Észak-Magyarország, 1968. október (24. évfolyam, 230-256. szám)
1968-10-11 / 239. szám
2 ESZAKMAG Y ARORSZÄG Pititek, I9GS. október ll. Pécsi jelentés Filmkhibrezeíők országos tanácskozása A pécsi játékfilmszemle hagyományos programjaként az idén is megrendezték a filmklubvezetők országos tanácskozását. Mint évekkel ezelőtt, most is szomorúan állapította meg az értekezlet, hogy a régóta tervezett magyar filmklub szövetség még mindig nem alakult meg. Pedig tavaly ilyenkor a Pl lm tudományi Intézet egyik felelős vezetője azt mondotta, hogy csak a pecsét hiányzik a megalakulást rögzítő okmányról. A filmklubok szövetsége tehát még nem alakult meg, s éppen ezen a tanácskozáson javasolta Garai Erzsébet, a Filmtudományi Intézet igazgatóhelyettese, hogy a jelenlevők tekintsék konferenciának, egy olyan felelős tanácskozásnak a mostani összejövetelt, amely végérvényesen dönt a filmklubok szövetségének sorsáról. tartotta, a másikat Karosai Kulcsár István, a Filmtudományi Intézet munkatársa. Tőle tudtuk meg, hogy hazánkban 121 filmklub működik, 37 910 taggal. E klubok sajnos csak értelmiségi, elsősorban egyetemi, főiskolai közegben tevékenykednek. Mint ismeretes, a lakosság 92 százaléka csak általános iskolai végzettséggel rendelkezik. Nos, e lakosság körében volna szükséges az intenzívebb filmismeret-terjesztés, a filmművészet eredményeinek széles körű propagálása. Most azt tervezik, hogy az Országos Pedagógiai Intézet aktív közreműködésével a középiskoláikat mind nagyobb létszámban bevonják a filmklubmozgalomba. A Filmtudományi Intézed zönségnek gondjairól készült film. Karosai Kulcsár István még elmondotta: a filmklubmozgatom fejlesztése érdekében különböző kiadványokat terveznek. Ezek a kiadványok rövidesen kézbe kerülhetnek. Az első három szám már nyomdakész állapotban várja a kiadást. Ezeknek egyike a brüsszeli és „Mannheim! 12” elnevezésű filmek részletes elemzésével foglalkozik. Egy másik a filmtörténet nagy alakjaival ismertet meg. 1969- ben megjelenik a Filmművészeti ismeretterjesztés módszertana című könyv, majd napvilágot lát a magyar film- könyvek ismertetője. Bizonyára értékes lesz a Magyar rendezők monográfiája című kiadvány. Majd megjelenik egy könyv, amely a külföldi filmklubok tapasztalatait összegezi. Ezt követően két referátum hangzott el, az egyiket. Papp Pál debreceni filmklubvezető Kegyetlenkedés, szélsőséges szadizmus, a foglyoknak emberi mivoltukban megalázása, testi-lelki teljes megtöretése a legfőbb jellemzői annak az amerikai ítéletvégrehajtó mun- katábomak, melynek életével a Bilincs és mosoly című amerikai filmben megismerkedünk. Valamelyik déli államban található ez a náci lágerek rettenetéit már-már megközelítő intézmény, ahol a legkülönbözőbb bűncselekmények miatt elítélt foglyok töltik többségükben hosszú büntetésüket A film központi hőse, a Balhés Luke két évet kapott, valójában nem is túl- soottan nagy bűnért: az autóparkoló hely taxamétereit rongálta meg garázda hangulatában. A többi fogoly előélete ismeretlen marad előttünk, legfeljebb utalásokból következtethetünk rá, hogy mind súlyosabb bűncselekményt követett el, mint a főhős. Balhés Luké kemény fiú, aki nem hagyja magát betörni, mosolyogva végzi munkáját, a teljesen értelmetlen munkát is, s lassan fogolytársai felfigyelnek rá, megszeretik. Vidámsága, vállalkozó kedve nagy népszerűséget biztosít neki, sikertelen szökési kísérletei, s az azokban feljelen pillanatban 330 kölcsönözhető filmmel rendelkezik. Az anyag mintegy 30 százaléka mai keletű, a kortársi kölelhctű leleményesség, nemkülönben az ezért rázudított kegyetlen büntetések hosszú sora véglegesen a társaság központi alakjává teszik. S mikor egy nagyon bátor és bravúros szökési kísérletért életével fizet, alakja örökre a fogolytársak között marad, legendahős lesz belőle, akinek tetteit a keserves napokat követő rövid esti pihenőkön napról napfa felemlegetik. A Stuart Rosenberg rendezte film nem szűkölködik naturalista, a kegyetlenkedést igen plasztikusan megjelenítő képsorokban, egyes jelenetsorai valósággal sokkolják a nézőt. A rettenetes brutalitás a nézőt mindenképpen a foglyait mellé kellene, hogy állítsa, ha — a brutalitásról vallott elítélő véleményünk maradéktalan fenntartása melleit — meggyőződhettünk volna a foglyok többségének, vagy nagyobb részének méltánytalan bebörtönzéséről. Mivel azonban a főhőst kivéve alig tudunk róluk valamit, nem tudjuk gyilkos, vagy tolvaj az a fogoly, akit a brutalitás ér, az általános emberi sajnálkozás kiváltásán és az amerikai déli államok börtönviszonyainak felvázolásán túl nem tud a film hatni. (bm) A hozzászólások sajnos nagyon szubjektivek voltait, többnyire a saját eredményeikkel büszkélkedtek a filmklubok vezetői, vagy csak panaszkodtak. Kovács András filmrendező, aki minden alkalommal nagy figyelemmel kísérte az eddigi filmklubveze- lői tanácskozásokat, most is értékes gondolatokkal járult hozzá a tanácskozás sikeréhez. Többek között azt javasolta, hogy rendezzenek úgynevezett nyári filmtáborozásokat, amelyeken a fiatalok a szokásos nyári munkavégzés és üdülés mellett filmek megtekintésével és vitákkal is foglalkozhatnának. Kovács András nem értett egyet (mi sem) a Filmtu- dományi Intézetnek azzal a javaslatával, hogy a filmklubvezetőket és filmesztétikai előadókat kategóriái vizsgáztató- soknak kell alávetni. Ez a módszer akadályozhatja a spontán kiválasztódást, a tehetséges és értelmes filmszerető emberek élre törését. A hozzászólók között a debreceni filmklubvezetők arattak osztatlan sikert, mert hazánk e városában működnek legjobban a filmklubok. Sajnos mi, miskolciak a témához alig-alig tudtunk volna hozzászólni, mert a debrecenihez hasonló eredményekről nem szólhattunk volna. A konferencia végezetül arról döntött, hogy legkésőbb négy hónapon belül megalakul a Filmklubok Országos Szövetsége. Párkány László FILM JEGYZET Bilincs és mosoly A STUVI ja, amely a türelmét tette a váróban ültünk a nagyszü- nagyon próbára? lökkel, s Mogyoróka még min— Volt. Az utast Mogyoró- dig nem engedett el. Aztán kának hívták, négy és fél- gépkocsiba ültünk, s nekem éves volt. A szüleitől nagy meg kellett fogadnom, hogy sírós-rívás közepette vált el elmegyek vele, s vasárnap is Párizsban, hogy üdülésre meglátogatom, amikor is ját- utazzon a nagymamához Bu- sznni fogunk. Tettünk egy kört dapestre. Nehezen tudtam a kocsival az épületek körülj megvigasztalni, a sírást ugyan s amikor a kocsi egy pillaabbahagyta, de ezután engem natra megállt, búcsú nélkül és nem akart elhagyni. Egy pil- gyorsan kiléptem ... lanatra sem tágított mellő- — Mi a véleménye, a nőkj lem, fogta a szoknyámat és vagy a férfiak viselik el jobT" (Mlzcrálc I. felv.) Tíz éve stewardess, vagy ahogy nálunk becézik: stuvi. Ebből 15 ezer órát, közel két esztendőt töltött a levegőben. Ez alatt tízezerszer szállt föl, illetve le. Eddig összesen négy és fél millió kilométert repült, s ezzel hatszor megtehette volna az utat a föld és a hold között, oda-vissza. Három világrész 43 országának száz városába jutott el. Repült a MALÉV összes repülőgép típusain, de több híres külföldi légitársaság korszerű gépein is. Gerőfy Sándornéval ózdon találkoztam, ahová a kulturális hetek alkalmából hívták meg élménybeszámolóra. A különleges hivatást választó Ibolya — így nevezik az utasok — szinte néhány perc alatt népszerűvé vált. Az élménybeszámoló után is sokáig faggatták még, így az újságíró is csak távirati stílusú beszélgetést folytathatott vele. — Sok helyen járt, sok ország sok fővárosával megismerkedett. önnek melyik tetszik a legjobban? — Budapest. Azért mondom ezt, mert valóban sok fővárost megismerhettem. Jó elmenni, de legjobb hazatérni. — Eddigi útjai közül melyik adta a legmaradandóbb élményt? — Minden utazás élmény. Minden élmény kedves nekem, de számomra a legmaradandóbb az a két út, amikor tagja voltam a pártküldöttségünket Mongóliába, illetve kormányküldöttségünket afroázsiai körútra szállító repülőgép személyzetének. — Volt-e olyan eset, amikor kényszerleszállással értek földet? — Igen. 1958 karácsonyán a rossz időjárás, a sűrű köd miatt a brüsszeli repülőtér nem fogadhatta gépünket. Üzemanyagunk már kevés volt, ezért a viszonylag közeli Antwerpen repülőterén kíséreltük meg a leszállást, de itt is rossz körülmények között. Használni kellett a vószféket is, s meg kell mondanom, hogy csak pilótáink nagy szakértelme, és talán egy kis szerencse mentett meg bennünket. A betonon tudtunk maradni és a gépünket azonnal körülvevő tűzoltóknak, mentőknek nem kellett közbeavatkozni. A gépből kiszálló utasok csak ekkor tudták meg: nem Brüsszelben, hanem Antwerpenben vagyunk és komoly veszély fenyegetett valamennyiünket. Az utasok köszönőlevelére még ma is szívesen emlékszem vissza. — Ismeretes, hogy a ste- wardesseknek sok mindenhez kell érteniük. Volt-e olyan útibolya, a stuvi, bűbáj Mogyorókét minden utasom megismerte tehát, a maga módján „segített” a kiszolgálásban, kínálta az utasokat. Amikor megérkeztünk Budapestre, a vámterületig kísértem, ahol már várták a nagyszülők. Itt Mogyoróka kijelentette: „Ha te nem jössz, akkor én sem megyek” és még szorosabban karolta a nyakamat. „Magamra hagynál — sírta tovább — és egyszerűen csak odaadnál a nagyinak?” Nem volt mit tenni, visszavittem a gépbe, ahol volt még elintézni valóm. Délután fél háromkor érkeztünk a Ferihegyre, de öt órakor még — Az a tapasztalatom, hogy a hölgyek általában bátrabbak, mint a férfiak, akik között sok félős is van, s egyébként is a nők viselik el jobban a légi utat. — Az elmúlt tíz évben sok utassal találkozott. Volt-e olyan eset, amikor nem tudott válaszolni valamilyen kéi'désre? — Egyszer a meglepetéstől nem tudtam azonnal válaszolni, ugyanis az utas így szólított meg: „Jó napot kívánok, kisasszony. Legyen szíves, mondja meg, hányszor zuhant le eddig?” O." J. Gárdonyi Géza művének képregény-változata CÚKJ CWJUéAÓOK Feldolgozta: Márkim László O Rajzolta: Zórád Ernő II A BETEGEK SÁTORÁBAN JUMURDSAK FELFEDEZTE A PAPOT.
