Észak-Magyarország, 1968. november (24. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-17 / 270. szám
Tasárnap. 1968. november 17. ÉSZAKMAGYARORSZAG 9 állfő——autó—motor Alkatrészekért évenként 12-14 ezer személygépkocsi A magyar ipar részvétele a szov,et személygépkocsi programban A közelmúltban írták alá Budapesten azt a magyar— szovjet együttműködési megállapodást, melynek értelmében Magyarország részt vesz a szovjet személygépkocsi-programban. Eszerint a magyar ipar különböző alkatrészeket szállít nagy sorozatban a FIAT-licenc alapján készülő VAZ-típusú személyautókhoz, 8 ezért cserébe évente mintegy 12—14 ezer gépkocsit kapunk n Szovjetunióból. Dr. Horgos Gyula kohó- és gépipari miniszter épp az őriparunk 18 féle alkatrészt szállít majd a szovjet autóprogramhoz, így például különböző zárakat, autóvillamossági cikkeket, műszereket, fényszóró izzókat, autórádiókat stb. Jellemző a kooperáció méreteire, hogy 1973-ban már mintegy 15 millió rubel értékű alkatrészt szállítunk és évente mintegy 300 ezer szovjet személygépkocsiba szerelhetik be a magyar alkatrészeket. Gyakorlatilag tehát a volgai autógyárból kikerülő minden második autó készítésében közreműkö5? Hat Fiaí íme. a loglialli Volgai Autógyárban készülő VÁZ—2101, vagy ahogy immár világszerte nevezik: a „Fiat Fiaíovics”. Súlya mindössze 890 kg, maximális sebessége 140 km/óra, 100 km-enként 8—9 liter benzint fogyaszt. Az ötszemélyes autót könnyű rendben tartani, zárt hűtőrendszerében olyan folyadék van, amely mínusz 40 foknál sem fagy be, ugyanakkor kánikulában sem forr fel és nem kell sűrűn utántöl- teni. Az új autótípus fékberendezése kitűnő, a kocsi könnyedén gördül az utakon. szággyülés legutóbbi ülésszakán jelentette bo, hogy hazánk ezután sem kíván személygépkocsi-gyártásra berendezkedni. mert a számítások azt mutatják, hogy manapság a. gazdaságos sorozatnagyság személygépkocsiból évente 150 •—160 ezer darab. Ez a termelés azonban lényegesen felülmúlná a hazai igényeket, exportra pedig nemigen számíthatnánk. hiszen a nagy hagyományokkal rendelkező autós világcégek is általában eladási problémákkal küzdenek. ' Előnyös kooperáció Ezért előnyösebbnek látszik tehát egy magyar kooperációs együttműködés a már épülő Togliatti autógyárral. A most aláirt megállapodás «zerint dik iparunk. Népgazdaságunk a kővetkezőkben is elsősorban az autó- buszgyártás fejlesztését szorgalmazza. A nagyarányú járműfejlesztési programra — amelyet 1970 végéig kell megvalósítani — 11,8 milliárd forintot költenek, s a lx> nullázásoknak körülbelül 60 százalékát már ez év végéig megvalósítják. A harmadik ötéves tervben egyébként az összes gépipari beruházásainknak körülbelül a felét járműiparunk fejlesztésére fordítjuk. A győri új motorgyár, a jövő évi teljes üzembe helyezés után, évente mintegy 15 ezer darab 200 lóerős motort bo- csájthat járműiparunk rendelkezésére. Jelentősek a beruházások az IKARUS-gyárban is, ahol az idén mar körülbelül 4000 autóbuszt állítanak elő, s 1970-ben a program szerint elérik a hétezer darabot. Ebből az' előzetes megállapodások szerint 6700 autóbuszt exportálunk. Üiabb igények A szovjet szervek már azt is bejelentették, hogy 1975-ben akár hétezer darab autóbuszt is szívesen átvesznek, s ugyancsak növeli vásárlásait a másik igen jelentős partner, a Német Demokratikus Köztársaság, ahová eddig mintegy tízezer darab IKARUS-autó- buszt exportáltunk. Az NDK 1975-től évi 1500 autóbuszt kér. Az előzetes becslések szellőt több mint ezerre tehető a többi szocialista ország igénye is, és ugyancsak lényeges a tőkésorszá gok megrendelése, valamint a magyar közlekedés növekvő igénye, lgv tehát biztosított a nagy volumenű autóbuszgyártás piaci háttere, sőt további megrendelésekkel is számolhatunk. Ezért született az a döntés, hogy autó- buszgyártásunk fejlesztési programját 1970 után is folytatjuk, s az előzetes elképzelések szerint 1975-ben 11—12 ezer autóbuszt állítunk elő; az IKARUS a maga nemében a világ egyik legjelentősebb üzemévé fejlődik. Megállapodások— szerződések Iparunk az autóbuszgyártással kapcsolatban is mind jelentősebi) nemzetközi kooperációt alakít ki. Megállapodásokat, illetve szerződéseket kötött több szocialista országgal, így a Szovjetunió, Lengyelország, az NDK és Jugoszlávia üzemeivel különböző alkatrészek, komplett egységek közös fejlesztéséről és kölcsönös szállításáról. ' A már megkötött megállapodás szerint iparunk 1970-ben várhatóan mintegy 18 ezer darab 8—13 tonna teherbírású hátsó futóművet szállít szovjet partnerének. Ennek ellenében a Szovjetunió mell- sötengel.yeket, szervokormány- szivattyúkat és lengéscsillapítókat exportál a magyar ipar számára. Ugyancsak számottevő az a hosszú lejáratú megállapodás, amelyet a Lengyel Népköztársasággal kötöttünk kooperációs termékszállításra. Lengyelországba hátsóhida- kat, szervokormányokat, mo- torház-öntvényeket, autóvillamossági cikkeket szállítunk, s ennek fejében a lengyel ipar motorcsapágyak, adagoló szivattyúk, hűtő- és sebesség- váltók szállítását vállalta. A szocialista országokon kívül több nyugati autós céggel is folynak tárgyalások az együttműködés különböző formáiról. Eredményes kooperáció alakult ki például osztrák és svéd cégekkel autóbuszok közös gyártásában, s további , kooperációs elképzelések ve- , tődlek fel más országok cé- I geivel a személygépkocsi-gyár- j tást illetően is. 1968 november—Íooászaíi hónán immiiiiiimiimmiimmiimmumiímmiiimiimr A bunkótól, a fájÉlentfnenfes foselíávolításig Aulus Cornelius Celsus, az orvostudomány Cicerója az i. sz. I. században leírja tudományos munkájában, hogy a fogfájást a legnagyobb kínok közé kell sorolni. Ma az atomkor emberének sem kell túlságosan bizonyítani: jóllehet nagy hatású fájdalomcsillapítók birtokában vagyunk, mégis nagyon „kellemetlen” a fogak betegsége. A beteg fogak eltávolításánál az őskor embere a bunkóbódulat teremtette, rövid fájdalommentességet kihasználva végezte' műtéti beavatkozását. S ha mélyen sikerült kicsit az érzéstelenítés? A régi egyiptomiaknál már külön fogorvosok húzták a fogat. ök már az alkohol má- moritó hatását és a különféle gyógynövények főzetét használták bódulatkeltés céljából. Nagy Katalin cárnő naplójában olvasható: „a földre ültem, két kamarás állt oldalamra és az orvos kihúzta fogamat. A kővetkező pillanatban a számból a vér, orromból és szememből a viz patakzott. Az orvos a fogammal együtt, egy darab állcsontot, is kitépett." Ebből arra lehet következtetni, hogy rangra és nemre való tekintet nélkül, egyforma gorombasággal távolították el a fogakat. Természetes, hogy az orvosok kutatták a módot, hogyan lehetne a műtétek okozta fájdalmakat elkerülni. Eret váglak, végtagokat tekötöttek, jéggel hűtőitek. Száz évvel ezelőtt még így történtek a műtétek. Egyszerű betegségekben is tömegek pusztultak el, és a fent leírt megoldások korántsem biztosították a fájdalommentességet. Es mi volt nagyobb?! A fájdalom vágj' a félelem ? A XVIII. század végén egy sebészorvos inasa fedezte fel, hogy a nitrogénoxidul nevű gáz különleges hatást gyakorol az emberi szervezetre. Kéjgáznak nevezték el, mert aki beszippantotta, rendkívül mulatságosan viselkedett tőle. Ezt az embert Davynek hívták. Ö volt az, aki módszeres kutatással megszerkesztette a róla elnevezett sújtólégbiztos bányászlámpákat is, amivel ezrek és ezrek életét mentette meg. Majdnem fél évszázad elteltével (1844) vándorcirkusz érkezett Hartford ba, és főattrakcióként kéjgázt szippantottak az önként jelentkezőkkel. A nézők között helyet foglaló fiatal fogorvosnak — Horace Wellsnek — feltűnt, hogy szomszédja, aki szippantott a gázból, erősen beütötte . sípcsontját a pad szélébe, és ugyanúgy nevetgélt tovább, mintha mi sem történt volna. Felismerve a furcsán ható gáz fájdalomcsillapító hatását, önkísérletet végzett, és asszisztensével kihúzatta rossz bölcsességfogát. Bölcs gondolatának az emberiség egyik legáldásosabb felfedezését köszönhette. A gázokkal és gőzökkel folytatott kísérletek során jöttek rá az éter narkotizáló hatására is. Megint a fogorvosok kerültek: előtérbe. Ez érthető, hiszen minden időben lényegesen több volt a foghúzás. mint például a lábamputálás, vagy egyéb sebészi beavatkozás. Morion nevű amerikai fiatal fogorvos az éterrel végzett állatkísérleteket Majd nem sokkal később — önkísérlet helyett — egy' ismeretlen betegen próbálta ki sikerrel az éter narkotizáló hatását. A fogászatban ma is leggyakrabban használatos bó- dítószer, a kloretil gyakorlati alkalmazása Carlson angol fogorvos nevéhez fűződik. A belélegzés által történő fájdalomcsillapítás elindult diadalútjára. Egy évszázad elmúltával, Wells halála után mégis a kéjgáz lett a modern sebészeti altatás legkorszerűbb formája. Az altatógép feltalálásával a legbonyolultabb műtétekre is fájdalommentesen kerülhet sor. Ma az altató orvos az ügyes és bonyolult gépezet megbízható mérnöke. Persze, a fogeltávolításnál már rég nem szükséges az altatás igénybevétele. A fájdalom legyőzésének újabb szakaszát jelentette az, amikor az altatás után a helyi érzéstelenítés is megoldódott (1905). Századunk elején már olyan helyi érzéstelenítő szerek birtokában voltak az orvosok, amelyekkel a kisebb műtéti beavatkozásokat — így a foghúzást is — egyszerűbb eljárással oldották meg, a bonyolult és veszélyes altatás helyett. A ma fogorvosa teljesen fájdalommentesen húzza ki a legmakacsabbul ellenálló fogakat is. Mit tesz korunk fájós fogú embere? Felvilágosult egészségügyi kultúrával felvértezve gondosan ápolja fogait* gyermekét is erre tanítja, sőt ellenőrzi a lefekvés előtti fogmosását, Ha észreveszi, hogy lyukas valamelyik foga, igyekszik fogorvosához. Ha rohanó életünkben netalán már csak akkor értesül romlott fogáról; amikor éjszaka beledobol fülébe a fájdalom, családját nem zavarva, elballag a rendelőintézetek központi éjszakai fogászati ügyeletére (II. kér. 1. utca 1. sz.), ahol udvariasan és fájdalommentesen — ha még lehetséges — mindent elkövetnek a beteg fog megmentéséért. Utópia? Ma még egy kicsit annak mondható, mivet sok háztartásban lalálhaló még szalicil, fokhagymagerezd vagy szilvóríum, a kuruzsló fogászat egészségromboló háziszerei. Nem is beszélve a félcv lemérzetről. Csodálatosan szí-' vós az ember. A részben saját hibájából eredő fájdalmat napokig képes tűrni egészen az elviselhetetlenscg határáig. De az a kis injekciós szú- 1 ras, amit az orvos okoz, az valóban félelmetes. A gyógyító orvostudomány szocialista szemlélete, az egészséges élet utáni vágy és a szakágazatok rohamos fejlődése mind jobban háttérbe szorítja az ismerttől való félelemérzetet (fogfúrás, fog- eltávolítás) és ellátási területünk széles skálája meggyőző biztosítéka a kölcsönös bizalomnak. Dr. Fedor József fogszakorvos Az illusztrációkat készítette: Fclcdy Gyula festőművész A tapolcai orvosnő Pontosabb és kifejezőbb jelzőt — mint tapolcai — aligha találhatnánk dr. Tamás Elvira orvosnőre. Mert ez így, a ma-, ga teljességében nemcsak azt jelenti, hogy itt él, de feltétlenül azt is, hogy ezért a körülbelül 3500 lelkes üdülőtelepért dolgozik. — Nem itt kezdtem az életet, nem vagyok őslakos — A japán gépkocsiipar (érmékéi mind Jobban beförnek a nemzői közi piacokra. A most zárult (okiói autó-seregszemlén kétszáznegyvenhat (!) japán ccg mutatta be gyártmányait. mondta beszélgetés közben. — Az egyetemet Szegeden végeztem, majd a kecskeméti városi kórház belosztályán dolgoztam. Onnan kerültem 1958 szeptemberében Miskolc-Tapolcára. Az alig több mint tíz év alatt nagyon megszerettem ezt a vidéket. Már el sem tudnám képzelni máshol az életemet. Sokat fejlődött azóta Tapolca. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a helybeliek elégedettek lennének. Például: nincs még gyógyszertárunk. Bárkinek, bármilyen gyógyszerre van szüksége, felül a buszra, és bemegy Miskolcra. Az utazás sokszor többe ke-, rül. mint a gyógyszer. S mégis azt mondóm: először legyen Szirmának — ez is második kerület! — egészséges ivóvize, azután Tapolcának gyógyszer- tára. Addig csak kihúzzuk valahogy azzal a 15 000 forintos hézinn(ikával. amelyet magam kezelek. Utóbbi szavai külön is figyelmet érdemelnek. A közösség sorsán gondolkodó, a közösség sorsát alakító ember szavai ezek. Dr. Tamás Elvira ugyanis nemcsak lelkiismeretes, jó orvos, hanem hivatalsa gyakorlása melleit, mint a II. kerületi tanács egészségügyi és szociálpolitikai állandó bizottságának elnöke, személyest ügyének érzi a kerület minden gondját-baját. Es természetesen: e munkájának is legfőbb erőforrása az önzetlenség. — Ahhoz, hogy valóban .segíteni tudjunk ott. ahol szükség van rá — mondotta —, legfontosabb hogy minél löbb ember dolgozzék velünk együtt. Csak így tudunk alaposan foglalkozni a kerület szociális gondjaival, egészségügyi ellátottságával. És az emberek szívesen segítenek. így tudtuk felkutatni a magukkal tehetetlen öregeket és betegeket, s ezért tudtuk megszervezni gondozásukat az úttörők segítségével ... Magamról legfeljebb még annyit mondhatok, hogy orvos vagyok, és egészen természetes az alapelvem: annyit tenni az emberekért, amennyit tudok és bírok. n. p.
