együttműködve — gondolkodniuk kell a meg­oldás módján. Már csak azért is, mert a fiatalok nemegyszer aktívan kiveszik a részüket a vállalati üdülőik, a hétvégi pi­henők építéséből. Illő tehát, hogy ők is élvezzék munkájuk gyümölcsét Az egyik ,,aránj'javítási mód” a vállalatoknál szerve­zett szakmunkásversenyek győzteseinek jutalom-üdülteté­se. De kaphatnának beutalót egy-egy nagyobb feladat vég­rehajtásában szép munká t vég­ző fiatalok is. S persze, egy differenciáltabb eloszlás is jól jönne olykor, mivel Miskolcon körülbelül 51 ezer ember dol­gozik üzemekben, s ebből ki­lencezren harminc éven alu­liak. A munkásréteg közel 20 százaléka fiatal. Miért olyan kevesen részesülnek közülük kedvezményes üdültetésben? Az arányjavítás módján, ér­dekeik jobb ér vényre juttatá­sán tömi kell a fejüket a KISZ-vezetőknek és a szak- szervezetnek is, Cs. A. Csehszlovák gyártmányú turbó-fúvó Óidon Az Ózdi Kohászati Üzemek vasolvasztóinak jobb fúvóle­vegő ellátására új turbó-fúvót, építettek. A korszerű beren­dezést a csehszlovák ipar szállította, s ugyancsak cseh­szlovák szakemberek közre­működésével szerelték fel. A negyvenmillió forintos beruhá­zás munkái már befejezés előtt állnak s a berendezés hamarosan próbaüzemei. Köszönjük, Józsi bácsi! — Nehéz már hetvenévesen a világ eseményeit úgy fi­gyelemmel kísérni, hogy annak ismeretében a pártszervezet dolgait is megnyugtatóan irányítsa az ember. Az egészsé­gem sem a régi már... és alapszervezetünk hétharmada fiatal. Közöttük tapasztaltak is vannak, fgy lesz kinek át­venni a párttitkári teendőket.. • E szavakkal kérte Dókus József, a bereti Üj Elet Tsz párttitkára a jelölő bizottságot a vezetőségválasztó taggyű­lésen, hogy tekintsen el a további jelölésétől. Valamennyien eljutunk egyszer oda, hogy át kell acmi helyünket a fiatalabbaknak, akik hasonló lendülettel ha­ladnak tovább, az általunk járhatóvá tett úton. Dókus Józsi bácsi' esetében ez mégis szokatlan lesz, hi­szen a felszabadulás óta eltelt 23 év alatt mindenütt ott volt, ahol az ő kis községe sorsáról döntöttek és nem kis része van abban, hogy ma már erős termelőszövetkezet biz­tosítja a község lakosságának a megélhetését. Józsi bácsi még ma 70 évesen is a pártnak és a községé­nek szenteli minden idejét Élettapasztalatára, tanácsaira a jövőben is számítanak, mert ahogy a taggyűlés utáni kis búcsúztatón a tsz pár+onkívüli elnöke mondotta: Józsi bá­csi mindig megtalálta a módszert a helybeli problémák megoldásához. Szép, tartalmas, eredményes életutet tett meg Dókus elv- társ. Községében hosszú éveken át őrködött a párt tiszta­sága felett és erejét nem kímélve fáradozott pártunk poli­tikájának megvalósításáért. Kívánjuk, hogy a hátralevő nyugdíjas éveit erőben, egészségben töltse családja és a köz­ség lakossága körében. Nagy Bertalan Encs Egy mesterség alkonya Vásárjárás — Kcndersnhogás — Orom és szépség Tari Jenő saj őszen tpéterf kö- télgyárlómester kopott falú, rogyadozó térdű műhelyében napfényes délelőttön is alko­nyati, szürke homály téblábol a szerszámok, a kész kötelek ós ni istrángok között. Az ala­csony épület legfőbb ura a poros csend. Itt nem tobzód­nak a színek, csak a majdnem fekete falak, szerszámok, mennyezeti gerendák és a ken­der sárgás, néha csaknem fe­hér ridegsége áll minduntalan emlékeztetőül egymás mellett. Igen, ebben a műhelyben min­den egy ősi mesterség alkonyát idézi. A mester is már csak imitt- amott dolgozik. Nem mintha ereje, vagy kedve nem volna hozzá, hanem egyszerűen nincs kikkel, s már-már nincs leinek. Hiába jár a miskolci, az ede- lényi, a szendrői, a dédestapol- csányi, a putnold és az ónodi vásárra. A kevésből is alig árul egy keveset. Mert az ol­csóbb gyári kötelet veszi 1: — s erre maga is azt mondja: természetes. A nagyobb baj az, hogy néni talál segítséget, vagy még pon­tosabban: napszámost. Pedig ehhez a munkához egy ember két keze kevés. Valakinek haj. tani kéül a gépet, miközben ő a fonalat sodorja, vagy a kötél szálait igazítja szorosan egy­máshoz. S hetekig, néha hó­napokig éppen az a valaki hi- ányzik a műhelybőL Nem találja meg mindenki a szépséget a kender suhogásá­ban, amint először makacsul akadozik, majd engedelmesen, törékenyen szétterül a gereben vékony, rugalmas vasfogad kö ­zött, s aláomlik, mint ujjaink között az aranyfényű, sasoké gyermekhaj. Nem találnak már ebben örömet — legfeljebb csak érdekességet A mester azért megérti mindezt. Megérti, hogy aim számára öröm és szépség, az a ma nemzedékének már in­kább csak kuriózum. Nem is lenne ezzel baj, ha fiatalabb lenne és így változtathatna életén. Ám hatvanévesen, űj szakmát, mesterséget keresni túl késő. A tétlenséghez vi­szont még kevés eveinek szá­ma. Sokszor szeretné még fel­kötni derekára a surcot, ölébe venni egy nyaláb kendert és a sure alsó felét felhajtva összefogni, majd tenyerében a vizes kalapposztóval — hogy ne sértse fel bőrét — fonni, fonni a vékonyabb és vasta­gabb kenderfonalakat... De a fonalak, kötelek méte­rei alig nőnek Tari Jenő mű­helyében. Letakarva nyugsza­nak, munka nélkül a szerszá­mok és az alacsony kis épület legfőbb ura a csend. Szürke homály téblábol a régen-lcész kötelek között. Kinn az élet dübörög, benn pedig egy mes­terség küszködik saját alko­nyával. - ' ’ b- P­Különféle esetek Még az olimpia előtt tör­tént. Barátomnak elromlott a rádiója. •Szófogadó ember lévén, hóna alá fogta a ké­szüléket és elzarándokolt a Gelkához, mivel többrendbeli hirdetésben arra okították, hogy ilyen esetekben oda kell fordulnia, A Gclkánál nagy meglepetés érte: a beteg ké­szülék felvételével foglalko­zó két hölgy minden vizsgá­lódás nélkül elhárította a ja­vítást, mondván, hogy a ké­szülék réginek tűnik, s ezzel a maguk, illetve a rádiók ja­vítására hivatott Gclka részé­ről letudottnak vélték az ügyet. Ügy jártak el, mintha az orvos az idős beteget mag sem vizsgálná, mondván, mi lehet még annak hátra az életéből, érdcmcs-e egyálta­lán beleavatkozni a dologba. Barátom azóta megjavíttatta készülékét más javítónál, de javasolja, hogy a Gclka vál­toztassa meg reklámját, hir­desse meg előre, hogy csak új típusú, lehetőleg hibátlan készülékeket fogad el javítás­ra. Bár az sem lenne baj. ha a munkavállalási módsze­rén javítana. Az útitárs a stadionnál szállt fel a villamosra. Azonnal megkérdezte szomszédját, hány óra lehet, mert neki fél hatkor a Tiszai pályaudvaron kell lennie halaszthatatlanul fontos ügyben. Még öt óra sem volt. A Tanácsház térig minden megállónál megkér­dezte a pontos időt. Hürnmö- gött, idegesnek látszott. Bi­zonyára valami nagyon fon­tos dolog várta a Tiszainál, A Tanácsház tér után be­szédbe elegyedett útitársai­val, közölte, hogy egy fővá­rosi vállalat kihelyezett bri­gádjában dolgozik, de most nagyon fontos dolga van ___ A ztán az Ady-hídnál leszállt. Útja egyenesen a vásárcsar­nokkal szembeni italboltba vezetett. Pedig már ugyan­csak fél halra járt az idő, amikor neki fontos dolga volt a Tiszáin ... Két óra múlva ismét az italbolt előtt vitt el az utam. Emberünk még mindig ott támaszkodott a magasított, asztalnál, s a kö­rülötte állóknak akadozó Miért olyan hevesen? Kedvezményes üdülés —Hétvégi pihenők Arányjavítás nyelvvel magyarázta, hogy siet a Tiszaira, mert ott fon­tos dolga van... * Egy hónappal ezelőtt meg­dicsértük egy jegyzetben az utasok ellátásáxxil foglalkozó vendéglátóipari intézmény egyik pincérét, mert őszin­tén megmondta a törzsven­dégnek: nem a legjobban si­került most egyik áruféleség, ne azt kérje. A vállalat levél­ben fordult szerkesztőségünk, hoz, kérve, szíveskedjünk közölni, mely napon, ponto­san, hol történt az eset, — az „erősen kifogásolható jelen­ség”, ahogyan Írják —, mert meg akarják tenni a szüksé­ges intézkedéseket. Ha az in­kriminált árucikk minőségé­nek javítását jelenti, a be­ígért intézkedés, úgy azt megtehetik közelebbi adatok ismerete nélkül is, ha pedig a pincért akarják őszinteségéért felelősségre vonni, úgy nem áll módunkban és szándé- kxinkban a mondd meg az igazat, betörik a fejed tartal­mú, hamis közmondás gya­korlati realizálásában segí­teni. (bm)

Next

/
Oldalképek
Tartalom