Észak-Magyarország, 1968. november (24. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-27 / 278. szám
gszakmagyarorszAg Szerda 1988. november 27. 3 mám 1 lillíárd 761 millió forint beruházással íj fínomioiiiermí épül Btésnüifl A Lenin Kohászati Müvek jelenlegi finomhengerműve, amelynek egyik-másik sora csaknem százéves, sem meny- nyiségi termelésével, sem választékával, sem pedig gazdaságossági vonatkozásban nem felel meg a korszerű követelményeknek. Á felhasználó ipar jobb minőségű és szélesebb választékú, aeélalapanyag ellátására, a későbbiekben pedig az ex-1 portlehetőség megteremtésére j is, új, nagy teljesítményű fi- nomhengermű építését hatá- rozták eb Az új iizem létesítésére egymllliárd hétszázhatvan- cgy millió forintot irányozlak elő, s ennek nagyobb részét az állam újfajta hitelművelet formájában bocsátja a beruházó cs fővállalkozó Lenin Kohászán Művek rendelkezésére. A folyósított kölcsön tízéves lejáratra szól, s új vonása, hogy a teljes üzembelépéstől számított öt évig a törlesztésbe bevonják a beruházás révén keletkező nyereségből képzett fejlesztési alap és amortizáció teljes összegét. A mintegy hetvenezer négyzetméter területű új üzem helyét a volt sálakhányón, az úgynevezett halnán már kijelölték, s az építést a jövő évben kezdik meg és a terv szerint 1974-ben fejezik be. A diósgyőri kohászat vezetői úgy tervezik, hogy az új üzem kikészítő és hőkezelő részlegét még ennél is előbb megépítik. hogy azt a jelenleg gyártott hengerműi termékek kezelésére, minőségük javítására is felhasználhassák. Az új fi- nomhengermü évi termelése mintegy hárommilliárd forint értékben 220 ezer tonna nemesacél lesz. amelyhez az alapanyag jelentős részét a jövőre már üzemelő új elektro- kemence szolgáltatja. A nagyszabású beruházás terveit a KGMTI már készíti és az építkezés első ütemének tervei az év végére készülnek el. A teljes tervezőmunka elvégzésére, és a különböző berendezések szállítására nemzetközi kooperációt alakítanak ki. Az ezzel kapcsolatos tárgyalások külföldi cégekkel már folyamatban vannak. Ezcrötszáz L i Imii ót er hosszú víz levezető csatorna V'. # -V Újabb lakóházak épülnek a Szcntpéteri-kapuban. (Foto: Szabados György) A Borsodnádasdi Lemezgyárban részben az építőipar, részben a lakosság jobb ellátására, valójában hiánycikkek pótlására már korábban kisebb üzemet rendeztek be a vízlevezető csatornák, az úgynevezett tetőkibúvó lemezelemek készítésére. A beruházási költség nélkül, saját erőből létrehozott melléküzem jól beváltotta a hozzá fűzött reményeket. A tavalyi ezerkétszáz helyett az idén már kétezerötszáz tonna építési áru gyártására kaptak rendelést. Ennek zömét a vízlevezető csatorna teszi ki, amely áru, ha egymás mellé raknák, az ezerötszáz kilométer hosszúságot is elérné. A melléküzem, amely új munkaerőket is foglalkoztat, egyben hasznosan szolgálja az egész gyár eredményét, mert mintegy 30—35 millió forinttal növeli az idei termelési értéket. Élni kell a lehetőségekkel A közgazdaságtan ABC-je, Hogy a feldolgozó tevékenység jövedelemnövelő hatása nagyobb, mint a kitermelő munkafolyamaté. Ezenkívül még a foglalkoztatottság növelése is a segéd- és a melléküzemágak fejlesztését sürgeti a sátoraljaújhelyi járás termelőszövetkezeteiben is. Az új gazdasági mechanizmussal kapcsolatos jogszabályok lehe- ; tövé tették a nevezett üzemágak fejlesztését. A Sátoraljaújhelyi járási Tanács azt elemezte, hogy a járás szövetkezetei hogyan élnek ezzel a lehetőséggel. A járás 38 termelőszövetkezetében 62 segéd- és 61 melléküzem tevékenykedik. Ezen üzemágak elsősorban a nagyüzemek igényelt, másodsorban a tagok szükségleteit elégítik ki. A hegyközi tsz-ek elhatározták, hogy közös vállalkozásban létrehoznak egy fafeldolgozó és parkettakészítiő üzemet. Fafeldolgozással — a sátoraljaújhelyi Játékáru és Faipari Ktsz. valamint a debreceni Mezőgazdasági Eszközöket Gyártó Ktsz megbízásából — eddig is foglalkoztak Pál- háza, Mikóháza és Pusztafalu termelőszövetkezetei, de közös vállalkozásban jövedelmezőbben működhetnének. / Harsányt példamutatás Harsány, a miskolci' járás 2000 lakosú hegyek közt elterülő községe sokat fejlődött a*z elmúlt esztendőkben. A lakosság jelentős társadalmi munkával járult hozzá a község- fejlesztéshez. Az idén például minden rendelkezésre álló forintot megkétszereztek, sót, megháromszoroztak. A tanácsnak a legtöbb községfejlesztési feladathoz csak az anyagot kellett biztosítani, a szakmunkát és a segédmunkát pedig a lakosság vállalta. Nagyon sok segítséget kapott a tanács a helyi termelőszövetkezettől is, amely az anyagszállításokat vállalta társadalmi munkában. A harsányiak az idén eddig mintegy 300 ezer forint értékű társadalmi munkával segítették községük szépítését. Az útépítéseknél például 163 ezer forint, az autóbuszváró létesítésénél és a környék terep- rendezésénél 37 ezer forint, a legelöjavitásnál 84 ezer forint a társadalmi munka értéke. Ezenkívül MHSZ-lőteret, járdákat építettek, művelődési otthont tataroztak társadalmi munkában. Jövőre a községfejlesztés során nevelői lakás építését, az elkövetkező két évben pedig az egész községet ellátó törpe vízmű létesítését tervezik. A baksakúti forrás vizét szeretnék eljuttatni gravitációs utón a község minden utcájába. Hízott ló — exportra Az Üj Muhi Termelőszövetkezet szántóterülete mindössze 650 katasztrális hold. Az ilyen kis területű gazdaságokban a legnagyobb probléma — általában — az elegendő takarmány megtermesztése. Márpedig állattenyésztés nélkül a kis gazdaságok sem tudnak magas jövedelmet biztosítani. A leginkább takarmányigényes ágazat a szarvasmarhaRendelet a reggeli- és uzsonnaárusításról A Belkereskedelmi Minisztérium utasítást adott ki, amelynek értelmében az állami és szövetkezeti cukrászdákban, eszpresszókban, kávéházakban és bisztrókban reggeli- és uzsonna- italokat kell árusítani. Mindenütt tartani kell tejet, tejeskávét, kakaót és teát. A rendelkezés értelmében Budapesten és a megye- székhelyeken — így Miskolcon is — október 1-161 ki kell elégíteni a vendégek ilyen kívánságát. Más városokban és községekben a megyei tanács vb határozza meg az időpontot, de legkésőbb a jövő év május 1- ctől mindenütt lehetővé kell tenni, hogy komplett reggelit és uzsonnát szolgáljanak ki. v Miskolcon tehát már csaknem két hónapja érvényes a fenti utasítás. Tegnap, kedden délután telefonos „uzsonnapróbát” tartottunk. Íme, az eredmény: — Halló, itt Kakukk eszpresszó. — Kérem szépen, érdeklődni szeretnék, mit lehet uzsonnázni önöknél? — Nálunk kérem, semmit. — És reggelizni? — Azt sem Nincs hűtő- szekrényünk. A jövő héten kapunk új berendezést, vitrint is, akkor mindenben rendelkezésére állunk. — Negró eszpresszó? Mit kaphatunk uzsonnára? — Nem tartunk. — Itt Pálma eszpresz- szó .. - nincs nálunk uzsonna, kérem ... reggeli sincs, ne is tessék fáradni... esetleg egy teát tudunk adni. — Itt a Kék Acél... Nincs se reggeli, se uzsonna... nem tartunk csak üdítő és szeszes italokat... — Mokka eszpresszó. — Mit kaphatnánk uzsonnára? — Tessék befáradni, van tea, tej, kakaó. — Dominó presszó... tea, kávé, kakaó kapható nálunk délután is és reggel is... mióta? Amióta a rendelkezés megjelent. Ezután, néhány cukrászdát vettünk telefonvégre. Itt már jobbak a tapasztalatok. A Capriban, Napsugárban minden megtalálható. Ügy látszik, az eszpresz- szókban nem veszik ilyen szigorúan az utasítások betartását. A rendelkezés arról is intézkedik, hogy ahol — egyértelműen községekben — a szükséges feltételek nem biztosíthatók, az elsőfokú kereskedelmi hatóság mentesítheti a boltot az utasítás betartásától. Nem hisszük, hogy Miskolc presszóiban erről lenne szó. A. I. tenyésztés általában és a sertéshizlalás. Ezért az Üj Muhi Termelőszövetkezet képtelen sok szarvasmarhát tartani és hizlalni. Kevés az abrak, de van jó ötlet. Ügy használják ki lehetőségeiket, ahogyan a legtöbb jövedelmet biztosíthatják. Az idén például hozzákezdtek a lóhizlaláshoz, öreg, kiselejtezett lovakat vásárolnak, általában alacsony áron, és velük etetik meg az abraktakarmány egy részét. Azért csak egy részét, mert ez a kis termelőszövetkezet 600 sertést is meghizlalt ebben az esztendőben. És általában: az állattenyésztésük bevétele 1 500 000 forint, hatszázezerrel több a tervezettnél. De ebben már benne van a lóhizlalás bevétele is. Ahogyan Csonka Elemér elnök mondotta: jó bolt ez a lóhizlalás. Egy szarvasmarha meghizlalásához szükséges takarmánnyal ugyanis három ló meghizlalható. Egy hízott ló súlya általában öt-hat mázsa. Igaz, hogy egy kiló lóhúsért csak 10—12 forintot fizetnek — a minőségtől függően —, de a lóhizlalás még így is igen jó üzlet, mert a hízott lovakat exportra adják el. Olaszország megveszi. Miért éppen Olaszország? Azért, mert ott nagyon szeretik a lóhúst. De a lóhúsból szérumok is készülnek, vagyis a ló egyben gyógyszergyártási alapanyag. Magyarországon is készülnek szérumok a kiselejtezett lovakból, de a lóhús nálunk ma már nem kelendő portéka. Az olaszok viszont többre becsülnek egy finom lópaprikást, mint mi a sertéssonkát, vagy a lacipecsenyét. Ezt a lehetőséget igyekszik kihasználni az Üj Muhi Termelő- szövetkezet, és lovakat hizlal exportra. A kevés takarmányból így sok a haszon, és a gazdaság is magas jövedelmet biztosít tagjainak. Persze, nemcsak a lóhizlalásból, hanem — a fiö üzemágak mellett — még több más lehetőség ügyes, okos kihasználásából. A munkaegység értéke például tavaly a prémiumokkal együtt 62 forint volt. (Az alap: 50 forint.) Az idén, az előzetes számítások szerint 55 forint lesz a munkaegység alapértéke és ezen felül a prémium. Annak végösszegét még nem tudta megmondani az elnök, csupán azt hangsúlyozta, hogy lesz annyi, mint tavaly, de inkább több, mint kevesebb. Segít a gép A Lenin Kohászati Művek nemesacél-kovácsmüvében modern autókovács manipulátort helyeztek üzembe. Az elektromos-hidraulikus működésű berendezés az üzem háromtonnás pörölyéhez szállítja a hevítőkemencéből a megmunkálásra kerülő öntecset, a pöröly alatt önműködően forgatja, előkovácsolja kézi, illetve fizikai erőkifejtés nélkül. Egy hasonló típusú gépel korábban már üzembe helyeztek, így az elpkovácsolás fáradságos munkáját most már teljesen gépi úton, s természetesen sokkal termelékenyebb és eredményesebb módon oldják meg a diósgyőri nemes- acél-kovácsműben. Műtrágyázást tanácshozás Hasznos műtrágyázási tanácskozást rendezett a napokban Sárospatakon az NDK egyik legnagyobb műtrágyagyártó vállalata és az AGRO- TRÖSZT. Walter Nagel, az erfurti Káli V. V. B. cég munkatársa A szakszerű műtrágyázás kérdései címmel, majd dr. Nagy Mihály Ferenc, a Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztérium osztályvezetője A hazai műtrágyázási kutatás új eredményei címmel tartott előadást. Az előadásokat vita követte, amelyben főleg a káliumfelhasználás előnyeiről beszéltek a felszólalók. Haszonélvező: az egész társadalom A magyar mezőgazdaság ma kereken a lakosság 30 százalékát foglalkoztatja, a nemzeti jövedelem 28 százalékát állítja elő, és megtermeli az ország ellátásához szükséges élelmiszerek 95—97 százalékát. Mivel pedig hazánkban az étkezésnek még döntő szerépe van a lakosság költségvetésében, ez azt jelenti, hogy minden második forintot mező- gazdasági eredetű cikkekre adnak ki az emberek. Ezen túl pedig ugyanez a mezőgazdaság adja össze exportunk egynegyedét, tőkés exportunk 35 százalékát. Közben pedig a mezőgazdaság a termelési célú állóalapoknak 24 százalékát használja, és a termelési célú importból csak 18 százalék erejéig részesedik. Ez a túl tömör számsor talán bizonyítja, hogy' a mezőgazdasági termelés fellendítésének érdekeltje, haszonélvezője az egész magyar társadalom. De már itt azonnal meg kell mondani, hogy ez nem jelenti az ipar „degradálását”, nem jelenti azt, hogy' mellőzhetnénk az ipar fejlesztését. Az ipar fejlesztése létfontosságú a mezőgazdaság oldaláról nézve is. Miért? Azért, mert a mezőgazdaság már rég nem „olcsó iparág”, már régen nem lehetséges a földek hozamát csupán a paraszti szorgalomra, hozzáértésre alapozva fokozni. Be- rend Iván és Csendes Béla számításai szerint hazánkban a mezőgazdaság — rossz szó, de legalább tömör — „tőkeigénye” háromszorosa a könnyűiparénak, kétszerese a gépiparénak, da még a vaskohászat tőkeigényénél is 30 százalékkal több. A mezőgazdaságot lényegesen ebből a szempontból csak az energiaipar és a bányászat múlja felül. A termeléshez egyre több beruházásra és egyre több iparcikkre van szükség. Az ipar, a népgazdaság eddig is segített. Több ma a gép a földeken, vastagabban szórjuk a műtrágyát, igény'esebb istállókban állnak a tehenek. Közgazdasági nyelven szólva ez azt jelenti, hogy' a mezőgazdasági termelés értékén belül az ipari eredetű anyagok felhasználása az 1950. évi tíz százalékról 1967-ig 37 százalékra, azaz csaknem négyszeresére növekedett. A fokozódás tendenciája pedig minden központi szándék és elhatározás szerint tovább emelkedik. Mihez is kell tehát ez a segítség, hol is tartunk ma a mezőgazdaságban ? A kenyérgabona-kérdést megoldottuk, a lakosság kenyere biztosított. A továbbiakban két fő gondot kell megoldanunk. Egyik és a kisebbik az. hogy amit megtermeltünk — főleg a zöldséget, gyümölcsöt, bort — nem tudjuk kellőképpen tárolni, hűteni, csomagolni, szállítani még a belföldi piacokra sem, a külföldiekre meg különösen nem. Vagyis ki kell építenünk a kapcsolódó és járulékos beruházások széles hálózatát. A másik gond bonyolultabb. Ügy' lehetne a legtömörebben summázni, hogy' mi a saját életszínvonalunkhoz képest sok húst fogyasztunk, de .nagyon kevés tejet, tojást, sajtot. Így egész fehérjefogyasztásunk elmarad az emberi szervezetnek szükséges színvonaltól. Van ennek egy’ olyan oldala is, hogy mi a marhahúst drágán termeljük, de viszonylag olcsón adjuk, a baromfit, tojást olcsóbban termeljük, de viszonylag drágán adjuk. Állattenyésztésünk állandó kérdőjele a takarmányellátás. Vagyis meg kellene már oldanunk egyszer a kukorica-problémát is. hogy ne a külföldről begördülő vagonoktól függjön, meghiznak-e a disznók, adnak-e tejet a tehenek. A falat végeredményben át is törhetnénk, csupán gépeken, még inkább műtrágyán múlik, hogy’ a mai 16—17 mázsa után 22—24 mázsa kukoricát termeljünk holdanként. Ha pedig már van takarmányunk, akkor az állatokat is korszerű istállókban kellene elhelyezni, a folyamatok jó részét gépesíteni és így olcsón lermelni. P ersze, egy' ötéves terv most, az új mechanizmus viszonyai között már nem oly' központosán érvényesül, mint korábban. Az anyagi eszközöknek ugyanis az állam csak egy részét vonja a saját kezébe, a többivel a termelők szabadon rendelkeznek. A vállalatok is, a tsz-ek is. Ez azt jelenti, hogy a tsz-ek nem bizonyos, hogy megveszik azokat a gépeket, amelyeket kukoncatörésro rendeltünk. Lehet hogy valami mást akarnak. Ugyanakkor pedig nem bizonyos, hogy vállalati erőből éppen a betonacél-gyártást fokozza’- majd, pedig az istállóépítésnek ez az egyik kulcskérdése. A döntés szabadságát senki nem akarja korlátozni, a terv azonban bizonyos ösztönzőket tartalmaz majd. hogy' a fejlődés ott következzék be, ahol a legkívánatosabb.
