Észak-Magyarország, 1968. november (24. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-22 / 274. szám
Péntek, 19Ö8. november 28. ESZAKMAGYAUOnSZÄG 3 Dr. Bodnár Ferenc ünnepi beszéde (Folytatás az 1. oldalról) volna is — nem lehetett kiirtani. Nem lehetett megölni a magyar nép szabadságszere- tetét, a munkásosztály törekvését a felszabadulásra. Nem lehetett elpusztítani az olyan Pártunk azonban nemcsak forradalmi perspektívát adott a magyar népnek. Vezette a harcot a munkásság, a parasztság, a dolgozó értelmiség napi követeléseiért is, bátran védelmezte érdekeit. Az illegalitás nehéz viszonyai között is Az ünnepi ülés részvevőinek egy csoportja. pártot, amely az eszmééi!, a nép ügyéért mindenre kész hősöket nevel, amelyet ezer szál köt a munkásosztályhoz és a dolgozó néphez. A magyar népnek és az országos politi- ! kának egyetlen olyan kérdése sem volt a Horthy-fasizmus j évei alatt, amelyben az üldö- ' zött kommunista párt ne foglalt volna állást, amelyre ne kísérelt volna meg a magyar < nép érdekében választ adni. sztrájkokat, gyűléseket, tüntetéseket szervezett. A feledhetetlen 1930. szeptember 1-i tüntetés, az építőmunlfások nagy sztrájkmozgalma, a pécsi bányászok éhségsztrájkja az 1942-es március 15-i tűn tetés, mind-mind egy állomé sa annak a harcnak, amelyet a föld alá kényszerített kommunista párt szervezett a baloldali szociáldemokratákkal, szakszervezeti vezetőkkel. A magyar nép kivívta, megerősítette hatalmát A szüntelen, szakadatlan harc az egész nép, az egész társadalom felemelkedése érdekében folytatott küzdelem tette lehetővé, hogy miután a szovjet hadsereg szétverte a német és a magyar fasizmus erőit és 1945-ben felszabadította hazánkat, a kommunista párt a népfrontpolitikára támaszkodva, tényleges vezetűjévé vált a demokrácia, a szocializmus céljait most már visszavonhatatlanul megvalósító népünknek. Pártunk valóban csodálatra méltó, az egész világ előtt elismerten gyors és eredményes munkát végzett a romokban heverő ország helyreállításának, újjáépítésének szervezésében, irányításában. A feladat nem volt könnyű. Meg kellett küzdeni nemcsak ellenségeinkkel, hanem saját gyengeségeinkkel, tapasztalatlanságunkkal és hibáinkkal is. A Magyar Kommunista Pártnak meg kellett tanulnia milliókban számolni; el kellett sajátítania a napi politika tudományát is. Nemcsak egyszerűen újjáépítő munka volt ez, hanem ugyanakkor forradalmi jellegű átalakulás is. A magyar munkásosztály a párt vezetésével ■— szilárd szövetségben a parasztsággal, összefogva a társadalom összes haladó erőit — békés úton jutott a hatalom birtokába. S marxista—leninista módon munkálkodva, a munkásosztály két pártja erejének egyesítésével most már véglegesen megvalósíthatta a proletárdiktatúra győzelmét. Nem egészen három évtizeddel a Tanácsköztársaság, az első proletárdiktatúra leverése után, most másodszor is bebizonyosodott, hogy a munkáshatalom, a proletárdiktatúra nem egyszerűen jelszó, tudományos fogalom, hanem reális társadalmi valóság. S ha ennek realizálásában voltak is hibák, félreértések, ha a Magyar Kommunista Párt, majd az MDP vezetői követtek is el olykor politikai, gazdaságpolitikai vétségeket; ha több vonatkozásban meg is sértették a marxizmus—leni- nizmus egyes tételeit, ez semmit nem von le abból a tényből, hogy a magyar dolgozó nép kivívta, megvalósította, megerősítette a hatalmat. mékek előállításában világszerte elismert, de a mez|ő- gazdaság eredményeit tekintve is, elismert országgá változtatta Magyarországot. Olyan országgá, ahol — különösen 195G óta, a Magyar Szocialista Munkáspárt hozzáértő, átgondolt gazdasági- és társadalom- politikája következtében — évről évre növelni tudjuk az egész dolgozó társadalom életszínvonalát, jobb megélhetését. Ahol valóban elsősorban a végzett munka mennyisége és minősége alapján részesülnek a dolgozók az anyagi javakból. a nemzeti jövedelemből. A Magyar Szocialista Munkáspárt olyan politikát hirdetett meg, amely biztosítja a két osztály és a más társadalmi csoportok viszonyának alkotó együttműködését, testvéri barátságát. Ennek megvalósítása a ma és a holnap egyik folyamatos, alapvető társadalompolitikai feladata valamennyiünk, minden, kommunista számára. Pártunk megalapozott, a valóságos viszonyokat messzemenően figyelembe vevő reálpolitikát folytat; tudja, tudjuk, hogy a gazdasági mechanizmus reformja automatikusan semmit sem old meg. A reform jó megvalósításáért harcolnunk kell. A Magyar Szocialista Munkáspárt vezetői és több mint félmilliós tagságának jelentős többsége ma már érti, tudja, hogy a párt nem önmagában és önmagáért kell, hogy létezzen, hanem az egész dolgozó néppel együtt tz egéz társadalomért, közös céljaink megvalósításáért! Hűen fejezi ki ezt a célt a IX. kongresszus határozata, amidőn hangsúlyozza; „Pártunk forradalmi hivatásának megfelelően vezeti és szervezi hazánkban a szocializmus építését. Eszmeileg, politikailag egységes és töretlenül érvényesíti azt a politikai irányvonalat, amely a legutóbbi évtizedben a jobboldali opportunizmus, a revizionizmus és a dog- matizmus, a szektarianizmus elleni kétfrontos harcban ko- vácsolódott ki.” Tiszteiéi, megbecsülés az elődök emlékének Abban, hogy az elmúlt évtizedek során megszilárdítottuk a munkásosztály, a dolgozó nép hatalmát, hogy leraktuk a szocializmus alapjait, kezdeményező, meghatározó szerepük volt az 50 évvel ezelőtt harcoló, küzdő kommunistáknak, a Kommunisták Magyar- országi Pártjának. Alkotói, megalapozói mai életünknek, boldogulásunknak azok a borsodi kommunisták, munkások, veterán elvtársnak, akik ma is nyiunk boldogulásáért. S szívből köszöntjük azokat az elvtársakat, munkásokat és a közöttünk levő, megérdemelt pihenő éveiket töltő és ma is tevékenyen dolgozó kommunistákat, akik részesei voltak a félévszázados, a több évtizedes harcnak, küzdelemnek, mai eredményeinknek. ígérjük, hogy a marxizmus—le- ninizmus eszméjétől soha el nem tévelyedve, az eszmét, az elvet a szocializmus gyorsabb Népünk, nem egészen negyedszázad alatt, a felszabadulás előtti elmaradott agrárországból fejlett iparral rendelkező, számos fontos ipari, műszeripari, gépgyártási terAz ünnepi megemlékezéshez kapcsolódott a borsodi munkásmozgalom két veteránjának, Frank Miklós elvtársnak és Oszip István elvtársnak itt elmondott, nagy figyelmet keltő visszaemlékezése. Frank elvtárs mint 17 éves ifjúmunkás került az ifjúmunkás mozgalomba. Háború volt — mondotta. — Láttuk azt a nagy társadalmi igazságtalanságot, amely a dolgozó népet körülvette. Én, mint inasgyerek reggel 6 órától este 6 óráig dolgoztam, sokszor vasárnap délelőtt is, délután is. Az inasokat a kisiparosok azonban csalc házicselédnek használták, a szakmában keveset foglalkoztatták. Mint legolcsóbb házicseléd, minden házi munkát mi végeztünk el. Egyszer a kezembe került a mesterünk szaklapja, amelyben szó volt a tanulóit szakmai eredményéről és arról, hogy a szakmában hogyan fejlődünk. Láttam azt az igazságtalanságot, hogy ez mind csak papír, mert valójában nem törődött velünk senki. Ebben az időben volt a vasgyári sztrájk, kapcsolatot kerestem Groszman Zsigmond elvtárssal, és kértem, legyen segítségünkre az ifjúmunkások helyzetének javításában. Az ifjúmunkások megbízottja, egy Szikszai ne- j vezető elvtárs volt nálunk, ve^ le tárgyaltam és ígéretet kaptunk rá, hogy segítségünkre lesznek. Így ért bennünket az 1918-as, októberi őszirózsás forradalom. Ekkor ismerkedtem össze Schwarcz Miklós elvtárssal, aki orosz fogságból jött haza. Schwarcz elvtárs volt az akkor megalakult kommunista párt titkára és nagy lelkesedéssel beszélt arról, hogy Oroszországban már munkáshatalom' van. Nekem nagyon tetszett ez a beszéd, és beléptem a kommunista pártba. Ekkor kértem meg arra is, hogy hívja le Lékai János elv- j társat, a KIMSZ titkárát, hogy jöjjön el Miskolcra, és legyen segítségünkre az ifjúmunkás csoport megszervezésében. Városunkban úgy december végén, a Kossuth utca 15. szám alatt alakult meg a KIMSZ, melynek vezetőségi tagjai a következők lettek: Csanádi Árpád, Adám László, később Kertész Sándor, Simon Imre. A titkár én lettem — mondotta visszaemlékezései során Frank elvtárs. Oszip István elvtárs azon kevesek nevében köszöntötte az ünnepi pártbizottsági ülést, akik az ötven évvel ezelőtti harcosok sorából még élnek. Alapos részletességgel — mondotta — az ötven évvel ezelőtti eseményekre már nehéz visszaemlékezni, mert az öt évtized megkoptatja az emlékezőtehetséget és különösen nehéz újraidézni egyes neveket, eseteket, dátumokat, fontos momentumokat. A mi forradalmi kezdeményezéseink ösztönzői, szellemi irányítói a Szovjet-Oroszországból hazatért magyar hadifoglyok voltak, akik elmondták, hogy ott mi történik. Most is azt mondhatom, ők voltak szellemi irányítói a part , megalakításának, annak a küzdelmes harcnak, amelyről az ünnepi előadó is szólt. Nem volt hiábavaló az eltelt ötven év — mondotta Oszip István elvtárs. — Sokat küzdöttünk, harcoltunk, nélkülöztünk, de megérte. A mostani nemzedéknek csak egyet mondhatok; úgy dolgozzanak, hogy ötven év után rájuk is úgy emlékezzenek visz- sza, mint ahogy most a mi harcunkról emlékezünk. Kitüntetések átadása A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a párt megalakulásának 50. évfordulója alkalmából érdemes és eredményes munkásságuk elismeréséül a munkaérdemrend ezüst fokozata kitüntetést a következő elvtársaknak adományozta, amelyet dr. Ladányi József, a megyei tanács végrehajtó bizottságának elnöke nyújtott át; Balázs Elek, Baranyai József, Benedek József, Czima János, Dobró Béla, Dudics Gyula, Katona Kálmán, Keresztesi István, Magos János, Molnár József, Nádasi Mihály, Sebes Ernő, Simándi László, Zs. Szabó János. A kitüntetettek nevében Czima János mondott köszönetét. Az ünnepi pártbizottsági ülést Havasi Béla elvtárs zárta be, majd a két pártbizottság tagjai elénekelték az In- temacionálét. Megújlmdík a nagy múltú gyár Jármű!« ereit üzem-avatás Borsod nádasdon Üj üzemet avattak tegnap, november 21-én, csütörtökön délelőtt Borso(jnádasdi>n. A közúti járműipari program részeként több mint 95 millió forintos beruházással olyan korszerű technológiai berendezésekkel felszerelt üzemrészt hozott létre a Borsodnádasdi Lemezgyár, amely a következő évben 45 ezer garnitúra trilexet — háromrészes kerék- pántot — képes gyártani. Az avatóünnepség elnökségében helyet foglalt dr. Horgos Gyula kohó- és gépipari szülő összes közúti járművek kerekeit is. Az új üzemet korszerű épületben helyezték el, korszerű berendezésekkel látták el. és korszerű tüzelőanyag — a földgáz — szolgáltatja az energiát. A világszínvonalú termékek iránt külföldi érdeklődés is mutatkozik már. Ez azt mutatja, hogy a gyár műszaki kollektívája igen jól ol- | dotta meg azt a feladatot, amelyet a trilex gyártásával ! kapcsolatban kaptak. A nagy- i arányú közúti járműprogram A trilexgyártó gépsor. Mizerák István felvétele miniszter, Ocsenás Tibor, a vasasszakszervezet titkára, Ribánszki Róbert, a KISZ KB titkára, dr. Horváth János, a Vas- és Acélipari Egyesülés vezérigazgatója, Inokai János, a Kohó- és Gépipari Minisztérium Tervező Irodájának vezérigazgatója, valamint Soós Ottó, az Ózdi járási Pártbizottság titkára is. Az ünnepséget Gyárfás János, a Borsodnádasdi Lemezgyár gazga- tója nyitotta meg. Ezt követően dr. Horváth János tartott ünnepi beszédet. Bevezetőben ismertette a nagy múltú gyár történetét, maid elemezte azokat a problémákat, amelyek megnehezítették az új üzem létrehozását. Hangsúlyozta, hogy az új üzem az Európában ismert eljárások közül a legmagasabb színvonalon képes a háromrészes kerékpántok gyártására. A tirlexet eddig importáltuk. Az új üzem jövő évi termelésével egymillió dollár értékű behozatalt. lehet megszüntetni. A j technológiai berendezések lehetőségei megengedik, hogy a későbbiek folyamán duplájára emeljék a termelést. A trilcx- gyártás megindulásával a beruházás nem áll le, hanem megvalósítása folytatódik. Tudniillik itt fogják gyártani a jövőben a Magyarországon kémegvalósítása érdekében azonban a feladatokon túl önállóan is kísérleteznek, tevékenykednek a borsodnádasdi műszála szakemberek. A korszerű közúti járműrugók előállításának gondolatával is foglal!: óznak. Ünnepi beszédének befejező részében a vezérigazgató köszönetét mondott az új üzem létrehozóinak; a Borsodnádas- di Lemezgyár műszaki gárdájának és dolgozóinak, az Északmagyarországi Állami Építőipari Vállalatnak, a Budapesti Hajtómű- és Felvonógyárnak, a Gyár- és Gépszerelő Vállalatnak. Az avatóünnepségen felszólalt dr. Horgos Gyula kohó- és gépipari miniszter is, aki köszöntötte a régi gyár új üzemének fiatal kollektíváját, és arra kérte őket, hogy termékeiket világszínvonalú minőségben, gazdaságosan állítsák elő, mivel így lehetőség nyílik az exportra is. Ezután kitüntetéseket és elismerő okleveleket adott át azoknak, akik a kiváló munkájukkal nagyban hozzájárultak az új üzem létrehozásához. Az ünnepség után a meghívott vendégek megtekintették az új üzemet. Az avatóünnepség kultúrműsorral, illetve közös ebéddel zárult. Oravec János Egykori vöröskatonák látogatása Mozgalmas este volt szerdán a diósgyőri ifjúsági házban. Az LKM KISZ-bizottsága és a Bartók Béla Művelődési Ház együttesen látott vendégül öt egykori vöröskatonát. Karkosják Gyula, Tűzkő Géza, Koies Flórián, Gál Bertalan és Pavlánszki Lajos felett bizony már elszállt, az idő, hiszen annak idején vöröskatonaként aktív részesei voltak a forradalmi eseményeknek. Sőt, Pavlánszki Lajos bácsi tagja volt a Lenin-testörség- nek is. Az egykori vöröskatonák és a Lenin Kohászati Müvek KISZ-fiataljainak baráti beszélgetésén nemcsak a régi események elevenedtek fel: az idős emberek a mai ifjú kommunisták életéről is érdeklődtek. A fehér asztal melletti találkozót a Miklós utcai Általános Iskola úttörői tették színesebbé: verssel köszöntötték a régi harcok részvevőit. A találkozón két határőr elvtárs is köszöntötte az öt volt vöröska tanát. Úttörők köszöntik a veteránokat. Szabados György felvételei Frank Miklós és Oszip István elvtársak visszaemlékezései itt vannak közöttünk és azok is, akik már nem érhet tik meg az első, valóban kommunist' párt, a KMP megalakulásán." félévszázados évfordulója Tisztelettel adózunk azok en lékének, akik már nincsene' nem lehetnek közöttünk. Azo! nak, akik életüket, vérüket egészségüket áldozták a marxizmus—leninizmus eszméjének győzelméért, mindany1 építése, a munkáshatalom, a 'olgozó nép hatalmának erö- ödése érdekében, a köve Idényeknek megfelelően to- bbfejlesztve dolgozunk, hatolunk a szocialista, a kont- uinista társadalom megvaló- í fásáért! — mondotta nagy tapssal fogadott ünnepi beszé- j de végén dr. Bodnár Ferenc I elvtárs.
