Észak-Magyarország, 1968. november (24. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-03 / 259. szám

ESZAKMAGYAKORSZÄG Vasárnap, S96S. november S, A címbet! szereplő kérdőjel már eleve a vi­tatkozás előfutára, annak kifejezője, hogy a szerző mind a vidékiség, mind pedig e „tájék” szellemi eredményeivel kapcsolatban más vé­leményen. van, mint egyesek. Kiindulópontunk ezúttal egy film, amelynek kritikai méltatása és esztétikai megméretése lapunkban napvilágot látott már. A „Mi lesz veled Eszterke?” című filmvígjátékról van szó, amelynek alapanyaga, szemlélődés! mód­ja, a „vidékiségről” vallott nézetei elgondolko- dóba ejtettek. E film valóságmotívumaihoz természetesen tapad még más, hasonló zsá­nerű ítélkezés is, amely filmvásznon, tv-kép­ernyőn és regények, novellák lapjain látott napvilágot. Az utóbbi időben néhány műalkotás nagyon „vidékinek” ábrázolja a vidékit. Már-már tí­pussá, „modellé” válik a vidéki ember, első­sorban az értelmiségi, ha alanyok után kutat a szatírára, vígjátéki, vagy éppen drámai helyzetre vágyó író és rendező. Tévedés ne essék: a vidék valóban magában rejt sok-sok szellemi vadhajtást; a vidéken élő ember haj­lamos a világ dolgaitól történő elszakadásra, helyzeti előnytelensége is hozzásegíti a lépés- vétéshez. Azzal is tisztában vagyunk, hogy a művészet az izgalmas, a periférikus témát vi­déken jobban felleli s gondolati közege szá­mára alkalmasabbnak tartja a zártabb, a kö- rülhatároihatóbb vidéki típusokat, mint a nagyvárosiakat. Jól érzékeltük annak idején Fülöp Jánosnak A mafla című fcv-játék szer­zőjének szándékát is: a korruptság változatai­nak bemutatása s az eszem-iszom, gyáva em­bereknek gyülekezete „csak” egy vidéki resti­ben mutat jól, s „csak” e közegben „jön ki” a gogoli hatás. Annak idején Palásthy György egyik filmjében, a Ketten haltak meg-ben, afféle modern Rómeó és Júliát játszatott s mert a témához tudatlanság, makacsság és bornirt önzés kellett, mi sem természetesebb: a ren­dező e rekvizitumokért vidékre utazott. A Bü­dösvíz című filmben a bürokrácia tenyészeté­nek kinövéseit, egy szélhámos paraszti kör­nyezetben történő „aratását” kísérhetjük fi­gyelemmel s közben kénytelenek vagyunk na­gyokat nevetni a vidékiek butaságán s a vá­rosból érkezett „menő fej” ragyogó kombiná­cióin. Senkinek sem rémlett fel — a lapok számtalanszor megírták —, hogy a városi em­bert lakás- és egyéb ügyekben jóval többször „falhoz állították” és lóvá tették, mint. a hig­gadt, a megfontolt észjárású falusi embert. Benedek Katalin Ketrec című tv-játéka csak azért kerülhetett vidéki, kisvárosi kör­nyezetbe, mert a néző semmiképpen sem hitte volna el a szerzőnek, hogy egy nagyvárosban lehetséges valakit három hétig négy fal közé zártan tartani. Itt is egy konstruált tételről van szó, amelynek az értelme nem más, mint a vidéki kisszerűség hangsúlyozása, konflik­tust termő volta. Bán Róbert is jó hangulat­ban indítja a M5. lesz veled Eszterke? című filmjét, fiatalok civódásáról akar szólni kelle­mes tónusban, de menet közben „észreveszi”, hogy filmje nem elég „fajsúlyos”. Nosza, ruk­koljunk elő egy hangsúlyos társadalmi háttér­rel. Mit vagy kit is kéne megcsipkedni, hogy Jogosabb” legyen a téma? Itt vannak ezek a tunya, vidéki pedagógusok, Eszterke kollégái. Belőlük talán ki lehet sajtolni valamit Meg is jelenik századfordulói öltözetben a „kis­városi Beethoven”, a Göre Gáboros iskola- igazgató, a kisszerű tanácsi vezető, meg a többi buta, a világ dolgaitól „elmaradt” dip­lomás. így festene a mi társadalmunk az igazi ba­jok megkeresése közben? Nincs-e valami lé­nyegbevágó fáziseltolódás a valódi hibák és a felmutatott bírálatok között? S nincs-e vala­milyen topográfiai tévedés a bírálat tárgyául megválasztott helyek és emberek között? A butaság, a kisszerűség, a bürokratizmus, az embertelenség és kiskirálysá : nagyvárosok­ban s Budapesten is jelenlevő társadalmi hi­baforrás. Akadnak nagyvárosokban is gyenge összetételű, rossz szellemű tantestületek, van­nak korlátolt és bűnösen jóhiszemű, naiv em­berek s eszem-iszom nagyhangú legények, korrupt tisztviselők és vezető beosztású funk­cionáriusok. A vidéken élő embernek jobban meg kell küzdenie minden forintért, könyvért, a friss szellemi fuvallatért, mint a nagyvárosinak. Többet kell zarándokolnia a kultúra forrá­sáig, mint a művelődés sokfajta kínálatában dúskálkodó városi embernek. Az önművelés is nagyobb energiát, több időt igényel, mint a modern bérházakban élőknél. Ami pedig a sokszor, és sokak által emle­getett vidéki életforma elsekélyesedését illeti, az nem úgy igaz, ahogy az „egy kalap alá vett” stílusú és módszerű művek és munkák sugallják. Ruffy Pétertől Kristóf Attilán át Barátit Lajosig, írók és újságírók nagyon dif­ferenciáltan kezelték a „vidékiség” probléma­körét, kiemelve a nehéz és lassú léptékű fej­lődés mellett a két évtizedes mozdulást: a vi­déki termelőszövetkezeti parasztok, orvosok, pedagógusok és agronómusok ön- és faluala­kító munkásságát, támadhatatlan prófétaságát. Ezért is gyengül a vidék problémáit értő, és átélő állampolgárok szemében annak a sok fővárosi kreatúrának, alkotásnak a művészi hitele, amelyek megkerülve a valódi gondo­kat, a vidéket olyan portyázási területnek tartják, ahol a siker könnyen biztosítottnak látszik. Mert ki nem lázong az emberi buta­ság, a kisszerűség, a stupidság ellen. Termé­szetesen mindenki, de elsősorban azok, akik mindenképpen úgy vélik: nem róluk van szó. Hát akkor kikről? Az már csak magától értetődő, hogy a vidé­kiekről ... Párkány László MezőkSvesdtöS —■ Ózdig' Tizenhat kilométerre Miskolciéi A napokban keresztül „ro­hantunk” a megyén. Egyszerű, hétköznapi kíváncsiság haj­tott: hogyan élnek a szövetke­zetek a reformadta lehetősé­gekkel, milyen építéseket, szol­gáltatásokat végeznek, milyen új megoldásokat terveznek. M krobuszok és loronyhézak Mikrobusz gördül ki a Me­zőkövesdi járási Építőipari Szövetkezet udvaráról. A busz­ban munkások ülnek, akik valamelyik távoli építkezésre utaznak. — Ezek nélkül mi már nem tudunk létezni sem — mondják a szövetkezetben, és hozzáteszik: ők tulajdon­képpen autóbuszt szerettek volna, dehát ez is jobb a sem­minél. Ez a megye legnagyobb épí­tőipari szövetkezete. Több mint félezer ember tartozik ide. És itt is az a gond, mint sok más üzemben; kevés a se­gédmunkás. A mezőkövesdiek ebben az évben konstrukciós változtatá­sokat végeztek és végeznek. A kisüzemi jellegű építést nagyüzemivé alakítják át, a gépek, a járművek, a szállító- szalagok egész sorát szerezték és szerzik be. A gimnázium közelében kar­csú toronydaru nyúlik a ma­gasba. Ezen a részen 80 lakást építenek, teimészetesen magas házakat. Ebből a ktsz négyet vállalt, négy háromemeletes, 16 lakásosat. Az elsőt várha­tóan az év végére át is adják. Azt kérdezhetné valaki; kis­lakásokat nem is építenek? De igen. Negyvenet adnak át eb­ben az évben. Eredetileg 64 építtetővel egyezkedtek, de a többi — különféle okok miatt — elállt tervétől. Az OTP-től kevés hitelt kaptak, illetve a dotáció ügyére az év közepe felé lettek pontot. Bizakodnak, hogy jövőre több lesz a jelent­kező. Koníelőtöl a szmss belonkentés?g Ebben az évben sok változás történt a Sajómenti Ktsz-ben. Korábban a konfekciós terme­lés volt a „sláger”. Most, egy sor új termekkel, szolgáltatás­sal lepték meg és lepik meg a kazincbarcikaiakat. A gáz- szilikát gyár melletti egyik részlegükben már legyártották az első épületelemeket. Egy- egy elem 12 téglát helyettesít, könnyen fűrészelhető, farag­ható. Ügy tervezik, hogy vásá­rolnak egy járművet is, amely- lyel a terméket házhoz szállít­ják. Van olyan elképzelésük is, hogy összerakható elemek­ből színes betonkerítéseket gyártanak. A kísérletekre a té­len kerül ser. — Július elején megkezdte munkáját festőrészlegünk is — közölte Jebeikó István elnök. — Először csak öt ember dol­gozott, most már tizenegy is kevés. Az igényre jellemző, hogy a jövő év végéig el van­nak látva a festők megrende­léssel, munkával. Kazincbarcikán sok ember­nek van háztartási gépe. A szövetkezet erre gondolva, hű­tő- és háztartási gépszervizt hozott létre. Két hónapja lé­pett üzembe, máris annyi munkájuk van, hogy a szere­lők alig győzik. Igaz, nem a lakosságot érin­ti. de érdemes szólni az étter­mükről. Az itt dolgozó nők, különösen az anyák helyzeté­nek megkönnyítésére hozták létre. Kedves figyelmesség­ként nemcsak a dolgozók, ha­nem a dolgozók gyermekei is étkezhetnek itt. Gyár, szövette! és a on! tracia — Kislakásépítésben az idén sajnos egy kicsit vissza­estünk — közűik az Özdi Épí­tő- és Szerelőipari Ktsz-ben. Noha a csökkenésben tőlük független okok is közremű­ködnek. önkritikusan elisme­rik, hogy ők sem tettek meg mindent. Nagy panaszra nincs ok, hiszen eddig 9 lakást ad­tak át, s még egyet építenek. A ktsz ez évben szoros kap­csolatba lépett az Ózdi Kohá­szati Művekkel. Az egyik meg­bízatás szerint, a gyár dolgo­zói számára 24 lakás tatarozá­sát végezték, illetve végzik el mintegy másfél millió forint értékben. A gyár egyébként egész évre ellátja őket mun­kával, s így a múlt évben már nem volt fagyszabadság, s ez év telén is dolgozhatnak. Mi a gondjuk? Tíz-tizenkét szakmunkásra, segédmunkásra lenne szüksé­gük. És van egy nyugtalanító körülmény. A ktsz-ből „eltűn­tek” a szerelők. A verpeléti tsz Ozdon vízvezetékszerelés­sel, épületgépészettel foglalko­zik (?!), és miután rájuk nem vonatkoznak a ktsz-ben is ér­vényes kötöttségek, jobban meg tudják fizetni a szakem­bereket. És ez csöppet sincs jó ha­tással a munkamorálra. Csorba Barnabás Érdekes tervet valósítanak meg a tokaji múzeum baráti körének tagjai. Papp Miklós tanár vezetésével elhatározták, hogy a műemlék jellegű temp­lommúzeumukban — ahol gaz­dag helytörténeti kiállítás vár­ja a látogatókat — méltó em­léket állítanak a községben született vagy ott élt nevesebb személyeknek. Így a művészetet pártoló tokaji emberek összefogásával elkészíttetik — többek között — Szepsi Laczkó Máténak, az asszúbor felfedezőjének, Tolnai — Volt ebben a. községben már 1950-től egy ids könyvtár-, ami magánháznál volt elhe­lyezve, aztán hosszas hányó­dás után az iskolába került. Volt egy elavult művelődési terem is, amit nem lehetett télen kifűteni, barátságtalan külsejű, inkább taszította, mint vonzotta az embereket. A körzeti orvos rendelője meg egy bérelt szobában volt ma­gánháznál, ahova a tulajdonos még vizsgálat közben is be­járt. Lehetetlen helyzet volt a községben, semmiképpen nem lehetett ilyen körülmények között 1200 ember művelődé­sét és egészségügyi kultúráját megoldani. — így kezdi a tá­jékoztatást Korán István, a bükkaranyosi általános iskola igazgatója, egyben a községi pártszervezet titkára, Székely Viktor népművelési ügyvezető, egyben könyvtáros és műve­lődési ház igazgató, valamint Pásztor Bertalan, a községi ta­nács vb-titkára. Császár Péter Népház Beszélgetés közben járjuk a szép emeletes épületet, a ta­valy novemberben felavatott népházat, amely Császár Pé­ternek, a XVII. századi pa- rasztvezémek nevét viseli. Messziről látható a falu fölé magasodó épület, csillogva fürdik az őszi napfényben. Földszintjén korszerű postahi­vatal, a helyi pártszervezet ta­nácskozóterme, a KlSZ-szer- vezet terme (ez sajnos még üresen áll, mert felsőbb KISZ- szerveik a berendezéssel késle­kednek), orvosi rendelő és vá­ró, valamint egészségűgyi ta­nácsadó és váró kapott helyet. Az emelet a közművelődésé. Itt van a nagyon vonzó be­rendezésű könyvtárklub, egy másik nagyobb klubhelyiség, és a sokféle célt szolgáló, egy­ben a mozinak is otthont adó nagy művelődéri terem. A KISZ persze a berendezés hiánya miatt nem szorul ki a népházból, az emeleti klubban, meg a párthelyiségben min­denkor helyük van a fiatalok­nak, de ideje lenne már be­rendezni saját helyiségüket is. Roppant vonzó, impozáns ez a népház. Vajon kiknek a ré­szére épült, miként élnek vele? Bükkaranyos a térkép szerint 16 kilométerre van Miskolctól, ha meg Miskolc szélét vesszük kiindulási pont­nak, még közelebb. Mégis, részben nagyon távolinak, részben közelinek tűnik a vá­ros. Távolinak, mert a kis he­gyi község nagyon-nagyon messze van még a város mű­velődési, szociális, kereskedel­mi, kommunális lehetőségeitől, és közelinek tűnik azért, mert sokan járnak be onnan dol­Az elmúlt hét könyvújdon­ságai közül elsősorban néhány szépirodalmi műre hívnánk fel a figyelmet. A Nobel-díjas Asturias legújabb regénye, A zöld páva mellett, két kötet­ből álló Nagyvilág Antológia képviseli a modern külföldi irodalmat. Az utóbbi a Nagy­világ című lapban az elmúlt 10 év alatt megjelent legérde­kesebb 35 külföldi novellából áll. Az elhunyt kiváló költő­nek, a Tanácsköztársaság leg­nívósabb irodalmi lapja, ,a Ma Dali János prédikátornak, aki a község első női iskoláját ala­pította, és dr. Münnich Fe- percnek, a nemzetközi mun­kásmozgalom kiemelkedő har­cosának domborműves plakett­jeit. A terakolla plakettek meg­mintázására a Tokajt szerető és pártoló művészek segítsé­gét is kérték. Ennek nyomán Szendrőy Árpád miskolci mű­vész társadalmi munkában megformálta a község szülött­jének, Paulay Edének, a Nem­zeti Színház hajdani főigazga­gozni. Nagy' a város vonz­ereje. A község idősebb lako­sai a mezőgazdaságban dolgoz­nak, egyénileg gazdálkodnak, termelőszövetkezet nincs. A fiatalabbak eljárnak Miskolc­ra, Diósgyőrbe, Mályiba. Sok a kétlaki dolgozó Bükkaranyo­son, s hétköznap szinte kihalt a falu. Bár varrnak naponként hazajáró dolgozók is, meg ha­zajárnak a diákok közül is so­kan, igazi élet, igazi mozgás csak a hét végén van. Önerőből született Ezekhez az adottságokhoz kellett megteremteni a község­ben a kultúra és az egészség­ügy otthonát, figyelembe véve az eljáró dolgozókat idegen­be, a városban ért hatásokat, az ennek folytán születő igé­nyeket, s így kellett nemcsak létrehozni a népházat, hanem ehhez kellett igazítani — első­sorban á hétvégekre — a programot is. Érdemes végigtekinteni, ho­gyan született a népház. A helyi pártszervezet, községi tanács, művelődési otthon és a könyvtár javasolta, hogy egy helyen legyen minden iskolán kívüli művelődési és szociális lehetőség, együtt legyen a kul­túra, az egészségügy, és ott legyenek az embereket össze­fogó szervezetek. 1963-ban ke­rült községi tanácsülés elé az orvosi rendelő építésének gon­dolata, majd ott fogalmazódott meg az elképzelés, hogy ne- csak részmegoldás legyen, ha­nem komplett népház szüles­sék. A tanácsülés elhatározta a községfejlesztési alap tarta­lékolását, kölcsönt is kaptak a KÖFA-ra, és így 970 ezer fo­rint felett rendelkeztek. A Ha­zafias Népfront társadalmi ak­ciója keretében Plesz Antal miskolci építész készítette el a terveket, és 1967. november 7- én felavatták a Császár Péter Népházat. Háromszáz o'vasó Egy rövid esztendő termé­szetesen nem elég ahhoz, hogy a népház kihasználtságának maximumáról beszélhessünk. Tudják a bükkaranyosnak, hogy még tovább lehet fej­leszteni munkájukat, de az ed­digi kulturális tevékenység is figyelemre méltó és sok em­bert vonz a népházba. A legrendszeresebb munkát a könyvtár- végzi. Heti két hét­köznapi és egy vasárnapi nyit­va tartás mellett közel 300 ol­vasót nyert meg magának. Két és fél ezer kötete van a könyv­tárnak, tehát több mint két kötet jut egy bükkaranyosi la­kosra. A könyvtár kölcsönöz, a klubfoglalkozások idején ta­nácsadással, forrásmunkákkal nak 1963 és 1967 között irt versei jelentek meg posthumus kötetként Üljük körül az asz­talt címmel. Ugyancsak meg­jelent egy kötetben Kaffka Margit öbb regénye. Érdekes irodalomtörténeti mű jelent meg hosszú idő után újra, és ez nem más, mint az októberi polgári forradalom egyik vezéralakjának, Halvány Lajosnak, sajnos, kissé elfe­lejtett, egykor hatalmas nem­zetközi sikert aratott munka­tójának, Az ember tragédiája című dráma első rendezőjének 40 centiméter átmérőjű dom­borműves nlakettjét. A művészi alkotási a mú­zeumban helyezik el és a to­vábbi plakettek elkészítésére újabb művészbarátokat kér­tek fel. Papp IVFklós tanár szerint a község nagyjait meg­örökítő művészi plakettekből pár év alatt kis pantheont” alakítanak ki a templom- múzeum csarnokában. segít, és hanglemez-délutáno­kat tart, hogy a komoly zenét mind szélesebb körben meg- kedveltesse. A zenei nevelés igen erős oldala e kis klub- könyvtárnak, a lemezdélutáno­kon szerzői életműveket is­mertetnek, s a másfél éve fo­lyó sorozat már igen sok em­berben ültette el a zene érté­sének, élvezetének magvait. Jóllehet nem a könyvtár mun­kájához tartozik, de itt emlí­tendő meg a mintegy félszáz tagú és sok idős embert is tö­mörítő vegyeskórus, amely el­sősorban a téli időszakokban működik, de a tagjai sorából szervezett kamaraegyüttes egész éven át funkcionáló csoporttá válhat. Megemlíten­dő még a könyvtárban ritkább időközökben tartott könyvis­mertetés és diavetítés. Érde­kes, de nem kizárólag bük'k- aranyosi jelenség, hogy a könyvtár látogatói többségben fiatalok, az olvasókhoz azon­ban az időseket is hozzá keli j számítani, mert a korosabb j emberekben van még bizo- • nyos tartózkodás a könyvtárba • járástól, s olvasnivalóikat ; gyermekeikkel, unokáikkal vi- ; tetik haza. Tömöríteni kellene az erőket A községben sokféle szerve­zet foglalkozik kultúrmunká- val. Az ismeretterjesztő mun­ka a művelődési klub irányí­tása mellett folyik, de például szítjátszó, tánc és egyéb ki­sebb alkalmi művészeti cso­portok működnek a népfront­bizottság, a Vöröskereszt, a tűzoltók és más szervek irá- j nyitásával. Elvileg a művelő- ; dési klub fogja össze őket, de nem lenne haszontalan a köz­ségben egységes művészeti j csoportot létrehozni, hiszen Bükkaranyos eléggé kis község ahhoz, hogy az erőknek ilyen szétforgácsol ását ne bírja. A helyi társadalmi és egyéb szervek erőinek jó összefogása* a művelődési otthon egységes csoportjában történő tömörí­tése viszont csak hasznára vál­hatna Bükkaranyos művelő­dési életének. Bükkaranyos 16 kilométerre van Miskolctól. Sokan járnak ! onnan dolgozni a megyeszék- 1 helyre, sokan szórakozni is, ! de még többen vannak, akik a városból a kulturáltabb élet igényét viszik haza. Nekik, és a mindig otthon élőknek egy­aránt, kell pezsgőbb, naponta megújuló művelődési életet teremteni a faluban is. S erre | a Császár Péter Népház jó ke­retnek, a község párt- és mű­velődési élet vezetői pedig j igen eredményes munkálóknak bizonyulnak. ja, A tudni nem érdemes dol­gok tudománya című írás. Is­kolás gyerekek számára, de ta­lán másoknak is rendkívül í hasznos az a magyar történe­lem tanulásához szükséges se- j gédkönyv, amely Magyar tör­ténelmi kronológia címmel je­lent meg, és a legrégibb idők- ; töl 1906-ig tartalmazza nemzeti történelmű nk 1 egfon tosabb adatait. Akik idegen nyelven is ol- ; vasnak, azoknak figyelmét fel­hívjuk cmarque híres művé- ( re, a Der schivartze Obelisk- re. Peter Weiss új drámája, a Gesang von Lusitanischen Po­panz éppen úgy kapható, mint I Graham Greene híres műve, a The quiet amcrícan. Több né­met nyelvű művészettörténeti ■; album jelent meg, köztük a j washingtoni National Galerie j ismertetése 403 képpel, ame- I lyek közül 116 színes. Német nyelvű életrajz jelent meg 208 képpel Picassoról és 186 kép­pel Chagálle-ról. Ez utóbbi képei közül 46 színes. Végül még egy képes albumról szá­molhatunk be, amely régi és új mesterek számos képét tar­talmazza, a képek nagy része színes reprodukció. Gazdagodik a helytörténeti múzeum Benedek Miklós Uj művek a miskolci könyvesboltokban szerkesztőjének, Kassák Lajos­Vidékiség - szellemi zsákéin?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom