Észak-Magyarország, 1968. november (24. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-23 / 275. szám

S/iUiHuíil, lyoót UuVcitiuCi' w«I.

bÁZiAKMAÍji x AKuiiä^Äü

m

^«VvJÍSt\y*^S *§& ’

.

»' '''^N-•

Önnek mi a véleménye?

Hogyan kell ma helyesen értékelni a társadalmi munkát?

Szocializmust épit!^I

inunkban a közösség Iránt megnyilvánuló felelősségérzet, előrehaladásunk meggyorsítására való nemes törekvés szülte a társadalmi munka fogalmát.

Új dolog volt, s mint minden új, hosszas csiszolásra, finomításra szorult.

Ma már, ha társadalmi munkát végzünk, nem rohamozzuk meg hozzáértetlenül a földeket, hogy a gaz közül kigyomláljuk a kukoricát. A paraszt- ember sem szorul rá, hogy mi bizonygassuk neki a közösség hasznát. Ma olyan társadalmi munkát, végez — aki végez —, amihez legjobban ért, amihez leginkább kedvet érez. Mégis sok a gondunk, sok a vita, jól csináljuk-e? Nem kevés-e? Vagy talán sok is amit társadalmi úton kívánunk elvégeztetni ? Ami pedig a leglényegesebb: — hogyan fogadjuk a társadalmi munkát? Mennyire lehetünk igényesek? Bírálhatjuk-e, ha valami nem jó, ha valami nem a legjobb, amit az illetőtől elvárhatunk?

A társadalmi tevékenység hagyom változatos. Különösen jól bevált, a községfejlesztésnél. Ebbe sok minden beletartozik, a járdaépítéstől buszvá- hó építésén át az iskolák őszi nagytakarításáig minden — aminek hasznát az egész köziég népe élvezi.

Mig a fentiek egyértelműen belyénvalóak, meggondolandó: helyes-e társadalmi úton elvégeztetni olyan feladatokat, amelyekre költségvetésen belül *s mód lenne. Ezt a témát is tovább motiválja az a kérdés: trnre költik az így megtakarított forintokat? Ha további fejlesztésre, talán rendben lenne a dolog, de ez már így is, ügy is vitára ad okot.

Még inkább kérdéses az, helyes-e . társadalmi munkába kiadni olyan feladatokat, amelynek elvégzéséhez végtelen precizitás szükséges, ^melyért teljes egészében íele- össéget kell vállalnia annak, ‘ki készítette, vagy a munkát 'á.nyí tóttá.

Más, teljesen elkülönülő do- ! >g a szellemi munkában ki- ; ijtett társadalmi tevékenység. Megkívánhatjuk-e itt is, ogy valaki képességének leg- ovát adja, vagy itt jobban, könnyebben lehet alkudni?

HplmprPdf készített egy

re'merfsi munkacsoport. «unkájukat hibásan, meglehessen alacsony színvonalon Végezték el. A megbízást adó Zerv vezetője azonban ijedten ■iltakozott az ellen, hogy a hunkát bírálják, mondván: Wrsadalmi munkásokról van szó, kíméletesnek kell leírni,

mert majd máskor nem lesznek hajlandóak segíteni.

Szokatlanul furcsa érvelés. Hogyan viszonyuljunk ezek szerint ahhoz, amit. az emberek társadalmi munkával készítenek?

A falvakat járva még egyetlen tanácselnöktől sem hallottunk ilyesmit: — ne menjenek azon a járdán, mert kitörik a nyakukat. Azért olyan göröngyös, hepehupás, mert társadalmi munkával készítették ... azért van a művelődési házunkra kitéve a belépni életveszélyes feliratú tábla, mert rossz az épület statikája, bármelyik pillanatban ösz- szedőlhet. Társadalmi munkában tervezték, de meg ne írják. mert akkor hogyan készül el az orvosi rendelőnk terve? Vagy melyik üzemben intettek valaha így: — tekintsen el a gyár előtti diszkért bírálatától. Azért virít benne tök és uborka muskátli, helyett, azért olyan idomtalanok az ágyások, mert egy ifjúsági szocialista brigád készítette társadalmi munkával.

Nem, szerencsére ilyesmivel sehol sem találkoztunk. Az ellenkezőjével annál gyakrabban. Az állami és társadalmi vezetők büszkélkednek, sőt ha lehetséges még jobban büszkélkednek azokkal a dolgokkal, amelyek társadalmi munkások önzetlen, lelkes aktivitása során jöttek létre.

Ez azt jelenti, ha rosszul dolgoztak volna, nem tették yolna szóvá nekik? Semmi esetre sem. Vagy ha szóvá teszik — megsértődnek azok a kétkezi dolgozók, akik a járdalapokat rakják? Semmi esetre sem. Belátják, kijavítják a hibát. Ez természetes, mert az ember minden munkájára büszke akar lenni.

IMácLónt vannak ezzel a

Hidalt Cili szenem i élet

dolgozói? Biztosak lehetünk benne, hogy nincsenek másként. Sőt, ha lehet, a szellemi munka termékére még érzékenyebben büszke az ember. Ez az érzékenység azonban nem jelenti azt, hogy rá hivatkozva mindent el lehet fogadni. Ha ezek az emberek rájönnek, hogy azért dicsérik agyba-főbe minden mondatukat, amit társadalmi munkában leírtak, vagy elszónokoltak, hogy máskor is kérhessenek tőlük — előbb-utóbb megkeseredik a dicséret után jelentkező természetes örömérzet.

Még elgondolni is ijesztő, hogy az igénytelenség milyen sekélyes mocsarába vinné társadalmi, kulturális életünket az ehhez hasonló szemlélet, annál inkább is, mivel itt legalább annyi társadalmi munka akad. mint a községfejlesz- tésben.

Nem igaz, nem szabad, hogy igaz legyen, hogy az értelmiségiek olyan érzékeny emberek. akik a legkisebb kritikát se bírják elviselni, mert akkor azonnal leteszik a babaruhát, s kijelentik: nem játszanak többé társadalmi munkát..

illanni iro összesűrűsödött,

illetiII v II t, mennyire feszit

már ez a sok véleménykülönbségre okot adó társadalmi munka. Azt senki sem vitatja, hogy jó, hogy kell, hogy új rendszerünk immár szerves része. Nagy útvesztőben kell azonban ismét rátalálnunk egységesen a helyes útra. Félrevisz a „csak azért, hogy legyen” sematikus felfogása a társadalmi munkaszervezésnek. És itt a további kérdés: — lehetünk-e igényesek, megkövetelhetjük-e a legszebbet, a legjobbat attól, aki önszántából jó szándékból segít?

Kérdések, amelyre keressük közösen a feleletet.

i Adamovics Ilona

fi vevő khsnságára soron

Soron kívüli megrendelés futott be ez év második fél évében a Lenin Kohászati Művelthez. Az ércbányászat úgynevezett harangszelvények legyártását kérte az ‘izemtől. Jóllehet mindez nem szerepelt az LKM idei gyártási tervében, a megrendelést elfogadták. sőt már túl is vannak a munkán. A kísérleti gyártás után a finomhengerdéban lehengerelték a speciális igénynek megfelelően a rendelt 300 tonnát. A közelmúltban pedig a gyár kereskedelmi szervei útna’ indították a soron kívül legyártott terméket. .

Előtérben a vállalati érdek

A napokban értékelte Hámori Sándor, a DIGÉP műszaki igazgatója az idei FMKT- palyamúveket. Tizenhét dolgozat érkezett, be a nagyüzemi KISZ-bizottságra, amelyet egy háromtagú — a vállalat gazdasági vezetőiből álló — zsűri értékelt. Amint azt Hámori Sándor elmondotta az ünnepélyes eredményhirdetésen: a pályaművek szinte valameny- nyien érdemben foglalkoztak a vállalat előtt álló legfontosabb feladatokkal, s nem egy igen hasznos és értékes ötletet, javaslatot adtak a vállalati vezetésnek.

A fiatal mérnökök pályaművei közül egy első és egy második díjat kapott. A fiatal technikusok dolgozataiból két dolgozatot első, egyet második, kettőt pedig harmadik helyezéssel jutalmaztak.

Acélöntés az ózdi Kohászati üzemekben.

Foto: Mtzerák István

Agrártudományi előadások a sátoraljaújhelyi járásban

szerű, elméleti és gyakorlati kérdéseiről.

A harmadik továbbképzési forma a téli hónapok folyamán az úgynevezett céltanfolyamok tartása lesz. Ezeken egy-egy növény-, zöldség-, gyümölcs term osztási, továbbá állattenyésztési, vagy gépesítési témakört ölelnek fel az elhangzó előadások.

<H. j.)

Szakszervezeti munka a közalkalmazottaknál

A Közalkalmazottak Szak- szervezetének Borsod megyei Bizottsága legutóbbi ülésén

Műszak után

(Foto: Szabados)

Nemcsak oklevél!

megtárgyalta a Miskolc járási Tanács V. B. szakszervezeti bizottságának munkáját. A járás közalkalmazottai közül 247 dolgozó szakszervezeti tag, ez szinte százszázalékos szervezettséget jelent ebben a járásban. A szakszervezeti bizottság tizenegy tagja közül kilenc párttag, ami igen jó aránvnak mondható. A tanácsi dolgozóknak egyharmada dolgozik a járási tanácson, a többi a járás 38 községében. Ez nem csekély gondot jelent, hiszen a megyeszékhelyről j nem könnyű velük kapcsolatot tartan'

A szakszervezeti oizottság jelentéséből kiderül, hogy a tagság állami munkáját a feladatok végrehajtásának ellenőrzésével végzi és a felfelé, valamin! lefelé történő infor- mákisi kötelezettségének is eleget tesz. Segíti a munka anvagi és erkölcsi ösztönzésének megfelelő elvégzését Nehezen tud segíteni azonban a járási tanács vb zsúfoltságán, amelv a központi munkát je-, lentösen nehezíti. A szakmai és nolltikat oktatást jól szervezi az szb. A jelentésből ugyanekkor kitűnt, hogy lényegesen, többet tud foglalkozni a tárási tanács dolgozóinak problémáival mint a 30 elszór! községi tanácson tevékenykedők gondjaival. Ez ugyan Miskolcon is gond, mégis keresni kell a módját, hogyan lehetne ezen segíteni.

Azt az elméleti tételt és gyakorlatot egyoldalúan alkalmazva és eltúlozva, mely szerint az anyagi ösztönzés a szocializmus építésének alapvető módszere, helyenként az tapasztalható, hogy a vezetők nem apellálnak megfelelően és eléggé a dolgozók szocialista öntudatára, felelősségérzetére. Több helyen tapasztalható az is, hogy — különösen az új gazdasági mechanizmus bevezetése óta — a vezetők jélekte- lenül, bürokratikusán, szenvtelenül bánnak a dolgozókkal, ugyanakkor és ugyanott, a feladatok elvégzését mindenféle anyagi ösztönzővel „alátámasztják”, „megerősítik”. Más helyen az a divat, hogy mindenre, mindenféle faladat megvalósítására adnak jutalmat, és nem tartják szem előtt azt, hogy csak a megszokottnál, a megkövetelhetőnél több, eredményesebb munka esetén jár külön anyagi elismerés. Néhány vezető a gazdasági mechanizmus változásától várta a csodát a munka termelékenységének emelése területén, és közben elfeledkezett az öntudatos, felelősségteljes, becsületes munkáról, amelyre pedic mindig szükség lesz, akárhogyan is változik a gazdaságirányítás rendszere.

Azt szokták mondani, a legegyszerűbb dolog csak lóénzben kifejezve nv ‘becsülni, megfizetni a munkát, igyekezetei, szorgalmat. Pedig az anyagi ösztönzők egyoldalú hangsúlyozása, egyoldalú alkalmatosa a gyakorlatban több káros következménnyel jár. Arra vezethet, hogy összetévesztjük az anyagi érdekeltséget az anyagiassággal, a pénzhajhászással. Ugyanakkor, ha a megkövetelhető, a megszokott teljesítményekért, tehát mindenféle munkáért adunk jutalmat, csökken az emberek kötelesség- és felelősségérzete. Az anyagi ösztönzők egyoldalú és helytelen alkalmazása tehát szükségszerűen háttérbe szorítja az erkölcsi ösztönzést, a kötelesség- és felelősségérzetet, a szocialista öntudatot.

Ezért valljuk, hogy az anyagi érdekeltség és az erkölcsi ösztönző között szoros összefüggés, kölcsönhatás, egysed szükséges. Ezért valljuk, hogy vagy az egyik, vagy a másik egyoldalii alkalmazása káros, hiszen az egyik nem pótolhatja a másikat. \rra van tehát szükség, hogy a vezetők megtalálják a helyes arányt az anyagi érdekeltség és az erkölcsi Ösztönzők között, s ugynakkor adott esetben, helyzetben a feladattól, a körülményektől függően, hol az egyiket, hol a másikat hangsúlyozzák.

Az erkölcsi ösztönzők fontos részét képezik az egész érdekeltségi rendszernek, azonban az utóbbi időben mintha elfelejtkeztünk volna erről. Természetesen nem arról van szó, hogy még több díszes oklevelet osszunk ki. Ettől nagyobb figyelmességet várnak a dolgozók. Kitartó, rendszeres nevelő munka, vagyis igazi vezetőknek való munka. A dolgozókat most még inkább, mint eddig az üzemek, a gyárak gazdáiként kell bevonni a vezetésbe, az ellenőrzésbe, a döntésekbe.

zörej)cséré ma már megszűnőben van az a tudományos misztifikáció, amely kezdetben az új gazdaságirányítási rendszert kísérte, amikor sok vezető úgy gondolta, nem értenek •hhez az egyszerű munkásemberek Az eddigi tapasztalatok bizonyítják, hogy meg lehet és meg kell beszélni a dolgozókkal a feladatokat, érdemes meghallgatni a véleményüket, javaslatukat, Az erkölcsi ösztönzés fokozását néni a méc főbb díszes oklevél kiosztásával lehet, és kell elérni, hanem elsősorban azzal, ha a valóban mint a gyár, az üzem gazdáival,, magukkal a. dolgozókkal együtt intézüc a vezetők>az adott termelőegység dolgait, sorsé'

<>. .1.

legének megfelelő témákról szólnak. A nyitó előadást Szabó István osztályvezető tartja a Hegyköz központi fekvésű községében, Pálházán, a lejtős területeken folytatandó korszerű gazdálkodásról, majd Sárospatakon Kovács Károlyné talajtani, Cigándon pedig Ka- róczkay György sertéstenyész- tési kérdésekről számol be a szakirodalom legújabb eredményei alapján.

Ugyancsak november végén kezdődik az agrár szabadegyetem előadássorozata is. Ezen minisztériumi és kutatóintézeti szakemberek tartanak előadást a termelőszövetkezetek, az állami gazdaságok vezetői és a vezetésben dolgozó, egyetemi, főiskolai végzettségű agrárszakemberek részére a mezőgazdasági tudomány időA zempléni tájalton is befejeződött a határban a munka. Az őszi kalászosok magva mind földbe került a kapásokat betakarították, csak kukorica- és napraforgószára- kat látni még itt-ott, és egy kevés mélyszántás vár még traktorra, ekére. Így a termelőszövetkezeti tagoknak a Hegyközben, a Bodrogközben és Hegyálján jut már idejük a pihenésre, művelődésre.

A járási tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztálya tartalmas munkatervet dolgozott ki a tsz-tagok szakmai oktatására, továbbképzésére. Agrárfórum elnevezéssel, 14 előadásból álló sorozatot indít a termelőszövetkezeti üzemegység-vezetők, brigádvezetők, középkáderek számára. Az előadások november végén kezdődnek és az egyes tájak jel-