Észak-Magyarország, 1968. október (24. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-10 / 238. szám

I Csütörtök, 1068. október 10. északmagyarország 3 Cement, mész és emberek A miskolciak, ha nem is szeretik, de megszokták. Ám az idegen akár keletről, akár délről robog a nagy iparváros felé, rögtön felfigyel a szürke porfelhőre, amely vastagon borítja be a cement- és mész- művet, a környező fákat, a házakat. Az első világháború első évében, 1914. április 10-én avatták fel Hejőcsabán a me­gye első építőanyagipari —- meszet gyártó — nagyüzemét. Azóta több mint fél évszázad múlt el. Kapczár Antal 42 évig dolgozott 150—160 társával a mészműben. Ennyi évig húzta ki a mű az erőt Jáborcsik La­josból, aki az utóbbi tíz év­ben az üzem vezetője is volt. Világégések zúdultak át a művön, de az makacsul tartot­ta magát 1988. augusztus 5-ig, amikor is megkongatták fölöt­te a „végítélet” harangját. És bezárása volt a jel egy szép, szociális intézkedés, a 40, il­letve a 44 órás, a csökkentett munkahét megvalósításának. A KGST bemutató mintaüzeme A nagy teljesítményű ce­mentmű már az új rend szü lőtte. Ikertestvére, az ország első földgáztüzelésű mészégető aknakemencéje még „óvodás” korú. A régivel, az emberkín­zó, sok betegséget, reumát az emberekbe plántálóval össze se lehet hasonlítani. A gépesí­tett, félautomatikus üzemről elég annyi jellemzőt elmonda­ni : A KGST bemutató minta­üzemévé nyilvánították. És nemcsak az üzem lett újjá, naggyá. Sokat változtak az emberek is. Elég a reform­ra utalni. Az igazgató ezt mondja: — Észrevehető változás állt be az emberek szemléletében. Hol kezdődik, s folytatódik ez? A gyár valamennyi veze­tője részt vett, s vesz 2—2 he­tes turnusokban a mechaniz­mus tanfolyamon. Ez a soro­zat december 9-ig tart. És mi mutatja a szemléletbeli válto­zást? A hejőcsabai üzemben tudják, hogy kell a cement, a mész. — Körülbelül nyolcezer ton­nával adtunk eddig többet a tervezettől. Jól élnek a belső tartalékok­kal. A dolgozók például vál­lalták, hogy a mészkemencéket saját erőből falazzák ki, az idomköveket saját maguk ége­tik. Mit jelent ez? — Egy-egy kemencénél egy­milliós megtakarítást! Ehhez cgv részleget „fel­től töttek", s e részleg ponto­san, a megszabott időben ne­ki tud kezdeni e munkának. S ez a pontosság, az éjjel-nap­pali munka külön időmegtaka­rítás, külön termelési érték anyja lesz. A csökkentett munkaidő . A csökkentett munkaidőre való átállást július 22-e és augusztus 5-e között hajtották végre. Ügy hisszük, mondani sem kell, hogy ez csak örömet hozott a dolgozóknak. És mi­vel a dolgozóknak majdnem egyharmada más vidéken la­kik, úgy állították össze a be­osztást, hogy adott esetben két-két szabadnap is egybe­esik. És ami nagyon fontos: az igazgató, a főkönyvelő tájé­koztatása szerint, a dolgozók keresete a csökkentett munka­idő ellenére változatlan ma­radt Mcstorpanás után felfelé ívelés — Hány szocialista brigád Van? — Jelenleg 36. — Miért mondja, hogy je­lenleg? elég lassan — mondta, s ne­vetni kezdett, de megmagya­rázta a nevetés okát is. — Tudja, nem akarom szépíteni a dolgot, de én szívesebben szántok két napig egyfolytá­ban, vagy csinálok bármit, csak beszámolót ne kellene ír­ni. Nem kenyerem az írásv őszintén bevallom. — Néha azonban ezt is ... Nem hagyta befejezni a mondatot. — Természetesen megcsinál­juk! — vágott közbe. — Meg­tanuljuk az ilyen munkát is, ha már megtisztelt bennünket az alapszervezet tagsága ... A korláti pártalapszervezet kicsi: mindössze tizenegy tag­ja van. Nincsenek látványos rendezvényeik. Rendszeresen megtartják a taggyűléseket, vi­táznak a termelési feladatok­ról és a politikai események­ről is. Fegyelmi probléma nincs, mert az alapszervezet minden tagja példásan él és dolgozik. Két égető gondjuk azonban van. Egyik: nem tud­nak rendszeresen kulturális tevékenységet szervezni, pedig az ifjúság szívesen vállalkoz­na á kultúrmunkára. De nincs ember, aki vállalná a vezetést, az irányítást. . mxeil, gondjuk, hogy A másik nehezen halad a pártépítés. Az emberek min­dennel egyetértenek, dicsérik a párt politikáját, de azt mond­ják, hogy a pártonkívüli ép­pen olyan jól megél, mint a párttag. Minek lépjek be? — kérdezik a titkártól. — Nincs nekem hátrányom abból, hogy pártonkívüli vagyok. — Ez igaz — szokta mon­dani a titkár. — Jól éltek és egyelőre nem értitek, mit je­lent jól élni a párton kívül, és a párton belül. Nem érti­tek azt a fokozott felelősséget, amelyet a kommunisták általá­ban vállalnak. Nemcsak itt­hon, a mi kis falunkban, ha­nem szerte a világon, nemzet­közileg is. Én azonban bízom benne, hogy nemsokára ezt is megértitek... Szeneire! József ... ötven méternyire lolunk lánctalpas traktor állt, barna, mély, egyenletes szántás ölelte körül. A gép rázkódott és dübörgött, veze­tője, Hanász István nem állí­totta le a motort, hiszen a hi­deg szélben hamar kihűl, s ak­kor sokáig tart beindítani. A traktoros, Hanász István egy­ben a korláti Rákóczi Terme­lőszövetkezet pártalapszerveze- tének titkára. Nem éppen fia­tal ember már. 1920-ban szü­letett, de 48 évével legalább olyan erővel és lendülettel bírja a munkát, mint bármely fiatal. És ez a munka tavasz­tól késő őszig a határhoz, a traktorhoz köti. — Hány hold a szövetke­zet? — Ezeregyszáz körül... A szántó 726 hold, se több, se kevesebb. Ezt pontosan tu­dom, mert az idén már heted­szer szántom, az első baráz­dától az utolsóig. — Más munkát nem végez? — Dehogynem... Vetek, vegyszerezek, kaszálok is, ha kell, amikor nincs szántási szezon. De most az van. Most Az Encsi járási Tanács épü­letének szomszédságéban új ház körvonalai bontakoznak. Szakács olimpikonok Október 12-e és 20-a között Frankfurtban rendezik meg a „konyhaművészek” négy­évenként sorra kerülő olimpiáját, amelyen 16 nemzet versenyzői a sportolókénál nem kisebb becsvággyal küzdenek majd a győzelemért és a helyezésekért. A négytagú magyar küldöttségben Gács Ferenc, Sóder Ferenc, Lukács István és Csányi József kapott helyet. Szakácsművész-olimpikonjaink a főpróbának szánt bemutatón. Sajnos, elég lassan bontakoz­nak. — Tegnap is csak két ember tett-vett valamit az építkezé­sen. Máskor sincsenek sokkal többen — hallottuk a minap a tanácsi dolgozóktól, akik az irodák ablakaiból jól látják az építők munkáját. Éppen a ta­nácshoz tartozó építőkét. Mert ők dolgoznak az említett há­zon. őket kritizálhatják most az encsiek. Tudniillik egész Encs, sőt, a környék lakossá­ga is várja már, hogy elké­szüljön ez az épület: a szén­nek és városias ellátottságá­nak ígért áruház. Az áruház az Encs és Vidé­ke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet üzlete lesz, a MÉSZÖV csaknem 3 millió forintot biztosított épí­tésére. Az építőkkel kötött szerződés szerint „a beruházás befejezésének határideje: 1968. december 31.”. Mint azonban a szövetkezet igazgatóságának legutóbbi ülésén dr. Székely György, beruházási előadó je­lentette: — Sajnálatos, hogy az áru­ház építésének jelenlegi álla­pota nem nyújt garanciát rá, hogy a kivitelező az építési munkákat a szerződés szerint december 31-re teljes egészé­ben befejezze. A késedelem miatt érvényesítjük kötbér- és kárigényünket a kivitelezővel szemben. Nyilván nem jó „üzlet” ez az építőknek. Pedig csak rajtuk múlik, hogy az legyen. Ne csak nekik, hanem mielőbb az en- csieknek is. (r.) — Mert számuk állandóan növekszik, már szinte napon­ta jönnek új jelentkezők. — És csak olyan hirtelen? — Nem. Több hónapi érle- lődés után. Füzesi László, a Cement- és Mészmű szb-titkára a gyorsan pergő bevezető után részletes magyarázatot ad. A gyárban a hatvanas évek elején bontakozott ki a szo­cialista brigádmozgalom. Már 15—16 brigád meg is alakult, aztán minden szétzilálódott. Három éve kezdték újra. öt­tel kezdték, tavaly már 11 volt. És az idén? A KMP meg­alakulásának 50. évfordulója alkalmából a brigádok száma „felugrott” 33-ra. Aztán egy fél év alatt hárommal nőtt. És most ? — Tegnap alakult meg a munkaügyiek szocialista bri­gádja. Ma három kollektíva is be jelentette: ilyen célkitűzé­sekkel akar dolgozni. A mozgalom gyors fejlődésé­nek persze van egy igen ért­hető magyarázata. Eddig a szakszervezet foglalkozott be­hatóbban vele. Megjelent egy rendelet, de nem is a rendelet a lényeg, hanem az, hogy a szocialista. mozgalom kezd egyre jobban közös üggyé vál­ni az üzemben. És ez olyan légkört bontakoztatott ki, amely ösztönzően hat az em­berekre. Ez visszahat az üzem­re. A cementüzemben például Somosi János szocialista bri­gádja felhívással fordult vala­mennyi brigádhoz, az üzem pedig valamennyi üzemhez: október 15-e és november 15-e között tartsanak munkásvé­delmi hónapot, illetve tiszta­sági versenyt. Ez minden való­színűség szerint igen eredmé­nyes, az üzem pedig a lehe­tőséghez képest tiszta lesz. Egy megjegyzés még ide kí­vánkozik. Szép elképzelések vannak a cement porzásának megszüntetésére. Meg is ren­deltek egy ilyen berendezést. Csak ... mintha lassan való­sulna meg. Vagy mi vagyunk türelmetlenek? (csb) Mikor készül el az encsi áruház? „hajtani” kell hajnaltól késő estig. — Hogyan halad? — A vetőszántás már kész. Most az őszi mélyszántást szor­galmazom. Tavaszra egy ba­rázdát sem szeretnék hagyni. Hanász István traktorost úgy emlegetik Korláton, mint a legszorgalmasabb embert. Öt már ellenőrizni se kell. Egyébként könnyű ellenőrizni. Az egész szövetkezeti határ az 5 munkájáról beszél. Ez a nyugodt, csendes beszédű em­ber egyébként is összenőtt ez­zel a határral, minden tábla földdel és minden röggel. Va­laha gazdasági cseléd volt ő itt Téglássy „méltóságos úrnál”. Lovakat hajtott, kocsis volt, szegény ember, akit talán csak a nap és a szél szeretett iga­zán. Elvitték a háborúba is. 1947- ben tért haza a hadifogság­ból. Kapott három hold föl­det, mert nem jutott több, hi­szen Korláton még a valahai földesurak sem voltak igazán gazdagok. Megnősült. Felesé­gének is volt három hold föld­je. De hiába kínlódtak, a hat hold se biztosított emberséges megélhetést. Akkor határozta el 18 szegény ember, hogy szö­vetkezetét alakít. Hanász Ist­ván köztük volt. Fogatos lett, lovakkal dolgozott. Földjük csak 126 hold volt, de jól éltek belőle. A kicsi szövetkezet jól gazdálkodott. 1953-tól 1961-ig Hanász István volt az elnöke. — Akkor szövetkezetbe lé­pett az egész falu. Megnőtt a gazdaság, a felelősség, meg­sokszorozódott minden, a gond is — emlékezett vissza. — A nagy szövetkezet vezetését nem mertem vállalni. Kértem: válasszanak más elnököt, én meg elmentem traktorosképző tanfolyamra. Azóta traktoros vagyok. A pártba 1959-ben lépett be. Titkárnak két évvel ez­előtt választották meg. A ve­zetőség többi tagjával együtt most készíti az első összefog­laló beszámolót. — Esténként csináljuk és Hetedszer szántja a Iratári Emberek és gépek Látogatás a baleseti sebészeti osztályon Cnliiinlinílr természete- OUKUHKIidH sen, magától értetődően hangzik: baleseti sebészeti osztály. Nem volt mindig különálló, régen a bal­eseti sebészeti osztályon ke­zelték a balesetes sérüléseket is. Alig több mint tízéves múlt, munka áll az önálló baleseti sebészet mögött. — A balesetek száma egyre növekedett — mondja Csathó Péter, a miskolci baleseti se­bészet osztályvezető főorvosa —, és ez szükségessé tette a különálló, jól felszerelt sebé­szeti osztály létrehozását. Pa­naszra — felszerelés tekinte­tében — nem lehet okunk. A budapesti után a mi osztá­lyunk a legkorszerűbb baleseti sebészet. Panaszt csak az egy­re emelkedő statisztikánk mi­att tehetünk. A háztartásban, a mezőgazdaságban, ott, ahol ré­gen minimális volt a balese­tek száma, most az 1957-es évhez viszonyítva 111, illetve 68 százalékos emelkedés ta­pasztalható. Hogy mi okozza? A gondatlanság, a figyelmet­lenség, a szakszerűtlen keze­lés. Az 1957. év előtti időszak­ban a mezőgazdaságban alig akadt halálos baleset. Ampu­tálni is csak nagyon ritkán kellett. Kasza-, kapa-, ásóvá­gások voltak a leggyakoribb sérülések, valamint az állatok harapásai. Ezeket a sérülése­ket főleg a fertőzés tette sú­lyossá. A tetanusz ezen is se­gített. A mai mezőgazdasági balesetek már egészen más Jellegűek. Inkább közlekedési balesetekhez hasonlítanak, csak nem az országúton, ha­nem a szántóföldön történnek. Miért? A kis számú és egy­szerű mezőgazdasági gépeket felváltották a nagy teljesítmé­nyű munkagépek, melyeknek kezelése több figyelmet és gondosságot kíván. Sokszor azonban még ittasan is ráül­nek a gépekre. Hogy ml a vé­ge, azt a statisztikák világo­san megmutatják. Ebben az évben 30 alkalommal amputál­tunk! Én a figyelmeztető táb­lákra ezeket az adatokat ír­nám. A háztartási balesetek 111 százalékos emelkedése szinte hihetetlenül hangzik. Az ok ugyanaz: gyarapodó háztartá­si gépek, melyeket szakszerűt­lenül, gondatlanul kezelnek. A bekapcsolva felejtett vasaló, kávéfőző, rezsó, a nyitva ma­radt gázcsap okozza a legtöbb balesetet. Ide, a háztartási bal­esetekhez tartozik az öreg em­bereket ért balesetek nagy ré­sze is. ök azok, akik a mun­kahelyre, iskolába igyekvő csa­ládok sokszor egyetlen tagja­ként otthon maradnak, öre­gek, gyengék, betegek, gyak­ran történik velük baj. Elég egy rossz mozdulat, egy kis szédülés, elesnek. Ök is hasz­nálják a gépeket, ahogy tud­ják. Találomra. A gondatlanul, hozzáértés nélkül kezelt gépek a dolgozó ember segítőtársai így válnak súlyos, gyakran halálos bal­esetek okozóivá. Csathó főorvos megmutatta az osztály korsze­rű gépeit, a műtőt és különö­sen hosszú időt szentelt a re­habilitációs osztályok munká­jának megismertetésére. Hasz­nált villamoskocsi, a tornate­remben kis lépcső, kapaszkodó korláttal, mindennapos kézi szerszámok, kilincsek, csapok és sok-sok eszköz áll azok rendelkezésére, akiknek ampu­tált végtagjukkal, vagy mű­végtagjukkal mindent, a leg­egyszerűbb mozdulatot is újra kell tanulniuk. Mire ide ke­rülnek, már túl vannak a ne­hezén, a műtéten, a nyújtón, a mozdulatlanul fekvés hosszú hetein. Már tudják, túlélték. A „túléltem” felszabadult moso­lyát mégsem lehet látni arcu­kon. Tnlpltplf de néhány pil­lUIbllbn, lanatnyi, perc­nyi figyelmetlenségért nagy árat fizettek. Sokan közülük egész életükben törlesztőnek merev, vagy csonka végtag­jukkal, elcsúnyult, megégett bőrükkel. Nap nap után em­lékeznek arra a percre, amire nem tudnak teljesen vissza­emlékezni, mert akkor nem figyeltek. (túri)

Next

/
Oldalképek
Tartalom