Észak-Magyarország, 1968. november (24. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-22 / 274. szám

Péntek, 19Ö8. november 28. ESZAKMAGYAUOnSZÄG 3 Dr. Bodnár Ferenc ünnepi beszéde (Folytatás az 1. oldalról) volna is — nem lehetett kiir­tani. Nem lehetett megölni a magyar nép szabadságszere- tetét, a munkásosztály törek­vését a felszabadulásra. Nem lehetett elpusztítani az olyan Pártunk azonban nemcsak forradalmi perspektívát adott a magyar népnek. Vezette a harcot a munkásság, a paraszt­ság, a dolgozó értelmiség napi követeléseiért is, bátran vé­delmezte érdekeit. Az illega­litás nehéz viszonyai között is Az ünnepi ülés részvevőinek egy csoportja. pártot, amely az eszmééi!, a nép ügyéért mindenre kész hősöket nevel, amelyet ezer szál köt a munkásosztályhoz és a dolgozó néphez. A magyar népnek és az országos politi- ! kának egyetlen olyan kérdése sem volt a Horthy-fasizmus j évei alatt, amelyben az üldö- ' zött kommunista párt ne fog­lalt volna állást, amelyre ne kísérelt volna meg a magyar < nép érdekében választ adni. sztrájkokat, gyűléseket, tünte­téseket szervezett. A feledhe­tetlen 1930. szeptember 1-i tüntetés, az építőmunlfások nagy sztrájkmozgalma, a pé­csi bányászok éhségsztrájkja az 1942-es március 15-i tűn tetés, mind-mind egy állomé sa annak a harcnak, amelyet a föld alá kényszerített kom­munista párt szervezett a bal­oldali szociáldemokratákkal, szakszervezeti vezetőkkel. A magyar nép kivívta, megerősítette hatalmát A szüntelen, szakadatlan harc az egész nép, az egész társadalom felemelkedése ér­dekében folytatott küzdelem tette lehetővé, hogy miután a szovjet hadsereg szétverte a német és a magyar fasizmus erőit és 1945-ben felszabadí­totta hazánkat, a kommunista párt a népfrontpolitikára tá­maszkodva, tényleges vezetű­jévé vált a demokrácia, a szo­cializmus céljait most már visszavonhatatlanul megvaló­sító népünknek. Pártunk va­lóban csodálatra méltó, az egész világ előtt elismerten gyors és eredményes munkát végzett a romokban heverő ország helyreállításának, újjá­építésének szervezésében, irá­nyításában. A feladat nem volt könnyű. Meg kellett küzdeni nemcsak ellenségeinkkel, ha­nem saját gyengeségeinkkel, tapasztalatlanságunkkal és hi­báinkkal is. A Magyar Kom­munista Pártnak meg kellett tanulnia milliókban számolni; el kellett sajátítania a napi politika tudományát is. Nem­csak egyszerűen újjáépítő munka volt ez, hanem ugyan­akkor forradalmi jellegű át­alakulás is. A magyar mun­kásosztály a párt vezetésével ■— szilárd szövetségben a pa­rasztsággal, összefogva a tár­sadalom összes haladó erőit — békés úton jutott a hatalom birtokába. S marxista—leni­nista módon munkálkodva, a munkásosztály két pártja ere­jének egyesítésével most már véglegesen megvalósíthatta a proletárdiktatúra győzelmét. Nem egészen három évtized­del a Tanácsköztársaság, az első proletárdiktatúra leveré­se után, most másodszor is bebizonyosodott, hogy a munkáshatalom, a proletárdik­tatúra nem egyszerűen jelszó, tudományos fogalom, hanem reális társadalmi valóság. S ha ennek realizálásában vol­tak is hibák, félreértések, ha a Magyar Kommunista Párt, majd az MDP vezetői követ­tek is el olykor politikai, gaz­daságpolitikai vétségeket; ha több vonatkozásban meg is sértették a marxizmus—leni- nizmus egyes tételeit, ez sem­mit nem von le abból a tény­ből, hogy a magyar dolgozó nép kivívta, megvalósította, megerősítette a hatalmat. mékek előállításában világ­szerte elismert, de a mez|ő- gazdaság eredményeit tekint­ve is, elismert országgá vál­toztatta Magyarországot. Olyan országgá, ahol — különösen 195G óta, a Magyar Szocialista Munkáspárt hozzáértő, átgon­dolt gazdasági- és társadalom- politikája következtében — évről évre növelni tudjuk az egész dolgozó társadalom élet­színvonalát, jobb megélheté­sét. Ahol valóban elsősorban a végzett munka mennyisége és minősége alapján részesül­nek a dolgozók az anyagi ja­vakból. a nemzeti jövedelem­ből. A Magyar Szocialista Munkáspárt olyan politikát hirdetett meg, amely biztosít­ja a két osztály és a más tár­sadalmi csoportok viszonyának alkotó együttműködését, test­véri barátságát. Ennek meg­valósítása a ma és a holnap egyik folyamatos, alapvető tár­sadalompolitikai feladata vala­mennyiünk, minden, kommu­nista számára. Pártunk meg­alapozott, a valóságos viszo­nyokat messzemenően figye­lembe vevő reálpolitikát foly­tat; tudja, tudjuk, hogy a gazdasági mechanizmus re­formja automatikusan semmit sem old meg. A reform jó megvalósításáért harcolnunk kell. A Magyar Szocialista Munkáspárt vezetői és több mint félmilliós tagságának jelentős többsége ma már ér­ti, tudja, hogy a párt nem önmagában és önmagáért kell, hogy létezzen, hanem az egész dolgozó néppel együtt tz egéz társadalomért, közös céljaink megvalósításáért! Hű­en fejezi ki ezt a célt a IX. kongresszus határozata, ami­dőn hangsúlyozza; „Pártunk forradalmi hivatásának megfe­lelően vezeti és szervezi ha­zánkban a szocializmus épí­tését. Eszmeileg, politikailag egységes és töretlenül érvénye­síti azt a politikai irányvona­lat, amely a legutóbbi évtized­ben a jobboldali opportuniz­mus, a revizionizmus és a dog- matizmus, a szektarianizmus elleni kétfrontos harcban ko- vácsolódott ki.” Tiszteiéi, megbecsülés az elődök emlékének Abban, hogy az elmúlt év­tizedek során megszilárdítottuk a munkásosztály, a dolgozó nép hatalmát, hogy leraktuk a szocializmus alapjait, kezde­ményező, meghatározó szere­pük volt az 50 évvel ezelőtt harcoló, küzdő kommunisták­nak, a Kommunisták Magyar- országi Pártjának. Alkotói, megalapozói mai életünknek, boldogulásunknak azok a bor­sodi kommunisták, munkások, veterán elvtársnak, akik ma is nyiunk boldogulásáért. S szív­ből köszöntjük azokat az elv­társakat, munkásokat és a kö­zöttünk levő, megérdemelt pi­henő éveiket töltő és ma is tevékenyen dolgozó kommu­nistákat, akik részesei voltak a félévszázados, a több évtize­des harcnak, küzdelemnek, mai eredményeinknek. ígér­jük, hogy a marxizmus—le- ninizmus eszméjétől soha el nem tévelyedve, az eszmét, az elvet a szocializmus gyorsabb Népünk, nem egészen ne­gyedszázad alatt, a felszabadu­lás előtti elmaradott agrár­országból fejlett iparral ren­delkező, számos fontos ipari, műszeripari, gépgyártási ter­Az ünnepi megemlékezéshez kapcsolódott a borsodi mun­kásmozgalom két veteránjá­nak, Frank Miklós elvtársnak és Oszip István elvtársnak itt elmondott, nagy figyelmet kel­tő visszaemlékezése. Frank elvtárs mint 17 éves ifjúmun­kás került az ifjúmunkás moz­galomba. Háború volt — mon­dotta. — Láttuk azt a nagy társadalmi igazságtalanságot, amely a dolgozó népet körül­vette. Én, mint inasgyerek reggel 6 órától este 6 óráig dol­goztam, sokszor vasárnap dél­előtt is, délután is. Az inaso­kat a kisiparosok azonban csalc házicselédnek használ­ták, a szakmában keveset fog­lalkoztatták. Mint legolcsóbb házicseléd, minden házi mun­kát mi végeztünk el. Egyszer a kezembe került a mesterünk szaklapja, amelyben szó volt a tanulóit szakmai eredmé­nyéről és arról, hogy a szak­mában hogyan fejlődünk. Lát­tam azt az igazságtalanságot, hogy ez mind csak papír, mert valójában nem törődött ve­lünk senki. Ebben az időben volt a vasgyári sztrájk, kap­csolatot kerestem Groszman Zsigmond elvtárssal, és kér­tem, legyen segítségünkre az ifjúmunkások helyzetének ja­vításában. Az ifjúmunkások megbízottja, egy Szikszai ne- j vezető elvtárs volt nálunk, ve^ le tárgyaltam és ígéretet kap­tunk rá, hogy segítségünkre lesznek. Így ért bennünket az 1918-as, októberi őszirózsás forradalom. Ekkor ismerked­tem össze Schwarcz Miklós elvtárssal, aki orosz fogságból jött haza. Schwarcz elvtárs volt az akkor megalakult kommunista párt titkára és nagy lelkesedéssel beszélt ar­ról, hogy Oroszországban már munkáshatalom' van. Nekem nagyon tetszett ez a beszéd, és beléptem a kommunista párt­ba. Ekkor kértem meg arra is, hogy hívja le Lékai János elv- j társat, a KIMSZ titkárát, hogy jöjjön el Miskolcra, és legyen segítségünkre az ifjúmunkás csoport megszervezésében. Vá­rosunkban úgy december vé­gén, a Kossuth utca 15. szám alatt alakult meg a KIMSZ, melynek vezetőségi tagjai a következők lettek: Csanádi Ár­pád, Adám László, később Kertész Sándor, Simon Imre. A titkár én lettem — mondot­ta visszaemlékezései során Frank elvtárs. Oszip István elvtárs azon kevesek nevében köszöntötte az ünnepi pártbizottsági ülést, akik az ötven évvel ezelőtti harcosok sorából még élnek. Alapos részletességgel — mon­dotta — az ötven évvel ezelőt­ti eseményekre már nehéz visszaemlékezni, mert az öt évtized megkoptatja az emlé­kezőtehetséget és különösen nehéz újraidézni egyes neve­ket, eseteket, dátumokat, fon­tos momentumokat. A mi for­radalmi kezdeményezéseink ösztönzői, szellemi irányítói a Szovjet-Oroszországból haza­tért magyar hadifoglyok vol­tak, akik elmondták, hogy ott mi történik. Most is azt mond­hatom, ők voltak szellemi irá­nyítói a part , megalakításá­nak, annak a küzdelmes harc­nak, amelyről az ünnepi elő­adó is szólt. Nem volt hiába­való az eltelt ötven év — mon­dotta Oszip István elvtárs. — Sokat küzdöttünk, harcoltunk, nélkülöztünk, de megérte. A mostani nemzedéknek csak egyet mondhatok; úgy dolgoz­zanak, hogy ötven év után rá­juk is úgy emlékezzenek visz- sza, mint ahogy most a mi harcunkról emlékezünk. Kitüntetések átadása A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a párt meg­alakulásának 50. évfordulója alkalmából érdemes és ered­ményes munkásságuk elisme­réséül a munkaérdemrend ezüst fokozata kitüntetést a következő elvtársaknak ado­mányozta, amelyet dr. Ladá­nyi József, a megyei tanács végrehajtó bizottságának elnö­ke nyújtott át; Balázs Elek, Baranyai József, Benedek Jó­zsef, Czima János, Dobró Bé­la, Dudics Gyula, Katona Kál­mán, Keresztesi István, Magos János, Molnár József, Nádasi Mihály, Sebes Ernő, Simándi László, Zs. Szabó János. A ki­tüntetettek nevében Czima Já­nos mondott köszönetét. Az ünnepi pártbizottsági ülést Havasi Béla elvtárs zár­ta be, majd a két pártbizott­ság tagjai elénekelték az In- temacionálét. Megújlmdík a nagy múltú gyár Jármű!« ereit üzem-avatás Borsod nádasdon Üj üzemet avattak tegnap, november 21-én, csütörtökön délelőtt Borso(jnádasdi>n. A közúti járműipari program ré­szeként több mint 95 millió fo­rintos beruházással olyan kor­szerű technológiai berendezé­sekkel felszerelt üzemrészt hozott létre a Borsodnádasdi Lemezgyár, amely a követke­ző évben 45 ezer garnitúra trilexet — háromrészes kerék- pántot — képes gyártani. Az avatóünnepség elnöksé­gében helyet foglalt dr. Hor­gos Gyula kohó- és gépipari szülő összes közúti járművek kerekeit is. Az új üzemet korszerű épü­letben helyezték el, korszerű berendezésekkel látták el. és korszerű tüzelőanyag — a földgáz — szolgáltatja az energiát. A világszínvonalú termékek iránt külföldi érdek­lődés is mutatkozik már. Ez azt mutatja, hogy a gyár mű­szaki kollektívája igen jól ol- | dotta meg azt a feladatot, amelyet a trilex gyártásával ! kapcsolatban kaptak. A nagy- i arányú közúti járműprogram A trilexgyártó gépsor. Mizerák István felvétele miniszter, Ocsenás Tibor, a vasasszakszervezet titkára, Ribánszki Róbert, a KISZ KB titkára, dr. Horváth János, a Vas- és Acélipari Egyesülés vezérigazgatója, Inokai János, a Kohó- és Gépipari Minisz­térium Tervező Irodájának ve­zérigazgatója, valamint Soós Ottó, az Ózdi járási Pártbi­zottság titkára is. Az ünnep­séget Gyárfás János, a Bor­sodnádasdi Lemezgyár gazga- tója nyitotta meg. Ezt követően dr. Horváth János tartott ünnepi beszédet. Bevezetőben ismertette a nagy múltú gyár történetét, maid elemezte azokat a problémá­kat, amelyek megnehezítették az új üzem létrehozását. Hang­súlyozta, hogy az új üzem az Európában ismert eljárások közül a legmagasabb színvo­nalon képes a háromrészes kerékpántok gyártására. A tirlexet eddig importáltuk. Az új üzem jövő évi termelésével egymillió dollár értékű beho­zatalt. lehet megszüntetni. A j technológiai berendezések le­hetőségei megengedik, hogy a későbbiek folyamán duplájára emeljék a termelést. A trilcx- gyártás megindulásával a be­ruházás nem áll le, hanem megvalósítása folytatódik. Tud­niillik itt fogják gyártani a jövőben a Magyarországon ké­megvalósítása érdekében azon­ban a feladatokon túl önállóan is kísérleteznek, tevékenyked­nek a borsodnádasdi műszála szakemberek. A korszerű köz­úti járműrugók előállításának gondolatával is foglal!: óznak. Ünnepi beszédének befejező részében a vezérigazgató kö­szönetét mondott az új üzem létrehozóinak; a Borsodnádas- di Lemezgyár műszaki gárdá­jának és dolgozóinak, az Északmagyarországi Állami Építőipari Vállalatnak, a Bu­dapesti Hajtómű- és Felvonó­gyárnak, a Gyár- és Gépszere­lő Vállalatnak. Az avatóünnepségen felszó­lalt dr. Horgos Gyula kohó- és gépipari miniszter is, aki köszöntötte a régi gyár új üze­mének fiatal kollektíváját, és arra kérte őket, hogy termé­keiket világszínvonalú minőség­ben, gazdaságosan állítsák elő, mivel így lehetőség nyílik az exportra is. Ezután kitünteté­seket és elismerő okleveleket adott át azoknak, akik a ki­váló munkájukkal nagyban hozzájárultak az új üzem lét­rehozásához. Az ünnepség után a meghí­vott vendégek megtekintették az új üzemet. Az avatóünnep­ség kultúrműsorral, illetve kö­zös ebéddel zárult. Oravec János Egykori vöröskatonák látogatása Mozgalmas este volt szer­dán a diósgyőri ifjúsági ház­ban. Az LKM KISZ-bizottsága és a Bartók Béla Művelődési Ház együttesen látott ven­dégül öt egykori vöröskato­nát. Karkosják Gyula, Tűzkő Géza, Koies Flórián, Gál Ber­talan és Pavlánszki Lajos fe­lett bizony már elszállt, az idő, hiszen annak idején vöröska­tonaként aktív részesei voltak a forradalmi eseményeknek. Sőt, Pavlánszki Lajos bácsi tagja volt a Lenin-testörség- nek is. Az egykori vöröskatonák és a Lenin Kohászati Müvek KISZ-fiataljainak baráti be­szélgetésén nemcsak a régi események elevenedtek fel: az idős emberek a mai ifjú kom­munisták életéről is érdeklőd­tek. A fehér asztal melletti ta­lálkozót a Miklós utcai Álta­lános Iskola úttörői tették szí­nesebbé: verssel köszöntötték a régi harcok részvevőit. A találkozón két határőr elvtárs is köszöntötte az öt volt vö­röska tanát. Úttörők köszöntik a veteránokat. Szabados György felvételei Frank Miklós és Oszip István elvtársak visszaemlékezései itt vannak közöttünk és azok is, akik már nem érhet tik meg az első, valóban kommunist' párt, a KMP megalakulásán." félévszázados évfordulója Tisztelettel adózunk azok en lékének, akik már nincsene' nem lehetnek közöttünk. Azo! nak, akik életüket, vérüket egészségüket áldozták a mar­xizmus—leninizmus eszméjé­nek győzelméért, mindany­1 építése, a munkáshatalom, a 'olgozó nép hatalmának erö- ödése érdekében, a köve Id­ényeknek megfelelően to- bbfejlesztve dolgozunk, hat­olunk a szocialista, a kont- uinista társadalom megvaló- í fásáért! — mondotta nagy tapssal fogadott ünnepi beszé- j de végén dr. Bodnár Ferenc I elvtárs.

Next

/
Oldalképek
Tartalom