Észak-Magyarország, 1968. november (24. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-24 / 276. szám

Tssámap, 1968. november WL ÉSZAKMAGYARORSZAG 3 Kádár- Járnám b@®séd@ m Kosponti Bizottság* ülésén (Folytatás az 1. oldalról) nak és íorradalmi honvédő há­borújának, küzdelmének nagy hazai, nemzetközi és történel­mi jelentőségét. A Magyar Tanácsköztársa­ságot 1919 augusztusában a hazai ellenforradalmárok ál­tal behívott külső imperialis­ta erők, az antantcsapatok fegyveres beavatkozásával és túlerejével leverték. A proletárdiktatúra bukása után, az ellenforradalom íe- lülkerekedésével a munkásság politikai egysége megbomlott.. De élt tovább az egység gon­dolata. Évtizedek teltek el ad­dig, amíg a kommunisták és a baloldali szociáldemokraták a burzsoáziával, a reakcióval, a fasizmussal szemben harcolva, a jobboldali szociáldemokra­ták, a peyeristák bomlasztó tevékenysége ellen küzdve, 1948-ban újból egyesítettéit erőiket, helyreállíthatták a munkásosztály egységét, ismét megteremthették egységes for­radalmi pártját. Ennek kö­szönhető, hogy ma, a marxiz­mus—leninizmus alapján egyesült, egységes párt, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt vezeti népünk harcát és em­lékezhet meg saját ünnepeként az 1918-as kommunista párt­alapításról. Mártírok és hősük jelzik pártunk történelmi ú tjéé Tisztelt Központi Bizottság! Kedves elvtársak! A Tanácsköztársaság leve­résé után a brutális elnyoma­tás, a féktelen terror negyed- százados, sötét korszaka ne­hezedett pártunkra, népünkre. Mártírok és hősök sírjai jel­zik pártunk történelmi útját Sokan estek el, áldozták éle­tüket a kommunizmusért, a nép szabadságáért. 1919-ben Szamuely Tibor, Korvin Ottó, László Jenő, Kerekes Árpád és sokan mások; 1932-ben Sallai Imre és Fürst Sándor. A spa­nyol polgárháborúban sok har­costársával együtt Zalka Máté, Zsínkó Vilmos és Sebes György esett el. A második világháború éveiben Rózsa Fe­renc, Schönherz Zoltán, Kilián György, Kulich Gyula, Ságvá- ri Endre, Pataki István és a párt, a haza sok más hű fia halt hősi halált. 1956-ban, amikor ismét fegy­vert kellett fogni a munkás- hatalom és a szocializmus vé­delmében, az elesettek között Mező Imrét, Kalamár Józsefet, Kállai Évát, Biksza Miklóst, Sziklai Sándort, Asztalos Já­nost veszítettük el. Szomorúan emlékezünk azokra az elvtársainkra — Rajit Lászlóra, Szőnyi Tiborra, Szalui Andrásra, Riesz István­ra, Pálffy Györgyre, Sólyom Lászlóra és másokra —, akik életükben az eszme, a mun­kásosztály hű harcosai voltak és a személyi kultusznak es­tek áldozatul. Jelölt és jeltelen sírok szá­zaiban, ezreiben nyugszanak azok a kommunisták, harcos­társaink, akiknek azért kel­lett meghalniuk, mert haladó eszméket hirdetve küzdöttek a szocializmusért, a munkásosz­tály, a nép szabadságáért. Az áldozat nem volt hiábavaló, mert él a párt, pmzött az eszme, győzött a nép; szabad 'földön épül a szocialista Ma­gyarország! A párt soha nem adta fel a küzdelmet: dacolva Politikánk bevált A felszabadulás időpontjá­ban a negyedszázados illegali­tásba kényszerített kommunis­ta párt volt az egyetlen szer­vezett erő, amely azonnal talpra állt, programot adott az ország újjáépítésére és az egész magyar társadalom for­radalmi átalakítására. A kom­munisták vezetésével, a nép áldozatos munkája nyomán eltűntek a háborús romok, s lett magyar újjászületés. A munkásosztály hatalmá­nak, a népi demokratikus rendszer győzelmének kivívá­sát követő évek a lendületes szocialista építés évei voltak. Ugyanezen idő alatt a párt; vezetésében komoly hibák is jelentkeztek, majd hatalma­sodtak el, s növekvő mérték­ben eltorzították szocialista viszonyainkat. Ezek a súlyos hibák 1953-tól nyílt politikai válságot okoztak, s végül is a revizionista áramlat, az osz- tályellenség, a nemzetközi im­perializmus bekapcsolódása és aktív tevékenysége nyomán az 1956 októberi ellenforradal­mi felkelésbe torkolltak. Sú­lyos veszélybe került munkás- osztályunk hatalma, rendsze­rünk, népünk minden szocia­lista vívmánya. Kedves elvtársak! Az 1956. őszi súlyos hely­zetben ismét a magyar kom­munisták, újjászerveződött Pártunk mutatták meg a ki­vezető utat. Pártunk gyökere­minden elnyomással és üldöztetéssel, a legnehe­zebb időkben, a legsúly o­sabb körülmények között Is folytathatta harcát. Elmondhatjuk, hogy a párt 50 éves fennállásának egész idő­szaka alatt, az elnyomatás és a szabadság viszonyai között, békében és háborúban, min­dig, mindenhol és minden kö­rülmények között Szakadatla­nul harcolt a dolgozók min­dennapi érdekeiért és hirdet­te a kommunizmus eszméit. A Hort.hy-korszak 25 évén át a párt illegalitásban dolgo­zott. A munka folytonosságát a párt tagjainak önzetlensége, hősies áldozatkészsége bizto­sította. Az illegális kommunista párt vezette a harcot, szer­vezte a proletariátust, a sze­gényparasztság, az értelmiség legöntudatosabb képviselőit. Ä húszas évek közepén létrehoz­ta a legális Magyarországi Szocialista Munkáspártot, a féllegális szakszervezeti ellen­zéket, s a Szociáldemokrata Párt szervezeteiben és főleg a szakszervezetekben dolgozva, a baloldali szociáldemokratákkal együtt a tömegsztrájkok egész sorát szervezte meg. Üj lendületet adott a harc­nak a kommunista Internacio- nálé 7. kongresszusa nyomán hazánkban is megerősödő munkásegység, és kibontakozó népfrontinozgalom a fasiz­mussal és a háború fenyegető veszélyével szemben. Kedves elvtársak! A magyar népnek a sza­badságot a Szovjetunió hadserege, annak hősi és áldozatos hafea hozta el. Megverte és kiűzte hazánkból a végsőkig ellenálló Hitler-fa- siszta megszállókat és a velük életre-halálra szövetkezett Horthy-fasiszta magyar reak­ció erőit. Magyarország fel­szabadult, visszanyerte szuve­renitását, s népünk előtt meg­nyílt a társadalmi haladás le­hetősége. sen szakítva az előző vezetés hibáival, megszüntetve a tor­zulásokat, a munkásosztályra, a népre támaszkodva, a Szov­jetunió, a szocialista országok, a nemzetközi kommunista mozgalom támogatását élvezve vezette és vitte győzelemre a harcot. Helyreállt és megerősödött hazánkban a munkásosztály hatalma, a Magyar Népköz- társaság törvényes, szocialis­ta rendje, és rövid időn belül megteremtődött a szocializmus további építésének minden szükséges feltétele. Pártunk mindenkor a helyzet reális értékelésé­re törekszik. Közállapota­inkat nem kívánjuk ide­alizálni, mégis állíthat­juk, hogy a párt politi­kája bevált. Kedves elvtársak! Ma, amikor pártunk 50 év­vel ezelőtti megalapításává emlékezünk mi kommunisták, s velünk együtt az egész or­szág, egyben a történelmi ért tapasztalatait és tanulságait is összegezzük, s ezt is csak tel­jes nyíltsággal tehetjük. Ami­kor mai egészséges közállapo­tainkról szólunk, nem tehetjük meg, hogy ne vessünk leg­alább egy pillantást a párt, az ország 12 évvel ezelőtti hely­zetére: hogy ne mutassunk rá világosan arra, milyen úton és módon sikerült gyökeresen megváltoztatni hazánkban a helyzetet. Tizenkét évvel ezelőtt pár­tunk sem eszmeileg, sem poli­tikailag, sem szervezetileg nem volt egységes és ütőké­pes. A tömegekben nagy volt az eszmei zavar; az országban anarchikus viszonyok uralkod­tak. A párt nem talált ki elvileg semmi újat, egyszerűen visz- szatért a leninizmus forrásai­hoz és azokból merített. A pártéletben helyreállítottuk a lenini normákat, a kollektív vezetést, a demokratikus cent­ralizmust. A párt és a mun­kásosztály. a párt és a töme­gek között helyreállítottuk a Lenin állal megkövetelt, vi­szonyt, a kölcsönös bizal­mat, a mindennapi, eleven kapcsolatokat. Az ideológia, a politika, a gazdaság, a kultú­ra alapvető kérdéseinek leni­ni megközelítését választotta pártunk. Betartotta azt a sza­bályt, hogy minden kérdés el­döntéséhez sokoldalú vizsgá­lat, mérlegelés szükséges. A tömegek meggyőzéséhez fi­gyelmesség, állhatatosság és végtelen türelem keli, de ez nem lehet uszálypolitika, mert az elveket illetően alku nincs. A legjobb politika az elvi po­litika! A párt kéífroníos harcot hirdetett meg, és folytat mind a mai napig. Egyidejűleg harcolt a dogma- tizmus és a szektarianizmus, az álbaloldnliság. valamint a revizionizmus, a jobboldaliság, a reakciós osztály ellenség, az ellenforradalmi elemek ellen. A továbbiakban a párt első titkára a párt harcának né­hány főbb kérdését, s a velük kapcsolatos állásfoglalásait említette meg. Pártunk általános politi­kájának kidolgozásában sokat merítettünk a Szov­jetunió Kommunista Párt­ja történelmi jelentőségű XX. kongresszusának meg­állapításaiból, amelyek az egyes nagy jelen­tőségű tételeken túlmenően a kommunista világmozgalom minden pártját a marxizmus —leninizmus elméletének ön­álló alkalmazására, a szocia­lista gyakorlat fejlesztésére ösztönözték és ösztönzik. Ugyancsak jelentős szerepe volt pártunk politikájának ki­alakításában a kommunista és munkáspártok 1957-es és 1960-as értekezletén elfoga­dott megállapításoknak, ame­lyek megfogalmazásában pár­tunk is részt vett. Az utóbbi években széles körű vita alakult ki a pár­tok között a kommunista mozgalom és különösen a szo­cialista társadalom építésének néhány fontos kérdésében. Véleményünk szerint — mondotta Kádár János — a szocializmus eredményes épí­téséhez szükség van: szilárd munkásfiatalomra; a marxista —leninista párt vezető szere- pére: a pártban a demokrati­kus centralizmus elvének ér­vényesítésére; a termelési esz­közök köztulajdonára; a szo­cialista állam szervező szere­pére; szocialista tervgazdaság­ra; szocialista közoktatásra, kultúrára; szocialista közgon­dolkodásra; a többi szocialis­ta országgal való internacio­nalista együttműködésre. Hazánk ban kialakul óban van a szoeialiutís nemzeti egység* Központi Bizottságunk ideo­lógiánk és politikánk ezen alapkérdéseiben soha nem ha­gyott kétséget és nem túrt kétértelműséget, nyíltan hir­dette álláspontját, és gyakor­latában megfelelő megoldást keresett és talált ezekre a kér­désekre. A hatalom nálunk; munkáshatnlóWi. Az állam fő politikai alapja a munkás­paraszt szövetség. A Hazafias Népfront-mozgalom keretében szövetségi politikát folytatunk, amely társadalmilag átfogja az összes dolgozó osztályokat és rétegeket, politikailag pe­dig a kommunisták és pár- tonkívüliek szövetségét való­sítja meg a szocialista társa­dalom felépítésének céljával. Meggyőződésünk szerint hazánkban kialakulóban van a szocialista nemzeti egység, amelynek erősí­tésére törekszünk. A szocialista törvényességet betartjuk és betartatjuk. Ér­telmezésünk szerint ez azt je­lenti, hogy bún nélküli em­bert nem lehet büntetni, bún viszont nem maradhat bün­tetlenül. A törvénytisztelő állam­polgárt a törvény védi, a törvényt megszegő embert pedig a törvények előírásai­nak megfelelően felelősségre vonják- és megbüntetik. Nálunk politikai nézeteiért senkit nem üldöznek, aki azonban politikai természetű, de törvénybe ütköző, rendszer elleni bűncselekményt követ el, azt szigorúan megbünte­tik, mert a nép .legfontosabb vívmánya a szocialista társa­dalmi rend, és az sérthetetlen. A szocialista építés nagy eredményeiről már szóltam. Gondolom kell, és jogunk van szólni a munka eredményei­ről ugyanúgy, ahogy köteles­ségünk beszélni munkánk gyengéiről is. A szocialista épitőmunka eredményei való­ban nagyok, ha a múlthoz, vagy az egykori mélyponthoz, ahhoz mérjük azokat, ahonnan elindultunk. De nem kielégí­tsek a lehetőségeinkhez mér­ten. még kevésbé népünk nö­vekvő és jogos igényeihez, fel­emelő végső céljainkhoz ké­pest.. Így indokolt igény van a bürokratikus kinövések fel­számolására, a rugalmasabb ügyintézésre, a dolgozók gaz­dasági, kulturális helyzetének további javítására, szociális problémáinak gyorsabb meg­oldására. Most minden más Madat jobb megoldásának döntő láncszeme a gazdasági mun­ka hatékonyságának javítása, a gazdasági vezetés reformjá­nak megvalósítása. Reformunk lényege: a szocialista népgaz­daság tervszerű fejlesztése az irányítás rugalmasabbá tételé­vel és jelentős decentralizálá­sával, továbbá a szocialista rendszer gazdasági törvényei­nek hatékonyabb érvényesíté­se a fejlődés érdekében. A reform bevezetésének első esz­tendeje — ez most már el­mondható — bebizonyította annak alapvető helyességét. A továbbiakban ki kell bonta­koztatni jobban a gazdasági helyzetünkben meglevő, eddig nem hasznosított lehetősége­ket. Kádár János ezután az MSZMP és a kormány nem­zetközi tevékenységéről szólt. A különböző társadalmi rend­szerű országok viszonylatában változatlanul a békés egymás mellett élés hívei vagyunk — mondotta. Majd a kommunista és munkáspártok újabb nemzet­közi találkozójának összehí­vásáról szólt. Tisztelt Központi Bizottság! Kedves elvtársak! Pártunk 50 éves harcos út­ját nagy győzelmek, s időn­ként bekövetkezett balsikerek jelzik, de az egész utat figye­lembe véve, büszkén tekinthe­tünk az alapítástól eltelt 50 esztendőre. A párt a zászlót mindig tisztán és magasan tartotta. Ma, a párt megalakulásának 50. évfordulóján, tisztelettel gondolunk az alapítókra, azok­ra az elvtársakra, akik létre­hozták a pártot, győzelemre vitték a dicső Magyar Tanács- köztársaságot, azokra, akik az ellenforradalom 25 éve alatt, az illegalitásban megtartották a pártot, azokra, akik a fel- szabaduláskor, s azt követően harcoltak a hatalomért, dol­goztak az ország újjáépítésé­ért. Megbecsüléssel gondolunk azokra, akik ma dolgoz­nak a pártban, akik lerak­ták a szocialista társada­lom alapjait, s tovább épí­tik azt. Gondolunk ma azokra a ba­rátainkra is, akik nem tagjai a pártnak, de a párt szavát követve, mint jó szövetségese­ink, velünk együtt dolgoznak a szocialista társadalom teljes felépítésén, szolgálják a mun­kásosztály, a nép, a szocialista haza szent ügyét Szeretettel gondolunk a fia­tal kommunistákra, hazánk if­júságára, a jövendő, a szocia­lista Magyarország letétemé­nyeseire, azokra, akik holnap viszik tovább a zászlót! Kedves elvtársak! A Központi Bizottság tagjai között és itt ezen az ülésen a pártnak sok veterán harcosa van jelen. Tanúsíthatják, ér­demes volt küzdeni! Magasan leng a zászló, amelyet ötven évvel ezelőtt bontottak ki, amely nehéz és küzdelmes harcokban győzelemre vezette a munkásosztályt. Pártunkban megvolt és biz­ton hisszük, a jövőben is meg lesz a képesség történelmi küldetésének méltó betöltésé­re. Pártunk megalapításának 50. évfordulóján ünnepélyesen kijelentjük, hogy a magyar munkásosztály, dolgozó né­pünk, és a" nemzetközi kom­ííeresi Gyula { munista és munkásmozgalom harcosai ezután is számíthat­nak a magyar kommunistákra, a Magyar Szocialista Munkás­pártra. Pártunk szórás egy­ségben halad ezután is, nem­zetközi osztálytestvéreinkkel és tovább vezeti népünket a szocialista Magyarország meg­teremtésének útján, a népek reménysége, a kommunizmus ragyogó távlatai felé. Éljen a magyar munkásosz­tály és ‘ marxista—leninista, forradalmi pártja! Éljen a szocializmust építő magyar nép! Éljen a kommunista világ­mozgalom, a proletár nemzet­köziség ! Kádár János beszéde után hosszan zúgott az ütemes taps, majd az elnöklő Biszku Béla Hevesi Gyulánál-:, a pari régi harcosának, a Központi Bi­zottság tagjának adta meg a szót. 'clsxólatása Tisztelt Központi Bizottság! Kedves elvtársak, elvtársnők! Mély megilletődéssel élek azzal a számomra rendkívül megtisztelő lehetőséggel, hogy néhány gondolattal, visszaem­lékezéssel magam is hozzájá­rulhatok pártunk fél évszázad előtti megalakításának, a hoz- záfúződő harcoknak méltó megünnepléséhez. Ezután részletesen szólt, a Nagy Októberi Szocialista For­radalom közvetlen hatásáról. Ügy gondolom, nemcsak a magam, hanem itt jelenlevő — sajnos már kis számú — „kor­társam” nevében is beszélek, amikor megköszönöm azt a mélységes megbecsülést, amely a veteránok iránt megnyilvá­nul. (Taps.) Tisztelt elvtársak! Minde­nekelőtt emlékezem Kun Bé­lára és a vele együtt Orosz­országból hazatért forradal­már harcostársaira, akik ma­gukkal hozták azt, ami eddigi mozgalmainkból leginkább hiányzott: a pártról szóló le­nini tanítást. Majd arról szólt, hogyan kapcsolódott a párt akkori harca, és később szocialista épí­tőmunkája Szovjet-Oroszor- szághoz, a szovjet néphez. — Harcunkat az Októberi Szo­cialista Forradalom közvetlen szülöttének tekintettük; a for­radalom győzelmét, a szocia­lizmus történelmi megalapozá­sát hazánkban nem tudtuk el­képzelni a szovjet néphez fű­ződő testvéri egység és ba­rátság nélkül. Lenin, a kom­munista párt és a szovjet nép együttérzése, tóle telhető tá­mogatása volt akkor harcaink egyik legnagyobb erőforrása. Ezután megemlékezett a ha­ladó értelmiség szerepéről. Ez a szerep nemcsak úgy ér­tendő, hogy volt néhány hala­dó szellemű értelmiségi, aki kezdeményezett, vagy csatla­kozott a mozgalomhoz. A mozgalomnak magának Is ép­pen az volt egyik fő célja, hogy haladóvá tegye az értel­miségiek jelentős részét, azo­kat, akik hagyományosan ki­alakult gondolkodásmódjukkal az úri osztályokhoz tartozó­nak tekintették magukat, de munkájuknál és tényleges tár­sadalmi helyzetüknél fogva in­kább a munkásosztály mellett lett volna a helyük. Ezekben a körökben agitációnk egyik fő tétele az volt, hogy csak a szo­cializmus biztosíthatja a tudo­mány és a műszaki munka eredményeinek kizárólag az emberiség javára történő fel- használását, és így azok mű­velőinek érdemük szerinti megbecsülését. Talán nem érdektelen azt is megjegyeznem, hogy az a mód, ahogyan pártunk napjaink­ban gazdasági reformunkat előkészítette és végrehajtotta, nagyon közel áll a Tanácsköz­társaság gazdaságpolitikai, sőt egycb területeken is gyakorolt általános munkamódszeréhez. Befejezésül pedig így szólt: Engedjék meg tisztelt elvtár­sak, hogy pártunk minden tagjának, dolgozó népünknek további nagy sikereket kíván­jak szocialista hazánk építésé­ben. (Hosszan tartó nagy taps.) Hevesi Gyula felszólalása után Biszku Béla ismertette a Szovjetunió Kommunista Párt­ja Központi Bizottságának az MSZMP Központi Bizottságá­hoz küldött üdvözletét. Az elnöklő Biszku Béla ja­vaslatára ezután a Központi Bizottság egyhangúlag határo­zatot fogadott el a párt meg­alakulásának 50. évfordulója alkalmából. Biszku Béla zárta be az ülést, amelynek végén a rész­vevők elénekelték az Intema- cionéléb

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom