Észak-Magyarország, 1968. október (24. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-09 / 237. szám

Szerda, 196S. október 9. ítSfflmaíTSa'iSí m’ÍOTSSaCSJSSEI1 MSWI'SSSBM&m ÉSZAKMAGYARORSZáG Érdekes az a folyamat, aho­gyan a mezőgazdaság fejlődé­se, valamint — az utóbbi esz­tendőben — az új gazdasági mechanizmus módszereinek és közgazdasági törvényeinek ki­bontakozása során egyes üze­mek átalakulnak. Sárospata­kon, például, még nem is túl­ságosan régen mezőgazdasági gépállomás működött, majd — a fejlődésnek és a szükségle­teknek megfelelően — átala­kult mezőgazdasági gépjavító óllopássá. A kapacitás hasznosítása A legutóbbi időszakban azonban — főleg az új gaz­dasági mechanizmus előkészí­tésének és alkalmazásának szakaszában — már a mező- gazdasági gépjavító kapacitá­sát se vették teljes mértékben tgénybe a termelőszövetkeze­tek, hiszen a gazdaságok több­sége ezt a tevékenységet is igyekszik saját erőivel, saját műhelyeiben, házilag elvégez­ni. Így alakult ki az az érde­kes helyzet, hogy az egykori sárospataki gépállomás, majd gépjavító állomás féllg-meddig munka nélkül maradt. Mi legyen a gépjavító ál­lomással? A járás vezetőinek régi tö­rekvése az iparosítás fokozása. Éj, nagyobb üzemeket nem építhetnek a járás területén, megragadják hót azokat a le­hetőségeket, amelyeket másutt székelő gyárak tudnak biztosí­tani. Ügynevezett kihelyezett üzemeket létesítenek. A Cse­peli Varrógép és Kerékpár Gyár vezetőségének, például; már az esztendő elején el­hangzott az a javaslata, hogy a Sárospataki Mezőgazdasági képjavító Állomást teljes egé­szében megvásárolná, s ott az anyagyár profiljának megfe­lelő termelési tevékenységet Vakítana ki. Különösen izgal­massá vált ez az ötlet Sáros­patak városi státuszának aktu- alizálódása előtt. Kiderült pgyanis, hogy a csepeli gyár Igénye, terve szerencsésen ta­lálkozik a helyi lehetőségek­ből. Ezután a CSVKGY meg- vette a gépjavítót. Az egész telepet, valamennyi épülettel, felszereléssel és berendezéssel. A járás és az új város vezetői azonban az alapegyezségben kikötötték, hogy az űj üzem létesítése a volt gépjavító ál­lomás dolgozóit károsan nem érintheti. Részükre nemcsak a munkát, hanem a korábbi ke­reseti szintet is biztosítani kell. Január 1-én kezdődik a termelés Ennek se volt akadálya. A csepeli gyár a volt gépjavító állomás valamennyi alkalma­zottját szívesen átveszi, és az űj termelési tevékenységben alkalmazza. Lakatos szakmun­kásból így a szükséglet máris biztosítva van, nincs még vi­szont elegendő műszerész. Igaz, hogy 26 fiatalember jú­lius óta már Csepelen tanulja a szakmát, de a továbbiakban szükség lesz átképzéssel is biztosítani a műszerész-szak­munkás létszámot. Az új üzem szervezése mór körvonalaiban kialakult és 1969. január 1-vel megkezdi a termelést, mint a Csepeli Var­rógép és Kerékpár Gyár sá­rospataki üzeme. Az 1969-re tervezett termelési érték egye­lőre 40 millió forint. További terv: az üzem létszámának 1200 fő körüli kialakítása, s ezzel párhuzamosan a terme­lési tevékenység fokozása, a termelési érték növelése. A jö­vőben itt akarnak gyártani 1 egy teljes varrógéptípust — bizonyára sárospataki jelzés­sel —, továbbá: egy nagy­üzemben használandó vasaló­gépsor kazánberendezését, és egy új típusú szabászautoma- tát, egy olyan szabógépet, amelyet ruhagyárakban alkal­maznak. Természetesen mind­három termékből sorozatgyár­tásra rendezkednek be. hetőleg jobb kereseti, megél­hetési lehetőségét. Gondoltak közben a kis mértékben még mindig meg­levő mezőgazdasági gépjavítás! igények további kielégítésére is. Ennek érdekében a volt sátoraljaújhelyi gépállomás te­lepét meghagyják gépjavító üzemnek, a nagyobb, garanciá­lis mezőgazdasági gépek javítá­sát centralizálták az alsózsolcai Mezőgazdasági Gépjavító Ál­lomásra, és végül a termelő- szövetkezetek területi szövet­ségének közreműködésével a jövőben a szomszédos tsz-ek közös gépjavító műhelyeket építenek. Az új üzem tehát hamarosan megszületik Sárospatakon, s ezzel a munkamegosztás új módszerei és kapcsolatai ala­kulnak ki a városban, vala­mint a hatáskörébe tartozó falvakban, termelőszövetkeze­tekben. Egészében: a sátoralja­újhelyi járás iparosítása a ko­rábbi törekvéseknek megfele­lően ismét előbbre jut egy lépéssel. Szendrei József Tíz éve ti flmibnr az ehenforradalom HIHIÜUI után Ormos bá­nyán is újjáéledt a párt tevé­kenysége, először egységes, az egész település kommunistáit magába foglaló pártszerv ala­kult. Később a lakótelepek,. il­letve üzemek szerint alakul­tak meg a pártszervezetek, és éppen tíz évvel ezelőtt, 1936- ban született meg a bányász­községben a pedagógus párt- szervezet. Titkárrá akkor Ko­vács József tanítót választot­ták, aki azóta is az alapszer­vezet élén áll, s most két ve­zetőségi tagtársóval együtt be­számolóra készül, hogy vita- alapot nyújtva számot adjon elvtársainak, az alapszervezet tagjainak az utolsó két év sokrétű munkájáról. Gondterheltnek látszó em­ber. Negyvennégy éves, a bá­nyatelep szülötte, egész életét itt töltötte. 1947-től tanít az ormosbányai iskolában, azóta tagja a pártnak. — Nem könnyű a pártélet irányítása ebben az iskolában — mondja beszélgetés közben. — Háromszintű a képzés az in­tézményben, mert van óvo­dánk, általános iskolánk és gimnáziumunk, közös igazga­tással. Ennek megfelelően a tantestületben van óvónő, ta­nító, általános iskolai és kö­zépiskolai tanár. Harmincán vagyunk, ebből 11 párttag. Egy párttagunk tagja a járási párt- bizottságnak is. A későbbiekben a pedagó­Almatermesztési kiállítás Törzsgárdát szerveznek Az új üzem konkrét — te­hát közgazdasági és műszaki — szervezésével egyidőben el­kezdődött a politikai-társadal­mi szervezés is. A törzsgárdát elsősorban a volt gépjavító ál­lomás dolgozóiból alakítják ki. Az új feladatoknak megfelelő­en alakítják át a pártszerve­zet tevékenységét és az üze­mi szakszervezeti alapszerveze­tet, valamint a szakszervezeti tanácsot és bizottságot. A veze­tőket — gazdasági, szakmai és politikai területeken egyaránt — igyekeznek helyből biztosí­tani. Ezt a korábbi káderne­velés és kóderképzés, valamint a megszűnő gépjavító állomás gyakorlott, képzett gárdája lehetővé teszi. A járás és a vá­ros vezetőinek törekvése az, hogy az új üzem igazán sá­rospataki legyen, s abban min­denki megtalálhassa feladatát, ezzel együtt a korábbinál le­’»Wárka“ lelt a gázszili kát A Borsodi Hőerőmű kazán­jaiban visszamaradt pernyesa- 'akból az idén 120 ezer ton­nát vásárol a kazincbarcikai könnyű bel on gyár. A pór évvel ezelőtt még értéktelen pernyé­ből — amelynek tárolása je­lentős területet foglalt el — í( lengyel berendezésekkel fel­szerelt üzemben jó minőségű építőanyagot: kézi falazóblok­kokat, válaszfal és hőszigetelő •apókat készítenek. A gázszi- j'kát termék kiváló hang- és hőszigetelő tulajdonságán kí- yöl fúrható, faragható anél­kül, hogy elrepedne. Szilárd- Eága a másodosztályú tégláé­val egyenlő, súlya pedig jóval ponnyebb. Az anyag rövid idő álatt „márka” lett a piacon, és J-avaly már annyit gyártottak "előle, amennyiből Kazincbar- c‘kát újra fel lehetne építe­ni. A növekvő kereslet elsősor­ban a lislakásépítők táborában jelentkezik, de a magyar góz- Szilikát kiváló minőségére már felfigyeltek a ' szomszédos Csehszlovákiában is, ahol hét ilyen gyár működik. A szlová­kiai — így a pozsonyi, komá­romi, eperjesi és kassai építő­ipari vállalatok — a lakás­építkezések meggyorsítására Kazincbarcikáról rendeltek 5 ezer köbméter pcrnyesalakból készült falazóblokkot és vá- laszfallapot. Az exportszállítást már megkezdték, és a magyar gyár dolgozói vállalták, hogy ez évi kötelezettségüket, 220 ezer köbméter gézszilikót ter­mék legyártását, december 11- ig befejezik. A pernyesalak kötőanyagá­nak pótlására már jelentős mennyiségben hasznosítják a Borsodi Vegyikombinál pvc- gyárának hulladékba kerülő karbid mésziszapját, a gyártási technológiák módosításával pe­dig sikerült a gőzölési időt csökkenteniük, ami jelentős energiamegtakaritást eredmé­nyezett. Tegnap, október 8-án, ked­den huszonöt Borsod megyei szakember utazott Nyíregyhá­zára, hogy megtekintse a té­li alma-termesztési bemutatót és kiállítást, amelyet október 7—15. között rendeznek. Szak­embereink célja — mondották elindulásuk előtt —, hogy ta­nulmányozzák az almatermesz­tés agrotechnikáját, növény- védelmét, feldolgozását, a ter­mesztés gépesítési, munkaszer­vezési módszereit és az érté­kesítést Kétnapos tanulmány- útjuk során több konzultá­ción, értekezleten vesznek részt s tapasztalataikról be­számolnak saját üzemeikben. gusmunka és a pártmunka kapcsolatáról beszélgetünk. — A pártmunka és a peda­gógusmunka szerintem szinte elválaszthatatlan. Pártmunkát végez a pártonkivüli nevelő is, amikor például a családlátoga­tásoknál egyes kérdésekben meggyőzni igyekszik a szülőt. Pedagógiai érzék kell ehhez a pártmunkához is, és nem kép­zelhető el jó pedagógiai mun­ka a pártéletben, a pórt cél­kitűzéseiben, terveiben való jártasság nélkül Természete­sen, ez nem azt jelenti, hogy alapszervezetünk élete, tevé­kenysége felolvad a pedagó­gus tevékenységben, de mun­katervünk természetszerűen a tanévhez, a tanév feladataihoz igazodik. Akár az iskolai mun­ka demokratizmusáról, akár a fizikai dolgozók gyermekeinek segítéséről esik szó, meg kell találnunk sajátos teendőinket, hogy ezeket az állami felada­tokat mi, kommunista pedagó­gusok miként tudjuk hatható­sabban a megvalósuláshoz kö­zelíteni. Például alapszerveze­tünk tízesztendős életének egyik érdekes motívuma a pár­huzamos haladás az iskolare­form megvalósulásával. Már létezett, funkcionált alapszer­vezetünk, amikor meghirdet­ték az isíkolareform-javaslatot Részt vettünk az előkészítő vi­tákban, az ismertetésekben, és amikor a javaslatból törvény lett,' hosszú vitákat folytattunk a' megvalósítás legjobb lehető­ségeiről részben az alapszerve­zeten belül, részben a párton- lcívüli kollégákkal. Egy másik érdekes motívuma életünknek, hogy nyolc évig hivatali alap­szervezetnek számítottunk, be­számoltatási jog nélkül. Ne­héz volt megtalálnunk azt a legjobb módot, miként lehet az iskola vezetőit az alapszerve­zet előtt beszámoltatni. Te­kintettel arra, hogy az iskola vezetőivel, akik egyébként alapszervezetünk tagjai, igen jó az elvtársi kapcsolat, sike­rült megtalálnunk a „szám­adásnak” azt a módját, ame­Segítőnek Nagy gondot okoz Tiszasze- derkényben az egészséges kör­nyezet megóvása, hiszen a Ti­szai Vegyikombinát erősen szennyezi a város levegőjét. Jelenleg 90 000 négyzetméter zöldterület van a városban, amelynek fenntartására évente 353 ezer forintot költ a váro­si tanács. Az erdők, a parko­sított területek, a játszóterek szépítéséhez a Tiszai Vegyi­kombinát szocialista brigádjai is nagy segítséget nyújtanak — társadalmi munkában. A városi tanács a közelmúltban döntött arról, hogy az 1967- ben legtöbb társadalmi mun­kát végzett szocialista brigád­tagoknak a megyei tanács ál­tal létesített „közösségért” ki­tüntető jelvényeket adomá­nyozza. Tizenöt dolgozó ezüst­ös ugyancsak tizenöt ember a jelvény bronzfokozatát kapta. Nagy Miklós Tiszaszederkény lyet az elvtársi, baráti közvet­lenség jellemez. Ormosbánya S.tel a bányának saját pártszervezete van, de külön van a község­nek, a vasútnak és az AKÖV- kirendeltségnek. És külön van természetesen a pedagógusok­nak. Milyen a kapcsolat ezek­kel? — A kölcsönös megbecsülés és egymás munkájának segíté­se jellemzi. A technikai jelle­gű segítésen felül a tartalmi munkában is van együttmű­ködés. Egyes felsőbb pártha­tározatok ismertetése közös taggyűléseken is történik, és olyan kérdésekben, amelyek több alapszervezetet érinthet­nek, például az óvodai és nap­közi otthoni felvételek, vagy a szülői munkaközösség vezető­ségének kiválogatása, ugyan­csak jól együttműködünk. Tíz éve fáradhatatlanul és igen eredményesen dolgozik párttitkárként Kovács József. Az iskolában az alapismerete­ket nyújtja a harmadikosok­nak, de csengőszó után mint párttitkár tanítója egy maga­sabb közösségnek, sok munkát vállaló, megbecsült tagja a nagy bányásztelepülésnek. Nem ő mondja el, de érdemes felfigyelni rá, mert nemcsak Kovács József ügye: a IX. pártkongresszus óta jelentősen megnövekedtek az alapszervi titkárok feladatai. Sok időt, energiát kívánnak. Ugyanak­kor magas az óraszám is. S minő furcsa, hogy míg egy- egy tantestületben az igazga­tón és helyettesén kívül az if­júsági szervezeteket patronáló tanárok órakedvezményben ré­szesülnek — az 6 munkájukért is felelős párttitkár nem kap ilyen kedvezményt. Kovács Józsefet flg: ta a beszélgetésből egy újabb csengőszó. Ment tanítani. Utá­na pedig a készülő beszámoló mellett ül, finomítja, kiegészí­ti, tökéletesíti. Benedek Miklós Érdekes tanácskozás Szerencsen A szerencsi járási Népi El­lenőrzési Bizottság nemrégi­ben értekezletet hívott össze, amelyen a népi ellenőrökön kívül a Borsod megyei Tej­ipari és a Sátoraljaújhelyi Sü­tőipari Vállalat vezetői, vala­mint a járás kereskedelmi há­lózatának képviselői és mint­egy 20 háziasszony is részt vett. Az ankéton megjelent Erdei Sándorné országgyűlési Föld alatt a földalatti Megkezdte próbaút,ját 250(1 méteres földalatti próbapályán az első metró-kocsi, amely a Szovjetunióból érkezett. Ezer méteres útszakaszán, a Felicr úti végállomás bejáratától a Népstadion állomásig kiválóan vizsgázott. képviselő és Simon Ferenc, a megyei Népi Ellenőrzési Bi­zottság elnökhelyettese. A bevezető előadást Talián János, a járási NEB elnöke tartotta, hangsúlyozva, hogy a Népi Ellenőrzési Bizottság kapcsolata a járás lakosaival örvendetesen erősödik, s ez főképp az egyre gyakoribb be­jelentésekben, különböző jelzé­sekben és a fokozatosan ki­alakuló köztulajdonosi szemlé­letben nyilvánul meg. Ezután Theisz Imre szakbizottsági vizsgálatvezető tartott vitain­dító előadást. Ismertette a já­rás kereskedelmi helyzetét; amely megnyugtató, hiszen a hálózat az elmúlt években so­kat fejlődött, s alkalmas a la­kosság ellátására. De azt sem hallgatta el, hogy a technikai felszereltség és a raktározás még sok helyen gondot okoz, Több automatára, hűtőpultra és — különösen a falusi bol­tokban — hűtőszekrényre len­ne szükség. A két előadáshoz hozzászóló szakemberek és háziasszonyok elsősorban a tej- és kenyérel­látás kérdését elemezték. A háziasszonyok amiatt panasz­kodtak, hogy a sütőipari ter­mékek, a tej és a tejtermék minősége nem mindig kielégí­tő. Baj van olykor a válasz­tékkal, a higiéniával, a szállí­tással és a boltosok udvarias­ságával. A kereskedelmi dol­gozók viszont azzal védekez­tek, hogy az új áruk bevezeté­sére, a sütőipari és tejipari termékek választékának bőví­tésére főképp azért nem ke­rül sor. mert az ezzel járó kockázatot sem az ipar, sem a kereskedelem nem hajlandó vállalni. Az értekezlettel kapcsolato­san a két vállalat a Rákóczi úton megnyílt új kenyérbolt­ban kiállítást rendezett, bemu­tatva mintegy 40 féle tej- és 28 féle sütőipari terméket. <h. j.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom